Belépés
zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami... Zámbori Gusztáv
1957.12.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Matolcsy utolsó lehetősége? -
  2011-03-02 21:38:21, szerda
 
  Matolcsy utolsó lehetősége? - repülhet Orbán jobbkeze?
2011. március 2. 08:13:02

Kétséges a Széll Kálmán Terv sikere, továbbra is hiányzik az alapvető rendszerek finanszírozhatósága és fenntarthatósága - jelentette ki a ma.hu-nak Kiszelly Zoltán. Szomszéd Orsolya a Nézőpont Intézet elemzője arra hívta fel a figyelmet, hogy a gazdasági miniszterek korántsem mindig töltik ki a ciklust, ha valami rosszul sül el.

Kedd délelőtt ismertette Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes és Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter az Orbán-kormány gazdasági programját, a Széll Kálmán Tervet. A ma.hu politológusokat kérdezett.

Végre konkrét dátumok, amiket be is kell tartani

Ez Matolcsy György utolsó lehetősége - reagált Kiszelly Zoltán a ma.hu azon felvetésére, mely szerint mi az üzenete annak, hogy nem Orbán Viktor, hanem Matolcsy György jelentette be a Széll Kálmán Tervet. A politológus emlékeztetett, a miniszterelnök a gazdasági akciótervet és a válságadókat is személyesen ismertette a Parlamentben. Mint fogalmazott, Orbán már többször kiállt Matolcsyért, és jelenlétével ezúttal is személyes, illetve kormányszintű támogatásáról biztosította a nemzetgazdasági minisztert. Ugyanakkor - folytatta -, amennyiben a terv mégsem hozza a várt gazdasági fellendülést, akkor az Matolcsy György kudarca lesz. Kiszelly kitért arra is, hogy Matolcsy az első Orbán-kormány idején a Széchenyi Tervvel emelkedő pályára állította a magyar gazdaságot, ám akkor a 2002-es kormányváltás miatt nem derült ki, hogy hosszútávon is versenyképes-e az a politika. Matolcsyt mindig is különállónak tartották a hazai közgazdászok, ezért ha sikerülne a Széll Kálmán Terv megvalósítása, akkor a miniszter rehabilitációja is megtörténne - fűzte hozzá.

Csakhogy az elemzőnek kétségei vannak a terv sikereit illetően. A program gyenge pontjaként értékelte például az egyszeri bevételek mértékét, és a gazdasági növekedését. Kína fejlődik 8-9 százalékkal, India pedig 6-tal, de hol vagyunk mi tőlük - fogalmazott Kiszelly Zoltán, kiemelve, a környező országokban, mint például Lengyelország vagy Szlovákia is 3 százalék alatt maradt. A politológus hiányolta a konkrétumokat az oktatás, az egészségügy és az államigazgatás strukturális átalakítása terén is.

Azon kérdésünkre, mely szerint a Széll Kálmán Terv strukturális átalakítás vagy megszorítás, úgy válaszolt: is-is. Példaként a rokkantnyugdíjasok helyzetét emelte ki. Jó iránynak nevezte, hogy százezer embert vissza kívánnak vezetni a munka világába, ugyanakkor véleménye szerint nem tudni, mi lesz a maradék negyedmillió rokkanttal?

Kiszelly Zoltán a programterv pozitív elemeként értékelte a kormány elszántságát és a konkrét dátumok megjelenését. Magyarázatképpen hozzátette: ez a terv kiszámíthatóságát mutatja. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, ha az első megígért programpont nem valósulnak meg időre, akkor a nyugat előtt elveszíti hitelét a kormány. Amennyiben az ütemezéssel nem lehet gond, akkor visszaállhat a bizalom Magyarország irányába - jegyezte meg Kiszelly, aki szerint az uniós elnökség alatt semmiképpen nem veszélyezteti semmi Matolcsy pozícióját, ahogy nyáron sem valószínű, azonban az őszi ülésszak kezdetén, ha nem lesznek eredmények, akkor következmény is lehet. Az pedig - folytatta - a minisztériumi struktúra átalakítását is hozhatja magával.

Sorsdöntő esztendő lesz 2011

Szomszéd Orsolya szerint abból a szempontból nincs jelentősége, hogy Matolcsy ismertette a programot, hiszen Orbán Viktor kormányfőként természetesen a program fő felelőse, és az ellenzék is bizonyára emlékeztet majd erre. Ezzel kapcsolatosan a politológus kitért arra is, hogy a miniszterelnök már az évértékelő beszédében igyekezett Matolcsy György nevéhez kötni a reformokat, a gazdasági miniszterek pedig korántsem mindig töltik ki a ciklust, ha valami rosszul sül el.

A program részleteiről szólva az elemző úgy fogalmazott, hangsúlyozottan egy tervet bontott ki a kormány, a 26 pont csak a sarokszámokat tartalmazza, azonban nincs konkrét összegekre, részletekre lebontva, vagyis mindössze a keretet határozták meg. Véleménye szerint a Navracsics Tibor által ismertetett dátumok és lépések, a hozzájuk rendelt felelősökkel, egy menetrendet jelentenek, amely alapján számon kérhető a tervek teljesülése. ,,A kiszámíthatóság, tervszerűség fontos üzenet a piac részére, ugyanakkor a kormány számára is lényeges, hogy az egyes határidők elérése során sorban kipipálja az egyes döntéseket, felmutatva, mit végzett el addig" - jegyezte meg.

A miniszterelnök által októberben hangoztatott egy éves időtáv jelentőséget nyert, azalatt kell elkezdeni az átalakításokat, hogy azok a ciklus végére beérjenek. Orbán Viktor retorikájának megfelelően sorsdöntő évről van tehát szó, amelyre adtak egy tervet, de az még nem dönti el a fontos részkérdéseket. Az önkormányzatok közszolgáltatási rendszeréről (amely komoly feszültségforrás) például nem esett szó, bizonyára további tárgyalások szükségesek erről a kormányon belül is - figyelmeztetett Szomszéd Orsolya.

A Nézőpont Intézet elemzője szerint nem véletlenül kezdődött azzal a bejelentés, hogy a kormány leszámolt a ,,megszorító politikával", hiszen a Fidesz számára kulcsfontosságú, hogy elkerülje az előző politikai vezetés sorsát. Mint fogalmazott, a legfőbb politikai kockázat éppen abból adódik, hogy valóban megújulásként, reformként élik-e meg az emberek a változtatásokat, vagy megszorításként, amely a bizalomvesztés rizikóját hozza maga után. A társadalmi támogatottság megőrzése különösen fontos a kormány számára, hiszen épp annak hiánya miatt kritizálta a Gyurcsány-féle reformpolitikát - fűzte hozzá.

A politológus leszögezte, az értelmezési küzdelem már tart, ebben a kormánynak arra kell törekednie, hogy világosan elmagyarázza az átalakítások értelmét a választóknak, bemutatva a nyerteseket. Azok számára pedig, akiket kedvezőtlenül érintenek a változtatások, megindokolja, miért éri meg az áldozatvállalás. Természetesen a valódi siker mércéje az lesz, mennyire bizonyulnak hatékonynak az intézkedések, mennyire váltják be a hozzájuk fűzött reményeket - zárta gondolatait Szomszéd Orsolya.

ma.hu

Forrás: gondola.hu

http://www.nemenyi.net/default.asp?SID=0&AID=0&Direkt=79361
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
JOGFOLYTONOSSÁg
  2011-03-02 20:31:11, szerda
 
  JOGFOLYTONOSSÁG
2011. március 2. 06:32:54


http://www.nemenyi.net/default.asp?SID=0&Cal=&AID=0&Direkt=79359


E sorok írása idején még nem ismertek ama ,,nemzeti konzultáció" kérdései, melyet a ,,közhatalom képviselői" kívánnak elénk tárni egy készülő új alkotmány össztársadalmi megerősítésére. A kérdések ismerete nélkül is számos gondolat megjósolható vagy kifejthető, az új alkotmány a jelen történelmi helyzetben nem lesz más, mint az európai uniónak megfelelő, nemzeti vonatkozásban langyos (vagy éppen a valós magyar történetiséget és eszmetörténetet is mellőző) tákolmány, ellenkező esetben az unió komoly feddésére lehet számítani. Csak elméletileg áll fenn az a lehetőség, hogy a kérdőíveket a megkérdezettek kétharmad részben visszaküldjék, ennek hiányában azonban a parlamenti kétharmados többség jogosultsága is megkérdőjelezhető. Többnyire nem fogják ezt kitölteni az emberek, mert az ország még vészhelyzetben (abban vagyunk!) sem volt képes mostanában hangját hallatni. A kérdőívek a kukákban fognak kikötni, jobb esetben a szelektív papírgyűjtőkben, de még így is kár a nyomdaköltségért és a papírpazarlásért.

A válaszküldés elmaradása azonban nem csak tudatlanságból fakad, ellenkezőleg, nagyon is jól sejthető, hogy nem ennek alapján készül majd az alkotmány. Még veszélyesebb az, ha a kérdőív kitöltetik, mert ezzel egyes pártok hithű katonái becsapós, de lényegtelen kérdésekhez adhatják aláírásukat. Meg lehet kérdeni ,,mindenkit", de erre hivatkozni kevés. Nem kell ,,mindenkinek" alkotmányozni, ez jogászi feladat. Nekünk az országról, az ország kívánatos jogállásáról kell nyilatkozni, ennek pedig jelszava lehet: JOGFOLYTONOSSÁGOT! Az egyetlen szóhoz magyarázat: helyre kell állítani azt a jogfolytonosságot, ami 1949-ben szakadt meg a Szovjetunió 1936-os sztálini, buharini alkotmányának átvételével. Meg kell magyarázni, hogy az ezutáni történelem is része (ha nem is dicsőséges része) az ország történetírásának, ugyanígy a jogtörténet is pontos tükre a helyzetnek, de jogfolytonosságról csak az ezt megelőző ezredévben beszélhetünk. 1949 után csupán alaptörvénnyé silányult az alkotmány, így minden koron jogos követelés maradhat a természetes módon fejlődött, a kollektív emlékezet által kialakított szokásjog, természetjog visszaállítása. Ma egyben lehet bízni, hogy e tényre és minden mellébeszélésre mind többen - szakemberek is - felhívják a figyelmet.

Az uniós valóság persze az, amit Martonyi János mondott 2011 januárjában, hogy az unió alapjogi chartájában felsorolt jogokat kell változtatás nélkül átemelni a készülő magyar alkotmányba. Ezek pedig sorrendben: Méltóság (!), Szabadságok, Egyenlőség, Szolidaritás, A polgárok jogai, Igazságszolgáltatás. A ,,méltóság" főcím, valljuk be, lejáratott és félreérthető fogalom, a felnövekvő generációk esetében mindenképpen. A fogalom tisztázásához érdemes idézni a címhez tartozó számozott cikkeket, úgymint emberi méltóság, az élethez való jog, a személyi sérthetetlenséghez való jog, a kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetés tilalma, a rabszolgaság és a kényszermunka tilalma. Az utóbbi a magyar és európai valóság ismeretében azonban mosolyt keltő. Ha ma nem is kell számolnunk hajón ide szállított rabszolgákkal, a bevándorlás, az adósrabszolgaság, a kényszermunka-vállalás a jogelvek ellenére létező gyakorlat. Ami pedig a ,,nemzeti konzultációt" illeti, a nemzeti köntös ellenére valóság az, hogy a szövegezés annak a Szájer Józsefnek a kezébe került, aki európai parlamenti képviselőként éppen az Alkotmányügyi Bizottságnak lett tagja, a Jogi bizottságnak pedig póttagja. Érti-e ő vagy akár au EU parlament magyar tagjainak többsége a Szent Korona eszméjét? A nemzeti történelmet eláruló, az európai alkotmányozáshoz vezető úton persze sokan jártak. Ilyen volt az a 2003-as budapesti ,,Európai alkotmány - európai jövőkép"című nemzetközi konferencia a Parlamentben, melyen többek között Szekeres Imre elnökölt, de szólt Szili Katalin, az Országgyűlés akkori elnöke, Kiss Péter kancelláriaminiszter, Harmathy Attila akadémikus, alkotmánybíró, Juhász Endre, Hiller István, Göncz Kinga (és a múltból Göncz Árpád), Herényi Károly... A rendezvényen szekcióvezetők voltak: Balázs Péter nagykövet, a Magyar Köztársaság Brüsszeli Állandó EU-képviseletéről, Török Ádám akadémikus, Göncz Kinga (az azóta megszűnt Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium politikai államtitkára, Vastagh Pál, az Európai Konvent tagja, volt igazságügyi miniszter és Mesterházy Attila, politikai államtitkár. E felsorolásban is van jogfolytonosság, ha más is, mint ami ma nemzeti értelemben lenne szükséges. Alkotmányozás dolgában azonban a 2010-ben megválasztott brüsszeli fideszes képviselői többség (köztük akkor Áder, Deutsch, Győri, Hankiss, Schmitt, Schöpflin, Surján és természetesen Szájer) sem gondolkozik másképp. Hamis a nemzeti képviselet itthon és Brüsszelben, hamis lesz a nemzeti konzultáció is.

Mielőtt fejünk fölé kényszerítenek egy újabb alkotmányt, érdemes idézni a XX. század sorsfordító évtizedeiben írt 1936-os sztálini, az Észak-Amerikai Egyesült Államok alkotmányáról 1946-ban született írást, de akár a Magyar Népköztársaság, majd a Magyar Köztársaság jelenlegi alkotmányának szellemiségét is. A szovjet alkotmányról írott (és 1949-ben magyar tanulmányozásra lefordított) anyag bevezetőjében ez áll: ,,A Szovjetunió - nagy és erős hatalom, A Szovjetunió erejének forrása - a szovjet szocialista rend, Minden szovjet polgárnak ismernie kell a Szovjetunió Alkotmányát. A mi szocialista hazánk minden egyes szovjet polgár számára széles utat nyit a fényes jövőbe s biztosítja azt, hogy erejét a tetszése szerinti életpályán fejtse ki." Az eszmeiség pedig Puskin (más korban született) gondolatával alátámasztva: ,,Hazánknak szenteljük/Szívünk legszebb indulatait." Sem ő, sem Petőfi vagy akár József Attila sem gondolhatta, mihez lehet majd soraikat később felhasználni.

A világhatalmi szempontból legalábbis kétoldalú tájékozódáshoz érdemes elolvasni azt az írást, ami 1946-ban (a sztálini alkotmány átvétele előtt) született az amerikai alkotmányról, megállapítva, hogy ,,a magyar nép sorsa közel egy század óta szorosan összekapcsolódik az Amerikai Egyesült Államokéval. Azóta, hogy a vesztett szabadságharc után a német elnyomás alatt sínylődő magyarság egyre nagyobb tömegekben ment új hont keresni túl a tengeren, élén nagy fiával, Kossuth Lajossal, a magyar népnek második hazája lett Amerika." Ezen írás első fejezetének címe: Alkotmány, mely a semmiből született. Ez pedig a megértés kulcsa, azaz élesen szemben áll azzal, ami a magyarságnak megadatott, mivel volt már legalább ezer éves történelme és ez idő alatt kialakult jogi gondolkodása. Az Államok alkotmánya ,,csinált" munka, az addigi magyar pedig egy évezreden át szervesen fejlődött. Csak erőszak által lehetett ezt félretenni. Visszatérve a tengerentúlra: ,,1787-ben fektetik le azokat az elveket, melyek alapján az Unió létrejött. A kiküldöttek elnökül Washington Györgyöt választották, aki az Egyesült Államok hadseregeinek főparancsnoka volt..." Nem utolsósorban pedig szabadkőműves. Megszületett tehát a világ első szabadkőműves alkotmánya, melynek gondolati utódja a Szovjetunióé, majd az Európai Unióé. Hosszú az út George Washingtontól Javier Solanáig, aki 1995-1999 között a NATO főtitkára, majd az Európai Unió Tanácsának főtitkára volt egy évtizeden át. Így egyesült régen és most a katonai, politikai és gazdasági hatalom az amerikai, szovjet és európai unióban egyaránt. Mindez pedig a nemzetközi szabadkőműves háttérhatalom igényei szerint történt és történik, ami báránybőrbe bujtatott farkasként támad, céljai eléréséhez békét és barátságot hirdet, miközben forrongást szít és háborút csinál.

Dr. Nagy Attila
orvos, közíró

[Vissza] Forrás: dr. Nagy Attila
 
 
1 komment , kategória:  Általános  
A felélt jövő
  2011-03-02 18:50:52, szerda
 
  A felélt jövő



Hetesi Zsolt fizikus írása

Ebben az írásban megvizsgálunk egy olyan jövőképet, melyet ellenségünknek sem kívántunk volna, mégis ránk vár. Ilyen jövő ismerete súlyos terheket ró az írástudóra. Milyen felelősségünk van, mit tehetünk? A kutató tényeket tár fel. Nincs döntéshelyzetben, szavát azonban fölemeli.

Alaptétel: A növekvő népesség és gazdaság növekvő erőforrás-felhasználást kíván, mely gerjeszti a népességnövekedést. Ebben a visszacsatolásban áll a lényeg.

A felhasználás és a népesség is nő, ugyanakkor a bolygó véges, ráadásul két súlyos nehézség (ebből következően) most egyszerre lép fel.

1. A jövő - mely tulajdonképpen nincs is
2. Éghajlati és erőforrásválság
2.1. Időjáráscsinálók
2.2. Az éghajlatváltozás következményei
2.3. Erőforrásválság
2.4. Ami nem megoldható
3. Ami megoldható
3.1. Itthon is
3.2. Közösségi csoportok, az Egyház szerepe
3.3. Lehetséges jövő
3.3.1. Bukás
3.3.2. Megállunk a lejtőn
3.3.3. Még ez is álomnak tűnhet, ez a közepesen sikeres forgatókönyv
4. Erkölcsi felelősségünk
4.1. Az ember szerepének újfajta értelmezéséről a teremtésben. Hogyan jutottunk idáig?
4.2. Az egyén
4.3. Kereszténység és közösség
5. Összefoglalás

1. A jövő - ami tulajdonképpen nincs is

Nehéz felfogni a mai ember számára, hogy milyen válságos helyzetben vagyunk, milyen nehézségekbe sodortuk magunkat saját életformánk következtében és annak folytathatóságának érdekében.

Nemzedékünk meg fogja érni a körülöttünk lévő mesterséges világ fokozatosan gyorsuló, hatványozott ütemű összeomlását. Ha az olvasó 1960 után született, nagyon jó esélye van rá, hogy erőszak, járványok vagy éhínség végezzen vele.[1] Állításom rendkívül merésznek, ugyanakkor félelmetesnek tűnik. Mégis, ha végigjárjuk ennek az írásnak a gondolatmenetét, nyilvánvaló lesz, hogy változás és változtatás nélkül élve a mai társadalom és annak minden jelenlegi tudása, képessége és vívmánya jórészt semmivé lesz, lakóival együtt.

Meglepő gondolataim alátámasztására a teljesség igénye nélkül felidézek néhány olyan nehézséget, vagy ha tetszik kihívást, melyek előttünk tornyosulva egyelőre lehetetlenné teszik egy olyan jövő képét, melyet talán elképzeltünk magunknak. Az első ilyen nehézség a bolygó éghajlatának nyilvánvaló változása.

Önmagában ez is elég lenne ahhoz, hogy aggodalommal szemléljük jövőnket, még inkább gyermekeink jövőjét, de további, és még megoldhatatlanabb gond az a jelenlegi ésszel fel is alig fogható, és agyonhallgatott erőforrásválság. Ez olyan komoly, hogy tíz éven belül egyre élesebben kirajzolódva rendezetlenségbe taszíthatja társadalmunkat. A világhatalmi sakkjátszma és az ember genetikai öröksége pedig mintegy megkoronázza az egész jelenségkört. Írásomban röviden ezekre a tényezőkre térek ki.

Alaptétel: A növekvő népesség és gazdaság növekvő erőforrás-felhasználást kíván, mely gerjeszti a népességnövekedést. Ebben a visszacsatolásban áll a lényeg. A felhasználás és a népesség is nő, ugyanakkor a bolygó véges, ráadásul két súlyos nehézség (ebből következően) most egyszerre lép fel.

Érdemes megfontolni egy történetet, a Szent Máté-sziget rénszarvasainak esetét. Egy faj, ha olyan környezetbe kerül, ahol nagy bőségben talál táplálékot, akkor komolyabb szaporodásnak indul. A szaporodásnak a táplálék elfogyása vagy a természetes ellenség vet véget. A faj a környezetében olyan változásokat is okozhat, amelyek kipusztulásához vezetnek. A szigetet, amíg nem élt rajta rénszarvas, tíz centiméter vastag rénszarvaszuzmó borította. 1944-ben egy 29 állatból álló rénszarvascsordát telepítettek a szigetre. A csorda szaporodása, mivel bőségesen volt táplálék, exponenciális függvényt követhetett. Az exponenciális függvény szerinti szaporodás azt jelenti, hogy a szaporulat mindig az éppen meglévő létszámmal arányos. 1957-ben már 1350 egyed élt ott, 1963-ban pedig 6000. Addigra lelegelték a zuzmót és 1963-1964 kemény tele végzett a csordával. A tavaszt csak 41 tehén és egy terméketlen bika élte meg. Ez a kipusztulás törvényszerű volt, mivel a rénszarvasok felszabadultak a létszámukat szabályozó hatások alól.

Egyrészt nem ritkították őket a ragadozók. Másrészt nem vándorolhattak máshová, ezért a zuzmó nem újulhatott meg. Ha már állatok, akkor La Fontaine, aki meséinek végén mindig egy kérdést tesz fel: moralite? Azaz: tanulság? Hogy van-e tanulság, remélem, kiderül.

2. Éghajlati és erőforrásválság

2.1. Időjáráscsinálók

A cím arra utal, hogy régen az isteneket értették az időjárás irányítóin. Manapság már senki sem hiszi, hogy külön istene lenne az esőnek, vagy a Napnak, helyette azt gondolják, hogy az időjárás alakulásáért a légkört leíró állapotjelzők (nyomás, sűrűség, hőmérséklet, moláris összetétel, stb.), a besugárzás, a felszín tulajdonságai, a légkör átlátszósága, stb. a felelősek. Nagyon kevesen gondolnak bele abba, hogy az időjárás nagy léptékű alakítói a múlt század ötvenes évei óta mi magunk vagyunk.

A világméretű éghajlatváltozás tény, és most már nem lehet sokáig semmibe venni; ezt valamennyire jelzi Al Gore Nobel-díja is

.[2] Az emberi tevékenység következtében a Föld átlaghőmérséklete 0.6 C°-ot emelkedett az ipari tevékenység előtti időhöz képest

[3]. A légköri CO2 mennyiséget pedig az emberiség jelentősen megemelte; az ipari termelés előtti 80 ppm- hez képest most 380 ppm4 (IPCC, 2007). (1. ábra) Köztudomású, hogy a CO2 üvegházgáz, azaz csekély mennyisége ellenére rendkívül hatásosan megköti az hőkisugárzást a Föld felszínéről a világűr felé[5].

A légkörmodellek szerint a Földnek ekkora mennyiségű szén-dioxid hatására 2-3 C°-al kellett volna fölmelegednie, de a valóság ennek harmada (Stainforth et al., 2005). Egyre nyilvánvalóbb, hogy ez annak köszönhető, hogy az ősmaradványi erőforrások elégetése rengeteg permetet (aeroszolt) és koromból meg porból álló részecskéket juttat a felsőlégkörbe, mely csökkenti a bejutó napsugárzás erősségét [6]. Sajnos azonban még a por jelenlétében is növekszik a Föld átlaghőmérséklete. Előrejelzések szerint, ha a jelenlegi ütemű CO2-kibocsátás folytatódik (és növekszik), akkor 2050-re a Föld átlaghőmérséklete 2-5 C°-al növekedhet meg.

2.2. Az éghajlatváltozás következményei

Jelenleg sokan egyszerűen nem érzékelik a veszélyt, amely az éghajlat változásából keletkezett. Csak röviden térek ki a legfontosabbakra.

A jelenleg a Földön élő fajok mintegy 1/3-a kipusztulhat ha még 2 C°-al növekszik a hőmérséklet. Ez elképzelhetetlen csapással járna bolygónk élő rendszerére (ökoszisztémájára).

Az ember fennmaradása egy ilyen környezetben alig biztosítható, ennek egyszerűen az az oka, hogy az ember a tápláléklánc végén foglal helyet, ezért csúcsragadozóként fogható fel. Az emberiség túléléséhez 23 nagyrendszer működése szükséges, ezekből 15 jelentősen sérült, többségük visszavonhatatlanul (Millenium Ecosystem Assesment, 2007).

Az átlaghőmérséklet növekedtével négy egymástól független csapás is fenyegeti az élővilágot:

1. A hőmérséklet növekedésével biztosan elolvad az Északi-sark jege. Ennek következtében a Golf áramlat előterében felhígul a só sűrűsége, ez pedig magával hozza az áramlat lelassulását, hiszen azt a só sűrűségkülönbsége (gradiense) hajtja. Egész Európa átlaghőmérséklete 4-5 C°-kal fog csökkenni, a legrosszabb következmények a világtengerek mentén fekvő országokra várnak (az atlanti éghajlat szinte eltűnik és a helyét a belső, kemény szárazföldi éghajlat veszi át [7]). A grönlandi jég elolvadása megemeli a tengerszintet néhány méterrel.

2. A hőmérséklet növekedésével a világtenger is melegszik, és CO2-megkötő képessége ezzel csökken, tovább gyorsítva a felmelegedést.

3. Továbbá a melegedés miatt összeomlik az Amazonas-medence őserdei élővilága, továbbemelve a CO2-szintet, mintegy 150-200 ppm-el, ami akkor szintén gyorsítani fogja a felmelegedést.

4. Ha 5 C°-ot sikerül emelni a bolygó hőmérsékletén, akkor felolvad az összefüggő jégtakaró a föld alatt Szibériában[8]. Az ott található jég 10%-ban metánt tartalmaz; a vízmolekulák csapdába zárják a metánmolekulákat (klatrát-szerkezet) (Sloan, 2003). Ha mindez felszabadul (a jelenség Nyugat- Szibériában már zajlik), akkor összesen 450 milliárd tonna metán jut a légkörbe, ami rövid távon annak felel meg, mintha 23-szor annyi CO2 jutna ki. Amikor ez megtörténik, a légköri viszonyok annak felelnek majd meg, mintha a CO2 sűrűsége 3900 ppm lenne; azaz, a jelenleginek mintegy tízszerese. Ennek következtében több tíz fokos hőmérséklet-növekedés várható.

A nagyvárosok egy részének vízhálózatára csapást jelent a fölmelegedés. Sidney víztartaléka 2 évre elegendő, mert a vízgyűjtőben a szokásos csapadék 45%-a hullik már évek óta (Australian 2004). A folyamatos aszályok következtében a Föld gabonatartalékai az 1986-os 100 napról mára 40-50 napra zsugorodtak, a 2004-es kiugró termés ellenére is (a mezőgazdaságra más nehézségek is várnak, ld. később)[9].

2.3. Erőforrásválság

Egy ideje egyre többen ismerték fel, hogy az ősmaradványi erőforrásokra épülő mesterséges társadalom nem tartható fenn sokáig, mert nem lesz többé olcsó erőforrás (olaj). Óriási teljesítményeink egyszerűen annak köszönhetőek, hogy rendkívül olcsón tudunk erőforrásokat rendszerbe állítani azért, hogy bármit gyártsunk, mozgassunk, vagy hogy kényelmesebben éljünk. Az USA éves fogyasztása erőforrásokból 3-szor több, mint amit a területén élő növényzet összesen megköt.

Az 1980-as évektől kezdve mind több kutató foglalkozott a készletek kimerülésének gondolatával, ezt nevezik olajhozam-csúcs elméletnek (peak oil theory). A dolog lényege a következő. A Földön a lélekszám növekszik, és legalább ezért növekedni kell az energiatermelésnek is. Egyébként már az is igaz, hogy egy ember is többet fogyaszt, mint korábban, így állandó népesség mellett is egyre több erőforrást használunk. Ezek a folyamatok hatványozódó (exponenciális) erőforrás-felhasználást eredményeznek, ám a készletek végesek. Ezért szükségképpen elérünk egy csúcsot, amin túl az olajkitermelés a véges készletek miatt már nem növelhető. Ez az olajcsúcs (2. ábra).

A fenti ábrához rendkívül hasonló az egy főre eső erőforrások görbéje is (3.ábra). Az olajcsúcs számos következménnyel jár rögtön a bekövetkezése után. A kitermelés csökkenése az első években 2-3% lehet, míg a világ igénye ugyanennyivel növekszik évente. Ez az olajcsúcs utáni évben már 4% hiányt jelent, amely 5 éven belül 15-20%-os, be nem tömhető réshez vezet. Ebből olyan válság következik, amelyet nehezen tudunk elképzelni manapság. Az olaj adja a villamos áram termelés 40%-át, illetve a közlekedés erőforrásainak 90%-át.

Ebből látható, hogy olaj hiányában súlyos ellátási zavarok várhatóak[10]. Ellátási zavarok miatt akár 2009-ben előállhat egy vészhelyzet, ugyanis a kereslet és a kínálat között 5% rés lehet 2008 végén, ami 2009 közepére 8% lehet (közepesen derűlátó becslés). Emlékeztetünk arra, hogy az 1979-es olajválságot - amikor Nagy-Britanniában 3 napos munkahét volt, az Egyesült Államokban pedig üres autópályák és benzinhiány, valamint áram-kimaradások, - 9%-os hiány idézte elő. Akkor az OPEC nem volt hajlandó adni olajat, most pedig képtelen lesz majd - ez a válság nem oldódik meg ,,magától", mert nem növelhető a kitermelés.

Végül is a helyzet még bonyolultabb és komolyabb, mint amilyennek az eddigiekből látszik. A közgazdászok döntő többsége nincs tisztában a fent ismertetett helyzettel, ezért a gazdasági nehézségekre a folytonos gazdasági növekedés hamis képét ajánlják - sőt, erőltetik - megoldásként. Csakhogy a mindenáron növekvő gazdaság veszélye kettős. Az erőforrás- és nyersanyagigény hatványozottan (exponenciálisan) növekszik. A társadalom nyersanyag-felhasználása már így is megegyezik a teljes élővilág nyersanyagforgalmával, a fénymegkötéssel (fotoszintézis) felhalmozott növényi erőforrások felét az ember hasznosítja.

Az erőltetett gazdasági növekedés biztosan a végpusztulásba juttatja a bolygót, akár azzal, hogy megkétszerezi az üvegházgázokat a légkörben és ezzel az élővilág összeomlik, akár (de inkább ezzel együtt) úgy, hogy feléli az összes elérhető, olcsó ősmaradványi erőforrást, és az olcsó erőforrásokra épült társadalom összeomlik[11].

A legújabb, egyelőre még csak kevesek által ismert adatok alapján a Föld termelésének harmadát adó, négy nagy szaúdi olajmező termelése 2006 januárja óta csökken[12]. Márpedig, amint a 2. ábra is mutatja, 2004 után már csak a közel-keleti kitermelés állt saját csúcsa előtt; azaz, ha a közel-keleti olajkitermelés tetőzik (márpedig ez most bekövetkezett), akkor a bolygó elérte az olajcsúcsot.

Ugyan van még némi szenünk és földgázunk, azonban ezekből is egyre több fogy, ráadásul bányászatuk és szállításuk olajat igényel. Szénből az export csúcsa (azaz a piacon mozgó összes szén mennyiségi csúcsa) 2010-2014 között várható, a tényleges kitermelési csúcs 2018-ban. Gázra ugyanezek az adatok 2012 és 2014[13].

A részletek kifejtése nélkül vizsgáljunk meg néhány következményt.

Az ősmaradványi erőforrások adják a villamos áramtermelés 66%-át (az olaj7%-a, a földgáz 44%-a, a kőszén 88%-a, a víz- és atomerő 100%-a ide fordítódik). Az ősmaradványi erőforrások kiesése fokozatos áramkorlátozást, illetve teljes kimaradást okoz 5, illetve 10 éven belül. Áram nélkül a mai társadalom nem képes fennmaradni, a városi életforma megoldhatatlan nehézségekbe ütközik. Ha nincs szállítás, az élelmiszer nem jut el a városokba (a szállítás 90%-a olaj alapú); áram nélkül megszűnik a vízellátás, a tájékoztatás és a hírközlés. Mivel a fejlett világ a kapcsolattartásra egyre inkább a világhálót és a hordozható telefon-rendszert használja, ezért ez a terület is komoly visszaesést fog elszenvedni. (Duncan, 2006) 2015-re a jelenlegi kitermelés egyharmadával visszaesik. Ez az áramtermelésben 500 ezer MW villamos teljesítmény kiesését jelenti.

Olaj hiányában a műanyaggyártás (mely az élet egyre több területén kizárólagos, és az anyagforgalom jó részét teszi ki) visszaesik. Ősmaradványi erőforrások nélkül nem lehet műtrágyákat és vegyszereket előállítani[14]. A gépek is leállnak, mindez együtt a zöld forradalom utáni mezőgazdaság végét jelenti. A termésátlagok a harmadukra-ötödükre esnek vissza.

A növekvő erőforrás-árak miatt pénzromlás lép fel, mely többé nem áll meg. A folyamatot gazdasági válság és munkanélküliség követi, mely a fogyasztói társadalom bukásához vezet; ezzel megszűnik az anyag fölötti vágyak elnyomása, és a társadalom szűk érdekcsoportok általi kihasználása és tudati befolyásolása.

A Marshall-görbén az árindex fölfelé, a termék-kibocsátás balra (csökkenően) mozdul el, a következmény: árszínvonal-növekedés, fogyasztáscsökkenés, tartós világválság.

Az összeomlás sorrendje:

- az erőforrás-kínálat csökken,

- a gazdaság zsugorodik,

- a közegészségügy, mint a legdrágább és legkifinomultabb ágazat, összeomlik, ezt követik a zavargások, járványok és éhínségek.

A fejlődő világban a zöld forradalom utáni mezőgazdálkodás megnövekedett termésátlagai a népesség növekedését is maguk után vonták. Amikor ezekben az országokban az erőforráshiány miatt visszaesnek a termésátlagok, továbbá összeomlik a gazdaság, a valószínűségre hagyatkozva egy embernek 1/5=20% esélye lesz élelemhez jutni, és 50-60% esélye lesz túlélni a járványokat és zavargásokat, azaz, összesen 85-90% eséllyel nem maradhat életben. Az egész harmadik világ népességére nézve ez mintegy 4-4.5 milliárd ember halálát jelenti majd, körülbelül 2040-ig bezárólag[15].

A nyugati világ szerencsésebb, mert a megnőtt termésátlagokat nem követte a népesség megugrása, a termelt többletet a haszonállat-állomány eszi meg, ezért van mindennap hús a nyugatiak asztalán. Ezt a közbeeső láncszemet eltüntetve a táplálékláncból, a nyugati világ élelmezése megoldható. Azonban az igények jó részéről le kell mondani, hogy a túlélés biztos legyen. Ez, és az erőforráshiány óhatatlan zavargásokkal jár majd, így nyugaton is számítani kell 50% emberveszteségre, ez mintegy 700 millió fő[16].

A következmények súlyosságát tekintve ez az eddigi legnagyobb csapás, ami ránk vár. Most nézzük, hogy mi az, amit nem érdemes, vagy lehetetlen megoldani, és miben felesleges hinni.

2.4. Ami nem megoldható

Sokak válasza az a fenti nehézségekre (amiket ők inkább ,,kihívásnak"mondanak), hogy a gazdaság a kényszer hatására majd megkeresi azt az utat, ami járható. Ráadásul egy közkeletű válasz szerint majd kitalál valami megoldást a tudóstársadalom. Többen a megújuló erőforrásokban látják a jövőt.

Úgy tűnik, hogy szinte minden vezető államférfi és közgazdász a fenti tévedések valamelyikének rabja; ezeken keresztül, illetve ezek következtében pedig egy mit sem sejtő népesség él a világon. A tudománynak sokan természetfölötti hatalmat tulajdonítanak, pedig eredményei mögött a fizika törvényei állnak - és nem utolsósorban erőforrás-felhasználás.

,,Üzemanyag" nélkül a tudomány sem működik; s mivel a tudomány rendkívül kifinomult vívmányokat használ, ezért működése roppant erőforrás-igényes. Továbbá egyes tudománytörténészek

szerint a tudomány jelenleg nincs ,,felfedező kedvében", a felfedezések arányában csak az 1600-as évek szintjén áll, és messze van attól a csúcstól, mely az 1870-es éveket jellemezte (Huebner,2005).

Ezen összetett okok miatt úgy tűnik, hogy nincs sok esély egy átütő tudományos felfedezésre. A piac pedig, amely kikényszeríthetné a változást, már régen nem befolyásolható, nem téríthető ki a növekedés pusztító folyamatából.

Ami a további olajlelőhelyeket illeti, erről már írtam, annak esélye, hogy még vannak könnyen kitermelhető, olcsó olajat adó nagy mezők a Földön, 5%. A felfedezések egyre csökkennek, az igény nő, kinyílt az olló, és napról napra nyílik.

A megújuló és zöld erőforrások esete sem biztató. Ezek a termelés 1-2%-átteszik ki, ami egyszerűen túl kevés bármihez. Annyi fejlesztésre és építésre, illetve gyártásra már nincs sem idő, sem pedig hagyományos ősmaradványi erőforrás, amennyi akár a jelenlegi termelés 1/10-ét adná később! Egy példa. Németországnak van a legnagyobb szélerőmű-rendszere az Európai Közösségen belül. Azonban ebben az országban a fogyasztás növekedésével sem tud lépést tartani a szélerőművek létesítésének üteme, nemhogy a villamos áramtermelésből egyre többet n teljesítene. Összességében is igaz, hogy bármelyik zöld erőforrást 40-szeresére kellene felskálázni ahhoz, hogy lépést tartsunk az ősmaradványi források fogyásával.

Számszerűen: 2015 decemberéig naponta 400 MW új erőforrást kellene rendszerbe állítani az összeomlás elkerülésére. Összehasonlításul: Paks egy blokkja 440 MW villamos teljesítményű.

Az egyik varázsszó a területen a hidrogén. Azt állítják egyes szakértők, hogy a hidrogén lehet a jövő olaja. Ez persze két okból sem működik. Egyrészt ha a hidrogént üzemanyagként szeretnénk használni, akkor elő kell állítani, ez pedig hagyományos erőforrásokat köt le, ráadásul a hidrogén nehezen szállítható, folyékonnyá pedig csak -235 C°-on válik, és könnyen elillan, továbbá sokkal robbanásveszélyesebb, mint a benzin. Előállítása, és szállítása hagyományos erőforrást igényel, tehát azt kiváltani nem képes. Ráadásul, ha hagyományos erőforrásokkal (pl. földgázzal) állítják elő, több CO2 keletkezik, mintha azt a hagyományos erőforrást közvetlenül használtuk volna fel; ugyanakkor a folyamat teljes mérlege elég rossz ahhoz, hogy ne lehessen varázsszernek felfogni.

Az atomenergia veszélyes, ez szinte közhely, mégsem riadnánk vissza tőle, ha segíthetne. De erre nem képes. Az urán is véges készletekkel van jelen a Földön, kitermelése a jelenlegi erőműpark működtetésével 2030 környékén tetőzik, de ha az ősmaradványi készletek fogyása miatt növeljük az atomenergia részarányát, akkor ez hamarabb beköszönt.

A fúziós erőművek első, valóban működő példánya 2040-re várható. Látható a fentiekből, hogy akkor már késő. A fúziós erőművek pillanatnyilag szinte csak megoldandó nehézségekkel küzdenek technológiai szinten[17].

Abban sem nagyon bízhatunk, hogy az emberiség képes lesz nagy léptékeken összefogni. A piaci társadalom nagyon erősen kiélezte fogyasztói ösztöneinket, amelyek természetes genetikai örökségünk legmélyebb rétegeiben vannak; ezért olyan rendkívül hatékony a fogyasztásra és felhalmozásra felhívó reklám.

Az ember genetikailag a rövid távú előnyökre van hangolva, és ha nem mérlegel józanul, akkor azokat is választja (Hanson, 2007).

3. Ami megoldható

3.1. Itthon is

Mivel az erőforrásválság és az ellátási nehézségek elsősorban a városokat érintik[18], ezért célszerű falura költözni, (első lépés) hiszen a vidéki környezet még ma sem áll messze az önellátástól (pl. Erdélyben). Arra a tudásra, amit a vidék parasztsága évszázadokon át felhalmozott újra nagy szükség lesz, hiszen a földeket megint kézzel és állati igával kell művelni, vegyszerek és műtrágya nélkül. Ebben a munkában ismét foglalkoztatottá válik a falun élő lakosság 80-85%-a, megszűnik a munkanélküliség vidéken, aminek elsődleges kiváltó oka a mezőgazdaság szerkezetváltása volt az 1960-as években. Továbbá valószínű, hogy a legszükségesebb iparcikkek kivételével (lábasok, tányérok, üveg, stb.) minden helyben fog készülni. Újra előbukkannak a rég eltűntnek hitt szakmák, a kovács, a szíjártó, a takács, a molnár, a fazekas, a tímár, a bognár és így tovább.

Második feladatunk tehát a földművelés hagyományos módszereiről és kézműves mesterségről szóló még meglévő tudás ápolása és bővítése.

A vidéki házakat (és az egyéb fenntartani kívánt épületeket) szereljük fel a következő létfontosságú berendezésekkel: napelem, fúrt kút[19], melyből kézzel is húzható víz, művelésre alkalmas földterület, pince, és lehetőleg fa tüzelésére alkalmas kazán, de még jobb a kályha.

Harmadik feladatunk tehát az alapvető ellátás megszervezése (erőforrás és víz).

Azután, még ha egyelőre csak szórakozás szintjén is, tanuljunk meg egy hasznos szakmát, vagy több ilyent. A földművelés, kézművesség, ezermesterség nagyon kifizetődő tudás lesz az elkövetkező időkben. A társadalom jelenlegi állapotához szorosan kötődő, és/vagy rendkívül magas fejlettségű berendezésekhez kapcsolódó szakmák nem lesznek hasznosíthatók (az elsőre a manager és a könyvelő, a másodikra az űrhajós és a maroktelefon-tervező jó példa).

Negyedszer tehát tegyünk szert olyan hasznos ismeretre, mely egyrészt segítheti túlélésünket, másrészt nagyobb értékkel ruház fel minket élve, mint holtan. Mivel a magasan gépesített és rendkívül kifinomult egészségügy fog először akadozni, törődjünk sokat egészségünkkel, és lehetőleg váljunk függetlenné az egészségügyi rendszertől, például azzal, hogy megtanuljuk, melyik fűben-fában milyen orvosság van.

Ötödször, ismerjük meg a gyógynövényeket és vigyázzunk az egészségünkre.

Rendkívüli csapások fogják érni az emberiséget, ez pedig mindig könnyebben kivédhető, illetve feldolgozható egy szorosan egymásra utalt közösség kereteiben. A közösségtagjai éppen úgy megoszthatják a munkát egymás között, mint ahogy azt a jelenlegi rendkívül bonyolult társadalom is megteszi - csak az ipari korszak alkonyának közösségei lényegesen kevesebb taggal is működőképesek, hiszen a rendkívül szakosított foglalkozások eltűnnek. Egy hagyományos falunak megfelelő méretű közösség, minden szükséges foglalkozást űző taggal, és lehetőleg falun, már nagyjából 500-1000 fő esetén is fenntartható lehet.

Hatodszor keressük hasonló emberek barátságát, és lehetőleg együtt telepedjünk le, egy városoktól távolabb fekvő faluban[20]. A társadalomban már most vannak olyan magasan képzett szakemberek, akik a fent leírt válságtünetekkel (vagy egy részükkel) tisztában vannak. Az emberiség felhalmozott tudását nem szabad veszni hagyni. Minden tájegységnek szükséges lenne kiépíteni egy tudás- és tároló központot, ahol van áramszolgáltatás, számítógép-központ, legalább vezetékes távbeszélő-összeköttetés vagy rádiókapcsolat a világ többi ilyen központjával; illetve az emberiség tudásának egy fontos ága nagy mértékben, és általános tudás tekintetében pedig kisebb, de átfogó részben képviselve/tárolva van.

Hetedszer, halmozzunk fel minél több tudást a fejünkben, és ha tehetjük könyvek formájában is, mert azok hozzáférhetők villamos eszközök nélkül is. Keressünk hasonlóan képzett embereket, hogy együtt gondolkodhassunk. Ha van napelemünk, akkor egy hordozható számítógép jó befektetés lehet -főleg kutatók számára.

3.2. Közösségi csoportok, az Egyház szerepe

Mint azt fentebb már említettem, a közösségek szerepe óriási. Megtartó erőt, támaszt és védelmet jelentenek az elesetteknek, ugyanakkor alapvető tájékozódási pontul szolgálnak saját tagjaik számára. A jövő ezeké a közösségeké. A falura települt, legtöbb feladatukat maguk ellátó közösségek válhatnak jellemzővé, melyek a tudásközpontokkal állnak kapcsolatban, ahonnan beszerzik azt, amit csak ezek a régi városmagokra épült központok állítanak elő - persze csak akkor, ha sikerül a békés átmenetet biztosítani. Mivel azt nehéz megjósolni, hogy milyen hatalmi változások várhatók a magyar állami életben, ezért úgy kell készülni, mintha nem várhatnánk külső segítségre. A teendők világosak.

1. A KÉSZ segítségével fel kell kutatni azokat az értelmiségieket, akik elfogadják a fentieket, és hajlandók tenni valamit az ügy érdekében. A feladat a következő: magasan képzett szakembercsoport vizsgálja meg a lehetséges utakat, illetve a legjobb megoldás kidolgozása után készítse elő a híveket és a papságot a teendőkre. Az ismeretek átadása, illetve a megoldások felvázolása fontos lehet akár egy plébánia felújításakor, de az egyházmegyei tudásközpontok létrehozásakor is.

2. A meglévő egyházi közösségeket fel kell készíteni, hogy sokkal nagyobb nyomást is kibírjanak, mint amilyen ma nehezedik rájuk, ugyanis ez csak lélektani, míg akkor fizikai lesz. A közösségi tudat, és a társadalmi/személyes kapcsolatok erősítése képessé tehet egy közösséget azonosságtudat és túlélőkészség kifejlesztésére egy olyan világban, ahol a polgárok egy része rendezetlenségbe fullad. Az alapvető közösségek, közösségi magok nem árt, ha egybeesnek a jövendő fenntartható faluközösségekkel, de legalább részét képezik annak.

3. Minden egyházmegyében ki kell jelölni 5-10 fontos plébániát, melyeket fenntartható módon fel kell szerelni, és amelyekből szükség esetén ellátható akár az egész egyházmegye. A papság és a hívek részaránya ezekben a zűrzavaros időkben növekedni fog, hiszen a társadalmi összeomlás folyamatában az egyetlen szilárd pont maradhat, mely világos értékrendet képvisel. A pásztori feladatok ellátása azonban legjobb esetben is az 1930-as évek színvonalán képzelhető el[21]; a szerző becslése szerint a hanyatlás közepesen derűs előrejelzés szerint itt állítható meg.

3.3. Lehetséges jövő

Elképzelem a jövőt, kétfélét is. A rosszabbikkal kezdem, hogy a jót értékelni lehessen majd.

3.3.1. Bukás

A világgazdasági rendszer tehetetlenségénél fogva mindenképpen igyekszik fenntartani arculatát. Az AEÁ erőforrásainak java része a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában folyó tartós háborúskodásban emésztődik fel. Az iszlám és a nyugati életfelfogás közötti szakadék mélyül, a két világ közötti súrlódások, összecsapások ereje egyre hevesebb. A szélsőséges iszlám erők elérik céljaikat, bizonytalanná teszi a fejlett világ olajellátását. Az egyetemesítés (globalizáció) nemkívánatos mellékhatásai felerősödnek, ugrásszerűen növekszik a nemzetközi bűnözés szerepe, amely a világgazdaságba és az államéletbe beépülve annak meghatározó tényezőjévé válik.

A fogyasztói társadalom ragaszkodik a lényegéhez, a folytonos gazdasági növekedéshez. A hirdetések eszközei fokozatosan még erőszakosabbakká válnak, emiatt a még jobban hajszolt emberek élete évről évre reménytelenebbé lesz. A globalizáció egységesítő hatása egyre erősödik. Az azonossá gyúrt emberek társadalma hallatlan veszélyek hordozójává válik. Az ugyanolyanná válás, ugyanúgy gondolkodás épp azt jelenti, hogy az emberek az állatokhoz hasonlóan kezdenek viselkedni. Ebben az ember számára természetellenes helyzetben kiszámíthatatlan, hogy változások esetén mi fog történni. Az emberekből kilúgozták az emberre jellemző erkölcsi gondolkodást, a személyes felelősség érzetét. A belőlük válsághelyzetben összeverődött tömegek bármire képesek.

A környezeti válság fenyegetéseire tekintet nélkül, minél többet kicsikarva kiaknázzák a bolygó

olaj, földgáz, szén, lignit, olajpala és olajhomok készleteit. Az energiaárak ugrásszerű emelkedése így sem kerülhető el. A pazarló rendszer azonban fennmarad, még inkább pusztítva az embert éltető természetes környezetet. A szegények és a gazdagok közötti ellentét még kirívóbb lesz, a csökkenő népességű gazdag országokba való bevándorlás ellenőrizhetetlenné válik. A természeti csapások egyre nagyobb pusztításokat okoznak, amelyek feltartóztathatatlan népvándorlásokhoz vezetnek. Az erőforráshiány elsősorban a szegényebb, nagy népsűrűségű országokat sújtja. A kőolaj és földgáz hiánya miatt a mezőgazdasági termelés csökken, és a ma Észak-Koreában tapasztalható éhínség általánossá válik.

Mivel számos ilyen helyzetbe kerülő ország atomfegyverrel is rendelkezik, világszerte elképzelhetetlenül súlyos összeütközések alakulnak ki. A természet fokozódó szennyezettsége, a természetes környezet romlása újabb és egyre pusztítóbb betegségek sokaságának megjelenéséhez vezet. Az emberi immunrendszer nem tud alkalmazkodni a mérgezett környezet okozta végzetes változásokhoz. Az orvostudomány képtelen kezelni az újabb fertőző kórokat, az immunrendszer újabb és újabb betegségeit. Az egészségügy rendszere összeomlik. A kaotikus folyamatok kezelhetetlensége nyilvánvalóvá lesz. Az egyenként még talán megoldható kérdések hatalmas mértékben felerősítik egymás káros hatásait. A pénzügyi és gazdasági világrendszer szétesik, a világrend összeroppan és a végítélethez hasonlító viszonyok alakulnak ki. A válságba zuhanó fogyasztói társadalmak tömegei az ugyanolyanná gyúrt gondolkodásuk miatt képtelenek alkalmazkodni. A csupán a kocsivezetésre, távirányítók, maroktelefonok kezelésére kiképzett, csak a szűk szakmájukhoz értő emberek társadalma bénulttá válik. A rájuk zúdult balsors miatt a felbőszült emberek bűnbakokat keresnek. A tömegek azokra a hirtelen kiemelkedő hangadókra hallgatnak, akik a leginkább megérzik az akaratlanul is állatias viselkedésre beállított emberek lelke mélyén kavargó torz indulatokat. A tömegek azok ellen fordulnak, akik vezették őket és amint a 20. században is annyiszor, utólag felfoghatatlan és értelmezhetetlen borzalmakat követnek el. A legsúlyosabb zavargások a fejlettnek nevezett országokat sújtják.

3.3.2. Megállunk a lejtőn

Most jöjjön a sikeres forgatókönyv[22].

A politikai-gazdasági hatalmat birtokló gazdag országok polgáraiban tudatosodik a fenyegető, világméretű válság veszélye. Felismerve a fenyegetettséget, az emberek takarékoskodni kezdenek és gondolnak nemcsak a maguk, hanem gyermekeik jövőjére is. Rájönnek arra, hogy a gátlástalan fogyasztás, az igazából szükségtelen javak halmozása nemcsak az életterünket pusztító tevékenység, a természetes környezet, így a jövőnk elleni vétek, hanem az ő életük minőségét is rontja. Tudatosabban tervezik vásárlásaikat, csupán azzal, hogy elhalasztják például a kocsi-cseréket, mert takarékosabb kocsikra várnak, elérik a kulcsiparágnak számító járműipar gyökeres átalakulását. Mivel a katonai jellegű megoldások sorra kudarcot vallanak, a hadipar és a nemzetközi fegyverkereskedelem veszít súlyából. A szélerőművek egyre inkább elterjednek. Az olajárak ugyan jelentősen emelkednek, de csak fokozatosan, mert a gyorsan terjedő többfeladatos termelési rendszerek [23] egyre kevesebb erőforrást használnak fel. A mezőgazdaság, ipar, kereskedelem olyan rendszerekbe szerveződik, amelyek a helyi adottságokhoz alkalmazkodva lehetőleg kevés erőforrással tartják fenn magukat. Az emberek fehérjeszükségletüket elsősorban növényi fehérje fogyasztásával fedezik. Az olajár emelkedése miatt számos, csupán cuccnak nevezhető árucikk ára annyira felszökik, hogy eltűnik a piacról. A tudatosabb vásárlások részarányának növekedése magával vonja a hirdetések visszaszorulását. Eltűnnek a hirdetésből élő kereskedelmi hang- és képcsatornák és ponyvasajtó nagyobbik része. Ezzel megszűnik az emberek idegeinek naponta több órán át történő borzolása, feszítése, a tájékoztatási szemét termelése és terjesztése. Kezdetben ez a nagy többség számára szokatlan lesz, nem tudnak majd mit tenni a rengeteg sok szabad idővel, erővel, de fokozatosan rájönnek arra, mit kezdjenek magukkal. Sokkal több idejük lesz egymásra, olvasásra, sétálásra, a gyermekekre, a tudományra, művészetekre, mozgásra. Fel fogják fedezni, mennyivel tartalmasabb így az életük. Megszabadulva a pazarló fogyasztás kényszerétől az emberek oldottabbak lesznek. Természetüknek megfelelően egyre többet foglalkoznak a szellemi értékeik gyarapításával. Visszatér az emberek életkedve, a társadalmak gyermekbaráttá válnak, a népesség elöregedésének folyamata megszakad, a bolygó népessége egy adott szinten állandósul. A mezőgazdaság gyorsított ütembe tér át a szerves módszerek használatára. A megtermelt élelmiszer mennyisége nem csökken annyira gyorsan, hogy nagyméretű éhínségek alakuljanak ki. A népesség növekedése a szegényebb országokban is megáll, és a túlnépesedett országok lélekszáma nagyobb megrázkódtatások nélkül csökken arra a szintre, amit a térség n magától, külső erőforrások bevonása nélkül is el tud tartani.

Sikerül megállítani az erdőterületek csökkenését, sőt világszerte hatalmas területeket adhatnak vissza a természetnek. Nem csökken tovább a fajok száma, a természetes környezet növekvő aránya csökkenti az éghajlatváltozások okozta csapások erejét. A 20. század során felhalmozott mérgező, pusztító anyagokat lassan feldolgozzák, ártalmatlanítják és ezzel fokozatosan csökkentik a természet szennyeződését. Ezzel az emberiség egészségi állapota is fokozatosan javul, az egészségügy fő feladatává az egészség megőrzése, a megelőzés válik. Az egyetemesítés ezredvégi rendszere lassan átalakul. Vívmányaiból elsősorban a világot behálózó informatikai rendszer válik maradandóvá. Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy az emberek az őket érdeklő ismeretekhez gyorsan hozzájussanak, a legfontosabb egyetemes ágazattá a szellemi javak terjesztése válik. A látványosan kibontakozó tudományos-műszaki forradalom mindenkinek teret nyit arra, hogy képességeinek megfelelő módon tevékenykedjen. A rendkívüli helyzet kivételes alkalmat kínál az emberek szellemi megújulásához, a fogyasztói társadalom lelkileg megalázott és megnyomorított polgárai emberibb módon kezdenek élni. Gyermekeik már igazi személyiségekké válhatnak. A felszabaduló hatalmas emberi erőforrások akkora lendületet adnak az átalakulási folyamatnak, hogy száz-kétszáz éven belül az emberiség életrendjét fenntartható pályára sikerül állítanunk.

3.3.3. Még ez is álomnak tűnhet, ez a közepesen sikeres forgatókönyv

Van egy közepesen sikeres forgatókönyv is, ami tudásközpontokkal, és az 1930-as évek szintjén élő vidéki lakossággal, gőzvontatású vonatközlekedéssel, repülők nélkül, jelentős hiányok nélkül, talán még vidéken is korlátozott áramhasználattal, elképzelhető, és esélye 30-40% lehet. Itt szélkerekek adják az áramot, és biomasszás erőművek. Az éjszakai áram hidrogént bont, amivel mennek a buszok, és az alapvető feladatot ellátó személykocsik. Nagyobb áramhiány nincs, a fogyasztás a fénykorbelinek fele. Van korlátozott számítógép-hálózat, vezetékes telefon, tömegközlekedés, bio-üzemanyaggal magát ellátó mezőgazdaság, szervezett ellátás.

Itt is igaz, hogy csökken a károsanyag-kibocsátás, átértékelődik a valódi munka szerepe, megnő a szabadidő, a közösségi élet ideje; eltűnik a lélekölő munka és reklám, az előbbi forgatókönyv vívmányai jórészt itt is igazak. Ha csak ez sikerül, már elégedettek leszünk.

4. Erkölcsi felelősségünk

4.1. Az ember szerepének újfajta értelmezéséről a teremtésben. Hogyan jutottunk idáig?

Hagyományosan a Teremtés Könyvében található teremtéstörténet értelmezése a következő. A világ teremtésekor Isten mindenről kijelentette, hogy ,,jó". Az emberrel koronázta meg művét, akit saját képére és hasonlóságára teremtett (Ter 1,26). A teremtés során az ember minden hatalmat megkapott a Földön, hogy ,,uralkodjon rajta" (Ter 1,26), és hogy nevezze el[24] az állatokat és növényeket (Ter 2,19). Mindezek arról a felfogásról tanúskodnak, miszerint az Isten egyértelműen azért teremtette az embert, hogy leigázza a Földet. A bűnbeesés ezen ugyan nehezített, de mint cél, megmaradt. Arról, hogy mennyit ártott az élővilágnak a Teremtés Könyvének ez a (félre)értelmezése, mások már írtak, sok elképzelés szerint ez adta azt a téves magatartásformát, melynek következménye a mostani erőforrás- és környezeti válság[25].

Az ember istenképűsége olyan viselkedést eredményez, melynek jellemzője a távlatiság. Az istenképű ember térben és időben kierjedten él és gondolkodik. Istenképűségének következtében az idő és a tér távlatait egyaránt megérti és felfogja, és ez befolyásolja viselkedését. A tér távlatai azt jelentik, hogy nemcsak arra a helyre korlátozódik a felelőssége, melyen él, hanem tekintetbe veszi annak tágabb vonatkozásait is. Az időbeliséget pedig az utódok felé mutatott magatartáson, az ő jövőjük megőrzésén keresztül érthetjük meg. Ha valaki úgy él, hogy életének nyoma (azaz, az öko-lábnyoma) elég teret hagy leszármazottainak (időbeli távlat), valamint másoknak (térbeli távlat), akkor a teremtett világot tágabban szemléli. Ezek a viselkedésminták kevéssé köthetők az értő és elemző gondolkodáshoz (okos, azaz, okokat ismerő és felderítő gondolkodás), hanem sokkal inkább a bölcsesség eredményei.

Okos az, aki az okok láncolatát végigköveti, és helyesen ismeri fel a következményeket. Ha átlátható a helyzet, az okos gondolkodás célravezető. Ellentéte a buta, aki nem képes átlátni az ok-okozati hálót. A bölcs az élete során szerzett sok tapasztalatot hasznosítja olyan helyzetben, amikor nem látni az okok rendszerét. Hasonlóságot fedez föl, élete tapasztalatai segítik ebben. Ellentéte a bolond, aki nem képes megérteni, hogy egy helyzet mennyire bonyolult és nem leegyszerűsíthető.

Úgy tűnik, a bölcs gondolkodás a mindennapokban nem térül meg, s nincs is rá szükség. Valóban, a bölcs döntések hatása hosszabb távon mutatkozik meg, rövid távon az okos részesül előnyben.

Napjainkban a természetet leigázó tudomány képviselőjét, az okost ünnepeljük, aki hozzásegítette a társadalmat a jóléthez.

Nem ártott volna azonban bölcsként, istenképűként hozzáfogni a természet birtokbavételéhez. Az istenképűség elvesztésével azonban az ember ok-osan, azaz, beszűkült tér- és időbeliséggel látott hozzá - a természet birtokbavétele helyett - annak leigázásához. Ennek következtében sérült az a parancs, mely a dekalógust megelőzve a teremtés alapvető parancsa lenne: az ember ,,művelje és őrizze" a világot (Ter 2,15). A művelés úgy értendő, hogy közben marad elég lehetőség arra, hogy a természet megmaradjon (térbeliség), és elég idő arra, hogy megőrződjön (időbeliség).

A ma tán legfőbb, és mégis alig hallatott parancs tehát ez: őrizd és műveld! Aki szereti Istent, az szereti azt is, amit Isten alkotott. A szeretet teológiáján keresztül pedig idekapcsolható az Újszövetség világa is. Menetközben a mai világ már elfelejti, hogy az ember istenképű, és hogy ezt az istenképűséget felvillantja a keresztség, amikor megtöri az eredendő bűn láncolatát, a világ mai fia elfelejti saját megváltását.

A mai világ Isten mellett nem társ-teremtőként és munkatársként szemléli az embert, hanem kisistenként, aki azt tesz, amit akar. Nem képe másnak, mint magának, nem hasonlít senkire, csak magára, nem felelős senkinek, csak magának.

A szeretet hiánycikk. Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket, mondta Jézus apostolainak az utolsó vacsorán. Fordítsuk meg ezt a gondolatot! Úgy szeretjük Istent, ahogy egymást. Ez azt jelenti, hogy Istent már talán nem is. Hiszen kiveszett az emberek közti szeretet is. Szociáldarwinizmus hódít, a töretlen fejlődés vakhitté vált.

A kijózanodás a küszöbön áll, de nem elég a válság anyagi oldalát meglátni, mert akkor arról fogunk töprengeni, hogy pazarló és anyagelvű világunk életét milyen (esetleg borzalmas) áron hosszabbíthatnánk meg, akár csak évekkel is. Ha nem értjük meg, hogy a szemlélet hibás, hogy messze vagyunk attól, amit Isten szánt nekünk tervében, hogy okosak vagyunk, de bolondok; akkor elveszünk. És még a hibáinkból tanulni sincs idő.

4.2. Az egyén

Közhely, hogy társadalmunk csoportjai egyre nagyobb nyomásnak vannak kitéve, a közösségek feldarabolódnak. Napjainkban az elüzletiesedett fogyasztói világrend a család, mint utolsó akadály ellen indított támadást. Az egyénekre szakadt társadalomban sokkal nehezebb védekezni.

Mit tehet egyetlen ember?

Hagyjon magának időt. A nagy döntéseket nem lehet mérlegelés nélkül megúszni. A mai világ azonban gyors döntések sorozatát kívánja meg, és nem hagy arra időt, hogy az ember elképzelje: másképp is élhetne. Nincs lehetősége arra, hogy túlterhelt agya lélegzethez jusson, és kitörjön ebből a fogyasztói társadalomnak nevezett mókuskerékből. Dolgozik, hogy növelje az előállított vacakok mennyiségét, és pénzéből, amihez egyre nehezebben jut hozzá, vásárol, hogy fenntartsa a vacakokat gyártót.

A lengyel munkások sztrájkja az 1980-as évek elején a rendszer összeomlásához vezetett. Azonban a durva kizsákmányolás helyett, melyben az alapvető látszat sincs meg (azaz, nincs kirakat) és nincsenek jogok, Lengyelország kapott egy kirakatrendszert, melyben a látszat szép, de a munkások négyszer dolgoznak többet, kétszer annyi pénzért - azaz, kétszer jobban ki vannak zsákmányolva. Művilágunk kirakatai elfedik az igazságot: a lét roncsolása zajlik köröttünk. Alapvető létfeltételeink szűnnek meg azzal, hogy egyre növeljük a termelést, duzzasztjuk az új rendet, de egyre reménytelenebbek és boldogtalanabbak vagyunk.

Mert nincs időnk megállni és végiggondolni egy kizsákmányolás nélküli, bölcsen igazgatott javakra épülő világ lehetőségét. A rendszer nem ad rá időt. Azt sem tudjuk megtenni, hogy felmérjük tetteink következményeit, hiszen életünk folytatásához egy csomó apró, de gyors döntést kell hoznunk, a következmények meg ráérnek.

A szerző alapvető tapasztalata, hogy az emberek fejében 2-3 naptól 1 hónapig terjedő időszakra léteznek egyáltalán feladatok és tervek, ráadásul rangsorolva. Így teljesen nyilvánvaló, hogy az átfogott időszak határain túl jelentkező válságok (éghajlatváltozás és erőforrás-válság), nem épülhetnek bele ebbe a rendszerbe. Az idő, mint korlát belép. Ugyanígy elgondolható, hogy a képcsatornákon keresztül a válság első jeleiről megérkező képek kívül esnek a tucatember tapasztalásának területén, úgyhogy itt feltűnik a térbeli korlát.

Ha az egyén nem tanul meg időben és térben újra Isten tervei szerint istenképűként élni, akkor a következő vár rá. A válság előbb-utóbb (2012-ig bizonyosan) belép tér- és időbeli látókörébe, de akkor már elmúlik a kegyelemteli idő. Az már a vizsga lesz.

Külön csoportot képez az egyének között az írástudó. Az, akinek feladata lenne átlátni az egészet, és bölcsként irányt adni a dolgok folyásának, rámutatni a jóra és a rosszra, segíteni a tér- és időkorlátok megszüntetését. Erre csak a megfelelő világképű ember képes, az, aki hiszi, hogy az ember istenképű, és meg van váltva. Humanizmusból legföljebb az emberekért rajonghat valaki, a teremtett világért már kevésbé. Sajnos, napjaink írástudói nem értik a bajt, mert vagy nem részei a keresztény gondolkodók táborának, vagy ha azok is, már nagyon sújtja őket e világ gondolkodása: nem látnak annyira előre, amennyire kellene. Azon kivételes kevesek, akik látják a bajt, köznevetség tárgyai.

Pedig azt, hogy baj van, a felelős írástudók már érzik. Akik Istent hisznek, azoknak nyilvánvaló, milyen messze áll a világ egy keresztény társadalomtól. Sokszor mégsem a saját maguk bölcsességéhez fordulnak, hanem a világéhoz. Ám ez a bölcsesség legföljebb humanista lehet, semmiképpen sem teista, pedig csak egy ilyen bölcselet képes láttatni a teremtett világ egyedülállóságát.

4.3. Kereszténység és közösség

Az összeomlást csak olyan közösségek képesek túlélni, melyek rendelkeznek azokkal az ismeretekkel, melyek a fenntartható élethez szükségesek, továbbá ismerik azt a hibás utat, melyet elődeik jártak be. Helyes és az ember számára üdvösséget adó jövőképpel rendelkeznek a történelmi keresztény gyülekezetek, főképp pedig a Katolikus Egyház. Országos hálózatuk biztosan szerephez jut a jövendő összeomlás utáni értékmentésben. Ráadásul itt még fellelhetőek a gondolkodás korrumpálódása előttről való bölcseleti elemek, amelyek mentén felismerhető a szerző által is leírt elcsúszás az istenképűségtől az emberiség történelme során. Ha pedig megvan a hiba, talán még egyszer nem sétálunk bele. Az élő közösségek képesek elviselni azt a lelki és fizikai nyomást, melyet a mai rend szétesése eredményez majd, és képesek lesznek hálót alkotni ahhoz, hogy létrejöhessen egy új társadalom. Az Egyház szerepe óriási. Vezetői itthon még nem mindig látják tisztán a teendőket, néha még a válságot sem - de itt minden lehetőség adott a felismerésekhez, és a társadalom továbbéléséhez. Hiszen az Isten Egyházát a Szentlélek vezeti.

5. Összefoglalás

Ha nem teszünk semmit, hazánk, a nyugati világ részeként, 2015-ig bezárólag belesodródik a polgárosult világ végét jelentő erőforrásválságba, mely porba dönti a tudományos és ipari vívmányok mellett a ma megszokott egész életünket. Ehhez semmit sem kell tenni, csak folytatni eddigi életvitelünket...

A Fenntartható Fejlődés Egyetemközi Kutatócsoportról: A csoport alapítói több, mint 5 éve foglalkoznak a mai fogyasztás és túlnépesedés okozta válsággal. 2007 őszén hivatalosan is megalakították az FFEK-t, mely a tájékoztatás és figyelemfelkeltés mellett szeretné ellátni hiteles adatokkal a nemzetért felelős döntéshozókat is.

A kutatók megjósolták a jelenlegi olajválságot, 1999-ben annak kezdetét 2010-re, 2005-ben pedig 2008-ra tették. Az olaj átlagára két éve előrejelzéseik szerint alakul. Jóslataik az olaj- és gáztermelésről, a gabonaárakról, az éhínségről, a bioüzemanyagokról és a döntéshozók felkészületlenségéről sorra helyesnek bizonyultak.

Részletes számításaik és programjaik, valamint kész javaslataik vannak az ország átállására... Oldaluk: http://astro.elte.hu/~hetesizs/FFEK.html

Lábjegyzetek:

[1]: Ennek valószínűsége földrészről-földrészre változó. A harmadik világban 80-90%, a ma fejlett nyugati világban kb. 40-50%. Míg a túlnépesedett Ázsiában és Afrikában a járványok és az éhínség a fő kockázati tényező, addig a jelenleg fejlett világban az erőszakos halál-okok ugrásszerű növekedése jelent valós veszélyt.

[2]: Jelenleg már közvetlenül mérhető a felmelegedés. A Föld egy m2-ére 235 watt teljesítmény esik a Napból. Ha hőmérsékleti egyensúly állna fenn a Föld esetében, akkor ennyit is sugározna ki. A kisugárzás azonban csak 234.15 W / m2. (Hansen et al., 2005)

[3]:Teljesen nyilvánvaló az ipari forradalom hatása, mert előtte a Déli-sarki jégből vett zárványok adatai alapján a CO2-szint nagyjából 12000 éve állandó volt.

[4]: A ppm egység azt jelenti, hogy egymillió levegőmolekulára hány db CO2jut (=particle per million).

[5]: A vízgőz és a felhők állnak az első helyen a hő csapdába ejtésében, a CO2 a hőelnyelés 25%-

áért felelős. Azonban míg a vízpára mennyisége a légkörben állandó, addig a széndioxidé nő.

[6]: Ez akkor vált bizonyossá, amikor 2001. szeptember 11-e után repülési tilalmat vezettek be az AEÁ-ban, és a nappali hőmérséklet a kondenzcsíkok hiányában tiszta légkör miatt több fokkal megnőtt.

[7]: Példaként: Montreal földrajzi szélessége megegyezik Milánóéval (45° 30'), ám a hideg Labrador-áramlás miatt az évi átlaghőmérséklet 6 C°, a tél hosszú és hideg, a nyár pedig a közeli világtenger miatt hűvös.

[8]: Mind ez a forgatókönyv, mind az Amazonas-vidék összeomlása 2050-2070 körül válik valósággá, ha a jelenlegi kibocsátás nem csökken.

[9]: Az iparosított mezőgazdálkodás, a zöld forradalom mára elérte a határait. Az alkalmazott módszerek egyre jobban szegényítik a talajt és rontják a termelés feltételeit. Ezért a befektetett erőforrásokat növelni kell, egyre újabb növényvédő szerek, több műtrágya szükséges, de ezzel a termelés 1980 óta már alig nő. A Föld gabonatartalékai, e múlt évet is belevéve hetedig csökkennek. 2004-ben a Föld legfőbb gabonatermő vidékein, mint hazánkban is, minden addiginál több gabona termett, ennek ellenére a gabonatartalék azóta is csökken. A tavalyi aszályok és az idei nehézségek a rizs vetésekor világméretű éhínséget fogna kirobbantani 2008-2009-ben. Ebben az évben is több gabonát fogunk elfogyasztani, mint amennyi megtermett.

Hiába a termelési csúcs, a Föld lakossága naponta csaknem negyed millióval nő. A világ gabonatartalékai 2008-ra fogyhatnak el. Attól fogva az élelmiszerhiány évről évre nagyobb gondokat okoz majd.

[10]: A szerző és közgazdászok együttműködése a következő derűlátó előrejelzést adja. Benzin átlagár (Magyarország): 2008 - 345 Ft; 2009 - 422 Ft; 2010 - 577 Ft; 2011 - 778 Ft; 2012 - 1027 Ft. A további becslés értelmetlen.

[11]: Ráadásul a fogyasztás mindenáron való növelése miatt a társadalom tudatos szellemi befolyásolása zajlik; a reklámok kemény lélektani támadást jelentenek. A fogyasztóvá silányított ember egyébként anyagfölötti vágyait a fogyasztói társadalom anyagi vágyakra korlátozza, ezzel rombolva az ember ember-voltát.

[12]: A csökkenés oka nem a termelés visszafogása, mint 1973-ban, hanem a készletek kimerülése. Forrás: http://www.theoildrum.com/node/2325

[13]: Az olaj és a földgáz esetében azért történik mindez nagyjából egyszerre, mert ezen mezők egymástól nem függetlenek. Ahol olajat találtunk, ott találtunk földgázt is: mindössze picit később kezdtük el nézni - ám annál nagyobb intenzitással fogtunk neki a kitermelésnek.

[14]: A műtrágyagyártás rendkívül erőforrás-igényes iparág.

[15]: Az észak-koreai nagy éhínség, és több millió ember halála éppen annak köszönhető, hogy Kína már nem hajlandó olcsón földgázt szállítani Észak-Koreának, amely így nem képes műtrágyát gyártani. A termésátlagok visszaesését éhínség követte, melyben 3 millió ember halt már meg, és további 4-5 millió áll az éhhalál szélén. Észak-Korea az olajért cserébe még atomprogramját is feladta (2007 elején)!

[16]: Az utóbbi két pont áldozatokra vonatkozó becslése jóindulatú, mert nem számol nagy háborúkkal.

[17]: http://www.theoildrum.com/node/2164 Az oldalon azt is olvashatjuk a technikai nehézségek mellett, hogy nincs elég ,,üzemanyag" sem, és nagyon messze van a megvalósulás is.

[18]: A városok lakótelepei nem tarthatók meg. Egy tízemeletes lakótelepi ház nagy erőforrás-fogyasztó és ráadásul túl magas is ahhoz, hogy a víz feljusson a tizedik emeletre. A belvárosok néhány emeletes háztömbjei fenntarthatóak, hiszen ezek akkor is álltak, amikor még nem volt ennyire jelentős az olajfelhasználás. Budapest esetében a fent említettek a lakosság felének kényszerű elvándorlásával, vagy célirányos kiköltöztetésével oldhatók meg.

[19]: Közösségenként legalább egy fúrott kútra van szükség.

[20]: A vidéki ház- és földárak miatt ez egyelőre könnyen megoldható. A szerző véleménye szerint pedig a gazdasági összeomlás után a földtulajdon-jog megszűnik.

[21]: Komoly közlekedési és távközlési eszközök nélkül.

[22]: A jól csengő pozitív részletek többségének nincs nagyobb esélye10-15%-nál.

[23]: Ahol az egyes termelési ágak a másik ág többlethőjét és/vagy hulladékát hasznosítva szintén hozzájárulnak a végtermékhez. Ilyen például a Pauli-rendszerű sörfőzés. A sörfőzdék az árpa 4%-át hasznosítják eredetileg, a többi hulladék. Itt gombákkal etetik át, utána jó állati takarmánynak. A hulladék 26%-a fehérje, ebben gilisztát tenyésztenek, ami baromfitáplálék. A tenyészállatok ürüléke természetes (bio) erőforrás. A visszamaradó szennyvizet megfelelő növényi és állati (hal) társulások teszik teljesen tisztává. A lúgos szennyvízbe bevezetik a sörfőzéshez alkalmazott fűtés szén-dioxidját, amely így algák tenyésztésére is alkalmas. Az új többfeladatú rendszer teljesen önellátó, hétszeres termelékenységű és négyszer több munkást foglalkoztat.

[24]: Az elnevezés azt jelenti, hogy az adott állat, vagy növény már nem ismeretlen, azaz, az embertől nem idegen.

[25]: A szerző nem ért egyet azokkal, akik a túlnépesedésért a bibliai szaporodásparancsot (Ter 1,22) teszik felelőssé, ugyanis a túlnépesedés jelenleg olyan területeket érint, ahol a kereszténység jelentősége kicsi. Ugyanakkor fontos rámutatni, hogy a Föld igába hajtása valóban a Ter(emtés) üzenetének félreértelmezésén alapul.

Hivatkozások

Australian Journal, 2004, July 2.

Duncan, S. 2006: Social Contract, 2005-2006 winter issue

Flannery, T. 2006: Időjárás-csinálók, Bp. 2006. Akkord

Hansen, J. et al. 2005: Science, 308, 1341.

Hansosn, J. 2007: Social Contract 2006 January

Huebner, 2001: Technological Forecasting and Social Change, Vol. 72, Issue 8. October 1. 2005 IPCC, 2007: http://www.unis.unvienna.org/unis/hu/thematic_info_climate_change_ipcc.html

Korten, D. C. Tőkés társaságok világuralma, Bp. 1996. Kapu

Millenium Ecosystem Assesment, 2007: www.maweb.org/en/index.aspx

Sloan, E. D. 2003: Nature, 426, 353.

Stainforth, D. A. et al. 2005: Nature, 433, 403.

Végh László - Hetesi Zsolt: Fenntartható élet. Jegyzet, ELTE TTK, 2006.

Hetesi Zsolt, FFEK
2011. március 02

http://jovonk.info/2011/03/02/felelt-jovo
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
„Ha a kormány nem tudja
  2011-03-02 18:17:59, szerda
 
  ,,Ha a kormány nem tudja garantálni a szociális biztonságot,kormányváltásra van szükség!"
barikad.hu
2011, március 2 - 16:18


2010 szeptembere óta közel 400 magyar ember hunyt el fagyhalál következtében, ebből százan saját otthonukban vesztették életüket.
Cikk Front kép - 280x185:

2010 szeptembere óta közel 400 magyar ember hunyt el fagyhalál következtében, ebből százan saját otthonukban vesztették életüket. A Magyar Szociális Fórum kerekasztal-beszélgetést szervezett a fagyhalál és a hajléktalanság megszüntetése érdekében.

A Jobbikot Baráth Zsolt országgyűlési képviselő és Kiss Gabriella szakértő képviselte. Állásfoglalásukban az életvédelemmel kapcsolatos azonnali és hosszú távú intézkedéseket fogalmaztak meg, melyből a fórum négy intézkedést át is emelt.

A Jobbik azonnali intézkedéseket fogalmazott meg a fagyhalál és a hajléktalanság megszüntetése érdekében. Véleményük szerint az EU-csúcs költségeiből vagy a Miniszterelnökség rendkívüli kormányzati intézkedéseiből - ami jelenleg mintegy 90 milliárd forint - kellene átcsoportosítani egy 30-40 milliárd forintnyi összeget, melyből a terveik egészét meg lehetne valósítani. Baráth Zsolt kijelentette: ha a kormány nem tudja garantálni a szociális biztonsághoz és a lakhatáshoz, valamint az élethez való alapjogokat, és hagyja, hogy a XXI. században egy kis falunyi magyar ember lelje halálát a hideg utcán vagy éppen fűtetlen lakásában, akkor az a kormány nem tudja ellátni feladatát, így elgondolkodtató a 2/3-os ,,legitimáció".

A Jobbik szociális és családügyi kabinetje szerint az egyik fontosabb intézkedés az lenne, hogy az úgynevezett szociális jelzőrendszert azonnal értesítsék az energiaszolgáltatók, ha hosszabb számlaelmaradást érzékelnek, vagy ha kikapcsolják valakinél az áramot. Mindez az egyik legegyszerűbb módja lenne a fagyhalál megelőzésének, hiszen így a helyi szociális feladatokkal megbízottak azonnal fel tudnának ajánlani például tűzifasegélyt a rászorulóknak. Véleményük szerint az orvosok ezen kötelezettsége a valóságban nem minden esetben valósul meg, hiszen - bár a fagyhalál előjelei egy orvos számára szembetűnőek - nem jelzik azt az illetékeseknek.

Kiss Gabriella elmondta: az átcsoportosított összegből a helyi Idősek Nappali Otthonát éjjeli is működtetné a Jobbik a kritikus időszakban szociális munkások, önkéntesek és egyházi segítők bevonásával. A megelőzés hatékonyabbá tétele érdekében a gyógyszer és árureklámok helyett több társadalmi célú hirdetést sugároznának a televíziókban annak érdekében, hogy minél szélesebb kör tájékozódjon arról, milyen segítségre számíthatnak a bajbajutottak.

A Jobbik hosszú távú intézkedései között - mely már a választási programban is megjelent - szerepelne egy bérlakásépítési-program is. Meg kell oldani az utcán élő emberek ellátását, rehabilitációját - jelentette ki Kiss Gabriella, majd hozzátette: ehhez elengedhetetlen az, hogy kiépítsenek biztonságos hajléktalanellátó intézményeket. Meg kell szervezni a hajléktalanok lehetőség szerinti belső foglalkoztatását - hangsúlyozta. A politikus véleménye szerint arra kell törekedni, hogy a legszegényebb magyar ember se éljen az utcán. Ehhez pedig az kell, hogy a hajléktalan-ellátásra szánt közpénzeket valóban erre a célra fordítsák.

K.E.

barikad.hu

http://barikad.hu/%E2%80%9Eha_korm%C3%A1ny_nem_tudja_garant%C3%A1lni_szoci%C3%A1l is_biztons%C3%A1gotkorm%C3%A1nyv%C3%A1lt%C3%A1sra_van_sz%C3%BCks%C3%A9g%E2%80%9D- 20110302
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Rákosi, a kisgazdák és a gordi
  2011-03-02 18:17:07, szerda
 
  Rákosi, a kisgazdák és a gordiuszi csomó


Dátum: 2011. March 01. Tuesday, 09:06

Tények és dokumentumok

1947. február 25.: Kovács Béla letartóztatásával és elhurcolásával végső

szakaszába lépett Magyarország szovjet gyarmatosítása

Pontosan húsz éve, február 25-én Budapesten írták alá a Varsói Szerződés

katonai szervezetének megszűnéséről szóló dokumentumot, s néhány hónap múlva

az utolsó megszálló szovjet katona is elhagyta Magyarország területét. Tíz

éve, február 25-én országszerte először tartották meg a kommunizmus

áldozatainak emléknapját. Ez a nap azért lett szimbolikus dátum, mert

1947-ben február 25-én tartóztatták le a szovjet katonai hatóságok Kovács

Béla nemzetgyűlési képviselőt, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Ezzel a

nyílt törvénysértő beavatkozással kezdődött meg a bolsevik diktatúra

létrehozásának, Magyarország szovjet gyarmatosításának végső szakasza.




Csicsery-Rónay István egykori kisgazda politikus, az 1945-47-es évek egyik

utolsó élő, hiteles tanúja, egyben tanúságtevője írta meg azt az anekdotát,

amely szerint 1946 elején együtt ebédelt a kommunista Rákosi Mátyás, Varga

Jenő, valamint a kisgazdapárti Varga Béla és Kovács Béla, mind a négyen a

koalíció vezető politikusai. Amikor a tyúkhúsleves érdemeire terelődött a

szó, Varga Jenő megjegyezte, ő leginkább a nyakát szereti szopogatni. Ekkor

Kovács Béla felállt, Rákosi háta mögé lépett, két kezével körülfogta a

nyakát, és riadtan rászólt: ,,Te Mátyás! Hiszen neked nincs is nyakad! Hová

teszik majd a kötelet?"


Nem valószínű, hogy a Független Kisgazdapárt országos főtitkára ezzel a

tréfával vágta volna el magát a kommunista vezér előtt, bár ki tudja? Tény,

hogy egy évvel később ő vált a kommunisták kisgazdaellenes megsemmisítő

hadjáratának egyik legfőbb célpontjává. Sok volt a rovásán. Pél­dául 1945

tavaszán-nyarán az ideiglenes nemzeti kormány belügyi államtitkáraként

megpróbálta megtisztítani a rendőrséget mindazokon a helyeken, ahonnan

súlyos visszaélésekről, atrocitásokról érkeztek panaszok - természetesen a

megszálló szovjet hadsereggel és hazai kommunista csatlósaikkal s

ügynökeikkel szemben. Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások

előtt - saját barátaival és harcostársaival, köztük Nagy Ferenc pártelnökkel

is konfrontálódva - oroszlánrésze volt abban, hogy a kisgazdapárt vezetése a

szovjet követelés-fenyegetés ellenére mégsem fogadta el a kommunistákkal

állítandó közös listát, hanem egyedül indult, és megszerezte a szavazatok 57

százalékát. Így, ha Magyarországon valódi (parlamentáris) demokrácia lett

volna, a kisgazdák egyedül alakíthatnak kormányt; erre azonban a szovjet

megszállók miatt persze egy százalék esély sem volt. Kovács néhány hónapig

földművelésügyi miniszter lett, majd 1946 márciusában átvette a kisgazdapárt

központi apparátusának irányítását és a központi pártlap, a Kis Újság

főszerkesztői teendőit. Tekintettel arra, hogy a kisgazdapárti vezetői

négyesfogatból Tildy Zoltánt köztársasági elnökké, Nagy Ferencet

miniszterelnökké, Varga Bélát pedig a Nemzetgyűlés elnökévé választották, a

legnagyobb támogatottságú magyar párt legfőbb - négyük közül kétségkívül

legbátrabb - operatív irányítója a népszerű baranyai gazda, Kovács Béla

lett. E minőségében rá hárult a legnehezebb feladat a kommunisták

fondorlatos, gátlástalan és mind erőszakosabb hatalmi nyomulásának

feltartóztatásában - pontosabban megkísérlésében.


Kovács Béla jól szervezett, cselekvőképes, aktív néppártot igyekezett

kovácsolni, és ismételten - bár eredménytelenül - szorgalmazta az

önkormányzati (községi) választások mielőbbi megtartását, mert úgy vélte, a

csupán parlamenti többséggel rendelkező kisgazdapárt erejét a helyi

közigazgatási vezetőpozíciók többségének demokratikus úton történő

megszerzésével lehet megsokszorozni. A pártközi tárgyalásokon a kisgazda

főtitkár bátran és következetesen képviselte azt az álláspontot, hogy a

koalíció legnagyobb pártja nem lehet ,,csak báb" a többi - azaz a baloldali -

pártok kezében, és követelte a fontos közhatalmi pozíciók kisgazdák javára

való arányosítását minden szinten, persze eredménytelenül. Amikor pedig egy

nappal a kommunista párt 1946. szeptember végi kongresszusa előtt a Kis

Újságban Kovács Béla megüzente: ,,Amíg mi politikai tényezők vagyunk

Magyarországon, addig nem lehet róla szó, hogy az ország a Baloldali Blokk,

vagy közelebbről megjelölve, a Kommunista Párt hitbizománya legyen", és

emlékeztette a kommunistákat, hogy hárommillió választópolgár áll a

főtitkárként általa irányított kisgazdapárt mögött, ő maga tette magát a

kommunisták első számú célpontjává.


Az MKP III. kongresszusán Rákosi harcba szólította a magyar népet a ,,reakció

sötét tervei", a ,,nemzeti egység árulói ellen", egyúttal hadat üzent az egy

évvel korábbi szabad választásokon abszolút többséget elért legnagyobb

demokratikus párt - ,,a nép ellenségei" - ellen, a 17 százalékos

támogatottságú kommunistákat állítva be a magyar demokrácia fő

védelmezőiként. A párt második számú vezetője, Gerő Ernő úgy fogalmazott:

,,Nálunk most birkózás kezdődik a reakció és a demokrácia ereje között (...) és

ketté kell vágni a gordiuszi csomót." 1946 utolsó hónapjaiban átmenetileg

holtpontra jutott a két nagy politikai erő birkózása, ám november 28-án

Rákosi az MKP parlamenti frakciója előtt kijelentette a kisgazdapárti

vezetőkről: ,,Minden jel arra mutat, hogy bármennyire van is puhulás bizonyos

vezetőknél, és bármennyire van differenciálódás, megbomlani ez a társaság

csak akkor fog, ha odaütünk, ha mi kezdjük el a pucolást..." Hogy kivel

akarták kezdeni, azt pár nap múlva Gerő üzente meg a Szabad Népben: ,,Azt is

mondja Kovács Béla, hogy frontot kell nyitni a szocializmus ellen. (...) Ez a

front azonban pozdorjává fog zúzódni."


A kisgazdapárt lefejezésére és szétzúzására irányuló kommunista taktikában

alapvető változást hozott az, hogy 1946 decemberében az államvédelmi szervek

a Magyar Közösség nevű titkos - valójában sem demokráciaellenes, sem

veszélyes - társaság ,,köztársaság-ellenes összeesküvése" nyomaira bukkantak.

A Szabad Nép először 1947. január 5-én adott hírt az állítólag a

Horthy-rendszer visszaállítását célzó és fegyveres felkelés kirobbantására

készülő ,,összeesküvés" leleplezéséről, és a ,,főbűnösök" letartóztatásáról,

akik között csupán egy kisgazda politikus volt, de egy hét múlva a

kommunista pártlap már főcímben közölte: ,,Kisgazdapárti képviselők az

összeesküvők között". Az ávó és a HM katonapolitikai osztály - mindkét szerv

közvetlenül a kommunista pártvezetés, illetve a szovjet állambiztonsági

szervek irányítása alatt állt - letartóztatási hulláma és kegyetlen

kínvallatási módszerekkel történő nyomozása arra irányult, hogy a

vádlottakból az előre megtervezett koncepciónak ,,megfelelő" vallomásokat

csikarjanak ki, amelyek alkalmasak annak bizonyítására, hogy a demokratikus

államrend megdöntésére irányuló ,,összeesküvés" valóban megtörtént, és

minderről a kisgazdapárt legfelső vezetősége is tudott, amiért politikai,

sőt büntetőjogi felelősség terheli.


A növekvő kommunista nyomás és a nyílt szovjet fenyegetés hatására a Vörös

Hadsereg megszállása alatt álló - és a nyugati nagyhatalmaktól semmilyen

érdemi segítségre nem számítható! - magyar állam két legfőbb vezetője, Tildy

Zoltán államfő és Nagy Ferenc kormányfő néhány nap keserves hezitálás után

engedett. Amikor a kisgazdapárti (és szabadságpárti) többségű Nemzetgyűlés

január 21-én jóváhagyta hét kisgazda képviselő (köztük a jelenlegi

Országgyűlés fideszes korelnöke, Horváth János) mentelmi jogának

felfüggesztését, s ennek következtében a politikai rendőrség azonnal

letartóztatta őket, elindult a lavina - és többé nem lehetett megállítani.

Néhány nap múlva Rákosiék - a letartóztatott kisgazda képviselők kínzással

kicsikart ,,beismerő" vallomásaira hivatkozva - már Kovács Béla főtitkár

politikai felelősségét, február 6-án pedig büntetőjogi felelősségre

vonásának szükségességét harsogták.


E kritikus hetekben a magyar demokrácia utolsó bástyáit védő hazafias erők

heroikus harcot folytattak a Nemzetgyűlésben: minden kommunista nyomás és

szovjet fenyegetés ellenére megtagadták Kovács Béla képviselői mentelmi

jogának felfüggesztését. Sőt a parlamenti többség megszavazta egy 25 fős

bizottság felállítását a Magyar Közösséggel, illetve az ,,összeesküvéssel"

kapcsolatos ügyek kivizsgálására. Ha tényleg feláll, kiderül az igazság, és

összeomlott volna Rákosiék egész ,,összeesküvési" koncepciója, amit a

szovjetek is mindenképpen el akartak kerülni; közben február 10-én Párizsban

aláírták a magyar békeszerződést, ami elvileg azt jelentette, hogy belátható

időn belül ki kell vonni a megszálló csapatokat Magyarországról. Ekkor a

magyarországi szovjet helytartóság, nyilvánvalóan Sztálin utasítására, úgy

döntött, hogy nem vár tovább, és már a törvényesség látszatával sem törődve

maga vágja ketté a ,,gordiuszi csomót".


Miután február 25-én az államvédelmi osztály és személyesen Péter Gábor sem

merte erőszakkal benntartani a hírhedt Andrássy út 60.-ban kihallgatásra

önként megjelent és a letartóztatott ,,összeesküvőkkel" eredménytelenül

szembesített Kovács Bélát, aznap este magas rangú szovjet állambiztonsági

tisztek - szovjetellenes fegyveres terroristatevékenység és kémkedés hamis

vádjával - letartóztatták s elhurcolták pesti Váci utcai lakásáról a magyar

parlamenti képviselőt. (Csak kilenc év múlva engedték szabadon, és 1989-ben

rehabilitálták az 1959-ben 51 évesen elhunyt legendás parasztpolitikust.) Az

egyoldalú, erőszakos szovjet beavatkozást követően három hónappal a

Moszkvából kézi vezérléssel irányított és minden eszközzel támogatott

magyarországi kommunisták piszkos puccsal kikényszerítették Nagy Ferenc

miniszterelnök lemondását és Varga Béla nemzetgyűlési elnök Nyugatra

menekülését. A száműzött Nagy Ferenc 1952 februárjában Washingtonban e

szavakkal emlékezett öt évvel korábban elhurcolt barátjára: ,,Neve és

életműve a vasfüggöny mögé zárt milliók szabadságvágyát és elszánt akaratát

jelenti, hódítók és zsarnokok ellen."


Az orosz állambiztonság és a Gestapo


,,Legbátrabban a kisgazdapárt főtitkára, Kovács Béla viselkedett: elszánt

harcot hirdetett a kommunisták ellen, megfenyegette őket, hogy a magyar nép

megismétli 1919-et, ugyanúgy fog elbánni velük, mint Horthyék Kun Béláékkal;

Rákosi a fenyegetést komolyan vette, belekeverték az összeesküvésbe. (...)

Kovács Bélát a nemzetgyűlés nem adta ki, mentelmi jogát nem függesztették

fel; az volt a magyar parlament egyik legszebb órája, így a Vörös Hadseregre

hárult a dicstelen feladat, hogy eltávolítsa a közéletből. Február 25-én

este hiába vártam rá, hogy elinduljunk sétálni, helyette a sarkon orosz

katonákba botlottam. Háza előtt fedett teherautó állt, körülötte

enkávédisták, akik az utcát lezárták, az udvar és a lépcsőház is tele volt

velük. Kovács Bélát első emeleti lakásából kiráncigálták, a lépcsőkön

lelökdösték, és a várakozó teherautóba tuszkolták: pontosan úgy, ahogy a

németek csinálták... Meghökkenten figyeltem a jelenetet, hát ez is lehetséges;

a Gestapo működése jutott eszembe, megelevenedtek a régi képek, s mintha

újból visszatért volna az illegalitás."

(Kovács Imre: Magyarország megszállása, New York, 1979)


Aki ,,összeesküvést szőtt" saját maga ellen


,,Január végén a kommunisták már egy kisgazda minisztert és hat jeles

kisgazda képviselőt is vádoltak, de ez sem volt elég: megvádolták Kovács

Bélát, a kisgazdapárt főtitkárát is. A paraszti származású Kovács Béla, a

miniszterelnök régi barátja, óriá­si népszerűségnek örvendő, tehetséges

szervező volt, s lényegében az ő személyére támaszkodott az egész kisgazda

kormánygépezet. Őt belekeverni az ügybe olyan volt, mintha azzal vádolták

volna, hogy összeesküvést szőtt saját maga ellen. A kommunistákat ez nem

zavarta, mint ahogy a színfalak mögül figyelő szovjeteket sem - minden

erejükkel Kovács Béla ellen fordultak."


(James McCargar: A titkos háború)

2011-02-25

Szerző: Faggyas Sándor MHO


http://www.szmm.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=4258
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2011.03 2011. Március 2011.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 420 db bejegyzés
e év: 5608 db bejegyzés
Összes: 64003 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 2260
  • e Hónap: 19053
  • e Év: 151970
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.