|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
|
|
2011-03-21 05:04:24, hétfő
|
| |
| |
1919. március 21-én, Tanácsköztársaság ürügyén vörös veszedelem szabadult Magyarországra.
Az első világháborús veszteségeket még ki sem heverte Magyarország, amikor vörös fegyveres horda szabadult rá Magyarországra és kikiáltotta a Tanácsköztársaságot. Ettől fogva megpecsételődött az akkori "nagy"Magyarország sorsa....mert bizony a Trianon-i nemzetcsonkító békediktátummal is emiatt büntették hazánkat.
Valójában ekkor kezdődött a magyar nemzet belső szétszaggatása, majd 1920. JÚNIUS 4-én, TRIANONBAN végleg megpecsételődött a magyarság sorsa.
A ,,vörös veszedelem" terjedésétől való félelem szülte ,,békediktátum"
http://www.nemzetihirhalo.hu/index.php?lap=public&iro=bmi&cikk=1#cikk
Az uralkodói parancs a háború kitörésekor a Monarchia egész területén 19-42 évben határozta meg a HADKÖTELEZETTSÉGET! Ezzel szemben a magyar törvények 1912-ben 18-50 év közötti férfiak számára írt elő hadkötelezettséget.
1916 január 21-én 50 évről 55 évre emelték fel a Monarchia egész területén a korhatárt.
Ebben az esetben valóban igazságtalan a ,,KOLLEKTÍV BŰNÖSSÉG" elve alapján büntetni az egész magyar nemzetet, hiszen nyilvánvaló hogy vezetői kényszerítették a fent említett HADRAFOGHATÓSÁGGAL a háborúban való részvételre. Ezért sem évülhet el soha a Trianonban, 1920. június 4-én született békediktátum FELÜLVIZSGÁLATA! Szó nem volt a kollektív bűnösségről.
A hadkötelezettségnek eleget téve - a történelmi Magyarország területéről - kb. 3,4 millióan vettek részt az első világháborúban Ebből, több, mint félmillió elesett, 833 ezer fogságba esett, másfél millió megsebesült.
Csakhogy...
Talán, menjünk vissza az 1917 októberéig, amikor Magyarország területéről közel 1 millió ember, közöttük 500-600 ezer magyar nemzetiségű esett orosz hadifogságba.
Az ország 18-40 év közötti, fegyverfogásra alkalmas korosztályainak több, mint harmada fogolyként élte át az orosz forradalmat és polgárháborút.
A hadifoglyok legnagyobb részét Szibériában és Turkesztániában, több tízezer főt befogadó táborokban őrizték. Közülük néhányban, így Omszkban, Tomszkban és Szamarkandban, a magyarok aránya elérte a 30-50 %-ot!
1916-tól mind nagyobb számban alkalmazták a foglyokat az iparban, a bányászatban és a mezőgazdasáégban. A táborokban 1917-ben szocialista csoportokat alakítottak, elsősorban azok az értelmiségiek, akik részt vettek a hazai munkás- és polgári radikális mozgalmakban, tartalékos tisztként a harctérre, majd fogságba kerültek. Ezek a csoportok kapcsolatokat építettek ki a bolsevik szervezetekkel.
Az 1917. októberi forradalomban kb 40 városban több ezer magyar hadifogoly vett részt. A hatalomátvétel után, amikor a hadifoglyok visszanyerték személyes szabadságukat, ún. internacionalista katonai alakulatokat szerveztek, amelyeket a Vörös Hadsereg kötelékében minden fronton bevetettek. A magyarok aránya az internacionalista alakulatokban felülmúlta bármely más nemzetét. Összlétszámuk 100 ezer főre tehető, ebből kb. 30 ezren elestek....
Új fegyveres erők 1918-ban
,,A frontról hazaözönlött és leszerelt katonák száma 1918 decemberéig elérte az 1,2 milliót. November 9-én a hadsereg újraszervezése nagy erőkkel kezdődött el. November 13-án rendelet jelent meg a nemzetőrség , a polgárőrség és a hadsereg létesítéséről.
A hadsereg alapját az 5 legfiatalabb korosztály visszatartása, illetve behívása képezte volna. Az ütőképes haderő gyors megszervezése illúzió maradt. Oka: pénzszűke, az ország peremvidékeinek leválása, illetve megszállása; a háborús fáradtság, a pacifista (mindenfajta háborút, fegyveres harcot ellenző) tömeghangulat; belső feszültségek a minisztérium és a Pogány József vezette katonatanácsok, a hadsereg és a nemzetőrségek között; a nyílt lázadásokig vezető zsoldos-kérdés.
Károlyi 1919 februárjában aktív ellenállás szükségességét hirdeti. Az akkori hadügyminiszter, Böhm Vilmos, és államtitkára Stromfeld Aurél a szociáldemokrata pártban és szakszervezetekben szervezett munkásságra kívánt támaszkodni a hadsereg megújításában.
A Magyar Nemzeti Tanács mellett 1918 okt. 23-án megalakult a diáktanács. A forradalom éjszakáján Csernák Imre vezette Katonatanács. Ez utóbbi fegyveres akcióival kész tényeket teremtett. A győzelem után a kormány megállapodott a Nemzeti Tanács Intéző Bizottságaival. A katonatanácsban választott bizalmiak képviselték az egyes zászlóaljak tisztikarát, illetve legénységét.
A katonatanács részt kívánt venni az ország politikájának alakításában.
A kormány és a munkás- ill. katonatanácsok viszonyát nov. 4-i rendeletben szabályozták: ,, a kormány ellenőrző orgánumai, a propaganda szervei,. De nem intézkedési jogával felruházott kormányzó hatóságok".
,,1919. március 21-én a Magyarországi Szocialist Párt megvalósítja a proletárdiktatúrát. Létrehozza hadseregét és szövetségre lép Szovjet-Oroszországgal.
1919. május 2-án a Budapesti Központi Ötszázas Forradalmi Munkás- és Katonatanács, majd a Forradalmi Kormányzótanács határozatot hoz a munkásosztály mozgósításáról és fölfegyverzéséről! Május 3-4re 44 ezer ember áll be a Vörös Hadsereg soraiba és az üzemi dolgozók tízezrei jelentkeznek tartalék munkásszázadokba." (Magyarok krónikája/OfficinaNova/1995.)
Ezen adatok ismeretében, viszont már egyértelmű a bolsevik-fasiszta részvétel miatti felelősség. Csakhogy, itt sem beszélhetünk valódi önkéntességről, mert a fogolytáborokban toborzott szerencsétlen hadifoglyok a szabadulás és a hazajutás reményében álltak be ezekbe az álságos félkatonai alakulatokba!!!
Nem kellene ezt a tragikus tényt sem elhallgatni az értetlen utókor előtt!!!
A múltat be kellene végre vallani, hogy a kommunizmus kísérlete miatt veszítettük el újra és újra Magyarország kétharmadát és az elszakított területeken élő nemzettestvéreinket!!! Mert nem csak 1920 június 4-én szaggatták szét magyar nemzetünket és hazánkat, hanem 1945 után is, amikor ismét megvalósult a bolsevik mintára ránk erőszakolt kommunista társadalmi - fosztogató és osztogató - berendezkedés. Sőt, amikor már ez is megbukott 1956-ban, majd 1990-ben - még akkor is a vezetőik tehették tönkre Magyarországot, melynek elszenvedője az egész magyar nép!!!
Tették, mert tehették!!! Hogyan? Úgy, hogy 1989-re már igyekeztek mindenféle kft -be menekíteni az állami, vagyis a ,,dolgozó" nép" tulajdonát!!! Amikor 1989-re kiderült, hogy Magyarország teljes csődbe jutott, akkor Medgyessy Péter az egyik MSZMP KB ülésen drámai bejelentést tett: "olymértékben eladósodtunk, hogy be kell jelentenünk Magyarország fizetőképtelenségét..."
Nahát, ezért adták át olyan "békésen" a hatalmat 1990-ben! Vagyis, csak színleg adták át, mert a vállalatokat kiprivatizálták magánvagyonukat gyarapítandó, miközben a MAGYAR MUNKÁSNAK KISZÚRTÁK A SZEMÉT 15- MEG 20 EZER FORINTOKKAL!!!!
Ma ők lettek az újgazdag milliárdosok, mert tovább hazudhatták, hogy a magyar nép érdekeiért teszik amit tesznek. Ami nem más, mint reformnak hazudott népirtás!!!
MAGYARORSZÁG TÖNKRETÉTELE FOLYIK ÉVTIZEDEK ÓTA a vörös terror mintájára, maradék kis országunkat és a benne élő, dolgozni vágyó népet halálra ítélve.
Mert az, amit 2002-2010 közötti években - kormányzás címén a Gyurcsány-Bajnai kormány elkövetett a magyar néppel szemben, az a ,,modern" népirtás kategóriájába tartozik! Tudniillik nem tettek mást, mint elvették tőlünk az életbenmaradásnak, a létfenntartásnak a lehetőségét is!!! De nemcsak előlünk vették el, hanem gyermekeink és unokáink elől is!!! ÍGY ÍTÉLIK BŰNHŐDÉSRE - EL SEM KÖVETETT BŰNEIÉRT - A MAGYAR NÉPET VEZETŐI!!!
Tehát: felelősök vagyunk önmagunkért, gyermekeinkért, unokáinkért, mint a MAGYAR NÉP TAGJAI. A felelősség KÖTELEZETTSÉGGEL jár! Ezt érezte át 2010-es parlamenti választásokon! Bűn lenne ezzel visszaélni!!!
Meg kell akadályozni a jövőben - a magukat szocialistának hazudók TOVÁBBI NÉPIRTÁSI TÖREKVÉSÉT!!! Valamint, visszamenőleg el kell számoltatni a mostani uralkodó pártok jogelődjét- az MSZMP-t, a KISZ-t, hogy merészelte felélni és a saját magánvagyonát gyarapítani mindazzal, amit a dolgozó nép termelt meg? Számoljanak el a "DOLGOZÓ NÉP" VAGYONÁVAL!!!! És, nem utolsó sorban, számoljanak el az 1990-es magántőke-felhalmozással!!!
Hogy lehetséges, hogy ugyanazok, akik a "DOLGOZÓ NÉP"-re hivatkozva rátelepedtek a dolgozó nép gyáraira, intézményeire - felélhették és magánvagyonokat képezhettek a megtermelt javakból - miközben az a "DOLGOZÓ NÉP" örökös kölcsönökért volt kénytelen kuncsorogni a vállalat- intézmény párttitkáránál, ha bármilyen, nélkülözhetetlen használati tárgyat szeretett volna vásárol???? Most ugyanezt teszik!!! Belehajszolják a népet a kölcsönök
fölvételébe, mert már ott állnak a lakásaik, kis véres verejtékkel megszerzett otthonaik, kertjeik, földjeik fölött az elárverezők és bagóért felvásárlók!
Tömegesen válhatnak földönfutóvá a volt MUNKÁSOK, vagyis az a bizonyos "DOLGOZÓ NÉP".- nem hagyva mást utódaikra, mint a HAJLÉKTALANSÁGOT A SAJÁT HAZÁJUKBAN!!!
Ez felelőtlenség, és nem érdemlik meg az utódaink, hogy ezt tegyék velük!!!
FELÜLVIZSGÁLATOT kell követelnünk, DE NEMCSAK TRIANONNAL KAPCSOLATBAN!!!
Bp. 2011. március 21.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-03-21 04:38:19, hétfő
|
| |
| |
,,Akkor diktatúra volt..."
Egy kis szocilológiai ismeret ennek bizonyítására:
Az történt, ugyanis, hogy mire ifjúvá serdült az 1940-es években születettek korosztálya, akkorra már a PÁRT a KISZ és az ágazati SZAKSZERVEZETEK függetlenített apparátusai olymértékben telepedtek rá a gazdaságra, a kultúrára, az élet minden területére, hogy az 1970-es évek ifjúságának már semmi lehetősége nem volt az önerőből való továbbtanulásra, otthonteremtésre, családalapításra, a megélhetésre és ... törvényt (1971. évi IV. törvény) kellett hozni az ífjúságról!
2009. okt. 25-én éjjel elküldtem levelező-listámra Vukics Ferenc (MSZ) külföldi előadásait tartalmazó linkeket. Elküldtem anélkül, hogy meghallgattam volna azok tartalmát. Most, miután sikerült meghallgatnom az 1. részt,
http://www.onlinetv.gtk.hu/falcon_tv/tv_mediaplyer.php?servercim=VUKICS_FERENC_BE RNBEN_1.flv
melyben Vukics Ferenc - többek között egy olyan közbeszólásra, hogy "akkor diktatúra volt" - azt válaszolta: "...a kádári időkben voltam gyerek és nekem boldog gyerekkorom volt. Mert akkor még működött a család, amely védelmezőn meg tudta a gyermeket védeni a bűnözőktől. Ma meg pont ez szűnt meg, a családnak a védelmező szerepe és ma már nem tudja úgy elengedni egy szülő a gyermekét, hogy ne rettegne attól, hogy megerőszakolják, vagy megölik az utcán..." Ennek a részletnek az igazságtartalmát csak részben tudom elfogadni. Ugyanis, azokban a családokban lehetett boldog gyermekkora egy gyermeknek, ahol jó volt a szülők káderlapja...
Mert bizony, ahol ez hiányzott, ott maga a hatalom erőszakoltatta meg azt a nyomorult gyermeket, aki egy láthatatlan skarlátbetűvel megbélyegezve, rossz káderlappal kellett azt a bizonyos kádár-korszakot TÚLÉLNI!!! Amit oly tragikus módon nehezített az 1956-os forradalom leverését követő véres megtorlás!
1956-ÉRT EGY EGÉSZ NEMZEDÉKNEK AZ ÉLETÉVEL KELLETT FIZETNIE!!!
Ez a nemzedék (az 1940-es években születettek) amelyikhez tartozók még túl kicsik voltak ahhoz, hogy elmeneküljenek nyugatra a megtorlás elől, de már elég nagyok voltak 1956-ban ahhoz, hogy emlékezzenek az 1956-os forradalomra. Arra a felszabadultságos- együvé tartozásos- boldogságérzésre, amit már az akkori tíz év körüli korosztály képes volt átélni!!!
Nos, ezért érte a legkeményebb megtorlás 1957-től és még 2006-ban is ezt a nemzedéket, és maradékait.
Ezt a nemzedéket szokás "nagy generációnak" is címkézni, mert ez a nemzedék ifjú- pályakezdő értelmiségije kidolgozta az ÚJ GAZDASÁGI MECHANIZMUS című, társadalomjobbító tervét 1968-ban. Ezt azonban a SZU-ban nem hagyták jóvá és akkor Kádár János kacsintott egyet és azt mondta: "...csináljátok meg elvtársak gebinben!"
Hát, megcsinálták! Lehetett a ledolgozott kötelező 8 órai munka után a vállalti GMK-ban, háztájiban - másodállásban, v. fusiban - a másik 8-10 órát, szintén végig robotolni... Az akkori huszonéves ifjaknak nem jutott már lakás sem és bizony, ha nem volt jó a káderlapja, akkor még arra a panelra sem fizethetett be, mert akkorra már elfogytak a kiutalható tanácsi bérlakások és ennek a nemzedéknek már meg kellett vásárolnia 30 éves törlesztő részletre OTP hitelre, ha aláírt legalább 2 gyermek megszületésének vállalását!!!
A havi törlesztő részlet egy 47-50 négyzetméteres panel lakásnak 2.600,- Ft volt ugyan, ami bagatellnek tűnik, csakhogy, ennyi volt a havi fizetése egy szakmunkásnak. A feleség, aki otthon volt az akkori nagy vívmány szerinti GYES-en (ami 800 Ft volt) ebből kellett volna kifizetni a havi közüzemi díjat és fedezni a megélhetés költségeit. És akkor még az otthoni munkavégzést törvény tiltotta...
Meg egyébként sem voltak ezek a penel lakások alkalmasak az otthoni munkavégzésre! Nem maradt más ennek a nemzedéknek a relaxációra és a rekreációra, mint a gyárkapuba telepített italkimérőknél való lerészegedés! Nem véletlen, hogy ennek a korosztálynak a halandósági rátája a legmagasabb! Bizony, 80-as, sőt! 90-es nénikék és bácsikák temetik 50-es-60-as fiaikat, lányaikat!
És, ami a legaljasabb- sunyi számítása az 1990 utáni mindenkori hatalmat gyakorló pártokratáknak, hogy direkte utaznak arra, hogy ennek a korosztálynak már nyugdíjat se kelljen fizetni!!! Sőt, ha valaki túlélte ezt a kizsákmányoló életmódot, de belebetegedve még eléldegélhetne, mint nagypapa, vagy nagymama már gyógyíttatni se legyen nekik miből és hol!
*
Visszatérve az 1971-re, amikor Vukics Ferenc még "boldog" gyermekkorát élte, akkor akkora bajban volt az akkori ifjú nemzedék, hogy TÖRVÉNYT (1971. évi IV. törvény) KELLETT HOZNI AZ IFJÚSÁGRÓL.
Jellemző erre a törvénynek nevezettre is a kontraszelekció (hármas ,,T"="T"ilt- ,,T"űr-,,T"ámogat) érvényesítésére való törekvés. Péládul, annak módja, ahogyan ,,T"ámogatták a NYELVOKTATÁST!
Idézet a törvényből: ,,...A fiatalok nyelvismerete - különösen a jövő szakemberével szemben támasztott irényt tekintve - népgazdaságilag igen jelentős." "... a vállalatok szervezzenek nyelvtanfolyamokat és a KISZ szervezet javaslata alapján az arra érdemleges fiatalokat munkaidő kedvezménnyel, költséghozzájárulással segítsék."
Aki pl. éppen gyesen otthon volt az aktuális kisbabájával, nem volt ÉRDEMLEGES egy ilyen nyelvtanfolyam elvégzésére!!!
A munka melletti továbbtanulást sem támogatta bárki számára a munkahely, hiszen az is káder-függő volt!
Mit írnak a Törvényben az ifjúság MŰVELŐDÉSÉRŐLés a SPORTOLÁSÁRÓL?
"A fiatalok művelődési, kulturális igényeinek kielégítésekor az össztársadalmi cél tehát kettős: egyrészt a szocialista eszméket és életmódot magáénak valló új generáció kialakítása, a szocialista emberré válás elősegítése; másrészt a kulturális, művelődési igények sokoldalú kielégítése, a szabad idő kulturált eltöltésének biztosítása..."
Tetszik érteni, hogy mi volt a "CÉL"? A "SZABAD IDŐ" kulturált eltöltésének diktálása!!! A hogyan megmondása!!! Vagyis, csakis a PÁRT által megszabott módon!!! És ehhez még tessék hozzávenni azt is, hogy az akkori ifjak többségének - főleg az 1945 utáni ,,proletárdiktatúra" általi helycserés támadással létrehozott - új munkás-paraszt réteghez tartozóknak NEM VOLT SZABADIDEJÜK!!!
Nem véletlenül válhattak ezek a hatalmas lakótelepek lakásai ÉJJELI MENEDÉKHELYEKKÉ!!!
Abban igaza van Vukicsnak, hogy mostanra azért sírjuk vissza ezeket az időket, mert akkor legalább HAGYTÁK DOLGOZNI a magyar munkást és parasztot! Most meg minimálnyugdíjon, vagy rokkantnyugdíjon hajléktalanná válva tengődhet valahol az országban, a saját hazájában!!!
Ifjúsági törvény ide- vagy oda, mégis az 1980-as évek munkássága volt a legszegényebb. Őket érte a rendszerváltozás a legrosszabb szociális helyzetben, mert nem rendelkeztek semmilyen eszközzel (ismereti- kapcsolati- anyagi tőke) ahhoz, hogy a saját életükön változtatni tudjanak.
,,... a munkások voltak azok, akik szülői minőségükben "csak" az élet lángját adják tovább, már ezzel is sokat tettek és tehetnek jövőnkért, mindannyiunk jövőjéért. Ezért, a társadalom felelőssége, hogy a leendő anyák és apák olyan gazdasági helyzetbe kerüljenek, hogy az otthonteremtési elképzeléseik szorgalmas és kitartó munkával megvalósítható legyen. Hogy a születendő gyermek egzisztenciálisan ne hozza szüleit halmozottan hátrányos helyzetbe!
Ezt a problémát is taglalja Báthory Zoltán: a "Tanulók, iskolák, különbségek (Egy differenciális tanuláselmélet vázlata)" című könyvében. Megjelent: 1992-ben a Tankönyv Kiadónál.
Báthory Zoltán olyan statisztikai adatokra hivatkozik ebben, a mások munkáját is összegző könyvében, melyek azt bizonyítják, hogy az 1980-as évek szakmunkás rétegének gyermekei teljesítenek a legrosszabbul az iskolákban. A továbbtanulási arányuk egyre kisebb... Az okokat "kutatva" megállapítják a szerzők: a szegénységgel, az egzisztenciálisan halmozott hátrányos helyzettel magyarázhatók az "alul teljesítések" (vagyis: képességeik szerint többre lennének képesek).
Ez a tény egy másik, politikai ellentmondásra hívta fel a figyelmemet, ami miatt fel kellett tennem kompetenséknek a nagy KÉRDÉST:
Hogyan lehetséges, hogy az 1980-as években, a Magyar Népköztársaságban, az uralkodó osztálynak kikiáltott munkásosztályhoz tartozó népesség volt a legszegényebb?
Erre az ellentmondásra is kaptam részleges magyarázatot az egyik kultúraközvetítés elmélete c. előadáson. Az előadó egyetemi tanár az "értelmiségi" fogalmára és "funkciójára" keresett és talált magyarázatot, Szelényi Iván: Az értelmiség az államszocialista társadalmak osztályszerkezetében című műve alapján:.
"... a kelet-európai értelmiség nyilvánvalóan nem osztály. Nemcsak hatalmának osztályjellegét nem ismeri fel, de az osztálynélküliség és a megegyezés ideológiáját pártolja, s - ami még nagyobb paradoxon - azt állítja, hogy a hatalom, amelyet az értelmiségiek gyakorolnak, voltaképpen a proletariátus hatalma."
Egy másik alkalommal, a művelődésszociológia című tantárgy óráján, a helyettes előadó az 1950-es évekről tartott előadásában kijelentette: "... a proletárdiktatúra nevében, az ötvenes évekre - a kitelepítések, az államosítások, az ellenérték nélküli kisajátítások - az erőszakos, tömeges proletarizálás és kollektivizálás volt jellemző." "...ez a korszak is kitermelte a maga elitjét, amelyik meghatározója lett a korszak művelődési irányvonalainak..."
A kultúraközvetítés elmélete tantárgy-tematikájában - az 1960-as, 70-es és 80-as évek könnyebb megértéséhez és megismeréséhez - az ajánlott irodalom jegyzékében (többek között) Pozsgay Imre: 1989 Politikus-pálya a pártállamban és a rendszerváltásban című műve szerepelt. Pozsgay így ír a pártállami művelődés-politikáról:
"...Valójában a párt akarata a művelődés területén Aczél György akaratát jelentette." "... Aczél a maga koncepcióját az ú.n. három "T" kategóriájában helyezte el: támogatás, tűrés, tiltás. A harmadik T-t a tiltást, az alkotók igyekeztek eleve, önszántukból elkerülni..." (Püski Kiadó/1993. Bp.)
(Részlet az ADJÁTOK VISSZA A GYÖKEREIMET! - Tiborca története -c. regényből)
A pártapparátushoz tartozók közül is sokan belerokkantak, belehaltak... a szocializmusnak hazudott diktatúrába. Ennek bizonyságául olvassunk bele az alábbi szövegbe!
Életutak az MSZMP KB művelődésügyét képviselők közül
Nagy Miklós (1932-1974) gépészmérnök. 1959-től adjunktus a miskolci egyetemen. 1963-től az MSZMP KB munkatársa, később alosztályvezetője; 1970-től 1973-ig osztályvezető. A Kultúrkapcsolatok Intézete vezetője (1970-től), művelődésügyi miniszter (1973-74). Öngyilkos lett.
Nagy Sándor (1922-1990) kubikus, tanár, író. 1942-től illegális kommunista, a háborúban hadifogságba esett. Belépett az új hadseregbe. Az NPP, majd 1948-tól az MKP/MDP tagja. Lapszerkesztőként, kollégiumi nevelőtanárként is dolgozott. 1947-től jelentek meg novellái. 1952-ben Sztálin-díjat kapott. 1956. okt.-ben ő is követelte a parlamentben Nagy Imre kormányfői kinevezését. A forradalomtól megrettent, 1957-ben hűségnyilatkozatot tett Kádárnak, de fönn kívánta tartani az elv igazához ragaszkodó ,,balos" függetlenségét. 1960-64 közt magyar-történelem szakon végzett Szegeden. 1964-ben letartóztatták, és a ,,kínai-albán perben" elítélték. 1967-ben szellemileg megrokkanva került ki a börtönből. 1967-71 között gyári munkás volt, majd leszázalékolták. (A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.)
Hol voltak a történelmi egyházak ezekben az években? Miért nem álltak ki a nép ezen nehézsorsúvá váló tagjai mellett? Azért nem állhattak ki, mert igen is diktatúra volt! Olyan hivatalokat hoztak létre, melyek ellehetetlenítették a történelmi egyházakat szolgáló- pasztoráló tevékenységet folytató papokat. Úgy járt az egyház, mint a bibliai édesanya, aki - hogy mentse édes gyermeke életét, inkább elengedte a kezét. (Királyok I. Könyve 3. rész, 26. vers)
DIKTATÚRA VOLT, ami intézményesülve valósult meg, létrehozva az alábbi hivatalait:
Idézet a Wikipédiából, a szabad enciklopédiából:
Az Állami Egyházügyi Hivatal a magyar állam és a vallásfelekezetek közti egyezmények valóra váltására, valamint az állam vallásokkal kapcsolatos igazgatási teendőinek ellátására 1951-ben létrehozott intézmény. 1989-ben jogutód nélkül megszűnt.
Elnökei
• Horváth János (szül.: 1931) vasesztergályos. 1951-1956. X. 26-ig az ÁEH elnöke
A szocialista korszak egyházpolitikáját tükröző irategyüttes az Állami Egyházügyi Hivatal (XIX-A-21) fondja. Az 1951. évi I. törvénnyel létrehozott hatóság az addigi Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium egyházakkal kapcsolatos ügykörét vette át. Az országban működő összes egyház és felekezet felügyelete volt a feladata. Ennek során a legapróbb részletekre kiterjedően adminisztrálta az egyházi ügyeket, sőt lényegében döntött minden kérdésben, névlegessé téve az egyházak, felekezetek önállóságát. A hivatal önállóságát az 1956. évi 33. törvényerejű rendelet megszüntette, munkáját a rendelkezés hatálybalépését követően mint a Művelődésügyi Minisztérium Egyházügyi Hivatala látta el 1959-ig, amikor is az 1959. évi 25. törvényerejű rendelet előírásai folytán ismét a Minisztertanács közvetlen felügyelete alá került. Az Állami Egyházügyi Hivatalt az 1989. évi 14. tvr. jogutód nélkül megszüntette. A 162,46 fm terjedelmű irategyüttes a Hivatal nyílt és minősített (TÜK) iratait egyaránt tartalmazza. Ezek sorában megtalálhatóak az egyházak "támogatásával", ellenőrzésével, befolyásolásával kapcsolatos dokumentumok. A kutatás a korabeli segédkönyvek, illetve a levéltárban készített áttekintő raktári jegyzék alapján lehetséges. A fondon belül - a nyílt és minősített iratok mellett - a harmadik nagyobb irategyüttes az úgynevezett Adattár, amely tematikus rendben tartalmazza az egyes egyházakra vonatkozó tanulmányokat, feljegyzéseket, jelentéseket.
Az állami ellenőrzés 1956 előtti szerveinek elnevezése 1945-1956 között többször változott, a Legfőbb Állami Számvevőszék 1945 és 1949 között keletkezett iratai hiányosan (XIX-A-3; 2,37 ifm), a szocialista korszak állami ellenőrzési rendszerének megalapozását szolgáló 1948-ban létrehozott Közérdekű Vizsgálatok Nyilvántartója iratai töredékesen maradtak fenn (XIX-A-29; 0,84 fm). A szervezet neve 1948-tól Állami Ellenőrzési Központra változott (XIX-A-20; 7,20 fm), majd 1949-ben hozták létre az új állami ellenőrzési szervet az Állami Ellenőrző Központ, (1954-1956: Állami Ellenőrzés Minisztériuma (XIX-A-30; 103,46 ifm) elnevezéssel. Ezen szervek iratai főként vizsgálati jegyzőkönyvekből állnak, amelyeket vizsgálati számok szerint rendeztek. A korabeli segédletek, valamint raktári jegyzékek alapján kutathatóak. (1956 után az állami ellenőrzés irányítását a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság vette át. Ismertetését lásd fentebb, a XVII. fondfőcsoportnál.)
Kelt: 2010. június 8-án (a 2009. okt. 26-i megfogalmazásaimat felhasználva)
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-03-21 04:31:19, hétfő
|
| |
| |
Művelődésszociológiai ismeretek: a közművelődés és az egyház kapcsolata
(Törvény az ifjúságról, 1971. IV. törvény)
Az egyházközség, pedig - mentve hívei életét, mint a bölcs Salamon
király kréta-körének édesanyja - "elengedte" az emberek kezét. A
kommunista hatalom - a "gonosz mostoha", mindent magának akaró
erőszakosságával - elszakította híveit az egyháztól. Példák hosszú
sorát tudnám most itt feleleveníteni.
A sok közül egy-két jellemző esetet elmesélek:
Soha nem felejtem el azoknak az éveknek a vasárnapjait!
1952-ben lettem kisiskolás. Ekkoriban épült újjá Pesterzsébeten az
egyik mozi. Ebben a moziban kötelező(!) volt vasárnap délelőttönként,
a 10 órakor kezdődő matinéra elmenni. A mozi bejáratában álltak azok a
tanárok, akik járva az iskolákat, meghirdették a matinékat. Ők,
azután, ott feljegyezték az érkezőket. Akkoriban vetítették azokat a
híradó filmeket, amelyeken olyan kisfiúkat, kisgyerekeket mutogattak,
akik azért kaptak Rákosi Mátyástól kitüntetést, mert feljelentették
valami miatt a saját anyjukat, apjukat!
Így ültették el a kisgyermekek lelkében a szülőkkel szembeni
szembefordulás és gyanakvás csíráit! Az iskolában azután végig
nézhettük, ahogy "megbüntetik" azokat, akik nem tudtak, vagy nem
voltak hajlandók ezekre a matinékra elmenni. Ilyenkor az is kiderült,
ha netán valaki éppen templomban volt a szüleivel. Kompetensék
gondoskodtak arról, hogy a "Szégyentáblán" kint legyen a nevük!
Volt szülő, aki belátta, hogy - ha nem akar a gyerekéből "bukott
szamarat" csinálni - bizony jobb, ha nem erőlteti a templomos életet!
Később, az otthoni hitbéli szokásokat is, mint például az imádkozás -
elhagyták. Mert kialakult az a kényszerképzetük, hogy "a falnak is
füle van"!
Egy másik történetet még gépírónő koromban mesélte el az egyik
kollégám. Akiről már tudtam, hogy azért nem lehetett több, mint egy jó
lakatos szakmunkás, mert az apjának maszek lakatos műhelye volt a
háború előtt és ragaszkodott (volna) hozzá a háború után is! Kollégám
azonban - "megtanulva" az új módit - "munkás"-ként igyekezett jó
"szocialista" polgára lenni hazájának. A dolgozók esti technikumában,
megszerezve a technikusi képesítést, lemondott a gépészmérnöki
vágyairól is. Ösztönös vonzódást érezvén azonban a népi tánchoz, nem
kellett sok rábeszélés, hogy tagja legyen a KISZ Központi Bizottsága
Népi Táncegyüttesének. Az együttes - egyik legjobb táncosaként, és -
táncosaival bejárta az egész világot.
Nem is volt semmi gond, míg bele nem szeretett egy lányba, akinek a
szülei ragaszkodtak a templomi esküvőhöz!
A szerelmes technikus és népi táncos, oltár elé kísérte
mennyasszonyát. Lett is ebből pártfegyelmi, meg a népi táncegyüttesből
való kizárás!
Volt egy másik ismerősöm is a KISZ Központi Népi Táncegyüttesben, egy
manöken, aki arról mesélt, hogy nem lehetett ám akárki tagja
(1962-63-ban) ennek az illusztris együttesnek! Előfordult, hogy
külföldi delegáció fogadásán kellett táncolniuk és a lányok közül volt
akit külön fölkértek arra, h. szórakoztassa a külföldi vendéget!
Varrólány volt a polgári foglalkozása és nővére volt egy ifjúnak, aki
csak az ő áldozata árán tanulhatott tovább nappalin, mert édesapjuk az
ÁVH börtönében lelte a halálát.
*
De napjainkban, a rendszerváltozás nevezetű folyamattal sem szűntek
meg a kompetenciájukat megtartott politikai erők képviselői úgy
irányítani életünk folyását, hogy még véletlenül se lehessen
"visszarendeződni" "Isten, Haza, Család" hármas-eszményéhez!
A módszerek nagyon ismerősnek tűnnek. Ezek egyike, amikor a fölsőfokú
oktatási intézményekben még a karácsony előtti "szentestén" is -
rendszeresen(!) folyik a vizsgáztatás! A másik: minden keresztény,
keresztyén ünnepen rendeznek valamilyen nagy "...parádét", iskolai
"bulit" az oktatási intézmények tanulói számára. Ahol aztán a gyerekek
bömböltetik a technót, vagy a rapet, vagy ami a divatos diszkókban
éppen divatos, miközben mérgezett egerekhez hasonlatosan - ordítozva
rohangásznak - a "demokrácia" jegyében.
De nehogy azt higgyük, hogy a gólya-bálok különbek lettek! Ma már a
fölsőbb évfolyam diákjai szervezik a gólyák számára a - bálnak
egyáltalán nem nevezhető - bulikat! A kompetenciájukat megtartott
felvételiztetők vizsgáin átesett diákok: meggyötörten és megszeppenve,
de tele reménységgel mennek el a -"gólyabál"-ra. Ott jönnek rá arra,
hogy nem szánnak más szerepet nekik, mint hogy asszisztálhatnak a
fölsőbb évfolyamosok részeges- pótszeres tombolásaihoz.
Bóna Mária Ilona
Bp. 2009. okt. 26.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-03-21 04:27:58, hétfő
|
| |
| |
Hagyd őket, majd megnevelik egymást!
A cigányokra való mutogatásról, pedig az a véleményem, hogy azt a segélyezési rendszert nem ők kérték és követelték maguknak még anno, abban a kádári suttyom-terror rendszerben, hanem az akkori politikusok találták ki. Meglehetősen előrelátó módon arra kényszerítve a magyar cigányságot, hogy önmaga mennyiségi reprodukciójával fölébe kerekedjen a magyar-magyaroknak.
Már az iskolákban - főleg az un. iparvárosokban - arra kapacitálták az óvodák, az általános iskolák gyerekeit, tanulóit, hogy "megneveljék" egymást!
Egyfajta önbíráskodásra ösztökélték őket. Én már csak tudom, hiszen én is ott dolgoztam közöttük, mint napközis nevelő.
Tehát, felelősséggel állíthatom, hogy az 1990 előtti, szoc.liberálisnak hazudott bolsevista-fasiszta ideológia szerint "oktatott", de inkább dresszírozott tanulóifjúság semmilyen nevelésben nem részesült sem a szülei sem az oktatási intézményekben dolgozók részéről. Bocsánat az általánosításért, mert ismertem és ma is ismerek olyan anyaszívű tanárt nevelő pedagógust, aki olyan önfeláldozó módon és felelős felnőttként okítja diákjait, hogy közben a tisztességes életre is neveli őket!!!! Sajnos, itt a fővárosban, ahol én élek nem ez a jellemző!!!
Még annyit, hogy a rendőrség kötelékétől megvált Posta Imre szerint is direkte cigány származású fél-analfabétákat vettek fel és képeznek ki évek óta közelharcra a magyar-magyarok ellen!!!
Korábban a hadseregben is kiemeltek 1-2 ,,kopasz" cigány származásút, akit arra ösztönöztek, hogy kikészítsenek magyar tiszteket tiszteseket és kiskatonákat, akikről lehetett tudni, hogy 1956-os szabadságharcos, vagy 1945 előtt arisztokrata, kulák, vagy polgári származású felmenői voltak...
Mindezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy a cigány származású magyar állampolgárokat is fel kellene világosítani arról, hogy őket csak eszközként használja föl a mindenkori hatalom a magyarság ellen. Ezt az ellentétet a végsőkig szeretné kiélezni a mindenkori hatalom - egészen a polgárháborúig, mert akkor behívhatná a NATO- illetve az EU ,,rendfenntartó erőit". Ezzel végérvényesen megúszhatnák az oly ÉLETBEVÁGÓAN FONTOS ELSZÁMOLTATÁST.
Ezért fogadják tárt karokkal az idegeneket (zsidó- kínai, mindegy csak ne magyar legyen!) és adnak meg nekik mindent a letelepedéshez...MERT TŐLÜK NEM KELL TARTANI, HOGY MAJD ELSZÁMOLTATJÁK a magukat baloldalinak hazudó politikai maffiózókat.
Az a baj, hogy a magyarságot is újra kellett volna honosítani, mert olyannyira elidegenítették saját magyarságától és a saját hazájától.
Határon belül is ki kellene érdemelni a magyar állampolgárságot!!!
A polgárháborús felfordulásból az 1990 utáni privatizátorok és egzisztencialisták kerülnének ki győztesen és Magyarországon, egy soha nem látott fegyveres diktatúra venné kezdetét!
Ki kell tartanunk a végsőkig és meg kell tudnunk találni az utat a bűnbakként felhasznált cigánysághoz. Mert az ő problémájuk a mi problémánk is. Sajnos, ez van - ha tetszik, ha nem - mert csak együtt győzhetjük le a közös ellenségünket, az 1990 előtti- és utáni hatalmon lévő és magukat baloldalinak hazudó politikai maffiózókat!!!
Bp. 2011. március 21.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2011. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
50 db bejegyzés |
| e év: |
399 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 120
- e Hét: 957
- e Hónap: 9561
- e Év: 45502
|
|
|
Offline
