|
2011-04-05 18:40:19, kedd
|
| |
| |
Ahányszor felnézel az égre,
Jussak eszedbe kedves!
Látod! Az ott a Göncölszekér,
Fenyőként azon utaztam én,
Kibékítve a bolygók urait,
Kik felvonultak gyászruhában
Ágyam mellett.
Hamar elszaladt ez a 15 év,
Egyre súlyosabb az állapot,
Megcsonkítva is várok
Régen valakire,
Aki látja a láthatatlant,
Megtisztítja gyalázatra
Adott testemet.
Kérlek, ha meghallod a hívó szót,
Ne késlekedj, siess felém,
Csodádra epedve szomjazom én!
A Vénuszt jól ismered,
Művészet és harmónia,
Égi asszony, tisztaság,
Ezeket mind elvették tőlem,
Kifosztva, értéktelenné, nyomorba
Téve halódom.
Kérlek, siess felém!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
Offline
