|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
|
|
2011-05-01 14:51:51, vasárnap
|
| |
| |
Retek Pál
Éppen lefeküdtünk volna, mikor az asszony szólt, hogy ég a lámpa a garázsban.
Kinézek és látom ám, hogy négy markos cigány legény serényen hordja kifelé
a cuccaimat, aztán rakják az utcán ácsorgó teherautóra ezerrel.
Kapom a telefont, hívom a rendőrséget, de azt mondja egy zsernyák, hogy
momentán egy szabad kocsijuk sincs, de nyugi, amint lesz, jönnek, és már le is
tette. Nekem meg a fejembe szaladt az adrenalin azonnal, úgy hogy ismét
felhívtam a szervet.
Mondom neki, az előbb telefonáltam, hogy jöjjenek, de már nem kell sietniük.
Ugyanis fogtam a puskámat, és lepuffantottam mind a négyet, helyszínelni
meg tényleg ráérnek később is. No, le se tettem a kagylót, négy rendőrautó
már ott is volt a házunk előtt, plusz a mentő. El is kapták a betörőket ízibe.
Az egyik rendőr, aki velem is hajlandó volt szóba elegyedni megjegyezte:
- Mintha azt mondta volna, hogy lelőtte mind a négyet.
Mire én:
- Maguk meg valami olyasmit mondtak, hogy nem tudnak küldeni senkit.
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Humor 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-05-01 14:46:18, vasárnap
|
| |
| |
Ülsz egyedül a szobádban csendben,
S úgy látszik hogy minden rendben.
Hisz hozzászoktál a magányhoz,
Ahhoz hogy egyedül imádkozz.
Oly rég egyedül vagy már,
Nem érzel semmit semmi sem fáj.
Megtört szíved darabjait rakosgatod,
S rájössz közben annyira nem akarod!
Nem akarsz talpra állni,
Másoktól vigaszt várni.
Nem akarsz megsértett lenni,
Majd valakibe lassan beleszeretni.
Nem akarsz több sajnálatot senkitől,
Minek ha szíved úgyis összetört.
Inkább lépnél egy nagyot,
Átélnéd az utolsó napod.
Majd lassan felállni a fiókhoz lépni,
S többé már semmit sem remélni.
Kivenni a kést mi egy új világot ad,
Egy szépet mi magával ragad.
Előtte persze megnéznéd a naplementét,
Hogy átérezd azt amit már rég nem éreztél.
Kiállni a teraszra végignézni a városon,
Meglátni a sötétséget ami titokba átoson.
Majd bemenni a házba oda ahol felnőttél,
Akkor amikor már mindennel végeztél.
Megállni a szobádban,
Ahol annyit szomorkodtál,
Kezedbe venni ismét a kést,
Mert itt egyszer már meghaltál.
Senki nincs ki vissza tartana,
Aki megvigasztalna.
Könny csordul szemedbe,mert rájössz mit teszel,
Félsz remegsz de akkor is megteszed.
Remegő kezeddel magasba emeled a kést,
Ilyenkor már semmitől sem félsz.
Majd gyors mozdulattal,hogy ne fájjon,
Véget vetsz annak mi eddig ártott.
Majd pár nap múlva mikor a temetésed lesz,
A sírodra mindenki rózsát tesz.
Rájössz arra hogy hány ember szeretett,
Hogy nem csak te mindenki szenvedett.
Rájössz arra hogy valóság lett az álmodból,
Hogy megfosztottad az embereket egy jó baráttól!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lélekmorzsák 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-05-01 14:17:58, vasárnap
|
| |
| |
A tudás útján lassan indultatok,
a hosszú út most mégis véget ért.
Új, nehezebb világ vár majd rátok,
lehet, nem hoz mást, csak küszködést.
Vidáman gondoljatok a szépre, a múltra,
sok közös napra, barátra, célra.
Fájni fog minden régi, közös emlék,
de reményt lelhettek minden újban.
Újak lesznek a célok, a vágyak,
egyedül vár rátok jövőtök.
Nézzetek előre, sohase hátra,
ti vagytok a jövő remény sugara.
Ne vágyjatok vissza a múltba,
több és távoli, az mi vár titeket!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Iskola |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2011. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
90 db bejegyzés |
| e év: |
2969 db bejegyzés |
| Összes: |
34577 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 558
- e Hét: 7434
- e Hónap: 16818
- e Év: 149372
|
|
|
Offline
