|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2011-05-20 14:57:14, péntek
|
| |
| |
Történt egyszer, hogy egy férfi a háza építésével megbízott egy mesterembert.
A munka szépen haladt, a mester valóban ügyesen dolgozott, a ház épült-szépült. Az egyik nap váratlan nehézségek léptek fel. A mesterembernek minden aznapra jött össze. Az autó amivel érkezett defektes lett, majd valami hiba miatt nem indult el, majd munka közben áramszünet volt, aztán pedig még az eső is eleredt.
Ezek után a háztulajdonos hazavitte a mesterembert.
Amikor megérkeztek, a mesterember behívta a férfit, hogy bemutassa neki a családját. A bejárati ajtó előtt állt egy kis fa, s amikor elhaladtak mellette, a mesterember megállt pár pillanatra, s mindkét kezével megérintette az ágak hegyét. Ezután tovább mentek. A mester kinyitotta az ajtót, és sugárzó arccal, mosolyogva belépett, megölelte két kisgyermekét és
megcsókolta feleségét. Végül a vendéglátás után kikísérte "alkalmi sofőrét" az autóhoz. Amikor elhaladtak a kis fa mellett, a férfi kíváncsian megkérdezte, hogy mi volt az előbbi "szertartás" amint az imént látott.
- Á, igen. Ez valóban egy sajátos szertartás. - válaszolt mosolyogva.
- Ez a kis fa a probléma-fám! - folytatta
- Tisztában vagyok azzal, hogy nem tudom elkerülni munka közben a problémákat, de egy valami biztos, ezek a gondok nem tartoznak az otthonomra, a feleségemre és a két gyermekemre. Így hát
minden este, mielőtt belépek a házamba, felakasztom erre a fára a problémáimat. Aztán reggel, újra fölveszem őket. S amikor kijövök reggel, és ismét fölveszem, már közel sem emlékszem olyan sok bajra, mint amennyit az előző este felakasztottam...
Mennyi vitát, háborút elkerülhetnénk, ha nekünk is lenne egy ilyen probléma-fánk. Mennyivel békésebb lenne családi fészkünk, ha a munkahelyi gondjainkat és máshol ért sérelmeinket nem a családunkra zúdítanánk.
Forrás:abbcenter |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bölcs gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-05-20 14:44:10, péntek
|
| |
| |
Egy sikeres üzletember már idős volt és érezte, hogy eljött az ideje, hogy kiválassza az örökösét, aki továbbviszi az üzletet. Viszont nem az egyik igazgatót vagy az egyik gyermekét választotta, hanem valami egészen mást tett. Összehívta az összes fiatal alkalmazottat.
Ezt mondta nekik:
-Eljött az ideje, hogy visszavonuljak és kiválasszam a következő vezérigazgatót. Elhatároztam, hogy közületek fogok választani valakit. A fiatal alkalmazottak megdöbbentek. A főnök így folytatta:
-Mindegyikőtöknek adok egy MAGOT - egy nagyon különleges MAGOT. Szeretném, ha elültetnétek ezt a magot, öntöznétek és jöjjetek vissza mához egy évre azzal, amit neveltetek a magból. Akkor majd megnézem a növényeiteket és kiválasztom, ki lesz a következő vezérigazgató.
Volt a fiatalok közt egy Jim nevezetű is aznap, aki a többiekhez hasonlóan, szintén kapott egy magot. Nagyon izgatottan tért haza, s elmondta a feleségének is a történteket. A felesége segített cserepet, földet és komposztot keríteni és Jim elültette a magot. Minden nap meglocsolta és figyelte, nőtt-e a növénye. Körülbelül három hét elteltével a többi alkalmazott már a kikelt növényekről beszélgetett.
Jim mindig megvizsgálta az ő magját, de semmi nem kelt ki belőle. Eltelt három, négy, végül öt hét, még mindig semmi. Addigra már mindenki a növényéről mesélt, de Jimnek nem volt növénye, úgy érezte, kudarcot vallott.
Már eltelt hat hónap és még mindig nem volt semmi Jim cserepében. Tudta, hogy biztosan elpusztította a magját. Mindenkinek fái és magas növényei voltak, de neki semmije sem. Jim mégsem szólt egy szót sem a kollégáinak. Tovább locsolta és trágyázta a földet. Annyira akarta, hogy kikeljen a mag.
Amikor végre letelt az egy év a cég minden fiatal alkalmazottja elhozta a növényét, hogy a vezérigazgatónak megmutassa. Jim azt mondta a feleségének, hogy ő nem fog bevinni egy üres cserepet. De ő azt válaszolta, hogy őszintén el kell mondania, ami történt. Jimnek kavargott a gyomra, úgy érezte, ez lesz életének legkínosabb pillanata, de tudta, hogy a feleségének igaza van. Elvitte az üres cserepét a tanácsterembe. Amikor Jim megérkezett, csodálattal nézte a sokféle növényt, amit a többi alkalmazott nevelt. Gyönyörűek voltak, mindenféle alakú és méretű növények. Jim letette a földre az üres cserepét, sok kollégája kinevette, páran sajnálták őt.
Amikor a vezérigazgató belépett, körülnézett és köszöntötte fiatal kollégáit.
Jim próbált meghúzódni valahol a sarokban.
-Istenem, milyen gyönyörű növényeket, fákat és virágokat neveltetek - mondta a vezérigazgató.
-Ma az egyikőtöket kinevezem vezérigazgatónak.
Hirtelen a vezérigazgató megpillantotta Jimet az üres cseréppel a terem végében. A pénzügyi igazgatót arra kérte, hogy hívja Jimet előre. Jim megrémült. Azt gondolta: A vezérigazgató tudja, hogy kudarcot vallottam! Talán kirúg!
Amikor Jim előrement, a vezérigazgató megkérdezte, hogy mi történt a magjával. Jim elmondta a történetét.
A vezérigazgató mindenkit arra kért, hogy üljön le, kivéve Jimet. Ránézett Jimre és mindenki előtt bejelentette:
-Íme az új vezérigazgatótok!Jimnek hívják.
Jim nem hitt a fülének. Hisz még ki sem kelt a magja.
Hogyan lehetne ő az új vezérigazgató? - mormogták a többiek.
A vezérigazgató akkor azt mondta: -Egy évvel ezelőtt az itt lévők közül mindenkinek adtam egy magot. Arra kértelek titeket, hogy ültessétek el, öntözzétek és hozzátok vissza nekem e napon. Én mindenkinek főtt magot adtam; halottak voltak - lehetetlen volt, hogy kibújjanak a földből.
Mindegyikőtök, Jimet kivéve, fákat, növényeket és virágokat hozott nekem. Amikor észrevettétek, hogy a magok nem kelnek ki, kicseréltétek a tőlem kapott magot egy másikra. Jim volt az egyetlen, akiben megvolt a kellő bátorság és őszinteség, hogy egy olyan edényt hozzon ide, amiben az én magom van. Ezért ő lesz a következő vezérigazgató!
Ha őszinteséget vettek el, bizalmat arattok.
Ha jóságot vettek el, barátokat arattok.
Ha alázatot vettek el, nagyszerűséget arattok.
Ha kitartást vettek el, elégedettséget arattok.
Ha megfontoltságot vettek el, reményteli kilátást arattok.
Ha kemény munkát vettek el, sikert arattok.
Ha megbocsátást vettek el, megbékélést arattok.
Tehát, vigyázzatok, mit vettek el ma, mert ez határozza meg, mit fogtok később learatni.
Bármit adtok az életnek, az élet visszaadja azt nektek
Forrás:tanmesék.blogspot |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bölcs gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-05-20 14:21:38, péntek
|
| |
| |
Tudod-e, hogy azok, akik azzal foglalkoznak, hogy másokat védenek, azoknak van a legnagyobb szükségük védelemre?
Tudod-e, hogy a három legnehezebbem kimondható dolog a "szeretlek, bocsáss meg és kérlek segíts"?
Tudod-e, hogy azok, akik pirosba öltöznek, azok bíznak a leginkább önmagukban?
Tudod-e, hogy azok, akik sárgába öltöznek, azok a legelégedettebbek a külsőjükkel?
Tudod-e, hogy azok, akik feketébe öltöznek, azok nem akarnak látszani és segitségre, megértésre vágynak?
Tudod-e, hogy ha valakin segítesz, az a segítség visszakerül hozzád?
Tudod-e, hogy sokkal könnyebb valamit leírni valakinek, mint a szemébe mondani, de sokkal értékesebb a szemébe mondani?
Tudod-e, hogy ha valamit becsületesen kérsz, az a kérésed teljesül?
Elérheted, hogy az álmaid teljesüljenek, mint a szerelem, gazdagság, vagy az egészség. Ha igazán kéred, és hiszel is benne, meg leszel lepődve mi mindent meg tudsz tenni!
Forrás: nana |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bölcs gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-05-20 13:02:10, péntek
|
| |
| |
Fordítsd az arcodat a nap felé, és minden árnyék mögéd kerül.
(Jan Goldstein)
Ha nem érzel magadban szeretetet embertársaid iránt, akkor ülj csendesen, foglalkozzál a magad dolgával, amivel akarsz, csak az emberekkel ne.
(Lev Tolsztoj)
Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz.
(Richard Bach)
Fordítsd az arcodat a nap felé, és minden árnyék mögéd kerül.
(Jan Goldstein)
A boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság.
(Buddha)
Ha veszel, megtelik a kezed. Ha adsz, megtelik a szíved.
(Margarete Seemann)
Forrás: internet
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bölcs gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-05-20 07:23:14, péntek
|
| |
| |
Megtapasztaltam, hogy a magány akkor a legerősebb, ha megpróbálunk harcolni ellene. Ha viszont nem veszünk róla tudomást, elgyengül.
(Paulo Coelho)
Ahol nagy a szeretet, ott mindig történnek csodák.
(Willa Cather)
Emeld fel a tekinteted. Húzd ki magad. Képes vagy rá. Ha sötét is van, mindig lesz új reggel... Tartsd életben a reményt.
(Jesse Louis Jackson)
Hinni kell a boldogság lehetőségében, hogy csakugyan boldog legyen az ember.
(Lev Tolsztoj)
Ahhoz, hogy igazán szeressünk valakit, azért kell szeretnünk őt, aki, nem azért, ahogy kinéz.
(Adam Jackson)
A boldogság titka a jó egészség és a rossz memória.
(Ingrid Bergman)
Ha szeretünk, magunkat is másnak látjuk.
(Blaise Pascal)
Forrás: internet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bölcs gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2011. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
176 db bejegyzés |
| e év: |
1671 db bejegyzés |
| Összes: |
49322 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 581
- e Hét: 14949
- e Hónap: 28698
- e Év: 233399
|
|
|
Offline
