|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2011-05-08 15:52:50, vasárnap
|
| |
| |
A testi sértésekről készíthető látlelet.
Így az is megállapítható, hogy hány
napon belül gyógyulnak. De ki mondja
meg egy szóról, egy hangsúlyról, egy
vállvonogatásról vagy egy röhögésről,
hogy meddig lehet utána életben
maradni, s miféle belső vérzésekbe
hal bele ilyenkor az ember?
Ancsel Éva
|
|
| |
|
3 komment
, kategória: Szomorúság |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-05-08 15:33:05, vasárnap
|
| |
| |
A nő fő feladata, hogy szeresse önmagát,
mert csakis az önmagát szerető és értékelő
ember tudja élvezni a világ nyújtotta s
zépségeket. S ez az élvezet vonzza a férfit
és a többi embert.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nőkről 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-05-08 15:25:54, vasárnap
|
| |
| |
Az élet nehéz. Megkerülhetetlenül. Néha olyan dolgokat taszít utunkba,
amit nem érdemlünk, s talán nem is értünk igazán. Ilyenkor nehéz
elképzelni, hogy egyszer minden visszazökken a megszokott kerék
vágásba. S talán soha nem lesz olyan, mint régen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Életről 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-05-08 15:18:06, vasárnap
|
| |
| |
Honnan tudod, hogy egy kapcsolat jó vagy sem? Ha letérsz a helyes útról,
azt mindig tudod: mégpedig abból, hogy nem vagy boldog. Ezért ha egy
kapcsolat nem jó, mindig meg kell kérdőjelezned a gondolataidat. A te
felelősséged, hogy visszatalálj önmagadhoz. Ha sikerült újra értelmes
kapcsolatot kialakítanod saját magaddal, egy partner csak hab a tortán.
A lehető legnagyobb áldás, amit az ember megélhet. A romantikus
szerelem ideálja arról szól, hogy szükséged van valakire, aki kiegészít
téged. Tökéletes őrültség. Tapasztalatom szerint senkire sincs szükségem,
hogy kiegészítsen. És paradox módon, amint erre rájövök, onnantól kezdve
mindenki kiegészít.
/részlet a Byron Katie Szükségem van a szeretetedre vagy mégsem? c.könyvéből/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kapcsolatok 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-05-08 15:17:01, vasárnap
|
| |
| |
Hervay Gizella
Milyen gyönyörű: szólni lehet, és kiszámíthatatlan, hogy mit válaszolnak.
És megtörténhetik, társra is találhatunk. Csak meg kell tanulnunk az ő
egyetlen, soha meg nem ismételhető nyelvét.
Csak meg kell ismernünk.
A föld rétegein áthaladva, a történelem korszakain áthaladva, eljutva
végre oda, ahol ő a teljes világegyetem. És megszólítani.
Megtalálni azt a szót, amit ő keresett, de nem talált. Amire szüksége van,
hogy a föld rétegein áthaladva, a történelem korszakain áthaladva
eljusson végre oda, ahol ő a teljes világegyetem.
Fölösleges és nevetséges olyan szavakat dobálni felé, amelyeket mi
szeretünk, ezzel csak megütjük. Hiszen én ha azt mondom: tej, nagy
diófát látok, a lomb közt kis égdarabok, a fa alatt kerti asztal, pohárban
tej, tündöklik a tej, a táj.
De lehet, hogy ő arra emlékszik, hogy nem kapott tejet, nem volt. És az
anyja messze volt. És megütöd a szóval. De ha megtalálod neki azt a szót,
amit keres, társad lesz és válaszol.
És válaszában felfénylik az elveszett szó, ami gyermekkorod zsebéből
valamikor nyomtalanul kigurult. Ha megtalálnám, sose merném többet
kimondani a szót: szeretlek. Csak azt mondanám: vonat. Mert talán
állomás mellett lakott és évein át-átzakatolt a vonat, félelmet hozott és
sóvárgást távoli tájak felé.
Vagy azt mondanám: cigaretta. Mert kidobta a vonatablakon át a csomag
cigarettát, mikor tisztuló tüdővel robogott a szerelem felé. Csak rá kell
figyelni, a mozdulataira. Karjával most olyan mozdulatot ír le, amilyent
csak az tud, aki egész lényével mozdul vagy szól.
Semmi más nem válasz neki, csak az, ha te is egész valóddal felé fordulsz.
Szájad mellett egy kis ránc emlékezik és a szemedben olyan látható a
szégyen, hogy elfordul és cigarettára gyújt.
Fájdalmaiddal soha el nem érheted. Arcodon a fájdalom nyomai és
hangodat érdessé teszi a visszafojtott sírás. El kell hagynod emlékeidet is,
mert történelem előtti korból valók, amikor még nem tudott emberhez szólni
az ember, csak ütött.
Csupa kék-zöld folt az arcom, nem szóltak hozzám, csak ütöttek, s nekem
most szólnom kell, meg kell találnom azokat a szavakat, amelyekre neki
van szüksége. Hiába mondom a magam szavait, nem figyel oda.
De hiszen volt egy mozdulata: feléd fordult, mint aki egész lényével mozdul.
Felé fordultál, mint aki egész lényével válaszol.
Megölelt, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel.
Megölelted, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel.
Mégis csak ennyit mondtam: szeretlek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lélekmorzsák 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-05-08 15:15:46, vasárnap
|
| |
| |
Sárhelyi Erika
Tegnap sírtam - könnyek nélkül,
okát se tudva sajgott a lét.
Pedig az ég szépre kékült,
hogy így nyerje el a Nap kezét.
Mint egy ketrec, szűk lett a tér,
lelkem fönnakadt a rácsokon.
Meggyötört, hogy nem értettél,
mintha volnál másik száz rokon.
Pedig csak karod hiányzott,
s hogy arcom két kezedbe rejtsem.
Sose kértem a világot...
csak érezd, ha fellobogsz bennem
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emlékeim 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2011. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
90 db bejegyzés |
| e év: |
2969 db bejegyzés |
| Összes: |
34589 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1591
- e Hét: 3547
- e Hónap: 25814
- e Év: 158368
|
|
|
Offline
