A csend beszél tovább,Most már mindörökre veled...,Mérték,Madár dalol,Mi mindíg búcsuzunk,Hegedű sír ,A dalaimat...,A fiatalság nem életkor...,Kár,Kavicsok, - taltos1 Blogja - Advent,Karácsony, Újév, Húsvét,Áldások, imák, Istenes versek,Állatok,Angelisz Irini,Angyal,Isten vers,videó,idézet,Angyali üzenet Pusztai Orsitól,Angyali üzenetek,Angyali üzenetek 2,Angyalok, angyalos történetek,Anyák napja,Anyák napja,Ara Rauch írásai, versei,Aranyosi Ervin versei,Athéna görögországi élményei,Athéna versei, gondolatai,Atya, Jézus és Mária üzenetei,Az Élet Kiskönyve,Bagi László /Hezekiah versei,Bálint gazda,Barátság,Benmar - Szabó Balázs versei,Blogtársaktól kaptam 1,Blogtársaktól kaptam 2,,

Belépés

			taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes...			Gábor Gabriella Táltos 1940.08.08 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/2 oldal

Bejegyzések száma: 17

A csend beszél tovább

2011-06-20 23:59:16, hétfő

	HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!

0 komment , kategória: Zene,-dalszövegek videókkal is

Most már mindörökre veled...

2011-06-20 23:37:35, hétfő

	Most már mindörökre veled maradok! Örömödben, magányodban, félelmedben, szomorúságodban. Ha víz fölé hajolsz, ezután én akarok visszanézni rád. Ha kígyó támadna meg, veled akarok lenni. És ha terhedre leszek, a hátad mögé állok, ne láss engem, de én ott akarok lenni, legalább az árnyékodban. (Illés Endre)

0 komment , kategória: Idézetek

Mérték

2011-06-20 23:36:14, hétfő

	Tao - Mérték A dolgok mértéke nem meghatározott: az idő sohasem áll meg, s a kezdetet és véget nem lehet feltartóztatni. Ezért a mély bölcsességű ember, közeli és távoli dolgokra tekintve nem gondolja, hogy amit kicsinek lát, az jelentéktelen, amit nagynak, az fontos, hiszen tudja, hogy a dolgok mértéke nem meghatározott. Okosan szemléli a múlt és jelen eseményeit, anélkül, hogy kétségbeesnék azon, ami elmúlt és kapaszkodnék abba, ami most van: hiszen tudja, hogy az idő sohasem áll meg. Értelmesen mérlegeli a bőség és szükség megmutatkozásait, anélkül, hogy különösképpen lelkendeznék a nyereség, vagy elkeserednék a veszteség miatt: hiszen tudja, hogy az ember sorsa szüntelenül változik. (részlet Csuang-Ce bölcsessége c. könyvből)

0 komment , kategória: Idézetek

Madár dalol

2011-06-20 22:58:57, hétfő

	Apollinaire - Madár dalol Madár dalol itt valahol Én azt hiszem hogy a te lelked Virraszt közöttünk ránkhajol S tépett bakáknak énekelget Hallgasd csak oly szeliden búg Nem is tudom hogy melyik ágon Teli dalával minden út Bármerre járok e világon S mit is mondhatnék lélek ez De dallá lett s dalol a fáról S a szívből égi rózsa lesz Mit is mondhatnék e madárról Bakáknak ő a szerelem Az én szerelmem mint a rózsa Oly szép leány és csak nekem Dalol a kék madár ma róla Ó kék madár oly kék vagy mint Égi szerelmem szíve bájos Gyöngy éneked kezdd el megint A távol kattogó halálos Gépfegyvereknek is ne félj Talán csak csillag hull sziszegve Az éjre nap jő napra éj Kék szerelem hajlik szivemre (Fordította:Radnóti Miklós)

0 komment , kategória: Versek

Mi mindíg búcsuzunk

2011-06-20 22:53:52, hétfő

	Reményik Sándor - Mi mindíg búcsuzunk Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk. Az éjtől reggel, a nappaltól este, A színektől, ha szürke por belepte, A csöndtől, mikor hang zavarta fel, A hangtól, mikor csendbe halkul el, Minden szótól, amit kimond a szánk, Minden mosolytól, mely sugárzott ránk, Minden sebtől, mely fájt és égetett, Minden képtől, mely belénk mélyedett, Az álmainktól, mik nem teljesültek, A lángjainktól, mik lassan kihűltek, A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk, A kemény rögtől, min megállt a lábunk. Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz, Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz, Elfut a perc, az örök Idő várja, Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána, Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj. Hidegen hagy az elhagyott táj, - Hogy eltemettük: róla nem tudunk. És mégis mondom néktek: Valamitől mi mindíg búcsuzunk.

0 komment , kategória: Versek

Hegedű sír

2011-06-20 22:49:44, hétfő

	Reményik Sándor - Hegedű sír Hegedű sír, magányos hegedű A roppant csillag-kupola alatt. Oly kristálytiszta üveghangokon Jajdul a végtelenbe valaki; Úgy ostromol Istent és éjszakát, Könyörög, lázad, adja meg magát, Hogy lehetetlen meg nem hallani. És mennyi ilyen kristály-hegedű - És mennyi ilyen harmat-tiszta hang - És megváltásra méltó mennyi bánat Az örök csillag-kupola alatt. Ha ezeket nem hallja senki sem, Ha ezeket nem bánja senki sem: Mért hallaná meg az én hangomat?

0 komment , kategória: Versek

A dalaimat...

2011-06-20 22:41:19, hétfő

	Reményik Sándor: A dalaimat... A dalaimat aki látta, Soha ne lásson engemet, Ki szállt velem a magasságba, Ne fogja meg a kezemet. Ki mérhetetlen messze tőlem Forgatja könyvem lapjait, Ne lásson lakom rejtekébe, Ne kérdezze: hogy élek itt! Kinek lelke-testvére lettem, Szívében élő hatalom, Ne nézze szemem tompa fényét, S a torz-mosolyt az ajkamon. Kinek valóját összeráztam, Mint szélvész, megremegtetőn, Ne tudja: gyönge vagyok, gyáva, S akarni, élni nincs erőm! Mert rongy vagyok, mit szél hasít el, Sárpalota, mely összedől: Magamnak, simogatást, jó szót Nem kérek - várok, senkitől. A dalaimat - becézzétek, S oh ne tekintsetek reám, A jobbik énem tiszta lángja Ott ég mindenki asztalán.

0 komment , kategória: Versek

A fiatalság nem életkor...

2011-06-20 22:27:56, hétfő

	A fiatalság nem életkor, inkább lelkiállapot: akaraterő, képzelőerő, heves érzelmek, a bátorság uralma a gyávaság fölött. Amikor a kalandvágy legyőzi a kényelemszeretetet.. Attól még nem öreg valaki, hogy megélt valahány évet. Öregedni annyi, mint lemondani az álmainkról. Az évek ráncosá teszik a bőrt, a lelkesedés hiánya pedig a lelket. (Radha Soami)

0 komment , kategória: Idézetek

Kár

2011-06-20 22:19:20, hétfő



0 komment , kategória: Verses képeslapok

Kavicsok

2011-06-20 21:51:16, hétfő

	ifj. Mihalovits András - Kavicsok Lennék én törött szürke kis kavics, egy a százból, Lennék én csak porból sárból, nem pedig topázból, S volnék átlagember a milljomodik darab, Aki minden áldott reggel a munkába szalad, S mint csörtető dúvad, primitív ösztönlény, Fűben megbúvó, szerény virágú kis növény Aranyhal, mely nem ismeri a múltat s jövőt, Egy kisegér, mely magvakért futja be a mezőt, S volnék utcapor, mit elseper a rideg szél, Vagy eszelős bolond, ki csak önmagának beszél, Vagy picike pont érzelmek s vágyak híján Szakad ideg egy ismeretlen vadásznak íján Vagy egyszerűen a Semmi volnék én szívesen, Mindenkitől távol, gyűlölt zord idegen, Nem volna szívem és lelkem, kihunyna a szemem, Nem kötne Tihozzátok ily összetett érzelem....

0 komment , kategória: Versek

1/2 oldal

Bejegyzések száma: 17

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Szótár