|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
|
|
2011-06-26 21:31:55, vasárnap
|
| |
| |
Gyorshír Afganisztánból - ok és okozat
Szörnyű hír jelent meg ma reggel a Közel-Kelet híroldalain. Egy kabuli kórház mellett végrehajtott robbantásban 60 civil meghalt, 120 megsebesült. A talibán hivatalos nyilatkozatban tagadta felelősségét.
"Elítéljük a kórházat ért támadást... Akárki is tette ezt, azzal a céllal tette, hogy lejárassa a Talibánt." - nyilatkozta Zabihullah Mujahid, a tálibok szóvivője. Ha logikusan gondolkozunk, és nem az egyes történéseket nézzük magukban, hanem a folyamatok egészét, akkor a szóvivő nyilatkozata nélkül is erre a következtetésre jutottunk volna. Mit láttunk ugyanis eddig? Kinek számítanak az ártatlan életek csupán "járulékos károknak"? Az, hogy ez a borzalom amerikai kéz műve, több mint valószínű. És nem véletlenül most történt.
Lássuk: mi oka volt a megszállóknak erre a mészárlásra?
Nemrég jelent meg egy hír, ami - bár nekünk eddig is nyilvánvaló volt - nagyon kínos helyzetbe hozta az USA-t. Történt ugyanis, hogy az egész világ arról zengett, hogy Amerika és a tálibok béketárgyalásokat folytatnak. Mindenki örült, megnyugodtak a birkák, itt a vége a győztes háborúnak. Viszont erről az egész ügyről, úgy tűnt, a tálib vezetésnek senki nem szólt. A robbantások folytak, a szövetséges katonák egyre sűrűbben kerültek támadás alá, a semmi jel nem volt, ami bármilyen békére utalt volna (persze ezt is csak mi írtuk meg).
A fent említett kínos hír lényege, hogy az USA-t bizony csúnyán átverték. Ugyanis nem velük, hanem egy Karzai által fizetett 1700 fős kis csoportocskával beszélgettek háború végéről. Láthatjuk, hogy az egyre népszerűtlenebb Obamának nagyon nem jött volna jól, ha a fél világ rajta röhög. Mit kellett hát tenni? El kellett terelni a figyelmet! Ha felrobbantanak egy kórházat, és a tálibokra fogják, mindenki azzal lesz elfoglalva, és senki nem azzal fog törődni, hogy megint felsült az amerikai diplomácia. Ilyenek az ő módszereik, és ha nem vigyázunk, mi is könnyen ilyen helyzetben találhatjuk magunkat!
Kiss András - Jövőnk.info
2011. június 25.
http://jovonk.info/2011/06/25/gyorshir-afganisztanbol-ok-es-okozat |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-06-26 21:22:53, vasárnap
|
| |
| |
http://kuruc.info/r/9/81070/
Az utolsó esély: 70 éve indult Németország önvédelmi antibolsevista keresztes hadjárata
1941. június 22-e az egyetemes hadtörténet egyik legnevezetesebb dátuma: e napon indította el Hitler a Barbarossa-hadműveletet, amely mindmáig a világtörténelem legnagyobb szabású, szárazföldi-légi erőkkel végrehajtott katonai vállalkozása volt.
Miként az közismert, a nagy európai polgárháború második szakaszának, a második világháborúnak (1939-1945) a történetéről máig nincsen a legapróbb részletekig feldolgozott, hiteles, tudományos igényű szintézis, ehelyett alapvetően a nagy világégés eseményeiből győztesként kikerülő angolszász-szovjet koalíció propagandakliséit kapjuk históriai álruhába öltöztetve interpretációként. Mindazonáltal - az egyesült államokbeli és angliai archívumok mélyén jelenleg is szigorúan titkos minősítéssel őrzött korabeli dokumentumok nagy száma ellenére - számos, még ma is élő tévhit, hazugság és manipuláció tarthatatlanná vált a rendelkezésre álló források és a józan racionalitás alapján mérlegelve az eseményeket, a tengelyhatalmak és a szövetségesek konfliktusának megítélésében.
Miután Németország 1933-ban szabad választások útján hatalomra került kancellárja, Adolf Hitler nyilvánvalóvá tette, hogy sem a versailles-i rendezést, sem Németországnak a korábbi antant hatalmak általi anyagi-pénzügyi kifosztását és tönkretételét nem hajlandó elfogadni és a továbbiakban eltűrni - ezáltal hadat üzenve a nemzetközi zsidó globalista fináncoligarchiának -, a kárvallott és egy világhatalmi tényezővé váló német impérium lehetőségétől megrémülő globalista háttérerők elhatározták egy újabb háború kirobbantását, amelynek végcélja a ,,renitens" Harmadik Birodalom megsemmisítése kell hogy legyen.
A harci cselekmények el is kezdődtek 1939. szeptember 1-jén Lengyelországban. Noha a német vezetés megegyezésre törekedett Nagy-Britanniával azon az alapon, miszerint a kontinentális hegemónia Németországé, a világtengerek feletti uralom - gyarmatbirodalmának megtartásával - az angoloké maradt volna, Churchill a nagyon is reálpolitikai alapokon nyugvó, racionális német ajánlatot elvetette, s ezzel kiszabadította a palackból a háború démoni szellemét. (Még a kompromisszum megkötése érdekében a brit szigetekre repülő Rudolf Hesst, Hitler bizalmasát, a Reich második számú legbefolyásosabb politikai vezetőjét is elfogatta 1941 májusában, akit majd 1946-ban Nürnbergben életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltek, s a Berlin melletti spandaui börtönben nagy valószínűséggel meggyilkoltak 93 éves korában, 1987-ben.)
Az egyik háborús főbűnös Churchill inkább a másikkal, a szovjet zsarnokkal, Sztálinnal kötött szövetséget Hitler ellen. Formálisan ugyan 1939. augusztus 23-a óta Németország és a Szovjetunió is koalíciós partnereknek számítottak az ún. megnemtámadási szerződés alapján, azonban Sztálin már kezdettől fogva készült egész Közép-Európa lerohanására, a kommunizmus exportjára. Kétségtelen tény, hogy a német külpolitika távlati céljai között szerepelt a szovjet uralom alatt álló keleti élettér, a ,,Lebensraum" megszerzése, azonban - tanulva az első világháborús tapasztalatokból - a Führer el akarta kerülni a kétfrontos háborút, amelyre Sztálin 1941-ben végül mégis rákényszerítette.
A vörös cár ugyanis már 1939 augusztusa óta olyan fegyverkezési és hadi stratégiai tevékenységbe kezdett, amelynek végcélja egy 1941 júliusában Németország ellen irányuló támadó háború megindítása volt. Sőt a Szovjetunióban már a '30-as évek közepétől hatalmas léptékű ipar- és közlekedésfejlesztés bontakozott ki a majdani háborúra történő felkészülés szolgálatában, 1939. augusztus 19-én - vagyis négy nappal a megnemtámadási egyezmény aláírása előtt - pedig Sztálin elkezdte a Vörös Hadsereg titkos mozgósítását, s ezután már teljességgel elkerülhetetlenné vált a nagy háború. A titkos mozgósításnak 1941. július 6-án Németország és Románia megtámadásával kellett volna lezárulnia. Ezzel egyidejűleg hirdette volna ki a Szovjetunió az M-napot - azt a napot, amelyen a titkos mozgósításból nyílt és általános mozgósítás lesz. (Az ,,M" az orosz mobilizacija, azaz a mozgósítás szó kezdőbetűjéből származik.)
Az általánosan elterjedt tévhittel szemben tehát nyomatékosan hangsúlyoznunk kell, hogy 1941. június 22-én nem a Szovjetunió nagy honvédő háborúja kezdődött az agresszor nemzetiszocialista Németországgal szemben, ellenkezőleg: a Harmadik Birodalom hadereje mért megelőző, preventív csapást Sztálin birodalmára. Mindezt számos korabeli szovjet forrás, illetve később közzétett memoár és kiadvány is megerősíti.
Már az 1939. évi XVIII. pártkongresszuson kijelölte a szovjet vezetés a háborúhoz vezető utat: véget kell vetni a saját országukban a terrornak, s azt át kell helyezni a szomszédos országokba, hiszen ,,azt, ami a Szovjetunióban létrejött, más országokban is létre lehet hozni". A ,,győztesek kongresszusán" határozták el, hogy ,,felszabadítók" lesznek Európában, s e tekintetben Kuznyecov flottaadmirális mondta a legagresszívebb beszédet. Kuznyecov későbbi visszaemlékezése szerint ,,cáfolhatatlan tény: Sztálin nemcsak hogy nem zárta ki egy hitleri Németország ellen irányuló háború lehetőségét, hanem épp ellenkezőleg, elkerülhetetlennek tartotta. Sztálin készítette elő ezt a háborút - előkészületei átfogóak és sokoldalúak voltak, és mindeközben a saját maga által meghatározott időpontból indult ki. Hitler szétrombolta a számításait". De a szovjet marsallok és tábornokok sem ekkor, sem a későbbiekben nem titkolták különösebben 1941-es szándékaikat. A szovjet haderő Vezérkari Akadémiájának vezetője, Ivanov hadseregtábornok vezető szovjet történészek egy csoportjával 1974-ben kiadott egy tudományos értekezést a háború kezdeti szakaszáról. Ebben a könyvben Ivanov nemcsak hogy elismeri, miszerint Hitler preventív csapást mért a Szovjetunióra, de még a nevezetes M-napra is utal: ,,a német fasiszta vezetésnek csak két héttel sikerült megelőznie a háború előtt a mi csapatainkat". A szovjet védelmi minisztérium hivatalos orgánuma, a Hadtörténeti Folyóirat egyik 1984-es számában elmagyarázza, hogy miért volt szükség arra, hogy 1941-re a nyugati határmenti zónában óriási lőszer-, üzemanyag- és élelmiszer-tartalékokat, továbbá autópályára tervezett harckocsikat, valamint légideszant-hadtesteket telepítsenek, illetve halmozzanak fel. A válasz kézenfekvő: egy nyugati irányba, azaz Németország ellen indítandó támadó hadművelet számára.
Német forrásaink is megerősítik, hogy a Barbarossa-hadművelet megindítására megelőző csapásként került sor. 1945 júniusában szovjet katonai vizsgálóbírók előtt Keitel tábornagy, a Wehrmacht korábbi főparancsnoka az alábbi vallomást tette: ,,...minden, az 1941 kora tavaszáig általunk vezetett és előkészített intézkedés teljes egészében védekezésbiztonsági, megelőző jellegű volt arra az esetre, ha a Vörös Hadsereg támadást indítana. (...) 1941 kora tavaszán arra a szilárd meggyőződésre jutottam, hogy az orosz csapatok erőteljes koncentrációja és az azt követő, Németországra mért csapása mind stratégiai, mind gazdasági szempontból rendkívül kritikus helyzetbe hozhatja Németországot. (...) A mi támadásunk az erre a fenyegetettségre adott közvetlen következmény volt..."
Ugyanakkor a korabeli szovjet katonai és egyéb forrásokból az is teljesen egyértelműen kiderül, hogy a Vörös Hadsereget egyértelműen támadó harcászati feladatok végrehajtására képezték ki. Ebből következően a szovjet haderő nem készült fel védekezésre, védelmi feladatok végrehajtásával kapcsolatban nem végeztek csapatgyakorlatokat. A szovjet szolgálati előírásokban szó sem esik stratégiai méretű védekezésről. Mi több, a Vörös Hadseregnek még elméleti síkon sem voltak kidolgozva egy elhárító hadművelet végrehajtásának a problémái.
1941. június 22-ét követően a szovjet haderő tehát improvizálásra kényszerült, vagyis olyan katonai feladatok ellátására, amelyekre egyáltalán nem volt felkészülve: meg kellett védenie saját államterületét. A Wehrmacht felkészültsége és harcászati profizmusa mellett ezzel magyarázható, hogy a Barbarossa-hadművelet első szakaszában a németek káprázatos hadi sikereket értek el, s 1941. szeptember elején megkezdik Leningrád ostromát, egy hónappal később elindítják a Tájfun-hadműveletet Moszkva elfoglalására, s 1941. október közepén bevonulnak Ogyesszába.
Hetven évvel ezelőtt Európának még megadatott az esély, hogy a bolsevik szörnyállamot megsemmisítve, német katonai győzelem esetén a fehér, árja civilizáció fennmaradhasson, és ne a tőle teljességgel idegen politikai-ideológiai jellegű nagyhatalmi faktorok határozzák meg további jövőjét és történelmi perspektíváit, vagyis a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok. S a mindkettő mögött ott álló zsidó háttérhatalom.
Tehát 1941. június 22-én hajnali 3 óra 15 perckor megindult a világtörténelem legnagyobb szabású hadművelete: 4,5 millió német és szövetséges katona 2900 kilométer széles frontot nyitva elindította modern kori keresztes hadjáratát a vörös leviatán, a bolsevik szörnyállam ellen. Aznap hajnalban Berlin lakosságát Liszt Les Preludes-je eufóriát, diadalt és erőt sugárzó fanfárjainak hangjaira ébresztették.
Lipusz Zsolt - Kuruc.info
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-06-26 21:19:17, vasárnap
|
| |
| |
http://www.jovonk.info/2011/06/25/nehany-szo-az-osszeomlas-elmelettel-kapcsolatba n
Néhány szó az összeomlás-elmélettel kapcsolatban
Sokat látunk és hallunk mostanában különböző gazdasági és politikai összeomlással kapcsolatos cikkeket, tanulmányokat, interjúkat. Ezzel kapcsolatban szeretném leírni személyes élményeimet és tapasztalataimat melyet a most negyvenes korosztálytól felfelé felnőtt fejjel megértünk mindannyian, akik itt éltünk Magyarországon.
1989-1990. Összeomlott kelet-európában a világ legnagyobb katonai és gazdasági szövetsége, a Varsói Szerződés és a KGST. Az összeomlás totális és visszafordíthatatlan volt.
Ezzel kapcsolatos előzmények és események:
1956 Magyarország. Népfelkelés és Szabadságharc. Több ezres haláleset harccselekményekben. Több százezres kivándorló. Több tízezer elítélt, bebörtönzött, kivégzett.
1968. Csehszlovákiai válság. Harccselekmények, retorziók. 1980 - Lengyel válság. Harccselekmények, retorziók.
1989-90 Magyarország. Súlyos gazdasági válság, melynek mélységét talán sose tudjuk meg, de olyan mértékű, hogy a Szovjetúnió óriási meghódított területekről vonul ki és a kommunista vezetők önként mondanak le diktatórikus rendszereik politikai vezetéséről.
Magyarországon számtalan nemzeti öntudattal átitatott fiatal az utcai gyűléseken, különböző nemzeti jellegű mozgalmakban. Több tízezres utcai nagygyűlések és tüntetések. A Honvédség létszáma meghaladja a 120 ezer főt és alkalmas az összfegyvernemi harc lefolytatására, nagy mennyiségű sorozott állománnyal.
Magam is több tízezres létszám fölötti tüntetés, nagygyűlés részese vagyok. A hangulat soha nem éri el a tettlegesség és a harc eufórikus szintjét.
A kilencvenes évek elején mindenki szeme láttára kiárusítják az országot, üzemek százait zárják be. Százezrek kerülnek az utcára! Van olyan év, hogy 30% közeli az infláció! Az emberanyag pedig jobbnak mondható, mint most. Mindenhol erős munkásközösségek. Nagy számú tiszta gondolkodású edzett ifjúság ( nincsen tetves számítógép, minden iskolában kötelező, ingyenes edzés). Nyakig fegyverben egy több tízezres Munkásőrség, akit pont akkor dobnak a szemétdombra.
1991-ben a benzinár emeléskor országos zendülés. A rendőrség nyakig fegyverben, a Honvédség harckészültségben, az egész ország megbénulva. Majd semmi!
Vegyük tudomásul a tényeket és vonjuk le a következtetéseket. Csodálatos a Magyar Nemzet és bámulatba ejtő tettei és teljesítményei ragyognak a történelem nagyjain között.
Mára már saját magunk árnyékai lettünk hiányzik az életerő és a HIT. Nekünk még ettől sokkal több pofon kell, mint amit kaptunk! Sokan jósolják; összeomlik az EU. És akkor mi van!? Semmi!
Tudomásul kell vennünk, hogy a felemelkedésünk lassú szívós munkával és hittel fog csak megtörténni. Majd ha a fiatalok ráébrednek, hogy nagycsaládokat kell alapítaniuk brutális lemondásokkal és nehézségekkel az életbe vetett hit erejével!
Életüket kell feláldozni az élet és a hit oltárán, hogy ne vesszünk el. A családra, mint a legnagyobb szentségre kell tekinteni és a legsúlyosabb nehézségeket is vállalni! Sokunk dédszülei, szépszülei vállalták ezt és mi ezért létezünk. Annak idején nem volt villany, nem volt nyugdíj, nem volt vezetékes víz, nem volt tömegközlekedés, nem volt gépkocsi, motorfűrész, hegesztő trafó és így tovább.
De volt két ember egy férfi és egy nő, akik az oltár előtt szent szövetséget kötöttek és szembefordultak a kemény kinti világgal a SZERELEM csodálatos elsöprő ereje segítségével. Ha a hitük erős volt, hát győztek. 5-12 gyereket neveltek fel becsületben és hitben.
Akkor győztesekből állt a nemzet. Most nyafogó, kifogásokat kereső házasodni se merő vesztesekből.
A gyávák és gyengék országa lettünk. Mindenki jól gondolja meg, hogy milyen jóslatokba bocsátkozik ilyen háttérrel!
Nekünk nem Mohács kell, hanem attól valami súlyosabb és rosszabb! Akkor talán magára talál a Magyar Nemzet és újra elindul régi dicső útján a nagy és erős nemzetek közösségébe.
Adja az Isten!
Bojtár András - Jövőnk.info |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2011. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
350 db bejegyzés |
| e év: |
5608 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1988
- e Hét: 5752
- e Hónap: 9497
- e Év: 162993
|
|
|
Offline
