|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
|
|
2011-07-19 13:37:32, kedd
|
| |
| |
Mindaddig, amíg azt mérlegeljük, hogy
egy ember mennyire méltó a szeretetre,
összetévesztjük, mit ér az élete és mit érnek a tettei.
Némely tettet kevésbé kell szeretnünk, mint másokat.
De a szeretet ennél többet kíván meg tőlünk.
Akármennyire elhibázott egy ember élete,
akármilyen lehangolóak a tettei,
attól még az az ember éppúgy megérdemli
a szeretetet, mint te vagy én.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szeretet 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-07-19 10:30:13, kedd
|
| |
| |
Amikor száz év múlva
a parkban lévő sétányon
kezembe görbebottal,
végig, egymagamba sétálok
unottan, botommal piszkálom
a száraz ezerszínű avart,
eszembe jut majd szavad
és akkor mosoly ül majd öreg
arcomon és büszke leszek
mostani tettemre önzetlenül
feléd tett lépésemre nem
hagytam, hogy a gyűlölet
mely minden szépet eltemet,
elvakítsa, szétrombolja még
tisztán látó szememet és
és köszönöm,
hogy feléd nyújtott kezemet
elfogadtad...
Látod? Győzött a szeretet!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szeretet 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-07-19 10:22:02, kedd
|
| |
| |
A Föld legszebb virága a NŐ!
De csak ha fejünkre nem nő!
Szépségével gyógyítja szemünk,
Testével kényezteti testünk!
Megbocsájt, ha hülyék vagyunk,
Mert tudja, hogy nem változunk!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jeles napok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-07-19 10:21:05, kedd
|
| |
| |
A hétköznapok rohanásában,
Legyen számodra néhány óra,
Mikor szívedet betakarja,
A béke puha, álomtakarója.
.
Hunyd be a szemed, és pihenj meg,
Hallgasd, ahogy a csend mesél,
S amit szeretettel, szívből adnak,
Elfogadni azt soha ne félj.
.
Tanuld meg: lehet ébren álmodni,
Fényeset, szépet, ezer csodát.
Hagyd, hogy kihulló könnyed lemossa,
Fájdalmas múlt útjának porát.
.
Életünk sokszínű tarka függöny,
Sötét a bú, s az öröm fehér.
Az ember, mert így van megteremtve,
Ösztönösen is folyton remél.
.
Nem is tudjuk tán, de mindig várunk,
Sokszor talán csak néhány szóra.
Barátra, szívre, egy kis mosolyra,
Hogy jusson ránk is néhány óra.
.
Nem gyenge az, aki mer szeretni,
S választ sok kérdésre nem keres.
Szemünkkel nem látjuk, mi a fontos,
A lényeghez a szívünk vezet.
(Farkas Éva)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nőkről 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-07-19 10:19:40, kedd
|
| |
| |
Tudod, megint itt ülök a kis padunkon, ahol mindig elmeséltük egymás búját baját.
Én itt vagyok, de téged sehol sem talállak, pedig annyi mindent szerettem volna
mondani. Olyan sok a felhő az égen és nem látom még csak a nap halvány fényét
sem. Nem tud kitörni. S minél jobban azon vagyok, hogy eltűnjenek egyre több
lesz. Azt mondom: essen az eső! Legyen minden vizes, sáros, romos.süllyedjek el
én is, nem bánom.
Elmesélném, hogy úgy gondoltam, beleszerettem egyik barátomba aki sosem volt
a barátom. Látom nem érted, persze, hogy nem. Hosszú és bonyolult történet,
de egy közös bennetek. Ő is épp olyan távol van és éppen olyan elérhetetlen,
mint Te vagy. S miért azt írtam, hogy "úgy gondoltam"? Talán már nem gondolom
úgy? Vagy nem érzem azt? Nem tudom. A végeredmény mindenesetre az, hogy
fontos nekem, és ennyi a történet. Nincs és nem lesz folytatás.
Ennek tudtában elsétáltam mellette, s közbe másokba futottam. Egy régi, egy régi
új és. Nem tudom mit tegyek. Távolról mindegyik szép útnak tűnik. Mindegyik
esély lenne egy-két másodperc boldogsághoz, de nem tudom melyiket válasszam.
Nem tudom, és ez megrémít.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lélekmorzsák 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-07-19 10:11:51, kedd
|
| |
| |
Talán a te postafiókodba is érkezett már olyan levél, amely áldást kér, vagy
átkot szór rád. Attól függően, hogy teljesíted e a levélben kérteket, vagy sem.
De milyen hatással lehet a gyanútlan olvasóra az elektronikus levélben
megfogalmazott átok?
A rontás vagy az átok az, amikor valaki a mágia erőit felhasználva rosszat kíván,
kér egy másik ember számára. Ez lehet általános negatív kívánalom: legyen az
illető szerencsétlen, vagy egészen konkrét: törje ki a bokáját, ne tudjon férjhez
menni, verje ki a víz, a ragya. Vagy esetleg érjen véget az élete.
Az átok - akár az áldás - az elmúlt évszázadokban hozzátartozott az emberi
élethez, és az átok még azokban is félelmet keltett, akik egyébként
felvilágosult embernek tartották magukat, és akik biztosan hitték, a
babonák ideje lejárt. Valahogy, valamiért a gonoszságba mártott, kimondott,
leírt szó erősebbnek bizonyult a józan észnél. Hogy miért? Talán mert az
emberi lélek nehezen dolgozza fel a felé irányuló rosszindulatot, és már ez,
a rosszindulat tompítására elpocsékolt energiaveszteség is legyengítheti a
szervezetet. Mert a megátkozott ember előtt a legtöbbször ismert tény,
hogy valaki, vagy valakik rosszat kívánnak neki, vagy egyenesen a
vesztét kívánják. A megátkozott ember töpreng. A megátkozott ember
figyelme elkalandozik, képtelen a feladataira és (a saját egészségére)
koncentrálni, és ezáltal is, veszélybe sodorhatja magát. És végső soron a
rosszindulattal operáló ellenfélnek mindegy, hogy a fekete mágia vagy
valami egészen más, észérvekkel magyarázható körülmény okozza a
másik ember balszerencséjét.
Segítesz vagy annyi neked!
A sokkoló információkat tartalmazó, segítséget kérő levelekkel érzelmileg is
nehéz megbirkózni és sokan már azt is zaklatásnak és magánéletük határ
sértésének tekintik, hogy egyáltalán szembesülniük kell annak tartalmával.
Pedig az érzelmi terhen túl az ilyen levelek sokszor súlyos átkot is
tartalmaznak, amelyek akkor "aktivizálódnak"amikor a levél olvasója
ellenáll, vagy csak figyelmetlen.
Ezekben az esetekben, nem személyre szabott az átok. Mégis romboló
hatással lehet mindazokra, akikhez érkezik.
A kínok kínja
Erika, 39 éves, varrónő
"Néhány éve érkezett először hozzám és azóta kis kihagyásokkal újra és
újra felbukkan egy levél, amely egy súlyosan megsérült kislány fotójával
sokkolja a lelkemet. A levélben természetesen segítséget kérnek a
kislány gyógykezelésére, egyben felhívja a figyelmem arra, hogy
legalább nyolc embernek küldjem tovább a segélykérést.
Egyrészt azért, mert (és ezt soha nem értettem) valamilyen pénzügyi mozgás
keletkezik így a továbbküldött levelekkel... másrészt azért kell, hogy tovább
küldjem, mert ha nem, és most jön a lényeg, akkor nekem "nincs szívem", és
az eredeti levél írója abban bízik, hogy minden szívtelen ember hasonló
kínokat fog átélni, mint amit ő most érez...
Nos én minden esetben megrettentem. És továbbküldtem a levelet. És utána
minden esetben szégyelltem magam, hogy hatott a fenyegetés. Hogy nem
azért küldtem tovább a levelet, mint amiért eredetileg is szándékom lett volna
hogyha igaz az infó, akkor segítsek. Hanem a félelem miatt. Hogy nekem,
vagy a gyerekemnek ne fájjon így soha, semmi sem.... Igen féltem, és ugyan
homályos érzésként, de azért úgy éreztem: ez bizony átok...."
Tanmese átokkal
A téli ünnepek környékén gyakoribb, de úgy tűnik, a forróság sem tartja vissza
azokat, akik lelkesen továbbítják a szívszorító történeteket tartalmazó leveleket.
Annak csúf átkával együtt:
Tamás, 28 éves, autószerelő
"A barátaim természetesen tudták, hogy megszületett az első gyerekem. Benjámin
most fél éves, hihetetlenül büszke vagyok rá, imádom, és elképzelni sem tudom,
hogy valaha megüssem. A barátaim és ismerősei persze elárasztottak a
gratulációikkal és a szeretetükkel. Ám a levelek között újra és újra felbukkant egy
olyan, amely egy megdöbbentő történetet mesél el egy apukáról, aki megütötte,
eltörte a kisfia kezét, a kisfiú aztán súlyos szövődmények után, ebbe az ütésbe
belehalt Szörnyű és elgondolkodtató történet, amely engem is megérintett. Ám
annál kevésbé tetszett a történet után odabiggyesztett mondat (és azt nem tudom,
ki volt az első, aki ezt fontosnak tartotta odaírni)" ha ezt a levelet nem küldöd
tovább egy órán belül te és a gyereked is, egész életetekben szerencsétlenek
lesztek!
Nos én nem küldtem tovább, de napokig nyomasztott a dolog. Annyira, hogy
éjjelente beosontam a kisfiam szobájába. Hallgatni a lélegzését, és megbizonyosodni
arról, hogy minden rendben van e vele. És gondolkodom, és tízszer jobban figyelek,
mert a munka, amit végzek nem veszélytelen. Emelők, csörlők, szerelőakna, nehéz
súlyok és elektromos áram. Szóval, a szerencsétlenségnek van esélye, ha rólam
van szó."
Véget ér az életed...
A legsúlyosabb esetekben a "levélátok" egyenesen halállal fenyeget:
Eszter, 31 éves, biológus
"Egy alternatív terápiákat (is) alkalmazó belgyógyász ismerősöm küldte a levelet.
Megnéztem a listát rajtam kívül még vagy huszonöt embernek, köztük általam
is ismert embereknek, orvosoknak, egészségügyi dolgozóknak, jogásznak.
A levél, amely önmagában hihetetlenül izgalmas "trükköt", egy kártyalapokkal
operáló bűvészmutatványt tartalmaz, még érdekesnek is tartottam. Vagy hatszor
kipróbáltam, mert érdekelt, hogy működik e a dolog és mindig a "gép" nyert
De nem ez a lényeg. Hanem a trükk utáni kattintás. Arra ugyanis előugrik egy
ablak, amelyben ez olvasható:
Ha ezt a levelet egy napon belül nem küldöd tovább legalább 12 barátodnak,
akkor ettől a naptól számítva egy héten belül véget ér az életed."
Ennyi.
Annyira megdöbbentem, hogy a lélegzetem is elakadt, aztán dühbe gurultam.
Hogy hogy képzeli? De tulajdonképpen ki? Ki az, akire haragudhatok, aki ezt
az elmebajos szöveget, ezt a gyilkos átkot útjára merte indítani?
Aztán dühös lettem magamra, hogy egyáltalán komolyan veszem, és nagy
dérrel-durral kikukáztam a levelet. Azt hittem nem fog rám hatni. Végső soron
én egy racionálisan gondolkodó ember vagyok. És mégis, azon kaptam magam,
hogy figyelem magam és a környezetem. És egyre több és egyre súlyosabb kis
baleset történt velem.
Az autómba belehajtottak oldalról, majd leesett a fejem, a laborba szétpattant a
kezemben tartott üveg, a konyhámban leszakadt a bögréket tartó polc. Aztán
egy nappal a "határidő" előtt lezuhantam a lépcsőn. Hat fokot estem, csoda,
hogy nem törtem ki a nyakam. Az utolsó nap már teljesen kétségbeestem, de
nem mertem félelmeimről beszélni senkinek csak azt kértem a barátomtól, hogy
jöjjön át hozzám, és legyen velem egész este. Csodálkozott ugyan, mert hét
közben nem nagyon szoktam ilyet kérni tőle. De jött és azt az estét, a levél, az
átok szerinti utolsó estét végig szerelmeskedtem vele.
Aztán elaludtunk, és másnap arra ébredtem, hogy lám itt vagyok. Élek.
Hülyeség volt az egész. A barátom azonban a kávé mellett a fülembe súgta:
"Nem tudom mi történt az este velünk, de tudod te azt, hogy egyszer sem
védekeztünk? Szóval most nem tudom, hogy átok vagy áldás volt e a levél,
mert lehet az eddigi életem, tegnap este tényleg véget ért."
Gazdag Enikő pszichológus véleménye:
Sajnos az ilyen "átok" az amúgy is labilisabb, szorongóbb típusú emberekre
vannak rossz hatással, hiszen ők amúgy is negatívabb beállítódásúak,
hajlamosak a rossz dolgokat "vetíteni", és erre erősít rá az ilyen típusú levél.
A pszichológiában ismert fogalom az "önbeteljesítő jóslat", ami azt jelenti,
hogy amit "vetít" magának az illető, az hajlamosabb beteljesedni (pl.
szerencsétlen vagyok, kudarc ér, stb.). A vizualizációnak is óriási ereje van,
pozitív képek és helyzetek elképzelése gyógyító hatással bír, így a negatívaké
nem szerencsés. Ajánlatos figyelmen kívül hagyni az ilyen leveleket, és nem
foglalkozni vele semmilyen szinten.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-07-19 09:59:22, kedd
|
| |
| |
Vajon mennyi sorsszerepet kell megélnie ahhoz a nőnek, hogy maximálisan
helyt tudjon állni az életben és a választott férfi oldalán? Mert a feladat nem
könnyű, és olyan is van, aki bár nem férfinak született, mégsem tud "nőül".
A titok megfejtéséhez Müller Péter nyújt segítséget.
A női sors legnehezebb része, hogy sokféle szerepet kell eljátszani benne.
Szerető, feleség, anya, munkatárs, melós, barátnő, családfenntartó, mosónő,
takarítónő, szakács, néha pincér, ráadásul pszichológus, ideggyógyász és
háziorvos (egy férjnek kell!), nem beszélve az olyan szerepekről, mint a
kislány, a nagymama és az öregasszony.
Ennyi szerepnek nem könnyű megfelelni. Én még emlékszem arra az időre,
amikor egy asszony traktoros volt, sőt, olvasztár, kőműves és kamionsofőr,
bagózott, szotyolát köpködött és káromkodott a férfiakkal - este pedig
ledobta a bakancsát, megfürdött, kifestette magát, leengedte a haját,
megszépült és kívánatos nővé változott. ("Este fess a pesti nő - énekelte
a korabeli sláger. - Nappal stoppol, port törül, de este, úgy fél kilenc körül,
már dáma megint. Taxinak int. A bárban kacéran flörtöl...")
Az alakváltozások csodáit láttam abban a nőben is, aki nekem az anyám
volt és apámnak a felesége. Mosott, főzött ránk, pénzt keresett; a rákos
palotai bűzös Bőrkonfekcióban anyagkönyvelő volt és kultúros este pedig
az amatőr színpadok csillaga, Csehov és Gogol hősnője, Irina, Szonja és
Azucena cigány asszony, a Trubadurból.
Én most nem a strapáról, és nem a nők társadalmi helyzetéről akarok
beszélni, csupán ennek a lélektani részéről. Egy lélek annál gazdagabb,
minél több sorsszerepet tud eljátszani. Egyetlen életben nem lehet benne
minden.
A legtöbb inkarnációban csak néhány sorsszerepet vállalunk. Azok közül
is csak egyben vagy kettőben vagyunk igazán jók. Rendszerint abban,
amit már tudunk és ismerünk. Amit - hogy úgy mondjam - "hoztunk
magunkkal." Ezek már kidolgozott, valaha megtanult szerepeink.
Van nő, akinek maga a női szerep is nehéz és problematikus. Láthatóan
nem tudja működtetni a nőiségét. Nem tud azonosulni vele. Nem tud hatni
úgy működik a női testében, mint egy új autóban a tanuló vezető. Olyan,
mintha ebben az életében lenne először nő. Egy kicsit idegenül éli meg a
testét, a lelkét és a férfiakkal való kapcsolatát is.
Vannak kislányok, akik már hároméves korukban tudják, hogyan kell egy
férfival bánni - és vannak, akik sohasem tanulják meg. Kissé elvontabban
fogalmazva: nem ismerik a női princípium mágiáját.
Anyám ezt úgy mondta: - "Nem tudnak nőül." Ő tudott.
Nemcsak nőül, de azon felül még százféle nyelven. Fölsorolni sem tudnám,
mert lehetetlen. Barát volt, művész, szerető, író, énekes, melós, forradalmár,
papnő, bölcs guru, "lelki szemétláda", ahogy magát nevezte, mert mindenki
neki öntötte ki a baját. De otthon érezte magát gazdag úrilányként, felszer-
számozott lovas kocsijának bakján éppúgy, mint a szenes pincében, az
óvóhelyen és a lövészárokban. Számára nem létezett miniszterelnök és proli,
tábornok vagy közlegény, gazdag vagy koldus, német, magyar, orosz, tót,
cigány, zsidó, román vagy dúsgazdag amerikai nagybácsi.
Egy pillanat alatt otthon volt mindenhol. És hangot talált mindenkivel. Az
ilyenre mondják, hogy bölcs asszony. A bölcsesség titka pedig az, hogy
egy élet alatt sok életet élt meg. Ha kellett, sok sorsszerepet tudott nem
csak megérteni, de eljátszani is. Rengeteg inkarnáció tapasztalatait
hordozta magában. Ezért is tudott bárkinek tanácsot adni, mert mindenki
problémája ismerős volt neki.
Az előző cikkemben Otellóról beszéltem. (Érdemes visszakeresni!) Az ő
féltékenységét próbáltam megfejteni, de a lényeget csak most tudom
kimondani. Otelló tragédiája az, hogy csakis egyetlen szerepet tudott
eljátszani. A FÉRFIT.
Egy szuper-jang volt, semmi egyéb. Testben és lélekben nem tudott más
lenni, csak egy szerelmesen lüktető nagy fallosz. Ezért is érezzük benne
az ősit és az állatit, holott nem az.
Nem tudott szerepet váltani, ami problémájának egyetlen lehetséges
megoldása lett volna, mert, mint egy ősembernek, akinek ez az első
inkarnációja, nem volt más, lehetséges alternatívája. Nem tudott sem
barát, sem bölcs, sem élettárs, sem megértő ember lenni, de még egy
keresztény hívő fejével sem tudott gondolkodni, mert nem lakott benne
más, csakis A FÉRFI. Nem fedezte föl, hogy "a lélek gyülekezet."
Gyermeklélek volt. Méghozzá FIÚ.
Az asztrológia nyelvén igazi Mars-szülött. Nem véletlenül lett hadvezér.
Sok embert ölt meg, és vélt szerelmi csalódásának problémáját (mert
olyan naiv, hogy becsapják) csakis azzal tudja megoldani, hogy gyilkol.
Öl. A tragédiáknak gyakran vannak "egysínű" hősei, mert csak az ilyen
"egyetlen szenvedélytől" uralt lélek tudja magát eljuttatni a katarzisig.
Egyetlen sínen robog előre - nem tud átváltani. Nincs más választása,
mert nincs benne több sín. Megállni nem tud, mert, ahogy Othello mondja:
"A régi káosz újra visszatér!" Megy, megy, robog előre, előre - a katartikus
végkifejletig. Valószínű, hogy ilyenkor tanulja meg a lélek ennek az egyetlen
sorsszerepének az igazi titkát, amikor a szenvedélyét a végsőkig
"megszenvedi." "A lélek: gyülekezet" - mondta egy nagy írónk.
Minél gazdagabb egy lélek, annál többen laknak benne. Akár ezer életet
is tudna élni! Mintha ez lenne az életünk célja! Hogy megtanuljunk mindenné
lenni!
Anyám nagy játékos volt, könnyen váltogatta az életszerepeit. Semmiféle
gondot nem okozott neki, amikor gazdag úrilányból prolivá kellett lennie,
amikor kiszakadva végre a pokollá vált házasságából, újra férfiakat kellett
keresnie, mert nem akart egyedül élni.
Legalább tíz-tizenöt férfit próbált ki, akik között mindenféle volt, bohém
alkoholistától, az öregedő bárzongoristán át, a jólelkű féllábúig, amíg az
igazit megtalálta. Hatvanhét éves korában!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nőkről 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-07-19 09:52:32, kedd
|
| |
| |
Te vajon tudod tisztelni azt, akit nem szeretsz már? És milyennek látnak minket
a férfiak, amikor szeretik és ölelik a nőt? A szexualitás misztérium, állítja Müller
Péter heti jegyzetében, és azt is megosztja veled, hogy miért.
Nehezebb egy rövid cikket megírni, mint egy egész könyvet. Tudod, miért?
Mert tömörnek kell lennem. Utoljára a tiszteletről beszéltem.
Hogy a szeretetben mennyi tisztelet van.
Ha ilyesmit mondok, nagyon mélyre kell ásni magamban, "modern" lelkem
romjai alá. Meg kell keresnem azt az ősi eszményt, mely nem hullott még
darabokra bennem, és nem torzult el a felismerhetetlenségig.
Kutass te is, magadban. Én úgy szoktam, hogy megkérdezem a lelkemet, és
utána hosszú ideig figyelem a mélyről jövő, őszinte válaszaimat. Kérdezd meg
magadtól: tudtál-e szeretni egy olyan embert, akit nem tiszteltél? Ha szerettél
egy férfit, nem tisztelted is egyben? Nem abban a pillanatban pukkant szét a
szerelmed buborékja, amikor nem tisztelted többé?
Azt hiszed, mi nem így vagyunk, férfiak? Mit gondolsz, mit érez egy szerelmes
férfi? Kinek lát téged, ha szeret?
De tovább megyek. Mit gondolsz, mi rejlik még egy testi kívánás mélyén is?
Mi rejlik akár egy futó ölelkezésben is? Azt mondjuk manapság, állati ösztön.
Hormonok játéka. A kielégülés sóvárgása. A test "bűne" - ha vallásos vagy.
Jó lenne, ha csak ennyi volna! Nem lenne belőle ennyi botrány, zűrzavar,
ennyi semmi másban át nem élhető öröm, eksztázis, tragédia - nem lenne
az életünk központi kérdése.
A szexualitás: misztérium.
Ha már nem bír magával valaki, nőt keres, egy futó kalandot, akár egy utcalányt,
pénzért. Van ugyanis a szeretkezésben - bárkivel, még egy vadidegen nővel is -
egy olyan pillanat, amikor nemcsak egy testet érez a testével összegabalyodva,
nemcsak egy nevesincs prostituáltat hanem A NŐT. Ezért fizet. A nagybetűs
élményért.
NŐT AKAROK! - kiált nemcsak a teste, a lelke is. Ez a férfi ŐSKIÁLTÁSA. És ha
egy nő ölel valakit, legyen az a férje, a szeretője, vagy akár egy futó kalandja
valakivel, akinek odaadta magát... akkor van az ölelésnek - ha nem teljesen
sivár - egy olyan pillanata, amikor nem a Béla öleli, vagy az, akinek a nevét
sem tudja talán - hanem A FÉRFI.
FÉRFIT AKAROK! - ez a nő ŐSKIÁLTÁSA. Minden nő ölében rejtélyes mélység
van. Befogadás, hazatalálás. És egy álló hímvesszőben a Teremtő szimbóluma,
mely egy igazi szeretkezésben szinte vallásos imádat tárgyává válik.
Lelkünk mélyén az érzéseink NAGYBETŰSEK. Egy férfi, abban a fázisban, amit
a modern világ a maga primitív nyelvén "kielégülésnek" nevez, KIRÁLYNAK érzi
magát.
Tovább megyek.
A nő, ha igazi az ölelés, KIRÁLYNAK is érzi őt! Sőt, ISTENNEK. Egy Béla, ha jól
ölel egy nőt, KIRÁLY lesz, sőt TEREMTŐ ISTENSÉG. Egy-két pillanatig. Vagy
háromig. Ezért óriási hatalom a szex. Misztérium. Mert a férfi számára is meg
villan ennek a tükör-élménye: nem egy Mancival, vagy Husikával, hanem
A NŐVEL találkozik, akit most ő tesz BOLDOGASSZONNYÁ.
Ez az élmény nem tudatos. A mély tudatunk csakis a nagybetűt ismeri. Ott élnek
a mítoszok és a szimbólumok. És ezek megvillannak, a legegyszerűbb emberben
éppúgy, mint egy bölcs filozófusban, egy futó szeretkezésben is éppúgy, mint egy
nagy találkozásban.
Életünk ritka csúcspillanataiban fölfelé látunk. Magunkban és másokban is.
Ezt aztán lehet hormonokkal, mirigyekkel, ösztönökkel magyarázni. Mindez a
testi síkon igaz is. Ha itt, a földszinten megrekedsz, a misztériumot akkor is
átéled. A testi kéj pillanatában a teljes Ember megrendül benned, és ha egy
pillanatra kinyílna a szemed, fölláthatnál az Istenig. Én még soha nem
találkoztam olyan férfivel, aki az öröm csúcspontja felé közeledve a
mirigyeire vagy a tesztoszteronszintjére gondolt volna.
A Lélek a mai, kisbetűs világban is működik bennünk. Egy-egy pillanatig.
Megvillan a nagybetű! Nemcsak szép, de sajnos torz formában is. A meg
erőszakolásban, a perverzióban, a szadizmusban is. Sajnos ilyenkor is
NAGYBETŰSEN látunk. Csak a vonzalmunkat ekkor nem a szeretet,
hanem a gyűlölet motiválja.
Az ÖRÖK NŐ legyőzésének elvakult indulata. Mivel egy népet a nők
reprezentálják (nem véletlen a különféle származási elméleteknél az
anyák döntő szerepe), a degenerált férfi egy másik népet akkor tud
igazán legyőzni, ha a nőit maga alá teperi. Ez messzire vezető gondolat.
Elvisz a nőgyűlölet pokolköreibe, ami nélkül a nemek kapcsolata nem
is igen érthető.
A Talmud azt mondja: "A férfi és a nő olyan, mint a tűz. Ha közöttük van
az Örökkévaló, egyesülnek. Ha nem, fölemésztik egymást." Így lesz,
látod, a Szeretetből Gyűlölet. Nézd meg a mai elvadult szakítások és
válóperek zömét.
A férfilélek mélyéről - a saját lelkemről is beszélek! - ezt a nőgyűlöletet
is ki kell olvasni. Különben nem értjük meg a nők több ezer éves
világhelyzetét.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nőkről 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-07-19 09:44:38, kedd
|
| |
| |
Újságíró készít riportot az elmegyógyintézetben.
- Hogyan állapítják meg egy páciensről, hogy már elhagyhatja a kórházat?
- Vannak olyan feladataink, amiket helyesen végrehajtva bizonyíthatják
elmeállapotukat.
- Tudna egy ilyen példát mondani?
- Persze. Vegyük például ezt: van egy kád, teli vízzel. Van a fürdőszobában
három tárgy, egy kiskanál, egy pohár és egy vödör. Melyikkel tüntetné el a
vizet a kádból?
- Ó, hát ez egyszerű! Minden normális ember a vödröt választaná.
- Nem, minden normális ember kihúzná a dugót a kádból.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Humor 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-07-19 09:40:40, kedd
|
| |
| |
Az anyaság csoda. És most nem a szó elcsépelt értelmében értjük ezt,
hanem úgy, ahogy azt Müller Péter megfogalmazta heti jegyzetében.
Mert egy nőt nem lehet eszköznek tekinteni. Az is kiderül, hogy miért.
A sok női sorsszerep közül kezdjük talán az anyaszereppel. Időben
visszarepülök kb. hatvanhét évet. Gyerek vagyok.
Egy olyan gyereket képzelj el, amilyeneket a "Valahol Európában" láttál.
Koravén lurkót, aki a pokolban él, véres sebesültek között. Hullákról
lecsatolt pisztollyal célba lő, olajképekre, üvegcsillárokra. Lopni jár
elhagyott romházakba. Egy háborúban elvadult, éhségtől dülledt szemű,
csontsovány fiúra gondolj, akinek sem a szex, sem a halál nem titok már.
Akkoriban ismertetett meg egy pap bácsi a Bibliával. Jézus történetével.
És persze min akadtam fönn először? Mária szüzességén. Ez a téma
kétszeresen is vonzott. Először is izgatott a dolog szexuális része.
Hogyan lehet ez? Hogyan lehet egy nőnek férfi nélkül gyereket fogannia?
A paptól nem várhattam választ.
Már az is bosszantotta, hogy a magasztos titkok helyett a nemi kérdések
foglalkoztattak. Amelyekben ő láthatóan járatlan volt. Arra a kérdésre,
hogy volt-e már szűz nővel dolga, zavarba jött s felháborodott.
Egymással beszéltük meg a kérdést, a haverjaimmal.
Janusz Ottó azt mondta, hogy ő ugyan még nem látott szűzhártyát, de azt
mondják, néha olyan tág, hogy egyáltalában nem lehetetlen a behatolás.
Karesz, az optikus fia, azt mondta, hogy ő csak a környéken ismer három
olyan csecsemőt, akinek nincs apja. Elvitték őket katonának, sok évvel
ezelőtt, mégis szült a nejük. Nem nagy kunszt.
Apátlan kisdedek bőgtek mindenfelé. Én is ismertem egyet, méghozzá a
rokonságunkban. (Csak jóval később tudtam meg, hogy léte össze
függésben lehet a szovjet hadsereg átvonulásával. Akkor még nem
sejtettem.) De a csoda izgatott. Én azonban egészen más úton indultam
el, mint a barátaim. Őket a szüzesség kérdése izgatta, a dolog testi része.
Már akkor találkoztunk azokkal a magyarázatokkal, hogy tulajdonképpen
József volt Jézus édesapja, de a korabeli társadalmi viszonyok miatt ezt
nem lehetett nyíltan bevallani. Azt is beszélték, hogy Krisztus egy csoda
rabbi gyermeke volt, József csak vállalta a csecsemőt.
Később pedig, amikor sokat olvastam, láttam, hogy a Szűz Anya mítosza
szinte minden őshagyományban és vallásban benne van. Nem keresztény
találmány. Az, hogy a Teremtőnek nincs szüksége egy földi férfi magjára,
csupán a lelkével öleli át a nőt s termékenyíti meg, a mítoszok közkedvelt,
ismerős témája. A kérdésnek könyvtárnyi irodalma van.
Sokat olvastam erről. Írtak róla hittel és hitetlenül, vallásosan, mitikusan,
élettanilag, lélektanilag, történetileg, dogmatikailag, regényesen és
misztikusan. A kérdést rendszerint ott tették fel, ahol az én kis haverjaim:
hogyan történhetett ilyen csoda?
Engem pedig egészen más izgatott. Akkor is, és ma is. Hogy csodák
vannak, tudtam. Magam is tanúja voltam néhánynak. A Bibliában is
számtalan csoda van - ennél sokkal nagyobbak is. Engem az a kérdés
izgatott, ha az Isten, a maga végtelen hatalmával helyettesíteni tud egy
hús-vér földi férfit, miért nem tud helyettesíteni egy nőt is?!
Ha már csodával küldi a világba a Fiát, miért csak fél-csodát csinál?
Miért kell a varázslatához egy szűzlány, egy szegény, menstruáló és
fájdalommal szülő földi nő? Csak az Apa lehet csoda, az Anya nem?!
Mert ez a helyzet. Istennek, akármilyen csodatévő hatalma van, nő
nélkül nem működik!
Kell egy asszony, egy feleség. Kell egy öl - szűz, vagy nem szűz, nem
ez a lényeg. Kell egy petesejt. Egy anyaméh. Egy igazi nő. Kell a lassú,
sejtes növekedés, vérkörök, érzések testi és lelki összeköttetése egy
halandó, női testtel, aki talán többet ad a leendő emberkéhez, mint az
a mag, amelyik a teremtés folyamatát elindította.
Ősi és mai tudásunk szerint egy anya többet ad hozzá a gyermekéhez,
mint a férfi - mert belőle lesz. Az ő húsából, véréből, érzéseiből,
gondolataiból, energiájából, abból, amit eszik, remél, és hisz.
Ez nemcsak "beleépül" egy magzatba, hanem ebből lesz.
Engem ez a történet arra figyelmeztetett, hogy egy nőt nem lehet
eszköznek tekinteni. Nem lombik. Mária - és minden asszony - Isten
teremtő társa. Az Úr elküldte az egyiptomi tíz csapást, a Vörös-tengert
kettéválasztotta, a vaknak visszaadta a látását, a halottakat
föltámasztotta - semmiből se állt volna neki egy nőt is teremteni
magának, aki a kis Jézust megszüli.
De nem tette. Nem akarta? Vagy nem tudta? Az isteni csodának is van
határa. Egy másik kiismerhetetlen csoda - az Anya. Ezen már akkor,
gyerekkoromban kezdtem gondolkodni, és mindig eszembe jutott, ha a
saját anyámra néztem. Mondták, hogy a nevetésem az övére hasonlított.
És hasonlít, ma is.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nőkről 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
2011. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
375 db bejegyzés |
| e év: |
2969 db bejegyzés |
| Összes: |
34577 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2012
- e Hét: 8888
- e Hónap: 18272
- e Év: 150826
|
|
|
Offline
