|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
|
|
2011-07-02 19:41:36, szombat
|
| |
| |
A szív az üzlet leghitványabb tárgya
S eladják mégis minden szent hevét.
Akad vevő rá, egymást licitálja,
Hogy a holmit atomként szedje szét.
Folyik a vásár harsogó zsivajban,
Az egyik kínál, másik meg vesszen,
Csak néhol egy-egy végképen kiárult,
Kifosztott lélek zokog csendesen.
Ákos - A Hét Parancsszó
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Zenéről 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-07-02 17:29:31, szombat
|
| |
| |
A Budapesti vonalon, két állomás közt, körülbelül egyforma távolságra mind
a kettőtől, van egy kis kert. Mindössze néhány négyzetméter és a leglassúbb
vonat ablakából is mindössze néhány másodpercre látszik. Se tanya, se kunyhó,
se őrház nincs a közelében. Semmi, csak ez a kert, tavasztól őszig virágban.
Valaki eljön valahonnét, talán kilométerekről és fölássa a földet. Magokat szór,
palántákat duggat. A kert a legnagyobb aszályban is virít: valaki eljön valahonnét
és megöntözi a növényeket. Kút nincs a közelben; talán kilométerekről hozza a
vizet, kora hajnalban vagy késő este; mert a kertben soha nem látni senkit.
Semmi mást, mint a virágokat.
Kié lehet ez a kert ott a sínek mentén:ez a maroknyi virág a le-lecsapódó mozdony
füstben? Kinek lehet fontos, hogy aki a világnak azon a pontján kinéz a vonat
ablakán, tavasztól őszig virágot lásson?
Mindenesetre van egy ember, akinek fontos. Akinek az a fontos, hogy a virágait
lássák és nem az, hogy tudjanak róla. Egy Névtelen, aki a világnak azon a parányi
pontján évről évre új lapot ír a virágaival egy Kódexbe, amelyet még a leglassúbb
személyvonat ablakából sem olvashatni tovább egy-két másodpercnél.
De aki olvasta, sosem felejti el. Az tudja, hogy van legalább egy pontja a világnak,
ahol évről-évre kivirul ugyanaz a kert, ugyanannak a névtelen szorgalomnak a
szeretetében.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-07-02 17:16:17, szombat
|
| |
| |
Akinek csak egyszer is mondták életében:
hogy aludj a karomban,
az ne kérdezze, hogy minek élt a földön.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-07-02 16:51:07, szombat
|
| |
| |
Ha majd belefáradsz abba, hogy az legyél aki nem vagy
akkor végre élvezheted az életed.
Idővel rájössz, hogy ez nem csak örömet szerez:
hanem valami sokkal mélyebbet ad: Értelmet az életednek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gondolatok 5. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-07-02 16:02:05, szombat
|
| |
| |
Fentről, a felhőtlen tiszta égről ezer csillag ragyog rám,
Felém sugározza sok ezer év nyugalmát.
Kezdem megérteni mi az a "végtelen",
S ráébredek, milyen porszem-töredék az életem.
Évezredek, és emberek milliói közt egy semmi vagyok én,
Ki álproblémákkal, és gondokkal rontja el életét.
Évezredek során a mulandó emberek folyton változtak,
De a csillagok, és az emberi lélek, érzések maradtak.
Talán két ezer évvel ezelőtt egy ugyanilyen porszem, mint én,
Ugyanígy gyönyörködött a csillagok csodás fényén.
Neki már nyoma sincs, emlék sincsen róla semmi,
Pedig ő is élt, mint én, s szeretett, ma pedig már senki.
Az idő és a tér végtelenségében néhány percet élünk,
Hát ne rontsuk el azzal, hogy a jövőtől félünk!
ITT és MOST, élvezd a jelen pillanatot,
S válassz magadnak egy ragyogó csillagot!
S ha felnézel az égre, a csillagok ezrei között,
Keresd meg a tied, melytől szívedbe nyugalom
költözött, és a csillagod azt mondja:
" Oly rövid a léted, keresd meg, találd meg,
és használd ki, mi szépet nyújt az élet!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Fény |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-07-02 15:59:42, szombat
|
| |
| |
A kanyargó Tisza partján, ott születtem,
Oda vágyik egyre vissza az én lelkem.
Pásztor síptól hangos ott az
Árvalányhajt termő róna,
Édesebb ott a madárdal,
Kékebb az ég, hívebb a lány, szebb a nóta.
Látlak-e még szőke Tisza füzes partja?
Kondulsz-e még csendes falum kis harangja?
Vár-e még rám az a kislány,
Fájó szívvel, ahogy írja?
Térdelek-e még előtted,
Édesanyám kakukkfűvel benőtt sírja?
Szülőföldem! Rád gondolok mindörökké,
De úgy érzem nem látlak már soha többé!
Ha itt ér el a halálom,
Ne hagyjatok idegenbe!
A kanyargó Tisza partján
Temessetek akáclombos temetőbe!
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Zenéről 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-07-02 15:58:15, szombat
|
| |
| |
W.Broniewski
Mint távoli dal, mint orgona-sor
lila lángja a Visztula-szélen,
mint boldogság, mely úszva sodor
a mazóvi, azúr színű fényben,
és mint, ami nem volt, s mint ami lesz majd,
de riadt még, félve-remegvén,
mint nyírfa-gallyacska, mely új levelet hajt,
s mely futna, ölelne, a repkény,
mint féktelenül zöld, májusi pázsit,
mint parton a víz csobogása,
mint fecskemadár, mely égbe cikázik
és véle a párja,
mint szárnysuhogás, lebegőn, magasan,
mint boldogság az Igében -
ő bennem olyan volt, éppen olyan -
s most ólomsúlyúnak érzem.
/Ford.: Nemes Nagy Ágnes/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vizes képek 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-07-02 15:56:53, szombat
|
| |
| |
A természet zsenialitása felülmúlhatatlan, és az ember a természet része.
Így az ember is, mint élőlény, zseniálisan tökéletes teremtmény, amely a
természet szabta ideális feltételek között tökéletesen működik. Az ember
a természet ereje által egészségesnek és boldognak teremtetett.
Ha természetének, és a természetnek megfelelően élne, akkor mindig
egészségesnek és boldognak kellene lennie, mert neki is mint minden
élőlénynek a Földön tudnia kellene, hogy számára mi a tökéletes
tennivaló.
De akkor mi a baj velünk? Miért vannak fizikai fájdalmaink?
Az önfegyelem gyengeségünk pusztítója, tehát mindenben külső vagy
belső sikerünk fundamentuma. Minden sikeres ember tudja, hogy
sikerének titka az önfegyelme, ugyanúgy minden sikertelen ember is,
ha őszinte, tudja, hogy sikertelenségének oka önfegyelmének a hiánya.
Miért vannak lelki problémáink?
A legtöbb betegséget pedig az ember száján keresztül szedte össze
élete folyamán, vagyis saját maga okozta. Én mégis részvétet érzek
irántuk, de csak tudatlanságuk miatt; azért, mert figyelmen kívül
hagyják azt a tényt, hogy a szájukon keresztül
önként egy rosszabb sorsot rágtak ki, illetve be maguknak, mint ami
egyébként jutott volna nekik.
Az mondják, hogy Isten igazságtalan volt a földi javak elosztásában,
egyedül az értelmi képességet osztotta el helyesen: mindenki azt hiszi,
hogy neki van a legtöbb belőle.
Amikor gyermekek voltunk, nem birtokoltunk semmit, csak a szüleinket.
Nem törődtünk semmivel, nem tudtuk mennyi pénzük van a szüleinknek,
miből vásárolják a tízórainkat, a cipőnket, miből fizetik a villanyszámlát.
Nem törődtünk a holnappal, a jövővel, a felnőttek komplikált világával.
Csak egy dolgot birtokoltunk: a szüleinkbe vetett hitet. Ők voltak mozgó,
nyüzsgő fantáziánkkal betöltött világunk egyetlen biztos pontja, amire
számíthattunk.
Az ő szavuk volt a megrendíthetetlen, szent igazság. A szavuk azért volt igaz,
mert ők mondták - ennyire egyszerű volt. Az ő szavuk volt életünk axiómája.
Hitünk mindennél erősebb volt, mert értelmünk még szervezetlen mivoltából
kifolyólag nem is volt más alternatíva. Ez a hit volt gondtalan játékunk alapja,
ez a hit volt határtalan vidámságunk oka, kristálytiszta, naiv bizalmunk építő
köve, és szabadon csapongó fantáziánk hajtóereje. Gyermeki szabadságunk
és boldogságunk alapja a hitünk volt, körülötte forgott a világ. De mi a felnőtt
kor szabadságának és boldogságának az alapja?
Az istenember szereti azokat is, akik begubózva járnak, és tüskések, mint a
rémült sün. Az istenember szereti a rózsabimbót is, akkor is, amikor az még
csak a tüskék közt jelentéktelenül rejtőzik, mert ő már látja a kivirágzott,
illatozó rózsát. Ez tulajdonképpen az isteni szeretet titka. Nem a felszínt,
hanem a mélységet szereti. Nem azt szereti, amit a szemével lát, hanem azt,
amit a szívével érez. Nem nézi, de még csak nem is érzi azt, amit a tüskék
mutatnak vagy tesznek neki, hanem a rózsát csodálja. Igen, az ember erre
is képes, ez nem lehetetlen.
Csak ha képes vagyok saját belső lényemet szeretni, csak akkor tudom
meglátni, és szeretni más élőlényekben is a belső lényt. Ekkor mások
lényét sajátomként érzékelem, mert az isteni szeretet összeköt, és
egységbe olvaszt minket. Ahogy mások szemébe nézünk, megnyílik
szívünk, és a másik szemében önmagunkat látjuk. Ez nem önámítás,
nem csalóka képzelődése az elmének, ez egy valódi tapasztalat.
Így láthatjuk másokban önmagunkat, azt a lényt, akit magunkban is
szeretünk. Ezért kell megtanulnunk elsősorban mély önvalónkat szeretni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Természet 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-07-02 11:41:16, szombat
|
| |
| |
Egy kezemen meg tudom számolni azokat az embereket, akikben
megbízom. És itt nem olyan fajta bizalomról beszélek, amire akkor
gondolok, ha azt mondom, hogy például "Bízom benne, hogy nem
hazudsz nekem" vagy "Bízom benne, hogy nem lopod el a pénzem".
Én arról a bizalomról beszélek, amikor tudod, hogy valaki soha nem
fog bántani, a körülményektől függetlenül. Vagy amikor tudod, hogy
néhányan mindig melletted fognak állni, nem számít, milyen rosszra
fordulnak a dolgok.
/Star Trek/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
2011. Július
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
375 db bejegyzés |
| e év: |
2969 db bejegyzés |
| Összes: |
34593 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5565
- e Hét: 13136
- e Hónap: 35403
- e Év: 167957
|
|
|
Offline
