|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 17
|
|
|
|
|
|
2011-07-03 20:30:03, vasárnap
|
| |
| |
A Fidesz ismét arcul köpte a dolgozókat
A Fidesz-frakció szerint a szociális jogikért tüntetők, a sztrájkolók nem akarnak dolgozni. Álságos módon azt is hozzátették, hogy mások munkába jutását akadályozzák, persze politikai céljaik érdekében. Az MTI-hez eljuttatott közleményben a frakciónak van képe még azzal is hencegni, hogy a kormány mindent megtesz, hogy minél több ember dolgozhasson. Majd a szokásos lózungok a háborúról, melyben ezúttal a munkanélküliség a főellenség.
Tehát a tettre kész szakszervezeti vezetőket eljárás alá vonják, a megalkuvókkal húzzák az időt, a fellépőket pedig munkakerülőnek minősítik. A helyzeten mindez nem sokat fog változtatni.
A munkások nem dolgozni nem akarnak, hanem az elégtelen munkakörülményeket, éhbért, ellopott nyugdíjakat nem akarnak! A főellenség pedig nem a munkanélküliség, de még csak nem is az államadóság, hanem a mindezeket összehozó, munkásokat elnyomó hatalom! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-07-03 20:13:15, vasárnap
|
| |
| |
"A zsidó kétség kívül egy faj,de nem ember!"(Adolf Hitler) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-07-03 20:12:50, vasárnap
|
| |
| |
Orbán a kiosztott sallerekkel és kokikkal büszkélkedett
bulletNyomtatásbulletKüldés e-mailben Hírszerző bullet 2011. július 03. 15:47
Frissítve: 4 órája
Az Európai Parlament ,,izgágái", az IMF és a szocialisták elleni szabadságharc sikerességéről beszélt Orbán Viktor a Millenárison, miután a Fidesz tisztújító kongresszusa hatalmas többséggel ismét a párt elnökévé választotta. A kormányfő azt hangsúlyozta, hogy senki nem térítheti le kormányát a választott útról, és nem tűr kioktatást senkitől. Orbán szerint azért kell kitartani a jelenlegi irány mellett, mert különben Görögország sorsára juthatunk.
,,Az ország előtt két út áll: a teljes megújulás vagy a görög út" - mondta Orbán Viktor, aki pártelnöké választása után tartott beszédében többször is utalt arra, hogy a kormányzás áldozatokat követel a Fidesztől, illetve türelmet és támogatást kért a munka folytatásához a tisztújító kongresszus küldötteitől.
A Fidesz XXIV. kongresszusa vasárnap 1468 szavazattal újabb két évre elnökévé választotta Orbán Viktort. A tisztújításon a legtöbb szavazatott Varga Mihály 1462, Kósa Lajos 1458 küldött voksát kapta meg. Kevesebb szavazatot kapott Pelczné Gáll Ildikó és Pokorni Zoltán, előbbi 1384, utóbbi 1319 szavazattal lett újra alelnök.
Nincsenek kiváltságok
Az újraválasztott elnök az eredményhirdetést követő beszédében azt mondta, kormánya eltökélt szándéka, hogy végigmenjen ezen az úton, ezért vissza fognak hívni mindenkit, akit csak kell a munka világába, a segélyek helyett pedig munkát fognak adni. Kitért az utóbbi hetekben többször is demonstráló rendvédelmi dolgozók helyzetére is azt mondva, hogy ,,nem tarthatnak fenn kiváltságokat mások pénzén".
A kormánya egyik legfőbb eredményeként beszélt a ,,családbarát adórendszer" bevezetéséről, mely szerinte támogatja a munkát és a sikert. Azt mondta, a kabinet továbbra is ragaszkodik az elszámoltatáshoz, mert az elfogadhatatlan szerinte, hogy a korábbi években voltak, akik meggazdagodtak a válságon, és jónak nevezte, hogy a kormány ,,szépen, csendben elvált" a Nemzetközi Valutaalaptól.
A pártelnök-miniszterelnök szerint a változásoknak vannak ellenérdekeik is, akik mindent megtesznek azért, hogy a kabinet munkáját ellehetetlenítsék. Azt mondta, a Fidesz az utóbbi évtizedekben megtanulta, hogy ne tűrjön el kioktatást senkitől. Példaként említette az Európai Parlamentben lezajlott vitákat, ahol a ,,az izgágáknak adtunk néhány kokit, leesett néhány saller". Azt mondta, a szocialisták - Európában és itthon is - folyamatosan támadják a Fideszt, ám szerinte ez arra a szocialista mentalitásra vezethető vissza, hogy ,,csak akkor van demokrácia, ha ők vannak hatalmon".
Nem kéri a felvételét az LMP-be
Orbán Viktor szerint a gazdasági válság miatt sok mindent újra kell gondolni nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon is. Azt mondta új szövetségekre van szükség, ezért mélyítette el Magyarország a kapcsolatát az USA-val, erősítette meg az ország helyzetét az EU-ban. A pártelnök bejelentette, hogy már egy fontos arab ország is felvette a kapcsolatot Magyarországgal, hogy az utóbbi négy év ,,arabellenessége" után tegyék rendbe a viszonyt.
Orbán Viktor újraválasztása után - A képre kattintva nézze meg Reflektor galériánkat a kongresszusról
Fotó: Túry Gergely
A Kínával a múlthét végén kötött szövetségről pedig azt mondta, a két országot a munkaalapú gazdaság és az adósság elleni küzdelem köti össze. Orbán szerint a válság utáni ,,új világban" a szövetségkötéskor azt kell szem előtt tartani, hogy mi jó Magyarországnak. Ha ezt valaki másképp képzeli, azt ,,rögtön felveszik az LMP-ben" - mondta a Fidesz elnöke arra utalva, hogy az ellenzéki párt a parlamentben a kormánypárt szemére vetette, hogy pár évvel ezelőtt még bírálta Kínát annak Tibet-politikája miatt.
Orbán beszéde végén felsorolta azokat a szervezeteket, csoportokat, melyek a Fidesz mellé szegődtek azt hangsúlyozva, hogy a munkásoktól kezdve, a cigányságon, a nyugdíjasokon az értelmiségig mindenki a kormánypártban látja azt az erőt, amely képes megújítani Magyarországot.
http://hirszerzo.hu/belfold/20110703_Orban_beszed_Fidesz_kongresszus#utm_source=h sz_weekly&utm_medium=email&utm_campaign=newsletter2011_07_03&utm_cont ent=normal
A törpe bohóckirály kihagyta azt a néhány pofont, amit kapott Európában.
Nálunk is akkora pofonokat kap majd, hogy a fal adja a másikat.
Addig is bohóckodik kicsit a vót szocikkal, hogy legyen műsor a fidesz birkáknak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-07-03 13:47:50, vasárnap
|
| |
| |
MSZF-felszólítás Cser-Palkovics András címére - 90 éves asszony kilakoltatása
Budapest, 2011. július 3. vasárnap
A Magyar Szociális Fórum alapítószervezője szombaton azonnali intézkedésre kérte Cser-Palkovics Andrást, Székesfehérvár polgármesterét, a FIDESZ országgyűlési képviselőjét annak a 90 éves asszonynak és mozgásképtelen fiának a védelmében, akit kedden reggel készülnek kilakoltatni székesfehérvári otthonából.
Simó Endre szerint a család kilakoltatási terve merénylet az élet ellen, és nem maradna politikai következmények nélkül, ha hagynák elkövetni. Ezért arra szólította fel a polgármestert, hogy tegyen tanúbizonyságot emberségéről, és ne hagyja, hogy a család az utcára kerüljön. Az MSZF értesülése szerint a 90 éves asszony legkisebb fia egyedül viseli gondját édesanyjának és százszázalékos rokkant, mozgásképtelen, ágyhoz kötött testvérének.
Otthonukat azért árverezték el, mert a férfi bankhitelt vett fel, de utána elvesztette az állását, és többé nem volt miből törlesztenie a részleteket. Otthonukat tényleges értékének a töredékéért adták el a fejük fölül.
www.mszfszk.hu
www.hitelkarosultakert.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-07-03 12:15:16, vasárnap
|
| |
| |
Közszolgák cionista evolúciója
Játékosok vagyunk nem szabályalkotók, ezt mondják a Tisztelt Házban.
Akik beszállnak a pártokráciába, azok ezen elv mentén elfogadják ezeket a szabályokat, s ezután pedig már Isten sem menti meg őket - még ha jó szándékkal indultak is, hogy ne süllyedjenek el a cionista mocsokban.
Az ostobák
Ők a jó szándékúak, a naiv kívülállók, akik mikor beszállnak ebbe a játékba, még azt hiszik, hogy a saját szabályaik szerint fognak játszani, azt képviselhetik, amiért elindultak, aztán szép apránként feladják elveiket, mígnem a nevüket is elfelejtik már, nem hogy a hajdan hirdetett céljaikat.
A többi meg...
A sáskahad
Vagy a régi ,,motorosok", családi és rokoni ágon nőnek bele. Hamar megismerik a szabályokat, a kiskapukat, és a cionista eszközöket.
Vagy azok, akik a ,,kaparj kurta..." szemlélettel hozzájuk dörgölőznek.
Ők mindannyian azok, akik a saját önző céljaikért hazudnak, s összefekszenek bárkivel a nép, a választók kárára. Ők azok, akik vidáman lépnek keresztül az elnyomorodó időseken, az éhező gyerekeken. S ha olykor egyik kezükkel alamizsnát vetnek nekik, - cionista médiás barátaik nagy hírverése közepette -, addig másik kezükkel, már ki is forgatták őket mindenükből. Majd gúnyosan az arcukba vágják a saját értékrendjüket; annyit érsz, amennyid van.
De arra mindig ügyelnek, hogy a tömegeknek minél kevesebb jusson, s amijük van, azt elorozzák tőlük, majd pedig őket marasztalják el léhaságukért ,,ügyetlenségükért".
Mindenki tudja, hogy a jog és az igazság nem jár kézen fogva. S ez nem most, vagy a rendszerváltással kezdődött! Hanem a cionistákkal!
Sőt még csak nem is rendszerfüggő! Ez a kapitalista, a kommunista vagy a szocialista rendszerben épp úgy működik, mint a diktatúrákban, vagy királyságokban. Egyetlen feltétele van csupán: a cionista metódus érvényesülése!
Szerencsére nem mindenki születik cionista gerinccel, gyomorral és háttérrel. De még így is túl sok ügyeskedő tolong az ország egyre üresedő húsos fazeka körül!
Változtassunk hát rajta! Ne fogadjuk el a cionisták játékszabályait! Ne az ő, hanem a saját szabályaink szerint játsszunk!
Mert mi vagyunk a szabályalkotók! Még ha megpróbálják is velünk elhitetni az ellenkezőjét.
Szász Gerda - Szabad Riport Tudósító Iroda
2011. július 03.
http://jovonk.info/2011/07/03/kozszolgak-cionista-evolucioja |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-07-03 11:50:41, vasárnap
|
| |
| |
A menedzsmentjogok átadása hazaárulás
barikad.hu
2011, július 3 - 11:02
Már 2008-ban tudott a kormányzó párt, a horvát demokraták teljes vezetése (HDZ) és nem csak egyedül Ivo Sanader korábbi miniszterelnök arról, hogy a kisebbségi részvénytulajdonos Mol megkapja az irányítási jogot az INA-ban. Budapesten a Fővárosi Csatornázási Művek, illetve a Fővárosi Vízművek 1996-os részleges privatizációjának végrehajtói szabadon járnak-kelnek.
A horvát index.hr internetes lap szerint nem igaz Jadranka Kosor jelenlegi kormányfő - korábban miniszterelnök-helyettes - állítása, hogy a tavaly óta Ausztriában kiadatási őrizetben lévő Sanaderen kívül senki nem tudta, hogy a Mol és a horvát kormány közötti részvényesi megállapodást miként akarták módosítani. A lap egy olyan prezentáció részleteit közölte, amelyet 2008-ban Damir Polancec - tavaly börtönre ítélt korábbi miniszterelnök-helyettes és gazdasági miniszter - mutatott be a HDZ vezetőinek.
A horvát sajtóorgánumok a volt miniszterelnök ellen folyó ügyészségi vizsgálat kapcsán az elmúlt hetekben azt állították: Hernádi Zsolt, a Mol vezérigazgatója ellen is nyomozás folyik, mert állítólag 10 millió eurót fizetett Sanadernek, hogy megszerezze a Mol az INA irányítási jogát.
Az index.hr által közzétett - a horvát gazdasági minisztériumban készített - prezentációt 2008 novemberében mutatta be Damir Polancec a HDZ vezetőinek, s végül ez alapján írták alá 2009-ben a szerződést. Az akkori gazdasági miniszter kiemelte, hogy két kulcsfontosságú területről van szó: a gázüzletág leválasztásáról és a menedzsmentjogok átadásáról. A Mol ekkor 47, a kormány 44 százalékos tulajdoni aránnyal rendelkezett. A prezentáció kitért arra, hogy a Mol szerint két módon lehet konszolidálni az INA-t: ha több mint 50 százalékos tulajdonjogot szerez vagy a felügyelő bizottságban kap többségi szavazati jogot.
A HDZ átengedte az cég irányítását a Molnak, így a felügyelő bizottságban a magyar olajtársaság 5 tagot, a horvát kormány 3 tagot, a dolgozók pedig egy embert delegálnak - szerepelt az anyagban. Az internetes lap emlékeztet arra: a horvát kormányzópárt vezetői számos hasonló prezentációval találkoztak és többször tárgyaltak erről a témáról, ami nem jelenti azt, hogy tudhattak arról, ha Sanader valóban kenőpénzt fogadott el. Azt azonban bizonyíthatja, hogy nem egyedül a volt kormányfő, hanem az egész HDZ vádolható "hazaárulással" - olvasható a horvát internetes oldalon.
Budapesten 1996-ban részlegesen privatizálták a Fővárosi Csatornázási Műveket (FCSM) és a Fővárosi Vízműveket (FV). A külföldi tulajdonosok csupán 25%-os részesedéssel rendelkeznek a cégekben, azonban az irányításhoz szükséges menedzsmentjogokat is megkapták.
A privatizáció előkészítésében Meggyesi Péter, korábbi miniszterelnök, Demszky Gábor egykori főpolgármester és Atkári János főpolgármester-helyettes, jelenleg Tarlós István főpolgármester tanácsadója is aktívan részt vett. Budapest új vezetése jelenleg a kisebbségi tulajdonosokkal ,,alkudozik", hogy az éves szinten több milliárd forintra rúgó menedzsmentdíjak kifizetésétől valahogy megszabaduljon.
A mintegy 15 éve kötött szerződések jogi felülvizsgálatával megbízott ügyvédi iroda - információink szerint - az ügyletben semmiféle szabálytalanságot nem talált. A Fővárosi Közgyűlésben lévő pártok közül egyedül csak a Jobbik fogalmazott úgy, hogy az ilyen típusú szerződések aláíróinak ,,börtönben a helyük".
MTI nyomán barikad.hu
http://barikad.hu/menedzsmentjogok_%C3%A1tad%C3%A1sa_haza%C3%A1rul%C3%A1s-2011070 3 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-07-03 11:38:06, vasárnap
|
| |
| |
Robert Wade és Silla Sigurgeirsdottir :Izlandi tanulságok
Dátum: 2011. July 03. Sunday, 11:23
Publicisztika
Kis sziget, nagy gondokkal. A lakosságnak kell-e megfizetnie a bankárok túlkapásait? Létezik-e még olyan független intézmény, amely képes a népszuverenitást elfogadtatni, a pénzügyi zsarnokságot visszaszorítani? Ezekről az alapvető kérdésekről rendeztek népszavazást Izlandon 2011. április 10-én. A kormány másodszor fordult a lakossághoz és kérdezte meg, hogy készek-e visszafizetni az Icesave magánbankban elhelyezett brit és holland magánszemélyek megtakarításait, bankbetéteit. Az izlandi lakosság, melyet erősen megrendített a 2008-as pénzügyi válság, másodszor is nemmel válaszolt. Míg a 2010. márciusi megkérdezésnél 93 százalék, addig 2011 áprilisában a szavazók 60 százaléka mondta, hogy nem hajlandó átvállalni a magánbank tartozásait, és elutasították az izlandi, a holland és a brit kormány által tető alá hozott harmadik Icesave-egyezményt.
A népszavazás eredményét az egyezmény konkrét tartalmánál is jobban befolyásolta az Izland Európához fűződő jövőbeli viszonyáról kibontakozó széles körű vita. A ,,nem" mellett kardoskodók tábora elsősorban az Európai Unióhoz való csatlakozást mindenáron megakadályozni akaró szélsőjobboldaliakból és szélsőbaloldaliakból állt, de azok is a ,,nem" mellé álltak, akik egyszerűen csak a bankárok iránt érzett dühüket akarták kifejezni a referendum által. A bankárok iránt, akiknek az adósságait kifizették és így luxuskörülmények között éldegélnek most valahol külföldön, s láthatóan sikerült elkerülniük, hogy az izlandi családoknak és a cégeknek okozott hatalmas károkért felelősségre vonják őket.
A népszavazás eredménye különösen izgalmas, ha figyelembe vesszük, hogy a spekulánsok nyomására az Európai Bizottság, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az öreg kontinens kormányai épp most kényszerítik ki a lehető legszigorúbb megszorításokat, pedig választóiktól nem ilyen gazdasági programra kaptak felhatalmazást. A minden ellenőrzés alól elszabadult és felszabadult pénzintézetek térdre kényszerítik az egész nyugati világot, és ez már olyan mértéket ölt, ami a legelszántabb szabályozásellenes liberálist is aggasztja. Az izlandi népszavazás másnapján a Financial Times[1] gratulált a választás eredményéhez, mondván, ,,nagyon szerencsés, hogy a lakosságot előnyben lehet részesíteni a bankokhoz képest". Sajnos még kevés európai politikus kész elfogadni ezt a hozzáállást!
Izland valódi iskolapélda, hiszen itt vegytisztán kimutathatók a kilencvenes és a 2000-es évek fejlődési fázisai: a magánérdekek kiharcolták a nekik kedvező állami szabályozásmódosításokat, amelyek elvezettek a pénzügyi szektor túlburjánzásához, a hírhedt buborékokhoz, közben egyre inkább elszakadtak a reálgazdaságtól és végül az egész rendszer felrobbant. Izland kicsiben is jól illusztrálja az egyik legsúlyosabb problémát, amellyel manapság szinte az összes kormány szembesül: a kormányok képtelenek kontrollálni a nagyvállalatokat, mivel pénzügyileg függnek tőlük.
2007-ben még minden a legnagyobb rendben ment. Az izlandi átlagjövedelem az ötödik legmagasabb volt a világon, 60 százalékkal több, mint az Egyesült Államokban. Reykjavíkban az üzletek luxuscikkekkel voltak tele, éttermeihez képest a londoni csúcshelyek olcsó kifőzdéknek tűntek, a szűk utcákban városi terepjárók sorakoztak. Egy 2006-os nemzetközi felmérés szerint az izlandiak voltak a világ legboldogabb emberei.
A fejlődés jórészt három izlandi bank teljesítményére épült. Az 1998-ban még kicsi, ,,vidéki" bankocskák nyolc évvel később már a világ 300 legnagyobb bankja közé tartoztak. Míg eszközeik értéke 2000-ben az izlandi GDP 100 százalékát tette ki, 2007-ben már a 800 százalékára rúgott. A hitelek aránya is csaknem ilyen szinten mozgott.
A krízis 2008 szeptemberében érte el Izlandot, amikor a Lehman összeomlása után a bankrendszer egyszerűen bedőlt, s a bankok képtelenek voltak visszafizetni a betéteket. A három nagy izlandi bank egy hét alatt összeomlott és állami tulajdonba került, és sokkal dicstelenebb címet kapott, mint néhány évvel ezelőtt: most a Moody's tizenegy legnagyobb pénzügyi összeomlást felsoroló listájára kerültek fel.
A modern Izland tendenciái
A huszadik század elején - több mint hat évszázados idegen uralom után - az északi országok közül Izland társadalmi szerkezete mutatta a legerőteljesebb feudális vonásokat. A gazdaság húzóágazata a halászat volt, ebből származott a devizabevétel zöme, s ez tette lehetővé az egyre bővülő, importárukra épülő kereskedelmi szektor kialakulását. A fejlődés nyomán új gazdasági ágak jelentek meg a városokban: építőipar, szolgáltatások, könnyűipar.
A második világháború után az izlandi gazdaság a korábbinál gyorsabb növekedési ütemre váltott. A fejlődés okai több tényezőre vezethetők vissza: az Egyesült Államok és a NATO a hatalmas, Izlandra telepített katonai bázisáért cserébe az országot Marshall-segéllyel jutalmazta; az óriási mennyiségben rendelkezésre álló fő exportcikk - a hidegvízi hal - keresletének árrugalmassága néhány hasonló termék mellett igencsak megnőtt; s emellett Izlandot kisszámú, de magasan képzett, erős nemzeti identitású népesség lakta. A jelentős gazdasági növekedésből Izland skandináv típusú, magas adókból finanszírozott jóléti államot valósított meg. A nyolcvanas évekre mind a jövedelem szintje, mind elosztásának aránya elérte az északi országok mutatóit. Izland azonban sokkal szabályozottabb és sokkal inkább klientúrára épülő ország volt, mint európai szomszédai, a helyi oligarchák határozták meg az állam és a gazdaság működését.
Közvetlen rokonság mutatható ki a 19. századi, kvázi feudális hatalmi struktúrák és a 20. század második felének modern izlandi kapitalizmusa között. A második világháború utáni évtizedekben egy tizennégy helyi családból álló szervezet - amelyet Polipnak nevez a közbeszéd - alkotta a gazdasági és politikai elitet és irányította a gazdaságot. Az importra épülő szektorok mellett a Polip uralta a szállítást, a bankokat, a biztosítási piacot, a halászatot. Ők voltak a NATO-bázis beszállítói. Fél évszázadon át Izland vezető politikusai az ő köreikből kerültek ki. A Polipot alkotó családok tagjai modern kori törzsfőnökökként éltek.
A Polip irányította a jobboldali Függetlenségi Pártot, amely felügyelte a médiát, s döntött a közigazgatási, rendőrségi és igazságszolgáltatási kinevezésekről. A helyi - állami tulajdonú - bankokat is a domináns pártok irányították. Az egyszerű izlandiaknak csak a pártfunkcionáriusok segítségével kaphattak hitelt autóvásárlásra vagy válthattak valutát külföldi utazásaikhoz. A hatalmi struktúra megfélemlítésre, talpnyalásra és bizalmatlanságra épülő, maszkulin kultúrával átszőtt, összetett hálózattá vált.
Egy diáklap hatása
A hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején a hagyományos rendet belülről érte támadás. Feltűnt a Lokomotív csoport nevű neoliberális frakció.
A frakció a hetvenes években jött létre, amikor az Izlandi Egyetem néhány jogász- és közgazdászhallgatója megkaparintotta a Lokomotív nevű újságot. Az újsággal egyfelől szabadpiaci elképzeléseiket akarták propagálni, de legalább olyan fontos motivációjuk volt, hogy a Poliptól függetlenül teremtsenek maguknak karrierlehetőséget. A hidegháború végén, a kommunisták és a szociáldemokraták meggyengülésével úgy találták, hogy a baloldaliság már nem progresszív eszme. Egyik prominens képviselőjük, David Oddsson később függetlenségi párti miniszterelnök lett.
Oddsson 1948-ban született középosztálybeli családban. A Függetlenségi Párt képviselőjeként 1974-ben a reykjavíki városi tanács tagja lett, 1982-ban pedig már a város polgármesterévé választották. Polgármesterként privatizációs kampányba kezdett - Reykjavík többek között kiárusította a városi tulajdonban lévő halászflottáját - a Lokomotívnál megismert cimborái javára. Oddsson 1991-ben győzelemre vezette a Függetlenségi Pártot, s ezután tizennégy évig - egyáltalán nem túlzó a kifejezés - uralkodott az országban. Az izlandi pénzügyi szektor drámai növekedése is az országlása idejére esett. Miniszterelnöksége után 2004-ben a Központi Bank elnöke lett.
Mivel egész életét az izlandi politikában töltötte, Oddssonnak nagyon kevés tapasztalata volt az Izlandon kívül eső világról, s nem is nagyon érdeklődött a külügyek iránt. A miniszterelnöki székben lokomotívos pártfogoltja, Geir Haarde követte, aki 1998 és 2005 között pénzügyminiszter volt.
Az izlandi gazdaság liberalizálása 1994-ben kezdődött, amikor Izland csatlakozott az Európai Gazdasági Térséghez (az Európai Unióból, Izlandból, Liechtensteinből és Norvégiából álló szabadkereskedelmi övezethez). A csatlakozás megkövetelte a tőke, az áruk, a szolgáltatások és a munkavállalók szabad áramlásának biztosítását. A liberalizálás következő szakaszában az Oddsson-kormány privatizálásba és a munkaerőpiac deregulációjába, vagyis a munkatörvénykönyv vívmányainak lebontásába kezdett.
A kilencvenes évek végéig azonban a pénzügyi szektor viszonylag kisméretű maradt, s alapvetően köztulajdonban lévő bankokból állt. A bankok privatizációját Oddsson és Halldór Ásgrimmssón (a centrista Progresszív Párt vezetője) urambátyám alapon vezényelte le: a Landsbanki a Függetlenségi Pártnál tömörülő mágnásokhoz került, a Kaupthingra a koalíciós partner Progresszív Párt tette rá a kezét. Később döntő momentumnak bizonyult, hogy a külföldi bankokat kizárták az üzletből. A néhány kisebb bank egyesüléséből létrejött magánbank, a Glitnir lett az izlandi bankszövetség harmadik tagja.
Az ezredforduló táján Izland látványos előretörését a nemzetközi pénzügyekben alapvetően két világszerte érvényesülő és három hazai tényező tette lehetővé. Nevezetesen: a nemzetközi piacokon az olcsó hitelekből óriási volt a bőség; a tőke szabad áramlását szinte semmi nem akadályozta; Izlandon belül a bankok igen erős politikai támogatást élveztek; az izlandi kereskedelmi bankok egyesültek a befektetési bankokkal, ezért a befektetési banki tevékenység ugyanazokat az állami garanciákat élvezte, mint a kereskedelmi banki; illetve az igen alacsony államadósság miatt a nemzetközi hitelminősítők magas osztályzatokat adtak az izlandi bankoknak is.
A Landsbanki, a Kaupthing és a Glitnir főrészvényeseinek és néhány hozzájuk kötődő spin-off cégnek mindez lehetővé tette, hogy megfordítsák a politikai erőviszonyokat: a kormányzati politika vált a pénzügyi érdekek kiszolgálójává.
Oddsson és cimborái ezután lazítottak az államilag támogatott jelzáloghitelek hitelnyújtási feltételein, s lehetővé tették, hogy a hitelkérelmezők akár az ingatlan értékének 90 százalékát kitevő hitelt kapjanak. Az újonnan privatizált bankok sietve még ennél is nagyvonalúbb hitelajánlatokkal rukkoltak elő. Ráadásul a jövedelemadót és a forgalmi adót is csökkentették, hogy ezzel is megkönnyítsék Izland pénzügyi és adóparadicsommá fejlődését.
Az új izlandi bankelit a pénzügyi buborékból húzott hasznot, s arra törekedett, hogy az ország egész gazdaságát megkaparintsa. A cél elérése érdekében a bankvezérek hol együttműködtek, hol versenyeztek egymással. A részvényeiket fedezetként felhasználva hatalmas hiteleket vettek fel a saját bankjuktól, s a felvett hitelt nem egyszer arra fordították, hogy még nagyobb részesedéshez jussanak abban a bankban, ahonnan a hitelt kapták. A banki részvények árfolyama ezért az egekbe szökött. A vezető banktisztviselőket ugyanerre utasították, az ügyfeleket - beleértve a konkurens bankokat - szintén erre ösztönözték.
,,A" bank kölcsönadott ,,B" bank részvényeseinek, akik ebből az összegből részvényt vettek ,,B" banknál a kiinduló részvényük mint fedezet terhére. Ezáltal ,,B" bank részvényárfolyama megnőtt. ,,B" bank ezután viszonozta a szívességet néhány ,,A" banki részvényesnek. Nettó végeredményként mindkét bank részvényeinek árfolyama megnőtt, de összességében a bankokba nem áramlott több pénz.
Az izlandi bankok ráadásul az egymástól kapott hitelek egy részét fedezetként használták fel ahhoz, hogy külföldi bankoktól valódi pénzmozgással járó hiteleket vegyenek fel.
Az ügyletek többsége piramisjáték-szerűen épült fel, ahol a hitelek visszafizetését már csak újabb hitelekből lehetett finanszírozni. Valójában az illegális piacbefolyásolás miatt jórészt a látszattőke (fake capital) gyarapodott. A folyamat fenntarthatatlansága azonban rejtve maradt, mert a bankok saját tulajdonban lévő cégek hálózatát építettek ki olyan országokban, mint Luxemburg, a Man-sziget, a Brit Virgin-szigetek, sőt, még Kubába is betették a lábukat. A cégek tehát felvásárolták egymás részvényeit, s javították egymás mérlegét.
A hatalmas hiteltúlkínálat lehetővé tette, hogy az emberek hatalmas és folyamatos örömünnepként éljék meg, hogy belevethetik magukat a fogyasztásba, s megszabadulhatnak a korábbi évek politikai kijárásra épülő hitelfelvételi szabályaitól. Végre ,,független emberként" tekinthettek magukra, s ez megmagyarázza, hogy a felmérések szerint miért pont Izland volt a ,,legboldogabb hely" a világon.
Az apró Izlandnak ily módon sikerült belépnie a nagybankok világába. A bankok tulajdonosai és a menedzsment mesés módon jutalmazták magukat, s ezzel lényegében belülről rabolták ki a bankokat. Minél gazdagabbak lettek, a politika annál jobban mögéjük állt. Néhányan lassan már úgy érezték, hogy Midász király kései sarjaként amihez nyúlnak, az arannyá válik. A reykjavíki repülőtérről sűrűn felszálló magánrepülőgépeikről tekintettek le a részben csodálattal adózó, részben irigykedő tömegre.
A jövedelmi és életszínvonal-különbségek megnőttek, s ehhez a kormány is hozzájárult azzal, hogy az adóterheket egyre inkább a társadalom szegényebb felére tolta át.[2] A bankárok ez bőségesen meghálálták, jelentős összegekkel támogatták a kormányzó pártokat, s óriási hiteleket nyújtottak a politikusoknak. A Wall Street Journal Izlandot a szabadpiaci gazdaságpolitika bajnokának kiáltotta ki: ,,Oddsson liberális kísérlete a legnagyobb sikertörténet a világon."[3]
Az ünnep vége
2006 elején azonban a pénzügyi szaksajtóban egyre többen adtak hangot aggodalmuknak a nagybankok stabilitási problémái miatt. A bankok ugyanis egyre nehezebben jutottak további forrásokhoz a pénzpiacokon, s eddigi növekedési modelljük sikere kizárólag erre épült. Izland folyó fizetési mérlegének hiánya 2003 és 2006 között öt százalékról húsz százalékra nőtt. Eközben a tőzsdei forgalom 2001 és 2007 között a kilencszeresére bővült. A Landsbanki, a Kaupthing és a Glitnir sokkal nagyobb összegekben utazott, mint amennyit az Izlandi Központi Bank a ,,bankrendszer végső hitelezőjeként" (lender of last resort) biztosítani tudott. Elsősorban azért, mert a tartozásaik ténylegesek voltak, de a kintlevőségeik jelentős része viszont kétesnek minősült, s ráadásul mind a tartozásaik, mind a kintlevőségeik többségét külföldi valutában vezették.
2006 februárjában a Fitch a szigetország gazdasági kilátásait stabilról negatívra változtatta. A leminősítés okozta visszaesés később a 2006-os miniválságként vonult be a szakirodalomba. A korona árfolyama zuhanórepülésbe kezdett, a bankok külföldi valutában elszámolt adósságának értéke megnőtt, így ennek az adósságnak a finanszírozhatósága központi problémává vált. A tőzsdeárfolyam esett, az üzleti csődök száma megugrott. A koppenhágai Danske Bank Izlandot ,,gejzírgazdaságként" írta le, amely éppen robbanás előtt áll.[4] Az IMF 2006 májusában igen borúlátó jelentést készített a kormány számára, de a közvélemény elé tárt változatot tompították. Míg a bizalmas jelentésben Izland egyensúlyi zavarait még ,,megdöbbentően súlyosnak" írták le, a nyilvánosságra hozott jelentésben már csak ,,jelentős" szerepelt.
Az izlandi bankárok és politikusok igen szűk látókörűen léptek át a 2006-os miniválságon. Az Izlandi Központi Bank hitelt vett fel a valutatartalékok megduplázására, míg a Kereskedelmi Kamara - amelyet természetesen a régi haverok, illetve a Landsbanki, a Kaupthing és a Glitnir delegáltjai vezettek - PR-kampánnyal válaszolt. 135 ezer dollárt fizettek Frederic Mishkin amerikai pénzügyi közgazdásznak, aki cserébe a nevét adta egy, az izlandi bankok stabilitását bizonygató jelentéshez, amelyet egyébként szinte teljes egészében egy izlandi közgazdász írt. 58 ezer dollárt fizettek Richard Portesnek, a London Business School közgazdászának, hogy egy hosszú elemzésben ugyanezt állítsa, a szerző lényegében itt is egy izlandi közgazdász volt. Arthur Laffer, a kínálatoldali közgazdaságtan ismert képviselője 2007-ben azzal nyugtatta az izlandi üzleti köröket, hogy a nagy külkereskedelmi deficittel és hatalmas külföldi eladósodottsággal járó gyors gazdasági növekedés a siker jele: ,,Izlandnak modellként kell szolgálnia a világ számára."[5] A bankok eszközállománya ekkor az izlandi GDP mintegy nyolcszorosára rúgott.
A 2007. májusi választások nyomán a Szociáldemokrata Szövetség belépett a még mindig domináns Függetlenségi Párt vezette koalíciós kormányba. Számos támogatójuk megrökönyödésére a szociáldemokraták - a választási kampányban elhangzott ígéretüket megszegve - rábólintottak a pénzügyi szektor további terjeszkedésére.
Bár a Landsbanki, a Kaupthing és a Glitnir átvészelték a 2006-os miniválságot, egyre nehezebben tudták az eszközvásárláshoz és a többnyire külföldi valutában felvett hitelek törlesztéséhez szükséges forrásokat előteremteni. A bankok a megoldásra két módszert eszeltek ki.
Az egyik a Landsbanki által bevezetett Icesave volt, amely webalapú szolgáltatásként magasabb betéti kamatokat kínált a kisbefektetőknek, mint a nagybankok. Az online bank először 2006 októberében kezdte meg a működését Nagy-Britanniában, majd nyolc hónappal később már Hollandiában is betéteket gyűjtött. A kedvező befektetéseket vizsgáló-összehasonlító ún. ,,best-buy" oldalakon keresztül rengeteg ügyfél érte el az Icesave portálját, s helyezte el a megtakarításait a bankban. A Cambridge-i Egyetem, a Nagy-Londoni Rendőrhatóság, de még a közpénzek elköltését felügyelő Ellenőrző Bizottság is több tízmillió fontot rakott be az Icesave-be sokszázezer egyéni befektetőhöz hasonlóan. (Csak Nagy-Britanniában 300 ezer Icasave-betétesről van szó.)
A Landsbanki dolgozói alig hittek a szemüknek, amikor a képernyőkön feltűnő számokat meglátták. A beáramló források lehetővé tették a hitelek visszafizetését, s még több értékpapír vásárlását. Mivel az Icesave-t jogilag fiókként és nem leányvállalatként jegyezték be, alapvetően nem a fogadó ország, hanem az izlandi hatóságok felügyelték a működését. Azt azonban senki sem verte nagydobra, hogy az izlandi bankfelügyeletnek a telefonos kisasszonyokkal együtt összesen negyvenöt alkalmazottja volt, s közülük sokan éppen valamelyik izlandi bankban próbaidejüket töltik, és már nem is jönnek vissza a felügyelethez. Különösebben azért sem aggódott senki, hogy az Európai Gazdasági Térség betétbiztosítási rendszere egyértelműen kimondta, hogy az izlandi lakosságnak, háromszázhúszezer főnek kell helytállnia és kifizetnie a külföldi betéteseket bankcsőd esetén.
Az izlandi bankok másik újítása a forrásgyűjtési problémák megoldására ,,szerelmeslevél" néven vált ismertté. A teljesen újszerű módszer segítségével anélkül jutottak likvid tőkéhez, hogy közben valós eszközöket ajánlottak volna fedezetként. Mivel az Izlandi Központi Bank hitelezési lehetőségei kimerültek, a három nagybank kötvényeket adott el a kisebb regionális bankoknak. A regionális bankok a kötvényeket elhelyezték a Központi Bankban, amely után minden egyéb fedezet nélkül hitelt kaptak, majd a kapott hitelt kölcsönadták a három nagybank valamelyikének. A kötvényeket hamarosan kereskedelmi szerelmesleveleknek kezdték csúfolni, hiszen nem voltak többek holmi ígéretnél. A bankok ezután nemzetközivé tették a folyamatot. Mivel a mérlegeik alapján igen erősnek tűntek, a három nagybank leányvállalatokat alapíthatott Luxemburgban, s az új cégek is vettek a szerelmeslevelekből. A leányvállalatok ezeket eladták a Luxemburgi Központi Banknak és az Európai Központi Banknak (vagy hitelfedezetként használták fel őket), majd a vételárat (vagy a kapott hitelt) visszapumpálták az izlandi anyabankokhoz, vagy felhasználták a saját céljaikra. 2008 februárja és áprilisa között a Landsbanki, a Kaupthing és a Glitnir 2,5 milliárd euró hitelt vett fel a Luxemburgi Központi Banktól, majd június végéig még kétmilliárdot. Természetesen a bankok közötti szoros kapcsolat miatt egyik központi bank - tehát az izlandi, a luxemburgi és az európai - sem fogadhatta volna el egy izlandi bank kötvényét fedezetként egy másik banknak nyújtott hitelhez. Azonban feltűnő módon egy amerikai hitelminősítő intézet a Glitnir kötvényeire AAA-minősítést adott, magasabbat, mint magának Izlandnak.
Az izlandi bankok a Lehmann Brothers csődje után két héttel omlottak össze. Szeptember 29-én a Glitnir segítséget kért az Oddsson vezette Központi Banktól súlyos likviditási problémái kezeléséhez. A bizalom helyreállítása érdekében Oddsson utasította a Központi Bankot, hogy 75 százalékos árfolyamon vásárolják fel a Glitnir részvényeit. A lépés azonban nem segített a Glitniren, viszont aláásta az országba vetett bizalmat. Izlandot leminősítették, s visszavonták a Landsbanki és a Kaupthing hitelkereteit. Az Icesave-et valósággal megrohamozták a betétesek. Mivel az összeomlás egyre gyorsabbá vált, Oddsson a korona árfolyamát 2008. október 7-én a válság előttihez közeli árfolyamon egy több valutából álló valutakosárhoz rögzítette. A valutaárfolyam már erősen bukdácsolt, a devizatartalékok kimerültek, de a néhány óráig életben tartott mesterséges árfolyamon még sokaknak sikerült kimenekíteni nemzetközi kikötőkbe izlandi koronában lévő vagyonukat. Valószínűleg ez volt a gazdaságtörténet legrövidebb ideig érvényes rögzített árfolyama, de ahhoz bőven elég volt, hogy a jól informált haverok sokkal kedvezőbb árfolyamon váltsák át a koronájukat, mint később a többiek. A források szerint néhány óra alatt valutamilliárdokat váltottak át. Ezután a korona elúszott, majd elsüllyedt, mint egy nehéz kő. Október 8-án Gordon Brown az Új Munkáspárt terroristaellenes törvényei alapján ,,izomból" zárolta a Landsbanki kintlevőségeit az Egyesült Királyságban. A tőzsde, a bankkötvények, a lakásárak és az átlagpolgárok jövedelme szabadesésbe kezdett Izlandon.
A kormány is felrobban
Az IMF a válságkezelési program kidolgozására 2008 októberében érkezett Reykjavíkba. Az 1976-os brit válság óta először kért tőlük egy fejlett állam pénzügyi mentőövet. A pénzügyi szervezet 2,1 milliárd dollár feltételes hitelt kínált fel a korona stabilizálására, s támogatta a brit és a holland kormány követelését, akik az európai betétbiztosítási rendszerre hivatkozva már eldöntötték, hogy kárpótolják polgáraikat. A kifosztott Icesave-betétek mértékéig Izland lakosságának a brit és a holland kormánnyal szemben támadt fizetési kötelezettsége.
Izland többnyire békés és fogyasztásorientált népe dühös és hisztérikus tüntetéssorozatba kezdett elsősorban Haarde, Oddsson és függetlenségi párti cimborái ellen, de kijutott a szidalmakból Gísladottir szociáldemokrata külügyminiszternek is. A fagyos vasárnap délutánokon mindenféle korú emberek ezrei gyülekeztek Reykjavík főterén. A tiltakozók egymásba karolva körbevették az izlandi parlamentet a kormány lemondását követelve, s eközben joghurttal és gyümölccsel dobálták az épületet.
A függetlenségi párti-szociáldemokrata koalíció végül 2009 januárjában lemondott. E sorok írásakor az izlandi az egyetlen kormány a világon, amely a globális pénzügyi válság miatt lépett le a színről. Izland egyben az egyetlen ország, amely politikailag egyértelműen a 2008. őszi események miatt sodródott balra. A Függetlenségi Párt renoméja erősen megkopott, s a közvélemény-kutatásokban mind a Szociáldemokrata Szövetség, mind az új erőre kapott Baloldali-Zöld Mozgalom megelőzte. 2009 januárjában szociáldemokrata-baloldali-zöld átmeneti kormány alakult az áprilisi választásokig. A választásokon a Függetlenségi Párt a minden tekintetben neki kedvező választási rendszer ellenére csak 16 helyet szerzett, ami 1929-es megalakulása óta a leggyengébb eredmény.
A szociáldemokrata-baloldali-zöld kormány rögtön a megalakulása után óriási nyomással találta szembe magát: a brit és a holland kormány az eltűnt Icesave-betétek visszafizetését követelte, még az IMF-hitel egy részét is visszatartották addig, amíg a kormány bele nem egyezik a brit és a holland feltételekbe. Az új kormány ráadásul megosztott volt a teljes jogú európai uniós és Eurózóna-tagság kérdésében, a csatlakozást leginkább a szociáldemokraták támogatták. Hosszas tárgyalások után a kormány 2009 októberében a parlament elé tárta az Icesave-betétekről elfogadott megállapodás részleteit: Izlandnak 2016 és 2023 között 5,5 milliárd eurót - az éves GDP 50 százalékát - kellett volna befizetnie a brit és a holland kincstárba.
A Baloldali-Zöld Mozgalomban óriási vita kerekedett. Az egészségügyi miniszter lemondott, öt képviselő pedig nem volt hajlandó megszavazni a kormány előterjesztését. A törvényt 2009. december 30-án - az ország tiltakozása ellenére - átpréselték a parlamenten. Egy héttel később - 2010. január 5-én - Grímsson elnök bejelentette, hogy az izlandi lakosság ellenérzései miatt nem írja alá a törvényt. A 2010. márciusi népszavazáson az izlandi választók 93 százaléka elutasította az Icesave-megállapodást. A támogató szavazatok aránya csupán 2 százalék volt, s még a baloldali kormánypártok vezetői is tartózkodtak. A 2010. májusi reykjavíki önkormányzati választáson a szociáldemokraták csak 19 százalékot kaptak és a város polgármesterének egy komikus színészt választottak meg. 2010 októberében a tüntetések újra kezdődnek, a kormány elfogadja egy alkotmányozó gyűlés összehívásának tervét, amit viszont a Legfelsőbb Bíróság vet el.
A 2011. áprilisi népszavazáson az Icesave-be befagyott négymilliárd dollár (közel 2,7 milliárd euró) követelés megfizetésére mondtak nemet az izlandiak. Ennek várható következményeként a Reykjavík kontra London és La Haye közötti meccset jogi útra terelik és játsszák majd tovább.
Ideiglenes végjáték
A közkiadások nagyobb lefaragását 2011-re halasztották, ezért a gazdaság lélegzetvételnyi szünethez jutott. Az eddigi adatok szerint Izland kisebb GDP-visszaesést szenvedett, és a munkanélküliség is kisebb mértékben nőtt, mint a közkiadások drasztikus lefaragását választó Írországban, Észtországban vagy Lettországban. A munkanélküliség a 2006-os két százalékhoz képest 2009 eleje óta hét és kilenc százalék között ingadozik, ami nem különösebben súlyos. Ugyanakkor 1889 óta még soha ennyi európai, elsősorban lengyel vendégmunkás nem döntött úgy, hogy elhagyja Izlandot.
A szociáldemokrata-baloldali-zöld kormány 2011-re drasztikus megszorításokat jelentett be. A helyi önkormányzatok fejlesztési forrásai teljesen kimerültek. A kórházak és az iskolák csökkentik a béreket és megkezdték az alkalmazottak elbocsátását. A lakóingatlanok árverezésére kiszabott moratórium 2010 végén lejárt.
A 2008 végén a függetlenségi párti-szociáldemokrata koalíció döntése alapján korlátlan összegű betétbiztosítást állapítottak meg az izlandi lakosok számára. Ez a döntés szépen mutatja a pénzügyi elit meghatározó befolyását az ország gazdasági döntéseire. Ha ötmillió koronánál húzta volna meg a határt - amely nagyjából 50 ezer eurót jelent -, a betétek 95 százalékát úgy is megóvta volna. A korlátlan betétgaranciából kizárólag a leggazdagabbak profitáltak, akik most a közkiadások további lefaragását követelik. Beláthatatlan következményekkel jár, hogy a teljes kártalanítás adóbevételekből történik. A döntés ugyanis megnyitotta az utat a külföldi követelések előtt, hogy a kormány a külföldi polgárok elveszett izlandi betéteiért is teljes kárpótlást nyújtson, ellenkező esetben megsértenék az európai jogszabályok külföldi állampolgárok elleni diszkriminációt tiltó passzusait. Ha a 2008-as válsággal megkoronázott csődtömegtől eltekintenénk, az Icesave önmagában is megoldhatatlan feladat elé állítaná a kormányt, a parlamentet és az izlandi népet.
Azt gondolnánk, hogy az ország kis méretei miatt az izlandi kormány trükkjei a válság elmismásolására könnyebben napvilágra kerülnek, és jóval előbb ki kellett volna derülnie a kormánypolitika tarthatatlanságának, de épp az ellenkezője igaz. David Oddsson nagyon hamar az információ privatizálása és visszafogása mellett döntött. Az Izlandi Közgazdasági Kutatóintézet ismert volt független elemzéseiről. Bár az intézet a miniszterelnöki hivatal alá tartozott, a kormányzat számára kellemetlen elemzéseket közölt, s azt állította, hogy a gazdasági vezetés megbolondult. Oddsson 2002-ben bezáratta az intézetet, és utána a kormány inkább maguktól a bankoktól rendelte meg a gazdasági elemzéseket.
A közérdekű adatok megbízhatóságáért felelős Izlandi Statisztikai Hivatal alig mert foglalkozni a jövedelmi és jóléti egyenlőtlenségek terén tapasztalt negatív tendenciákkal. Az Izlandi Egyetem is megroppant a rá nehezedő nyomás alatt, s önfinanszírozóvá tette a Közgazdasági és Társadalomtudományi Kutatóintézetét. Ez lényegében azt jelentette, hogy az intézet működése kizárólag az üzleti megbízásoktól függött. A változás meghozta gyümölcsét: az intézet ezután nagyobb lélegzetű, kritikus elemzéseket egyáltalán nem közölt. (Hasonló példákat természetesen bárhol találhatunk.) Eközben a Transparency International korrupciós indexe szerint az új-zélandi és a finn mellett az izlandi közszféra volt a legkevésbé korrupt a világon!
Egy másik meglepő jelenséget is megfigyelhettünk. Az izlandi buborék növekedését kezdetben erősen kritikus hangok kísérték, főleg a Központi Bank hozott nyilvánosságra ilyen elemzéseket. Azonban 2007-re és 2008-ra, amikor a válság már igazán akuttá vált, a jelentések hangneme - az IMF-elemzéseké is - sokkal visszafogottabbá vált. Úgy tűnik, hogy a hivatalos pénzügyi szervezetek, a bankok és a politikusok is, látszólag egy hallgatólagos megegyezés mentén úgy ítélték meg, hogy a helyzet annyira drámai, hogy jobb nem is beszélni róla, nehogy a betétesek megrohamozzák a bankokat, mert ezt mindenképpen el akarták kerülni. A rossz híreket visszatartották, s akik ilyeneket közöltek, azokat rémhírkeltés vagy hozzá nem értés miatt félreállították.
2010 októberében a parlament úgy döntött, hogy vádat emel Haarde egykori miniszterelnök ellen kormányzati kötelességeinek megszegéséért. A pénzügyi államtitkárt - aki korábban szintén a Lokomotív csoport tagja volt - két év börtönre ítélték, mivel a belső információkat személyes haszonszerzésre használta fel. 2008 szeptemberében ugyanis néhány nappal az után adta el Landsbanki-részvényeit, hogy Alistair Darling brit pénzügyminiszterrel tárgyalt a bank helyzetéről.
Oddssont nem vonták felelősségre, sőt 2009 szeptemberében a Morgunbladid vezető reykjavíki újság főszerkesztői pozíciójával jutalmazták meg, ennél fogva rendszeresen ír a válságról. Mint ahogy az egyik elemző megjegyezte: nagyjából olyan ez, mintha Nixont a Watergate-botrány után kinevezték volna a Washington Post szerkesztőjévé.[6]
Fordította: Tóth Zsolt
Forrás: http://www.magyardiplo.hu/kezdlap/488-izlandi-tanulsagok
http://www.szmm.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=4396 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-07-03 11:33:31, vasárnap
|
| |
| |
Orális
Dátum: 2011. July 02. Saturday, 12:07
Nem tudom, átok-e vagy áldás, de az biztos, hogy bennünket nem fog körülvenni az ismeretlenség jótékony homálya úgy, mint Atlantiszt. Hogy ez a mi civilizációnk is el fog süllyedni, bizonyos. De mi fényes, nyúlós csíkot húzunk magunk után, mint a meztelen csiga. Ez a mi csíkunk az elektronika, s benne a hírek világa. S ez túl fog élni bennünket, mint a szégyene Josef K.-t. Majd két-háromszáz év múlva pedig egy kisgyerek este odaül a nagypapája ölébe, és kérlelni kezdi:
- Nagyapó, mesélj arról, amikor egyszer régen a Dominique Strauss-Kahn bácsi csúnyát csinált. És nagyapó, ne felejtsd el elmondani az esetben rejlő mély szimbólumot...
(Hiába no, ilyen felkészültek és választékosak lesznek a gyerekek két-háromszáz év múlva.) A nagypapa meg, aki feltételezhetően egy olyan vagabund hajlamú nagypapa leend, imigyen fog válaszolni:
- Tudod, kisunokám, egyszer régen, abban a sötét, mocskos és elviselhetetlen világban, amelyet elődeink összehoztak maguknak, és amelyről azt gondolták, hogy a létező világok legjobbika, az a Dominique Strauss-Kahn bácsi egy New York nevű rémes város egyik szállodájában orális szexre akarta kényszeríteni a szobalányt.
- És mi a dologban a szimbólum, nagypapa?
- Hát az, kicsim, hogy ez a Strauss-Kahn bácsi és az ő szervezete, az a bizonyos IMF, a szobalány előtt már megszopatta a fél világot. Pénzért szopott a világ, és azok a réges-régi emberek azt hitték, ez így van rendjén. Ezért lett nekik végük. A Strauss-Kahn bácsi pedig úgy gondolta egy idő után, hogyha már egyszer a fél világ cumizik őneki, miért pont egy szobalány lenne akadály. Hát így járt, kisunokám, a Strauss-Kahn bácsi, és így jártak a régi emberek.
Itt be is fejezhetnénk ezt az egészet. Azzal a jóleső érzéssel, hogy a dolgok előbb-utóbb a helyükre kerülnek valahogyan, s hogy talán mégiscsak van jóisten, aki elrendezi az ügyeket, méghozzá úgy, hogy mindig legyen valami mély szimbólum. Ami megmarad. Amire lehet emlékezni. Hátradőlhetnénk elégedetten a fotelban, arra gondolva, hogy alig egy esztendeje még éppen bennünket akart szopatni a Strauss-Kahn bácsi, és nagyon csodálkozott, hogy nem megy, ugyanis azelőtt oly' készséges volt hozzá mindenki itten. Aztán kirúgták, egyik percről a másikra. Éppen úgy, ahogy most menekült előle a szobalány. Ez pedig a mi saját, külön bejáratú kis szimbólumunk, s mi tagadás, elég jó érzés mindezt így végiggondolni.
Igen ám, de az undorító történetnek vannak azért egyéb leágazásai is. Mondhatnám, ha már összeesküvés-elmélet, hát legyen kövér! Lássuk csak mindenekelőtt, mit tudunk erről a Strauss-Kahnról azonkívül, hogy az IMF vezérigazgatója, s hogy szereti az orális szexet. Hát azt tudjuk róla, hogy ő (volt) Sarkozy francia elnök potenciális kihívója a közelgő elnökválasztáson. Ez az erőszakos, undorító vén disznó lett volna a baloldal jelöltje Sarkozy ellenében. Vagyis kinek jött a legjobban, hogy a New York-i szobalány nem volt egy ócska kis kurva, mint a fél világ, hanem ellenállt? Hát Sarkozynek jött a legjobban. S ezen a ponton az összeesküvés-elméletek lelkes hívei csak feltesznek néhány kérdést. Már csak azért is, mert az összes összeesküvés-elméletről, még a legvadabbakról is kiderül idővel, hogy mind-mind maga a rögvalóság.
Tehát muszáj eltöprengenünk azon például, vajon véletlenül futott bele a vén disznó a rossz szobalányba? Nem tudjuk, nem tudhatjuk... Azt viszont tudjuk, hogy Sarkozynek már az előző választáskor is óriási szerencséje volt. Emlékeznek még? Az előző választás idején kigyulladtak Párizs külvárosai. Az arab és egyéb színes bevándorlók gyújtogattak, törtek-zúztak, öltek. S miközben a liberális értelmiség világszerte hülyeségeket beszélt az ügy kapcsán, aközben a francia középosztály az égő külvárosok éles fényében észrevette, hogy végképp elege van a multikulturális lószarból, amit nem mellesleg a Strauss-Kahn-félék erőltetnek rá, üzleti alapon. S miközben Sarkozy ellenfelei nyomták az ilyenkor szokásos, politikailag korrekt dumát, Sarkozy ellentmondást nem tűrő hangon közölte, hogy neki is elege van, és rendet fog tenni. A francia középosztály meg párás szemekkel rohant behúzni az X-et neki.
Sarkozy elnök lett, s láss csodát: a külvárosok elcsitultak. Megjuhászodtak. (Ha a választási kampány kellős közepén majd ismét fellángolnak a tüzek arrafelé, az összeesküvés-elméletek hívei megveregethetik saját vállukat. Majd meglátjuk...) Egy szó mint száz, Strauss-Kahn feltehetőleg roppantul elcsodálkozott, amikor a szobalány nemet mondott őneki. S már csak akkor csodálkozott nagyobbat, amikor leszedték a repülőgépről. És most ül Strauss-Kahn valami amcsi rendőrségi fogdában, és nem érti. Hiszen olyan szépen indult. Olyan szépen, engedelmesen szopott mindig mindenki. Olyan hihetőnek látszott a francia köztársasági elnöki szék.
És most vége. És Strauss-Kahn dühös. Ugyanis ő tudja, ha kiderülne, hány szobalány és hány ország tesz eleget a világ hatalmi elitjének, bizony elnéptelenednének a nagy és komoly és drága székházak, és magukra maradnának a világ proletárjai. Nem baj. Majd két-háromszáz év múlva egy nagypapa ezt is tudni fogja. És el fogja mesélni a kisunokájának a szimbólumot, s az erkölcsi tanulságot. Dominique Strauss-Kahn pedig nem érti az egészet. Az ő jövője, az ő jövőjük holnapig tart - ugyanis.
Bayer Zsolt
Kommentár:
Csakhogy valami szög mindig kibújik a zsákból, hogy STK. rájött arra, hogy nincs meg az USA pénz aranyfedezete és ennek eltűnésének körülményeit kezdte volna kibogoz(tat)ni - valami ilyesmi... Ez persze nem tetszett azoknak, akik (állítólag Kínának adták, de ott az is kiderült, hogy a téglák csak kívül voltak aranyból, belül sz....), minden esetre STK alfele közelében elhelyeztek egy belevaló szobalányt. A többi már stimmel, illetve 2 légy egy szo.... illetve csapásra...
Nos?
A dátum is stimmel, 2011-ben vagyunk. Ha az olajkészlet még kitart addig, amíg unokáink kíváncsiak lesznek bármilyen mesére, akkkor valóban se vége, se hossza - nyúlik, mint a STK nyála.
Hánytok már ?
És köszöntöttétek-e már a Lantos családot magyarországi alapítványuk felavatásának nagy ünnepén ? Vele Cilintonnét és a Rizsás Ondoláltat ? Adtak is további jó tanácsokat pártu(n)k és kormányu(n)k elszorult gégéjű vezetőinek.
Hogy az a Jó Magasságos - nézzen már le ránk...
Good bye !
Lilla
http://www.szmm.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=4394 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-07-03 11:32:34, vasárnap
|
| |
| |
Nem vették emberszámba a nekik hajbókoló Semjént a zsidók
http://www.youtube.com/watch?v=og-Eu0Vn7BM&feature=player_embedded
http://barikad.hu/nem_vett%C3%A9k_embersz%C3%A1mba_nekik_hajb%C3%B3kol%C3%B3_semj %C3%A9nt_zsid%C3%B3k-20110703 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-07-03 11:09:25, vasárnap
|
| |
| |
Kommenteljen bátran!
2011. július 03. vasárnap, 09:27
Koltay András, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának tagja elmondta, hogy a médiatörvény hatálya az internetes sajtótermékekhez fűzött kommentekre, blogbejegyzésekre, fórumokra nem terjed ki.
Koltay kifejtette, hogy az internetes vagy nyomtatott sajtótermékek esetében a médiatörvény csak a június 30-át követően megjelent tartalommal kapcsolatban alkalmazható. A szabályozás csak a szerkesztett tartalomra vonatkozik. A kommenteket nem lehet szerkesztett tartalomnak tekinteni, még akkor sem, ha moderálják, ugyanis nem a szerkesztő döntésén múlik, hogy mi kerül ki az oldalra.
Bodonovich Jenő a Népszava Online június 8-ai cikkével kapcsolatban tájékozódik. Koltay szerint a médiabiztos azt szeretné kideríteni, hogy a kifogásolt írás vagy szöveg a médiaszabályozás hatálya alá tartozik-e, hiszen ő maga is csak szerkesztett tartalommal kapcsolatban vizsgálódhat.
Az új jogszabályokról Koltay elmondta, bár ezen alapvető szabályok eddig is léteztek valamilyen formában a jogrendszerben, a médiatörvény világos eljárásrendet határozott meg, elsősorban a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsát jelölve ki a vizsgálatok lefolytatására. Az alapvető szabályok, mint például az emberi méltóság és a gyermekek védelme, a gyűlöletbeszéd tilalmának megsértése ellentétes a demokratikus jogállam alapértékeivel, és megtartásuk szükséges a működőképes társadalmi nyilvánosság fenntartásához.
A szabályok felügyeletét elsősorban a szakmai szervezetekre kívánja bízni a testület, amire a társszabályozás lehetőséget ad. A médiatanáccsal szerződő szakmai szervezetek felhatalmazást kapnak a sajtótermékekkel kapcsolatban beérkező panaszok kivizsgálására.
A médiatanács tagja elmagyarázta, hogy a szakmai szervezet eljáró tanácsának elsőfokú határozatával szemben szintén a szakmai szervezetnél lehet fellebbezni. Az ügyet csak akkor vizsgálja a médiatanács, ha a másodfokú döntést sem fogadják el a felek, ám ekkor is csak az eljárás jog- és szabályszerűségét ellenőrizhetik.
http://bombahir.hu/hirek/kommenteljen-batran |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 17
|
|
|
|
2011. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
151 db bejegyzés |
| e év: |
5608 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1502
- e Hét: 7234
- e Hónap: 18345
- e Év: 171841
|
|
|
Offline
