Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Az ellenforr.újabb térhódítása
  2011-08-14 17:33:14, vasárnap
 
  Köztársaság tér 1956
Hollós Ervin-Lajtai Vera
Kossuth Könyvkiadó 1980

Térjünk vissza ezek után a "nagypolitikához", vessünk egy pillantást az október végén gomba módra megjelenő politikai pártokra, előzményekre, szerepükre.
Nagy Imre, a kormány miniszterelnöke, október 30-án hirdette meg az 1945-ös koalcíiós állapot visszaállítását. Ez a munkáshatalom nyílt feladásával volt egyenlő.
Nagy Imre és hívei az októberi események előtt már tárgyalásokat folytattak a különböző koalíciós pártok jobboldali vezetőivel abban az értelemben, hogy amennyiben támogatják kormányalakítási törekvéseiket, úgy ismét engedélyezik pártjaik működését. Megállapodás jött létre a többi között a jobboldali szociáldemokraták vezetőjével is. Ebben az volt a legveszélyesebb mozzanat, hogy az SZDP jobboldali vezetés alatt történő újraszervezése az egységes munkáspárt szétszakítását jelentette, amely közvetlenül a munkáshatalom meggyengülését vagy felbomlását hordozta magában. "Már 1956 júliusában személyesen, később Erdei István közvetítésével megállapodtak Kéthly Annával is a létesítendő Nagy Imre-kormányban való részvételben.
Az október 23-a után jelentkező pártok többsége korábban különböző méretű és intenzitású mozgalmakban, csoportosulásokban, asztaltársaságokban, titkos szervezetekben, baráti társaságokban, körökben élt. Október 24-től 30-ig azután jelentős részük nagy előkészületeket tett a nylt zászlóbontásra, amely 30-a után meg is történt. De hol voltak már az 1945-ös koalíciós idők? Hiszen e pártok vezetése nagyrészt olyanok kezébe került, akik már 1945-1947-ben is a koalíció ellenségei voltak és olyan mértékű átalakítást akartak, amelyből a saját pártjuk baloldali demokratikus irányzatait is ki akarták szorítani.
Az egykori koalíciós pártok tevékenységét azonban messze túlhaladták a tőlük jobbra álló pártok, különösen az úgynevezett kereszténypártok harcba lendülése a hatlaomért. Az ellenforrdalom rövid néhány napja alatt hetven különböző párt és egyesület alakult.
Megalakulásukban, föllépésükben és a hatalomért való harcukban a következők figyelhetők meg: egyik párt sem egységes, mindegyikben a legkülönbözőbb irányzatok találhatók, de 25-től mindegyikben azok a csoportok lépnek előre, amelyek "radikálisabb" álláspontot képviselnek, vagyis mindig a jobboldalibb csoport és irányzat tör előre.
Ha csak vázlatosan is, vegyük sorra e példákat: Október 25-én jobboldali vezetés alatt létrejött a Szociiáldemokrata Párt, Kéthly Anna elnökletével. Úgy döntöttek, hogy az újjáalakult Szociáldemokrata Párt vez etésében, sőt tagjai sorában sem lehet senki azok közül, aki a kommunistákkal való együttműködés vagy az egységes munkáspárt létrehozásának a híve. Még azokat se fogadták el, akiket a személyi kultusz idején törvénytelenül elítéltek és bebörtönöztek. Intézkedések sorozatát hozták, amelyek arra irányultak, hogy magát a pártot újonnan megszervezzék és a különböző "forradalmi bizottságokban" és "bizottmányokban" vezető szerephez juttassák. Politikai arculatukra jellemző a következő megállapításuk: "Megszületett a szabadság, amelyért Peyer Károly egész életében küzdött, harcolt."
Az újjáalakult Szociáldemokrata Párt politikáját, programját Peyer Károly elvbaráti, egykori munkatársai határozták meg: forradalomnak tekintették az ellenforradalmat, élesen kommunista és szovjetellenesek, a Nagy Imre-kormányban csak abban az esetben voltak hajlandók részt venni, ha a kormány felmondja a Varsói Szerződést.
De a jobboldali szociáldemokrata vezetőknek messzebb menő terveik is voltak. Az úgynevezett nemzeti kommunistákkal való együttműködést átmenetinek tekintették, és 31-én abban állapodtak meg, hogy Magyarországon - Ausztriához hasonlóan - a szociáldemokratáknak a kereszténydemokratákkal kell koalíciót alkotniuk, és velük kell majd kormányt alakítaniuk. Ilyen irányban meg is kezdődtek a tárgyalások. Ennek a törekvésnek egyébként volt hagyománya, hiszen 1945 után már próbálkoztak evvel a koncepcióval, s 1953 és 1956 között ismét megkísérelték a kereszténydemokrata politikai csoportosulásukkal közös frontot alkotni. Mindezzel a jobboldali szociáldemokrata vezetők az ellenforradalmi folyamatot segítették továbblendíteni, és ezen nem változtatott az sem, hogy bionyos jelenségeket ők is nyugtalanítónak taretottak. Kéthly Anna írt arról, hogy bizonyos ellenforradalmi veszélyek vannak, és hogy a Szociáldemokrata Párt elhatárolja magát azoktól, akik ellenforradalmi törekvéseket hordoznak. De mi volt az értéke e megállapításoknak, ha közben a Szociáldemokrata Párt jobboldali vezetői versenyt futottak a reakciósokkal, a klerikofasisztákkal, a régi nacionalistákkal és az újfasisztákkal szovjetellenességben és antikommunizmusban?! Az események azt bizonyítják, hogy a versenyben lemaradtak és csak a tőlük jobbra állók még gyorsabb előrelépését segítették elő. Pártalakításukkal a sok évtizedes testvérharcot újították fel, s ezzel a későbbiekben a legnagyobb segítséget és támogatást nyújthatták volna az ellenforradalom teljes győzelméhez.
A Független Kisgazdapárt október 23-a után szintén élénk tevékenységbe kezdett. Neve alatt főleg a jobboldali reakciós politikusok gyülekeztek, az újjáalakulás, az újjászervezés irányát is ők határozták meg. 30-án mintegy háromszáz ember részvételével huszonöt tagú ezetőséget és kilenctagú intéző bizottságot választottak, többségében jobboldaliakból. Kimondták: mindazzok, akik együttműködtek a kommunistákkal, nem kerülhetnek vissza a Kisgazdapártba, különösen nem annak vezetésébe. A Kisgazdapárt egyik jobboldali vezetője a program meghirdetésekor kijelentette: "A Kisgazdapárt programja azonos az 1930-as programmal". Ez világos állásfoglalás volt. A jobboldali kisgazdavezetők politikai megnyilatkozásai, cikkei a "Magyar Nemzet"-en, és a "Kis Újság"-ban tükrözték a párt politikáját, amely szintén a Varsói Szerződés felbontására, a népi demokratikus rendszer felszámolására, egy polgári Magyarország megteremtésére irányult.
A jobboldali kisgazda vezetők nemcsak a Szociáldemokrata párt, a Demokrata Néppárt, a Petőfi Párt jobboldali politikusaival tárgyaltak. Budapestre érkeztek a Szabad Európa Rádió munkatársai is, közöttük olyanok, akik 1945 után a Kisgazdapárt képviselői voltak. Ezekkel tárgyalni kezdtek egy közös antikommunista, szovjetellenes koalíció létrehozásáról.
Az egykori Nemzeti Parasztpárt ideiglenes szervező bizottsága 1956. október 30-án az esti órákban kezdett nyílt tevékenységbe. Megalakult a párt ideiglenes irányító szerve, az intéző bizottság. A folyamat itt is hasonló az előzőekben ismertettekhez: a párt vezetése a jobboldali politikusok kezébe került, akiknek javaslatára a párt nevét is megváltoztatták, 31-e után Petőfi Párt néven működtek. Politikai megnyilatkozásaik, programadó beszédeik és írásaik nem hagytak kétséget afelől, hová tartoznak.
A Petőfi Párt egyes vezetői is felléptek az ellenforradalom veszéllyel szemben, a szocializmus fő vívmányainak megtartása érdekében, de mindez nem változtatott pártjuk politikai arculatán és az eseményeken.
A 30-án meghirdetett "többpártrendszer" helyreállításával az események menetében j elentékenyebb szerepet játszott olyan pártok zászlóbontása, mint a Demokrata Néppárt, a Magyar Függetlenségi Párt, a Magyar Szabadság Párt, a Keresztény Demokrata Párt, a Katolikus Néppárt, a Nemzeti Tábosr Függetlenmagyar Szocialista Pártmozgalom, a Magyar Forradalmi Ifjúság Pártja. Ezeknek részben múltjuknál fogva volt súlyuk. De felbukkantak, létrejöttek olyan pártok is, amelyeknek az első időben sem volt, s valószínűleg a későbbieksem sem lett volna különösebb befolyásuk: az Igazság Párt, a Magyar Demokratikus Unió, a pártonkíüliek Blokkja. Az utóbbi "Független Magyarország" címmel lapot kívánt indítani. Programja szerint nemcsak a termelőszövetkezetek felszámolását, a kommunista párt megszüntetését, de a partizánok felelősségre vonását is tervezte.
Jó néhány helyen zászlót bontott a Nyilaskeresztes Párt, a Hungarista Mozgalom. Felszínre kerültek a legkülönbözőbb szervezetek és egyesületek, a felsoroltakon kívül is, mint például a Keleti Arconal Bajtársi Szövetsége, a Katolikus Legényegyletek Országos Tanácsa (KALOT), a Keresztény Ifjsági Egyesület (KIE), a Szívgárda, a Magyar Cserkészszövetség, a Keresztény Front, a Jézus Szíve Szövetség, a Katolikus Népszövetség, a Katolikus Kör, a Hontalanok Szövetsége. A nagyobb befolyású szervezetek közé tartozott az illegalitásból felszínre került Politikai Foglyok Bajtársi Szövetsége. A november 1-én megalakult Radikális Párt olyan legfőbb közjogi testület létrehozásáésrt szállt síkre, amelyben Mindszenty József hercegprímás is helyet foglal. A Magyar Demokratikus Unió célkitűései közé tartozott "az osztályharc nélküli nemzeti összefogás".
A továbbiakban kicsit részletesebben szólunk a nagyobb befolyással rendelkező reakciós pártokról. Közülük talán a legjelentékenyebbnek, a Demokrata Néppártnak a vezetése Mindszenty József következetes híveinek a kezébe került.
A Demokrata Néppárt október 31-én alakult meg nyíltan, mégpedig miután az ellenforradalmárok az V. kerületi pártbizottság székházát elfoglalták. A Demokrta Néppárt az úgynevezett Barankovics-párt utóda volt. A már évek óta emigrációban élő disszidens Barankovics István és hívei még 1947-1948-ban politikai okok miatt konfliktusba keveredtek Mindszentyvel, nem értettek eget Mindszenty túlzottan reakciós és merev politikájával. Ennek ellenére az október 31-én újjáválasztott vezetőség túlnyomó többsége Mindszenty híve volt, és Barankovics embereit elszigetelték. A párt főtitkára és más vezetői november 2-án tárgyaltak Mindszentyvel, aki áldását adta a Demokrata Néppárt újjászervezésére és útmutatást adott híveinek egyesítésére. Összeköttetést teremtettek az osztrák Katolikus Néppárttal, onnan politikai és egyéb segítséget kértek. Tárgyalni kezdtek a jbboldali szociáldemokratákkal is, akik a Nagy Imre-kormány szűk kabinetjének utolsó ülésén felvetették, hogy a Demokrata Néppártot be kellene vonni a kormánykoalícióba.
A párt megalakulása után nyomban kiadta a "Hazánk" című lapot, s hozzáfogott régi és súlyosan kompromittált szervezetek, például a KALOT újjászervezéséhez. A "Hazánk" című lap a többi között "a forrdalom konszolidációját" kívánta oly módon, hogy abban a kommunisták semmilyen irányzatának ne legyen helye és szerepe. Egyébként e párt vezetői november 3-án már az egykori horhysta iparügyi minisztert, a Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ) egykori főtitkáráts, valamint arisztokratákat, régi vezérkari tisztelet gyülekeztettek. Tárgyaltak velük, hogy a közeljövőben nekik kell kormányt alakítaniuk. November 3-án tárgyalásokat kezdtek a Magyarországon tartózkodó Löwenstein Hubert herceggel, akinek támogatását kérték kormányalakításukhoz. De megbeszéléseket folytattak a Keresztény Magyar Párttal, a Keresztény Fronttal, a Katolikus Néppárttal, a Keresztény Néppárttal és más egyesületekkel, pártokkal is. S ez adta e párt jelentőségét és szerepét. Ezek az emberek alkalmasak voltak arra, hogy Mindszenty útmutatásaival és segítségével a különböző kisebb és nagyobb pártokat, egyesületeket, pártcsoportokat egyesítsék egey átütőbb erejű, jelentős mindszentysta párt keretén belül.
A színre lépett pártok közül jelentőségben a Demokrata Néppárt után következett a Magyar Szabadság Párt, amelyet 1946-ban mint Sulyok-pártot ismertek. Ennek vezetői már október 25-én gyülekezdek, de csak november 1-én cselekedtek, amikos is P. Ábrahám Dezsőnek, az 1919-es ellenforradalmi kormány miniszterelnökének a vezetőtésével kimondták a párt megalakítását. Veetőséget is választottak, az elnök P. Ábrahám Dezső lett. Programot dolgoztak ki, s a legkülönbözőbb területeken igyekeztek kiszélesíteni befolyásukat, tárgyaltak egyetemistákkal, polgári csoportokkal, régi párthíveikkel, fegyveres felkelőkkel. November 4-re nagygyűlést hívtak egybe, amelynek vezérszónokait is kijelölték. Pártjuk megalakulásáról értesítettek néhány nyugati követséget, ahonnan támogatást, biztatást kaptak. Delegációt állítottak össze abból a célból, hogy felkeresik Mindszenty Józsefet, tájékoztatják pártjuk cékitűzéseiről és felkérik őt kormányalakításra.
Az 1947-es időkből ismert, számottevőbb antikommunista pártok közül jelentkezett a Magyar Függetlenségi párt is. Ezt a pártot a magyar nemzetgyűlés még 1947 őszén, mint fasiszta tendenciájú pártot feloszlatta. Most, miután október 31-én újjáalakultak, a Minisztertanács elnökéhez küldött beadványukban a következőket íták: "Az 1947-es választásokon kinyílványított programunkat rajtunk kvül álló okoknál fogva nem valósíthattuk meg. Most újra lehetőség nyílik arrae, hogy harcos pártunk akkor kettétört programját ne csak hogy folytassuk, hanem meg is valósítsuk." Nem kívánjuk részletezni a programot, csak a 4. és 6. pontját idézzük, melyekben ez áll: "4. A magántulajdon sérthetetlensége...6. A tiszta, örök és magyar polgári demokrácia megvalósítása."
A Keresztény Magyar Párt mindenekelőtt a főváros vezetését próbálta megszerezni. Október 30-án alakult meg, s november 1-én a Fővárosi Tanács egyik helyiségében nyílt gyűlést tartott. Itt ismertette programját. A párt megalakításában fontos szerepe volt egy reakciós püspöknek, vezetői között megtalálhatóak voltak a Horthy-korszakból ismert politikusok, országgyűlési képviselők, az egykori Nyilaskeresztes Párt több tisztségviselője stb. Igaz, hogy színre lépésük alkalmával ők is "demokráciáról", "forradalomról", "szabadságharcról" beszéltek, de fő törekvésük az volt, hogy a budapesti, most már polgármesteri hivatalban, valamint a szervezendő előljáróságokban megkaparintsák a vezető pozíciókat.
A Keresztény Front megalakulásakor azt is bejelentette, hogy közel tíz éve illegális harcot folytat a népi demokratikus rendszer ellen. Ez egyébként meg is felelt a valóságnak. A front részletes programmal rendelkezett, amely az államformára, a közigazgatásra, az iparra, a mezőgazdaságra, általában az életnek majdnem minden területére kiterjedt. Lényege a hivatásrendi állam életre hívása volt. E front vezetői Mindszenty következetes híveinek vallották magukat, meg is keresték őt, és egy közös pár vagy front létrehozását kívánták Mindszenty irányítása alatt.
Október 31-én alakult meg a Keresztény Demokrata Párt. Szervezését egykori horhysta politikusok, földbirtokosok, ügyvédek kezdeményezték. Ők is tárgyaltak a Szabad Európa Rádió Budapestre küldött munkatársaival, a többi közzött Cupi Bálinttal. Röplapot adtak ki, újság alapítását tervezték, állást foglaltak egy Mindszenty vezette kormány mellett.
A Katolikus Néppárt vezetői között tisztviselőket, jogászokat találunk, köztük az 1947-es Keresztény Néppárt egykori főtitkárát. Szintén kidolgozták programjukat, amelyet röplapokon ismertettek.
Az ellenforradalmi felkelés során alakult pártok közül figyelmet érdemes még a Magyar Forradalmi Ifjúság Pártja. Október 30-án alakult, kezdeményezői között találunk egykori nyilas pártszolgálatost is. Mindszenty Józsefet felkérték, hogy vállalja el pártjuk díszelnökségét, és október 31-én a Rákóczi téren tartott gyűlésükön már azt követelték, hogy az ő vezetésével alakuljon kormány.
Az 1956 október végén, november elején megalakult pártok túlnyomó többsége november 2-án, 3-án működési engedélyt kapott a Minisztertanácstól. Alighogy a Nagy Imre-kormány engedélyezte e pártok újjáalakulását, vagy megalakulását, többségük bizalmatlanságát fejezte ki a kormánnyal szemben, és egy Mindszenty-kormány mellett foglaltak állást.

  
 
0 komment , kategória:  Köztársaság tér 1956  
Az ellenforr.újabb térhódítása
  2011-08-14 17:23:02, vasárnap
 
  Köztársaság tér 1956
Hollós Ervin-Lajtai Vera
Kossuth Könyvkiadó 1980

Ez a csoport foglalta el a Pannónia utcai garázst, mégpedig a következőképpen. Tudomásuka jutott, hogy a Belügyminisztérium egyik gépkocsivezetője bizonyos időközönként felhívja a feleségét. Egy fegyveres csoportot odaküldtek, de az asszony nem volt hajlandó elárulni a férje tartózkodási helyét. Ekkor az úgynevezett elhárító részleg vezetője manőverhez folyamodott. A szomszéd lakásba, ahol a telefon volt, átküldte két emberét, azok lehívták a sofőt feleségét azzal, hogy a férje keresi telefonon. Amikor a telefonhoz ért, közölték vele, hogy a vonal megszakadt, de a férje valami fontosat akart mondani, ezért hívja fel ő. Mikor ezt megtette, a telefont kivették a kezéből és közölték a férjével, hogy feleségét túszként őrizetbe veszik, ha nem mondja meg, hol a szolgálati helye. Így hatoltak be a Pannónia utca garázsba, ahonnan husonöt géppisztolyt, huszonöt puskát, ha Pobeda személygépkocsit és egy Csepel teherautót szereztek.
Egy másik akciójuk során fegyvereseket küldtek az István Kórház közelébe, akik a vidékről élelmiszerrel érkező teherautókat lefoglaltá és a hozott élelmet a Ferenc tér 15. számú házba szállították. Ilyen módon három teherautó-rakomány élelmiszert biztosítottak - akkor már nemzetőr - alakulatok számára. A Vöröskereszttől is nagy mennyiségben szereztek élelmet, valamint civil ruhát, s ezt szétosztották az alakulat tagjai között.
Korántsem a teljesség igényével felsorolunk még néhányat a "harci" cselekményeik közül. Letartóztatták Ruscsák Lajos nyugalmazott rendőralezredest. Az alakulat helyettes parancsnoka és nyolc vegyveres Ruscsák Lajost először a Köztársaság térre vitsték, megmutatták neki a meggyilkolt és felakasztott karhatalmistákat, pártfunkcionáriusokat, s köölték vele, hogy "ő is erre a sorsra jut". Utána a Ferenc tér 15-be vitték, ahol igen drasztikus módon hallgatták ki. Több napon keresztül vallatták, majd november 3-án este a Budapesti Főkapitányságra kísérték. Novembe 1-én egy másik fegyveres csoportjuk Izsó István törzsőrmester lakásába hatolt be, ott házkutatást tartottak, majd utasították Izsót, hogy másnap reggel nyolc lórakor jelentkezzen a Corvin közben a parancsnokságon. Azután távoztak, de még aznap éjjel újabb három ismeretlen fegveres ellenforradalmár jelent meg Izsó Istvánért. Először a Corvin közbe, majd a Práter utcai iskolába vitték, ahol máig is tisztázatlan körülmények között tarkón lőtték.
Behatoltak a Mester utca 34. számú házba, Józsika Ferenc nyugdíjas lakásába. A lakást feldúlták, majd fenyegetőzések közepette eltávoztak. Este újból visszatértek, addigra azonban Jósika Ferenc már nem volt otthon. Most már alaposabb házkutatást végeztek, meg is találták a házigazda párttagsági könyvét. Ezt az asztalra helyezték, körülrakták kézigránáttal, és egy papírt tettek mellé a következő felírással: "Ezért még meglakolsz".
Október 31-én előállították Kuszenda Miklóst is. Érte valóságos hajsza indult, mert megtudták róla, hogy valamikor a Köztársaság téri pártházban dolgozott és ki akarták faggatni az állítólagos börtönökről. Miután elfogták, elvitték a Ferenc tér 15-be, ss többször kihallgatták. A kihallgatásokon minden egyes alkalommal "...a föld alatti börtön lejáratát akarták megtudni". Kuszenda semmilyen felvilágosítással nem tudott szolgálni. Több alkalommal súlyosan bántalmazták, meghurcolták. Végül visszakerült a Ferenc tér 15-be, ahonnan sikerült egy motorkerékpárral megszöknie.
A Tűzoltó utcában egy eléggé sajátos politikai arculatú fegyveres alakulat jött létre. Vezetőjét a 31-i Kilián-laktanyai tanácskozáson szintén beválasztották abba a bizonyos forradalmi karhatalmi operatív bizottságba, és egyben tagja lett a Király Béla vezetésével működő Karhatalmi Tanácsnak is. Ez a csoport határozottan a Nagy Imre-kormány mellett volt, azt támogatta. Követelték a Dudás-féle fegyveres testület feoszlatását, és az elsők között voltak, akik szorgalmazták a nemzetőrség létrehozását. 31-e után minden bizonnyal emiatt kerültek egyre elszigeteltebb helyzetbe. Mindamellett ők is szeresztek tesherautókat, személygépkocsikat, fegyvereket, s kiadtak orosz nyelvű röpiratokat. Október 30-tól november 3-ig mintegy harminc kommunistát tartóztattak le, s közülük nem egyet igen brsutálisan hallgattak ki. Bár november 3-án a fóti fegyverraktárból teljesen új géppisztolyokat, géppuskákat, golyószórókat, kézigránátokat, s nagy mennyiségű l őszert kaptak, ez nem változtatott azon a tényen, hogy amilyen mértékben a politikai harc szférájában Nagy Imre és hívei elszigetelődtek, úgy a fegyveres harc szférájában is elszigetelt állapotba jutottak a hozzájuk szorosabban tapadó erők, köztük a Tűzoltó utcaiak.
A XI. kerületi pártbizottságot az ellenforradalmárok október 31-én végleg elfoglalták és megszállták. Ott voltak köztük azok az egyetemisták - főképp az orvosegyetemről -, akik részt vettek a Köztársaság téri eseményekben is: A.E, B.P., Sz. I. és a vezetőjük, R.I., akiről már említést tettünk a Köztársaság téri harcok tárgyalása sorsán. (Vezetőjük és a csoport jó néhány tagja november 4-e után csatlakozott a Péch Géza vezette titkos ellenforradalmi szervezethez.) A székházban találtak többek között ötven darab jegyzőkönyvet, szívópapírt, sokszorosítógépet. A jegyzőkönyveket áttanulmányozták, majd a Corvin közbe vitték, a szívópapírból pedig röpiratokat készítettek. Ők is új fegyvereket kaptak Különösen fontos feladatuknak tartották, hogy a környékbeli klinikákon részt vegyenek a bizottságok, munkástanácsok újjáalakításában, gyűlések szervezésében, röpiratok készítésében. Amikor a pártbizottság székházát visszafoglalták tőlük, az épület pincéjében jelentős mennyiségű géppisztolyt, hozzávaló lőszert, pisztolyokat, puskákat találtak.
A "Szabad Nép" székházát elfoglaló Dudás vezette fegyveresek is kivették részüket a hajszából. Ők is igyekeztek fölkutatni és letartóztatni azokat, akik szerintük valamit tudhatnak a székház alatti börtönökről. Dudás így próbálta behozni helyzeti hátrányát, ami többek között abból adódótt, hogy csoportja később, és viszonylag csak kis erővel kapcsolódott be a Budapesti Pártbizottság székházának ostromába. Annál nagyobb hangoskodással, nyilatkozatokkal, beszédekkel magyarázta az eseményt. Fegyvereseket küldött a térre, hogy biztosítsák az ásatásokat. Már 30-án este elkezdték ezt a zajos fölhajtást. Szereztek két gépkocsit, s volt egy címük is, a Kertész utca 50-ben, vagy a környéken lakik a pártbizottság egyik alkalmazottja, aki ismeri a titkot. Megszállták az említett házat, de ott nem lakott olyan ember, aki valaha is dolgozott volna a Budapesti Pártibizottságon. Akkor elmentek a Majakovszkij utcába, a Teréz-templommal szemben lévő házba. Ott ugyanez megismétlődött. S bár nem találták azt, akit kerestek, de véletlenül lakott ott egy gépkocsivezető, aki az ÁVH-nál dolgozott. Őt fogták el, és bevitték a Deák téri főkapitányságra. Ezután Zuglóba mentek, mert úgy tudták, hogy a 44-es villamos végállomásának környékén lakik egy pártbizottsági alkalmazott. Másfél óráig folyt a hajsza, megpróbálták a kapitányságon levőket is bevonni a keresésbe. Olyan információkat kaptak, hogy a Lágymányosi Dohánygyárban dolgozik valaki, aki a pártibizottság munkatársa volt, így oda is kimentek.
Miközben a hajszát szervezték, gondoskodtak újabb fegyverek beszerzésérőlis. Dudás ehhe ilyen megbízólevelet adott: "A Magyar Forradalmi Nemzeti Bizottmány és Katonai Tanács meghatalmazza...bajtársat, hogy a honvédséggel megértesse a forradalom célkitűzéseit, és egyben megparancsolja a honvédség, a rendőrség és a fegyveres ifjúságnak, hogy parancsait a független magyar haza parancsának tekintsék. Budapest, 1956. október 31. Dudás József, az Országoss Forradalmi Nemzeti Bizottmány elnöke." Elég nagy mennyiségű fegyvert sikerült szerezniük. Csupán egyetlen akciójuk során, 1-én, nyolcvanhárom darab karabélyt, öt géppisztolyt, öt pisztolyt szereztek a hozzávaló lőszerrel. Általában a különböző rendőri és katonai erőktől zsákmányolták a fegyvereket. November 1-én a "Szabad Nép" székházban tanyázó fegyveresek túlnyomó többsége géppisztollyal, pisztollyal, rengeteg kézigránáttal rendelkezett, géppuskáik, golyószóróik voltak. Két nagy szobát használtak fegyverraktárként. Az elfogottakat pedig a második emeleten külön erre a célra kijelölt szobában tartották.
Dudás Józse mindenképpen arra törekedett, hogy a "Szabad Nép" székházában lévő erőin kívül Buda minél nagyobb részére is kiterjessze befolyását. Ezért a II. kerületi úgynevezett nemzeti bizottság katonai parancsnokát kinevezte a budai fegyveres erők főparancsnokává. Székhelye a II. kerületi Tanács épületében volt. November 1-én össze is hívtak egy tanácskoást, ahol a II. kerület különböző fegyveres alakulatainak parancsnokai - főleg a Széna tériek - voltak jelen. Bejelentették, hogy Dudás József lett a forradalmi fegyveres erők főparancsnoka, továbbá, hogy a II. kerületi katonai parancsnokot Dudás alezredessé léptette elő, és hogy másnap, november 2-án Dudás József, mint főparancsnok megtekinti a Maros utcai, a Széna téri, a Szabadság-hegyen levő fegyveres alakulatokat. Elhatározták, hogy felveszik a kapcsolatot az I. és a III. kerületben levő összes fegyveres csoportokkal, azokat is hatókörükbe vonják, és megpróbálják elérni, hogy a II. kerületi katonai parancsnok tudta nélkül semmilyen jelentős intézkedést ne hozzanak.
Ezen a tanácskozáson a II. kerület katonai parancsnoka kifejtette. - Egyesek mrá - főleg írók - azt hiszik, hogy győzött a forradalom. De ezek tévednek. Az igazi forradalom még ezután fog kezdődni. - Abban is megállapodtak: "Természetes, hogy elvtárs megszólítás semmi esetre sem lehet, mert elavult, bajtárs azért nem jó, mert nem vagyunk bajban, ezért a szabad, független, magyar államban mindenki úr. Ezért a megszólítás úr kell, hogy legyen".
A budai ellenforradalmi csoportok közül a Széna tériek váltak leginkább ismertté. Már 24-én hajnalban elfoglalták a földalatti gyorsvasút Széna téri felvonulási épületét. A történet itt is hasonló: kezdetben szervezetlenség és fegyelmezetlenség uralkodott, de már 25-én harcot folytattak az I., II. és III. kerületi rendőrkapitányságok és rendőrőrsök ellen. 25-e után csatlakoztak hozzájuk az oroszlányi rabmunkahelyről kitörtek közül több,mint százan, és bár 28-án nagyrészt szétszórták őket, 29-én, Nagy Imre nyilatkozatát követően, új bátorságot merítve visszatértek a Széna térre. Új erőket toboroztak, nemzetőr-igazolványokat szereztek, és 30-án délután, miközben a Köztársaság téren folyt a brutális bosszúállás, újból megtámadták a II. kerületi pártbizottságot, amely 30-ig már több fegyveres támadást visszavert. 31-én el is foglalták, s az ott talált könyvek és iratok nagy részét elégették. 31-én elfoglalták a Maros utcai laktanyát is. A parancsnokság még aznap este sajtóértekezletet tartott további terveiről nyugati, köztük amerikai újságírók előtt. Az újságírók ennek során érdeklődtek: "...megkapják-e a külföldi csomagokat?"
Azokat, akiket a pártbizottság és a laktanya elfoglalásakor letartóztattak, a laktanya mellett levő homokos lőtéren gyűjtötték össze. Sokuk kihallgatásán ott volt a Széna tériek parancsnoka is. A letartóztatottak száma óráról órára nőtt. Novembe 3-án este már több, mint száz őrizetest tartottak fogva.
A Széna tériek hatókörébe 3-án a következő fegyveres ellenforradalmi alakulatok tartoztak: A Széna téri, a Maros utcai és a szabadság-hegyi csoportokon kívül a II kerületi párbizottság Mechwart téri épületébe befészkelődött mintegy harminc fegyveres, az MHSZ Marcibányi téri épületében egy tíz-tizenöt tagú csoport, a pasaréti templom plébániaépületének egyik szobájában szintén egy tíz-tizenkét tagú csoport. 31-én este a Maros utcai laktanyában hatszáz fegyverest szerveztek katonai alakulatba, s ez a szám november 3-ig kétezerre emelkedett. Ők is létrehozták a felderítő és elhárító szerveiket, melyeket "Kék autóbuszosok csoportjának" neveztek, minden bizonnyal azért, mert kék autóbuszokon jártak. A "Kék autóbuszosok" 31-e és 4-e között főleg Budán és egyes dunántúli városokban tartóztattak le embereket. A laktanyában egy egykori horhysta főhadnagy vezetésével "operatív" csoport alakult, amely a letartóztatottak kihallgatásával foglalkozott.
Egyik különítményük még Győrbe és Szombathelyre is eljutott. Szombathelyen november 3-án elfoglalták a határőrlaktanyát.
Az október 31-én megválasztott operatív bizottságnak a Széna tériek egyik parancsnoka is tagja lett. Akárcsak a Corvin közben és a Baross téren, a nemzetőr-igazolványokat a Szééna téren is a saját bélyegzőjükkel látták el. A Széna téri parancsnokság csak azokat a fegyvereseket ismerte el saját nemzetőreinek, akiknek igazolványain az ő pecsétje is rajta volt. November 1-én mintegy ötven darab személygépkocsi felett is rendelkeztek.
Akcióik jellege és iránya olyan volt, mint a többi ellenforradalmár csoportusulásé, ezért nem látjuk szükségesnek részletesen ismertetni. Csupán a felderítőszázad egyetlen csoportjának tevékenységével foglalkozunk. Ez a csoport néhány nap alatt tizennégy helyen tartott házkutatást,s a lakások stöbbségéből nemcsak iratokat, igazolványokat, de a legkülönbözőbb értékeket is elvitte. A fegyveresek a felderítőszázad parancsnokától kapták a címeket, ez viszont az operatív részlegtől. Az operatív részleg kapcsolatban állt a Corvin köziekkel és a Baross tériekkel, tőlük is kapott neveket és címeket, részben a pártházban megkaparintott listákról. Noember 1-én például a Széna tériek megjelentek Marosán György Csévi utcai lakásán. Marosán Györgyöt és a nála tartózkodó Nagy Dánielt egy tehergépkocsin a Maros utcai parancsnokságra vitték. Azután a Mártonhegyi út 36-ba, Berta József lakására mentek, s bár a házmester közölte velük, hogy már voltak ott fegyveresek, ennek ellenére egy létra segítségével a már betört ablakon bemásztak. Innen a Mártonhegyi út 27-be mentek,majd átkutatták a szomszéd házat, s ott megtalálták, akit kerestek. Közben egy másik fegyveres csoport érkezett, szintén ugyanezért az elvtársért, akit írásos elismervény ellenében át is adtak nekik.
A II. kerület Battai út 12/b-ben Muzserák Józsefet keresték, házkutatás közben meg is találták, s nyomban agyon akarták lőni. Hatéves gyermekére is puskát fogtak, az egyik fegyveres a padlóba lőtt. Mindez egy nap alatt történt, de még nem volt vége a napnak. Amikor a csoport visszatért a parancsnokságra, s felderítőszázad vezetőjénél újabb feladatot kapott. Békásmegyerre kellett kimennie, megadott címekre. Ott aztán többek között letartóztatták Békefi Gyulát. Házkutatást tartottak Farkas Imréné lakásán, férjét keresék,de nem találták. A gyerekeket pisztollyal megfenyegették. A kutatás során megtalálták Farkas Imréné párttagsági könyvét, amit az arcába vágtak.
Másnap, november 2-án a csoport Visegrádra szállt ki. De volt egy feladatuk Tahitótfaluban is: Szabó Istvánnál házkutatást tartottak. Szabót géppisztollyal kényszerítették, hogy fölszálljon a tehergépkocsijukra. Dunabogdányban a tanács elnökénél és az elnökhelyettesénél tartottak házkutatást, felforgatták Mezőfi Alfréd lakását, őt pedig letartóztatták. Visegrádon a kórházat szállták meg, s az éjszakát ott töltötték. Szentendrén őrizetbe vették Baranyák Antalt, őt akkor már a szendendrei laktanyában tartották fogva, érte mentek és magukkal vitték.
A felsorolt tények önmagukért beszélnek és igazolják a Legfelsőbb Bíróság megállapítását: "A Széna téri csoport által 1956. október 31-től kezdődően megvalósított tersror jellegű cselekmények bontakoztak ki. " Sok esetben valósággal megrohanták a házakat, körbevették az épületeket, az elhurcoltakat és hozzátartozóikat fenyegették, bántalmazták.
Az ellenforradalmi fegyveres csoportok fejlődésében nemcsak a központosítás, az összeolvadás folyamata ment végbe, hanem decentralizálódás is megfigyelhető volt. Az erősebb, a népesebb fegyveres csoportokból kiváltak kisebb alakulatok, osztagok, amelyek új erőkkel gyarapodva kiterjesztetsték hatósugarukat, s így váltak tevékeny részeseivé az eseményeknek. Ez történt többek közzött az úgynevezett szabadság-hegyi ellenforradalmi csoporttal is. Tagjai a Széna tériekből szakadtak ki, de továbbra is megmaradtak annak parancsnoksága alatt. Új fegyveresekkel bővítették soraikat, hogy alósággal rázúduljanak az ellenségeikre.
Október 30-tól november 3-ig a szabadság-hegyi csporst már századként működött, létszáma tovább gyarapodott. Bőven ellátták őket fegyverekkel és tevékenységüket kiterjesztették az egész Szabadság-hegyre.
A Széna téri parancsnok 31-én erősítésként a hegyre vezényelt a Maros utcából egy tizenhat tagú szakaszt, V.A. vezetésével. V. A. öt évet szolgált az idegenlégióban. Emberei azt a feladatot kapták, hogy segítsék a szabadság-hegyieket a nyomozómunka megindításában és együtt vegyenek részt a Szabadság-hegy "megtisztításában". V. A. csoportja hamarosan huszonöt főre emelkedett, és ő lett az egész század helyettes parancsnoka is. Csapatához tartozott B. P., aki ugyan munkás volt, de figyelemre méltó politikai múlttal rendelkezett. 1944-ben a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetségének tagjaként fegyveres kiképzést kapott, majd 1944. október 17-től halálfejes karszalaggal, felfegyverkezve az SS-ekkel, a nyilasokkal együtt részt vett különböző razziákban, amiért a felszabadulás után mint háborús bűnöst felelősségre vonták.
November 2-án a szabadság-hegyi csoporthoz csatlakozott egy olyan személy, akinek már korábban is igen jó összeköttetései voltak az amerikai követségen. A vele kapcsolatban álló követségi tisztviselőt részletesen tájékoztatták mindenről, ami a Szabadság-hegyen és a Széna téren történt. November 3-án a szabadság-hegyiek székhelyére nyugatnémet, francia és angol újságírók érkeztek, akiknek a parancsnok sajtóértekezletet tartott. Ismertette a felkelés történetét, részletezve tennivalóikat, és az újságírók közbenjárásával segítséget kért a Nyugattól.
Így aztán nem lehet csodálkozni azon, hogy ez a társaság, miután elfoglalta a Mártonhegyi úti pártiskolát, különös gonddal kutatta át. Összegyűjtöttek négy aktatáskára való dokumentumanyagot, amelyek alapján megkezdődött az emberek utáni hajsza. Letartóztatták Hajdú Elemért, a pártiskola igazgatóját és Szekeres Mártont, a helyettesét. Előállították őket, s durva fenyegetések közepette megkezdték kihallgatásukat. Különösen a tanárok és a hallgatók címei érdekelték a nyomozókat. Körülzárták a szabadság-hegyi Lóránt út 22. számú házat, ahol a pártiskola könyvtárosa lakott. Pisztolyt szegeztek a mellének, s felszólították: "...a lakásban levő fegyverek átadására". A házkutatás során mindent feldúltak, és a lakásban tartózkodó Berczi Jánost is meghurcolták. Még az iskola gépírónőjét és férjét is letartóztatták, akik ott maradt holmijukat akarták átvenni.
Bejelentés érkezett a csoporthoz, hogy a Mártírok útja 59. számú házban lakik Moldoványi Béla, aki a BM-ban dolgozik. November 2-re virradó éjszaka gépkocsival el is indultak hozzá kocsijukat azonban a Széna tériek egyik fegyveres csoportja igazoltatta, s miután elmondták, hová és miért mennek, azok kijelentették: ez az ő területükön van, csak a ő ellenőrzésük alatt lehet a letartóztatást végrehajtani. Ezek után mind a két különítmény együttesen ment el Moldoványi lakására. Moldoványi Béla valójában egy vállalat főkönyvelője volt, s rendkívül megdöbbent az éjjeli dörömbölés miatt, hát még amikor ajtónyitás után hat fegyveres nyomult be a lakásba! Moldoványit a szoba jobb sarkába terelték, ott kellett állnia, miközben egy fegveres állandóan rászegezte a pisztolyát. Fölforgatták a lakását, kerestek, kutattak. Végül is magukkal vitték Moldoványit és csak másnap engedték el.
November 3-án a szabadság-hegyiek újabb fegyver-é s lőszerutánpótlást kaptak a Széna tériektől. Emellett a Széna téri parancsnok utasítására a Bösörményi útii rendőrakadémiáról egy szolgálati jegy ellenében negyven honvédségi posztóruhát, derékszíjat, sapkát szállítottak fel a Mártonhegyi úti pártiskolát elfoglaló ellenforradalmároknak. Ez is bizonyítja: a nemzetőrség oly módon szerveződött, alakult, hogy a fegyveres ellenforradalmárok mindinkább túlsúlyba kerültek. A fegyver, a felszerelés, amihez hozzá tudtak jutni, az egyre erőteljesebben felfejlődő ellenforradalmi alakulatok erejét és befolyását növelte. ugyancsak hangúlyozni akarjuk azt a megítélésünk szerint nagyon fontos tényt - ami általános volt ezekben a napokban -, hogy azok a rendőrök (tisztek, altisztek, közlegények), akik valamilyen oknál fogva csatlakoztak a nemzetőr alakulatokhoz, amikor látták, kikből tevődnek ezek össze és miről is van szó tulajdonképpen, a legtöbb helyen elhagyták ezeket az alakulatokat. Egyes esetekben persze hozzájárult ehhez aza nagymérvű bizalmatlanság, pozícióféltés, amely az ellenforradalmárok részéről megnyilvánult a hozzájuk sodródott vagy átállt rendőrök és katonatisztek iránt.
Az atrocitások eközben szaporodtak, és még csak azt sem mondhatjuk, hogy elérték a csúcspontot. Sőt, a tények és adatok azt bizonyítják, hogy csupán elkezdődtek. Október 31-én délután például a Lenin körúti Művész mozival szemközti járdán egy férfira, mert khaki színű nadrágot és Dózsa Sportegyesülets szineit mutató blúzt viselt, valaki rákiabált, hogy ÁVH-s. Erre megrsohanták, bántalmazták és a Lenin körút és az Aradi utca sarkán egy vasárubolt előtt felakasztották egy fára. A XX. kerületben agyonlőtték Turner Kálmánt, a Hazai Fésűsfonó hegesztőjét, mert részt vett a kerületi pártbizottság védelmében. Ugyanebben a kerületben hasbe lőtték lakásának ajtajában Lábadi József tanácstagot. Lados Mihályt, Kispert tanácselnöknőjének a férjét pedig lakásán géppisztolysorozattal súlyosan megsebesítették. A III. kerületben letartóztatták Bihari Ottót, a Goldberger-gyár párttitkárát, és Molnár Ernőt, a kerületi pártbizottság titkárát.
Megrázó eseményekre került sor a IV. kerületben. Újpesten is. A kerületi tanács helyére lépő "forradalmi bizottság" vezetése már 30-án szélsőjobboldaliak kezében volt. Ezen a napon letartóztatták az Állami Egyházügyi Hivatal elnökét, s a Belügyminisztérium több munkatársát. Szobácsi Józsefet és Valde Gézát a legsúlyosabb vallatásnak vetették alá. Ezek a vallatások csak a Gesapo, a horthysta csendőrség és politikai rendőrség vallatásaihoz hasonlíthatók. Egyébként jó néhányan, akik itt vallattak, valamikor az említett intézmények munkatársai voltak. November 3-ig ez a bizottság tizenhét embert tartóztatott le.
Sorolhatnánk még az utcákat, házakat, ahol házkutatásra, igazoltatásra, megtorlás kilátásba helyezésére, elhurcolásra, letartóztatásra került sor. E könyvnek azonban nem feladata, hogy részletezze, egyenként felsorsolja a történteket, és számszerűen összegezze azt a terrorhadjáratot, amely 30-a után elmélyült, kiszélesedett, tovaterjedt. Ha idéztünk eseményeket, neveket, utcákat, címeket, csak azért tettük, hogy érzékeltessük az általános folyamatot. A rendencia, amelyet voltaképpen ki akartunk emelni, a követkeő: a fegyveres csoportok 28-tól számszerűen is növekedtek, minőségi ugrás azonban 30-a után történt. Lényegesen megváltozott a szociális összetételük, s ez megnyilvánult a vezetésben is. 30-a után már bőségesen el voltak látva a legmodernebb fegyverekkel, Politikai szerepük is ugrásszerűen megnőtt.		  
 
0 komment , kategória:  Köztársaság tér 1956  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2011.07 2011. Augusztus 2011.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 50 db bejegyzés
e év: 268 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 944
  • e Hét: 3266
  • e Hónap: 9507
  • e Év: 61773
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.