Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Játék a tűzzel 11. rész
  2011-08-24 17:51:25, szerda
 
  Roger J. Morneau: Játék a tűzzel
Kiadja: Avent Kiadó 1992
Budapest, Borsfa u. 55.
Felelős szerkesztő. Erdélyi László
Fordította. Varga Dániel
Tipográfia: Hunyadvári András
Dürer Nyomda Kft, Gyula
Felelős vezető: Székely András ügyvezető igazgató


Új élet

Szombat reggel Grosseéknál találkoztam néhány barátjukkal, akikkel együtt mentünk a gyülekezetbe. Amikor Cirilék bemutttak ismerőseiknek, rövid beszélgetés után szokásom szerint a zsebembe nyúltam, cigarettát vettem elő és megkínáltam őket, amit udvariasan visszautasítottak.
Már előbb is gondolkoztam azon, hogy az adventisták valószínűleg nem dohányoznak. Útközben meg is érdeztem Ciriltől, aki azt válaszolta, hogy az adventisták nem azért élnek egészségesen, hogy ezzel elnyerjék Isten jóindulatát, hanem azért, hogy az egészségüket megőrizzék. Az egészséges embereknek nagyobb örömük van az életben. Elmondta, hogy a következő bibliaórák egyike az egészséges életmóddal foglalkozik. Majd látni fogom, milyen előnye van annak, ha valaki nem dohányzik.
Megígértem, hogy az egyházuk tagjai előtt nem fogok dohányozni. De felvetődött bennem a kérdés: képes leszek-e rá?
Később bevallottam Cirilnek, milyen fontos volt életemben a dohány. Hamindjárt az elején erről beszéltek volna nekem, bizonnyal megtagadtam volna velük a Biblia tanulmányozását. Ők azonban készek voltak eltűrni a dohányfüstöt csak azért, hogy megismertessék velem Krisztust.
Most azonban örültek annak, hogy az egyház tagjai előtt ígéretem szerint nem fogok dohányozni. Ebből látták, hogy imáik meghallgatásra találtak. Mielőtt meghívtak volna az istentiszteletre, kérték Istent, hogy különleges módon áldja meg életemet. Két csodát kértek: Először azt, hogy megismerjem és értékeljem a szombat áldását és menjek el velük az istentiszleletre. A másik kérésük az volt Istenhez, hogy vegye el tőlem a cigaretta utáni vágyat.
Isten csodálatos módon meghallgatta imáikat. A cigarettára nem is gondoltam egészen este hét óráig. Ekkor azonban kétórás kínok következtek, amilyent még soha nem éltem át, és ebből arra következtettem, hogy okvetlenül sükségem van egy olyan Megváltóra, aki az ő szeretetéből csodát tesz, és eltávolítja Nikotin urat, aki az én testem minden sejtjében olyan szilárdan bevette magát.
Azon a bizonyos 1946-os októberi szombatnapon Montreálban gyönyörű nap volt. A természet életet sugárzott, a levegő friss volt, és a nap sugaraiból, amelyek a fák között előretörtek, a föld szeretet érezhetett. A város ezen a napon örömteljesebbnek tűnt, és körülöttünk mindenütt sok bizonyítéka volt látható annak, hogy a szeretet Istene mindenek felett őrködik. Mivelhogy eemlékezetemben volt néhány vers a teremtés szombatjáról, ez a nap új értelmet kapott számomra.
Én spiritiszta, mentem a szombatünneplőkkel az adventista gyülekezetbe! Barátaim még mindig nem tudtak arról, hogy lassan elhatároztam magam, kilépek az elesett Lucifer, az ő legkegyetlenebb ellenségük imádóinak sorából. Pedig még csak egy pár nap telt el azóta, hogy utoljára érintkeztem a démonokkal.
Amikor a gyülekezethez közeledtünk, meglepett, hogy a járdán majdnem mindenki az imaház felé igyekezett. Egyesek szívélyesen üdvözöltek engem, és kinyomtatott műsort adtak a kezembe. Az előcsarnokban folyóiratokkal és könyvekkel teli sátort pillantottam meg. Egy kis füzetet magamhoz vettem. Mikor bementem az imahelyiségbe, meglepett, milyen sok ember volt itt együtt.
Amikor leültünk, a kis füzetet kezdtem olvasni, közben a zene szólt. A kis füzet sok aprólékos információt tartalmazott az adventista egyház szervezetéről, és sokoldalú tevékenységéről. A szombatiskola, amelyben minden korcsoportnak külön osztálya és programja volt, szívélyes üdvözletekkel kezdődött. A műsornak ez a része különösen érdekes volt és bizonyosan leköt mindenkit, aki először jön az adventista gyülekezetbe. Itt láttam embereket, akik arra törekedtek, hogy embertársaik áldásául szolgáljanak.
A gyülekezet kb. 40 percet szentelt a Biblia tanulmányozásának. L. W. Taylor lelkész külön osztályt vezetett a vendégek számára. A lecke Jézus életéből vett történetekről szólt. A fő téma az volt, hogy földi szolgálata idején Jézus Isten Igéjének tanításai szerint élt. Az Ő élete példa számunkra is. A lelkész szavait máig nem felejtettem el:
- Ha követjük Jézus példáját, akkor békességet, megelégedést, bölcsességet kapunk, amit a világ sohasem adhat, sem tőlünk el nem vehet.
Szavai nem hangozhattak alkalmasabb pillanatban! Az utóbbi napok tanulmányai, amelyeknek csúcspontja a szombat volt, vágyat ébresztettek bennem, hogy életemet átadjam a Krisztusnak és megünnepeljem a szombatot, a hét hetedik napját.
E az elragadó istentisztelet ünnepélyes keresztséggel ért véget. A megkereszteltek egyike az én barátom, Ciril volt. Amikor keresztség után visszajött a helyére, azt mondtam neki: "Ha Isten megengedi, a jövő szombaton ismét eljövök!" Megkértem Taylor lelkészt, hogy alkalomadtán szeretnék vele beszélni.
Távozásunkkor Ciril megkérdezte a lelkészt, nem lenne-e ránk néhány órája délután. Elmondta neki, hogy a délutánt együtt fogjuk tölteni. A lelkész ígéretet tett arra, hogy ő is eljön. Elmondtam Grosseéknek, milyen hálás vagyok segítségükért. Mindeddig nem értették, mennyi áldást hoztak az életembe. Iste Lelke eszközként használta fel őket, hogy lelki oázisba vezessenek. Ott tudott újjáteremteni engem is Krisztus, aki teremtette az ősz szépségeit, amelyeket színes levelek formájában láttam ezen az októberi napon.
A lelkész délután fél három körül érkezett meg. Rövid, általános beszélgetés után áttértünk a bibliai dolgokra. Amikor említést tettem az elmúlt heti tanulmányainkról, megkérdezte, milyen messzire jutottunk és milyen témákkal foglalkoztunk. Amikor felsoroltam a témákat, kiderült, hogy húszon felül volt a számuk. Úgy emlékszem, mintha tegnap lett volna, mennyire meg volt lepődve a lelkész. Meg is kérdezte, hogy jól hallotta-e? Amikor állításomat megerősítettem, megkérdezte:
-- Megmondhatná nekem, miért vettek át ilyen nagy anyagot?
Már nem emlékszem pontosan, mit mondtam, de tudom, hogy nagyon elcsodálkozott. Magamban feltételeztem, hogy mindenki, aki hozzám hasonló helyzetbe került, ugyanilyen lelkesedést tanúsított volna az új felismerés iránt.
Mielőtt azon az estén hazamentem volna, Cirilék elmondták, hogy a gyülekezet néhány tagja szeretné megtudni a lelkésztől, hogyan ismertethetné meg a vallásos meggyőződését másokkal. Kérték, hogy a lelkész tartson erről tanfolyamot.
A tanfolyamon elhangzott az a tanács is, hogy legyenek körültekintők azokkal szemben, akik még keveset foglalkoztak vallásos kérdésekkel. Célszerű, ha hetenként egy, de legfeljebb két bibliai témával foglalkoznak, hogy az érdeklődőknek legyen elég idejük gondolkodni az új ismeretek felől. A lelkész tehát - nagyon helyesen - mértékletességet ajánlott. Az én esetem kivétel volt, és a Szentlélek úgy vezette a Grosse házaspárt, hogy azt tegyék, amire szükségem van.
Taylor lelkésznek elmondtam, milyen nagy élmény volt számomra az aznapi gyülekezetlátogatás. Megkérdeztem tőlem, hogy más protestáns egyházak miért nem ünneplik a szombatot, amikor azt Isten különös áldásként adta, olyan áldásként, amilyet a hét egyetlen más napjára nem ígért.
A lelkész előbb arról beszélt, hogy az adventista egyház a próféciák teljesedése által keletkezett. Ahogy Isten elhívta Keresztelő Jánost azzal az üzenettel, hogy a világ Megváltója közöttünk an, úgy hívta el az adventi népet, hogy a jelen időben "kiáltó szó" legyen.
Azt a tényt, hogy sok keresztény egyház nem ünnepli a bibliai szombatot, a lelkész azzal magyarázta, hogy Isten senkisem sem kényszeríti az Ő akaratát. Épp ellenkezőleg! Azt kívánja, hogy mindenki szeretetből szolgáljon Neki, mint Teremtőjének, elfogadva jellemét és mindenhatóságát. Nem örül a kikényszerített szolgálatnak. Mindenkinek szabadságot ad, hogy dönthessen: meg akarja-e szentelni Isten nyugalomnapját.
Amikor már hosszabb ideje beszélgettünk, éreztem, hogy tovább nem tudom elhallgatni a démonimádókkal való kapcsolatomat. Az Isten dolgai iránt kifejezett erős érdeklődésemből a lelkész már sejtette, hogy valami nagyon erős indíték rejtőzik magatartásom mögött. Kellemetlen volt a démonokkal való kapcsolatomról beszélni, de úgy éreztem, éppen most, amikor elhatároztama, hogy kiszabadulok a gonosz hatalmábül, a lelkésztől hasznos tanácsokat kaphatok.
A spiritiszta kapcsolatomról történt vallomásom után figyelmemet minden Erő és Élet Forrására, Jézus Krisztura irányította. A következő bibliaszöveget idézte: "Mert őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg. És ti is Őbenne vagytok beteljesedve, Aki a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak" (Kol 2:9-10). Azután még más bibliaszövegeket is olvasott, amelyek rámutattak arra, hogy a Megváltó hatalmasabb, mint Lucifer és a démonok.
Az a tény, hogy minden hatalom - tehát még Sátán és gonosz angyalai is - Krisztusnak köszönhetik létüket, nagyon felháborított és segített nekem a következő éjszakai küzdelmemben, amelyet a démonokkal kellett vívnom.
Ezt a lehetőséget felhasználtam arra is, hogy megkértem a lelkészt, magyarázzon meg néhány olyan kifejezést, amelyek a lélek halhatatlanságát képviselők használnak. Nem kellett sokáig várnom. Amikor megkérdezett, van-e valamilyen konkrét kérdésem, megemlítettem néhányat, amit a múlt héten találtam a Bibliában. Elmondtam, hogy tanulmányaink meggyőztek az egész ember halandóságáról. Ez ellentétben áll azzal az általánosan elismert tanítással, hogy halála után az ember lelke jutalmat vagy büntetést kap. A Biblia azt mondja, hogy egyedül Isten halhatatlan. A Bibliában több helyen olvassuk, hogy az Úr az Ő második eljövetelekor halhatatlansággal ajándékozza meg a megváltottakat. A gonoszok nem kapnak halhatatlanságot és nem lesznek képesek megállni Isten ítélőszéke előtt. A Szentírás szerint meg lesznek semmisítve.
Most itt volt az alkalom, hogy visszatérhessenek azokhoz a kérdésekhez, amelyekre Ciriléktől nem kaptam feleletet:
- Gyermekkoromban a katekizmus több szakaszát meg kellett tanulnom. A Bibliában olyan kifejezéseket találtam, amelyek alátámasztják a gonoszok örökké tartó büntetésének elméletét. Emlékszem olyan kifejezésekre, mint az "örök pokol tüze", "örök büntetés" és "az ő kínlódásuknak füstje felszáll örökkön örökké". Hálás lennék, ha meg tudná nekem magyarázni ezeket az egymásnak ellentmondónak tűnő kifejezéseket!
- Az emberek többsége tévesen értelmezi a "büntetés" szó jelentését - mondta a lelkész. - Azt állítják, hogy a büntetés tudatos szenvedést jelent, tehát amikor az értelem többé nem képes felfogni a szenvedést, ott már nem lehet szó a büntetés érvényéről. Ha azonban megfigyeljük az emberek által alkalmazott büntetéseket, azoknak súlyát az határozza meg, hogy milyen értékeket vonnak el tőlünk, nem pedig az okozott fájdalom nagysága szerint.
- Hogyan tekintjük például a halálbüntetést, amelyet a legsúlyosabbnak tartunk? Nem azért ez a legnagyott, mert a legtöbb szenvedést okozza! A kínzásos büntetések különféle módját ismerjük. Ilyen például az ostorozás, amely sokkal nagyobb fájdalmat okoz, mint például a lefejezés, vagy akasztás. A halál azért a legnagyobb büntetés, mert leghosszabb a következménye. Az áldozattól megvonja az életből fakadó valamennyi áldást. Az életet is aszerint értékeljük, hogy mennyi ideig tud az ember örülni benne valaminek. A halál esetében az a döntő, hogy nincs belőle visszatérés vagy szabadulás. A második halál elveszi a bűnösöktől az örökkévalóság végtelen éveit. Ahogy a megváltottak élete örökkévaló, a bűnösök vesztesége vagy büntetése örökérvényű.
- Én eben a kérdésben még mindig nem látok tisztán. Nem szeretném meglopni a lelkész úr idejét, de hálás lennék, ha még jobban elmagyarázná nekem azt, amit nem értek.
- A Szentírásban - folytatta - a tűz és a büntetés egyszerűen csak az eredményeket jelölik, amelyeket eredményeznek, de semmi közük sincs a büntetés vagy az égés hosszához.
Feszülten és izgatottan vártam, hogy a lelkész megszabadít-e a gyermekkoromból megmaradt szorongásomtól!
- Három rövid példát szeretnék megemlíteni - folytatta Taylor úr - . A Zsid 5:9-ben olvasunk az örök üdvösségről. Olyan üdvösségről van itt szó, amelynek hatása örökké tart- nem pedig olyan szabadításról, amelynek folyamata örök és soha sem ér véget. A Zsid 6:2 pedig az örök ítéletről szól. Itt szintén nem olyan vizsgálatról van szó, amely a végtelenségig tart, hanem amely visszavonhatatanul megpecsételi az ember sorsát örökre. Tehát a hatása örök!
- A Zsid 9:12-ben az örök megváltásról olvasunk. Ez nem olyan megváltás, amelyet örökké keresnünk kell, és soha el nem érjük, hanem olyan, amely megszabadít bennünket a bűn és a halál hatalmából az örökkévalóság időtartalmára.
Taylor lelkész úgy értelmezte, hogy amikor a Biblia az örök tűzről beszél, akkor ott olyan tűzről van szó, amelynek következménye örökké tart.
Judás 7 leírása szerint "Sodoma és Gomora és a körölöttük levő városok is (...) örök tűznek büntetését" szenvedték el. Péter apostol úgy fogalmaz: "Sodoma és Gomora városait elhamvasztotta, végromlásra kárhoztatta, például tévén azokra nézve, akik istentelenkedni fognak" (2 Pét 2:6).
Megragadott engem az a tény, hogy a Biblia önmagát magyarázza. Soha senkit nem hallottam ilyen illetékesen beszélni erről a témáról. A lelkész minden szavát a Bibliával támasztotta alá, és így nem hagyott kétséget afelől, hogy Isten szereti a saját képére teremtetst lényeket.
Volt azonban itt még valami, ami gyermekkori vallástanulásom emlékeiből megmaradt elmémben. Kissé tétováztam, hogy ezt is megkérdezzem-e. Az volt az érzésem, erre talán nem is haphatok választ. Mégis úgy gondoltam, hogy Isten iránti szeretetről való szilárd meggyőződés érdekében szükségem van a helyes válaszra.
- Taylor úr, mit jelentenek a Bibliában ezek a szavak: "Az ő kínlódásuknak füstje felszáll örökkön örökké"? (Jel 14:11). Jobban elhelyezkedtem a puha karosszékben és vártam a feleletet.
A lelkész kifejtette, hogy a Szentírás ezeket a szavakat: "örökké" és Örökké" olyan fogalmakra vonatkoztatja, amelyek sokáig, vagy meghatározatlan ideig tartanak. A Biblia például az örök szót használja a zsidó papságra, Kánaán elfoglalására, a dombokra és hegyekre ugyanúgy, mint a rabszolga szolgálatra.
- Mind a két kifejezés az idő fennállását vagy folytatólagosságát jelenti, s mindamellett a fennállás hossza a dolgok természetétől függ. Ha olyan dolgokról van szó, amelyekről a Biblia más részében tudjuk, hogy nincs végük, akkor az "örök" fennállása örökké tart. Ha azonban olyan dolgokra vonatkozik, ami szűnő állapotú,akkor a jelentése hozzá mérten korlátozott.
Amit mondott, néhány bibliaverssel is alátámasztotta. 2Móz 21:2-6-ban Mózes törvénye szerint, ha egy zsidó rabszolgát vett, hét év után szabadon kellett bocsátania. Ha azonban a rabszolga nem akart elmenni az ő urától, azt egy bizonyos szertartással kellett megpecsételni. Az úr odavezette a rabszolgát a városbírák elé. Az ő jelenlétükben a szolga odaállt az ajtóhoz, és az út átszúrta a fülét árral. A szolga azután neki szolgált "örökké", ami ebben az esetben a szolga haláláig tartott.
A lelkész az "örök" szó további különleges jelentésére utalt Zsolt 21:1-5ig verseivel. Dávid király hálás volt Istennek azért, hogy olyan sokszor megmentette az életét. Mint zsoltáríró így kiált fel: "Uram, a te erősségedben örül a király, és a te segítségedben felette örvendez... Életet kért tőled: adták neki hosszú időt, örökkévalót és végtelent". Dávid hosszú életkort ért meg, ezért a kifejezés itt azt jelenti, hogy élete hosszú évek sorából tevődött össze.
Miután Taylor úr példákat hozott a Bibliábl az "örök" szó használatára a mulandó dolgokkal kapcsolatban, rámutatott olyan helyekre is, ahol ez a kifejezés örök életet jelent. Dániel 2:44-ben Nabukodonozor királ álmának magyarázatáról olvashatunk: "És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol". A 7. részben ez áll: "De a magasságos egek szentjei veszik majd az országot és bírják az országot örökké és örökkön örökké". (Dn 7:18).
A Szentírás világosan mondja, hogy Krisztus országa örök ország lesz, és az igazak örökké fognak élni, életüknek nem lesz vége. A Biblia azt is tanítja, hogy a gonoszok élete a második halálkor, amely a tüzes tóban lesz, véget ér.
Ez a bibliaóra levette rólam a sötétség és tévelygés terhét. A titkok, amelyek szorongatták szüleimet - katolikusok lévén - , amikor megpróbálták összhangba hozni a szeretet Istenét az örök gyötrelem tanával, úgy eltűntek, mint a füst. Megbizonyosodtam afelől, hogy Isten Szava ne mond ellent önmagának.
Este hét órakor hirtelen óriási vágyat éreztem a cigaretta iránt. Amikor rájöttem, hogy egész nap nem dohányoztam és a dohányzás eszembe sem jutott, nagyon meg voltam lepődve. Azt hittem, ez azért volt, mert oly nagyon el voltam foglalva a Biblia igazságaival. Felvillant bennem most az a remény, hogy ha továbbra is a jó dolgokkal fogok foglalkozni, talán sikerül eltávolítani tüdőmből és elmémből a nikotint.
Folytattuk a beszélgetést a lelki dolgokról. Olyan kérdéseket tettem fel, amelyek már régebben is gyötörtek.Az a tény, hogy a lelkész minden kérdésre a Bibliából válaszolt, nagyon meggyőző volt.
A cigaretta utáni vágy azonban egyre jobban gyötört. Szinte lázas lettem. A számban a nyál sűrű lett. Alig tudtam beszélni, fájt az orrom, mintha náthás lettem volna. Nemsokára olyan nyugtalan lettem, hogy nem tudtam megülni egy helyben. Fájni kezdett a fejem, ami ritkán fordult elő. Egészen a nyakszirtemig fájt.
A lelkész este kilenc óráig válaszolt a kérdéseimre. Amikor elment, cigarettára gyújtottam és szünet nélkül egy egész órán át szívtam a füstöt. Minden nehézségem eltűnt és kezdtem magam egészen jól érezni.
Még mielőtt hazamentem volna, a Grosse házaspár átvette velem az egészséges életmódról szóló bibliaórát. Eközben szó volt a dohányzásról is. Elismertem, hogy egy káros szokás rabja vagyok. Elhatároztam, hogy felhagyok az ivással. Tudtam azonban, hogy ezektől a szenvedélyektől nem lesz könnyű megszabadulni. Egyedül csak a szombat Ura, Aki erre a szent napra elvette tőem a nikotinéhséget, Ő szabadíthat meg tartósan a dohánytól és az alkoholtól.
Megköszöntem barátaimnak a segítségüket és hazamentem. A villamosban a nap eseményeiről gondolkodtam. Különösen a cigarettával kapcsolatos élményem foglalkoztatott. Rádöbbentem, hogy nem csak egy ellenségem van! Végül egy tervet gondoltam ki, amelytől azt reméltem, hogy megoldhatná a cigarettával kapcsolatos gondjaimat.
Taylor lelkész a Golgotán Jézus Krisztus kihullott vérének hatalmára hívta fel figyelmemet. Megértettem, hogy az ördögöt és segítőit csakis azzal a hatalommal győzhetjük le, amelyről a Jel 12:11-ben olvashatunk: "És legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért."
Éjszaka fél tizenkettő körül értem haza. Lakásom ajtaján egy cédula volt, Roland üzenetével. Kért, hogy hívjam fel, bármilyen késő jövök is haza. "Ezzel egy kicsit még várok!" - gondoltam.
Amikor a lakásomba léptem, megfigyeltem, hogy a démonok bizonyára nyugtalanok voltak Alig volt olyan tárgy, ami a helyén lett volna. Ez azonban nem nyugtalanított, mert már megszoktam, hogy nem mindennapi dolgok között forgolódom. Először elővettem azt a három cigarettát, ami a szekrényenben volt és az asztalra tettem. Kinyitottam a Bibliát és elolvastam Mt 27:24-54 verseit a keresztre feszítésről. Azután rátettem a Bibliát ezekre a cigarettákra, letérdepeltem az asztal mellé éss beszélni kezdtem a problémámról Jézussal,az én Főpapommal. Megköszöntem Neki, hogy megáldotta az életemet akkor is, amikor még esküdt ellensége voltam és káromoltam az Ő nevét. Beismertem vétkeimet és szívem gonoszságát.
A lelkész rámutatott arra a valóságra is, hogy Jézus Krisztus a mennyei szentélyben könyörög azokért, akiknek nehézségeik vannak, és hogy az emberileg reménytelen esetekben is tud segíteni. Mivel tudatában voltam, hogy én olyan reménytelen eset vagyok, akin csak Jézus segíthet, megragadtam az e szavakból fakadó reménységet. Olyan ellenségek ellen küzdöttem, akik ravaszak és erősek. Megköszöntem Istennek, hogy felbátorított és elismertem, hogy az Ő szeretetének hatalma űzte el a gonosz lelkeket. Ezért át akarom adni Neki az életemetés szolgálni kívánom Őt úgy, ahogy akarja. Örülni akarok az Úrral a szombatnak is. Azután rámutattam a cigarettára és azt mondtam:
- Uram, Jézusom, kérlek szabadíts meg engem az ő hatalmából úgy, ahogy megszabadítottál az elmúlt napon. Szabadíts meg az utána való vágyakozástól!
Még hosszú ideig beszélgettem az Úrral, megköszöntem Neki életem összes áldását és azt, hogy meghallgat engem. Ezután felálltam, összeszedtem az összes cigarettámat, a kezemben összemorzsoltam azokat, a WC-be dobtam és lehúztam rájuk a vizet Attól a pillanattól fogva nem vettem cigarettát a kezembe, de még csak vágyat sem éreztem a dohányzás után. Az Úr csodálatosan megsegített ebben is Ez az Ő szeretetének csodája volt.		  
 
0 komment , kategória:  Játék a tűzzel (advent)  
Játék a tűzzel 10. rész
  2011-08-24 09:44:16, szerda
 
  Roger J. Morneau: Játék a tűzzel
Kiadja: Avent Kiadó 1992
Budapest, Borsfa u. 55.
Felelős szerkesztő. Erdélyi László
Fordította. Varga Dániel
Tipográfia: Hunyadvári András
Dürer Nyomda Kft, Gyula
Felelős vezető: Székely András ügyvezető igazgató

Felelet a főnökömnek

Főnökömnek megígértem, hogy megtudom, miért ünnepli Ciril a bibliai szombatot. De előbb még említést akarok tenni arról a bibliaóráról, amelynek tárgya a szombat volt. A többi órát, amit csütörtöön és pénteken vettünk át, most kihagyom, hogy mondanivalómat ne nyújtsam nagyon hosszúra.
Ciril mindjárt az elején megmondta, hogy a Szentírás szerint a hét hetedik napja a szombat.
- A negyedik parancsolat, amelyet maga Iste adott, figyelmeztet bennünket, hogy gondoljunk a szombatnak. Annak a kifejezésnek: "megemlékezzél", valószínűleg az adja meg a jelentőségét, hogy a mindennapi munkával elfoglalt ember néha életbevagádan fontos dolgokról feledkezik meg.
Kinyitottuk a Bibliát és elolvastuk a negyedik parancsolatot: "Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodják, és végezd minden dolgodat, de a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot ne tégy azon a napon, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van. Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját és megszentelé azt". (2Móz 20-8-11.)
Meg voltam lepődve, amikor láttam, mennyire különbözik ez a parancsolat attól, amit gyermekkoromban tanultam a katekizmusból. mindjárt meg is jegyeztem.
- Eze knem azok a parancsolatok, amelyeket gyermekkoromban tanultam4
Ugyanannak a fejezetnek a második versét kezdtem olvasni. "Én az Úr vagyok, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földjéről, a szolgálat házából. Ne leyenek néked Idegen isteneid énelőttem. Ne csinálj faragott képet és semmi hasonlót..." (2Móz 20:2-4).
Elolvastam az egész Tízparancsolatot és meggyőződtem arról, hogy sokkal tartalmasabb, mint a Katekizmus Tízparancsolata.
Ciril tapintatosan, de komolyan azt mondta, hogy ez valóban Isten Tízparancsolata, amit a zsidó népnak adott Mózes közvetítésével. A Tízparancsolatnak az a formája, amelyet én ismertem, egy emberek által készített rövidítés. Évszázadok folyamán Sátán sugallatáa az emberek megváltoztatták Isten Tízparancsolatát.
Most, amikor a bibliai szombatra irányítottuk figyelmünket, különösen érintett az, ahogy Isten hangsúlyozza a hetedik nap szentségét: "Megszűnék a hetedik napon minden munkájától, amelyet alkotott vala. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt." (1Móz 2:2-3)
Az a mód, ahogyan Isten eledelt adott az izraelitáknak a pusztai vándorlásuk idején, feltárta előttem, hogy Isten mennyire szentnek tartja ezt a napot. "És mondá az Úr Mózesnek: Imé én esőképpen bocsátok néktek kenyeret az égből, menjen ki azért a nap és szedjen naponként arra a napra valót, hogy megkísértsem: akar-é az én törvényem szerint járni, vagy nem? a hatodik napon pedig úgys lesz, hogy mikor elkészítik amit bevisznek, az kétannyi lesz, mint amennyit naponként szedegettek. "Hat napon szedjétek azt, de a hetedik napon szombat van, akkor nem lesz." (2Móz 16:4-5.26).
Amikor elolvastuk a szombatról szóló jelentést Mózesnél és a prófétáknál, felnyitottuk az Újszövetséget, hogy megtudjuk, milyen állásponton voltak Jézus és tanítványai a szombatünnepléssel kapcsolatban. lukács evangélista a következőket írja Jézusról: "Ésméne Názáretbe, ahol felnevelkedett, és beméne szokása szerint szombatnapon a zsinagógába" (Lk 4:16). Jézus kijelentette a zsidó nemzetnek, hoy Ő a szombat Ura (Mk 2:28).
A szombat Ura nem akarta, hogy Atyjának szent törvényét valaha is megváltoztassák. A Hegyi Beszédben nem hagyott kétséget arra vonatkozóan, hogy milyen szilárd alapon nyugszik Isten szent törvénye: "Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nemm múlik, amíg minden be nem teljesedik" (Mt 5:17-18.).
A bibliai feljegyzésekből az is kitűnik, hoy az első keresztények a szombatot ünnepelték. Amikor ezekről olvastunk, megkérdeztem Cirltt. hogyan kezdték ünnepelni a keresztények a vasárnapot, a hét első napját, mint nyugalomnapot, Azt felelte, hogy a katolikusok saját állítása szerint az eygház tekintélye által történt a változtatás. Szerintük az egyháznak isten kölcsönözte ezt a tekintélyt,és hatalmas több évszázaddal ezelőtt. Az egyház pedig elrendelte Isten törvényének a megáltoztatását.
A következő napon elmentem a montreáli városi könyvtárba, hogy ott a vallási szektorban utána nézzek valaminek. Az egyik katolikus katekizmusban a következő magyarázatot találtam ahhoz a parancsolathoz, amelyet harmadikként jelöl:
Kérdés: Hogyan hangzik a harmadik parancsolat?
Felelet: A harmadik parancsolat: megemlékezzél a szombatnapról , hogy megszenteljed azt.
Kérdés: Melyik nap a szombat?
Felelet: A szombat a hetedik nap.
Kérdés: Miért ünnepelünk tehát vasárnapot a szombat helyett?
Felelet: mert a katolikus egyház áthelyezte a szombatünneplést vasárnapünneplésre.
Kérdés: Miért helyezte át a katolikus egyház a szombatot vasárnapra,
felelet. az egyház a vasárnapot szabta meg a szombat helyett azért, mert krisztus vasárnap támadt fel, és a Szentlélek is vasárnap töltetett ki a tanítványokra.
Kérdés: Milyen jogon változtatta meg az egyház a szombatot vasárnapra,
Felelet: Az egyház ezt hálából tette Isten hatalmának teljességéért, amit Isten adott neki.
Kérdés: Mit rendel el a harmadik parancsolat?
Felelet: A harmadik parancsolat elrendeli a vasárnapnak, mint az Úr napjának megünneplését.
Mivel fontosnak tartottam, ezt a részt megtanultam kívülről. Az ötvenes években szereztem is egy példányt ebből a katekizmusból, ami számomra nagy érték.
Az első feladatom az volt, hogy zsidó főnököm számára megtudjam, milyen vallású cirill. A második pedig annak felkutatása, hogy mikor és hogyan kezdtek érdeklődni a keresztények a vasárnap iránt. A következő hónapokban ezzel a kérdéssel kapcsolatban komoly kutatásokat végeztem és meglepő eredményre jutottam.
Azon a pénteken Grossék a biblióra befejezése után meghívtak, hogy a következő napon menjek el velük az istentiszteletre. Ciril elmondta, hogy holnap fog keresztelkedni alámerítkezés által, és így a Hetednapi Adventista Egyház tagja lesz. Megbeszéltük, hogy reggel hozzájuk jövök és együtt megyünk a gyülekezetbe.		  
 
0 komment , kategória:  Játék a tűzzel (advent)  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2011.07 2011. Augusztus 2011.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 50 db bejegyzés
e év: 268 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 114
  • e Hét: 1263
  • e Hónap: 7504
  • e Év: 59770
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.