Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Rockzene,mint a sátánizmus...
  2011-08-25 17:38:37, csütörtök
 
  Rockzene, mint a sátánizmus terjesztője

A stuttgarti Evangélikus Vlágnézeti Központ (EZW) óva int a sátánizmusnaka kemény rock és nehéz metal-zene által való terjesztésétől. Ez a zenei irányzat magasztalja a hatalmat és az ördögimádatot. "Ezzel a robbantó keverékkel - így az EZW - "olyan magot vetnek, amely azután például a futballstadionokban nő fel". Az EZW a sátánizmus főszereplőiként említi a "Black Sabbath" (Fekete Szombat), az "AC/DC", a "Merciful Fate", (Irgalmas végzet), a "Venom" (Méreg), és a "Slayer" (Gyilkos)nevű szervezeteket (a nevek is hátborzongatóak!- ford.)

A sátánista zenészek célul tűzték ki valamennyi fejlődő intézménynek a lerombolását és a trdicionális értékek megsemmisítését. A szexualitást csak legperverzebb formában tekintik elképzelhetőnek. Az emberi kapcsolatok "polgárháborúvá fajulhatnak" ezzel a mottóval: "Aki utadban áll, öld meg!" A zenével igyekszenek gyűlöletet szíttani az egyházak ellen, néhánydal szövege kápolnák felgyújtásáról, az ostya szétszórásáról, az apácák brutális megerőszakolásáról szól. Emellett - írja az EZW - a fiatal hallgatók és koncertek látogatása, a sátáni poszterek és irodalom által, valamint a személyes kapcsolat révén a sátánizmus áldozataivá válnak.
(Der Feste Grund - ZDZ)		  
 
0 komment , kategória:  Játék a tűzzel (advent)  
Okkultizmusról
  2011-08-25 17:31:41, csütörtök
 
  Tények

A Németországi Egyesült Evangélius Lutheránus Egyház (Veld9 1986. október 17-18-án tartott püspöki konferenciáján Bad Harzburgban az okkultizmussal kapcsolatos problémák ügyében a következő Nyilatkozat-ot adta ki:
Amint a Német Szövetségi Köztársaság minden részéből származó jelentések igazolják az okkultista tevékenység hullámai növekvő mértékben terjednek, és a felnőttek mellett számos fiatalt is magukkal ragadnak.

Különbözőmódon kísérletek történnek kapcsolatfelvételre a halottakkal vagy állítólagos túlvilági lényekkel. Mágikus közvetlen és távgyógyítások történnek. A jövendőmondók, jósok, magukat boszorkányoknak nevező személyek száma növekszik. Asztrológiai tevékenységeket reklámoznak.

Ördögidézést és halálos rituálékat gyakorolnak.

Okkultista és spiritiszta jelenségek által lelki kapcsolatokat teremtenek, és félelmet keltenek, amelyek személyi károsodáshoz vezethetnek.

Akik ilyen dolgokkal foglalkoznak, nem valami ártatlan játékot űznek, hanem kiszolgáltatják magukat a gonosz hatalmának. Az emberekért való aggodalom és az első parancs alapján óv az egyház mindenkit most és minden időben az okkult mesterkedések minden formájától: "Én, az Úr vagyok a te Istened... Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem!"

A legutóbbi idők konkrét esetei igazolják, hogy egyre több fiatal fordul a spiritizmus felé. a gyermekek különösen fogékonyak és kiváncsiak, s rendkívüli dolgok izgatják őket. Ezért a Püspöki Konferencia kéri a szülőket, legyenek óvatosak az okkult szimbólumokkal, és jelenségekkel szemben, és folytassanak szeretetteljes, de egyértelmű beszélgetéseket gyermekeikkel.

Az okkultista tevékenységek személyiségrsomboló hatására való tekintettel emlékeztetni kell a sajtó- , a rádió és televízió szerkesztőit a publkációkkal kapcsolatos felelősségre!

A Püspöki Konferencia megerősíti azt a bizonyosságot, hogy Isten a jövő Ura, és Jézus Krisztus a gonosz minden hatalmától megszabadít!

Dr. Karlhenz Stoll
(dézet: Zeichen der Zeit 1987. febr.)		  
 
0 komment , kategória:  Játék a tűzzel (advent)  
A történelmi sátánizmus
  2011-08-25 17:23:13, csütörtök
 
  Tények

Egyedül a Német Szövetségi Köztársaságban hárommillió gyakorló okkultista él.
A franciák több pénzt adnak ki jövendőmondásra, jóslásra, boszorkányságra és ördögűzésre, mint tudományos kutatásra.
A német polgárok 58 %-a épít az asztrológiára, mint a realitásra, 25 %-a hisz az okkultistacselekmények hatásában.
A spiritizmusnak világviszonylatban 25 millió követője van.
A német TV második csatornájának egy 1984 szeptemberében elhangzott jelentése szerint egyedül Nyugat-Németországban mintegy 25000 boszorkány és sátánista pap tevékenykedik. A müncheni "Gesellschaft für Rationelle Psychologie" adatai szerint már minden nyolcadik német polgár nem az orvoshoz megy egészségügy problémáival, hanem New Age terápiára.
A történelmi sátánizmus megalapítója Aleister Crowley (1875-1947). A Cambridge-i Trinity College-ben végzett tanulmányai idején számos utazást tett Japánban, Indiában, Kínában ésCaylonban, ahol összegyűjtötte a drogokkal kapcsolatos tapasztalatokat. 1904 áprilisában Egyiptomban - saját állítása szerint - találkozott egy istentől küldött "Hoor-pa-Kraat"-tal, aki közölte vele "Thelema törvényét". Ennek a törvénynek egyetlen mondata a követkeő: "Tue, wasdu willst!" (Tégy,amit akarsz!)Crowley magát "a nagy állat"-ak vagy a "fenevad"-nak nevezte és azt állította, hogy ő egy reinkarnálódása az ördögnek.		  
 
0 komment , kategória:  Játék a tűzzel (advent)  
Játék a tűzzel 14. rész
  2011-08-25 17:15:29, csütörtök
 
  Roger J. Morneau: Játék a tűzzel
Kiadja: Avent Kiadó 1992
Budapest, Borsfa u. 55.
Felelős szerkesztő. Erdélyi László
Fordította. Varga Dániel
Tipográfia: Hunyadvári András
Dürer Nyomda Kft, Gyula
Felelős vezető: Székely András ügyvezető igazgató

Hálám az Úré

Amikor az első szombaton elhagytam az adventista imaházat, kértem az Urat, tegye lehetővé, hogy a következő szombaton is eljöhessek. Amikor újra eljöttem, szívből megköszöntem Istennek, hogy oly csodálatosan munkálkodik érettem. Az egész itt eltöltött idő nem volt más számomra, mint az Úrban való öröm és azoknak az áldásoknak a számlálása, amelyet átéltem.
Kipróbáltam azt, hogy milyen hasznos ezeknek az áldásoknak az újbóli felidézése. aszombatünneplés parancsát olyan áldásnak tartom, amelyet az ember azért kapott, hogy általa megszabaduljon a hétköznapi terhek állandó nyomásától. Amikor Isten parancsolatairól gondolkodik az ember, mind közelebb kerül a Teremtőhöz, s ezáltal lelkileg és testileg is felfrissül.
Amikor a démonokkal való kapcsolatom megszakadt és életem normalizálódott, elhatároztam, hogy egyházi és világi történelmi művekből utána nézek a szombat megváltoztatásáról szóló rendeleteknek. Szerettem volna tudni, hogyan vették át a keresztények a szombat helyett a vasárnapot, és azt is, hogy honnan származik a halhatatlanságról szóló tanítás. Két hónapig minden szabadidőmet Montreál könyvtáraiban töltöttem. Nagy érdeklődéssel olvastam a katolikus egyház könyveit és összehasonlítottam azokat a bibliai próféciákkal. Tanulmányoztam néhány olyan szent életét, akiket a katolikus egyház oszlopainak tekintenek és vizsgáltam azt, hogy életük milyen hatással volt az egyházra. Új értelmet kapott számomra a pápák története, különösen érdekelt az alexandriai Origenes élete, aki a görög egyházatyák egyike olt és Kr. u. 185-254-ig élt. Neki sikerült összekapcsolni a neo-platonisták iskolájának filozófiáját a keresztény tanokkal. Ezek a kutatások még szilárdabb meggyőződéshez vezettek.
1947-ben, egy gyönyörű szombaton átéltem a keresztség csodálatos tapasztalatátés a H.N. Adventista Egyház tagja lettem. Ugyanazon a napon megismerkedtem egy fiatal leánnyal, akit Mousseau Hildának hívtak.
Amikor azon az estén a gyülekezetből hazafelé indultunk, Taylor lelkész felajánlotta, hogy aki Kelet felé megy, elviszi kocsijával addig a parkoló helyig, ahol éjszakára a kocsiját hagyja. Négyen jelentkeztünk. Amikor kiszálltunk, gyalog folyattuk utunkat a legközelebbi villamosmegállóig Együtt mentünk Hildával. Később még néhányszor megismétlődött ez a séta, s így alkalmunk volt egymást jobban megismerni. Nem tartott sokáig, míg kölcsönös vonzalmat fedeztünk fel magunkban egmás iránt Ez a vonzalom igazi barátsággá fejlődött.
Egy napon úgy döntöttem, megkérdem, akar-e a feleségem lenni. A társadalmi szokások abban az időben bizonyos formaságokat követeltek a lánykéréssel kapcsolatban. Amikor elhatározásomról döntöttem, egy vasárnap estére terveztem ezt a fontos lépést.
Hilda egy montreáli üdülőben dolgozott, mint egészségügyi nővér és a nővérszálláson lakott. Arra gondoltam, hogy a legalkalmasabb pillanat az lesz, amikor hazakísérem és a portásra fog várni, aki ajtót nyit. Ugyanis mindig kétszer vagy háromszor kellett csengetni. Néha tíz perc is eltelt, amíg a portás kaput nyitott, aszerint, hogy az épületnek melyik részében tartózkodott.
Gyönyörű júniusi napvolt. úgy, ahogy terveztük, nagyon szép vasárnap délutánunk volt. Az estét a nyitott villamoson való utazással fejeztük be, a városon át.
Amikor a villamos két megálló között futott, Hilda haját lobogtatta a szél, szemeiben visszatükröztek a reklámok fényei. Mennél tovább néztem a szemét, annál inkább meggyőződtem arról, hogy Morneau Geraldin Hildának kellene őt hívni!
Fél tizenegy körül értünk a nővérszállása. Amikor Hilda becsöngetett és a bajáratnak hátat fordított - mert szokás szerint hosszabb várakozási időre számított - mindjárt megkérdeztem, nem szeretne-e a feleségem lenni. Alig mondtam ki ezeket a szavakat, jött a portás. Kinyitotta az ajtót, pár lépést tett visszafelé, kihúzta magát és rám nézett, mintha azt akarta volna mondani, hogy jelenlétében még adjak Hildának egy búcsúcsókot.
Hildát mind az én kérdésem, mind a portás gyors megjelenése meglepte.
- Te engem el akarsz venni feleségül?! Gondoltam, hogy egyszer majd ezt megmondod nekem.
Biztosítottam őt, hogy nekem most elég az "igen" felelet és a többit majd máskor részletesen megbeszéljük.
Alig mondtam ki ezeket a szavakat, a portás energikusan megszólalt:
- Kisasszony, jöjjön be! Vay kint akar maradni?! Nekem még más dolgom is van és ha nem jön be azonnal, kint hagyom magát!
Hiilda gyors "igent" mondott, egy gyors csókot adott és majdnem könnyek között sietett be a házba.
- Lányok, majd én megtanítom magukat, hogy amikor ajtót yitok, azonnal bejöjjenek - szikrázta a portás.
- Igen, de nem minden este kéri meg egy fiú egy lány kezét!- válaszolta Hilda.
A portás meglepődött.
- Elnézést kérek, sajnálom -mondta. - Miért nem mondta mindjárt, hogy fontos dologról van szó. Egy kicsit vártam volna.
Hazafelé mentemben boldognak éreztem magam, bár az időpont nem a legsikeresebb volt.
Amint Hildának lehetősége adódott, felhívta az édesanyját telefonon, és közölte vele tervünket.
-- Édesanyám, valami nagyszerűt akarok neked mondani!
- És miről van szó?
- Férjhez megyek!
- Megbolondultál? Hiszen csak 21 éves vagy!- És kihez mész?
- Egy fiatalemberhez a gyülezetből, Rogerhez. Te is ismered őt, hiszen már láttd néhányszor.
- De hiszen alig ismeritek egymást! Nem sietitek el a dolgot?
Azután - ahogy ezt Hilda elmondta nekem - édesanyja elsírta magát. A végén csak ennyit mondott, hogy erről még fognak beszélni.
Amikor kijelentette, hogy egyetért szándékunkkal, szeptember 20-át választottuk menyegzőnk napjává. A nyár gyorsan elmúlt, és az ősz, mintha a nyarat meg akarta volna előzni a melegével és szépségével, olyan bőven árasztotta ránk fényét és színeit Amikor mennyegzőnk napján korán felébredtem, a természet élettel volt tele Agyülekezetből visszafelé jövet csodáltuk az ősz színeit és melegét.
Mennyegzőnkre Cheseman Artúr és Rút - barátaink - adták kölcsön házukat. Csak a legszűkebb baráti körben ünnepeltünk. Taylor lelkész adott össze bennünket.
Hilda édesanyja és Rút, más asszonyok segítségéve gyönyörűen feldíszítették a házat. Amikor az ígéretet mondtuk egymásnak menyasszonyommal, kiegyenesedve, boldogan álltam a gyülekezet előtt. Nem azért, hogy elbűvöljem barátaimat! Arra gondoltam, hogy jelen vannak a láthatatlan lények is. Itt vannak az angyalok, akiket Isten küldött, hogy velünk örüljenek. És talán ott lehettek a démonok is, akiket elküldött szívtelen mesterük Nekik azonban látniuk kellett azt, hogy miként váltak semmivé terveik és buzgó igyekezet mesterkedéseik, amikor Jézus Krisztus kegyelméből elhagytam soraikat.

  
 
0 komment , kategória:  Játék a tűzzel (advent)  
Játék a tűzzel 13. rész
  2011-08-25 16:47:50, csütörtök
 
  Roger J. Morneau: Játék a tűzzel
Kiadja: Avent Kiadó 1992
Budapest, Borsfa u. 55.
Felelős szerkesztő. Erdélyi László
Fordította. Varga Dániel
Tipográfia: Hunyadvári András
Dürer Nyomda Kft, Gyula
Felelős vezető: Székely András ügyvezető igazgató

Halálos fenyegetés

Vasárnap arra ébredtem, hogy új életet kezdjek. Ahelyett, hogy szokásom szerint a cigarettás doboz felé nyúltam volna, örömmel tapasztaltam, hoy nem is vágyakozom utána.
Amikor arra gondoltam, hogy Jézus Krisztusban új, hatalmas Barátom van, szívem megtelt boldogsággal. Visszaemlékeztem arra, hogy két órával ezelőtt a démonokkal való szembesítéskor milyen hatalmasan áldott és támogatott az Ő Lelkével.
Mivel tudatában voltam emberi gyöngeségeimnek, kértem az Urat, hogy erősítsen meg aban a konfliktusban, amely előtt még álltam. A múltban mások hatása volt az, ami engem rossz elhatározásokra vezetett. Gyakran Roland barátom tanácsára hallgattam. Ő volt az, aki majdnem a démonimádáshoz vezetett.
A következő pár percben lélekben imádkoztam úgy, hogy hangosan nem mondtam ki egy szót sem. Valahol azt hallottam, hogy a démonok nem hallhatják a lélekben mondott imát, és én így akartam egy lépéssel ellenségeim előtt lenni. Elégedett voltam azzal, hogy tudatlanságban hagyhattam őket. Megtisztelve éreztem magam azáltal, hogy én, méltatlan emberi lény, beszélhettem a világűr hatalmas Urával és a démonok ezt nem hallhatták.
Azt mondtam az Úrnak, nem tudom, hogyan kezdjem a mondanivalómat a megismert igazságról az én barátommal, Rolanddal. Valószínűleg nem is lesz hajlandó engem meghallgatni, hogy meg ne szomorítsa a démonokat. Legelőször is azonban önmagamat kérdeztem, vajon megállom-e a helyem abban a nyomásban, ami rám vár.
Amikor így csendben gondolkoztam, eszembe jutott Jn 1:11-12 verse: "Az övéi közé jött, és az övéi nem fogadták be őt. Valakik pedig befogadták Őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek". Biztosítékot találtam ebben arra, hogy Isten Lelke győzedelmesen elvezet az összes szembesítésen át.
A Bibliám az éjjeliszekrényen feküdt. Kezembe vettem és lapozni kezdtem benne. Az egyik helyen olyan hatalomról olvastam, amely az én életemet is megmentette.
Ésaiás könyvében a 37. fejezetben Ezékiásról, Izrael királyáról szólt a feljegyzés, akit Isten megszabadított Szanhéribtől, a zsarnok hadvezértől. Az a mód, ahogyan az Úr megoldotta ezt a nehéz helyzetet, olyan bizalmat adott, hogy nem kell aggódnom amiatt, ami reám vár. Az Úr velem lesz!
Roland a megbeszélt időben jött.
- Fáradtnak látszol, nem vagy beteg? - kérdeztem, amint megláttam.
- Morneau! Te halálra rémítetted Georot is és engem is! Nem tudom elhinni, hogy olyan ellenséges és háládatlan légy Georggal szemben, aki oly sok jót tett értünk! Fájlalnám, ha megszomorítanád a mestert azzal, hogy visszautasítod azt a gazdagságot, amelyet készített számodra!
- Mikor hallottál erről?
- Ma reggel fél hatkor. Georg hívott fel mindjárt azután, hogy a szellemvilág főtanácsadója bejelentette neki a te hülye elhatározásodat. Megkért, hogy még egyszer próbáljalak meg észre téríteni, küönben az életedbe kerül!
- El tudom képzelni,milyen dühös volt a főtanácsadó, amikor felszólításomra el kellett távoznia lakásomból!
- Mi??! Te azt mondod, hogy kiutasítottad a főtanácsadót? Hát nem értelek!
- Jól értetted. Ma reggel négy körül beszédem volt a főtanácsossal, de amikor szemtelen lett, megkértem Isten Lelkét, utasítsa ki. Afalon otthagyta a nyomát, amikor az ajtót nekivágta a falnak. - megmutattam neki a kilincs nyomát a falban.
- Te! Te! Roger Morneau! Beszélgettél a szellemvilág főtanácsadójával? Tudod, hogy sok tagunknak, akik már évek óta imádják a szellemeket, még nem volt lehetőségük beszélgetni a főtanácsadóval,4 És te rövid ideje vagy kapcsolatban velük és máris így megtiszteltek?! Ez is annak a jele, hogy a mester nagyon nagyra becsül téged!
- Fantasztikus jövő áll kettőnk előtt, Roger! - kiáltotta ragyogó arccal. Hagyd a kereszténységet a keresztényeknek, és gyerek, menjünk a főpaphoz! Biztos, hogy újra megnyeri érdekedben a szellemek jóindulatát és minden újra rendben lesz! A pap megért téged. Azt mondta, hogy természetednél fogva kalandor jellemű ember vagy és természetednél fogva igyekszel jobb utat keresni. A legrosszabb az, hogy ha már a kereszténység után érdeklődsz, miért nem választasz más egyházat, miér éppen a szombatünneplőkhöz mész?!
- Roger, te egyáltalán nem érted, milyen nagyon felizgattad a szellemeket! A főpap azonban biztosított engem arról, hogy ha most velem jössz az irodájába, akkor ismét minden rendben lesz. Vár bennünket! Na, mit szólsz, barátom? Akkor megyünk?
Roland cigarettát vett elő és engem is megkínált. Nagyon meglepődött, amikor nem fogadtam el.
- Morneau, te egészen más ember vagy! Amikor ide beléptem, már akkor észrevettem. igaz az is, hogy nem érzem jól magam a jelenlétedben. Lehet, hogy amit most mondok, butaságnak tűnik előtted, de az az érzésem, hogy ez nem az ahely, ahol nekem most lennem kell! Valahol máshol kellene lennem!
Amikor beszélt, megbizonyosodtam, hogy krisztus betöltötte életemben János apostol szavait: "Az övéi közé jöve, de az övéi nem fogadák be őt. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek" (Jn 1:11-12). Az volt az érzésem, mintha az úr jézus jelenléte világítana be és az Ő fenségének láthatatlan légköre venne körül, amit barátomnak éreznie kellett, s ezért érezte magát feszélyezve.
- Az, amit a jelenlétemben érzel Isten Lelkének jelenléte. Ő erősebb, mint az a lélek, aki veled van. S ami azt az észrevételedet illeti, hogy más ember vagyok, abban igazad van. Egy rövid hét alatt olyan ismereteket szereztem, amelyek értékesebbek számomra, mint a földön található összes ezüst és arany. Ez az oka annak, hogy miért nem fogadhatom el azt a gazdagságot, amit nekem a démonok kínálnak. Ha mégis elfogadnám ajánlatukat, ezzel önmagamnak ártanék.
- Nem szeretném, ha félre értenél - mondtam tovább. - Tudom, hogy a szellemek ajánlata nagyvonalú, de hiányzik belőle az, ami a legfontosabb: maga az élet!Az az élet, amelyért értelme volna birtokolni azt a nagy gazdagságot. Én jobb ajánlatot kaptam: annyi aranyat, amennyit csak akarok, s hozzá a vég nélküli életet is!
Azután beszéltem neki az örökélet örömeiről. Még ha nem is voltam képes mindent bibliaversekkel alátámasztani úgy, mint a Grosse házaspár, Isten lelke így is megsegített, hogy barátom mintegy negyvenöt percen át csodálattal hallgathassa az igazságot.
Rámutattam neki mindarra, ami számoma fontosnak tűnt. Ha valamelyik pontnál megálltam, hogy megvárjam, hogyan reagál, csak annyit mondott: "Most már értem!" Nem tett fel egyetlen kérdést sem és megjegyzése sem volt. Ezért tovább folytattam.
- Látom, nincs szándékodban eljönni a Főpaphoz! - mondta a végén. - Mégis meg kell tennünk! Vissza kell térned a valóságba! Amiket mondasz, azok gyönyörű dolgok, de nem valók egyikünknem sem! Ezért felejtsd el őket! Én sem akarok egy távoli "jó" életre várni. Most akarom azt megélni! Ami téged illet Morneau, neked sincs más választásod! Amit mondasz, csak bebeszéled magadnak, de vedd tudomásul, nem vagy a magad ura! Szeretnéd, hogy az légy, de nem vagy az! Minél előbb elismered ezt, annál jobb lesz reád nézve!
Nagyon fel volt zaklatva és katasztrófahangulata volt. Elkezdett járkálni a szobában le és fel, s a kezét tördelte.
- Nagyon nehéz feladat volt reám bízva. Azt, amit most neked mondok, inkább egy ellenségnek mondanám, mint egy olyan személynek, aki évek óta a barátom.
Izzadni kezdett, bár a szobában egész hűvös volt.
- Morneau, meg vannak számlálva a napjaid! Hasonlóképpen annak a házaspárnak, amelyk eltávolított téged a mestertől. Ezen csak az változtathatna, ha azonnal eljönnél velem a főpaphoz. Ő megnyeri számodrar a szellemek jóindulatát és újra rendben lesz minden. Így nem történik senkinek bántódása.
Kis ideig hallgatott és letörölte homlokáról az izzadtságot.
- A főpap meg akarja veled értetni, hogy titkos társaságunkat senki sem hagyhatja el élve. Kettőnket a lelkek juttattak oda. Mi az ő alárendeljei vagyunk és nem ők a mieink! Engedd, hogy ezt megmagyarázzam! Eddig azt hittük, hogy Georggal való találkozásunk és az ő meghívása abba a vendéglőbe a véletlen műve volt. Nem így van! Az előző éjszaka Georgnak megjelent egy lélek, aki megparancsolta neki, hogy menjen el a feleségével ara a spiritiszta szeánszra. A lélek megmondta neki, hogy ott velünk fog találkozni. Elmondta neki azt is, hogy a tengerészetnél szolgáltunk. Részletes utasításokat kapott velünk kapcsolatban. A feleségét lekötötték a médiummal, hogy Georgot egyedül küldje haza, őt pedig majd Belangerék viszik haza.
- Nos, Roger, eleget beszéltem! Gyere barátom, mert az idő rohan!
Roland keze a kilincsen volt és várta, hogy elindulok. A karosszékra mutattam és kértem, várjon még egy kicsit és üljön le, hogy elmondhassam neki, miért nem megyek a főpaphoz. Ő vonakodott és azt mondta, nem tudja elviselni ezt a légkört. Isten Lelkének jelenléte - ami számára idegen volt -, nem engedte meg neki, hogy leüljön és kényelembe helyezze magát.
Elmondtam neki, hogy a Szentléélek jelenléte segít nekem és már reggel kértem az Ő segítségét. Könyörögtem neki, szabadítsa meg magát a démonoktól és lépjen kapcsolatba a magasabb, isteni hatalommal. Ebben találná meg a biztonságát. Azután késztetve éreztem magamat arra, hogy meghívjam az egész sátánimádó csoportot barátaim közé. Biztosítottam arról, hogy semmi bajuk sem lehet.
- Szeretitek a tiszteletet és a figyelmet - folytattam. - Elintézem nektek, hogy az első helyekre ülhessetek. Száz helyet kérek részletekre, hogy mindenkinek jó helye legyen.
- Ezt megtarthatod magadnak - mondta Roland - én elégedett vagyok azzal, ahol vagyok! - Ismét le kellett törölnia arcáról az izzadtságot. - És tudom, hogy a többiek is éppen úgy gondolkodnak, ahogy én.
- Szerettem volna nektek felkínálni az örökélet áldását, ahogyan én is kaptam. - Majd témát változtattam és az ő ultimátumáról beszéltem:
- Azt mondtad, hogy mind az én,mind pedig a barátaim napjai meg vannak számlálva. Azt mondtad, hogy a démonok készülnek végrehajtani fölöttünk az ítéletet. Szeretném elmondani neked és mindazoknak, akiknek velem és barátaimmal rossz szándékai vannak - amint azt már a múlt éjszaka elmondtam a démonvilág főtanácsadójának is -, érettünk meghalt Jézus Krisztus oltalmába helyeztük és mi készek vagyunk Vele a halál árnyékában is járni. Amíg Krisztus velünk van, addig a démonok nem árthatnak nekünk!
Barátom úgy megrémült, hogy egy jó percig nem tudott megszólalni. Arca fehér lett, szeme felakadt és azt hittem, életét vesztette.
- Valami baj van? - kérdeztem. Ő nem felelt.
- Roland kérlek, valami nincs rendben?! Tudom, hoy az a lélek, aki veled van, hatalmas. Többé ne beszélj erről a dologről, mert félelmet kelt bennem!
Amikor már úgy tűnt, minden rendben van, megkértem, hogy adja át üzenetemet a főpapnak.
- Morneau - szólt ismét Roland -, az ultimátumot még nem fejeztem ki egész világosan. Veszélyben van az életed! Azt nem is gyanítom, mit tehetnek veled a lelkek. A vezető bizottság véleménye szerint azáltal, hogy sorainkat elhagyod, olyan titkos információkat viszel magaddal, ami a mester dolgát zavarhatná. Egyik tagunk hajlandó volt tízezer dollárt adni a te likvidálásodra. Arról volt szó, hogy téged meg kell ölni! Mivel javaslatát nem tartottuk ésszerűnek, ezért elvetettük.
- Egyben azonban megegyeztünk - folytatta Roland. - Ha valamelyik lélek azt jelenti, hogy beszéltél titkos szervezetünk tevékenységéről olyan valakinek, aki nem tartozik közénk, akkor agyonlőnek téged. Erre három önkéntes vállalkozott. A bizottság ezt fogadta el a legokoseabb megoldásnak. Így minden közöttünk marad és idő előtt nem kerülünk összeütközésbe a törvénnyel. Ezt a javaslatot előterjesztettük a szellemvilág egyik tanácsadójának, aki szintén jóváhagyta. A három önkéntest látnoki képességgel ruházták fel, hogy állandóan figyelhessék tartózkodási helyedet. Úgy gondoltam, ezt nem lesz szükséges elmondanom neked, de mivel visszautasítottad a főpap ajánlatát, ezért nem tehettem mást. Kár!
- Mondd meg a papnak, hogy bátor vagyok, de nem ostoba. Semmi hasznom abból, ha valakinek beszélnék a titkos társaságról. Erről hallgatok. De ey hazug lélek szavában bízni, hogy túléljem, ezt nem teszem! Mondd meg a papnak, hoy Jézus Krisztusban új barátot találtam. Ő mindenható és tiszteletet érdemel, de olyat, hogy előtte nevének említésére is reszketnek a démonok. És ha parancs is hangzik el az Ú nevében, akkor a démonok menekülnek. Ennek én magam is tanúja voltam az elmúlt éjszaka.
Nem tudom, hogy azt, amit magamban éreztem, akkor, lehet-e nevezni igazságos haragnak, de Roland fenyegetése olyan elhatározást váltott ki bennem, hogy neki is meg kell tudni azt, hogy Isten él és igazságos.
- A pap bizonyosan ismeri a Bibliát. Olvassa el azt, ami ott fehéren feketén áll a dicsőség Uráról.
"Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, és ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak" (Kol 2:9-10).
Ezt a bibliai idézetet mindjárt le is írtam egy darab papírra, hogy barátom el ne feledje.
- És ha már Biblia lesz a kezében - fűztem hozzá -, szeretném, ha egy más tény is eszébe jutna! Évszázadokkal ezelőtt volt egy hatalmas király, akinek sok szolgája és leigázott népei voltak. Egy napon azonban olyan személyt káromolt, akit nem lett volna szabad. Egy napon olyan embert támadott meg, akinek személyes barátja volt az Isten. Az eredmény az lett, hogy elveszítette 185 ezer katonáját. Szanhéribnek csak kevés tisztje élte át a vereséget, hogy tanúi legyenek, mi lett a következménye királyuk fölényeskedésének. És amikor visszatért Ninivébe, saját két fia szúrta át karddal. Erről Ésaiás 37. fejezetében olvashatsz!
- Roland, értesítsd a papot, jól gondolja meg, mielőtt parancsot adna Roger Morneau eltávolítására! Nehogy ők maguk, a bérencek legyenek megölve! Most én szeretnék valamit elmondani erről a szabályról.
Kértem, jöjjön az asztalhoz, ahol a Bibliám feküdt. Ésaiás próféta könyvének 37. fejezeténél nyitottam ki. Kértem, olvassa el azokat a verseket, amelyeket pirossal aláhúztam, hogy kívülről megtanulhassam.
"És elvevé Ezékiás a levelet a követek kezéből, és olvasá azt, és felmenvén az Úr házába, kiterjeszté Ezékiás azt az Úr előtt.
És könyörge Ezékiás az Úrhoz, mondván:
Seregeknek Ura, Izrael Istene, ki a Kerubokon ülsz! Te, cssak Te vagy a föld minden országának Istene, Te teremtéd a mennyet és a földet.
Hajtsd ide Uram füledet és halljad, nyisd meg Uram szemeidet és lássad! Halld meg Szanhéribnek minden beszédeit, amelyeket izent az élő Isten káromlására4
Bizony, Uram, Assiria királyai elpusztítottak minden országot és azoknak földjét.
És isteneiket tűzbe veték, mert nem istenek voltak, hanem emberi kéznek csinálmányai, fa és kő, így veszhették el azokat...
Azért így szól az Úr Assiria királyáról: Nem jő be a városba, nyilat sem lő reá, és nem szállja meg pajzzsal azt, és töltést sem készít ellene.Az úton, amelyen jött, visszatért, de a városba be nem jő, azt mondta az Úr.
És megoltalmazom e várost, ogy megtartsam azt én magamért és szolgámért, Dávidért!
Akkor kijött az Úrnak angyala és levágott az assir táborban száznyolcvanötezret és midőn reggel az emberek felköltek, ímé azok mindnyájan holt hullák valának!
Elindula azért és ment és visszatért Szanhérib, az assiriai király, és lakozék Ninivében.
És lőn, hogy mikor imádkozék az ő istenének templomában, az ő fiai: Adramélek és Saréser levágták őt karddal, és ezek Ararát földére menekülfén, fia Esárhaddon uralkodék helyette" (Ésa 37:14-20, 33-38).
Megmutattam neki ezeket az Igéket és elmondtam azt is, miként áldott meg engem a Szentlélek a ma reggeli elmélkedésemkor. Ő késztetett kinyitni a Bibliát, hogy megtudjam, milyen könnyen képes megoldani nehézségeimet.
- Már látom, hogy ugyanaz megtörténhet velünk is, amit neked terveztünk - felete Roland és látszott rajta, hogy fél.
- Igen, a felelősség a főpapé. Mondd meg neki, hogy azon a napon, amelyen ő és szekértolói elhatározzák, hogy megölik Roger Morneaut, az élet Adományozója megvonhatja tőlük az életet, slehet, hogy csak maga a pap marad életben, hogy legyen, aki eltemesse őket. És ez megtörténhet bársmelyik összejövetelen is, a hamis istenek imádása közben. Akkor azután az imaházat halálos csönd fogja betölteni!
Roland leült és cigarettára gyújtott. Keze annyira reszketett, hogy alig tudta a cigarettát a hamutartó felé tenni. Hozzá kellett lépnem, hogy megtegyem helyette.
- Roger, mennem kell! Attól félek, hogy ez akkor is megtörténhet, ha csak maga a pap fog tudni róla. Amint innen elmegyek, felhívom Georgot, s megmondom neki, hogy mindannyiunk élete veszélyben van, ha nem sikerül megakadályoznunk a három önkéntest szándékában. Ha minden tag előbb szerez erről tudomást, mielőtt a pap hallgatást parancsolna, akkor még van lehetőség arra, hogy megmeneküljünk. Lehet, hogy azután, ha mi nyomást gyakorolunk rá, eláll szándékától és hosszú életet enged néked.
Amikor utoljára kezet adtam neki, azt mondta, hogy ezután kerülni fogja velem a találkozást, mert nem szeretné magára haragítani az isteneket. S ha valamikor találkoznánk, akkor ne ismerjük egymást. Azt válaszoltam, hogy ha ezt ő így kívánja, akkor nem teszek ellene.
Így ért véget a természetfeletti világba vezető utam, telve feszültséggel, és így veszítettem el barátomat. Azonban azok az áldások, amelyek ebből a szakításból származtak, felülmúlták a tőlük kapott előnyöket. Maga az a tény, hogy még ma is élek, Isten szeretetének és Jézus Krisztus jóságának és hatalmának bizonyítéka.
Rolanddal soha többé nem találkoztam, csak egyszer láttam őt messziről, amikor a st. Catherine sugárútön kijött egy üzletből. Selyem öltöny és fehér kalap volt rajta és egy tilos helyen parkoló Cadillacba szállt be. Előkelő volt, de nem irigyeltem tőle.
Amikor azon a szép napon mentem a villamos megálló irányába, szívem tele volt az Úrtól kapott örömmel. Gondolataim a mennyei szentélyben voltak, s arra gondoltam, hogy van Megváltóm, aki új élettel ajándékozott meg.
Habár szakítottam a démonokkal, ők mégis szerettek volna velem kapcsolatot teremteni. Hónapokon át hallottam éjszakánként a kopogtatást. Egy este eljött Ciril, hogy ennek tanúja legyen. Amikor meghallotta a démonok zaját, azt mondta:
"Menjünk ki innen! Hogyan bírod ezt?! Miért nem költözöl el innen?"
Nem akartam a démonok előtt azt a látszatot kelteni, hogy félek tőlük. Úgy gondoltam, ha menekülnék előlük, akkor állandóan menekülnöm kellene. Ezért az úrra bíztam, hogy Ő ad nekem védelmet és megadja azt a segítséget, amire szükségem van, bárhol is vagyok.		  
 
0 komment , kategória:  Játék a tűzzel (advent)  
Játék a tűzzel 12. rész
  2011-08-25 08:25:06, csütörtök
 
  Roger J. Morneau: Játék a tűzzel
Kiadja: Avent Kiadó 1992
Budapest, Borsfa u. 55.
Felelős szerkesztő. Erdélyi László
Fordította. Varga Dániel
Tipográfia: Hunyadvári András
Dürer Nyomda Kft, Gyula
Felelős vezető: Székely András ügyvezető igazgató

Nehézségeim a démonokkal

Amikor azon az éjszakán könyvet vettem a kezembe és olvasni akartam, nyugalmamat megzavarták. A cédula, amelyen Roland üzenete volt, röpködni kezdett a szobában. Nekirepült a kezemben levő könyvnek, ami kiesett a kezemből. A gonosz lélek működött! Előtt meg akatam őt szidni, de fégül is úgy döntöttem, nem állok vele szóba, történjék bármi is! A cédulát bedugtam a könyv lapjai közé és olvastam tovább. Hitelen egy láthatatlan erő kitépte a kezemből a könyvet és a szemközti falhoz vágta.
Mivel becsültem barátomat - nem pedig a démoni tevékenysége miatt - úgy gondoltam, felhívom Rolandot. A folyosón volt ugyan a telefon, de ezt most nem akartam használni, ezért lementem a vendéglőbe, ami egy kissé távolabb volt lakásomtól. A telefonfülkében megnéztem az órámat: éjfél után egy óra volt. Feltárcsáztam a számot. Roland felvette a kagylót, és azonnal beleszólt:
- Te vagy az, Morneau?
- Igen, én.
- Morneau, te szerencsétlen! Mi van veled? - támad rám Roland. - Ne vedd rossz néven, nem haragból mondom. Azt akarom csak mondani, hogy az életeddel játszol! Nem zavarodtál meg véletlenül?
- Nagyon zavarodottan beszélsz - mondtam. Valamilyen problémád van?
- Nekem? Nekem nincs problémám! De te vagy az, akinek nehézségei vannak, s mégis olyan gondtalanul beszélsz, mintha mi sem történt volna! Morneau, mindig becsültem körültekintésedet, de most az egyszer túl messzire mentél, a lelkek ellen fordultál, akik eddig csak a javadat akarták. De most megölnek! Meglep, hogy még életben vagy! Hallod, gondot okozol nekem! Mivel javadat akarom, egész este a telefonnál ültem és vártam, mikor hívsz fel. Nincs mondanivalód?
- Természetesen van, de hogyan tehetem, ha nem engedsz szóhoz jutni?!
- Morneau, te talán fel sem fogod, milyen nagy bajban vagy! Már szerda este mélyen a pácban voltál. Sátán papja mondta ezt nekem. Demost már késő! Túl késő!
- Roland - szakítottam őt félbe -, ha megnyugszok, akkor talán jobban megértjük egymást. Mondd meg nekem, mi történt szerdán? - Egy kis idő múlva megnyugodott.
- Amikor szerdán beléptem az imaházunkba, azonnal behívtak a főpap irodájába. Megkérdezték, láttalak-e a múlt héten. A főpap arca elárulta, hogy valami szörnyű dolog történt. Megijedtem, hogy talán meghaltál, de ő azt mondta, hogy ettől sokkal rosszabb történt. Kedden éjjel, az éjféli szent óra alatt megjelent neki egy szellemvilágbeli tanácsadó és azt mondta, hogy olyan emberekkel tanulmányozod a Bibliát, akik szombatot ünnepelnek, és ezeket az embereket a mester nagyon gyűlöli. A pap felszólított engem, hogy keesselek fel és figyelmeztesselek a veszélyre, amelyben vagy, de nem tudtalak megtalálni.
- Hidd el Roland, minden Isten ellenőrzése alatt van és én nem vagyok semmiféle veszélyben!
- Ezt csak te gondolod! -mondta ismét felemelt hangon. - M este fél hétkor felhívott a főpap és közölte velem, hogy a szellemek jelentése szerint a gyülekezetben voltál ezekkel a szombatüneplőkkel és ez a mestert nagyon feldühítette. Mit szól most ehhez?
- Igen, komolyan foglalkoztam a Bibliával és voltam az adventisták gyülekezetében is. Nekem azonban teljesen közömbös, hogy érzi magát miattam az elbukott angyal. Ha többet akarsz tudni múlt heti tevékenységemről, akkor reggel gyere el hozzám!
Hazafelé menet imádkoztam, s azután aludni tértem. Úgy húsz perccel később kigyulladtak lakásom fényei. Eloltottam őket, tehát, de azok azonnal kigyulladtak. Úgy döntöttem tehát, hogy villanyfény mellett fogok aludni. Néhány peccel később szobámban minden mozgásban volt. Az egyik kép átrepült a szemben lévő falra és ott maradt lógva. Az asztali lámpa a levegőben lógott anélkül, hogy valaki tartotta volna. Amikor ezt a tevékenységet figyeltem, világos volt előttem, hogy imáim korlátozzák a démonokat. Nem beszélhettek velem, amit nézetem szerint szerettek volna. Jézus Krisztus nevében távozásra szólítottam fel őket. A lámpa és a képek a földreestek. Felemeltem a lámpát, megigazítottam, megsrongálódott ernyőjét. Az összetört üveget a földön hagytam, hogy majd reggel eltakarítom. Megköszöntem Jézusnak a segítségét és aludni tértem.
Az a gondolat, hogy a hatalmas démonok eltávoztak, amikor Jézus nevét hívtam segítségül, megelégedéssel töltött el. Ez a szembesítés megerősített abban, hogy minden Isten ellenőrzése alatt van, Isten vigyáz az övéire!
Egy óra múlva visszajöttek a démonok. Ismét felszólítottam őket Jézus nevében, hogy azonnal hagyják el a lakásomat. Késlekedés nélkül el is mentek, s én ismét megpróbáltam aludni.
Nagy meglepetésemre négy óra körül az egész megismétlődött. Felültem az ágyon és magamban magyarázatot kerestem, miért engedi meg az Úr, hogy a démonok visszajöjjenek. Arra következtettem, hogy maguktól a démonoktól kell választ kapnom, mit gondolnak arról, hogy Jézust elfogadom Megváltómnak. Csak később döbbentem rá, milyen veszélyes volt velük beszélgetni!
- Ti tehát beszélgetni akartok velem? Akkor beszéljetek!
- Miért vonakodsz velünk beszélni? - kérdezte az egyik démon olyan hangon, mintha a szobában röüködne.
- Mert jobb Mestert találtam magamnak.
- Mikor hagytál el bennünket, amikor oly sok jót készítettünk számodra?
- Sok éven át becsaptatok engem, ezért többé nem közösködöm veletek!
- Mi tisztességesen bántunk veled attól a pillanattól kezdve, hogy kapcsolatba léptél a gazdagság és a hatalom forrását ismerőkkel - mondegy egy tekintélyt keltő hang.
Felismertem, hogy a szellemvilág egyik főtanácsadójával beszélek. Úgy tűnt, hogy minden energiával telt meg, és az ő jelenlétét érezni lehetett a levegőben. Rádöbbentem, hogy ezzel a hatalommal énnem boldogulok, ezért csöndben imádkoztam: "Uram, Jézusom, kérlek, segíts nekem! Ekkor eszembe jutott egy hely a ibliában, amelyre az előző nap figyelmeztetett engem Taylor lelkész. "Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadták be őt. Valakik pedig befoagdák át, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek" (Jn 1:11-12). Rögtön az volt az érzésem, hogy Isten engem győzedelmesen átvezet ezen az oly kockázatos találkozáson is. A belsőm valódi nyugalommal telt meg.
Amikor a beszélgetést folytattuk, az volt az érzésem, hogy a démon bizonyos válságban van. Éreztem, hogy az elkeseredés hullámai kerülgetik, amint tudatára ébred annak, hogy fáradsága hábavaló annak érdekében, hogy engem az ő ügyének megnyerjen.
- Jól figyelj - mondta a démon -, megmondom neked még egyszer: a mester nagy gazdagságot készített számodra, ha felhagysz azoknak a társaságával, akiket ő gyűlöl és megszűnsz szombatot ünnepelni, amit ő megvet.
- Hiszem, hogy a te szemszögödből nézve igazat mondasz, azonban a te gazdagságod nekem nem kell. Jobb ajánlatot kaptam jutalmul hűségemért - annyi aranyat, amennyit csak akarok, és ehhez örök életet, végtelent, örömteljes életeet. Elhatároztam, hogy életemet Jézus Krisztusnak adom.
- Ezt a nevet többé ki ne ejtsd! - mondta a démon haraggal. Beszélnem kell veled, de ezt a nevet ne emlegesd. Én főtanácsadó vagyok a szellemvilágból! Olyan utat készítettünk neked, amelyen dúskálhatsz a gazdagságban. Georgnak is mi szereztünk hírnevet és elismerést, amelynek most örvend. A találkozástokat is mi szerveztük meg. Sürgősen kérlek, ne játszd el a lehetőséget!
- Figyelj rám! - mondtam a démonnak. - Úgy tíz nappal ezelőtt beugrottam volna a trükködnek, de ma már nem. Ma má csak néhai lélekimádó vagyok, aki ebből levonta a szükséges tanulságot. Az én mesterem most Jézus, és az Ő segítségével egyike akarok lenni azoknak, aik a Ő törvényeit betartják, szombatját megszentelik, és akiket te gyűlölsz. Ami pedig téged illet, és barátaidat a lélekvilágból, ti nem vagytok mások, csak hazugok. Aranyat kínáltok azért, hogy mndjak le az örök életről. Ezt már nem! Én meg akarom várni míg az Úr eljön. Azután minden gazdagságot megkapok, amire szükségem lesz az új földön."
Talán két percig csak a vekker ketyegését lehetett hallani. Ebből érződött, hogy a démonvilág tanácsadója nem számított ilyen reakcióra. Időre volt süksége, hogy új haditervet eszeljen ki.
- Jól van - mondta végül - a gazdagságot és dicsőséget, amelyet a mester kínál visszautasítod, ezért életed része a szegénység lesz. Az is csak akkor, ha még egy kis ideig sikerül életben maradnod. Mától fogva állandóan a halál árnyékában jársz!
Azután olyan nevetést hallottam, amilyet soha az életben! Telve volt kegyetlen kárörömmel. A hideg veríték vert ki, mégis biztos voltam,hogy Isten megőriz!
- Azt mondom neked démon, hogy életemet a golgotai Krisztus alá helyeztem és kész vagyok Vele a halál árnyékában is járni! Most pedig az Ő nevében parancsolom, távozz innen!
A hátsó balkonhoz vezető ajtó kivágódott és a démon elhagyta a szobát. Azután az ajtó olyan erővel csapódott be, hogy a kilincse majdnemátszakította a gipszfalat.		  
 
0 komment , kategória:  Játék a tűzzel (advent)  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2011.07 2011. Augusztus 2011.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 50 db bejegyzés
e év: 268 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1062
  • e Hét: 3384
  • e Hónap: 9625
  • e Év: 61891
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.