Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Az (volt) ellenforradalmárok 2
  2011-08-04 18:01:13, csütörtök
 
  Hollós Ervin - Lajtai Vera
Köztársaság tér 1956
Kossuth Könyvkiadó 1980

Az 1953 és 1956 közötti években az emigráció és az országon belüli ellenzéki és ellenséges mozgalmak mindinnkább igyekeztek ellentéteik ellenére is egységes antiszocialista frontot alkotni. Bár még ott feszültek közöttük az osztályellentétek - a burzsoázia és a kispolgárság különböző csoportjainak, valamint a feudális arisztokráciának ellentétes érdekei -, de a kétszakaszos taktika jelengősége ebben a helyzetben is az volt, hogy ezeket az ellentéteket tompította, háttérbe szorította, és a szocialista rendszer elleni közös harcra ösztönözte mind a külső, mind a belső erőket.
Magyarországon a kétszakaszos taktika értelme éppen az volt, hogy az ellenforradalmi erők fel tudjanak vonulni, ezért az első szakaszban hangoztatott jelszavak a valóságos célkitűzéseket takarták. Ez átmenetileg lehetővé tette, hogy az ellenforradalom ne tisztán jelentkezzék, hanem a szociális bajok orvoslásának, a megsértett nemzeti önérzet szószólójának, egy új "orradalomnak" a jelmezében. S ez 1956 októberében, ha csak néhány napra, sikerült.
S itt lényeges ponthoz jutottunk. Ismeretes, hogy 1956 októbere előtt válságos politikai helyzet alakult ki, mindenekelőtt a pártban. Nem a rendszer volt válságban. Nem a termelőerők fejlődése került kibékíthetetlen ellentmondsásba a termelési viszonyokkal. Általában a szocialista társadalomban - és ez vonatkozik 1956-ra is - keletkezett ellentmondások megoldhatók mindenféle robbanás nélkül. Ha volt válság, az a pártvezetés válsága volt Annak építése során keletkezett ellentmondásokat, válságba jutott a vezetés, és ezután az egész párt válságává vált. a dogmatizmus, egy elképzelt valósághoz való ragaszkodásss és az ezzel szemben jelentkező revizionizmus, mely szintén csupánss elképzelésekhez tapad, olyan helyzetet teremt, melyben elodázódik a régóta érlelődő és napirendre került társadalmi kérdéseks megoldása. Az objektíve létező ellentmondások, melyeket nem oldanak meg időben, megkönnyítik az ellenforradalmi erők előretörését, szövetségi rendszerük kiépítését, s azt a taktikát, amelyről már szóltunk.
A külföldi és a hazai reakciósok, a leleplezett és 1933-1956 között kiengedett tényleges ellenforradalmi szervezetek, pártok, csoportok vezetői és aktivistái együtt készítették elő és hajtották végre az ellenforradalmi lázadástss. Később hozzájuk csapódtak a 25-e után különböző bösrtönökből, rabmunkahelyekről kitörtekss, vagy kiszabadultak. És égül voltak olyanok is, akiknek sikerült szervezetüket épségben megtartaniuk, akiket nem tudtak 1956 októberéig felfedni és leleplezni. Ilyenek voltak a legkülönböőbb ellenforradalmi, szélsőjobboldali, fasiszta, vagy nacionalista szervezetecskékben, csoportocskákban tömörülők. Hangsúlyoznunk kell, hogy a felsoroltak köül csak bizonyos vezetők és csoportok vettek részt a fegyveres akciókban és a Köztársaság téri ütközetben. Nagy részük inkább a politikai harc szféráiban tevékenykedett. Ilyen volt a valamikor Agrárfront néven működő későbbi Keresztény Frsont, valamint a titkos klerikális szervezetek által nevelt fiatalok jó néhány tömörülése, mint például a cisztercita, a piarista, a Tegnum Marianum.
Meg kell jegyezni, hogy általában a cisztercita, a piarista, a jezsuita és más egyházi, valamint szerzetesi titkos mozgalmak vezetőienek többsége és a befolyásuk alatt állók nagy része nem a fegyveres harcra koncentrált, őket mindenekelőtt a különböző pártokban, ifjúsági szervezetekben, mozgalmakban találjuk. Egy részük azonban, éppen az ellenforradalmi szellemű nevelés következtében, tudatosan vállalta a fegyveres harcot is vagy belesodródott abba. A fentieknél jelentékenyebb szerepet töltött be a Szeretet Párt, vagy más néven Fehér Partizánok, a Botond-hadosztály, a hadapródiskolások szervezetei, a Nemzeti Ellenállási Mozgalom egyes csoportjai és egyes titkos, de tapasztalt ellenforradalmárok által irányított diákcsoportok.
Az ellenforradalmi szervezetek tagjai nyugatról vártak segítséget és támogatást "felszabadításukhoz" Különösen nagy szerespet játszottak körükben a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége által kiképzett és Magyarországra irányított emberek, olyanok, akiket azután törvényesen is felelősségre vontak hírszerző tevékenységükért. Az is bebizonyított tény, hogy a Corviz köziek már ezekben a napokban érintkezésben voltak az angol és az amerikai követség egyes tisztviselőivel. A Kilián-laktanya parancsnoksága az angol követséggel, a Széna tériek a belga és az angol követséggel. Anélkül, hogy részleteznénk a minőségüket és mélységüket, e kapcsolatokat igen fontosnak tartjuk, mindenekelőtt a fegyveres csoportok élén álló politikai arculatának megítélése szempontjából. E kapcsolatok nagyrészt burkolt, titkos, de mindinkább nyíltabbá váló együttműködést jelentettek.
Teljesen nyílt volt azonban a Szabad Európa Rádió szerepe. Útmutatásai kifejezetten a fegyveres felkelőkhöz szóltak. Önmagában nem perdöntő, bár lényeges és jellemző, hogy 28-a és 30-a kööztt egyre több angol, amerikai, francia, nyugatnémet, svájci, osztsrák stb. újságíró, fotóriporter tűnt fölés kezdte tömegesen látogatni a "felkelők" székhelyeit, központjait. A teljes kitárulkozás azonban 30-a után következett be. A Szabad Európa Rádió nemcsak a harc továbbfolytatására biztatott, hanem azt is megmondta, milyen feltételek alapján tárgyaljanak, kiket kell eltávolítani és milyen poíciókat kell követelni a kormányban. Október 23-a délutánjától a Szabad Európa Rádió nemcsak stratégiai, de taktikai útmutatásokat is adott. Harcot folytatott azért, hogy az ellenforradalmat népfelkelésnek minősítsék, és egyidejűleg általános támadást hirdetett és szervezett a párt ellen. S miután kibontakozott a párt egésze elleni támadás, máris "a kommunista rendszer" elleni harcra buzdított. Mindehhez segítséget és támogatást ígésrt olyan hangnemben és olyan módon, amelyből csak azt a következtetést vonhatták le az ellenforradalmárok, hogy a Nyugat beavatkozása és támogatása küszöbön áll, órák kérdése. A fegyveres ellenforradalmi központokban külön részlegeket hoztak létre a Szabad Európa Rádió hallgatására, amelyek pontosan felvették az adásokat. A Szabad Európa Rádió futárokat is küldött, valamint rádió adó-vevő készülékeket a legnageyobb fegyveres csoportok számára, amelyek ugyancsak futárok útján teremtettek összeköttetést a Szabad Európa Rádióval. Ezért minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Szabad Európa Rádió útmutatással, biztatással szolgált a Budapesti Pártbizottság elleni ostromhoz is. Nem változtat ezen az sem, hogy a későbbi ésrtékelésekben megpróbálták letagadni ennek az uszító központnak ilyan irányú szerepét. Sőt éppen azok, akik felelősek voltak a lázadás kirobbantásáért és irányításáért, szemrehányást tettek a lázadóknak, hogy túlságosan siettek. Nem voltak eléggé megfontoltak és elhamarkodták a dolgokat . De nem volt elég megfontolt a Szabad Európa Rádió sem, és azok sem, akik jóváhagyták adásait, politikai útmutatásait.
E korántsem teljes ismertetéssel nem azt akarjuk állítani, hogy mindezok, akik felkészítették a Corvin közieket, a Baross térieket és a többi ellenforradalmi fegyveres csoportot, s akik részt vettek a támadásban, valamennyien szélsőjobboldali, fasiszták, horhysta katonatisztek, csendőrök, rongyosgárdisták, egykori nyilasok, SS-ek, pártszolgálatosok, vagy az alvilághoz tartozó bűnözők voltak. Ebben az esetben egyszerűbb lett volna leverni az ellenforradalmi lázadást. De nem ilyen egyszerű és magától értetődő volt a dolog. Azokban a napokban az események nem úgy alakultak, hogy egyik oldalon a népköztársasághoz hű emberek, a másikon pedig kizárólag csak reakciósok, szélsőjobboldaliak és bűnözők álltak volna. Sokkal összetettebb és valóban rendkívül bonyolult helyzet jött létre, aminek egyik legjellemzőbb és egyben legnagyobb nehézséget okozó jellegzetessége éppen az volt, hogy a szélsőjobboldali irányzateok szorosan összefonódtak a tőlük "balra" álló irányzatokkal, politikai áramlatokkal, pártokkal. Ráadásul a különböző szélsőjobboldali felfogású emberek szervezetileg és társadalmilag szétszóródva, különböző csoportosulásokba tömörülve, üzemekben, szövetkezetekben, hivatalokban éltek és dolgoztak.
A magyar társadalom 1956 őszén már mélyreható átalakulásban volt. Az átalakulás jellegét a szocialista forradalom kibontakozása határozta meg: a bankok és vállalatok államosítása, az iparosítás, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének kibontakozása, a kulturális forradalom, a munkáshatalom kiépítése, a tanácsrendszer életre hívása. Mindez nagy jelentőségű változásokat eredményezett. Ugyanakkor az is tény, hogy a felszabadulás óta mindössze tizenkét év telt el. S ez a tizenkét év, bármilyen nagy jelentőségű és gyökeres változásokat is hozott, de történelmileg mégis igen rövid időszak ilyen nagy horderejű társadalmi változásokhoz. Így természetes, hogy 1956 őszén még sok tekintetben mélyen élt társadalmunkban a félmúlt, a tegnap is.
Nincs módunk e könyvben annak elemzése, hogy 1956 ősze milyen társadalmi állapotokat talált Magyarországon. Csupán fel szeretnénk hívni az olvasók figyelmét arra, hogy Magyarországon még számottevő befolyással rendelkeztek a politikai és gazdasági hatalmuktól megfosztott osztályok és rétegek, illetőleg e rétegekhez tartozók, akik különböző üzemekben, vállalatoknál, hivatalokban, vagy falvakban, mint munkások, tisztviselők, alkalmazottak éltek. Nem lebecsülhető számban kerültek közülük állami funkciókba is. Bár a volt uralkodó osztályok gazdasági alapjuktól lényegesen meg voltak fosztva, hioszen a szocialista tulajdonviszonyok az iparban, a kereskedelemben, a közlekedésben, sőt a mezőgazdaságban is erősen tért hódítottak, 1956 őszén még tízezrekben mélyen élt a tuajdonosi lét pszichológiája, gondolkodásmódja, törekvése.
Mindössze kilenc év telt el az 1947-es választások óta, amikor a kifejezetten antikommunista, szocialista- és demokráciaellenes, nacionalista-soviniszta pártok megszerezték a szavazatok harminc százalékát. Kétségtelenül történelmi győzelem volt az, hogy az ország lakosságának több, mint hatvan százaléka ugyanakkor a népi demokratikus átalakulásra szavazott. Az is tény, hogy az 1944-1956 között eltelt tizenkét év alatt a volt uralkodó osztályok, reakciós pártok, az ellenzéki antikommunista csoporstok, klerikális irányzatok híveinek jelentős része beletörődött a megváltoztathatatlanba, a népi demokratikus forradalom győzelmbe. Sőt egy részük nemcsak hogy beletörődött és beilleszkedett a rendszerbe, hanem egyenesen a npi demokratikus forradalom mellé állt és azt támogatta.
De az 1956-os októberi-novemberi események tanulságaosan mutatják azt a folyamatot, hogy miképpen reorganizálódhatnak a volt uralkodó osztályok egyes csoportjai, hogyan találhatnak egymásra ismét a különböző reakciós, nacionalista, klerikális-fasiszta irányzatok hívei, milyen módon tudják érvényesíteni az államapparátus egyes láncszemeiben és általában a politikai szférában meglevő befolyásukat. Ehhez járult, hogy a socialista forradalom bizonyos társadalmi réteegek számára mindenképpen fájdalmas átalakulást jelentő folyamatát az elkövetett hibák és torzulások még fájdalmasabbá és nehezebbé tették. Ez azt eredményezte, hogy megmaradt, sőt növekedett azok tábora, akik vad és szenvedélyes gyűlölettel vetették magukat az első alkalmas helyzetben és pillanatban a harcba és indultak rohamra a szocialista forradalom legjelentősebb vívmánya, a munkáshatalom ellen. Abban, hogy a népi demokratikus forradalom ellenségeinek tábora 1956 őszére megnövekedett, kétségtelenül közrejátsottak mind a szektás, álbaloldali politika következtében elkövetett súlyos hibák, mind pedig az erre szinte "büntetésképpen" megerősödött jobboldali revizionizmus, ami lehetővé tette a rendszer ellenségeinek újraszerveződését, gyülekezését, fölvonulását, végső sorson a hatalomhoz való hozzáférkőzését.
A népi demokratikus forradalom 1944-1949 közötti szaszaszában a Magyar Kommunista Párt elméletileg alapjában helyesen, politikailag rendkívül rugalmasan, a munkásosztály forradalmi tömegeire támaszkodva olyan szövetségi politikát és rendszert tudott kiépíteni a baloldali szoiáldemokratákkal, a Nemzeti Parasztpárttal és a Kisgazdapárt baloldalával, melynek ereményeképpen a népi demokratius forradalom ellenségei elszigetelődtek. A munnkások, parasztok, értelmiségiek szövetségén alapuló politika egyik legfőbb feltétele volt a szocialista forradalom kibontakozásának, sikereinek, a munkáshatalom létrehozásának. Ezzel szemben 1949-1956 között ellentétes folyamat indult meg: a "baloldali", szektás hibák következményeként meglazult a munkások és a dolgoz parasztok, következésképp az értelmiségiek szövetsége, az eltorzult politika mind több társadalmi csoportot indokolatlanul megsértett, eltaszított, ellenzéki pozícióba szorított.
Ez persze, nem változtatott az egész fejlődési folyamat pozitív jellegén, azon, hogy szocialista forradalom zajlott le, hogy munkáshatalom jött létre, hogy új üzemek épültek, hogy az ipar nagy arányokban indult fejlődésnek, hogy az egyetemek, középiskolák hallgatóianak szociális összetétele mélyrehatóan átalakult és hogy munkások és dolgozó parasztok tízezrei kerültek vezető posztokra. De az ellentmondások meg nem oldásának, sőt mélyülésének igen súlyos következményei lettek.
Természetes, hogy sokan idejében érzékelték, mégpedig jól érzékelték a pártvezetés és a kormány által az 1956 selőtti években elkövetett hibákat. sőt sok jogos észrevétel és a hibák kijavítására való őszinte törekvés került felszínre a munkások, a fiatalok, a dolgozók részéről. E jogos kritikai észrevételeket lovagolta meg a reakció és a jobboldal. Ez a szituáció elősegítette a szélsőjobboldaliak törekvéseinek érvényesülését, akik nem az elkövetett hibák kijavítását akarták, hanem pontosan az ellenkezőjét, harcba indultak mindaz ellen, ami a népi demokratikus rendszerben pozitív volt, meg akarták semmisíteni magát a szocializmust éptő rendszert. Ám ezt a stratégiai törekvésüket a hibák elleni fellépés jelszavával leplezték, minden módon kihasználva a helyzetet szervezeteik reorganizálására, befolyásuk megtartására és növelésére.
A szélsőjobboldal taktikai anőverezése jól kifejezésre jutott a jelszavakban, a hangoztatott célokban még akkor is, amikor a cselekedetek, k ülönösen 23-tól és az azt követő napokban már az események ellenforradalmi jellegét bizonyították. Nemcsak azért és nem is elsősorban azért, mert színre lépett ez a szélsőjobboldal, hanem mert maga a fegyveres harc a szocializmust építő rendszer intézményei ellen irányult. A jelszavak változása, a harc módszerei már feltárták - ha nem is teljesen és nem is mindenki számára érthetően - a tüntetés és a felkelés ellenforradalmi jellegét. Ennek megértését éppen az tette nehézzé, bonyolulttá és komplikálttá, hogy a szélsőjobboldali és az alvilági figurák fiatalokkal, diákokkal, egyetemistákkal, ifjúmunkásokkal, dolgozó emberekkel keveredtek, olyanokkal, akik valóban az elkövetett hibák ellen léptek fel és sodródtak ennek következtében bele mind mélyebben az eseménekbe, nem látva és nem értve meg azt, hogy semmilyen hiba nem teszi törvényessé a fegyveres harcot közintézmények, pártbizottságok ellen. A különböző fegyveres osztagokban - a már eddig felsoroltakba is - a fasiszta, szépsőjobboldali és lumpenproletár elemeken kívül nagy számban voltak egyetemisták, diákok, munkásfiatalok. Ezeknek egy része ott volt a Köztársaság téren is. Voltak, akik még mindig azt hitték és gondolták, hogy ami ott történik, az is a "forradalomhoz" tartozik. Elhitték azokat a teljesen hazug és hamis vádakat, amelyeket mások jól átgondolva dolgoztak ki és terjesztettek. De nem változtatott azon, hogy a fegyveres felkelés vezetése 30án már teljesen a szélsőjobboldaliak kezében volt.
1956 október 23-ánmegbillent a magyar társadalom és az események rendkívül felgyorsultak. A középpontba a hatalomért folytatott harc került. Osztályok ütköztek meg. A csoportokban, fegyveres testületekben, a pártokban, az egyéni sorsokban osztályok szóltak, beszéltek, cselekedtek. Túl gyors volt? 1956 utánsokan mondták ezt mintegy szemrehányásképpen azoknak, akik e napokban az események irányítását nagyrészt a kezükben tartották. De a történelem ez alkalommal is bebizonyította, hogy a magyar reakció, a szélsőjobboldal, a fasizmus azt adta, ami a lényege volt. És hogy mi volt a lényege, annak megítélését jelentősen megkönnyítik a köztársaság téren történtek, az ostrsom, a székház elfoglalása, mindaz, ami a házban és a téren lezajlott. Október 30-án a téren álarc nélkül jelent meg az ellenforradalom igazi arca. Ha volt sok vétlen az eseményekben, ha volt sok félreértés, becsapás és önbecsapás, ha különös illúziók keletkeztek, ha volt irracionalizmus, akkor mindez a téren illúzió nélkül, becsapás és önbecsapás nélkül racionálisan úgy jelent meg, ahogy ez a valósában élt és létezett, álarc nélkül, kosztüm nélkül, az igazi arcában, tényleges egyenruhájában.
Az ostrom tervét az ellenforradalom vezetői közül maléter Pál, valamint a Corvin közi és a Baross térsi fegyveesek prancsnokai okóber 28-án este dolgozták ki, megállapítva, hogy "a forradalom további sikere érdekében a pártházat fel kell számolni". Settette őket, hogy megtudták, a sz ékházba 28-án egy katonatiszti csoport érkezett a munkásmilícia megszervezésére, s tagjai között olyanok is vannak, akik részt vettek a Központi Vezetőség székháza ellen október 25-én lezajlott támadás visszaverésében.
A fegyveres előkészületek mellett, velük szerves összefüggésben, nagy figyelmet fordítottak a politikai és lélektani előkészületekre is. Ezt szolgálta az a hírverés is, hogy a Budapesti Pártbizottság belbiztonsági kaszárnya, ahol több száz katonát és fegyverest koncentráltak, felszámolására tehát már csak ezért is feltétlenül szükség van. Ezt az álhírt 29-én reggeltől azzal bővítették, hogy az épület alatt több emeletnyi mélységben, sőt állítólag a Köztársaság tér alatt is erődítményrendszer húzódik, az egész zsúfolva van karhatalmistákkal.
Ugyanaznap délelőtt a Corvin közben már azt is terjesztették, hogy akkori parancsnokuk két testvérét elfogták, s a pártház pincéjébe zárták azzal a fenyegetéssel, hogy ha a Corvin köziek nem teszik le a fegyvert, kivégzik őket. még aznap nyilvánvalóvá vált, hogy a hír nem igaz. Erre este már azt a legendát terjesztették a Corvin közben, a Baross téren meg a hozzájuk tartozó és kapcsolódó csoportok közzött, hogy a Köztársaság téri erődítmény alatt több száz "szabadságharcost" tartanak fogva.
29-én délután a Corvin közi és a Baross téri parancsnokság elhatározta, hogy 30-án reggel kisebb fegyveres csoporstokat küldenek a VII., a VIII., és a IX. kerületbe megfelelő hangulatkeltés céljából,. így történt, hogy a támadás még meg sem kezdődött, de az Üllői úton, a Baross és a Népszínház utcában, a Rákóczi úton, meg a Ferenc körúton már nyolc-tíz emberből álló fegyveres csoportok tűntek fel, s szenvedélyesen ordítozták: 2Lövik a népet a Köztársaság téren!" Volt aonban ennek a pszichológiai pertőtűz nek egy olyan célja is, hogy rábírják a pártház védőit az elvonulásra. De más módon is próbálkoztak: 29-től a Corvin közből telefonon többször is felszólították a pártbizottságon tartózkodókat, hagyják el a székházat, távozzanak onnan, mert ellenkező esetben "elintézik, kifüstölik" őket. Féltek ugyanis, hogy a támadás nagy veszteségekkel járhat, s attól is tartottak, hogy a védők valahonnan segítséget kapnak.
Mivel manőverük eredménytelennek bionyult, a támadás szervezői úgy tervezték, hogy hirtelen megrohanással próbálják elfoglalni a székházat. Ezért kísérsleteztek az őrsség rajtaütésszerű lefegyvezésével. E taktika sikerében annál inkább reménkedhettek, mivel az előző napokban, különösen 28-a és 30-a között, egyre több ilyen rajtaütésük sikerrel járt. Elég sok intézményt, üzeet, hivatalt, kerületi kapitányságot, tanácsot és kerületi pártbiottságot kaparintottak meg ily módon. De felkészültek elsősorban arra, hogy ha ez a taktika itt nem válik be, akkor szabályszerű ostromot kell indítaniuk, mégpedig nagy túlerő összpontosításával. Az akció katonailag szevezette zajlott le, az épületet tervszeren bekerítették. Október 30-án reggel nyolc órától - a tervnek megfelelően - az egységek elfoglalták a számukra kijelölt indulási körzeteket, megszállták a pártbizottság környékét. A színház bal oldalán, mögötte és a téren a Corvin köziek és a Víg utcaiak helyezkedtek el tüzelőállásban, ők foglalták el a színházat és a Luther utcai MÁV épületet is, s ők szállták meg a Köztársaság térsnek azokat a bérsházait, ahonnan kilövés nyílt a pártházra. A Corvin köziek különleges osztaga- mely a letartóztatásokat és felderítéseket végezte - a Kun utca felől közelítette meg a teret, majd elhaladva a tűzoltólaktanya előtt, a tér bal oldalán, a fák mögött, a Rákóczi úton, azoknak a bérházaknak a padlsait és tetőit foglalta el, ahonnan célba vehették a székházat, másik részük a színház jobb oldalán, valamint a Légszesz és a Kenyérmező utcában helyezkedett el. A támadás alatt érkező fegyveresek, mint a Dudás vezette ellenforradalmárok vagy a lőrinciek és más kisebb fegyveres csoportok, többségükben a tér fái és az ott talált fedezékek mögül tüzeltek, mások a színházból és a Rákóczi úti házakból lövöldözőkhöz csatlakoztak.
A támadók egyik legnépesebb csoportja a Corvin köziekből állt, ezek majdnem valamennyien részt vettek az ostromban. Egy kisebb osztaguk 30-án délelőtt a Tolnai Lajos utcai endőrségi épületet ellenőrizte, ezért már csak a támadás megkezdése után csatlakozott a támadókhoz, az ostrom után ennek az osztagnak a tagjai indultak a kivágott címerű zászlóval a főkapu irányába. Valamennyien jól fel voltak fegyverezve. A Corvin közbe, illetve a Préter utcai iskolába 28-án és 29-én teherautókon géppisztoly -, karabély-, kézigránát- és egyenruha szállítmányok érkeztek. A fegyverekről külön erre a célra rendszeresített raktárosaik adtak átvételi elismervényt. Az egyik, amely egy 29-én érkezett teherautó-szállítmányról szól, harminc karabélyt, tíz géppisztolyt, tíz pisztolyt és egy láda kézgránátot sorol fel. Ezeket a Práter utcai iskolában befészkelt fegyveresek között osztották ki.
A Corvin köziek egy ágyút is vittek magukkal. Ez október 25-e óta a Kisfaludy utca 38. számú ház előtt állt. Már előbb is többször használták, szovjet és magyar harckocsikat lőttek vele. Az utca lakói közül többen látták, amint kilenc óra felé elvonultak, és az ágyút is vitték.
A Corvin közi parancsnokság elhatározta, hogy a pártház elfoglalásakor megszerzi az iratokat, a kartotékokat abból a célból, hogy majd megalapoottan hajtsák végre a "felelősségre vonást". Ezért az ostrom után nagy nehezen leállította a könyv- és iratégetést, s igen nagy mennyiségű iratanyagot sikerült is megszereznie.
A Corvinköziek 29-én este értesítették a Péterfy Sándor utcai Kórházba befészkelt ellenforradalmárokat, hogy másnapra helyezzenek készenlétbe mentőautókat. Így 30-án reggel kilenc órától délig folyamatosan mintegy harminc-negyven mentőautó érkezett a Köztársaság tér környékére ápolónőkkel és orvosokkal, akik a sebesülteket és halottakat - közöttük nem kevés védőt is - vittek a Péterfy Sándor utcai Kórházba. De ugyanakkor egy előre kidolgozott terv alapján a Péterfy Sándor utcai Kórházban levő ellenforradalmárok egy IFA gyásrstmányú, kék színű z árt teherautót, melynek hátsó ajtaja volt, mentőautónak álcázva arra használták, hogy lőszert és géppisztolyokat szállítsanak vele a térre. Miután a harc elhúzódott, ez a "mentőautó" nagy szolgálatot tett a lőszerutánpótlásuk megszervezésében.
A Baross tériek 29-én délelőtt kapták meg az értesítést a Corvin közi parancsnokságtól: a támadást az előző napon egyeztetett időpontban végrehajtják. A parancsot egy bősruhás, motorkerékpáros fegyveres hozta, és adta át a parancsnoknak. A parancsnok összehívta a vezérkart, ismertette a támadás tervét, majd a házban tartózkodó összes fegyverest az úgynevezett kultúrterembe rendelték, s itt a parancsnok bejelentette: A Corvin köziekkel kötött megállapodás alapján a Köztársaság téri pártházban levőket "ki kell füstölni". A Corvin köziek és a Baross tériek parancsnokai "úgy vannak étesülve, hogy igen sokan vannak a pártházban" - mondotta. Ezután a Baross tésrieknek is nagyobb mennyiségű nemzetőr igazolványt osztottak ki, aznap már valamennyiüket ellátták vele. Külön adminisztráció regisztrálta a "szabadságharcosok" adatait és fegyvereik számát. Ekkorra már zászlóalj és rajszervezetüket is kiépítették. A maguk részéről ők is gondoskodtak a lincshangulat fokozásáról. 29-én délben elfogtak négy "gyanús egyént", kettő ÁVH-s volt, kettőt pedig lopáson értek. A főparancsnok összehívta a parancsnokságot és közölte, hogy a Corvin köziekkel való megállapodás alapján mind a négyet kivégzik. A másnapi támadáshoz szükséges terrorhangulat felszítására a szokásosstól eltérően nem szállították át őket a Corvin közbe, hanem ebéd után a fogdából a lőtérnek berendezett pincébe kísérték, s ott sortűzzel kivégezték őket. A kivégzésben mintegy tizenöten vettek részt, a főparancsnok, a helyettesei, a század- és a szakaszparancsnokok.
A kivégzés után a szűkebb parancsnokság ismét megbeszélést tartott. A főparancsnok közölte, hogy este és éjszaka felderítést, reggel pedig a Corvin közi és a Baross téri parancsnokok részvételével terepszemlét tartanak, itt kijelölik az egyes egységek állásait, utána riadót rendelnek el és a kijelölt parancsnokok a századaikkal, illetve szakaszaikkal elfoglalják a tüzelőállásokat. Végül felhívta a figyelmet az éberségre. Különböző h elyekre kirendelt őrségeket, így a kapuőrségeket is, megerősítették, szigorúan meghagyták, hogy csak azok léphetik át a kaput, akik igazolvánnyal rendelkeznek és a jelszót - "B 229" - ismerik. A főparancsnok felszólította a század és szakaszparancsnokokat, hogy a másutt "szolgálatban levő fegyvereseket is értesítsék a támadásról". Így a Rottenbiller utcában járőröző, úgynevezett igazoltatási szolgálatot tartó szakaszparancsnokot az utcán érte a z ászlóaljparancsnok utasítása, hogy embereivel együtt azonnal vonuljon be a körletbe. Elrendelték az összes fegyveresek riadóztatását, szigorúan megszabták, hogy mindenkinek a körletben kell maradnia, csak a közelben lakók távohatnak el, legkésőbb reggel hat órára azonban nekik is jelentkezniük kell szolgálattételre. Néhányan a parancsnokok közül is hazamentek.
Meghagyták a propagandacsoportnak, amely 26-a óta röpiratok és újságok tömegét állította elő, hogy a maga eszközeivel vegye részt a támadásban. 30-án délután pedig megbízták, hogy most már "meg kell magyarázni Buedapest népének és az egész világnak, hogy milyen szörnyű bösrtönök vannak a pártház alatti pincében."
29-én este a Baross téri parancsnokság utasítására mintegy két szakasz elfoglalta a Szabadság szállót. A földszinten, főleg a hallban rendezkedtek be. A bejárathoz géppuskát állítottak. 30-án reggel géppuskájukkal együtt több csoportban a Köztársaság térre mentek és részt vettek a Kenyérmező utca megszállásában, majd az ostromban. Amíg a szállóban tartózkodtak, "Sólyom" volt a jelszavuk.
29-én este és éjjel a Corvin köziek és a Baross tériek közös, de "nem a legfelsőbb parancsnokság részvételével történő" felderítést tartottak, hogy megállapítsák, vannak-e a harckocsik a pártház előtt, katonák a színházban, s cirkálnak-e a pártházhoz tartozó őrjáratok. Ennek az éjféli felderítésnek az eredményét a Corvin közi és a Baross téri parancsnokság külön-külön értékelte, majd a 30-án reggeli "főparancsnoki" terepszemlével ellenőrizte.
Október 30-án reggel hat óra után néhány perccel tehergépkocsin indult el a Baross téri parancsnokság, a főparancsnok, a helyettesei és a századparancsnokok, tizenöt fegyveres kíséretében. A főparancsnok és egyik helyettese a vezetőfülkében foglalt helyet. A kocsi a Fumai (ma Mező Imre) úton és a Légszesz utcán át ért a térre, itt balra, majd a Kun utca sarkánál jobbra fordult, s teljesen megkerülve a teret, a színház sarkánál állt meg. A kocsiból senki sem szállt ki, vártak. Mintegy tíz perc múlva egy személy- és egy tehergépkocsi fordult a Bezerédi utcából a térre, s közvetlenül a Baross tériek kocsija előtt megállt. Ez hozta a Corvin közieket. A két kocsiból összesen mintegy tizenöten szálltak ki. A parancsnokok üdvözölték egymást, majd fegyvereseik fedezete alatt megindultak a színház mögé. Itt megállapodtak a felvonulási tervben, beosztották egységeiket, s megszabták feladataikat. Ez mintegy húsz percet vett igénybe. Utána kocsijaikon valamennyien visszatértek székhelyükre.
A reggeli telepszemlénél állapodtak meg abban, melyikük merről támad majd, s hogy visszatérve mindegyikük riadóztatja fegyvereseit.
K. Farkas József, aki 29-én este kilenc órától 30-án reggel öt óráig teljesített szolgálatot, látta az éjféli felderítés alkalmából befutó kocsikat. Erről azonnal jelentést tett Várkonyi Györgynek. A hajnali felderítést a pártház őrsége is észlelte.
A szemle után a Baross térre visszaérkezett zászlóaljparancsnok még az indulás előtt beszédet tartott az összehívott fegyvereseknek a készülő támadásról. A többi közzött elmondotta: 2kra reggel kinn voltunk a Köztársaság téren, terepszemlét tartottunk a Corvin köziekkel együtt. Megállapodtunk abban, hogy a támadást hogyan hajtjuk végre".
Ezután még egyszer pontosan megszabta mindegyik század és szakasz pontos tennivalóját, meghagyta, hogy mindenki igye fegyverét és gondoskodjék megfelelő mennyiségű lőszerről. "Vinni kell a golyószórókat, géppuskát, kézigránátot, nagy mennyiségű lőszert, minden felkelőnek hősiesen kell harcolnia, mert a pártház meg van erősítve, de a pártházat és védőit mindenáron, minden eszközzel meg kell semmisíteni".
Hangsúlyozta, hogy a Baross tériek egyik legfontosabb feladata: a támadás első szakaszában megakadályozni, hogy a pártházban lévők az épületből a Légszesz, vagy a Kenyérmező utca irányába meneküljenek. "A budapesti pártházat el kell foglalni - folytatta -, nem adunk kegyelmet nekik, most leszámolás lesz. A mi zászlóaljunk nem lesz egyedül, ott lesznek a Corvin köziek, a VIII. kerületi kapitányságrsól és más szabadságharcos egységek is... Biztos tudomásunk van arról - folytatta -, hogy a pártház alatt több emelet mély pincebörtönök vannak, tele politikai rabokkal, ezeket ki kell szabadítani." Majd hosszan ecsetelte a nem létező kazamaták rémségeit. Végül kijelentette: "Mindenki megkapta a parancsot, mindenki tudja, hogy mi a feladata." Beszéde végén megismételte: "a pártházból élve senki nem menekülhet, és ki kell szabadítani a pártház alatt lévő bösrtönpincék foglyait".
Ezután mindenki lőszert, - akinek még nem volt - fegyvert vételezett a raktárból. Elég sok teljesen új fegyvert, karabélyt osztottak ki. A Baross tériek is bőségesen el voltak látva gépisztollyal, lőszerrel, golyószóróval, géppuskával, kézigránáttal.
K. L. a csoport egyik tagja, 30-án reggel fél hatkor érkezett vissza a Baross téri körletbe. Nem tudott semmit a készülő támadásról. A kapuban álló őrt értesítette, hogy riadó van és gyűlés lesz. Reggeli után meghallgatta a parancsnok beszédét. Ő is szerzett egy új géppisztolyt. Tehergépkocsin, géppuskával, kézigránátokkal, puskákkal és golyószórókkal felszerelve indultak a térre. K. L azok közöztt volt, akik a pártház főbejáratával szemben kivégezték az első elfogott védőket, géppisztolyát szorosan a csípőjéhez szorítva, sorozatlövést adott le előtte négy-öt méterre álló karhatalmistákra.
A Baross tér lakói 30-án kora reggeli órákban arra lettek figyelmesek, hogy a 19. számú ház fegyveresei tesherautókon és gyalog, nagy csoportokban elindulnak a Köztársaság tér felé. A házban volt egy italbolt. Raktárkezelője ezekben a napokban nem tartózkodott a munkahelyén, de 30-án reggel bement. Mivel nem ismerték, csak nagy nehezen tudta magát igazolni. Az italboltból nézve azután végig, ahogy az épületből "okstóber 30-án reggel kilenc óra körül teljes szerelvénnyel vonultak el a fegyveresek, majd később a Köztársaság tér felől lövöldözést hallottam. A délelőtt folyamán bent maradtam az italboltban és láttam, hogy újabb csoportok mentek gyalog és tehergépkocsival a Köztársaság tér irányába."
Kovács János elvtárs a Rottenbiller utcas és a Baross tér arkán látta őket: "sokan voltak és majdnem mindenkinél volt géppisztoly."
A Baross tér 4-5. számú hááz eyik lakója délután, amikor a lövöldözés elcsitult, másokkal együtt kiment a térre. Még látta amint a színház bejáratától jobb kéz felől a "felakasztott hullákat köpködték és rugdalták", s hogy ezt "külföldi újságírók fényképezték". A Baross tér 12. számú ház lakói közül az ostrom után kiváncsiságból szintén többen elmentek a Köztársaság térre, mivel tudták, hogy a Baross tsérsiek is részt vettek a támadásban. Közülük egy szabómester a látottak hatására kislányával együtt rosszul lett.
b. T. 30-án csatlakozott a Baross tériekhez, s rögtön be is osztották az egyik szakaszhoz, majd azon mód útnak indították a Köztársaság térre, ahol szintén részt vett a lövöldözésben, majd a pogromban is. Elmondta, hogy amikor délután visszaérkeztek, annyira fáradtak voltak, hogy az asztalra borsulva elaludtak. Később, este tíz óra felé, már mintegy nyolcvan-százan voltak benn az épületben. Vacsoráztak, bort és rumos teát kaptak, mindenki hangosan tárgyalta a téren történt eseményeket.
B. L.-né, aki az egység konyháján dolgozott,hallotta, hogy az ostrom után a Baross tér 19-be csoportosan visszatérő fegyveesek egymást túllicitálva tárgyalták a történteket, hogya sikerült a "pártházban levőket kifüstölni2, s "jó néhány kommunistát a tér fáira felakasztani". A konyhán dolgozók nem győzték hallgatni a harci tetteket, a dicsekvést, hogy "a pártházat teljesen lerombolták".
A harci kedv még másnap sem hagyott alább a körletben. Vége-hossza nem volt a történtek apró, részletekbe menő megtárgyalásának, a "hőstetteknek", különös örömmel ecstelté az elfogott kommunisták felakasztását és megcsúfolását.
a támadást nemcsak alapos felderítés előzte meg, hanem az alárendelt csoposrtok jó előre való mozgósítása is. A Víg utcai csoport parancsnokát 29-én este értesítették a Baross térről, hogy a legmegbízhatóbbakkal 30-án reggel szervezetten vegyenek részt a pártház ostromában.
A Víg utcai rendőrkapitányságon október 30-ra a hatalom az előző napokban oda betódult ellenforrdalmárok kezébe került. Mintegy százötven-kétszázan voltak, s közülük legmegbízhatóbbnak tartott nyolcvan-száz főt a kapitányság előtt reggel már fél nyolc és nyolc óra között felsorakoztatták. A legtöbbjüknél géppisztoly, illetőleg karabély és kézigránát volt. Ezek a "legmegbízhatóbbek" már ott voltak a rádió ostrománál, majd részt vettek a VIII. kerületi kapitányság többszöri ostromában, végül egy egyezmény alapján bekerültek a kapitányságra. E társaság gerincét a következő csoportok alkották: tíz-tizenöt igazoltató, akik nemcsak az utcákon razziáztak, hanem már 27-én és 28-án letartóztatásokat hajtottak végre lakásokban, tizenöt-húsz fegyverszerző, akik a Corvin köziekkel együttműködve fegyvert, lőszert, robbanóanyagot, benzint "szereztek", nyolc-tíz élelmiszer-ellátó, ők főleg a közértekből, az italboltokból "jutottak" a szükséges élelemhez és italhoz, s e tevékenységük során a Baross tériekkel működtek szorosabban együtt, s a feldertők, akik a hozzájuk sodródott rendőrökkel a Baross tériek utasítására megfigyeléseket végeztek, honnan várható esetleges ellentámadás, és akik a támadás elindítói közé tartoztak. A legerősebb és legelszántabb részleg a tíz-tizenöt igazoltatóból állló utcai ellenőrzőcsoport volt.
a Víg utcaiak fél kilenc-kilenc óra között értek a Köztársaság térre. A fák mögé bújtak, a földre hasaltak, s a színházból, a környező bérházak lakásaiból lövöldöztek a pártházra. Sokan közülük a székház megrohamozásában, az iratok égetésében is részt vettek, sőt az akasztásokban is.
A Baross tériek mozgósították a Thököly út 44. számú házban működő ellenforradalmi alakulatot is. Az alakulat tagjainak többsége a Grassalkovich, a Százház és a Jobbágy utca környéki lumpenproletárokból állt. A Thököly útiak között F. F. volt az egyik leghangosabb, mindenre elszánt alak. 1944-ben a Hunyadi -páncélosoknál, majd a német SS kötelékében harcolt, s az utolsó percig részt vett a háborúban. Mint Hunyadi -páncélos és SS katona szovjet fogságba kerüt, s 1950-ben jött vissza Magyarországra. Itt internálták. Az internáló tábosrból többedmagával szökést szervezett, tervükben szerepelt a tábori őrség legyilkolása is. Ezérst elítélték nyolc évre. F. F. október 30-ig már jó néhány helyen kivette részét a harcból. Ott volt a rádiónál és csak azután csatlakozott a Thököly útiakhoz. A csoport helyettes parancsnoka lett. Kitartóan lőtte a székházat, és annak eleste után részt vett az "atfésülésben".
A Thököly útiak tíz-tizenöt fővel érkeztek a pártházhoz, többségük részegen, indulás előtt ugyanis a Baross tér egyik italboltjában leitták magukat. Ők a tér jobb oldalán foglaltak el tüzelőállást, vezetőjük a támadás során meg is sebesült, s a Péterfy Sándor utcai Kórházba került. A rohamban tevékenyen közreműködtek és csak akkor inogtak meg amikor meglátták a harckocsikat. ám velük is az történt, mint a többiekkel, a harckocsik átállása után bátorságuk visszatért.
Az ostromban részt vett a Csengery, a Dob, a Wellelényi és az Alsó erdősor utcában működő csoportok mintegy negyven fegyverese, továbbá a Garay utcai fegyveres csoport, ez utbbbiek körzetét a Verseny utca, a Dózsa György út, a Bethlem Gábor utca és a Gorkíj fasor határolta. A támadásbanrészt vett a Hungária-kávéházban tanyázó, mintegy harmincfőnyi fegyveres is, ezek főleg a Dohány, a Hársfa utcában, meg a Rákóczi úton "tevékenykedtek".
Már folyt az ütközet, amikor tizenegy óra körül megérkezett a híre a Hársfa utcai kapitányságon befészkelt ellenforrdalmárokhoz. Riadóztattak mindenkit, akit csak ott találták azzal, hogy " a Köztársaság téren folyik a harc, és ebben a harcban ki kell vennünk a részünket". Ők is a Kenyérmező utcai oldalról közelítették meg a házat. A Kenyérmező utcába érve szétszakadoztak, különböző házakba húzódtak be és csatlakoztak az akkor már harcoló Baross tériekhez.
A Hársfa utcaiak közül jelentős szerepet játszottak a harcban az oroszlányi büntetőmunkahelyről október 25-én külső segítséggel kitörtek.
A Wesselényi utcai "felkelőcsoportnak" két egysége vett részt a Köztársaság téri harcokban. Ezeket 30-án délelőtt mozgósították. Hallották, hogy a városban lövöldözés van, de nem tudták pontosan, hol A parancsnok tisztázta a helyzetet, s közölte: - A lövöldözés a Köztársaság téren van -, majd utasítást adott, hogy menjenek oda, vegyenek részt a harcban, mert megtámadták a felkelőket. A körletben mozgósítható két raj a Köztársaság teret a Luther utcán keresztül közelítette meg. De már nem sok idő volt a székház elestéig. Kiszivárogtak az utcákból és a színház háta mögött csoportosultak.
A "Wesselényi-zászlóaljból" is megemlíthetünk néhány nevet. Például V. S. is többszörösen bűntett előéletű ember volt. Az ellenforradalom kitörése után volt a Corvin közben, a Práter utcában, részt vett különböző fegyveres összeütközésekben, majd amikor megtudta, hogy barátai, akiket különböző bösrtönökből ismert, a "Wesselényi zászlóaljban" vannak, 29-én azokhoz csatlakozott.
Újpesten az úgynevezett "Forradalmi Bizottság" vezetője 30-án már K. P. volt, nyilas apa fia, s ő maga sem titkolta szélsőjobboldali, sőt fasiszta nézeteit. Miután megtudták, hogy a Köztársaság téren harcok folynak, fegyvereseket küldtek a támadók segítségére. Közöttük volt Cs. K., aki 1956 júliusában került feltételesen szabadlábra. Mint a nyilas párt tagja és SS-katona, több gyilkossában vett részt, ezért a bíróság életfogytiglan elítélte. Cs. K. kijelentette: "... ő tíz évet ült, de most bosszút áll."
A Kenyérmező utca felől támadók még tíz óra előtt elfoglalták az utca és a Köztársaság tér sarkán álló szlovák diákszállót. A diákok már nem tartózkodtak ott, az igazgatóság átirányította őket a Fiumai út 73-ban levő diákotthonba. A diákszálló portása valamivel tíz óra előtt nagy kiabálást hallott a kapu felől. Nem ijedt meg, s mielőtt a fegyveresek odaértek volna, bezárta a kaput. Döngetni kezdték a bejáratot, s még jobban ordítozták: - Kinyitni, mert belövünk! - Hamarosan betörték a kaput, félrelölték a portást és beözönlöttek. Benyomultak a portáslakásba és ismét ordtozni kezdtek: - Maga kicsoda? - A portás megmondta, ezután megszállták az utcai helyiségeket.
A székház eleste után újabb lárma, ordítozás kezdődött, a konyhaajtón keresztül belőttek a portáslakásba, azután feltörték az ajtót - a család az éléskamrába menekült -, azzal, hogy "adjátok elő az ÁVH--st". Átkutatták a lakást, majd néhány fegyverest hátrahagyva elvonultak, ezek csak a támadás befejeztével mentek el. Később - aznap és a következő napokban is - újból és újból visszatértek, valamiféle titkos pincelejáratot kerestek.
A Köztársaság tér más épületeiben sem volt nyugalom. A Luther utcai 3. szám alatti MÁV Tisztképző Intézetbe 30-án reggel fél tíz körül huszonöt-harminc Corvin közi fegyveres nyomult be, s elfoglalták az emeleti helyiségeket. A harckocsik fedezete mellett ők közelítették meg elsőkként a székházat. Sikerült a főbejárat melletti ők ablakokat kézigránáttal berobbantaniuk, a védők azonban még visszaverték őket. Ez a ház a támadás egyik góca volt.
Ugyancsak a Corvin köziek egyik szakasza foglalta el a Köztársaság tér 3. számú ház második és hrmadik emeletének egyes lakásait. Az egyik lakásban egy zongoratanárnő lakott, aki 30-án reggel az ablakból észrevette, hogy a téren fegyveresek gyülekeznek. Megijedt és bement a fürdőszobába, mert ezt vélte a legbiztosabb helynek. Később nagy kiabálásra lett figyelmes. Kiment a folyosóra és rémülten látta, hogy a lépcsőházból fegyveresek jönnek föl az emeletre. A ház egyeik lakója irányította őket azokba a lakásokba, ahonnan pontosan célba vehették a pártházat. A tanárnő gyorsan összeszedte holmiját, ágyneműjét és bement a szomszédjához, hogy együtt menjenek le a pincébe. De öt-hat fegyveres utánament, s az ő lakását is követelték, mivel onnan is jó rálátás nyílt a térre. Eőször ellenkezett, nem akarta a kulcsot odaadni, de miután megfenyegették, hogy szétlövik az egész lakást, kinyitotta az ajtót. Még látta, hogy a térre nyíló ablakba géppuskát helyeznek el. Közben megérkezett a nővére és a szomszédasszonnyal együtt lerohantak a pincébe. Itt oltak fél tíz től háromnegyed háromig. Amikor a fegyveresek eltakarodtak a házból, megkérte lakótársait, hogy kísérjék fel a lakásába. ablakait pozdorjává lőve találta, az eész lakás csupa por és törmelék volt, mindenütt lőszerhüvelyek, töltények hevertek. Az egész lakás fel volt dúlva, egy csomó holmi hiányzott- Csak másnap mert ismét kinézni az ablakon, s a látfány félelemmel töltötte el: az egyik fán egy holttestett láltott, lábánál fogva felakasztva. Nem tudta, mit csináljon, nagyon félt , mert amikor nővére kiment a folyosóra, az egyik szomszéd - volt nyilas párttag - elkezdett ordítozni: - Nézd meg, te rohadt szemét, k i lóg ott! Ti is oda fogtok kerülni. - Egyébként ez a szomszéd a zongoratanárnőt is többször leköpdöste, s durva szidalmak közepette üvöltöztette. Minden zsidó oda fog kerülni!
A térről feltekintve néhányan megismerték a zongoratanárnő ablakából lövöldözők egyikét és fölkiabáltak neki: - Mi van, mit csináltok ott? - Majd az egyik "haver" - már a támadás után - elújságolta barátainak: - Képzeljétek a Tibi itt van az egyik házban, a második emeletről őtt lőtt a géppuskával! - Mikor véget ért az ostrom és a géppuskás csoport levonult, megkeresték Tibit és elhívták a színház mögé, ahol bort árultak. Vettek néhány litert, egy pincehelyiségbe húzódtak, ott megitták, majd részt vettek az egyik karhatalmista felakasztásában.
a Corvin köziek egy másik része reggel kilenc órakor kapott parancsot "a Köztársaság téri pártház megtámadására". Szintén teherautóval indultak, a Rákóczi út és a Luther utca sarkán leszálltak a gépkocsiról, s részben a színházba, részben a Köztársaság tér házaiba húzódtak az emeletekre, a padlásokra. Megfelelő tüzelőállások elfoglalása után ott voltak a pártház elestéig. azután részt vettek a székház elfoglalásában, végignézték a kivégzéseket, este pedig visszatértek a Corvin közbe.
Azok a aross tériek, akik a Légszesz utca felől indították a támadást, tehergépkocsin, mintegy hat láda lőszerrel meg kézigránáttal érkeztek. az autó a tér sarkán állt meg, a fegyverresek leszálltak, és tüzelőállást foglaltak el a tér sarkán levő kőrakás és a tér fái mögött. Itt vártak, amíg a harc megkezdődött. Többször próbálták megközelíteni a pártházat, de a védők ismételten visszaszorították őket. Ekkor két fegyverest küldtek a Kenyérmező utcaiakhoz azzal, hogy adjanak össztüzet a pártházra, hogy ennek fedezete alatt meg tudják közelíteni az épületet. De ez sem sikerült. A Baross tériek egy másik egysége elfoglalta a Kenyémező utcában a pártház szomszédságában levő épület padlását, hogy onnan támadjon, s egyben megakadályozza a pártház védőinek menekülését, h sikerünie áttörniük a tűzfalat, és arra próbálnának kijutni.

Azokat a csoportokat, amelyek nem vettek részt a támadás előkészítésében, a délelőtt folyamán értesítették az ostromról.
A Dohány utcából tizenkét óra felé harmincöt-negyven fegyveres igyekezett a köztársaság tér irányába. Hangosan tárgyalták: "Gyerünk a Köztársaság térre, mert rálöttek a felkelőkre!" Ugyanebben az időben a Bérkocsis utcában is nagyobb, ötven-hatvan fegyveresből álló csoport haladt a Népszínház utca felé. A járókelők kérdésére vezetőjük ezt válaszolta: "Megyünk kifüstölni a kommunistákat a Köztársaság téri pártházból!"
F. L. vezetésével a Kilián-laktanyából is odasiettek kilencen. A laktanyában már reggel óta riadó volt, de ők csak tizenkét óra utsán tudtak indulni. Reggel ugyanis "szétnéztek" először a Tompa utcában, majd a Körúton, itt szereztek egy tehergépkocsist, azzal száguldoztak a városban, s csak délben tértek vissza a laktanyába. Itt érte őket a parancs: "Gyerünk ki a Köztársaság térre!" Puskával, géppisztollyal el voltak látva. F . I-nek például francia géppisztolya és pisztolya volt. Gépkocsival indultak a Köztársaság térre, s a színház mögött foglaltak tüzelőállást. Ott tudták meg, hogy a Corvin közből, a Práter utcából és a Kilián-laktanyából a többiek már reggel óta a Köztársaság téren vannak.
A"Szabad Nép" székházában berendezkedett Dudás-csoport is csak tizenegy órakor tudta meg, hogy a pártházat ostromolják. három rajt - mintegy harminc-negyen főt - indítottak géppisztokyokkal, golyószórókkal, puskákkal, kézigránátokkal felfegyverkezte a Köztársaság térre. Itt a fák mögött, valamint a Luther és a Kenyérmező utcában szétszóródva kezdtek el lövöldözni A pártház eleste után részt vettek a lincselésben, majd aznap este, 31-én és november első napjaiban igen szorgalmasan "kutatták" a Köztársaság tér "pincéit", ellenőrizték, illetve biztosították a téren folyó ásatásokat.
Itt megemlítünk egy figyelemre méltó epizódot. Dudás József, amikor a Köztársaság téren folyó harcról értesítették, éppen a "Szabad Nép" székház nyomdatermében tartózkodott néhány emberével. Lapjuk előállítását ellenőrizték. Ugyanakkor Nagy Imre miniszterelnök is kereste Dudást. Ő a szedőteremből hívta vissza telefonon a miniszterelnököt. Megállapodtak, hogy aznap, 30-án délután Dudás a Parlamentbe megy, a miniszterelnökkel tárgyalni. Közben Dudás fontosnak tartotta, hogy a beszélgetés során bejelentse a következőket: - Most kaptam értesítést. A Köztársaság téren a Budapesti Pártbizottság székházából kilőttek, ártatlan járókelőket megtámadtak, ezért utasítom a fegyvereseimet, s vezetésem alatt álló Maegyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány szabadságharcosait, hogy számolják fel ezt a gócot és torolják meg ezt az újabb bűncselekményt . - Ezt a néhány mondatát a körülötte állók mind hallották. Miután befejezte a telefonbeszélgetést a miniszterelnökkel, megkérdezték tőle a beszélgetés eredményét. Dudás közölte, hogy még aznap tárgyalni fog a miniszterelnökkel, egyébként ahhoz a bejelentéséhez, hogy szabadságharcosaival megtorolja a Köztársaság téren történteket, a miniszterelnök nem sólt semmit.
Dudás utasítást adott a Szabó János parancsnoksága alatt álló Széna térieknek, s egy részüket sikerült is bevetni a harcba. Szép számmal voltak közöttük olyanok, akiket október 23-a előtt és után a Szabad Európa Rádió vagy a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége küldött hazánkba ellenforradalmi feladatok megoldására. O. I. például a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. B . I. október 28-án érkezett egy közel harminctagú csoporsttal Magyarországra: többségükben ők alkották az úgynevezett operatív csoportot. Ezeknek egy része is részt vett a harcokban. Közöttük volt V. A, egykori idegenlégiós, akit mind hírszerzőt dobták át 1956-ban Magyarországra, különböző feladatok végzésére. C. T. köztörvényes bűncselekményekért és emberölésért többször volt elítélve. H.P-t kémkedésért ítélték el. L. A. egy 1950-ben létrehozott ellenforradalmi szervezkedés résztvevője volt. F. G. egykori rongyosgárdista, majd nyilas párttag volt. 1941 után szélsőjobboldali mozgalmakban vett részt.
Dudásék november 2-án már arra is elérkezettnek látták az időt, hogy Csepelről három mázsa vörösrezet tehergépkocsin a pénzverdébe szállítsanak abból a célból, hogy Szabadság érdemérmet készítsenek belőle. Ezt a Dudás elnökletével létrejött Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottság híveiből azok kapták volna meg, akik részt vettek a fegyveres felkelésben, elsősorsban a Köztársaság tésri harcokban. Már a névsort is összeállították.
A Köztársaság téri pártház ostromát néhány nyugaton megjelent könyv szerzője a Dudás-csoporst művének tartja. így Fejtő Ferenc is: "A székházat Dudás József és csapatai támadják. Ddás már előőleg hatalmába kerítette a párt lapjának székházát. A rendfenntartó erők egyesítése előtt - írja - kaotikus helyzet uralkodott Budapesten, ahol a felkelők bizonyos csoportjai főleg azok, amelyek a Dudás József nevű önjelölt diktátor körül csoportosultak, akartak parancsolni.
"A Budapesti Pártbizottság székháza elleni legsúlyosabb incidens oka a kaotikus helyzetben és főleg abban volt, hogy Dudás József minden hatalmat a maga és csoposrtja számára akart megszerezni."
Ahány mondat, annyi féligazság. A káosz a "rendfenntartó erők egyesítése" után sem szűnt meg, az ostromot nem Dudás kezdeményezte, nem ő indította el, ő "csak" menet közben, a délelőtt folyamán csatlakozott fegyvereseinek kis részével. Dudásékat az ostrom kezdeményeői kihagyták a szervezésből. Miért éppen Dudásról beszélnek, mint a "fő rendkavaróról", mint kalandorról, mint "a forradalomnak kétes és eleven alakjáról?" " Kétségtelenül ő olt sok rendzavarás okozója. Többek között az egyik minisztérium elleni támadásával és a következő napokban az Egyesül Nemzetek Szervezetéhez Intézett üzenetével."
A pásrt budapesti székháza ellen október 30-án miért indította meg a támadást Paul Zinner szerint is éppen Dudás, aki "magában egyesítette a személyes magnetizmust, a látnoki jelleget és a demagógiára való hajlamot"?
Talán csak nem azért, mert ha a pártház elleni akció is Dudás egyéni akciója volt, akárcsak a Külügyminisztérium elfoglalására tett kísérlete, akkor valóban azt lehetne állítani, hogy csak kalandor akcióról volt szó?! Ebből azután logikusan következnék, hogy a Köztársaság téri párház elfoglalása mellékes eseménye a történteknek. Nincs benne a fő áramban, nem tartoik a legfontosabb események közé, nincs centrumában a küzdelemnek. Sőt akkor a letagadhatatlan és a Nyugat számára oly kínos vérengzések is csak Dudás kalandorsága, hatalomvágya, összeférhetetlensége miatt történt. Ez beillik abba a konceocióba, amely szerint a Köztársaság tér véletlen atrocitás, csúnya, de felesleges megmozdulás, és egyedülálló. Majdnem olyan elszigetelt jelentség, mint amennyire elszigetelhető Dudás.
Így a Köztársaság téri pártház ostromát és az azt követő brutalitsásokat nem azok a fegyveres csoportok hajtották végre, amelyek már nemcsak hogy részesei a nemzetőrségnek, hanem egyenesen derékhadát alkotják. Így a Köztársaság téri pártház ostromát nem a nemzetőrség fő erői tervezték, szervezték és hajtották végre.
De hát ki is volt Dudás József, az ellenforradalom egyik hírhedt figurája?
Dudás volt kommunista, kisgazda, szociáldemokrata, majd 1947-ben részt vett a köztársaságellenes összeesküvésben, s ezért internálták. 1954-ben szabadlábra helyezték, s azután munkások között üzemben dolgozott, nem úgy, mint a Corvin köziek, akik... "elszánt csirkefogók" - írja Dudásról a Zinner. Dudás, mint már említettük, a Széna térieknek is szellemi vezetője, az úgynevezett Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány elnöke lett. Valójában e bizottmány tagjai ismeretlenek, nem választotta meg őket senki, működése homályban van. Annyi tény, hogy a II. kerületi Forradalmi Bizottság létrehozásában, majd átszervezésében és irányításában Dudás híveinek vezető szerepük volt. Dudás József vezette a "Szabad Nép" székházában 25-e után tevékenykedő fegyveres alakulatot, amely először mintegy száz-százötven főt, 28-a után több, mint háromszáz főt számlált. Dudás a bizottság nevében "Magyar Függetlenség" címmel önálló lapot adott ki. Fegyveresei, politikai testülete élén önálló , egyénieskedő magatartást tanúsított. Nem ismerte el a Nagy Imre-kormányt, de 30-án tárgyalt Nagy Imrével. Mivel vezető szerepre törekedett, összeütközött a többi fegyveres alakulattal, és básr jelentős erőkkel rendelkezett, azok a nemzetőrség keretében el tudták szigetelni Dudást.
A "Szabad Nép" székházában, valamint a Széna téren levő fegyvesesek összetétele annyiban tért el a többiekétől, hogy itt már kezdetben is a volt politikai foglyok játszották a vezető szerepet, olyanok, akik főleg politikai bűncselekményekért voltak elítélve, túlnyomó többségükben jogosan. Legelszántabb rész üket, a "fejvadászokat (önmagukat nevezték így) P. F. vezette, aki egykor csendőr szakaszvezető volt, majd később a horhysta hadsereg főhadnagya lett. A "fejvadászok" csoportjához tartozott P. M. Z. is, aki az Ébredő Magyarok Egyesületének és a nyilas pártnak volt a tagja. Szinte természetes tehát, hogy a Köztársaság téri atrociteások egyik legaktívabb résztvevője volt. Intézkedett, tevékenykedett, egyszóval elemében volt. A mintegy háromszáz fegyveresből százan ellenforradalmi, politikai cselekményekért el voltak ítélve.
Mind a "Szabad Nép" székházában levőkhöz, mint a Széna tériekhez 26-tól nyugatról különböző megbízatásokkal hazatérők csatlakoztak.
Noember 1-én Dudás elküldte egyik emberét Győrbe, mivel elérkezettnek látta az időt arra, hogy a Dunántúli Nemzeti Tanács ellenkormányként működjön, amellyel ő, mint a Magyar nemeti Forradalmi Bizottmány veszetőej, hajlandó együttműködni. Noember 1-e után Dudáséknak még több önálló akciójuk volt. Arra törekedett például, hogy az ő irányításával tartsanaka kongresszust az ország összes 2forradalmi bizottságainak" megbízottaia.. Vagy például november 2-án a Külügyminisztérium elfoglalása. Azzal utasította a II. kerületi Forradalmi Bizottság titkárát erre az akcióera, hogy ott "száz államvédelmista van". Szabó János vezetésével a Széna tériek elfoglalták a Külügyminisztérium épületét. Államvédelmistákat nem találtak, sőt a nemzetőrség főparancsnokának, Király Bélának a személyes közbelépésére hamarosan el is kellett hagyniuk a Külügyminisztériumot. Király Béla néhány órára letartóztatta Dudás Józsefet.
Dudás az említett akciókkal próbálta erősíteni pozícióját. Viharos és változatos politikai pályafutása során szerzett kapcsolatai révén az ellenforradalmi erők csoportjait valóban tömöríteni és irányítani tudta.

  
 
0 komment , kategória:  Köztársaság tér 1956  
Felbecsülhetetlen
  2011-08-04 11:39:34, csütörtök
 
 
Egy hajnalig tartó céges buli másnapján a férj iszonyú fejfájással ébred.
Rendszerint nem iszik, de a bulin felszolgált pia csalóka volt és rendesen
benyalt tőle. Arra sem emlékezett, hogy miképpen ért haza. Töri a fejét,
hogy mi történhetett és főleg, hogy miket követett el "másállapotában".
Nagy nehezen kinyitotta a szemét, kikászálódott az ágyból és az első, amit
látott 4-5 Aszpirin odakészítve egy pohár víz mellett, egy vázában egy
szép szál friss rózsa az asztalkán. A ruhája gyönyörűen összehajtogatva,
az egész lakás ragyogóan tiszta. Nem értette a dolgot...
Bevette az Aszpirint és elvonszolta magát a fürdőszobáig, hogy
megmosakodjék. A tükörbe nézve egy hatalmas monoklit látott a bal szeme
körül... és még kevésbé értette a dolgot... Aztán a tükör sarkában talált
egy kis illatos levélkét a feleségétől, rúzsos puszival lepecsételve:

"Drága Egyetlenem! A reggelid a sütőben találod, még meleg. Elmentem
vásárolni, hogy a kedvenc ételed készítsem neked vacsorára.

Imádlak, a te kis feleséged!"

Na itt végleg elveszett a fonál... Kibotorkált a konyhába és azt látta,
hogy tényleg ott a meleg reggeli a sütőben, a fiacskája az asztalnál
szépen csendben ül és reggelizik.
Teljes homályban így szólt a gyerekhez:
- Mondd, kisfiam mi történt itt az éjjel?
- Hát Papa, merev részegen jöttél haza, úgy hajnal 3 körül. A nappaliban
átestél az asztalon és össze is törted, aztán hánytál egy nagyot a
folyosón és végül arccal lefejelted a mosdó ajtaját, ott szerezted a
monoklidat.

A Pasi teljesen összezavarodva kérdezi:
- És mondd, hogy lehet az, hogy anyád rózsával, meg meleg reggelivel vár
engem?
- Ja igen azt még nem mondtam, hogy amikor a mama bevonszolt a szobába és
megpróbált levetkőztetni, elkezdtél vele ordibálni, hogy "Hagyjon békén
hölgyem, én nős ember vagyok!"

TANULSÁG:
Összetört asztal: 50.000,- Ft
Meleg reggeli: 1.000,- Ft
3-4 Aszpirin: 500,- Ft

A megfelelő pillanatban a megfelelő dolgot mondani: FELBECSÜLHETETLEN !!!		  
 
0 komment , kategória:  Viccek  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2011.07 2011. Augusztus 2011.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 50 db bejegyzés
e év: 268 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 233
  • e Hét: 2555
  • e Hónap: 8796
  • e Év: 61062
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.