|
2011-09-24 16:46:34, szombat
|
| |
| |
Várkonyi Nándor könyve lenyűgőző, regényes látomás az emberiség írott történelme előtti időről. Úgy is kell olvasni, mint egy regényt! Víz- és tűzözön, katasztrófák elől menekülő és kultúrát mentő emberiség képe bontakozik ki előttünk, az ismert ókori történelem előzményeinek nagyszabású, meseszerű vázlata.
Várkonyi Nándor, az utolsó ,,polihisztorok" egyike, hatalmas műveltséganyagot dolgozott föl, s épített bele munkájába. A letűnt idők megértéséhez az emberiség mítoszkincsét fogta vallatóra, s ennek közvetítése tudományosan is hitelesnek tekinthető. De nem elégedett meg ennyivel: magyarázatot is keresett, s nem is mindig komoly tudományos forrásokban. Látomásról és hipotézisekről van tehát szó, az alkotó írói képzelet munkájáról, amelynek számos részletét éppúgy vitathatja a tudomány, mint a föltevéslánc végső ,,eredményeit". De hogy mindez elgondolkoztató, sőt izgató olvasmány: az vitathatatlan.
A könyv első kiadása 1940.ben és 42.ben, a jelentősen bővített és átdolgozott, a korábbi változatok számos, tudományos tekintetben végképp tarthatatlan megállapításait korrigáló, de azért "igaznak" éppúgy nem mondható harmadik pedig 1962-ben jelent meg. A mostani új kiadás, e legutóbbi változatlan utánnyomása, Vekerdi László új értékelő utószavával gazdagodik.
A könyvben megtalálható leírás az egykori romvilágról, kövekről, csillagokról, Kheopszról, a boldog szigetekről, két Óvilágról, a kettősbalta, a Kos és a Bika idejéről, népéről, a tengeri népekről, a víz gyermekeiről, amerikai és óceániai hagyományokról, az Óvilág mondáiról, nagy regékről, Atlantiszról, Gondvána és Mu szigetéről, mitikus ősökről, szörny-kultuszokról, sárkány és az ember kapcsolatáról.
Minden katasztrófa, pusztulás, vízözön után új és és új föld támadt, mert akadtak, akik őrizték és hordozták magukban az elsüllyedt világokat. A kultúrát. Még ha tán amúgy törpék voltak is, vagy afféle pikkelyekkel borított halemberek. A mese nem ismer lehetetlent, de az embernek olykor a lehetőségek eme korlátolt világában is meg kell, úgy látszik, kísérelnie a lehetetlent. ,,Soha egy pillanatig sem képzeltem - írja a Sorsunk szerkesztéséről Várkonyi -, hogy a történelem menetét folyóiratcikkel meg lehet változtatni, de magatartásról volt szó, egy eszme ébren tartásáról , a nép szolgálatáról." Ez a magatartás csillog máig a Sziriat-legenda mélyrétegeiben: felelősség a civilizációért, aggodalom az emberért. Úgylehet, épen ezt az emberféltést érzik és becsülik az olvasók a Sziriat-ban. Hiszen okkal sírhatunk mi is a vogul énekkel: ,,Ember nélkül hogy' állhat úgy meg a Föld?" De mi már tudjuk, hogy nincsen, aki a maga kavarta katasztrófa után újrateremtse az embert.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Könyvajánló |
|
|
|
|
|
Offline
