|
2011-09-28 22:37:14, szerda
|
| |
| |
Hegedű
Hangszer szól bennem, egy hegedű talán,
Húrjain útra kél millió talány.
Kérdése szívtépőn zokog a világba:
Játszottál, szerettél, szenvedtél hiába?
Lelkemből hallottam félelmes dallamát,
Elveszett álmaim ábrándos halk szavát.
Elfojtott fájdalmam kottába van írva,
Fenséges rezgése szabadítja sírva.
Enyhítő reménnyel bekötözte sebem,
Szivárvány színével elvakítja szemem,
Omló és épülő, boltíves szentélyem:
Száz színű, tébolyult, örök hit, reményem.
Hangszer sír bennem, egy bánatos hegedű,
Hangjában csendül fel édes és keserű.
Válasza zokogva hasít a világba:
Játék és szeretet sosem lesz hiába!
Kunstár Mónika Judit |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
Offline
