Regisztráció  Belépés
joetoth.blog.xfree.hu
pax Tóth József
1937.09.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Online lelkigyakorlatból13/129
  2011-01-30 11:08:31, vasárnap
 
  Békesség a káros függöségtöl mentes szabadságból.
Emberségünkből fakad, hogy kötődünk dolgokhoz, viselkedési szokásokhoz, szükségünk van biztonságra, és arra, hogy tartozzunk valahova. Ezen napok célja nem az, hogy minden kötődésünket felfedezzük és leleplezzük. Most csak az ezekre adott válaszainkat szeretnénk megvizsgálni. Egyszerűen csak ki szeretnénk fejezni szabadság iránti vágyunkat.
Gyakorlatilag egész héten azt fogjuk szavakba önteni, ahogyan válaszolni szeretnénk. Reggelente, vagy este lefekvés előtt mondhatjuk:"Életem a Te kezedben van." Háromszoros ima ez, Máriának, Jézusnak és az Atyának is szól; rövid könyörgés a szabadság kegyelmeiért, ami nagyon áldásos lehet számunkra a napokban.

Megeshet, hogy ezen a héten küzdenünk is kell magunkkal. Talán ellenállunk ennek a különleges szabadságnak. Esetleg elbagatellizáljuk néhány függőségünk valódi mélységét. Lehet, egy hangot hallunk, ami halkan súgja, vagy hangosan kiabálja nekünk: "Nem akarok annyi mindent feladni, nem akarok lelkileg kiüresedni, és nem akarom az anyagi nincstelenséget sem megtapasztalni!" Ilyenkor nem tehetünk mást, minthogy a megtartó kegyelemért
imádkozunk, amely lassan, szelíden és csendesen vezet bennünket közelebb Jézushoz az Istenben való egység felé.
Mondhatjuk:"Uram, valóban szabad és boldog akarok lenni. Nincs más vágyam."
Végül hálánkat is kifejezhetjük az Atyának, aki Jézus felé vezet minket. Bár tudjuk, még nem érkeztünk meg teljesen, de érezhetjük szívünkben a növekvő vonzódást, ahogyan egyre inkább kimondjuk, megerősítjük vágyainkat.

Jó, ha néha emlékeztetjük magunkat arra, miért is csináljuk ezt a lelkigyakorlatot. Most félúton vagyunk, és előfordulhat, hogy már nem látjuk, ez a sok elmélkedés, meditáció és ima pontosan hova is vezet bennünket.
Szent Ignác az emberi lélek korlátait is pontosan ismerte. Sok mindent megbántunk, vagy ma másképp csinálnánk, vannak félelmeink, testi-lelki igényeink és saját, személyes történetünk. Mindezek megvédenek, körülbástyáznak bennünket. Az akaratunk olyan életszemléletet alakít ki bennünk, amelyben minden előbb említett erő elevenen részt vesz, és befolyásolja döntéseinket.
A lelkigyakorlat fő célja az Isten akaratának keresése és megvalósítása a saját életünkben. Azonban két nehézség is felmerülhet. Fel kell ismernünk saját akaratunk erejét és befolyásolhatóságát, meg kell tanulnunk megóvni magunkat attól, amit mi akarunk tenni, és úgy cselekedni, ahogyan azt az Atyától halljuk. Nagyon egyszerű leszek: ez egyáltalán nem könnyű!
Ignác a birtoklás iránt érzett természetes vágyunkat hozza példaként, hogy értsük, mennyire nehéz elengedni nem csak az anyagi dolgokat, de hozzájuk való ragaszkodásunkat is. A biztonságra, hatalomra, függetlenségre való törekvés súlya életünkben pontosan úgy van jelen, mint a föld gravitációs ereje. Megtanuljuk valamilyen módon szabályozni, ezért nem ugrálunk le például magas helyekről. Mindez most természetesnek tűnik, nem is gondolkodunk el rajta, mekkora hatással van azonban mindez ránk.
Ignác a Lelkigyakorlatokban megmutatja nekünk, hogyan tudatosítsuk magunkban minél jobban a lelki életünket körülölelő gravitációs teret, és a döntéseket, amelyek ennek működéséből származnak. A Jézus nevű bolygó gravitációs körülményei eltérőek ettől. Meg kell őket szokni, s akárcsak a földi erők közepette, míg fölcseperedünk, megbotolhatunk és eleshetünk, míg tanulgatjuk ennek az új életnek a törvényeit.
Imáinkban elmélkedtünk már Krisztus gyermekkoráról, és a későbbi működéséhez is vissza fogunk térni, de Ignác ezen a héten szünetet rendel számunkra, hogy őszintén szembe tudjunk nézni azzal, mennyire nehéz kilépni saját erőterünkből, és megpróbálni megélni a Jézus által újra és újra felajánlott szabadságot. Ima közben megfigyelhetjük,mennyire nehezen szakadunk el földünktől. Az Ő hívása gyengéd és türelmes, de nagyon kitartó. Azt gondolhatjuk,tudjuk, mi számunkra az ideális, Ő mégis második lehetőséget ajánl, mert Ő az a valaki, aki jobban szeret
mindannyiunkat annál, mint ahogy mi valaha is képesek leszünk önmagunkat szeretni.
Ezen héten azonban ellenállunk az afölötti rossz érzéseinknek, hogy mennyire földiesek az útjaink. Reménnyel telve imádkozunk, hogy a kegyelem erejéből apránként, lépésről lépésre megtapasztalhatjuk, mennyire magával tudja Jézus az embert ragadni. Felszabadultan, minden földi rablánctól mentesen már csak Ő számít, semmi másnak nincs hatalma az életünk felett.
Így vagy hasonló szavakkal...
Drága Szűzanya,
nagyon rossz szembesülni azzal, mennyi minden jelen van az életemben csak azért, hogy nagyobbnak, szebbnek,jobbnak, gazdagabbnak tűnjek ahelyett, hogy mindezekkel az Istent dicsérném. Annyira egyszerű meggyőzni magamat,hogy amit teszek, az Isten akarata, de valahol legbelül én is érzem, hogy csak a saját javamat akarom. Figyelem, hogyan viszonyulok a körülöttem levő emberekhez. Mária, Te sosem szerettél volna elbújni azok elől, akik folyton kritizáltak,megítéltek Téged? Mert én legszívesebben a föld alá szöknék előlük. Most viszont inkább ránézek a három lehetőségre,amit ez a hét tanít. Gyakran, ahogyan az első válaszban is áll, ezt mondom magamnak: "Igen, tudom, hogy nem lehet helyes mindig elbújni, és mellőzni kapcsolataimat!" Elhatározom, hogy megváltozom, hogy nyitottabbá, ugyanakkor sebezhetőbbé is teszem magam. De valahogyan sosem tudom véghezvinni, amit elterveztem.
Vagy azt mondogatom magamnak, semmi rossz nincs abban, hogy elzárkózom, falakat emelek magam köré.Így sok-sok szenvedéstől kímélhetem meg magam. Különben is nehéz volt a gyerekkorom, és könnyebb mindezt hordoznom, ha nem is keresem az emberekkel való kapcsolatot. Egyébként is, akarhatja-e az Isten, hogy szenvedjek,ami pedig könnyen bekövetkezhet, ha valakit igazán közel engedek magamhoz.Mária, kérd Szent Fiadat, hogy segítsen. Egyedül szeretném mindezt végigcsinálni, de egyszerűen képtelen vagyok rá! Kérd őt, hogy segítsen megértenem: ha tőle kérek segítséget, az nem kudarc, hanem épp ellenkezőleg: egy új
kapu kitárulása lelkem legbenső forrásához.
Jézus,
szükségem van Rád, mert fogalmam sincs, hol is kezdjem. Annyi mindent teszek, ami megvéd a sérülésektől, és elszigetel másoktól. Ahogy Teréz anya fotóit nézem ezekben a napokban, az első gondolataim elutasítóak: "Nem lehetek szent, mint ő! Olyannak kell lennem, mint ő?" De talán nem is erre hívsz meg engem, Uram. Ha jobban megnézem az ő életét, láthatom, mennyire nyitott volt mások felé, mennyire érzékeny volt az emberi szenvedésre és fájdalomra. Talán ő emlékeztethet engem arra, hogy ha mások küzdelmeit, nehézségeit távol tudom tartani a szívemtől,akkor bizonyára a magaméit is.
Jézus, segíts, hogy az emberekkel való kapcsolataim nyitottabbá váljanak! De lehet, hogy nem is erre akarsz most tanítani. Talán nem arról van szó, hogy védem önmagam, mert minden, amit teszek, Isten nagyobb dicsőségére kell, hogy legyen! Most még nem értem, mit is jelent ez az egész pontosan. Csak azt tudom, hogy nincs fontosabb annál, minthogy minél jobban megismerjelek, és megszabaduljak azoktól a dolgoktól, amelyek távol tartanak attól,hogy Téged követve élhessek. Jézusom, kérlek, kérd az Atyát, adja meg a kegyelmet, hogy el tudjam dönteni, mi az,ami valóban az Istent szolgálja, és általa lelkem üdvösséget is! Ha ez azt jelenti, hogy mostantól jobban meg kell nyílnom az emberek előtt, akkor kérlek támogass, hogy meg tudjam tenni, amit tőlem kérsz!
Szerető Atyám,
Hozzád fordulok, és könyörgök segítségedért, hogy képes legyek eldönteni, mi az, ami a Te nagyobb dicsőségedre van az életemben. Hadd tudjak úgy közeledni az emberek felé, hogy ne a saját védelmemre gondoljak, hanem a Te ragyogásodra a világ fölött. Ne utasítsd el, kérlek, alázatos imámat; vezess, és add meg a bölcsességet, hogy egész nap csak Neked szolgálhassak. Szeretnék mindig emlékezni, hogy könnyen összezavarodok és megbotlok, ha saját indítékaimat vizsgálom. Uram, Te látod, néha a túlzott önvizsgálat révén csak még inkább elveszek önmagamban. Pedig csak Rád szeretnék összpontosítani, arra, hogyan szolgálhatlak mind jobban, és arra, hogyan élhetném minél inkább úgy az életemet, ahogy Te azt számomra elrendelted!

 
 
0 komment , kategória:  Online lelkigyakorlatból/103-  
Szenttöl14/Szalézi Ferenc/128
  2011-01-27 18:47:12, csütörtök
 
  Békesség a foglalkozásunkkal összhangban gyakorolt jámborságból.
A méhecske is úgy gyüjti magának a mézet a virágokról,hogy azokat nem sérti meg,hanem éppen olyan üdén és sértetlenül hagyja el,mint ahogy megtalálta.Az igazi jámborság még a méhecskénél is helyesebben cselekszik ,mert nemcsak hogy nem sérti meg az egyes hivatások és foglalkozások követelményeit, hanem azokat még érdemesebbé és még szebbé is teszi.
Azt mondják,hogy ha a drágaköveket mézbe teszik,akkor még szebb szinben tündökölnek és ragyognak,ugyanigy lesz kedvesebb és tökéletesebb az az ember is,aki a hivatásának megfelelö jámborságot gyakorolja.Az ilyen jámborság gyakorlásával ugyanis békésebb lesz a te életed és a családod élete is,öszintébb lesz a férj és feleség közti kölcsönös szeretet,hüségesebb lesz az elöljáró iránti engedelmesség,kellemesebb és eredményesebb lesz minden egyes foglalkozás is./Szalézi Szent Ferenc püspök /+1622 Lyon/

Link
 
 
0 komment , kategória:  Szalézi Szent Ferenc  
Online lelkigyakorlatból12/127
  2011-01-23 14:03:27, vasárnap
 
  Megerösödés a Jézus által felkinált békességben.
A héten megállok, talán különösen a legnehezebb pillanatokban, és mély benső mosollyal mosolygok. A gazdagság és a
megbecsülés nem uralkodik felettem. Tapasztalataim a szegénységről vagy akár a megaláztatásról nem rémítenek el
annyira. Mosolygok, mert megértem, hogy egyre jobban és jobban vonz az, ahogyan Jézus él - a gőg útja helyett az Isten félelmének ösvényét választja.
A hét estéin hagyom, hogy a hála szavai mind mélyebbről törjenek fel belőlem. A rendetlenség vagy a nehézségek -vagy akár a hibák vagy bűnök, melyeket elkövettem a nap folyamán - nem tántorítanak el a hálától, hanem elmélyítik.
Hálás vagyok, mert Jézus olyan öröm felé hív és vonz, melyet azelőtt soha nem ismertem. Ez az öröm nem a sikerességemtől függ, hanem attól, hogy az életemet Jézus mellé, az Atya tenyerébe helyezem.

Egyre jobban ráhangolódunk a nyelvre, melyen Isten beszél hozzánk, ha figyelünk, hogy mi minden jön az Úrtól, és mi
az, ami valami sokkal földibb helyről érkezik (illetlen, szennyes vagy gyáva), és nem segíti elő a növekedésünket.
Mikor eltávolodunk az Úrtól, gyakran az Istentől jövő események vagy mozzanatok azok, melyek zavarnak, mikor szembesülünk velük. Az alacsonyabbról jövő események és tettek kényelmessé és lustává tesznek, illetve arra késztetnek, hogy kifogásokat találjunk, hogy ez az életmód miért tökéletesen megfelelő számunkra.
Mikor az Úr felé mozdulunk a lelkigyakorlatnak ezen a pontján, biztosak lehetünk abban, hogy Ő mély örömöt, a szabadság érzését, bátorságot és békét ajánl fel nekünk. Az Úr olyasmit ajánl fel, ami valamit felkavar bennünk, s hallhatjuk: "Ez jó. Helyénvaló. Tőlem van. Bízz bennem!" S mikor Jézust óhajtjuk, szeretni és követni Őt, nem meglepő, hogy lesz némi szembenállás az alapvető vágyainkkal, és ez kételyt, összezavarodást, váratlan szomorúságot eredményez. Úgy tűnik, ezek megerősítik a régi szokásainkat, melyek érthetetlenül erősebbnek tűnnek most. Könnyen elűzhetjük ezeket a mozzanatokat csupán azzal, hogy mosolyogva azt mondjuk: "Tudom, mi folyik itt. Nincs szükségem erre. El fogom fogadni a nekem felkínált életet és békét. Viszlát."

Ezen a héten Jézusnak a mi életünk küzdelmeiben való továbbélését, a valóságosságát, az emberi voltát kell
tudatosítanunk. Íme, egy ember, aki asszonytól született, egy ember, aki mindenben hasonló hozzánk, növekedik, az élet eseményeitől megérik, hogy átölelje a mi életünket, és annak valóságát.
Mikor volt Jézus életének a közepe? Itt van a misztérium. Amikor Jézus belépett a saját életébe, mi mindannyian az Ő örök életének középpontjává váltunk. Ő belépett a mi emberi küzdelmeinkbe, és nincs vége, nincs olyan pont,ahonnan elkezdene kifelé haladni. E napokban azzal az állhatatossággal és a szilárd elköteleződéssel imádkozunk,mellyel ő szeret minket és az életünket.
Az alapvető emberi félelem, amit érzünk, a félelem az elhagyatottságtól és a magánytól belépővé válik számára, hogy
értünk legyen, és velünk legyen. Figyelemmel kísérjük Őt, amint megtapasztalja elesett létünk gyengeségeit, a betegséget, a szegénységet, a visszautasító, megvető, és alapvetően bűnös megnyilatkozásainkat. Mindnyájan tudjuk,milyen visszataszító tud lenni néhány ember az önzőség, a harag és a kapzsiság miatt. Imádkozhatunk a saját érzéseinkkel ezekért az emberekért, és ugyanakkor látjuk Jézust, ahogy átöleli, megérinti, megáldja ugyanezeket az embereket. Imádkozni kezdünk - hogy meglehet, a mi útjaink és az Ő útjai ennyire különbözőek, de meghittséggel és
barátsággal a látásunk és a cselekvésünk ezen módjai igenis megváltoznak.

Imádkozzunk jó szándékkal ezen a héten, és figyeljük meg, Jézus mennyire másképp, milyen radikálisan szeretne élni
bennünk. Átalakulásunk nem elsősorban erkölcsi, sokkal inkább kapcsolati és hozzáállásbeli. A történelem nagy szentjei többnyire a múltukkal együtt kellett hogy éljenek a jelenben. Szembe kellett nézniük azzal, hogy a hűség érzése milyen törékeny. És szembenéztek azzal is, amivel Jézus: Isten személyes és hűséges szeretetével. Istennel a megváltozásuk sem lehetetlen. Isten szeretete tökéletes, és válaszunk elég Neki, hogy megáldja a világot, és folytassa annak helyrehozását.
Krisztus lelke, szentelj meg engem, Krisztus teste, üdvözíts engem, Krisztus vére, ihless meg engem, Krisztus oldalából folyó víz, tisztíts meg engem, Ó édes Jézus hallgass meg engem! Szent sebeidbe rejts el engem, Ne engedd, hogy elszakadjak Tőled. A gonosz ellenségtől oltalmazz engem. Halálom óráján hívj magadhoz engem, és engedj Hozzád jutnom, hogy szentjeiddel dicsérjelek, mindörökkön örökké. Ámen.
Így vagy hasonló szavakkal...
Édes Jézus,
ahogy visszatekintettem az elmúlt néhány hétre, a múlt heti kalauz egy gondolata mélyen hatott rám: amikor mindenünk ajándék, nem mérhetjük magunkat a felhalmozott javakkal. Ami meglepett, hogy ez a gondolat vonz engem. Nem megijeszt - magához húz. Annyira nagyon más, mint ahogy élem az életemet, és mégis, rengeteg szabadság rejlik benne.
Átölelném a lelki szegénységet, melyre hívsz engem - szeretném egészen magamévá tenni ezt az óhajt a szívemben. Ez az érzés meghívás tőled, hogy úgy éljek, mint te, mert tudod, hogy ez boldogabbá tesz engem. Te mindenkinél jobban ismered az ürességet, amellyel szembenézek, mikor valami más siker bámul szembe velem üresen a tükörből; az a fajta siker, mely olyan keveset jelent, és mégis oly sok útba kerül.
Megragadnám a szegénységet, mely az alázathoz vezet. Nem mintha a megaláztatást keresném általában, de ebben a
környezetben látom, hogy mi módon ellentéte a jutalomnak és a sikernek, a dolgoknak és a vagyonnak, melyekkel oly gyakran fedem be a szívem sötéten tátongó lyukait.
Nézem a múlt heti fotót. A két asszony, egy taposóakna szerencsétlenül járt áldozatai, támaszkodnak a repedt falhoz.
Micsoda sátáni erő követelte a lábukat? Hány családtagjuk veszett oda az erő, kapzsiság, vagyon, jutalom miatt? Aztán
meglátom az igét a kép alatt: "Az Úr megáldja azokat, akik teljesen ráhagyatkoznak. Ők az Isten országához fognak tartozni."
Ez mindennél inkább az, ami után az életemben vágyakozom. Uram, kérlek, taníts engem, hogy Rád bízzam magam!
Mutasd meg, hogyan adhatom oda az életemet Neked. Vezess engem az élet ösvényén, amelyet választottál magadnak.
Akárcsak az újévi fogadalmakat, ezt most szeretném, ebben a pillanatban - de meddig tudom fenntartani ezt a vágyakozást? Az e heti Útravaló oly jól mondja: "Szembe kellett nézniük azzal, hogy a hűség érzése milyen törékeny."
Kérlek, Jézus, nem tudom csak magamtól folytatni ezt. Szükségem van rá, hogy felismerjem a Te hívásodat benne.
Tudom, az én hűségem nem tökéletes, és nem tudom mindig felismerni, hogy minden ajándék az életemben. Kérlek, segíts értenem valahonnan mélyebbről, hogy ez az egyszerűbb, alázatosabb, szegényesebb hívás az, melyen át a boldogságba vezetsz engem.

 
 
0 komment , kategória:  Online lelkigyakorlatból/103-  
Bibliából és Szenttöl25/126
  2011-01-20 16:07:07, csütörtök
 
  A hitben és szeretetben egyetértö élet békessége.
Törekedjetek arra,hogy gyakran összegyüljetek,és hálás szivvel magasztaljátok Istent! Ha ugyanis gyakran jöttök össze egy helyen, akkor ott meginog a sátán hatalma,és a ti hitben való egyetértéstek meggátolja azt a lelki romlást,amellyel ö fenyeget benneteket. Nincs nagyobb dolog a békénél,amellyel megszünik minden háborúskodás az égiek és földiek között.
Ha majd tökéletes lesz hitetek és szeretetetek Jézus Krisztusban, nem lesz titok elöttetek,hogy mi az élet kezdete és beteljesedése; kezdete a hit,beteljesedése a szeretet.Ahol ezek ketten összetalálkoznak,ott van az Isten ;minden más pedig,ami az igaz élethez kell,ezeknek a velejárója.Aki hite szerint él,nem vétkezik, akinek szeretete van,nem gyülölködik."Gyümölcséröl lehet a fát felismerni/Mt 12,33/;hasonlóképpen tetteikböl lehet megismerni azokat is,akik Krisztus követöinek vallják magukat.Mert most már nem arra van szükség,hogy hitvallást tegyünk,hanem hogy életünk végéig megmaradjunk a hit erejében.

Úgy tegyünk tehát mindent,hogy Isten lakozik bennünk;az ö templomai vagyunk ,és ö a bennünk lakozó Isten ,aki jelen van, és meg is mutatkozik nekünk ,ha igazán szeretjük öt./Antiochiai Szent Ignác püspök,vértanú/+110-115 Róma/
 
 
0 komment , kategória:  Antiochiai Szent Ignác  
Online lelkigyakorlatból11/125
  2011-01-16 16:34:50, vasárnap
 
  Szivünk,elménk vonzásai Jézus békességes hivása,útja melletti választásra.
Amikor Jézust megkeresztelik, nyilvánosan vállalja helyzetét és küldetését mint a Szeretett Fiú.Elmélkedjünk ezen a jeleneten, és gondoljuk meg, hogy akarjuk-e követni őt. Jézus a megkísértés felé megy, a Gonosz Lélek arra biztatja, hogy ne engedelmeskedjen annak, amit az Atyától hallott.Jézus hűséges marad keresztségbeli méltóságához és sorsához. Élete során máskor is hall majd olyan hívásokat, amik el akarják téríteni attól, hogy ő legyen a Megváltó.
Lelkigyakorlatunk ezen pontján gondolkodjunk el az alapvető emberi kérdésen: "Honnan tudom,hogy ki vagyok én?" Identitásunk épp eléggé törékeny, és számos hívást, ajánlást kapunk arra,hogyan válaszoljuk meg ezt a leges-legfontosabb kérdést. Ennek a hétnek a feladata, hogy arról a csatáról elmélkedjünk, amit a két fő erő vív a lelkünk identitásáért. Az egyik táborban a Gonosz
Lélek és kegyencei, a másik oldalon pedig Jézus, aki békességgel magához hív minket.
Azért imádkozunk ezen a héten, hogy megértsük, milyen vonzó valójában az az identitás, amit a Gonosz Lélek ajánl. Elsőként azzal vonz minket a Gonosz, hogy kérdésünkre vagyon felhalmozását
jelöli meg válaszként, így mondhatjuk: "Nézzétek! Biztos vagyok valaki, hisz mennyi trófeát gyűjtöttem."
Így imádkozhatunk arról, hogy mennyire tudunk vonzódni azokhoz a dolgokhoz, amik önmagukban nagyon jók is lehetnek. Mi birtokoljuk őket, vagy ők birtokolnak minket? A gazdag ifjút gúzsba kötötte, amije volt, mert azok a dolgok jelölték számára is és a többi ember számára is, hogy kicsoda ő.
A következő lépcső, amivel emberi természetünk ellensége próbálkozik, miután még mindig nem tudjuk megnyugtatóan megválaszolni kérdésünket, az, hogy fontos pozíciót nyerünk el, és így más emberek suttogják a fülünkbe, hogy milyen fontosak vagyunk. A presztízs és a hatalom nagyon
vonzó, és a Gonosz arra csábítja Jézust is, minket is, hogy címeink és megbecsülésünk alapján határozzuk meg magunkat. Mindig nagyobb függőség felé vezet az út rajtunk kívül eső dolgoktól,hogy nagyobb érték látszatát kelthessük. A Sátán harmadik és majdhogynem végzetes csapdája az
Istentől való függetlenség, önmagunk büszkeséggel teli felértékelése, mint saját magunk oka és fenntartója. Nincs szükségünk Istenre, csak tárgyakra és emberekre, hogy bebizonyítsuk rettenthetetlenségünket.
Aztán Jézus táborába megyünk, Ő, aki az Atyától tudja, hogy kicsoda valójában, arra hív minket,hogy a keresztségben mi is meghalljuk azt a megerősítő hangot, ami kimondja, hogy mi is Isten szeretett gyermekei vagyunk. Meghallgattuk a Kísértőt és ajánlatait. Most azzal töltünk időt, hogy
elgondoljuk, milyen vonzó válasz az, ami nem foglalja magában a rajtunk kívül eső tárgyaktól való függést. A válasz az egyszerű és nyitott lélek, amit Jézus lelki szegénységnek hív. Tudjuk, mik ezek
a dolgok, mire valók és honnan jönnek.
Jézus szavaiban meghalljuk a szabadságot, amikor arra hív minket, hogy ne aggódjunk többé amiatt, hogy megaláztatást szenvedünk, mert identitásunkat elfogadjuk a Teremtő kezéből.Megszabadulva vagyontárgyaktól és presztízstől a szabad Jézussal együtt járhatjuk az utat, akinek a
cselekedetei állnak eheti elmélkedésünk középpontjában. Ő tudta, hogy kicsoda, és azt kéri tőlünk,hogy mi is fogadjuk el magunkat, mint Isten szeretett gyermekeit, és az ő követése váljon ennek kifejezésévé. Már nem úgy élünk, mint önmagunk szabad rabszolgái, Krisztus él bennünk és általunk.
Ezen a héten szembenézünk azzal, hogyan vonzanak minket a Kísértő cselvetései. Azt is felfedezzük, hogy szívünk és elménk Jézus útjaihoz és bölcsességéhez húznak.

Drága Jézus!
Alázatossággal fordulok hozzád. Vonz az az életforma, amit te folytattál itt a Földön, de számomra kivitelezhetetlennek tűnik! Küzdelmem elvonja Rólad a figyelmemet: egy-két dicséret vagy díj jól esik, de sosem elég belőlük. Több megbecsülést szeretnék és több figyelmet. Átrendeztem az életemet, hogy megfeleljen a világ elvárásainak, és lassan elsodródtam attól az élettől, amit
elterveztem.
Azt kérdeztem, ugyan mit árthat. Először egy kis üdvrivalgás, néhány ember, aki elmondja, milyen csodálatos vagyok. De aztán elolvastam az e heti lelkigyakorlat bevezetőjét, és már tudom mit csinálok rosszul - hogy változtathatta meg a világ ennyire a látásomat? Én lettem a dicséret és a díj,de ha ezek megszűnnek, ugyan ki leszek én? Elvesztettem magam ebben a karrierhajhász életben.
Nem arról van szó, hogy a munkám rossz, vagy hogy a dicséretek károsak, nem. Én vesztettem el a megfelelő szemléletet. Drága Jézus, kérd Istent, hogy segítsen ellenállni azoknak a dolgoknak, amik visszatartanak attól, hogy olyan alázatosan és szegényen éljek, ahogy Te tetted.Jézus, áradjon mindaz belém, ami Benned van.
Szerető Istenem!
Elküldted a Fiadat erre a földre, hogy egy legyen közülünk - értünk. Segíts, hogy az életemet úgy éljem, ahogy Ő tette. Tudom, hogy arroganciámmal és szabadságvágyammal mindezt magam
akarom csinálni, de most, legalább ma, ebben a percben tudom, hogy nem megy. Kérlek, Istenem,add kegyelmedet, hogy Jézust követhessem mindenben. Azokban a dolgokban is, amik megijesztenek. Nem is gondolok olyan drámai eseményekre, mint szenvedés vagy keresztre feszítés, csak arra, ahogy Ő mások érdekeit egyszerűen a sajátjai elé helyezte. Édes Istenem, én is
így akarok élni, de néha nagyon messze vagyok ettől.Légy velem ebben a küzdelemben. Segíts, hogy felismerjem azokat az utakat, amik elcsábítanak Fiad követésétől és a világ rabjává tesznek.
Add áldásodat az életemre.

 
 
0 komment , kategória:  Online lelkigyakorlatból/103-  
Lelkésztöl11/J.H.Newman/124
  2011-01-13 15:19:02, csütörtök
 
  Békesség a szentek nyomdokainak követéséböl.
Mi ôrzi meg (Isten kegyelmével) a hitünket, amikor igyekszünk
ragaszkodni az ôsi igazsághoz és elhagyatottnak tününk? ... Mi fogja belsô nyugalmunkat és békénket megôrizni, amikor azzal vádolnak; hogy,,zavarjuk Izraelt'' és ,,bajt jövendölünk?'' Mi egyéb, mint minden korok minden szentjeinek látványa, kiknek nyomdokait követjük? Mi egyéb, mint a szívünkbe és emlékeinkbe rejtelmesen belevésôdött Krisztus-képmás? A tisztaság és igazság ôsi idôi nem múltak el! Még mindig jelenben vannak! Nem vagyunk magányosak, ha annak is látszunk.
Kevesen érthetnek meg minket vagy adhatnak nekünk igazat most ez életben, de él az Istenben az elsô idônek az a sokasága, mely úgy hitt,tanított és imádkozott, mint mi s elmúlt tetteik és mostani kiáltásaik felhangzanak az oltártól. Lelkesítenek a példájukkal, felvidámítanak társaságukkal. Ott vannak jobbunk és balunk felôl a vértanúk, hitvallók s a többi nagy és kicsi, kik ugyanazt a Credot vallották, ugyanazokat a titkokat ünnepelték és ugyanazt az evangéliumot hirdették, mint mi. ...
Az igazak lelkei végül is világosan látják meg az igazságot. Emberi
hozzáadások, intézmények, rendelkezések nem mennek át velük a
láthatatlan állapotba. Ezek eloszlanak a testtel. Göröghon és Róma,Anglia és Franciaország nem hagyják rajta bélyegüket a lelkeken, akik ugyanazon egy keresztséggel tisztultak meg, ugyanazzal a Testtel táplálkoztak, ugyanazon hit által alakultak. Ellenfelek azonnal egyetértenek haláluk után egymással, ha a Szentlélekben éltek s az ô útján jártak. Békesség egyesíti és tölti meg a templomot, viszályok és tökéletlenségek megszünnek. Ezért jó a láthatatlan világba helyezkednünk, ,,jó ott lennünk'' és sátort építenünk azoknak, kik,,szeplôtelen nyelven'' szólnak és ,,egy értelemmel szolgálnak az Úrnak'' ... Szemléljük épülésünkre csendesen ôket, bátorítsuk általuk hitünket, élesszük türelmünket, meneküljünk az önmagunk körül forgó gondolatoktól./Boldog John Henry Newman biboros/+1890,Anglia/


 
 
0 komment , kategória:  J.H.Newman  
Online lelkigyakorlatból10/123
  2011-01-11 16:42:07, kedd
 
  Jézus felkészülése a békességet hozó küldetésére.
Nyissuk ki szívünket, hogy megmutatkozzék Jézus korai gyermekkora. Képesek vagyunk ezen a héten elképzelni azokat a nagyon is emberi, gyermekkori megrázkódtatásokat és a fejlődést,amelyekben része lehetett? Körbejárjuk Jézus fiatalkorát is, és hagyjuk Őt, hogy megmutassa,hogyan vált olyanná, amilyennek ma ismerjük. Képesek vagyunk elképzelni a küzdelmeit? A kérdéseit? Az erősségeit? A gyengeségeit? El tudjuk képzelni a kapcsolatait fejlődése különböző
lépcsőfokain?
Ha magunk mögött tudjuk hagyni, amit arról gondolunk, hogy mit nem tudunk ezekről az évekről,akkor tanulhatunk abból, ahogyan Mária és József hogyan nevelték őt. Elképzelhetjük, milyen életet élhetett Názáret városában.
Tudjuk, hogy Jézus úgy látta önmagát, mint akinek az a hivatása, hogy szabadulást hozzon a foglyoknak, és hirdesse az örömhírt a szegényeknek. Tudjuk, hogy Ő látta a lelki szegénység áldottságát. Tudjuk, hogy megértette, Isten országa hasonlít a kovászhoz vagy a kis maghoz, és hogy a konkolynak és a búzának egymás mellett kell nőnie. Tudjuk, hogy nem félt bűnösökkel
együtt enni és inni, és mindazokkal, akiktől a vallási vezetők távol tartották magukat. Tudjuk, hogy szolgaként látta önmagát, aki megmossa az emberek lábát; és kenyérnek, amit megtörnek és odaadnak a világ életéért. Hogy jön mindezekhez az ács fia?
Az Egyetlen, aki szeret minket, meg akarja mutatni nekünk, kicsoda is ő, hogy minden
elképzelhetőnél mélyebb szeretetet élhessünk meg vele, és kiválasztott minket arra, hogy minél jobban kövessük őt, napról napra, hétről hétre.

Egyikünknek sincs ideje teljesen
végiggondolni ezeket, még kevésbé egyetlen hét alatt, de amint belépünk valahol Jézus életébe, és megengedjük, hogy feltárjon nekünk valamit magáról, az kegyelemmel tölt el. Ez lehetséges még a mi telezsúfolt életünkben is, különösen érdeklődésünkben és ámulatunkban Jézus növekedésén. Engedjük,hogy e héten teljesen betöltse képzeletünket Jézus életének tapasztalata, és az a személyiség, amely a szemünk láttára bontakozik ki. A hét egészének háttérpillanataiban meg fogjuk látni, hogyan engedhetjük át magunkat ezeknek a gyönyörű képeknek. A mindennapjainkban előforduló válságok élővé és valóságossá teszik az Ő emberi életét, és mind közelebb és közelebb vonnak Hozzá.
Azzal kezdjük a hetet, hogy Jézus első napjainak eseményeit vesszük szemügyre. Pásztorok és királyok, szegények és gazdagok jöttek látni Őt, aki segít nekünk meglátni önmagunkat. Az Ige
Dávid városában mondatott ki, és az Ige útját előkészítették számunkra, a zsidók és minden nemzetek, gazdagok és szegények számára.
József azt hallotta álmában, hogy vegye feleségül Máriát, és most álmában azt hallotta, hogy vigye Máriát és a gyermeket egy távoli földre. Kérjük, hogy szemlélhessük azt a bizalmat, amely lehetővé tette számára, hogy higgyen ezeknek az álmoknak, és azt a hitet, amely lehetővé tette, hogy ezt
inkább meghívásnak hallja, mint követelésnek. Úgy tűnik, a homályos célú és értelmű utazás korán megjelenő motívum ebben a történelmi drámában. A pásztorok Istent dicsőítve tértek haza, a királyok azon töprengve, amit láttak. Mária, József és a titokzatos gyermek egyedül maradtak, és
Egyiptom felé tartanak, hogy ott várják a további utasításokat, melyeket majd meghoz a hit és az idő.
Meglátogatjuk a templomot tizenkét évvel később, amikor a szent család útja ismét Jeruzsálembe vezetett. Ekkor Jézus otthagyta őket, és a szülőket félelem fogta el. Szent Ignác arra kér minket,hogy figyeljünk rájuk, és képzeljük el a félelmüket. Úgy tűnik, Jézust nem zavarják a szülei érzései.
Teljesítette a szülőknek való engedelmesség törvényét és most a mennyei Atyának való
engedelmesség új törvényét készül teljesíteni. Atyjának dolgában kellett járnia, amely egész életében az ő dolga is lesz: Isten szavát hirdetni és tenni.
Alaposan megfigyeljük a Mária és József szívében összezavarodott érzelmeket. A felkiáltás:"Miért!" hamarosan egy nagyon jó kérdéssé változik: "Miért?" Mária sokszor fogja feltenni életében ezt a kérdést. Feltételezhetjük, hogy azért imádkozott, hogy kérdései a hit és remény tetteiben oldódjanak fel, még a kereszt lábánál is. Úgy tűnik, a drámának nincs vége azzal, hogy a
család hazatér Názáretbe. Életének igen értékes tizennyolc évén át Jézus csinál valamit. Talán a zsidó hagyomány írásait tanulmányozza? Józsefnek segít az ácsmunkában? Vagy talán megtanulja,
mint mindannyian, hogyan szeretnek, gyűlölnek, segítenek és utasítanak vissza az emberek?
Mi csak nézhetjük, és tűnődhetünk Isten szándékain , mint édesanyja is tette. Ez titok,számára, és Jézus számára is. Jézus azzal , hogy hűséges az időhöz, idővel megtanul bízni a mennyei Atyában.
Ezen a héten engedjük magunkat, hogy a csodálkozás, zavarodottság és kérdőjelek világából szemléljük Jézus életét. Azokkal a reakciókkal imádkozunk, amelyeket kérdéseink és kételyeink váltanak ki belőlünk. Ahogy Jézus egyre valóságosabb lesz számunkra, mi is egyre valóságosabbak leszünk, életünk egyszerűségével és titokzatosságával. Lassan egyre közelebb engedjük
magunkhoz, egyénileg és együttesen is. Az Igét először Dávid városában hallották, de mostanra mindenhol mindenki meghallhatja Isten egész földkerekségén.
Így vagy hasonló szavakkal...
Drága Jézus!
Valahogy én mindig úgy gondolok Rád, mint aki teljesen felnőtt, érett személyiség. Igen, te is voltál kisbaba, utána azonban az evangéliumok hirtelen úgy ábrázolnak, amint elhagyod a szülői házat felnőttként. De mi volt a kettő között? Mi történt, amikor elhagytad a betlehemi istállót és a
szüleid hazavittek?
Többet akarok arról tudni, milyen is voltál gyermekként. Voltál Te is rakoncátlan, neveletlen?Merthogy ilyesmit sehol sem láttam leírva, de mégis jó érzéssel tölt el, ha úgy látlak, mint egy aranyos, két éves fiúcskát, aki jár-kel, totyog, felfedezi a világot; belebújtál és felmásztál a házban
mindenhova, ahova nem szabad, József lába alatt voltál, Máriával a padlón játszottál a konyhában.
Szeretlek így látni, mert ez nagyon emberivé tesz téged, és ezek olyan dolgok, amelyek
mindannyiunkkal megtörténtek, hiszen így fedezzük fel a környezetünket.
Hogy tanultál meg olvasni? Ültetett-e édesanyád a térdére, miközben az Írásból olvasott fel Neked?
Elvitt-e édesapád a zsinagógába? Kik voltak a játszópajtásaid? Figyelted-e a piacon az árusokat, a szomszédokat, édesapád vevőit, megrendelőit, a rokonaitokat? Hogyan tanultál mindezekből?
Édesapádnak talán nagy hatása volt Rád, hiszen Te gyakran álltál mellette, segítettél neki munka közben. Udvarias volt, megbízható, és mégis erős. Elment a piacra a szomszéd özvegyasszony helyett is, hogy az árusok ne csapják be folyamatosan. Láttad, hogyan beszélt ezekkel az emberekkel: tisztességes volt, és sosem vágyott többre, mint amije volt.
Úgy képzelem, vezéregyéniség voltál a srácok között. Sokat versenyeztetek, nevettetek. Egyszer talán még Te is csaltál a versenyben, de édesanyád fülön csípett, félrevont, és csendesen elmondott Neked egy példázatot a csalásról, te pedig elpirultál, úgy szégyellted magad. Az ő finom irányítása
elég volt számodra, hogy visszatérve barátaid közé, vezetőként őszintén vállald tettedet előttük.
Tizenkét éves korodban Jeruzsálembe mentél a családoddal és názáreti barátokkal. Nagyon sokan voltatok. Betértél egy templomba, és megérintett a beszéd, amit hallottál. Maradni akartál, de a barátaid a ruhádnál fogva húztak magukkal, és néhány pillanaton belül Jeruzsálem utcáin sodródtál tovább a tömeggel. Tudom, izgatott a nyüzsgés, a vásár, a sok-sok külföldi áru. Olyan érdeklődéssel nézted az idegen embereket abban a hatalmas városban! Minden annyira más volt, mint otthon!
Egy csendes pillanatban mégis elsurrantál barátaid mellől, és visszatértél a templomba, amely úgy megigézett Téged. Nem is gondoltál a szüleidre? Néha csodállak. Hiszen még csak tizenkét éves voltál, és mégis mennyire bölcs! Mégsem gondoltál a szüleidre? Édesapád és édesanyád majdnem
belebetegedtek, mikor észrevették, hogy nem vagy velük, és mennyire megkönnyebbültek, mikor megtaláltak! De csodálatos gyermek voltál, akit szülei példamutató élete, figyelme, szeretete,
igazságérzete formált valóban felnőtt emberré.
Most, hogy mindezt végigelmélkedtem, közelebb érzem magam Hozzád. Hogyan és mikor érezted,hogy különleges feladatod van? Mikor érezted, hogy az Úr valami egészen nagy feladatra hív meg
Téged? Hogyan kezdtél mások szolgájává válni?
Drága Jézus, segíts, hogy minél jobban értselek, hogy minél inkább hasonlóvá váljak Hozzád!Segíts, hogy megtaláljam, hogyan szolgálhatom az Urat úgy, ahogyan Te tetted! Veled szeretnék lenni ebben a világban, és szolgálni akarok, mint Te! Ámen.

Link
 
 
0 komment , kategória:  Online lelkigyakorlatból/103-  
Bibliából és lelkésztöl13/122
  2011-01-09 19:52:23, vasárnap
 
  A szentéletü emberek lelkében Isten szüntelenül áradó békéje.
Az Istennek az a békéje, -- mondja az Apostol, -- amely meghalad minden értelmet,megôrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban'' (Fil 4,7). Sok dolog van az Evangéliumban, ami megijeszt, sok, ami nyugtalanít, sok,ami elragadtat, de a vége és eredménye mindezeknek béke. ... Az óceán mélye, a földet körülövezô víz óriás birodalma éppoly nyugodt és csendes viharban, mint szélcsendben. Ilyen a szentéletü emberek lelke
is. A béke forrása áradozik bennük megmérhetetlenül. És bár az idô
esetlegességei látszatra nyugtalaníthatják ôket, a szívük mégsem
nyugtalan. Az angyalok is örülnek a vezeklô bünösnek és ezért
feltehetjük, hogy búsulnak a töredelemnélküli bünös miatt, -- mégis ki mondhatná, hogy nem teljes a békességük? A Mindenható Isten maga is leereszkedôen bánkódásáról, haragjáról és örömérôl beszél, -- és mégis nem Ô-e a Változhatatlan? És hasonlóképpen, hogy az emberi dolgokat az istenivel összehasonlítsuk, ... a kereszténynek mélységes, nyugodt,titkos békessége van, amelyet a világ nem lát. Hasonló valami magányos és árnyékos helyen fekvô forráshoz, nehezen közelíthetô meg. Ideje nagyobb részében magában van és magányosság az igazi állapota. Akkor éli igazi életét, amikor magára és Istenére hagyatott. El tudja viselni önmagát, tud önmagában örülni, mert az Isten kegyelme benne, az Örök Vigasztaló jelenléte az, amiben örül. El tudja viselni, kellemesnek is érzi, hogy mindenkor önmagával van, -- ,,akkor van kevésbé egyedül, amikor egyedül van.'' Párnájára hajthatja fejét éjjel és megvallhatja túláradó szívvel Isten színe elôtt, hogy nem hiányzik neki semmi, --hogy megelégült és bôvelkedik, -- hogy az Isten mindene és hogy semmi nincs, amit az Isten adhatna neki. Nagyobb háladatosságra, nagyobb szentségre, több mennybélire szüksége van ugyan, de a gondolat, hogy többje is lehetne, nem aggodalom, hanem öröm diktálta gondolat. Nem zavarja a békéjét, hogy tudja, közelebb nôhetne az Istenhez. Ilyen a keresztény békéje, amikor egyszerü szívvel és a Keresztet szemlélve Ahhoz szól és Annak ajánlja magát, akivel világos az éj, mint a nappal.
...
Bár lenne a boldogságunk, hogy az évek haladtával egyik kegyelmet a másikhoz kapcsoljuk és lépésrôl-lépésre elôbbre jussunk, nem hanyagolva el a kisebbet, miután a nagyobbat elértük, s nem törve magasabbra addig, mielôtt a kisebbet el nem értük. Az elsô kegyelem a hit, az utolsó a szeretet. Elôbb van a buzgóság, azután jön a szeretô egyszerüség. Elôbb van a megalázkodás, utána jön a békesség, elôbb van a szorgos igyekezet, utána jön a megnyugvás. Bár tanulnánk meg minden
kegyelmet megérlelni magunkban, -- félelemben és remegésben,
virrasztásban és bánkódásban: mert jön Krisztus; vidáman, hálásan,gondatlanul a jövôt illetôleg, mert eljön Krisztus! /Boldog John Henry Newman biboros/+1890,Anglia/


 
 
0 komment , kategória:  J.H.Newman  
Bibliából és Szenttöl24/121
  2011-01-06 19:47:09, csütörtök
 
  A Krisztus által nekünk adott Szentlélek a kegyelmi kincsek békés, maradandó birtoklását hozza.
Amikor a mindent teremtö Isten elhatározta,hogy Krisztusban csodálatos módon helyreállit mindent,és újra visszaadja az embernek az elveszitett ártatlanságát,megigérte,hogy bökezüen adott sok ajándékaival együtt megadja majd a Szentlelket is,hiszen nélküle nem lehet kincseinek békés és maradandó birtokosává tenni az embert.

Amikor azután ez a nagylelkü bökezüség beteljesedett,és az Atyaisten megismertette a világgal Egyszülöttét,akit a Szentirás asszonytól született embernek nevez/Gal 4,4/,megadta a Szentlelket is.Elsönek Krisztus ,mint a megújitott teremtés elsö embere fogadta be öt.Keresztelö János igy tanúsitotta ezt:"Láttam a Lelket,amint az égböl leszállt rá és rajta maradt"/vö.Jn 1,32/.

Az egyszülött Fiú tehát nem a maga számára kapja meg a Szentlelket ,hiszen az az ö Lelke,hanem általa és benne ajándékozza nekünk Isten a Szentlelket ...Emberré lévén magában hordoz minden teremtményt,hogy azt megújitsa és újból teljesen hiánytalanná tegye.Továbbá,ha helyesen következtetünk,és jól akarjuk érteni a Szentirás tanúságát ,látható,hogy Krisztus nem magának kapta meg a Szentlelket ,hanem önmagában minekünk: minden jó ugyanis általa jut el hozzánk./Alexandriai Szent Cirill püspök /+370 Alexandria/
 
 
0 komment , kategória:  Alexandriai Szt.Cirill  
Online lelkigyakorlatból9/120
  2011-01-04 14:38:41, kedd
 
  Békesség Isten kegyelmi ajándékaiból.
A Lelkigyakorlatokban Szent Ignác arra ösztönzi a gyakorlat vezetőit, hogy emlékeztessék a lelkigyakorlatozókat,
milyen fontos ottmaradniuk, ahol gyümölcsöt találtak. A lelkigyakorlat eddigi hetei nagy kegyelmeket kínáltak. Ez a visszatekintő hét nem ad új anyagokat. Az e heti reflektálni valók mindazok a kegyelmek, amelyeket az elmúlt hetekben kaptunk.
Követve a megtapasztalást, hogy bűnösként is szeretve vagyunk, megkaptuk a meghívás kegyelmét, hogy kövessük Jézust. Visszaemlékezünk a személyes válaszunkra, hogy őt kövessük, és növekvő vágyunkra, hogy jobban megismerjük és vele legyünk, Vele, aki annyira szeret minket. Kezdtük hagyni Őt, hogy elmondja Isten tervének
történetét, és az Ő életét. Megnéztük az ő saját hívását, s hogy Isten hogyan készítette elő az Ő jövetelét az Ószövetségben megírt ígéretekkel. Beléptünk szüleinek és a hozzátartozóinak életébe, ahogyan megérkezett hozzánk a Szentlélek erejéből. Végül ott találtuk magunkat a barlangistállóban, ahol megszületett értünk. Ezen a héten meghívást kapunk, hogy ott maradjunk egy kicsit.

Megnézhetem, mi az, amit kaptam, megvizsgálhatom mélyebben, maradhatok benne, ízlelgethetem, próbálgathatom. Mindezt azért tesszük, mert tudjuk, hogy az ajándék gyakran rejt magában másik ajándékot is. Ezen a héten megfogjuk az ajándékainkat, és kinyitjuk őket, hogy felfedezzük, mi minden rejlik még benne.
Mélységesen értékelni fogjuk a zsúfolt életünk közepette kapott ajándékokat. Ha ennek a hétnek a kegyelmei - a hívás,és a válasz rá, Isten tervének gazdag érzékelése, s hogy Isten hogyan vált élővé számomra - a valódi életem ajándékaivá válnak, jelentésük lesz a valóságos életemben.

Szent Ignác arra késztet, hogy időzzünk el egy kicsit az istálló szegény, szerény körülményei közt. A gyermek születésével egy vallomás kezdődik, hogy kicsoda is Ő. Mindezek az események és a körülmények itt a szeretet hosszú mondatának fontos kezdő szavai.
Ahogy ott ülünk figyelmesen, talán fontolóra vesszük az ottlétünk körüli aggodalmainkat. A jelenlét mindent megad - ha ismerőssé válik számunkra az Ő útja. Miért sietnénk? Csak figyelünk, fülelünk. Képzeletünkben bizonyára saját szeretteink is megjelennek látogatóban. Mit mondanánk neki azokról a dolgokról, amelyekben most jelen voltunk?
Imáinkban talán azt érezzük, hogy jó lenne, ha a régi és az új barátaink találkoznának. Van-e öröm a szívünkben, ahogy lépkedünk csendesen arrafelé, ahol Mária tartja karjaiban a gyermeket? Érzünk-e tiszteletteli családiasságot, ahogyan leülünk Józseffel és a mieinkkel beszélgetni?
Vannak módjai annak, hogy megtudjunk dolgokat a másikról, és másfajta módja annak, hogy jobban megismerjünk
valakit. Jézus, Mária és József egy család; Szent Ignác pedig arra ösztönöz, hogy személyesen ismerjük meg azokat,
akikkel együtt vagyunk a jászolnál, és akikkel találkozni fogunk a következő hetekben. Hogy emberileg barátok legyünk valakivel, túl kell lépni bizonyos szinteken. Minden azzal kezdődik, hogy figyelünk, hallgatunk, és elfogadjuk azt, amit felajánlanak nekünk. Először ismerősökké válunk, aztán barátokká, aztán még annál is többé -társakká. Ezekben a napokban lehetségessé válik számunkra, hogy megérintsen mindaz, amit látunk és hallunk.
Jó nekünk itt lennünk, és egyre közelebb és közelebb kerülni nemcsak a jászolhoz és a gyermekhez, hanem ehhez a világot megmozgató esemény személyes valóságához is. Mivé testesült meg a titokzatos Isten eme nyomorú díszletek
közt? A szerető Isten ölelése a legutolsó barlangtól a legnagyobb bolygóig nyúlik. Ez az Isten mindenki istállójába eljöhet, ha talál ott elég helyet ott, hogy fogadják. Bizonyos értelemben Betlehem után nincsen semmi új látnivaló, de annál több megértenivaló. Isten ítéletei nem a mieink. Isten útjai magasabban vannak, megítélése pedig, hogy mi a
fontos, alacsonyabban; és itt találkoznak, ezen a szerény helyen, ahol csak az alázatosak látnak és hisznek.
Ülünk hát egy kicsit egy halom szalmán, és elkezdünk befogadni. Befogadjuk Őt a saját életünkbe, minden nap egy kicsit jobban, a mi jászlunknál. Befogadjuk a misztériumot - nem kell mindent kiokoskodnunk. Beismerjük, hogy
szeretve vagyunk, a legkülönösebb módokon. Elfogadjuk, hogy Isten útjai kezdenek vonzani minket. Elismerjük, hogy kicsit tovább kell maradnunk itt, és figyelni, ahogyan a lelkünk emelkedik.

Úgy tűnik, általában nem érzem úgy, hogy készen állok Rád. Máskor talán előkészítettem volna mindent a jöveteled előtt, onnantól, hogy felsöpröm az istállót, tiszta szalmát készítek elő, lekaparom a cipőm talpát, és szerzek némi meleg ruhát mindannyiunknak.
Azt szeretném, ha jobb ember lehetnék. Ez az, amit valójában az istálló sötétjében, és a szívem sötétségében látok.
Nemcsak a körülmények miatt vagyok nyugtalan, Jézusom - ez én vagyok. Vagyok-e elég jó ahhoz, hogy Veled
lehessek a jászladnál? Csak most, ahogy figyellek téged és a szüleidet ebben a huzatos istállóban, érzem a mély
szeretetet. Pirinyó kezecskéd még újszülöttnyi öklöcskébe szorul, s ahogy odanyújtom egy ujjamat, szorosan
megragadod. Az én Uram és Megváltóm fogja a kezemet! Eltölt az öröm, és a könnyek, mert ebben a percben együtt vagyunk abban a bensőségességben, mely összeköti az embereket a világ kezdete óta.
Legdrágább gyermek Jézus, segíts, hogy az istálló homályos fényén túl bepillanthassak a saját szívem sötétjébe! Add éreznem minden eddiginél mélyebben, hogy tényleg itthon vagyok, ahol a legnagyobb dolog, amit tehetek, hogy tartom az ujjamat, hogy Te megragadhasd. Segíts értenem, hogy te nem valami irreális tökéletességbe jöttél hozzám, hanem ahogy épp most vagyok, bokáig süllyedve a tehénlepénybe, ahogy könnyek csíkozzák fényesre poros arcomat, s ahogy örömmel telten mosolygok alvó szüleidre és két ökörre.
Semmi sem hasonlít az én katonásan elrendezett életemre, és mégis itt vagyok, ebben a tökéletesnek távolról sem mondható helyzetben, melyben tökéletes boldogság van jelen. A szívem megtelik hálával Irántad, és mély szeretettel nézek le az arcodra. Köszönök mindent, amit az életemben jelentesz. Köszönöm, hogy eljöttél hozzám, eljöttél hozzánk,hogy itt vagyunk a saját istállónkban, a sötétben ácsorogva, és azon tűnődve, mi jön majd ezután.




 
 
0 komment , kategória:  Online lelkigyakorlatból/103-  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2010.12 2011. Január 2011.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 11 db bejegyzés
e év: 109 db bejegyzés
Összes: 842 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 93
  • e Hét: 483
  • e Hónap: 3647
  • e Év: 45065
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.