Regisztráció  Belépés
horvathnemagdi.blog.xfree.hu
Ahol szeretet van, ott nincs átverés. Horváthné Magdi Magdi néni
1945.02.28
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/93 oldal   Bejegyzések száma: 923 
Beigazolódott Down-kór, terhes
  2011-10-31 23:27:58, hétfő
 
  Beigazolódott Down-kór, terhességmegszakítás a 23. héten



Egy mondat az elejére: Babát tervezők, babát várók, fordítsatok nagy gondot a 20 heti ultrahang vizsgálatra!
Innentől lehetőleg csak az olvassa tovább, aki nem vár éppen babát...

Egy egészséges, kihordott terhesség, rá másfél évre egy héthetes vetélés, újabb egy év múlva pedig egy 23 hetes terhességmegszakítás... Még most sem hiszem el, hogy épp velünk történt meg...

Egyrészt azért írom le a történetemet, hogy felhívjam a figyelmeteket a 20 hetes ALAPOS genetikai vizsgálat fontosságára, másrészt, ha valaki sajnálatos módon ugyanebbe a szituációba kerül, legyen fogalma arról, mi vár rá. Én ugyanis hiába ,,gugliztam", nem találtam hasonló sorstárs történetét a beavatkozásom előtt, amibe kapaszkodhattam volna, vagy erőt adott volna. És persze azért, csak hogy egyszerűen "kiírjam" magamból...

Beigazolódott Down-kór, terhességmegszakítás a 23. héten Van egy gyönyörű, egészséges, okos két és fél éves kislányunk és egy csodálatos társam. Tavaly szeptemberi vetélésem után januárban vághattunk újra bele a babaprojektbe. Májusban végül az orvosom is megerősítette, amit a teszt már megmutatott: sikerült teherbe esnem és szívhang is már látható volt. Egyetlen dolog árnyékolta be az önfeledt babavárást: elkezdtem ,,barnázni". Kaptam rá hüvelykapszulát (Utrogestant), ha esetleg hormonális alapon lenne mindez. De nem az volt, mert a gyógyszer lejárta után (12. hét) is megmaradt a panasz. Ezután egy apró ún. perzisztáló tüszőt fedezett fel az orvos, azt mondta, valószínűleg ez okozza a kellemetlenséget, de említésre sem méltó. Aztán javasolta, hogy szedjek a Gravida mellett extra C-vitamint, hogy erősítsük az érfalakat, hátha hajszálerek pattannak meg ilyenkor és attól van a barnázás. Végül a 16. hét táján ez elmúlt.
A 12. heti genetikai ultrahangon minden rendben volt, tarkóredő vastagság oké, orrcsont jelen. Kombinált tesztem negatív. Meg is nyugodtam nagyjából.
Teltek a hetek, következett a 20. heti második genetikai UH. A kb. egyórás vizsgálat után az orvosom közölte, hogy sajnos van néhány apró eltérés, ami felett nem hunyhat szemet. Ezek 1-2%-ban Down-kórra utalhatnak: 1. a jobb kéz kisujj középső percének hiánya, 2. orrcsont nem megfelelő hossza (valamivel a határértéknél rövidebb), 3. enyhén több magzatvíz. A szívnél is talált eltérést: a jobb pitvart nagyobbnak látta.

Mindenképpen az amniocentézist javasolta, mert úgy vélte, az abból származó vetélési kockázat kisebb, mint az esély a Down-kórra. Mivel itt helyben csak . 3 hét múlva kaptam volna időpontot, plusz az eredmény is három hét lett volna azután, így egy pesti magáncég mellett döntöttünk. Megkérték az árát, de most mindennél jobban számított, hogy mielőbb kiderüljön, hogy nincs baj (így álltunk hozzá). Már másnap délután ott voltunk, elvégezték a beavatkozást, ami kb. 2 perc volt és egyáltalán nem fájt. Egy DNS-es vizsgálatot is kértünk a sejttenyészetes mellett, mert az előbbinek már 2 nap múlva volt eredménye. Ez 3 kromoszóma rendellenességet vizsgált, többek között a Down-kórt is.

Fent maradtunk Budapesten, mivel a szívprobléma miatt a professzor asszony csütörtökön tudott fogadni. Ő szerencsére megnyugtatott: nincs súlyos szívfejlődési rendellenesség. Eggyel több felső vénája van, de ez olyan dolog, ami akár nálam is így lehet, csak nem tudok róla. Ezzel kapcsolatban tehát megnyugodtunk.
Még aznap délelőtt hívtak a genetikai laborból, hogy sajnos a DNS-es vizsgálatból nem tudtak semmit megállapítani, mert nem csúcsosodtak ki a valamik (nem értek hozzá...), ilyen elő szokott fordulni... Szuper, akkor tehát várakozás a sejttenyészetes eredményre, min. 10 napig...
Idegőrlő napok voltak, ha megcsörrent a telefonom, görcsbe rándult a gyomrom, hátha ők hívnak... Közben igyekeztünk pozitívan gondolkodni, nagyon sokan szorítottak nekünk, rokonok, barátok, hoxás barátok.
Aztán a mintavételt követő 9. napon, csütörtökön hívtak. Férjem épp hazaért a munkából, szerencsére nem voltam egyedül. Százszor lepörgettem már korábban magamban, mit és hogyan fognak majd mondani: ,,minden rendben, jó az eredmény, stb.". És nem... ,,Sajnálom, hogy rossz hírt kell közölnöm, de beigazolódott a Down-kór". Egy világ dőlt össze bennem, férjem, anyósom néztek rám ijedten, hirtelen sírni sem tudtam, csak férjem karjába omlottam és mondogattam, ,,Mondd, hogy nem igaz, nem hiszem el".
Kislányom nézett nagy kerek szemekkel: ,,Miéjt síjsz anya?". Mondom: ,,Mert nem lesz kistestvéred." ,,Azéjt, mejt bántottalak??" A szívem szakadt meg... ,,Dehogy, kicsim, Te nem bántottál..." Hívtam az orvosomat, aki épp Olaszországban tartózkodott egy konferencián, de nagyon készséges volt, mondta, hogy már őt is értesítették, és kérdezte, hogy döntöttünk. Mivel már a döntést korábban meghoztuk, készen voltam a válasszal.
Itt kérem, hogy ne ítéljen el senki a döntéssel kapcsolatban, mert nem tudja átérezni a helyzet súlyát olyan, aki - hálát adva Istennek - nem került még ilyen helyzetbe. Iszonyú nehéz, nagyon nehezen feldolgozható ez az egész. Szóval a terhességmegszakítás mellett döntöttünk.
Az orvosom azonnal intézkedett, felvette a kapcsolatot a kórházban egy másik orvossal, aki már másnapra be is hívott, hogy elindítja a folyamatot. A dokim mondta, nyugodtan hívjam bármikor, fel fogja venni, de ő vasárnapig még külföldön lesz.
Így aztán péntek reggel - kiszáradt, vörös szemekkel és alig alvással - irány a betegfelvétel. Találkoztunk az orvossal, aki bosszankodott, hogy nem tud még felvenni, mert kell egy genetikus írásos javallata is. Ő viszont ma nincs bent, vidéken van, de megteszi, hogy 2-re bejön extra és megírja a papírt. Tehát hazamentünk dolgunk végezetlenül, filmeztünk egyet kettesben összebújva, szótlanul. Kislányom már előző este óta anyósoméknál volt, jobb, ha nem látja a könnyeimet...

2-kor aztán találkoztunk a genetikus tanácsadó doktornővel, aki végtelenül kedves, megértő volt, egy pillanatra sem vonta kétségbe a döntésünket, nem bizonytalanított el, inkább azt mondta, adjunk hálát a sorsnak, hogy ,,időben" kiderült a dolog. Elmondta, hogy ez a betegség egy teljesen véletlen ,,szerencsétlenség" és nem törvényszerű, hogy megismétlődhet.
A papírral a kezünkben végre fel tudott venni az orvos és rá fél órára el is végezte az első lépést: egy zselészerű anyaggal feltöltötte a méhemet. Ezután befeküdtem az osztályra és vártam...
Másnap fél 9-kor felvittek a szülőszobára, 3,5 órán keresztül oxytocint kaptam infúzióban. Fél 12-kor már úgy görcsöltem, hogy hívtam a férjemet, hadd fogjam a kezét, rossz volt ott egyedül szenvedni. Szerencsére a nővér beengedte, miután felvette a steril ruhát. Fél 1-re lefolyt az infúzió, a görcsök elég erősek voltak, de csak egyujjnyira voltam nyitva, így leküldtek az osztályra azzal, hogy ,,ha erősödnek a görcsök, vagy elfolyik a magzatvíz, azonnal szóljon!".
Közben megkezdődött 3-kor a látogatás, jött anyukám, húgom, férjem még mindig velem volt persze. Már nem is tudtam velük beszélgetni, mert percenként jöttek a nagyon erős görcsök. Megnézett egy doki, mondta, hogy már kétujjnyi a tágulás, így újra feltoltak a szülőszobára.
Burkot repesztettek, de erre meg a fájások kezdtek enyhülni és ritkulni. Kaptam újabb adag oxytocint, attól beindultak megint. Közben férjemet persze már kiküldték. Viszonylag gyorsan lezajlott a ,,szülés", sírva próbáltam nem gondolni rá, hogy épp most engedem el a mi kis angyalkánkat, a kisfiunkat, a ,,kis testvéjt"...
Ezután előkészítettek az altatáshoz, hogy ,,kitisztítsanak". Mivel ettem pár falatot fél 3 körül, az altatóorvos közölte, hogy egy ,,calypso" nevű szert kapok, amitől hallucinációim lesznek ébredéskor, emlékezni fogok rá, mit álmodtam az altatás alatt. Na, ezt sem kívánom senkinek, amiket átéltem közben... Mintha két világ közt lebegtem volna, hangfoszlányok, rohanó tárgyak körülöttem, körkörös gyorsulás, elmosódott dolgok, nem is tudom leírni pontosan. Aztán kezdődött lassulni minden, ahogy fokozatosan ,,visszatértem". Egyfolytában a férjem nevét ismételgettem, de magam sem tudtam, hogy ezt mondom, vagy csak gondolom-e. Aztán mikor válaszolt, hogy ,,egy perc múlva bejöhetek", akkor kezdtem elhinni, hogy élek... Majd megfogta a kezem és megnyugodtam, hogy visszazökkentem a valóságba...
Fél 6-tól 8-ig még fent maradtunk, addigra viszonylag teljesen magamhoz tértem, már csak egy kis szédülés maradt. Lemehettem újra az osztályra. Két nap múlva hazajöhettem.

És akkor az utószó... Ha nem áldozzuk rá a pénzt, és nem a város/régió legprofibb géppel rendelkező legprofibb orvosához megyek erre a vizsgálatra, akkor ki sem derült volna, mivel a kórházban 5 perc alatt végzik el ezt, csak a legfontosabb dolgokat nézve. Ezt több ember (orvos, nővér) alátámasztotta.

Az orvosom elmondta, hogy ez a genetikai vizsgálat két pillérű. Hiába van rendben minden a 12. héten, vannak dolgok, amiket csak a 20. hét után tudnak vizsgálni, ilyenek voltak ezek a rendellenességek is, amiket felfedezett.

Így aztán mindenkit csak biztatni tudok, hogy ha megteheti, alaposan végeztesse el ezt a vizsgálatot, majd vállalkozzon a magzatvízvételre is abban az esetben, ha úgy érzi, nem tud vállalni egy esetlegesen beteg babát. A legjobb persze a mintavételt még korán elvégeztetni, hogy ne kerüljön olyan helyzetbe, hogy meg kelljen szülnie egy 23 hetes vagy még idősebb magzatot...

Amúgy a kórházi személyzetre egy rossz szavam nem lehet, nagyon tapintatosak voltak, segítőkészek és támaszok a bajban.

A legnehezebb dolog az volt, hogy hogyan ,,értessük meg" a kislányunkkal, hogy -egyelőre- nem lesz kistestvére... Mikor hazaengedtek, csak ölelt és ölelt, majd megkérdezte, mi történt velem, miért voltam kórházban... Ahogy azelőtt is, oda-odabújt a hasamhoz, ,,megsimizem a kistestvéjemet" - mondta és sorolta, mi mindenre fogja majd megtanítani, melyik ruháit adja neki. Hogyan közöljem vele, hogy már nincs a pocakomban? Először hárítottam a kérdéseit, eltereltem a figyelmét. Aztán kikértem egy gyerekpszichológus barátnőm tanácsát, mi a legjobb megoldás egy ilyen szörnyűség feldolgozására egy két és fél éves, értelmes kisgyermek esetében...

Megerősített abban, amit én is gondoltam, mindenképpen próbáljam az ő kis nyelvén elmesélni, hogy kistestvér nem születhet meg, a csillagok közé költözött, onnan néz minket. Tudatosítsuk benne, hogy ő nem tehet semmiről. Válaszoljunk a kérdéseire. Ne szégyelljem előtte a könnyeimet, mutassam ki nyugodtan a szomorúságomat. Most is, hogy írom e sorokat, folyamatosan sírok, iszonyú nehéz volt ez a rész is... Aztán megtörtént a nagy beszélgetés egy újabb alkalomkor, amikor a pocakomat kezdte simizni.
Elmondtam neki a könnyeimmel küszködve, hogy kis tesó nincs már benne, mert elköltözött onnan a csillagok közé, hogy majd egyszer később visszajöjjön. Megértette és már mondta is, hogy ott játszik az angyalka-barátaival, meg ugrabugrál... Este, mikor a férjem hazajött, szomorkásan mesélte neki, hogy "apa, nem lesz kis testvéjem...", majd hozzátette, hogy fent az égen van és már biztos alszik, biztos van ott ágyikója... Szóval továbbszőtte a maga kis gondolatmenetével. Annyira sajnálom szegényt, úgy várta, olyan szeretettel beszélt róla mindig, nála jobb testvért el sem tudok képzelni, úgy megérdemelte volna...
Kegyetlen az élet... De hiszem, hogy ezzel nincs vége és előbb, mint gondolnánk, kárpótol minket a sors egy gyönyörű, egészséges újabb kistestvérrel...
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Őszi fátyol
  2011-10-31 23:24:35, hétfő
 
  Őszi fátyol

Júlia kilépett az utcára. A szél bohókás frizurát varázsolt a rá azonnal, az őszi napfény végigsimított az arcán. Az a nap, amely mostanában oly ritka és becses volt, mint gyermekkorában a menzás kalácsban a mazsola, most itt volt, és mosolygott. Júlia arra gondolt, milyen jó lenne egy pillanatra behunynia a szemét, hogy élvezhesse a gyenge, mégsem erőtlen napsugarakat mint az egyetlen kincset, amelyből igazságosan jut minden élőnek és holtnak e világon.

Őszi fátyol De aztán egy hang szólalt meg a fejében rekedtes, mély hangon: "Te még fiatal vagy!". Összerázkódott. Ez volt az a mondat, amelynek minden szavától émelygett, és gombócként ült bele a gyomrába. "Te még fiatal vagy!"

A férfi, akinek a hangján el szokott hangozni ez a gyűlölt mondat, 15 évvel idősebb nála. Legalábbis hivatalosan. Gyakorlatilag ebből Júlia csak a számára hihetetlenül vonzó ősz haját érzékelte. Nem hitt neki soha, hiszen tudta, nem a férfi az öregebb.

Júlia 17 éves korában megjárta a poklot, szembenézett az Őrülettel. Túlélte a túlélhetetlent, megemésztette a megemészthetetlent, és most itt áll az utcán, siet a gyerekéért, mint minden más családanya. Pedig akkor még hivatalosan kiskorú volt, de az élet nem kért tőle személyi igazolványt. Akkor megtanulta, hogy az emberek az alapján ítélik meg őt, hogy melyik évben született. És ezt sosem felejtette el.

És most, közel a harminchoz a szeretett férfi szájából jön ez a mondat: "Te még fiatal vagy!"

Hiába mondja a férfi, hogy belelát, sosem vette észre a sötét fényt Júlia szemében, amikor elhangzik ez a pár szó. A dühöt, hogy ott van a mondatban az is, hogy a férfi már nem fiatal, ezért neki nehezebb minden. A haragot, hogy ott van mögötte, hogy ő már nem fiatal, ezért tapasztaltabb. A kétségbeesést, hogy ott van ebben a pár nyavalyás, istenverte szóban az is, hogy ő már nem fiatal, ezért talán feladhatja az álmait is. Önmagával együtt, hiszen úgyis öreg.

Mint egy sziréna, visít fel egy apró termetű gazember, és Júlia az óvodában találja magát. Hirtelen ugyanolyanná válik, mint az összes többi anyuka.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Elillanó egészség
  2011-10-31 23:22:03, hétfő
 
  Elillanó egészség

Testünk egészségével úgy vagyunk, hogy akkor vesszük észre, akkor értékeljük igazán, mikor már veszendőbe ment. Addig természetesnek vesszük, hogy megfelelően működik, jól szolgál minket.

Nekem nagyon ideje korán kezdett elkopni, ami addig oly jól működött és viszonylag fiatalon kellett szembenézni a végtelen betegséggel és a megváltozott életminőséggel.

Elillanó egészség Harminc évesen jelentkeztek az első tünetek, jelzett a szervezetem, hogy valami nincs rendben. Szédülés, ok nélküli fáradtság képében lopakodott a betegség, hozva magával félelmet, az aggodalmat az ismeretlentől, az új élethelyzettől. Akkor, mikor még tele az ember tervekkel, vágyakkal, elképzelésekkel, fiatalos lendülettel, elkezdte az élet visszavenni, azt amit előtte oly bőkezűen osztogatott. Jöttek a vég nélküli vizsgálatok és vele a kételyek, hogy mit hoz a holnap, mit tartogat a jövő. Mennyi erő marad, és hogyan lehet ezt a keveset jól beosztani?

A diagnózis is megszületett, SM, az oly hírhedt betegség, mely ma még nem gyógyítható.

Ezzel kezdetét vette egy hosszú vesszőfutás, a harc még egy élhető életért, új vágyak, új tervek, ami még belefér a megváltozott körülményekbe.
Megszokni, hogy gyenge végtagokkal már a közel is olyan messze, a nemrég még elérhető elérhetetlenné vált. A nagy kirándulások helyét apró séták vették át, zsugorodtak a lehetőségek egyre kisebbre és kisebbre. És ezzel a kicsivel kellett jól sáfárkodni, hogy beleférjen minden, gyereknevelés, szülők gondozása, tartalmas programok, közös élmények. Meg kellett szervezni a kirándulásokra, kulturális programokra a kocsit oda-vissza, hol egy barát - ismerős segítségével, hol taxi igénybevételével. Olyan hobbit, elfoglaltságot keresni, ami kevés mozgással is megoldható, de tartalmat ad a napoknak, segít lelkileg is töltekezni. Ki kellett alakítani, hogy a háztartás így is jól működjön, az akkor még öttagú család ne lássa kárát az én betegségemnek.

Így repültek el az évtizedek, hozva örömet és fájdalmat, sikereket és kudarcokat. Voltak könnyebb, szinte tünetmentes évek, voltak kétségbeejtőek, keservesek, kiúttalanok. Volt sok öröm és sok bánat amit együtt éltünk át, egymást segítve, támogatva.

Ami tanulsággal szolgált, csak annyi, hogy reménykedni kell, hogy feladni a harcot nem szabad soha. Vigyázni kell, hogy a test ne betegítse meg a lelket is. Megmaradjon a képesség a boldogságra, megtaláljuk az élet szépségeit fáradt, beteg testtel is, mert szépségek igenis vannak. Örömöket is tartogat az élet, csak azok már kicsit mások, de nem értéktelenebbek.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ámulat
  2011-10-31 23:15:11, hétfő
 
  Ámulat

Szívem ácsorog,
Vágyam elcsorog.
Bambán bámulom
Szikkadt lábnyomod.
Ha ébren álmodok,
Rád alig gondolok.
Éjjel félálomban,
Még rád csodálkozok.


Parafa Dugó
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ma ünnep van, ma sírhatunk!..
  2011-10-31 22:59:23, hétfő
 
 
Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sirhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk --
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!..
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Idézetek.
  2011-10-31 22:51:28, hétfő
 
  Müller Péter: Idézetek.

Elengedni valakit nem azt jelenti,
hogy megszűnik a fájdalmad.
Amíg szereted, fájni is fog a hiánya.
Ez nem baj. Attól még elengedheted.
Sírva búcsúzunk egymástól,
s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás.
Elválasztva lenni bárkitől is,
akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj:
nem is szeretjük. (...)
Az elengedés nem azt jelenti,
hogy az ember szíve kihűl.
Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre.
Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti,
hogy hagyom őt szabadon repülni,
szállni, a maga útján - abban a biztos reményben
, hogy visszatalál majd hozzám.
De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj.
 
 
0 komment , kategória:  Hasznos,tanácsok  
Olga- almás
  2011-10-31 22:44:27, hétfő
 
  Olga- almás

Hozzávalók

TÉSZTA: 8 db. tojás,18 dkg. porcukor,3 kanál víz,20 dkg. liszt,fél cs. sütőpor,2 kanál kakaó.

1.5 kg. alma.

Krém:
fél liter tej, 2 cs. vanília puding,25 dkg. margarin,18 dkg. cukor,1 citrom leve, 10 dkg. ét csoki, + 5 DKG. MARGARIN.

Elkészítés:az almákat meghámozzuk, és alufóliás tepsibe szorosan egymás mellé szeleteljük.

8 tojás sárgáját a hozzá valókkal kikeverjük, és végül a tojások kemény habját óvatosan belekeverjük.Fele tésztát rákenjük az almára, a másik felébe beletesszük a két kanál kakaót, és ráöntjük a sárga tésztára.Megsütjük,/Tűpróba/.Deszkára öntjük,és ha kihűlt ,lehúzzuk róla a fóliát.

a tejben felfőzzük a pudingot, és hűtjük. A margarint kikeverjük a porcukorral, majd a kihűlt pudinghoz keverjük.Rákenjük az almára. 10 dkg. ét csokit, 5 dkg. margarint,1 citrom levével gőz felett felolvasztjuk, és ha hűlt egy kicsit rákenjük a krémre.

Szakács: Anna
 
 
0 komment , kategória:  Nem saját recept  
Halottak napjára
  2011-10-31 22:40:48, hétfő
 
 
,Halottak napjára:-emlékezek
ma mindenkire kiket szerettem
s már nincsenek velem.
de azokra is gondolok
kik itt vannak nekem.
gyertyát gyújtok elhunytak
és élőkért egyaránt,
lobogjon mindenkiért
egy aprócska gyertyaláng. ''
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Tudod
  2011-10-31 22:37:53, hétfő
 
 

Tudod, hogy a sorsunk miért a tenyerünkben van megírva,
miért az mutatja? Azért, mert ha kell, jól el tudjuk rejteni.
És tudod, hogy miért? Mert az erő a titokban rejlik.
A valódi céljainkat senki nem ismerheti, a sorsod a te titkod,
ezért azt soha senkinek ne áruld el!
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Csók
  2011-10-31 22:33:44, hétfő
 
 
Aranyosi Ervin: Csók

A csók csak bók, csak becézés a szájnak.
Aprócska hírnök, mely a szívedhez vezet.
Kis lüktetése a szerelem áramának.
Vibráló fény, szikrázó élvezet.

Apró kis játék, zsibongás az ajkon,
s ha jól esett, majd ismét odatartom,
s ha szám a szádon krémként olvad el,
hűs kérdésére forró válasszal felel.

Apró jelzés,hogy tovább is haladjak,
ne álljak meg, még újabb csókot adjak,
ajkam a szádról tovább vándorol.
Időzik itt-ott, de nem áll meg sehol.

Bőröd színén a lelked hullámzását,
vibráló fényét megtapasztalom.
Lágy illatát, mint szférák muzsikáját,
érzem, hallom és ott marasztalom.

A csók, csak bók, kényeztetés a testnek.
Aprócska hírnök, mely szívedhez vezet.
Előszobája a le függönyzött mennynek,
hová csak az jut, ki szívéből szeret.
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
     1/93 oldal   Bejegyzések száma: 923 
2011.09 2011. Október 2011.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 9 db bejegyzés
e hónap: 923 db bejegyzés
e év: 13000 db bejegyzés
Összes: 37695 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1393
  • e Hét: 1393
  • e Hónap: 120621
  • e Év: 516824
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.