Regisztráció  Belépés
lyzbet3.blog.xfree.hu
A sikeres ember az, aki reggel felkel, este lefekszik, és közben azt csinálja, amihez kedve van. Köszöntelek a blogomban. ...... Elizabeth
1970.10.13
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/21 oldal   Bejegyzések száma: 201 
Férjem emlékére
  2011-10-30 23:58:04, vasárnap
 
 





 
 
0 komment , kategória:  Család  
John Keats (1795-1821)
  2011-10-30 23:49:09, vasárnap
 
  Óda egy csalogányhoz

Szívem fáj s minden ízem zsibbatag,
mint kinek torkát bús bürök telé,
vagy tompa kéjű ópium-patak,
s már lelke lankad Léthe-part felé; -
nem boldogságod telje fáj nekem,
de önnön szívem csordult terhe fáj
dalodtól, könnyű szárnyú kis dryád,
ki bükkös berkeken
lengsz s visszazengi a hűs, zöld homály
telt kortyú, lenge, hő melódiád!

Oh, még egy kortyot! Mint hűs pincemély
aggott borát, melyben - oh drága nedv! -
zöld tájak fénye s virágíze él,
provánszi dal, tánc s napsütötte kedv!
Egy kelyhet! - Melyben délszak lángja forr,
vagy mit a Múzsák szent patakja tölt
rózsás habbal s a gyöngyszélű pohár
öble setét bíbor,
hogy míg iszom, tűnjék a lomha föld
s szálljak veled, hol erdők árnya vár!

Szálljunk tova, csak el! Feledni mind,
mit lomb mélyén te nem láttál soha,
a jajt, a lázat, mind a ferde kínt,
mit nyögve vált itt bús szívek soka,
hol béna főkön hűs, gyér haj busong,
hol ifjak vázként dőlnek sírba le,
hol már eszmélni is keserűség
s ólmos szemhéjú gond,
s hol elborul a Szépség friss szeme,
vagy benne egyre új vágy pokla ég.

Csak el! Rejtekhelyedre lengni el!
Már nem Bacchus s a párducos fogat,
de a Költészet szent szárnya emel,
míg tompa elmém csügged s elakad, -
ím itt vagyok! - Ül már az éj szelíd
trónján a szűz Hold s dús csillagcsokor
tündéri rajban körbefürtözé, -
de e mély árnyba itt
az égről halk fényt csak a szél sodor
mohás útvesztők s vak zöld lomb közé.

Lábam virágra lép? - Nem láthatom,
s hogy mily tömjént himbál a halk fa fönt,
de a vak árnyból titkos-áthatón
tavasz-balzsam száll s édesen elönt
füvet, pagonyt, vackort, hóbóbitás
tövist, nyájtépő vad cserjék sorát,
bús violát, mely rejtezőn konyul,
s az ért május csudás
sarját, a pézsmarózsát s mézborát,
mind dongó zsong, ha nyárest alkonyul.

Merőn figyellek, - oh sok bús időn
szeretgettem már a szelíd Halált,
s hívtam, dúdolva és becézgetőn:
vinné halk lelkem békült légen át, -
de most, most volna a legédesebb
elmúlni, kín nélkül, ez éjfelen,
míg lelked a dal omló ütemén
rajongva tépdesed!
Oh zengj még! S légy, ha már süket fülem
hiú hant lesz, magasztos gyász-zeném!

Te nem halálra lettél és irigy
idő rád nem tipor, örök madár!
Éji dalod mondhatlan rég sír így:
hány császár s bús bohóc hallotta már!
Oh épp ez a dal járta át talán
a Rúth szívét, állván az idegen
rozs közt, mikor síró honvágya fájt!
S mély vizek nyílt falán,
az örvénylő óceán-üvegen
talán e hang tár tűnt tündéri tájt!

Tűnt tündértáj! - Harangként kong e szó
s tőled magamhoz visszaűzve zúg,
ég áldjon! - hajh, az ábránd rossz csaló,
s híres tündérhatalma mind hazug,
ég áldjon, ég! - Az égő, lenge dalt
a szomszéd rétek s halk folyó felett
csend hűti már, s ott túl a halmokon
a mély völgyekbe halt...
Mi volt ez? - Éji ábránd? Képzelet?
Oh, tűnt zene: zengtél? Vagy álmodom?

Tóth Árpád fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
John Keats (1795-1821)
  2011-10-30 23:48:13, vasárnap
 
  Az Álomhoz

Ó, csöndes éjjel enyhe balzsama!
Lágy ujjaiddal érints könyörülve
s fénytől futó, éjimádó szemünkre
boruljon a felejtő éjszaka;

Ó, édes Álom! Hogyha akarod,
törd meg a dalom most és fogd le a gyenge pillám,
vagy várd meg a záró áment, amíg rám
a mákonyos ágy suttog altatót;

de óvj s erősíts, mert a vánkoson
a sírba szállt nap árnya átoson;
űzd el szobámból a búsarcú gondot,

mert éjjel áskál, mint sunyi vakondok;
csukd el a lelkem ékszerét vigyázva
s fordítsd meg kulcsod az olaj zárba.

Kosztolányi Dezső fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
John Keats (1795-1821)
  2011-10-30 23:47:30, vasárnap
 
  Elmúlt a nap

Elmúlt a nap s minden édes vele!
Lágy kéz s kebel, édes ajk és beszéd,
hő lehelet, halk szó, félig zene,
szép szem, formás test s lankatag derék!
A bimbózó bájú virág lehull,
elveszti a szépség képét szemem
s a szépséges formát karom, fakul
hang, melegség, fehérség, földi menny -
korán enyésznek, mikor est közelget
s illatos fátylú szerelem sötét
ünnepnapja vagy éje fonja rejtett
gyönyör számára sűrű szőttesét;
de böjt s ima közt bújtam e napon
Ámor misekönyvét, hát alhatom.

Kálnoky László fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
John Keats (1795-1821)
  2011-10-30 23:46:46, vasárnap
 
  Szonett a szabadban

Kit nagyvárosba zárt a sorsa rég,
oly édes annak, hogyha belelát
a mennybe s oda lehel egy imát,
hol telt mosollyal kék színű az ég.
A szíve boldogabb lehet-e még,
mint ha hullámzó réteket talált
s olvas, gyepágyon nyújtva derekát,
egy szerelemtől epedő regét.
Ha este otthonába tér, a fül
még sejti a madár dalát, a szem
még rejti a kék, tág eget s örül.
S ő búsul, hogy a nap oly sebesen
száll, mint a tiszta űrön át röpül
egy angyal könnye, hullva csöndesen.

Vas István fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
John Keats (1795-1821)
  2011-10-30 23:44:09, vasárnap
 
  Mikor elcsüggeszt

Mikor elcsüggeszt, hogy meghalhatok,
s nem gyűjti majd be termését agyam,
s nem őrzőm meg - mint csűrök ért magot -
feltornyozott könyvhalmokban magam;
s mikor eszembe villan, hogy a sors
varázskeze már nem soká segít
lefesteni nekem a csillagos
mennybolt regényes, nagy jelképeit;
s mikor felrémlik, hogy többé talán
nem látlak már, te illanó csoda,
s bűverejét nem sugározza rám
egy mondhatatlan érzés - akkor a
világ partján megállok s figyelem,
mint süllyed el a hírnév, szerelem.

Baranyi Ferenc fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
John Keats (1795-1821)
  2011-10-30 23:43:34, vasárnap
 
  Csitt, csitt!

Csitt, csitt! Csöndbe tipegj, kedvesem az éjben!
Alszik az egész ház, de leselkedik rád,
édes Izabellám, a kopasz féltékeny,
hiába is húztad fejére a sipkát -
hiába siklasz úgy, mint hajnali tündér,
mely táncol a habon, ezüst vízgyűrűknél.
Csitt, csitt! Félve emeld könnyű lábaidat!
Egy nesz, vagy annyi se, s a kopasz fölriad.

A levél se rezzen, a patak se csobban -
csönd van, lecsukódik az éj álmos szeme,
cserebogár dünnyög, hallgatja álomban,
halálra bűvölve, halk éjjeli zene.
Az őrködő hold is eltün szemem elül,
gúnyból-e, jóságból, felhőbe menekül,
nincs fáklya az éjbe, messze tűz se remeg,
édes Izabellám, csak ajkad és szemed.

Nyisd ki a kilincset! de az égre - halkan!
Meghalunk mindketten, ha megcsörrenik csak.
Végre! - s most ajkadat virágos ágyadban -
aludjon az öreg, szikrázzon a csillag,
mirólunk álmodik a szunnyadó rózsa,
tüzünktől bimbózik első kakasszóra.
Tojást költ a galamb, dala ideröppen,
míg csókolom ajkad vacogó gyönyörben.

Kosztolányi Dezső fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
John Keats:
  2011-10-30 23:41:22, vasárnap
 
  Ha félsz fog el...



(When I Have Fears...)







Ha félsz fog el, tán előbb meghalok,

Mintsem, hogy elmém termését tollam

Aratná, s mint csűrben, érett magok,

Itt állna könyvtornyokban, ki voltam;



Ha meglátom csillagfényű éjen

Nagy ábrándok ködlő szimbólumát,

S érzem; hogy árnyait versbe véssem,

Varázs-ujjú sors sem segíthet át;



Ha felfogom, hogy téged, tünde-nőm,

Sem látlak többé, s nem játszik vélem

Meggondolatlan érzelem; - midőn



Széles világ végpartjára értem,

S magam vagyok: Hírnév és Szerelem -

Megértem: egyként jelentéktelen.

---------------------------------------------------------


When I Have Fears...







When I have fears that I may cease to be
Before my pen has glean'd my teeming brain,
Before high-piled books, in charactery,
Hold like rich garners the full ripen'd grain;


When I behold, upon the night's starr'd face,
Huge cloudy symbols of a high romance,
And think that I may never live to trace
Their shadows, with the magic hand of chance;


And when I feel, fair creature of an hour,
That I shall never look upon thee more,
Never have relish in the faery power


Of unreflecting love;--then on the shore
Of the wide world I stand alone, and think
Till love and fame to nothingness do sink.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
John Keats
  2011-10-30 23:39:19, vasárnap
 
  John Keats (London, 1795. október 31. - Róma, 1821. február 23.)

A nagy angol romantikus költők egyike, a "Szépség Költője."

Élete

John Keats Londonban született 1795. október 31-én. Polgári családból származott, 15 éves korában árva lett. Már az iskolában lefordította az Aeneist, s élete végéig vonzódott az antik világhoz. 1814-ben orvosi tanulmányokba kezdett, de félbehagyta, patikusinasként dolgozott Edmondsban, majd 1815-től felcser volt Londonban.
1817-ben megjelent első verseskötete Versek címen. 1818-ban írta Endymion című szimbolikus elbeszélő költeményét, de értetlen fogadtatásban részesült. A történetét Ovidiustól kölcsönözte,
és a romantika érzésvilágát tükrözte - a szerelmet transzcendens, önpusztító érzelemként írta le. 1818-ban jelentkeztek először tüdőbaja tünetei, öccse is tébécében halt meg. Keats beleszeretett Fanny Brawne-ba, 1819 októberében eljegyzést tartottak. 1819-ben írta Boccaccio nyomán az Izabella vagy a bazsalikomcserép című elbeszélő költeményét, majd a Lamiát, a Szent Ágnes estét, a nagy Ódákat, a Hyperion két változatát. 1820 júliusában jelent meg utolsó kötete, és ez a kritika elismerését is meghozta számára. Rómában halt meg (1821. február 23-án), s ezt íratta sírkövére: Itt nyugszik valaki, aki a vízre írta a nevét. A felirat tévedett, Keats kora angol lírájának legkiválóbbja volt. Byron kultuszának hanyatlásával Shelley és az ő elismerése egyre nőtt, s ma a világirodalom legnagyobbjai között tartjuk számon. Levelei is értékesek, mély gondolatok és érzékeny, kritikai szemlélet jellemzik, és életének, fejlődésének megértéséhez adnak kulcsot. Verseit a legkiválóbb magyar fordítók ültették át nyelvünkre: Tóth Árpád, Babits, Kosztolányi, Radnóti, Vas István, Szabó Lőrinc.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Christina Georgina Rossetti
  2011-10-30 23:36:53, vasárnap
 
  Születésnap









A szívem, mint dalos madár

Ki fészkel itt az ereszen

A szívem, mint az almafák

Az águk roskad, úgy terem

Szivárvány-kagyló a szívem

Evezve kint a nyílt vízen

Ám boldogabb, mint mind ezek;

Mert jő, közelg a kedvesem!



Nekem trónust emeljetek

Rajt mókusprém és tört selyem

És gránátalma, gerlepár

Faragva; ékes pávaszem

Ezüst liliom szirmain

Fürt színarany szőlő legyen;

Mert ím a születésnapom

Közelg, s eljő a kedvesem!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/21 oldal   Bejegyzések száma: 201 
2011.09 2011. Október 2011.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 201 db bejegyzés
e év: 1703 db bejegyzés
Összes: 2853 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 29
  • e Hét: 29
  • e Hónap: 6351
  • e Év: 6351
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.