|
2011-10-18 21:42:51, kedd
|
| |
| |
Miért hallgat és hárít el magától minden felelősséget a magyar értelmiség?
A kérdésfelvetés indokolt, de nem pontos!!! Ugyanis, az értelmiségiek azon képviselői hallgatnak, akik kiszolgálói voltak - és ki nem volt az, ha életben akart maradni - mint politikai elkötelezettek a kommunizmus eszméivel hatalmat gyakorlókkal.
Ugyanakkor, azt hangoztatják, hogy:
"Mint társadalmi réteg, önálló politikát sem folytathat, tevékenységét azoknak az osztályoknak az érdekei határozzák meg, amelyeket szolgál..."
Filozófiai kislexikon Kossuth/1976.; (Huszár Tibor: Történelem és szociológia: 69. oldal., Magvető, Pécs/1979.);"
Szelényi Iván szerint, viszont:
"..a kelet-európai értelmiség nyilvánvalóan nem osztály. Nemcsak hatalmának osztályjellegét nem ismeri fel, de az osztálynélküliség és a megegyezés ideológiáját pártolja, s - ami még nagyobb paradoxon - azt állítja, hogy a hatalom, amelyet az értelmiségiek gyakorolnak, voltaképpen a proletariátus hatalma.1982."
A lényeg: "a hatalom, amelyet az értelmiségiek gyakorolnak, voltaképpen a proletariátus hatalma." mondatrészen van. Mert valójában, kiszolgálói voltak annak a politikai apparátusnak, amelyik megszállta az egész magyar társadalmat! A függetlenített kisz- párt- és szakszervezeti tikárok ott voltak minden egyes vállalat és intézmény élén.
Pártirányítás volt minden szinten. Iskolázottságukat tekintve, sok diplomahalmozó is volt közöttük. Ezért értelmiséginek gondolják magukat. Pedig, nem a diploma teszi az értelmiségit!
De, kik is azok a "proletárok", akikről szól ez a -Szelényi-gondolat?
Remélem, hogy senki nem azonosítja a ma proletárját azzal, akinek nevében úgymond megvalósították 1945 után a proletárdiktatúrát?!!
Mert a proletár, valójában a modern rabszolga.
Modern rabszolga: társadalmi tulajdonként kezelt, neki életét és utódait tekintve is kiszolgáltatott, "minden joggal fölruházott", de azzal élni nem tudó, kizsákmányolt dolgozó.
Kikből is lett az 1960-as, 70-es és 80-as évekre "modern rabszolga"?
A legnagyobb tévedésünk az volt, hogy nem ismertünk fel egy nagyon fontos társadalmi igazságot! Mégpedig, azt: hogy az 1980-as, 90-es évek munkássága nem azonos azokkal a proletárokkal, akik 1945 után megvalósították a proletárdiktatúrát, hanem sokkal inkább azonosak azokkal, akiken megvalósult az!
És hiába ezen sorsüldözöttség, mert a családon belül megőrzött hagyományokhoz való ragaszkodás, a velük született intelligencia (tanulékonyság) révén belőlük kerülnek és kerültek ki a polgári demokráciát akaró ÉRTELMISÉGIEK.
Igen, a polgári demokráciát akarók oldalán - akiket jobbosoknak gondolnak, helytelenül - található értelmiségieket nem feltétlenül tesz a diploma, vagy a fölsőfokú képzettség értelmiségivé!
Sokkal inkább az a FELELŐSSÉG AHOGYAN ÉLIK AZ ÉLETÜKET!
Felelősség önmagukkal és környezetükkel, munkájukkal, az egész magyar társadalommal szemben, vagyis: mellett!
Ezen értelmiségiek többnyire sorsüldözöttek voltak a szocializmus nevezetű rendszerben. Ezért NEM VOLT módjuk a tőkefelhalmozásra és bizony ők nem tudtak meggazdagodni.
Őket meglehetősen szolid anyagi körülmények között ért a rendszerváltozás nevezetű változás.
Velük ellentétben, a szocializmusban aktív politikai tőkéből gazdasági- anyagi tőkét kovácsoló "értelmiségieknek" az az érdekük, hogy megmaradjon a nép szellemi és egzisztenciális kiszolgáltatottsága, ezért olyan nagyon fontos ezen "értelmiségieknek" az, hogy fenntartsák a velük rokonszenvezőkben (szimpatizánsaikban) azt a hitet, hogy ők továbbra is az ő érdeküket képviselik...
HÁT EZÉRT (IS) HALLGATNAK!
HALLGATNAK ÉS ELHALLGATNAK!
ELHALLGATJÁK AZ IGAZSÁGOT!!!
PEDIG AZ SOKKAL ALATTOMOSABB FAJTÁJA A HAZUGSÁGNAK, MINT A SZEMTŐL SZEMBENI HAZUGSÁG!!! MERT A HAZUGSÁG EZEN FAJTÁJA ELLEN NEM LEHET VÉDEKEZNI NEM LEHET MEGFELELŐ ÉLETSTRATÉGIÁT KIALAKÍTANI!
Lásd a 2006-os tavaszi választásokat!
Az igazság ELHALLGATÁSÁVAL taktikázva megszerezték a szavazópolgárok többségének bizalmát. Cserébe olyan megszorító- életlehetőségeket megszüntető törvényeket hoztak, amit nem lehet szó nélkül hagyni, hiszen már látható, hogy a köznéphez (plebs-hez) tartozók többsége nem fogja tudni túlélni!
A 2010-es választások után hatalomra kerültek sem a kisemmizett plebs-nek (köznépnek) kedveznek...
A"plebs"-szé válás folyamatáról írtam mostanáig, minden létező műfajban. De a legpontosabban, legolvasmányosabban a "társadalmi néprajz" (USA-ban antropológia, Angliában szociális antropológia) néven ismert műfajban tudom a társadalmi élet minden jelenségét leírni.
Az, hogy ott tartunk, ahol és annyira általánossá vált és oly széles néprétegre kiterjedt a "blebs"-ség, azért foglalkoztat a probléma oly nagyon.
Az ahhoz a korosztályhoz tartozók, akik a Horthy-korszakban váltak ifjakká - a többnyire paraszt (kulák) származású fiatalok - elindultak a városokba szakmát tanulni. Majd, mint mesteremberek visszamentek a falujukba, ahol üzletet, kis műhelyt nyitva hasznosíthatták a megszerzett szakmai tudásukat.
Csakhogy a proletárdiktatúra nevében belekényszerítették őket a TSZ ekbe, illetve beterelték őket a gyárakba. A gyerekeik, az 1940-es években születettek, pedig úgy nőttek föl, hogy csak azt látták, hogy "paraszt", vagy "melós a fater, meg a mutter".
És, amiért ez a nemzedék úgy nőtt föl, hogy a megmásított történelmünkkel, tehát: hazugságokkal igyekeztek teletömni a fejüket, elveszítették - ha volt is valamennyi - identitásukat!
A gyerekeikről nem is beszélve!
Őket már a globális szabadosság szellemében találta a "bal-liberális" médiaforradalom... az agymosás, butítás...
A másik réteg, amelyiket eleve proletár státuszban talált a bolsevizmust ránk szabadító kommunista politikai elit, kiemelve őket vagy valóban tudtak élni a hirtelenjött lehetőséggel és továbbtanulhatott (de, mit? és hogyan?, hiszen mindent átírtak a kommunista demagógiával) lakást kaphatott, családot alapíthatott, szolid egzisztenciát teremthetett.
Aki meg annyira menthetetlen volt megmaradt lumpenprolinak. Ehhez a réteghez jötz az identitás nélküli, vágott-virág gyökértelen nemzedék az önpusztításos, lepusztulási életvitelével. Ezért is volt oly tragikus, hogy ilyen állapotban érte a Magyarországon élők többségét az EU-tagság.
Nem kellett volna sem a NATO-ba sem az EU-ba belekényszeríteni az országot. De a magát demokratikusnak hazudott emedéef prominens személyiségei kieszközölték, hogy népszavazási törvénymódosítással elérjék, hogy a lebutított nép megszavazza.
,,Akkor diktatúra volt..."
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=66387&n=furaila&blog
_cim=Akkor diktatúra volt!
Egy kis szocilológiai ismeret ennek bizonyítására:
Az történt, ugyanis, hogy mire ifjúvá serdült az 1940-es években születettek korosztálya, akkorra már a PÁRT a KISZ és az ágazati SZAKSZERVEZETEK függetlenített apparátusai olymértékben telepedtek rá a gazdaságra, a kultúrára, az élet minden területére, hogy az 1970-es évek ifjúságának már semmi lehetősége nem volt az önerőből való továbbtanulásra, otthonteremtésre, családalapításra, a megélhetésre és ... törvényt (1971. évi IV. törvény) kellett hozni az ífjúságról!
2009. okt. 25-én éjjel elküldtem levelező-listámra Vukics Ferenc (MSZ) külföldi előadásait tartalmazó linkeket. Elküldtem anélkül, hogy meghallgattam volna azok tartalmát. Most, miután sikerült meghallgatnom az 1. részt,
http://www.onlinetv.gtk.hu/falcon_tv/tv_mediaplyer.php?servercim=VUKICS_FERENC_BE RNBEN_1.flv
melyben Vukics Ferenc - többek között egy olyan közbeszólásra, hogy "akkor diktatúra volt" - azt válaszolta: "...a kádári időkben voltam gyerek és nekem boldog gyerekkorom volt. Mert akkor még működött a család, amely védelmezőn meg tudta a gyermeket védeni a bűnözőktől. Ma meg pont ez szűnt meg, a családnak a védelmező szerepe és ma már nem tudja úgy elengedni egy szülő a gyermekét, hogy ne rettegne attól, hogy megerőszakolják, vagy megölik az utcán..." Ennek a részletnek az igazságtartalmát csak részben tudom elfogadni. Ugyanis, azokban a családokban lehetett boldog gyermekkora egy gyermeknek, ahol jó volt a szülők káderlapja...
Mert bizony, ahol ez hiányzott, ott maga a hatalom erőszakoltatta meg azt a nyomorult gyermeket, aki egy láthatatlan skarlátbetűvel megbélyegezve, rossz káderlappal kellett azt a bizonyos kádár-korszakot TÚLÉLNI!!! Amit oly tragikus módon nehezített az 1956-os forradalom leverését követő véres megtorlás!
1956-ÉRT EGY EGÉSZ NEMZEDÉKNEK AZ ÉLETÉVEL KELLETT FIZETNIE!!!
Ez a nemzedék (az 1940-es években születettek) amelyikhez tartozók még túl kicsik voltak ahhoz, hogy elmeneküljenek nyugatra a megtorlás elől, de már elég nagyok voltak 1956-ban ahhoz, hogy emlékezzenek az 1956-os forradalomra. Arra a felszabadultságos- együvé tartozásos- boldogságérzésre, amit már az akkori tíz év körüli korosztály képes volt átélni!!!
Nos, ezért érte a legkeményebb megtorlás 1957-től és még 2006-ban is ezt a nemzedéket, és maradékait.
Ezt a nemzedéket szokás "nagy generációnak" is címkézni, mert ez a nemzedék ifjú- pályakezdő értelmiségije kidolgozta az ÚJ GAZDASÁGI MECHANIZMUS című, társadalomjobbító tervét 1968-ban. Ezt azonban a SZU-ban nem hagyták jóvá és akkor Kádár János kacsintott egyet és azt mondta: "...csináljátok meg elvtársak gebinben!"
Hát, megcsinálták! Lehetett a ledolgozott kötelező 8 órai munka után a vállalti GMK-ban, háztájiban - másodállásban, v. fusiban - a másik 8-10 órát, szintén végig robotolni... Az akkori huszonéves ifjaknak nem jutott már lakás sem és bizony, ha nem volt jó a káderlapja, akkor még arra a panelra sem fizethetett be, mert akkorra már elfogytak a kiutalható tanácsi bérlakások és ennek a nemzedéknek már meg kellett vásárolnia 30 éves törlesztő részletre OTP hitelre, ha aláírt legalább 2 gyermek megszületésének vállalását!!!
A havi törlesztő részlet egy 47-50 négyzetméteres panel lakásnak 2.600,- Ft volt ugyan, ami bagatellnek tűnik, csakhogy, ennyi volt a havi fizetése egy szakmunkásnak. A feleség, aki otthon volt az akkori nagy vívmány szerinti GYES-en (ami 800 Ft volt) ebből kellett volna kifizetni a havi közüzemi díjat és fedezni a megélhetés költségeit. És akkor még az otthoni munkavégzést törvény tiltotta...
Meg egyébként sem voltak ezek a penel lakások alkalmasak az otthoni munkavégzésre! Nem maradt más ennek a nemzedéknek a relaxációra és a rekreációra, mint a gyárkapuba telepített italkimérőknél való lerészegedés! Nem véletlen, hogy ennek a korosztálynak a halandósági rátája a legmagasabb! Bizony, 80-as, sőt! 90-es nénikék és bácsikák temetik 50-es-60-as fiaikat, lányaikat!
És, ami a legaljasabb- sunyi számítása az 1990 utáni mindenkori hatalmat gyakorló pártokratáknak, hogy direkte utaznak arra, hogy ennek a korosztálynak már nyugdíjat se kelljen fizetni!!! Sőt, ha valaki túlélte ezt a kizsákmányoló életmódot, de belebetegedve még eléldegélhetne, mint nagypapa, vagy nagymama már gyógyíttatni se legyen nekik miből és hol!
*
Visszatérve az 1971-re, amikor Vukics Ferenc még "boldog" gyermekkorát élte, akkor akkora bajban volt az akkori ifjú nemzedék, hogy TÖRVÉNYT (1971. évi IV. törvény) KELLETT HOZNI AZ IFJÚSÁGRÓL.
Jellemző erre a törvénynek nevezettre is a kontraszelekció (hármas ,,T"="T"ilt- ,,T"űr-,,T"ámogat) érvényesítésére való törekvés. Péládul, annak módja, ahogyan ,,T"ámogatták a NYELVOKTATÁST!
Idézet a törvényből: ,,...A fiatalok nyelvismerete - különösen a jövő szakemberével szemben támasztott irényt tekintve - népgazdaságilag igen jelentős." "... a vállalatok szervezzenek nyelvtanfolyamokat és a KISZ szervezet javaslata alapján az arra érdemleges fiatalokat munkaidő kedvezménnyel, költséghozzájárulással segítsék."
Aki pl. éppen gyesen otthon volt az aktuális kisbabájával, nem volt ÉRDEMLEGES egy ilyen nyelvtanfolyam elvégzésére!!!
A munka melletti továbbtanulást sem támogatta bárki számára a munkahely, hiszen az is káder-függő volt!
Mit írnak a Törvényben az ifjúság MŰVELŐDÉSÉRŐLés a SPORTOLÁSÁRÓL?
"A fiatalok művelődési, kulturális igényeinek kielégítésekor az össztársadalmi cél tehát kettős: egyrészt a szocialista eszméket és életmódot magáénak valló új generáció kialakítása, a szocialista emberré válás elősegítése; másrészt a kulturális, művelődési igények sokoldalú kielégítése, a szabad idő kulturált eltöltésének biztosítása..."
Tetszik érteni, hogy mi volt a "CÉL"? A "SZABAD IDŐ" kulturált eltöltésének diktálása!!! A hogyan megmondása!!! Vagyis, csakis a PÁRT által megszabott módon!!! És ehhez még tessék hozzávenni azt is, hogy az akkori ifjak többségének - főleg az 1945 utáni ,,proletárdiktatúra" általi helycserés támadással létrehozott - új munkás-paraszt réteghez tartozóknak NEM VOLT SZABADIDEJÜK!!!
Nem véletlenül válhattak ezek a hatalmas lakótelepek lakásai ÉJJELI MENEDÉKHELYEKKÉ!!!
Abban igaza van Vukicsnak, hogy mostanra azért sírjuk vissza ezeket az időket, mert akkor legalább HAGYTÁK DOLGOZNI a magyar munkást és parasztot! Most meg minimálnyugdíjon, vagy rokkantnyugdíjon hajléktalanná válva tengődhet valahol az országban, a saját hazájában!!!
Ifjúsági törvény ide- vagy oda, mégis az 1980-as évek munkássága volt a legszegényebb. Őket érte a rendszerváltozás a legrosszabb szociális helyzetben, mert nem rendelkeztek semmilyen eszközzel (ismereti- kapcsolati- anyagi tőke) ahhoz, hogy a saját életükön változtatni tudjanak.
,,... a munkások voltak azok, akik szülői minőségükben "csak" az élet lángját adják tovább, már ezzel is sokat tettek és tehetnek jövőnkért, mindannyiunk jövőjéért. Ezért, a társadalom felelőssége, hogy a leendő anyák és apák olyan gazdasági helyzetbe kerüljenek, hogy az otthonteremtési elképzeléseik szorgalmas és kitartó munkával megvalósítható legyen. Hogy a születendő gyermek egzisztenciálisan ne hozza szüleit halmozottan hátrányos helyzetbe!
Ezt a problémát is taglalja Báthory Zoltán: a "Tanulók, iskolák, különbségek (Egy differenciális tanuláselmélet vázlata)" című könyvében. Megjelent: 1992-ben a Tankönyv Kiadónál.
Báthory Zoltán olyan statisztikai adatokra hivatkozik ebben, a mások munkáját is összegző könyvében, melyek azt bizonyítják, hogy az 1980-as évek szakmunkás rétegének gyermekei teljesítenek a legrosszabbul az iskolákban. A továbbtanulási arányuk egyre kisebb... Az okokat "kutatva" megállapítják a szerzők: a szegénységgel, az egzisztenciálisan halmozott hátrányos helyzettel magyarázhatók az "alul teljesítések" (vagyis: képességeik szerint többre lennének képesek).
Ez a tény egy másik, politikai ellentmondásra hívta fel a figyelmemet, ami miatt fel kellett tennem kompetenséknek a nagy KÉRDÉST:
Hogyan lehetséges, hogy az 1980-as években, a Magyar Népköztársaságban, az uralkodó osztálynak kikiáltott munkásosztályhoz tartozó népesség volt a legszegényebb?
Erre az ellentmondásra is kaptam részleges magyarázatot az egyik kultúraközvetítés elmélete c. előadáson. Az előadó egyetemi tanár az "értelmiségi" fogalmára és "funkciójára" keresett és talált magyarázatot, Szelényi Iván: Az értelmiség az államszocialista társadalmak osztályszerkezetében című műve alapján:.
"... a kelet-európai értelmiség nyilvánvalóan nem osztály. Nemcsak hatalmának osztályjellegét nem ismeri fel, de az osztálynélküliség és a megegyezés ideológiáját pártolja, s - ami még nagyobb paradoxon - azt állítja, hogy a hatalom, amelyet az értelmiségiek gyakorolnak, voltaképpen a proletariátus hatalma."
Egy másik alkalommal, a művelődésszociológia című tantárgy óráján, a helyettes előadó az 1950-es évekről tartott előadásában kijelentette: "... a proletárdiktatúra nevében, az ötvenes évekre - a kitelepítések, az államosítások, az ellenérték nélküli kisajátítások - az erőszakos, tömeges proletarizálás és kollektivizálás volt jellemző." "...ez a korszak is kitermelte a maga elitjét, amelyik meghatározója lett a korszak művelődési irányvonalainak..."
A kultúraközvetítés elmélete tantárgy-tematikájában - az 1960-as, 70-es és 80-as évek könnyebb megértéséhez és megismeréséhez - az ajánlott irodalom jegyzékében (többek között) Pozsgay Imre: 1989 Politikus-pálya a pártállamban és a rendszerváltásban című műve szerepelt. Pozsgay így ír a pártállami művelődés-politikáról:
"...Valójában a párt akarata a művelődés területén Aczél György akaratát jelentette." "... Aczél a maga koncepcióját az ú.n. három "T" kategóriájában helyezte el: támogatás, tűrés, tiltás. A harmadik T-t a tiltást, az alkotók igyekeztek eleve, önszántukból elkerülni..." (Püski Kiadó/1993. Bp.)
(Részlet az ADJÁTOK VISSZA A GYÖKEREIMET! - Tiborca története -c. regényből)
A pártapparátushoz tartozók közül is sokan belerokkantak, belehaltak... a szocializmusnak hazudott diktatúrába. Ennek bizonyságául olvassunk bele az alábbi szövegbe!
Életutak az MSZMP KB művelődésügyét képviselők közül
Nagy Miklós (1932-1974) gépészmérnök. 1959-től adjunktus a miskolci egyetemen. 1963-től az MSZMP KB munkatársa, később alosztályvezetője; 1970-től 1973-ig osztályvezető. A Kultúrkapcsolatok Intézete vezetője (1970-től), művelődésügyi miniszter (1973-74). Öngyilkos lett.
Nagy Sándor (1922-1990) kubikus, tanár, író. 1942-től illegális kommunista, a háborúban hadifogságba esett. Belépett az új hadseregbe. Az NPP, majd 1948-tól az MKP/MDP tagja. Lapszerkesztőként, kollégiumi nevelőtanárként is dolgozott. 1947-től jelentek meg novellái. 1952-ben Sztálin-díjat kapott. 1956. okt.-ben ő is követelte a parlamentben Nagy Imre kormányfői kinevezését. A forradalomtól megrettent, 1957-ben hűségnyilatkozatot tett Kádárnak, de fönn kívánta tartani az elv igazához ragaszkodó ,,balos" függetlenségét. 1960-64 közt magyar-történelem szakon végzett Szegeden. 1964-ben letartóztatták, és a ,,kínai-albán perben" elítélték. 1967-ben szellemileg megrokkanva került ki a börtönből. 1967-71 között gyári munkás volt, majd leszázalékolták. (A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.)
Hol voltak a történelmi egyházak ezekben az években? Miért nem álltak ki a nép ezen nehézsorsúvá váló tagjai mellett? Azért nem állhattak ki, mert igen is diktatúra volt! Olyan hivatalokat hoztak létre, melyek ellehetetlenítették a történelmi egyházakat szolgáló- pasztoráló tevékenységet folytató papokat. Úgy járt az egyház, mint a bibliai édesanya, aki - hogy mentse édes gyermeke életét, inkább elengedte a kezét. (Királyok I. Könyve 3. rész, 26. vers)
DIKTATÚRA VOLT, ami intézményesülve valósult meg, létrehozva az alábbi hivatalait:
Idézet a Wikipédiából, a szabad enciklopédiából: ,,Az Állami Egyházügyi Hivatal a magyar állam és a vallásfelekezetek közti egyezmények valóra váltására, valamint az állam vallásokkal kapcsolatos igazgatási teendőinek ellátására 1951-ben létrehozott intézmény. 1989-ben jogutód nélkül megszűnt."
A pártokrácia diktatúrája, pedig tovább folytatódik... demokráciát és szabadságot hazudva ...
Mi lenne a megoldás?
Akiket munkás- paraszt státuszban talált a rendszerváltozás nevezetű felfordulás - akik nem rendelkeztek semmilyen eszközzel - kapcsolati- anyagi és ismereti tőkével - az oly nagyon vágyott változáshoz, rajtuk vettek revansot 1990 óta folyamatosan, pedig ez a parasztság és munkásság nem azonos azokkal, akik megvalósították azt az állítólagos proletárdiktatúrát, (szocializmust) hanem sokkal inkább azonos azokkal, akiken megvalósult az!!!
Mert: ha igaz, hogy minden rendszer kitermeli a maga elitjét, ez nagyon is igaz az 1945 utáni fényes szelek nemzedékének kedvezményezettjeire, akiket - egy helycserés támadással - vezető szerephez juttatott a kommunistának tartott hatalom. Éppen ezért, most el kellene érni ezeknél az akkori kedvezményezetteknél és utódaiknál, hogy kérjenek bocsánatot azoktól, akiket munkás-paraszt státuszban ért a rendszerváltozásnak hazudott politikai hatalomátmentés!
Továbbá, ezen nehézsorsúak és utódaik számára szükséges lenne egy rehabilitációs szociális felzárkóztatási- gyermekvédelmi- családtámogatási- nyugdíj- és munkavédelmi program kidolgozása és sürgős megvalósítása. Csakhogy, mindaddig mindez megvalósulása egy hiú ábránd, míg a megvalósítása az 1990 előtti korszakban politikai kompetenciát szerzett (a támogatottsága révén) értelmiségiekre hagyatkozódik...
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
