Kohut Katalin: Hittem,Kohut Katalin: Hittem..., - kohlinka Blogja - "Darabokra hullik a Biblia..:",A lélek rajza,A Nagy Karola-rejtély,A sánta Jézus -Edom Talmud,Állaatokról,Beat, Hippi, Punk, Rock,Dalok,Egészség, betegség,Éjszakáim, álmaim,Élők, vigyázzatok,Emberi bölcsesség és ami marad,Érzelmek,Esti, Jó éjszakát versek,Fejezetek a szexualitás ...,Filmajánló,Füzes László,Földönkívüliek,Gyermekeknek,Halottak napja,Horoszkópok,Hozzátok szólok, magyarok!,Idézetek,Időjelek - Leplezés,Ismeretterjesztő,Játék a tűzzel (advent),Karácsonyi versek,Kelet örökségek,Kéz analízis,Kínzá,

Belépés

			kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen.			Szendrei Klaudia 1958.03.07 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 2

Kohut Katalin: Hittem

2011-10-02 21:03:22, vasárnap

	Járni alig tudtam, Egyre csak daloltam, Hittem a tiszta szavaknak, A szívből szólóaknak. Templomba is eljártam, Hinni mégsem tudtam, Egyetlen hit maradt nekem, A szívből szóló szerelem, Szeretet az embereknek, Tisztelet az öregeknek, A fák, állatok csodálata, Vizi világ áhitata, Szerelmem lett a nagy világ, Öleltem az ember szavát, Nekik köszönhettem, Hogy ember lehettem. Mit most szemeimmel látok Elszomorít, török átok, Apokalipszis, tatár dúlás Vihara dúlt itt, nem vitás. Barátaim mind elmentek, Sziszegtek rám kígyónyelvek, Odalett a szív értéke, Gonosz világot adott cserébe A hatalom, a sötétség, Őrködik a gyászos népség Felettünk ég ne fényelljen, Kedvünk többé ne szeressen Igaz embert és szerelmet, Kihallasson szeretetet, Ember-szív mélyén kettéreped A szavaktól a szeretet, Majd lassan kihuny, kis parázs, Mely megmarad, de lángolás Lesz belőle megint érzem, Ha a szívem szerelme hitem. Hiszek a szívben, hatalmas erő. Ha hull az átok, mint az eső, Kioltani erejét nem lehet, Csodát művel a szeretet.

0 komment , kategória: Kohut Katalin

Kohut Katalin: Hittem...

2011-10-02 20:57:57, vasárnap

	Hittem az emberségben Szárnyaltam a szabadság égboltnyi szigetén, Azt hittem, mit látok, mindörökké enyém, Hittem a jóságos szeretet-szavakban, Nem tudtam, karmikussá váló végzetem van. Ismeretllenné változott a világ, Benne a szív segítségért kiált, De senki sincs, ki hallhatná az imát, Süket fülek, falak és kegyetlen viták, Ezek kísérnek hosszú évek óta, S nem értem, a föld miért ostoba, Nem rázza le magáról a gyűlölet hevét, A féltékenységből rontó kezek erejét. Gyorsan eliramlott az élet velem, Odalett a szabadság, szerelem, Szeretni engem mindenkinek tilos, Ki tisztelni mer, osztályrésze gyilok. Hittem az emberségben, igaz szavakban, Hittem a dolgos kéz szorgalmában, S máig nem értem, ez hogy lehet, Míg egyik szenved, a másik nevet. Másoknak lehet hitük, vallásuk számtalan, Az embernek egy lehet, a szívében dobban, S míg agyvérzés infarktussal arat, S nem jut számára, csak könyör-falat, Addig az ember veszélyben, emberek! Figyeljétek a rájuk vesekedőket, Védjétek, óvjátok, mert életük egy lehet, Ne daloljátok, emberhez méltó sors a tietek!

0 komment , kategória: Kohut Katalin

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 2

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Szótár