|
2011-10-02 22:02:53, vasárnap
|
| |
| |
FÁK...?
Nem tudjuk sem az élő, sem az épített történelmi emlékeiket megbecsülni. Sokszor tetézi ezt még a szándékos pusztítás is. Mintha szeretnénk a múltunkat teljesen eltörölni. Sajnos ebben nagyon sikeresek tudunk lenni.
A hosszú élet pedig nem a fákon múlik. Nyugat Európában a fafajok egész sora egészségesen élte túl az ott sem kevésbé háborús évszázadokat. Tölgyek, bükkök, hársak, juharok, platánok, kőrisek, vadgesztenyék mind hosszú életűek lehetnek, ha nem minőssíttetnek "vágásérettnek". Igaz, hogy a pusztai népek utódai vagyunk, mégsem kellene, hogy a fák, az erdők ilyen pusztító ösztönöket váltsanak ki belőlünk. A messzire látásunkat nem a fák akadályozzák, vegyük már tudomásul!!!
Nem a fákon múlik, hogy mennyi ideig adják az árnyakat. A határainkon alig lépve túl, kis településeken is találunk olyan parkokat, amelyek idős fái a mi matuzsálemeinknél korábban születtek, mégis teljes pompában virítanak, nem pár száz évig, hanem ezerig is, mint sok ismert famatuzsálem Európában.
Ezzel szemben mi van nálunk? A hazai nevezetes famatuzsálemeket sorra véve tulajdonképpen igen lehangolóak a tapasztalataink. A hatvanas években Balogh András által még lerajzolt idős fák napjainkra már vagy nyomtalanul eltűntek /kivágták, felgyújtották őket vagy egyszerüen elkorhadtak/, vagy a halálukon vannak.
Szűkebb környezetemben is aggódva figyelem a fák sorsát. Annál is inkább, mivel itt nem száz éveket, de néhány tíz évet ha megélnek a fák. Aggódva tapasztalható, hogy városban a sajátos kádári környezetvédelmi politika teremtette "hagyomány" a jelentős fásitások ellenére ma jóval kevesebb fa van, mint korábban. Zömében kivágták ezeket, arra való hivatkozással, hogy betegek! Lehet, hogy azok, de az is igaz, hogy előbb az állandó csonkításokkal beteggé tették őket. Kérdem én, ha egy egészséges embernek levágják először a kezét-kezeit, majd a lábát, nem válik-e valóban beteggé? Bizony azzá válik ő is. Tehát először tudatosan beteggé kell tennünk őket és utána a beteg fát így már minden indoklás nélkül kivághatják.
A helyébe ültetett új kis fák pedig ki tudja mikor nőnek az égig? Pláne, ha ezeket az új kis fákat tudatosan már eleve a valakik által előre kispécizett kivágandó fa köré, ill. alá ültetgetik, hogy mire sor kerül a kiszemelt fák kivágására, ezekkel pótolni tudják azt. Csak hát egyet elfelejtenek, hogy az élethez elsősorban napfény szükséges, árnyékban persze ez hiányzik. Mivel a locsolásukról sem gondoskodik senki, hiába építik be a költséges locsolótömlőket és a locsoló hálózatokat, hát nagyon szomorú képet mutatnak ezek a csenevész kis fák ott. Persze, ha addig ki nem törik őket felnövekvő fiataljaink. Persze anélkül is csenevészek, pláne mivel újabb hóbort /de inkább üzlet/ lassan növő fákat ültetni.
Napjaink divatja az is, amivel sok helyeb találkozhatunk. Sok helyen látható, hogy a néhány napja még gyönyörű fasor helyén egyik napról a másikra meredező facsonkok szegélyezik az utat, barbár módon megcsonkolták őket. Ha még beteg lett volna a fa, akkor is a lombkorona megfelelő kezelése lenne a jó megoldás. AZ önkormányzatok az a hivatkozása, hogy lényegében életveszélyelhárítást folytatnak, csak egyszerű falvédő szöveg, mivel semmilyen életveszély nincs. Az, hogy korábban kidőlt egy fa, nem jogalap az összes fa csonkolására. Még akkor sem, ha ezt un. szakértői véleményekkel is megtámogatjág?! A gyökérzet/gyökérnyak vagy a koronasérült fák
esetében a megelőzés sokkal hatásosabb lenne.
Egy-egy fejlesztési, korszerűsítési vagy modernizálási projekt révén pedig a fák sorsa teljesen megpecsételődik, nincs kegyelem. Így veszett el a Főtéri projekt révén a város tüdeje. Természetesen előre jelezték, hogy pótlásukra újakat ültetnek. Valóban így is lett, csak hát ilyenkor jó magyar szokás szerint az ültetett fák zöme itt sem eredt meg, pótolni kellene!
Persze - egy új szokás terjedése révén - vannak látványos faültetések is. Ezek egyike az un. "Emlékfák" ültetése. Általában bizonyos "ünnepi" alkalmak során polgármesterek és egyéb "hírességek" kézzel, lapáttal látványos ceremóniák kiséretében, a vazallus meghívottak tetsznyilvánításával megspékelve ültetik el a csenevész husángot. Persze nem tudom, látott-e már valaki egyetlen fát is felcseperedni ezekből, hogy megmaradtak volna. Én sajnos még NEM!!!
Az az ha valaki mégis látott ilyet, az egy se a XX-XXI. század szüleménye, hanem több száz éve lettek ültetve. Külföldi útjaink során sokan találkoztunk hasonlókkal. Általában a legendák szerint ezeket is hírességek ültették, bencés papok és mások. Ezek a sokszor közel ezer éves fák híre azonban messzi földekre is eljutott, ma is megcsodáljuk őket, ha utunk során arra vetődünk.
Mindaddig tehát, amíg pusztító ösztöneinken és a szándékos pusztításokon nem tudunk úrrá lenni, becsüljük meg legalább a meglévő élő emlékeinket, környezetünket, mert az mégis csak valami mesés, valami csodás - mindannyiunknak. És tegyünk érte, hogy az legalább tovább ne romoljon. Nem mindegy ugyanis, hogy mit hagyunk gyermekeinkre és unokáinkra.
A szó és a tett csak kéz a kézben győzedelmeskedhet. Ily módon ráhatásunk lehet, hogy ne a pusztítás, a romboló ösztönök, a vandalizmus legyen a döntő szó, hanem a párbeszéd. Ezzel pártolva az egyetlen alternativát, az Életet! Erősítve ez által is az az Isten és a természet teremtette ÉLET feltétlen tiszteletét és megóvását.
Valami mesés - PPS
Link
Ez egy csoda:
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kertünk - házunk - otthonunk |
|
|
|
|
|
Offline
