|
2011-10-05 21:59:34, szerda
|
| |
| |
Csöngettek. Betódultunk a terembe különböző korú asszonyok és férfiak. Ez volt a dolgozók szakközépiskolája. Leültem az első padba a jövendő osztályfőnökkel szembe kicsit lassú mozdulatokkal, melyekkel akkor is, később is a feszültségemet lepleztem. Azt szerettem volna, ha mások higgadtnak látnak, s soha nem gondoltam bele, hogy elég szomorú szemeimre nézni, s hogy ez a távolságtartás valóságban is elválaszt az emberektől. De szerettem tanulni, ez volt az egyik éltetőm, az állandó tudásszomjam kielégítése.
Már többet nem értem el, amire készültem. Másfél éves koromtól énekesnő szerettem volna lenni, majd gitár tanárnő, ének-magyar tanárnő....
A pártbizottságon közölték velem, a gyors-gépíró munkakör betöltéséhez szükség van az érettségire. Annyi baj legyen! - válaszoltam -.
A tanár hosszasan beszélt, közben rám nézett. Úgy éreztem ilyenkor, valami megszúrja a szívemet, mintha csak én lettem volna egyedül a teremben. Honnan is tudhatnák mások, hogy a férjem ma is reggel jött haza részegen, s hogy ez már így tart évek óta, majd kezdődik a megalázásom. Szégyelltem magam tűrő életemért, azt hittem, mindenki látja rajtam, talán ezért éreztem szúrást, amikor az osztályfőnök rám tekintett.
Megbarátkoztam az osztálytársakkal, sorban bemutatkozott mindegyik. Egyikük már gyorsíróban is velem járt, barátnőm lett.
- Milyen okos barna szemei vannak Zsuzsinak! - mondta a gyorsíró tanár, mikor ránézett. Valóban szerencsésnek gondoltam Zsuzsit a szeme színe miatt, s elképzeltem magam, amint ott ülök mellette az áhitatos, naív zöld szemeimmel.
Megkérdezte az osztályfőnök, kit iskolázott be a pártbizottság.
Ekkor jelentkeztem. Nagyon jó érzés volt felelni, hogy ismét figyelnek rám, mint amikor dalaimat adtam elő azelőtt közönség előtt. Régóta elfojtva volt bennem a szereplési vágy, a megfelelés minden embernek. Igaz, hogy észrevettem a legkisebb rezdülésüket, ha bántotta őket valami, egyből vigasztalásukra siettem.
Matematika tanár volt az osztályfőnök. Nagyon örültem neki, mert éppen ekkor fejeztem be az általános iskolai anyagok ismétlését, s már a középiskolai mértannál jártam. Kedvenc tantárgyam lett a matematika, így biztonságérzetem is megnőtt, bizalmam is az osztályfőnök iránt.
Gyorsan eltelt az első nap, s már ismerősként búcsúztam el osztálytársaimtól. Tudtam, szép évek állnak előttem....
szombat, 2011. szeptember 10.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
Offline
