Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Kohut Katalin: Emlékezem
  2011-11-01 10:27:43, kedd
 
  Emlékezem nagyapámra.

Naponta együtt villás-reggeliztünk,

S ilyenkor nagynéném

Súgva kérdezte:

A jány nem lesz beteg?

Tüdőrák vitte el az énekes

Nagyapát, aki naponta hallgatta

Operettjeimet, filmslágereimet

Három évesen



.Emlékezem nagymamámra,

A szeretet, jóság csodájára.

Aggódás a jégeső, s miattunk,

A gyerekek miatt vitte el

Infarktussal magányra ítéltségéből.

Egész élete munka, tűrés volt,

Bár ezt a sorsot nem érdemelte meg,

S míg nagyapa a temető tetején nyugszik,

Nagymama a gyermeksírok között

Kapott helyett 1971-ben.



Emlékezem apára, csendességére,

Szelídségére, játékosságára,

Minden közösségi munkájára.

Mennyire felejtenek az emberek,

Pedig ott segített, ahol tudott mindenkinek

!Munkahelyén visszaéltek szorgalmával,

S míg társai csak ténferegtek,

Ő cipelte haza a munkát naponta.

Három agyvérzés, s infarktus lett az ítélete,

Halála után kifosztották, még a

Gyerekkorától gyűjtött könyveit is kidobták.



Emlékezem nagynénémre.

A magyar nyelv okozta halálát,

S nem is tudta, ő sem, mint a többiek,

Miért ért ilyen gyászos éveket.

Kötött sapkáját míg élek, híven őrzöm,

Keresztszemes pókjeles párnájával.

Akkor éppen a Keresztöltésnél jártak

A Pszichografológia nagypán népei.



Emlékezem öcsémre.

Hét éves kora óta nem volt

Rendes otthona, étele, sem ruhája.

Fiú-Hamupipőke sorsot viselt,

S én sem értettem, ez mit jelent

,Mindenki helyett megalázott lett.

Egyes embereknek halált, szenvedést

Szánt a fekete hatalom,

Az emberek életét kioltó

Szeretetet elvevő, Infarktussal arató...



Nem sorolom fel barátaimat,

Örökbe fogadóimat, akik

Értelmetlen halált haltak,

De szívemben naponta emlékezem,

Soha nem múlik el az értük

Történő imádságom,

Csak jóvátételre vágyom.

Talán van valahol egy hatalom,

Ki bosszút áll a halottaimért!



2011. november 1.

 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Szüret
  2011-11-01 09:37:25, kedd
 
  Megcsípte a dér a szőlőfürtöket,
Szaporán jártak a kezünkben
A kések, vígan mulattuk időnket,
Töltöttük a puttonyos vödröket.

Szemünkbe tűnt a borongós ősz
Sárga-barna színpompájával, s köd
Lepte el a tiszta eget, eleget
Kóstolgattuk a mustot, s szemeket.

Viccelődtünk, mókáztunk pajkosan,
Hordták nekünk a pálinkát komótosan,
S mi egyre pirosabbak lettünk,
Felmelegedett meggémberedett testünk.

Hamar végeztünk a szüreteléssel,
Majd a mustot szőlőpréssel
Nyerve kóstolgattunk egy keveset,
Hordókba kerültek a levek.

Siettünk a munkával, este várt ránk
A szüreti mulatság, a bál,
Ahol szavaltunk bor verseket,
Nótáztunk a híres borokról eleget.

Tudásszomjunkat kielégítette
Vetélkedő a nemes borokról, s nyerte
A főnyereményt a legjobbak egyike,
Villányi bort emelt a kezibe'.

Szép nap volt, örök emlék,
Méltán híres szőlő nemzetség
Aratta a győzelmi mámorát,
Kóstolgattuk az Isten borát.

2011. október 13.
  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Szüret
  2011-11-01 09:32:25, kedd
 
  Szüretelni meneteltünk kezeinkben vödörrel.
Az égbolt kéksége kísért, s a napsugár.
Vittünk magunkkal házi zsírt kisbödönnel,
Fasírtot, süteményt és hozzá házi pálinkát.

Lélekmelegítőt fogyasztottunk egy kupicával,
Szétosztották köztünk a kiskéseket,
S indultunk a tőkéket metszeni harmadával,
A puttonyba öntöttünk a terméseket.

Gyorsan telt a nagyhordó szőlővel,
S míg a gyerekek aszút szemezgettek,
Addig-addig fordult a puttonyos ember,
Míg a szőlőfürtök a kád tetejéig nem értek.

Jött a finom bográcsgulyásos ebéd,
Gyerekek örömére az édesség,
Majd a pincéből a több éves termés
Ajándéka, az igazi bor-csemegék.

Délután már tekertük a présgépet,
S folyt a zamatos édes nedű,
Cukor sem kell hozzá, jó évet
Zártak a gazdák, s hegedű

Került elő izibe, kezdődött a nóta,
Bekerült a hordókba a nemes itóka.
A mustot mindenki megkóstolta,
Egy-egy üveggel el is raktározta.

Már csak az aszú maradt szüret végire,
Abból lesz majd asszonyok kedvence,
Íze, mint méz, szelíd legényke
Készítette elő az aszút télire.

Igaz a mondása a jövendölésnek,
Áldás-békesség válik a javukra,
Urak, hölgyek végül útra kelnek,
Vödrökben ajándék szőlőt visznek.

Csábos a szép lány, még szebb az asszonynép,
Piros orcájuk, akár a rubint ég,
Megcsókolta szájuk a szőlő-nemzetség,
Urak dicsérik otthonuk nagy kincsét.

2011. október 8.

  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Gyászos szüret
  2011-11-01 09:30:52, kedd
 
  Gyászos szüret 1971

Megbeszélték a felnőttek,
Hétvégén majd szüretelnek,
S ekkor jégeső verte el a termést,
Szinte egyedül apa szőlőjét.

Nagymama ágynak esett:
,,Jaj, a termés odalett!
Miből fizeti Öcsi tartozását,
Ki küldi reá az égnek átkát?"

Háromszori szívinfarktussal
Távozott a szeretet, s azzal
Búcsúzott el örökre:
,,Vigyázzatok a gyerekekre!"

Másnap reggel a család
Kínkeservesen nyeste galád
Szőlőtőkéket megmaradt szemekkel,
Melyből még fizetség is kell.

Apa a borházban maradt,
Hívta őt egy távoli hang,
Háromszor is szólította,
Mikor fejét alvásra hajtotta,

S mivel titkos tudományt
Nem ismert még (ez adomány),
Átment a szomszédhoz kérdezni,
Miért szólongatja, nem hagyja aludni.

A szomszéd részeg volt a bortól,
Mámorban feküdt le jókor,
S apa nem tudta a hármas szám
Háromszori szívhalál.

Másnap sírt az orgonabokor alatt,
Hogy senki ne lássa: könnyre fakadt,
Csak azt hajtogatta egyre,
Ha itt lett volna, meg lett volna mentve.

Így örök emlék ez a szüret,
Az aggódó szív megpihent,
A szeretetteljes, jóságos ember
Mindörökké, s míg élek él bennem.

Gyászos szüret, az embernek víg napja
Sohasem jöhet, s kapja
A sorstól a gaz csapásokat?
Nem értem most sem az okokat.

2011. október 7.


  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Bezzeg a Teri!
  2011-11-01 09:28:22, kedd
 
  Soha nem jártam falun, csak átutazóban, mikor túráztunk. Amikor apa megtudta, gyermekfejjel férjhez készülök, óva intett:
- Te nem ismered a parasztokat!
Nem fogtam fel, mire vállalkoztam városi lány létemre. Menyecskének mentem Bodrogközbe, ahol az asszonyok már férjhez menésük után fekete kendőben jártak, a harminc évesek öregnek látszottak. Nekem is mondta anjukom:
- Fiam, már megesküdtetek, kösd be a fejedet kendővel, mert megszólnak az emberek!
- Ki ne tanáljon már ilyet! - válaszolt a férjem anyjának. - Nem megyünk a református templomba!

A nagymama híres uradalmi szakácsnő volt azelőtt, addig ő vezette a háztartást, naponta többfélét sütött-főzött. Mikor odaköltöztem, ágynak esett, de a nyáriban ülve adta az utasításait, dirigált. Egyszer azt mondta nekem:
- Lányom, menj el a törekesbe, hozzál csatkát a tűzre!
- Nem csutkát, nagymama? - kérdeztem.
- Még azt sem tudod, mi az a csatka?
Hosszas udvari felderítés, kérdezősködés után kiderült, kukoricacsutka volt az a csatka, mint ahogyan gondoltam.

Anjukomat városi ülnöknek nevezték ki, a bíróságra járt a városba, hogy a tíz év nyugdíja meglegyen, így rám maradt a főzés feladata.

Naponta szemlesütve szégyenkeznem kellett, mert a nagymama hangosan kiabálta mindenki előtt:
- A Kiszsiga felesége nem tud főzni, sütni, városi létére nem ért az semmihez!
Ha vékonyan tisztítottam a burgonyát, azt kiabálta:
- Nektek ott városon spórolni kell, itt kell a disznónak a krumplihaj!
Apósom azt mondogatta:
- Ha a parasztok nem szarnának, a városiak nem ennének!

Naponta mostam az udvaron géppel - télen is -, s később csúfoltak is a munkatársaim:
- A mosónők korán halnak!

Hajnalban keltem, s mikor szólni akartam férjemnek, azt kiabálta a nagymama:
- Menyecskének gyüttél ide, neki nincs miért felkelni, azzal, hogy megesküdtetek, nem változott semmi!

Amikor tészta kellett, szóltak Terinek, két házzal arrébb lakó talpraesett menyecskének, hogy jöjjön át meggyúrni a levesbe és haluskának valót.
Terinek fürgén járt a nyelve, nemcsak a keze. Arrafelé a menyecske nemcsak cselédet jelentett a ház körül, hanem lefetyelő fehérszemélyt is.
Én némán álltam a rosszalló tekinteteket, Teri hatalmas önbizalmával szembe néztem, ahogyan fölényesen mutogatta, hogyan kell gyúrni.
- Bezzeg a Teri, süt-főz, takarít, ellátja az egész házat! Jól járt ám vele az ura, de nemcsak ű, hanem az egész család! - dicsérte a nagymama.

Albérletbe költöztünk a városba, mert apósomnak gondja volt még azzal is, hogy olvasok, égetem a villanyt. Ők a könyveket a budiba hordták, azt használták papírként. Minden nap ki kellett sepernem a szobákat, mert a földre cigarettáztak, hiába tettem ki mindenhová a Hollóházáról hozott porcelán hamutálakat, s mikor ezt férjem szóvá tette, azt kiabálta apósom:
- Ha a házam közepébe szarok is, akkor is az én házam, azt csinálok, amit akarok!
Orrukat a nyáriban a földre fújták, zsebkendőt sem használtak. Hányingerrel küszködve takarítottam naponta a mocskot.

Egyszer csak anjukom eljött meglátogatni, s megkért engem, menjek ki két hétre hozzájuk ellátni a ház körüli teendőket, mert a másik menye, akinek nagy házat építettek, nem vállalta. Kéthetes balatoni beutalót kaptak, életükben először mozdultak ki a megyéből.

Kiutaztam a két gyerekkel. A nagyapával megvetettem naponta a kenyeret, másra boltból nem kellett költeni. A tyúk fejét nagyapa baltával levágta, s mikor már nem mozgott, forró vízbe tettem, letollaztam, szétszedtem.
Majd nekiálltam a tészták gyúrásának. Kiöntöttem a lisztet, sót, tojásokat ütöttem hozzá, majd vízzel összegyúrva sikeresen kinyújtottam a tésztákat, egymás után több deszkára valót. Mikor félig megszikkadt, összevagdaltam a kiskockákat, majd a nagykockákat haluskának, megliszteztem, tálakba helyeztem őket.

Csodájára járt a család főzési tudományomnak, mindenki meg akarta kóstolni ételeimet. Nekem jólesett az elismerés, de jól tudtam, nem az számít, mit mondanak mások, hanem az, mit érzek én, amikor saját főztömet kóstolom, s juttatok belőle annak, akinek csak lehet.

Így tanultam meg a tészta gyúrást, mely olcsóbb és finomabb, mint a bolti késztészta, valóban élvezet enni a magunk által gyúrt tésztából készített húslevest és galuskákat.
Beégtek a szívembe a Bezzeg a Teri! kezdetű mondatok élesen, ma már nem engedném, hogy az írástudatlan emberek megalázzanak azért, mert gyermekfejjel nem tudtam főzni, s nem mennék falusihoz férjhez a középkorba, melyben a hetvenes években még éltek. Mára kitágult a világuk, forradalmi változáson esett át nemcsak falu, puszta, tanya népe, mára híresek, nevesek lettek szülöttjei. Terit is elérte a kiemelés, először pártiskolába küldték, s ott férfiakkal ismerkedett. Lett is híre a faluban, hogy Bezzeg a Teri! megcsalta az urát. Feltámadtak a falun élők, megváltoztak az erkölcsök.		  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: ....égő gyertya
  2011-11-01 09:21:51, kedd
 
  Szívemben égő gyertyalángok

Szívem töviskoszorús volt egykor,
Jégcsappá dermedt,
S a jeget körbeölelik a halottakért
Gyújtott gyertyalángok,
A meg nem értett halál
Miatti kételyekkel.

Míg élek, emlékezem,
Gondoskodnom kötelesség
Emlékükről, megőrizve
A nagybetűs Emberségért
Emelt fehér igazság zászlaját.

Egyszer - azt ígérték -
A háztetőkről is az igazság
Szavait fogják kiáltani,
Az ártatlan szenvedőkért
Felemeli szavát a világ.

Emlékezem nehéz terhekkel,
Felidézem szeretteim arcát, hangját,
Tetteit, mozdulatait.
Igaz barátaim mind meghaltak,
Nem marad más, csak közöny,
Könyörtelenség, gyalázat.

Ebben a cudar világban
Egyetlen kívánságom,
Hogy elégtételt adjanak szavaim,
Méltó emléke legyen
Minden igaztalan halálnak.

Nem könnyű, nehéz szavakba
Önteni a történéseket,
Mennyivel egyszerűbb lenne
Most is boldogan élni
Egymás mellett békében!

A gyász napjait naponta megélem,
Ahogy szaporodnak az emlékek
A mindig újabb haláloktól.
A szív nem dobog többé,
A tüdő leáll, megszűnik az élet,
Ennyi egy ember élet.

Még azt sem mondhatták el,
Hogy megélték az öregséget,
Volt idejük felkészülni
A végleges elaluvásra.
Jó lenne hinni: az embernek
Is lehet egykor feltámadása.

2011. október 29.




  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2011.10 2011. November 2011.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 15 db bejegyzés
e év: 268 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1178
  • e Hét: 3500
  • e Hónap: 9741
  • e Év: 62007
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.