Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Gyertyaláng
  2011-11-02 16:31:43, szerda
 
  Gyertyaláng



A szálloda étterme csendes volt. Néhány asztalnál vendégek ültek, vacsoráztak.
A pultnál két pincér állt szolgálatkészen.
A bárból halk zene szűrődött a súlyos, függönnyel takart, széles ajtó nyílásán át.
A férfi néhány lépés után körülnézett, megfelelő asztalt keresett.
Ritkán ült ugyanarra a helyre. Kétszemélyest választott.
Ismerős, ősz hajú pincér lépett hozzá. Felvette a rendelést.
A férfi intésére otthagyta a második terítéket, majd visszatért,
fehér szegfűre cserélte a vázában lévő rózsaszín virágot,
és meggyújtotta a gyertyát az asztalon.






Rendkívüli volt, hogy vacsora előtt pezsgőt kért.
Az alkalom is, amiért a gyöngyöző italt felemelte, a fény felé tartotta,
és a pohár vékony falán át hagyta, hogy az emlékképek megjelenjenek.


Sokáig nem engedte, erőszakkal próbálta magától távol tartani azokat.
Nem voltak igazán fiatalok, amikor évekkel ezelőtt itt találkoztak.
Mindketten túl a nagy csalódásokon, alig gyógyult sebek forradásaival teletűzdelve,
félve az újaktól, remélve a szép meglelését.


Amikor magára maradt a kihozott étellel, eszébe jutott,
hogy annak idején ugyanezt kérték.
Nehezen fogott hozzá.
Csak nézte a megjelenő kedves, szelíden mosolygó arcot,
a félénken felrebbenő pillákat, a szürkéskék szemeket.
Néhány napot még a szállodában töltöttek.
A férfi meghosszabbította szabadságát, hogy az asszonnyal együtt utazzon el.
Később sokat mulattak azon, hogy nem lettek ott egymáséi,
pedig mindkét szoba adott volt.
Később, otthon, annál inkább.
Morzsolták az éveket, segítve megtalálni egymás boldogságát,
együtt eloszlatni a korábbi évek félelmeit, begyógyítani horzsolásait,
kisimítani ráncait, megnyugtatni a másikat felriadva rossz álmaiból.


Most gondolt először arra,
hogy emlékképeiben mindig az első találkozáskori arca jelenik meg.
Sosem a betegségtől meggyötört, sovány, sápadt arc.
Szerettek volna gyereket. Nem sikerült. Végül belenyugodtak.
Nem akarta a férfi kitenni az asszonyt szenvedéseknek.
Egymásnak éltek.
Csaknem minden évben jártak itt, egy-egy rövid hetet töltve tavasszal vagy ősszel,
mikor csendesebb volt a környék.
A vele egyidős ősz pincér megismerte őket.


Most is, mikor egyedül jött. Látva a férfit, nem kérdezett semmit.
Az örült a néma együttérzésnek.
Végzett a vacsorával.
Nem hagyott a tányéron semmit. Az asszony nem szerette. Most is arra gondolt.
Az étterem csendes volt. Nem akart a bárba menni.
Maradt a leszedett asztalnál a dupla konyak és gondolatai társaságában.
Az ital nem tompította, csak élesítette,
fájdalmasabbá tette azokat az emlékeket, amelyek felidézték a betegséget,
az asszony szenvedéseit, elvesztését, a hirtelen rászakadó, siralmas magányt.


A szépre akart gondolni.
Az együttes örömökre, a közös ünnepekre, utazásokra, a soha el nem szürkült,
az egyre szenvedélyesebb szeretkezésekre.
Örült, hogy most mindennél jobban sikerült ezeket magában megjeleníteni.


Egyedül volt a teremben.
Az asztalok leszedve, a közelében világított a csillár.
Az ősz pincér türelmesen támasztotta a pultot.


A férfi, poharát a gyertyafénybe tartva, nézte a borostyánszín italt.
Felhajtotta.
Menet közben még visszanézett.


A pincér leszedte asztalát, és két ujjával gondosan elcsippentette a gyertyalángot.






Írta: Kiss Péter

 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés  
Angyali üzenet
  2011-11-02 16:11:40, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Angyali üzenet Pusztai Orsitól  
Angyali üzenet a mai napra
  2011-11-02 15:45:39, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Angyali üzenetek  
Krizamtém
  2011-11-02 15:43:53, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Virágok, gyümölcsök, termések  
Emlékezés szeretteimre
  2011-11-02 13:11:35, szerda
 
 













 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés  
Emlékezés szeretteimre
  2011-11-02 12:53:37, szerda
 
  Ezzel a videóval emlékezem szeretteimre

HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!
 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés  
Emlékezés szeretteinkre
  2011-11-02 12:44:57, szerda
 
 













 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés  
Kegyeletteljes emlékezést
  2011-11-02 12:05:04, szerda
 
 















Mindenkiért egy-egy gyertya égjen:



 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés  
Halottak napján
  2011-11-02 10:52:11, szerda
 
 




Halottak napján a távolba szakadt családtagok is hazatérnek, emlékeznek.

Az ünneplés a gyász napja, amikor a néma könnyektől a hangos zokogásig
utat törhet magának az emlékezés, a fájdalom.
A novemberi hideg csendben mintha csak megelevenednének Ady Endre
fájóan szép sorai:

Ó hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk,
Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk.
(Ady: Halottak napján)


Bennem ilyenkor egy kérdés tevődik fel:
Elég időt szentelünk-e életükben szeretteinknek?
gondolom, mindenki fejében megfordult már
- a sír előtt állva az a gondolat, hogy mily rövid az élet.

Ezen a napon minden más
Újra mélyen érint meg a gyász
Nincs már velünk együtt
Kit ismertünk vagy szerettünk
Ma lélekben újra együtt lehetünk.

Eszembe jutnak az együtt töltött napok
Fülemben újra megcsendült a hangod
Szinte látom minden mozdulatod
Nem is tudhatod, mennyire fáj hiányod.

Gyertyákat gyújtunk és mécseseket
Ezek a fények világítsanak Neked
Örök világosságban, békességben nyugodj
Soha el nem felejtünk, biztosan Tudod!
(Baj Anna)


Halottak napja - e gyászos ünnep arra is rávezethet minket,
hogy az élet "túléli" a halált.
Halottak napja: visszapillantó tükör, vizsgája szemnek, emberségnek.





Jelen emlékezés alkalmával azt szeretném, ha valami bíztatóval,
reménységgel távoznánk a templomból (vagy a sírok mellől).
A ,,legnagyobb magyar", gróf Széchenyi István nagycenki nyughelyének bejáratánál olvashatjuk: ,,Voltunk mint ti, lesztek, mint mi."
A komor mondat, mely egy alapvető igazságot fogalmaz meg, jól illik a sírkerthez,
a sírás helyéhez, ahol szembesülünk az elmúlás gondolatával.

Halottak napja minden ember számára újra felidézi azt a napot,
amikor utolsó útjára kísért egy olyan hozzátartozót, aki közel állt hozzá.
A mai napon egy kicsit újra átéljük az egykori temetéseket,
de ugyanakkor a hívő ember elgondolkodik azokon a reményteli mondatokon,
melyeket a mai szentírási szakaszokban hallott.

,,Ne szomorkodjatok úgy, mint akiknek nincsen reményük" (Tessz 4,13)

Természetes, hogy szomorkodunk egy szerettünk elvesztésén,
de ne úgy szomorkodjunk, mint aki nem hisz az örök életben.
A mi szomorúságunkba a mai napba az örökélet reménye vegyüljön:
ha meghalunk is, akkor is örökké az Úrral leszünk.
A sír előtt állva és most is az emlékezés pillanatában
merjük vigasztalni egymást ezzel a tanítással.
Mert mi akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk,
és ebből a legfontosabb a földi élet:
ne a halál után, hanem még e földi létben mutassuk ki szeretetünket.

Ady Endre szerint: ha a sírra nézünk, az örök élet reményével vigasztaljuk magunk


Ima:

Istenünk, gondviselő édes Atyánk!
Szomorú szív­vel és vigasztalást kereső vággyal jöttünk Hozzád ebben az órában is.

Lelkünkben itt élnek ma is, akik el­távoztak, szellemük, lelkük itt él közöttünk.
Ilyenkor, Halottak Napján újra és újra megértjük,
hogy a halállal nincs vége min­dennek, nem szakad el minden kötelék,
amelyet az élő és a halott között a hit, a példaadás,
a re­mény és szeretet szálai kötöttek össze.

Istenünk, áldd meg emlékeinket, töröld le a könnyeinket.
Erősítsd meg hitünket abban a tudatban, hogy nincs mi­től rettegnünk,
mert akár éljünk akár haljunk, mindig a Tieid vagyunk.
Szeretetetedtől semmi nem szakaszt­hat el sem életünkben, sem halálunkban.
Halottaink porainak adj csendességet, zavartalan pihenést,
lelkünk­nek örök üdvösséget atyai kebleden. Ámen.

Mindannyiunknak vannak halottai, akikre emlékezünk.
Emlékezünk és gyújtsunk egy szál gyertyát. .

Ilyenkor, halottak napján sokunk lelkében felvetődik a kérdés,
amit a költővel kérdezünk:

Mi lesz velünk, ha elfut a nyár?
Mi lesz velünk, ha életünk lejár?
Ha ránk borul örök vak éjjelünk,
Uram, mi lesz velünk?
Ha már nem leszünk és nem érezünk,
Ha e világból örökre kifogyunk,
S egy koporsó lesz minden otthonunk,
Ha nem marad csak rideg telünk,
Uram, mi lesz velünk?

Találjuk meg a választ Gárdonyi Géza: Útra készülődés című írásban:

,,Miatyánk Isten, mindeneknek Atyja,
kihez hajlunk, mint fű a Nap felé,
az én szívem kétség nem szorongatja,
midőn indulok végórám felé.
A halál nekem nem fekete börtön,
Nem fázlaló, nem is rút semmiképpen:
Egy ajtó bezárul itt a földön,
S egy ajtó kinyílik ott fenn az égen:
Ez a halál!"

Emlékezzünk eltávozott szeretteinkre és gyújtsuk meg a gyertyát!





Forrás részben: Léta Sándor összeállítása nyomán


 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés  
Halottak napja
  2011-11-02 10:24:35, szerda
 
  November 2.

A halottak napja (latinul Commemoratio omnium Fidelium Defunctorum) keresztény ünnep.
A katolikusok november 2-án tartják, mindenszentek napját követően,
a bizánci szertartásban a pünkösd előtti szombaton.

Magyarországon a két egymást követő ünnephez kötődő szokások széles körben élnek
a nem katolikusok között is.
Ünneplése sok keresztény országban elterjedt a protestánsok közt is és ünneplik az anglikánok is. Az ortodox kereszténység naptárában több halottak napja is szerepel.

Az ünnep már az ókori Rómában is létezett feralia néven.
A katolikus egyházban először 998-ban ünnepelték. Szent Odiló clunyi bencés apát kezdeményezése volt, hogy a mindenszentek napja után, amely az üdvözült lelkekre emlékezik, emlékezzenek meg valamennyi elhunyt hívőről is.
Az ünnep a 11. században terjedt el széles körben a clunyi bencések hatására,
a 14. században vált hivatalossá.

Az ünnepet azért látták szükségesnek, mert a katolikus gondolkodás szerint
a kisebb bűnökért a lélek a purgatóriumban bűnhődik
és üdvözülését meggyorsíthatja ha az élők könyörögnek érte.
Ekklesziológiailag a küzdő egyház (ecclesia militans) megemlékezése a tisztítótűzben időző lelkekre, a szenvedő egyházra (ecclesia patiens).

A halottak napján gyakran mondott imádság a Halottak olvasója, amely öt tizedből áll,
Jézus öt sebének emlékezetére.





William-Adolphe Bouguereau (1825-1905): Halottak napja (1859)

Forrás:A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2011.10 2011. November 2011.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 155 db bejegyzés
e év: 2798 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4922
  • e Hét: 9503
  • e Hónap: 23408
  • e Év: 153115
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.