|
2011-11-28 20:14:19, hétfő
|
| |
| |
Egy e-mail, amelyben Zsuzsa elküldte blogja elérhetőségét. Nagyon kedves, egy recenzió volt benne korábbi könyvemről.
Idemásolom:
Böröndi Lajos költői fele: A páva szeme
Mindig a teljesség igényével nyúl a toll és a papír után. Sokat ír! Aki azt állítja, hogy rosszul ír azért van, mert jól ír.
,,Fekszem az idő hűvösében
Iszonyú fáradt vagyok
Valamit akart velem az Isten
Hogy belém értelmet álmodott?"
Kérdőjeles a versrészlet: Böröndi biztosan tudja, hogy Isten nem álmodik. Isten Teremt!
,,Hogy még jobban tudjon fájni
A magány az elhagyatottságban"
És ez önmagának válasza. A csend nem lüktet, aki túl sokat ,,van" egyedül, mégis annak érzi. Dead bírd, című (Koppány Attilának) jegyzett versében, talán a kép csendjében érezte a lüktetést. Böröndi költészete csendes, nem hivalkodó, mégsem találja meg azt a csendet, amire vágyik.
,,Külön világunk védelmez, megóv, hogy ne vesszen a gyermek belőlünk ki." Lassan, énekelve versében érzi ő, érezteti velünk, kell a külön világ, hogy lélegezni tudjunk! Jütland májusi fényben, e versében újra éled a természettel, a hitével ,,Élettel telik meg az öreg test is, /s vágyakozással lesz teli."
,,Átvérzel rajtam /Az elragadtatottságban" akár hihetnénk, hogy az előző vers, folytatás. Nem, ez újrakezdés az Elragadottság című vers első versszak két utolsó sorában, majd az őszi hangulat - ban ,,Élvezi az őszből itt maradt pillanatot."
Olyan esendő versben: ,,De védekezni nem tud, nem mer /Fölsebzik durva rossz szavak" /Amikor földre rogy még érzi/ a vér ízét s az alkonyat / Olyan esendő az ember amikor /Ruhái lehullanak." Itt a civil embert, a hétköznapot és a forradalmat érzem hasonlítani az esendőségben ,,De védekezni nem tud, nem mer"
,,Ha elhallgat egy pillanatra minden, hallom még: belül egy / pásztorfiúcska énekel" mondja a költő: Tágra nyílt pupilla című versében, mert a világ mindig kinyílik a költő előtt, az újrakezdés lehetőségének látásával.
Állandó a múlt olvasása, kutatása, keresése? Maga elé vetíti Böröndi, honfitársai, nem sorstársai1956-véres zászlaját, ,,amit már régen / a történelem lapjaira kellett volna/ száműzni." írja: Keserű versében ,,Magyarnak lenni sorscsapás./Magyarként nem magyarnak lehetetlen" Sirám csupán? Sorsvállalás? Magyarsághordozás? Kérdezhetné, az olvasó.
Az Október csöndje versében érezzük a folytatást, a költői sorsvállalást:"Október csöndje súlyos nehéz ólomkabát."
Böröndi Lajos ,,pávaszemében" hullámzik egy ,,szerelmesvers" így kisbetűvel, egybe írva fonódva, akár a szerelem maga. Kedvencem ez a vers, mint sokan kérdezném a múzsája nevét, nem árulja el. A vers minden sora a gyengédségé, érzéki simogatás az ,,éhező" olvasónak.
,,ebben a versben megsimogatlak/ mezítelen szégyenlős tenyeremmel" a világirodalom legszebb szerelmes verse díjat, akár odaítélhetjük a költőnek. Emeli a díjra ítélést az Ezüst című vers utolsó két sora ,,Tengerzúgás van és szomjúság/ Meg szívverés és semmi más nincsen" Azután, mint a hóesés, amikor betakarja a tájat. Fölzengeni vélem versében fedi-óvja az érzést, a szerelmet ,,Hányféle nem emberi nyelven/ mondható el, hogy szeretlek?/ Szótlan, fény nélküli szobában,/ véletlen érintéssel."/ Egy zongora leütött billentyűjében/ fölzengeni vélem a himnuszt, / amit majd hozzád írok."
A lecsendesülés a kötet harmadában Sarkady Sándor köszöntő. ,,Igazság pajzsával jöttél vad- keletről a vadnyugatra./ Paripád meseszép volt!/ Írja múlt időben: ,,Ló sincs most, elfogyott a zab is, mégis gazdag vagy Sándor!" Gazdagnak érzi, akinek lecsendesültek a vágyai az elmúlottak, hangyaként gyűjtögetett verseket, két vaskos kötete summázza munkáját, amit őriz Lajos könyvespolca.
Konok embernek vallja magát Böröndi Lajos a" töredék" című verse igazolja. ,,Isten szomorúan tekint rám/ neki fáj igazán konokságom.../ vallomásféle, magábanézés, mint a ,,vallomás az anyanyelvről" mi ez, ha nem a verse igaza. ,,ha fáj csak magyarul/ Könyörögsz, hogy legyen már elég!" Folytatja az önmaga előtt takargatott érzéseit a ,,Nem jön válasz" című versében ,,Kín és gyönyör, miért ez a két/ testvérérzés uralta az életem?" ,,S nem a másodperc tűzében égni, /elvérezni egy mozdulaton! Böröndi, Folyamatos az ösztönszerű feltámadásban hitével, hazájával való vívódásaival. Szeretem - nemszeretem mégis Haza, érzi ,,gyanakvóan, folyton becsapott nemzedék/ gyermekeként" a ,,Nincs választás" versben.
Mire a kötet végére érek, felfedezem a költő jövőbe látását az ,,Alámerülő nyár"- ban."A domboldal rozsdabarna tűzben ég, /gyönyörködünk a pusztulásban, míg/ az idő végül az egészet elnyeli." - itt a vörös iszapra gondolok én! ,,Vígasztalnak? Ki kit vígasztal?/ Nehéz a törvényt elfogadni./ a szív lázad ameddig teheti."
Kerestem természet könyvekben, madarak, szárnyasok között a Páva micsoda madár is lehet?
(Rikácsoló hangú fácánféle madár. Pulykát ingerlő játékos mondókát ismerünk, gyermeki csúfolódásokat, ,,Szebb a páva, mint a pulyka, mert a ......." Páváskodik: Cifra ruhába jár, hivalkodik, pöffeszkedik. A pávaszem jelentése: Páva farktollának végén levő, kerekded, színes rajzolat. Akár díszítő elem a Népművészetben. A hím páva díszes farktolla.)
Böröndi Lajos költő versei kiteljesítik, szembefordítják a Pávát és a Pulykát, majd összegezi kettőjük örök harcát: A páva szeme, című verse soraiban.
,,Olyan a páva szeme
Téged néz, de te látsz vele
Mert a páva is te vagy
Megdermedt vágy és indulat"
Én így szeretem a költő Böröndi verseit, amikor olvashatom a páva szemével.
L. Burda Zsuzsanna
Böröndi Lajos költő: következő kötete elé:Elpereg lassan címmel. Bemutatója 2011. december 1. 17-órakor a Huszár Gál Könyvtárban. Beszélgető partnere: Dr. Nagy István Mosonmagyaróvár polgármestere |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
