|
2011-11-05 18:25:56, szombat
|
| |
| |
Tárcsázok óvatosan ellenőrizve az időpontot, nehogy rossz időben "zaklassam", ahogyan veszik az én telefonálásomat a nagyobbik lányom otthonában. Este hat óra volt, s mivel ismételten műtétre kell mennem, szükségem van a struma laborbeutalóra, amit el szeretnék a műtéti labor lelettel együtt végeztetnsi, s ezt oda adják be jobb híján.
Nem vette fel senki a telefont. Még egyszer próbálkoztam, mérgesen beleszólt a lányom:
- Mi van?
- Nem adtad ide délelőtt a beutalót és nekem hétfőn reggel korán mennem kell.
- Mit tudom én, van-e itt beutaló?
- Megzavartalak?
- Éppen aludtam.
- Gondoltam, este hatkor már hívhatlak benneteket.
- Főztem, meg sütöttem is.
- Mit sütöttél?
- Mi ez a faggatózás?
- Bocsánat, hogy faggatni merészeltelek. Szia!
Ez a mai beszélgetés csak egyike a soknak, mert nem merem felhívni a lányomat. Nem nézik jó szemmel. Már 1990-ben, amikor sétálni hívtam egyszer, azt mondta a környék egyik cigánygyerekének:
- Vidd már el anyát sétálni!
A gyerek fel volt háborodva, hogy 14 évesen így bánik velem a lányom, lenéz engem. Rájuk vagyok utalva, mert senkim nem volt, a családom korán meghalt egymás után. Ez a cselédség kezdeti lenézése után a kiszolgáltatottság lenézése, leértékelés, semmibe vevés, a lélek legmélyebb bugyraiba való rúgás páros lábbal. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Család |
|
|
|
|
|
Offline
