Regisztráció  Belépés
cserhat3.blog.xfree.hu
" Nem az a fontos a külsőd mit takar, hanem az, hogy a bensőd miről árulkodik, mert a lélek elől nem lehet szép külsőbe bújni!" Lovag Bornemisza Attila
1956.06.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 77 
2O1O."Híd két part között"
  2011-12-29 18:10:43, csütörtök
 
  Elmúlt már a Karácsony
Szívünk zárja az ó évet
Egész évre visszanézünk
Gondolatunk mérlegre késztet

Ó hogy várjuk minden évben
Jobb lesz majd az új évben
Tizenkét hó fáradozva
Egyre nehezebben hozza
Minden napok melegét
Gond és öröm váltakozva
Mérleg nyelve ingadozva
Adok-kapok rendbe hozza
Az ember megélt életét

Évnek vég ,fut a homok
Idő órán csendben lepereg
Évre-év jön,múlik tova
Nem fordíthatod vissza soha
Az idő nagy kerekét
Szíved halkan dobogja
Búcsúzom ó év

Dáma Lovag Erdős Anna
 
 
0 komment , kategória:  Dáma Lovag Erdős Anna művei  
Szomoru Piroska remekműve
  2011-12-27 16:30:32, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szomoru Piroska  
Piroska Orosz
  2011-12-27 16:06:38, kedd
 
  Jön az idő.

Jön az idő,
szépen csendben,
Szép korommal,
... ölelkezem.
Az elmúlás
mezsgyéjén
járok,
Csendben várok,
nem kiabálok.
Mit is tehetne
mást az ember?
Ha már csak,
őszirózsákat lel.
De azért én
vígan várom,
Úgy is jön majd,
ha nem várom!
Van az ősz hajnak is
szépsége,
Ezüstként ragyog
a fénye.
Nem oly szép,
mint az aranyhaj,
Üsse kavics,
az sem baj.
De a szemem,
az szépen ragyog,
Ha gyermekeimre,
gondolok.
Ők adják még,
az életet
Unokáim
a reménységet.


 
 
0 komment , kategória:  Orosz Piroska művei  
Szomoru Piroska népművész
  2011-12-27 15:41:43, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szomoru Piroska  
Dezső Ilona Anna
  2011-12-27 15:30:54, kedd
 
  Mama

Karácsony előtt két nappal szokott sütni. Most sem tér el hagyományaitól. Feltűri kopottas pulóverének ujját, nekilát. Beleönti a lisztet a vajlingba. Csak úgy, kézzel méri, már tapasztalatból ismeri markának súlyát. Édesanyja írott receptje előtte, imitt-amott megfolyt a papíron a tinta. Évente egyszer veszi elő. Van, hogy rácseppen a frissen feltört tojás fehérje. Valamikor, még tintával írták azt. Írták? Karmolták tollheggyel, pennával. Hatalmas az értéke, aki azt diktálta anno, már nem süt belőle. Édesanyja az ágyból dirigálja, bár nem igazán érthetők a szavak, amiket gagyarász. Mégis úgy tesz, mintha értené. Bólint néha egyet, odanéz, int neki, hogy érti. Tudja, az idős asszony az ágyban olyan forma, akár egy gyermek. A hatalmas dunna teljesen eltakarja. Az ágy támlája még az elmúlt század elejét idézi, pedig ej, de eljárt az idő felette...
- Tudom anyuka... Igazad van anyuka...- mondja, és gyömöszöli a tésztát hatalmas elhatározással. A mama igazít egyet fejét eltakaró kendőjén, egészen lecsúszik a mozdulat következtében szemére.
- Jaj, anyám! - sopánkodik, s gyorsan beletörli tésztás kezét a durva háziszőttes konyhakendőbe. Megigazgatja, majd elkacagja magát:
- Na, most jól nézünk ki... csupa lisztes lettél... - s cuppant is egyet annak homlokára. Boldog lesz tőle, furcsa nyekergésszerű hanggal jelzi köszönetét, örül a babusgatásnak, kacagna, de már az sem egyszerű mutatvány. Ráborul a fiatalabbik, van már ő is legalább ötven, de emellett a beteg öregasszony mellett, fiatalnak tűnik!?
¬ - Anyuka! Most begyúrom a süteményt, utána felöltözünk. Bulizunk egy hatalmasat. Jó?
- Hó...ó...l? - nyögdécsel nagy nehézségek árán a mama.
- Felöltözünk anyám. Elviszlek sétálni. No? Ugye milyen jó lesz?
- Ho...o...l - mondja ki tágra nyílt szemmel még egyszer. De erre már majd csak visít örömében az asszony, s össze-vissza csókolja az anyját. Visszatér a tésztához, még nagyobb kedvel döngöli azt, majd két, három hatalmas csapkodással bezárja a dagasztás folyamatát - Na! Tessék! - s azzal egy hatalmas kendőszerűséggel betakarja az edényt.
- Anyuka! Elviszlek templomba - mondja mosolyogva, mire az öregasszony még nagyobb erőfeszítéseket tesz valami furcsa szó kimondására. Hiába tátong, próbálja kipréselni a hangot, csücsöríti ajkát. Nem megy, valami összevisszaság hagyja el torkát, amin maga is elképed. Sírni kezd.
- Semmi baj édes - törli le könnyeit, majd előveszi az aprócska lavórt, olyat, mint amilyet a kórházakban használnak, s a benne lévő szivaccsal letörli a mama arcát, kézfejét, gondosan a nyaka környékét. Majd leveszi róla a hatalmas takarót, s felhúzza hálóingét. Alatta pulóver, póló, atléta, hosszú szárú bugyi, rendes bugyi, cérna harisnya gumival rögzítve csont-sovány térde fölött. Megtörli minden hajlatát, majd előveszi a tiszta ruhát, frissen vasalt illata árasztja el a szegényes konyhát. Nem lehet nagyobb az egész 3 x 3 méternél, de benne a csikós spór, a zöld színű régi nagy ágytámlás ágy, két hokedli, középen az asztal. A sparhelt mellett közvetlen egy zöld kredenc, ajtaja félig leszakadva. Mit számít az? Itt már rég átvette mindennek a helyét a pusztulás.
- Ne aggódj, van miből sütni. Adott az ángyom egy kis diót. Mák termet az idén bőven. ... Igen mama, ne erőlködj, zsír is van, a gyerek múlt héten vágott disznót, adott az szépen főznivalót. Most van minden... ne aggódj lelkem, ne erőltesd a hangszáladat - oly bájos, ahogyan ráborul az anyjára... Valamikor különösen szemrevaló teremtés lehetett, nyoma ott leng még körülötte. Van benne valami különös dolog, annyira megnyerő látvány. A tekintetéből árad a jóindulat, a szeretet. A beteg, béna öregasszony szeme környéke csupa ránc, az egyik pirosan virít, fél arca bedagadva, a bénulás eltorzította azt. De az éppen maradt, akár a lányáé, mosolyog, sugárzik belőle a jóindulat.
- Még megríkatsz! - babusgatja, a frissen öltöztetett beteget - na, most futás, kiszalad a tészta az udvar középére...- kacagja el mondatát. Mily szép, amikor megvillan hibátlan fogsora, ha picit összeszedné magát, egészen biztos megfordulnának még utána is az utcán. De ő soha sem tenne ilyet, fiatalabb korában sem festette ki magát, egyszer sem. Egyszerű, kedves teremtés. Egyedül nevelte fiát, férje még akkor halt meg, amikor pár hónapos volt a csecsemője. Baleset. Belehajtott egy villanyoszlopba. Sokáig beszélték a rosszakarók, hogy öngyilkos lett. Összevesztek, kitette a szűrét, azért ment bele. Pedig dehogy... Ittas volt, igyekezett volna haza egy munkahelyi rendezvényről. Nagy kísértő volt az ital, ritkán tudott neki ellenállni. Egyedül maradtak, kiszolgáltatottan. Az asszony szerényen, tisztességgel nevelte gyermekét, kijárta a nemzetvédelmi főiskolát. Készül külszolgálatra, nősülne. Kellene a pénz, a lány sem gazdagabb nálánál. Az albérlet a városban mindenüket felemészti. Fiatal tisztként alkalmasnak találták, ünnepek után útra kell. Vett egy malacot, az anyósjelölt felnevelte nekik, legalább a kamra nem marad üresen. Igaz, a fizetését megadják akkor is, de azt nem veheti fel más a bankból, majd csak ő. Vagyis egy ideig a kislány jövedelem nélkül marad. Munkája hónapok óta nincsen. Hazaköltözik szüleihez.
Az asszonynak sincsen munkája, nem lehet. Amióta az anyja lebénult, el sem mozdult mellőle. Hogyan is tehetné? Ebben a családban nem elfekvőben pihennek meg az öregek. Ez nem kérdés, ha kell, hát éheznek. Együtt éheznek. A gyerek nem hagyja, küldi az apanázst, az állam is ad némi segítséget hozzá. Ahhoz nem elég, hogy jól lakjanak, de ahhoz igen, hogy éhen ne halljanak. Az anyatárs is sűrűn adakozik, hol egy tyúkot, hol tésztához való lisztet, tojást küld a cserekosárban. Miért cserekosár? Hát mert a buszon abban megy a sok háztáji a városba, hazafelé kis körutat tesz, s hol az egyik mama, hol a másik pakolja azt teli. Megy abban minden, még túró és tejföl is, nehogy hiányt szenvedjenek a fiatalok abban a fránya albérletben. Ócska kis lyuk, de másra nem telik. Boldogok benne.
- Na anyám! - most betöltöm a tésztát és kisütöm, utána megyünk körútra...
S ahogy mondja, teszi is a dolgát. Egymás után tölti a felszabdalt tésztát. Tekeri a tekercseket, közben ránéz anyjára, mosolyog. Oly gyors a keze, még alig kezdett neki, s már készen az első tepsire való, csúsztatja be a lsütőbe. Folytatja a többivel is sorban.
- Mit gondolsz? Elég lesz? Tíz diós és kilenc mákos... - s mintha kapott volna rá választ, hümmög magában egy sort. Gyors iramba beviszi a nagy házba, a nagyszobába, ahová nem járnak ők maguk még aludni sem. Édesanyjával alszik a kisszobában, ami a felsőház egyik tiszta szobája. Reggelente lecipeli a béna asszonyt magához, s estére, mikor jól bemelegszik a fenti helyiség, beemeli a tolószékbe, amit úgy kaptak kölcsön az egyik falubéli embertől. Hatalmas szolgálatot tesz, így magával tudja tologatni a beteget minden felé, amerre csak megy. Együtt vásárolnak, eddig nem volt gond, de két napja leesett a hó. Előveszi a gyerek, rég elfeledett szánkóját.
Szépen bebugyolálja az idős asszonyt, ölbe cipeli ki. Gondosan beleteszi, majd betakarja több pléddel, végül még egy báránybőrrel is, amit még apjától örökölt, aki juhász volt. Valamikor subaként szolgált, mostanra elmúlt az ideje, hát elvágta két darabba. Az egyik díszíti a nagy ágyat, a másik a kis fotelt. Most épp jó szolgálatot tesznek, a kicsi kerül a mama alá, a nagy a takarók fölött vigyázza a testét, meg ne fázzon magatehetetlenségben.
- Alaposan bereccsentett az öreg december! -¬ mondja anyjának miközben befejezi a takargatási ceremóniát, majd visszamegy, s magára ölti kabátját. A szekrényből elővett ünneplő csizmát is magára cibálja, összement az évek folyamán, összeszáradt. Csak ritkán viseli, ha templomba mennek.
- Ö-ö..ö...¬- próbálkozik az idős beteg, de nem sok sikerrel.
- Igen anyuka. Karácsony van, megyünk templomba, utána meglátod, megjön az angyalka - s azzal megrántja a szánkó madzagját, elindulnak a sétára. Még csak délután négy körül jár az idő, de már jócskán besötétedett. Hamar száll le az éj leple ilyenkor ünnep tájt. Szinte semmit sem kell erőlködni, úgy siklik az öreg szánkó, mint hajdanán, csak a csomag változott rajta. Valamikor ezen vitte gyerekét óvodába, s most egy másfajta teher ül azon. Élvezi a hó csikorgását, figyeli lányának kecses ringását. Majd nyögdécselni kezd. Valamit nagyon mondana, de minél jobban akarja, annál kevésbé sikeredik.
- Mi baj van? - kérdi lánya kétségbe esve, mert az öregasszony idegesen hadonászik jobb kezével, ami éppen maradt. Letépi a takarókat, állna fel, de nem bír - nyugi anyuka... nyugi. Mindjárt ott vagyunk. Mi a baj drága? - kérdi apró simogatások közepette. A mama csak hadonászik, s ő csak nem érti furcsa viselkedését. Betakarja, magához öleli, végre megnyugszik, s már siklanak is tovább. Furcsa sárga csíkot von a szánkó maga után. Megáll a templom előtt, ölbe veszi az anyját. Ekkor válik nyilvánvalóvá miért is hadonászott az annyira... Már nem tud mit tenni, még alaposabban betakarja, majd bemegy egymaga a templomba. Letérdel az egyik szent elé, elmondja imádságát, majd kimegy, megrántva a szánt, megindul hazafelé. A bolt előtt elmenve, megállnak megcsodálni a kirakatot. A mama nem fázhat meg, alaposan be van bugyolálva, már ráérnek. Se templom, se beszélgetés a többi asszonnyal, kettesben ünnepelnek megint. Ahogy a kirakatban gyönyörködnek, valaki megérinti vállát. Megijed.
- Ne féljen kedves - nyugtatja a boltos - Zsiga vagyok, csak le akartam húznia a rolót. Tudja, annyi a csavargó ilyentájt a faluban, hogy kénytelen vagyok az ózlagot védeni. Le kell zárni, betörték a múltkor is. Sokba van az üveges, a biztosító nem igen fizet...
- Ne haragudjon, váratlanul ért - mondja szerényen. Tekintetük egy pillanatra összetalálkozik - nem is csúnya ember - gondolja magában az asszony, ahogy rácsillan a sötét szempár.
- Meghívhatom egy kávéra? Maradt a délutáni főzetből, jöjjön, mindjárt szebb lesz a világ... - s azzal kinyitja a bolt ajtaját, betessékeli.
- Anyuka, mindjárt jövök, egy perc, tudod... - mondja, miközben megigazgatja a takaróját. Odabent meleg van, kigombolkozik, leül a részére a pult mögül előhúzott székre, majd két ujjával felemelve az aprócska csészét elkezdi kortyolgatni az alaposan megmelegedett kávét. Csilingel a mikró, készen a másik adag, a férfi elé ül, s csak nézik egymást vég nélkül. Tavaly hagyta magára felesége, rákos volt. Már próbálkozott több esetben is, épp tetszene neki ez a szorgalmas asszony, de nem akarja az elkötelezni magát. Ám jólesik neki is a törődés, szívesen tölti el vele pár perces szabadidejét, valahányszor meghívja egy kávé erejéig. Az utóbbi napokban mintha valami alakulnak lelkeikben egymás iránt. Pattanásig feszült a légkör. Az ember krákog egyet, nyelvével csettint, kiszáradt a torka. Oly kívánatos ez a fehérnép... de nem tudja, hogyan adja elő mondandóját. Pár percig tart a csoda, majd hirtelen felugrik - ne haragudjon, anyám kint van, mennem kell, s már szalad is a boltból kifelé. Hüledezve tér vissza: - Anyuka! Anyukám eltűnt... üres a szánkó... segítsen az Isten szerelmére!
- Uram Isten! - kiáltja el magát az ember is - Ugyan hová tűnhetett? Meggyógyult a mama, hazabaktatott netán?
- Jaj dehogy! - szalad a sarok irányába az asszony - jaj dehogy! Istentelenség ilyennel viccelődni... Adják vissza az anyámat! Kérem...- fogja könyörgőre. A hatalmas hangzavarra, kinéz egy férfi a templomból. Odabent halkan szól a liturgia.
- Mi történt? Baj van? - megpillantva az üres szánt, bekiált a bent lévőknek egyből - eltűnt Mari néni a szánkóból! Emberek! Elrabolták az öreglányt! - s erre, mint egy méhkas, oly nagy forgatag támad egyből. Szalad kifelé mindenki. Erre-arra kutakodnak, semerre se találják.
- Istenem! -kiált az asszony - ugyan ki viccelhetett meg - s kétségbeesetten megy vissza a szánkóhoz, a mamának se híre, se hamva, eltűnt, se jobbra, se balra nem lehet, ilyen gyorsan nem vihették azt el, csak autóval.
- Hát mondom, hogy ellopták - adja a kétségbeesés lovát alá az egyik asszony - nem mondom, valamikor szép lány volt, na de most mit tesznek már vele?
- Jaj, csak ne mondj már ekkora butaságot! - ripakodik rá egy éltesebb nagydarab asszonyság - Már kinek kellene a mama?
- Kinek?! Hát csak kellett valakinek, hiszen elvitték...- ennél a mondatnál tudatosul mindenkiben, ellopták a lebénult öregasszonyt. Mindegyik plédje ott van a földre dobva. Míg lánya bent legyezgette női hiúságát a férfi tekintetével, elvitték az anyját. Ráborul az üres járóalkalmatosságra úgy sír. Hiába próbálják megvigasztalni, felébred a lelkiismerete...- magára hagytam - nyögdécsel - még gondoltam is rá, nehogy azt higgyék, hogy gyermek... - s úgy zokog, mint egy eszelős. Az egyik normálisabban gondolkodó berohan a bolt nyitva hagyott ajtaján, s lekapja az ott lévő nyilvános telefon kagylóját. Formázza a jól ismert számokat, majd bejelenti a lopást. Szinte azonnal hallatszik a másik utcából a felbőgő kocsi. A körzeti megbízottat azonnal értesítették, jön az, akár a szélvész.
- Mi történt emberek? - kérdi kiugorva az autóból.
- Ellopták Mari nénit, míg a Marika bement volt a boltban - válaszolja az egyik fiatal legény.
- Na de hogyan?! - álmélkodik el a rend őre is - ezt a béna öregasszonyt? - s mint aki nem akarja elhinni a hallottakat, kimereszti hozzá a szemét - ezt nem hiszem el... s szalad a kocsihoz, bekapcsolja a rádiót, jelenti a vonal másik végére a rendkívüli eseményt.
- Épp Karácsonykor vicceltek meg? - jajveszékel az asszony a szánra borulva.
- Sok mindent hallottam már, no de ilyet... - álmélkodnak az emberek, majd szépen csatasorban elindulnak az utca mindkét irányában. Beindul a keresés, hátha csak magától kóborolt az el. Egész estig keresik, már némelyik házból kihallik a ,,menyből az angyal", de Mari néninek nyoma sincsen sem jobbra, sem balra. Minden árkot átnéznek, minden bokrot átvizsgálnak a falu környékén. Az idős asszony kámforrá vált, kocsi nyom semerre sem.
- Egy biztos - állapítja meg a rendőr - kocsi be nem jött, de ki se egész délután, mert olyan két órakor esett le a friss hó. Na, már most, ha jött volna is látszana a nyoma, meg, ha ment volna is... - s erre mindenki furcsán rámered az asszonyra, de még a jelen lévő boltosra is.
- Talán nem képzelik... - mentegetőzik a boltos egyből, hiszen beszélnek a tekintetek - nincsen kettőnk között semmi az ég világon... Ha lenne se lenne az titok, özvegy vagyok, s Marika is az...
- Ugyan miket nem kérdeznek már? - ripakodik rájuk Marika.
- Be kell vinnem kihallgatásra magukat, addig kérek pár önkéntest biztosítsák a helyszínt. Senki sem mozdul, mindenki várja a fejleményeket. Még a pap is ott áll egy száll miseruhában, cidrizik tisztességgel, lóbálja bojtos sipkáját a barátságtalan szél.
- Bevisznek? Anyámmal mi lesz? Már nem keresik tovább?!
- Kerestük. Úgy hiszem, maga bolondot csinált belőlünk... - mondja szenvtelen arccal a rendőr - láttam én már ennél cifrábbat is... - s azzal se szó se beszéd, tessékeli be a kocsijába az asszonyt, meg a boltost. Kényelmetlenül összenéznek, nem értik, hogy eshet ilyesmi meg velük. A férfi felrántja a szemöldökét, a nő sírva fakad. Erre csak átöleli nagy nehezen, s magához húzza - nyugodjon meg kedves, meglesz. Meglássa, az Isten igazságot csinál.
- Igazság? Hol van az? - kérdi kétségbeesve a nő, mire a kocsi nyikorogva elindul. Valóban nehéz a haladás a hatalmas hóban. Egy idő utána a rendőr feladja - na, csak visszamegyünk, amott hatalmas az átfúvás, talán egy terepjáróval majd... de nem ezzel a kocsival... - s azzal lassan megfordul, s elindul velük vissza a faluba.
Alig érnek az utcába, észlelik az ünneplést, Mari néni újra ott ül a szánkón, takargatják a népek, s babusgatják közben szegényt. A bolt melletti asszonyság nagy szájjal mesél valamit.
- Mi van itt emberek? - kérdi a rendőr - Talán előkerül a Mari néni?
- Elő biza - kiáltja oda neki az egyik ember. Erre a nő kiugrik a még mozgó autóból, s oly szerencsétlenül esik el, hogy a lába beszorul a hátsó kerék alá. Igazi nagy galiba csak ekkor keletkezik. Van, aki szidja a rendőrt, van, aki majd nekimegy, de a legtöbben mégis csak az asszonyt igyekeznek kihúzni a kerék alól.
- Jaj! Jaj!- ordítozik az a földön - Hol az anyám? Hol volt az anyám?
- Nincsen annak semmi baja! - válaszolja az egyik férfi - A Juliska néni jött kifelé a házból, hallva a nagy ribilliót az utcán, és akkor látta meg a kapu aljában a fekete gombolyagszerű csomagot. Nagy csodálatára a néni csúszott négykézláb befelé az udvarába. Miért? Mit akarhatott ott? Talán ő tudja, vagy még tán ő maga sem... Azonnal szólt, de akkora már maguk elindultak - sorolja el hadarva, ki ne hagyjon beszámolójából semmit sem, még egy pillanatig el is gondolkodik rajta.
- De hogyan? Nem értem... - hebegi az asszony - anyuka meg se tud fordulni az ágyban, úgy teszem-veszem, mint egy újszülöttet hónapok óta.
- Hát ez nem ennyire egyértelmű - mondja a kiérkező orvos - mert akkor hogyan bír ülni a szánkóban?
- Hát erre még nem gondoltam - válaszolja száját eltátva a nő - becsapna az anyám? Tud járni?
- Az enyhén szólva is túlzás lenne, de vonszolni magát a jobb oldala segítségével igen - s nekilát az időközben kiszabadított láb vizsgálatának.
- Mekkora szerencséje van! Nem tört le, csak zúzódott. Nem ment át rajta a kerék. S azzal rögzíti az asszony bokáját. A boltos ölbe kapja, úgy teszi a szánkóra az anyja elé.
- Anyuka! Anyuka! - öleli kétségbe esetten lánya. Az idős asszony meghúzza magát, akár egy rossz gyermek. Sandán figyeli az összesereglett népeket, jobb szeméből patakokba ömlik a könny.
- Bepis-bepis... bepissss... - krrr - próbálja magyaráznia a történteket, de kimondani nem bírja. Ám valami olyat tett, amit addig még soha. Kimondta a ,,k" és ,,r" betűt. Lánya megöleli, majd megkapaszkodik a szánkóban. A boltos ránt egyet annak madzagján, s megindulnak hazafelé. Kíséri őket a népes hívő sereg. Karjukon viszik be a két asszonyt a a nagy házba. A pap is bemegy, majd az összesereglett embereknek azt mondja:
- Ha már így összejöttünk, imádkozzunk e ház lakóiért együtt.
Szót fogadnak, letérdelnek az aprócska házban. Kinek melyik szobában jut hely, hát ott. A pap megáll a középső helyiségben, régi típusú ház lévén, középen a konyha volt, amit ma szobának használnak, jobbra a kisszoba, balra a nagy. Befér mindenki, szépen meghúzzák magukat, s imádkoznak, hálát adnak Istennek a hatalmas jótéteményéért. Elvégre a Mari néni is él, meg a Marikának sem esett nagyobb baja. Mikor véget ér az imádság, int a pap, hogy akkor már mehetnek a templomba vissza. Kiürül a ház, csak a két asszony marad, meg a boltos. De az oly boldog. Fogja, szorongatja a szépasszony kezét. Mari néni is remegve rájuk teszi az övét. Beszél a szeme... beszél...
- Jézus megszületett - súgja a nő fölébe.
- Igen Zsiga... megszületett. Boldog ünnepet - s azzal elengedi magát. A férfi karja erősen tartja, a mama befordul a falnak. Odakint a harang búgva énekeli giling-galang nótáját, a keresztet ropogtatja a hideg. Idebent hatalmas hőt gerjeszt a szeretet.


 
 
0 komment , kategória:  Dezső Ilona Anna írásai  
Nyári zápor
  2011-12-26 11:28:20, hétfő
 
  HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!  
 
0 komment , kategória:  videók  
Mary Zsuzsi
  2011-12-26 11:20:32, hétfő
 
 




 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mary Zsuzsi
  2011-12-26 11:14:59, hétfő
 
  HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!  
 
0 komment , kategória:  videók  
Herceg László /Medve/
  2011-12-26 11:10:41, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Herczeg László  
Ihasz Kovács Éva
  2011-12-26 11:08:01, hétfő
 
  Megsejtett szavak

Először szél voltál,
tovasuhanó, magányos,
suhanásodtól hidegültek
mezítelen kapualjak.
Aztán mag lettél.
A szívem termőföldjébe vetett el az ősz,
hogy árnyas akác légy,
mindenkor védő és szüntelen-virágzó.
Számnélküli, meddő évek után
most hallom legelőször szárcsattogását a Dalnak,
mert az enyém vagy,
-napra tárt arcú IKER -
ki velem-azonos sejtekből -lényegülve
értelmet adsz bennem
a megsejtett szavaknak.


 
 
0 komment , kategória:  Ihász-Kovács Éva Író, Költő,   
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 77 
2011.11 2011. December 2012.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 77 db bejegyzés
e év: 912 db bejegyzés
Összes: 4203 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 154
  • e Hét: 4547
  • e Hónap: 14620
  • e Év: 40849
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.