Regisztráció  Belépés
joetoth.blog.xfree.hu
pax Tóth József
1937.09.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Lelkésztől19/227/Prohászka O./
  2011-12-29 17:33:50, csütörtök
 
  A gyermek Jézus lelkének vonásai békességet hordoznak.
Az Isten, a Szent Szűz s Jézus lelkének karácsonya.
Mindegyik egy különálló világ! öröm, mélység, bensôség...mindegyik csendes és magányos... mint a hegycsúcsok élete...zavartalan. Mézzel folyó a Szent Szűz karácsonya, s szívünkhöz
legközelebb áll, értjük s tiszteljük. Gyönyörködünk e rózsás, liliomos lelken, mely egyedül dísze az istállónak; úgy nézzük ôt, mint a fölfutó rózsát, mely a barlangot díszíti... Gyönyörködünk e virrasztó szűzön... az Úr szolgálóján. -- Minden gondolatot meghalad az Isten karácsonya. Fia megtestesülésének örömére új csillagot tűz ki ragyogó egére; angyalai lágy, bársonyos szárnyakon ereszkednek le s glóriát énekelnek... S milyen Krisztus karácsonya? Ezt a belsô, mélységes világot az élet háromféle örvénye jellemzi:

a) Az elsô az Istenlátás... ,,vidit lucem magnam''. Ádámnak álmokban, Mózesnek, Izaiásnak látomásokban szólt az Úr. A tudomány is látni akar, de csak elfödött arcot lát. Az elsô teremtmény, mely Isten-látó volt, Krisztus lelke. A végtelen neki nyílt meg, örvényes hullámait lábai elé gördítette. Ezt a látást, ezt a fényt, ezt a mennyországot élvezte Krisztus lelke az elsô karácsonyi éjben.
Szent betlehemi éj, mely e nagy világosságot barlangodba rejted s kettôs sötétséggel födöd s takarod el, belôled kel majd a nap....Szent éj, mely az élet éjét jelképezed s telve vagy néma kérdésekkel,mily hangos feleletet adsz nekünk, kik a ,,Napkeletet, az örök világosság sugárzatát'' keressük.

b) Második vonása Krisztus karácsonyának a bűntelenség.
Nevezhetem finomságnak, tisztaságnak, lelkiségnek a világ hiányos,torzult, zavaros életével szemben. Valami kristályos átlátszóság van e lelken, hol a homálynak nincs helye, csupa harmónia, leheletszerű szépség. Alacsonyra, kisszerűre, nemtelenre nem való. Napsugaras lélek, mely fényre van teremtve, azért leheli a szívtisztaságot Krisztus Jézus karácsonya.

c) Harmadik jellege a szentség. Szent az, ami Istené... szent a
kehely, az oltár.... Krisztus lelke az Istenségtôl szent. ,,Lelkem'',mondja neki az Isten, s elénekli az ,,Énekek-énekét''. Senkit sem szeret úgy, mint lelkét. Azért koszorút köt: ,,coronam gratiarum'',
szivárványt lehel homlokára, szépséget arcára, ,,genae tuae sicut columbae'', mézet csepegtet ajkára, ,,et lac in ore ejus''; kenetessé teszi.
Szent karácsonyéj, Krisztus öröme! Istentôl ittas a te lelked, --az elsô boldog lélek! Testvérem s királyom! Hamuval behintett fejek fölé emeled koszorús homlokodat, s bíztatsz: ,,Levate capita vestra!''Én Uram, én Istenem! Nemcsak a gyermek könnyeit nézem szemeidben,hanem az Istenlátás izzó napját is; nemcsak istállódat szemlélem,hanem mennyországodat is ragyogó lelkedben; jászolodban diadalszekérre ismerek! Megjelent a mi hôsünk! Rex regum, dicsôséges s erôs; ,,gloria unigeniti a Patre''... Eljött üdvözíteni. Képét lelkünkben hordozzuk s örömmel indulunk utána!
/Prohászka Ottokár püspök /+1927.Budapest/
 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Lelkésztől18/226/Prohászka O./
  2011-12-25 19:16:15, vasárnap
 
  A békességet hozó Jézus gyermekként jön a földre. ,,A summo coelo egressio ejus'', a legmagasabb égbôl lelép a földre:
a) A bűnös, elátkozott földre; mennyi bűn tapad ahhoz; lépten-nyomon meg van szentségtelenítve; ki mossa le? Mennyi átok s keserű könny száradt rajta: ,,maledicta terra in opere tuo''; ember, a te munkádon nincs áldás, s útjaid ,,nehéz'', ,,rossz utak''. De íme Jézus a földre lép, lépését megérzi a föld, ,,ingemiscit'', fölsóhajt, --megérzi a pokol, megrendül a gyôzedelmes Isten-embernek léptétôl;föllélekzik a természet, s erdôn, mezôn, bokron, lombon lágy fuvalom leng végig, mintha mély sóhaj tört volna ki szívébôl. Jön az Üdvözítô,a Megszentelô; megszentel mindent. Izzó lelkét a gyermek gyöngeségének álruhájába öltözteti, de szívében lüktet az örök Üdv vágya és ereje.Jön a mi nagy Mentônk, Isten küldte. Isten hozott!

b) Igen, Isten küldte; ô a mi Apostolunk. Elôtte hosszú sorbanpróféták jöttek hozzánk; közülük többen vonakodtak, féltek küldetésüktôl; ,,puer ego sum'' mondogatták; gyermek vagyok, ne küldj engem. Ez a gyermek itt nem szabadkozik; lelkendezô szívvel, lelkes szemmel néz a világon végig; Istent látja, s látja azt is, hogy ez Istennek szíve-vágya visszahódítani az embert! Ó, hogy lelkendez a mi kis Apostolunk. Lábacskáit csókoljuk, mondogatván: ,,mily ékesek, mily rózsásak ez édes békehirdetônek lábai'', ki jót ígér és jót hoz nekünk!

c) Fölszerelve indul nagy munkájára; alázatos formát ölt magára,a kisded igézetével, az erény mosolygós bájával jön felénk. Nem rettent; mint testvérünk alázatra int; szívünket meghódítja ,,in funiculis Adam, in vinculis caritatis'', a szeretet kötelékeivel édes rabságba ejt. Tehát szeretni s mindent szeretetbôl tenni. Szeretetünk parazsát beledobjuk a hideg, a közönyös, ellenszenves lelkekbe. Necsak mi szenvedjünk tôlük; szenvedjenek ôk is tôlünk meleget. Igy legyôzzük ôket.
/Prohászka Ottokár püspök /+1927.Budapest/
 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Szerzetestől13/225/Sík Sándor/
  2011-12-22 19:32:30, csütörtök
 
  Békességet hívó karácsonyi álom.
Sík Sándor:
Karácsonyi álom
Magyar karácsony fekete-fakója
És minden, ami mostani, múljon,
Száz pici gyertya gyújtatlan gyúljon,
Csillagos álom pelyhes takarója.
Álom, álom karácsonyi álom! -
Álom, álom. Betlehemben
Kicsike Jézus megszületett.
Szép Szűz Mária, egek ékessége,
Mi bűnös lelkünk egy édessége
Csókkal hajol a jászolka tövébe,
Kicsi Jézuskára rájanevet.
Édes kicsi Jézus, mindenlátó Jézus,
Ügyefogyott népre, ránk mosolyog
Csilló levegő-égben, boldog fényességben
Nekünk dalolnak angyali karok.
"Dicsőség, dicsőség mennyben az Istennek,
Békesség, békesség földön az embernek!"
Álom, álom. Kegyes kicsi Jézus,
Panaszkodjunk-e teneked?
Okos kicsi Jézus, igazlátó Jézus,
Hiszen te jól tudsz mindeneket!
S te, fényes szép angyalsereg,
A békességet is ismered!
A békesség - te jól tudod, - meleg cipő:
És édesanyja a bánsági búza.
A békesség a nagy hegyek nyugalma:
És homlokukat a Tátra koszorúzza.
A békesség egy csendes kicsi napsugár talán,
Amely a mély komoly vizek tükrén remeg:
De máshol még nem látják szegény magyar szemek,
Csak Pozsony ős Dunáján és Szent Anna taván,
A békesség a kassai harangszó,
S a székely falukon a pásztorok miséje
Kétszerte szent!.
Dicsőség a magasban. Kicsi Jézus,
Tedd, hogy legyen békesség idelent!
Dicsőség, dicsőség a magasságoknak,
Békesség a földön, békesség, békesség
Szegény magyaroknak.
A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -
a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.
/Sik Sándor szerzetes,költő/+1963,Budapest/

Áldott,szép ünnepeket kívánok!

Link
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Lelkésztől16/224/Prohászka O./
  2011-12-18 15:21:20, vasárnap
 
  Békesség az Isten gondolatai szerint való emberségből.
Az advent homályában áll a Szent Szűz, ködébôl, mintha az emberiség összes századainak köde volna az, felénk ragyog alakja s hirdeti, hogy milyen volt az ôsi, az Isten kezeibôl kikerült, s milyen az elesett, a saját maga akaratjára hagyott ember.
a)Az Isten gondolatai szerint való embernek Isten világosságában
kellett volna járnia, melyet kinyilatkoztatásában árasztott rá. Ô
fényt gyujtott neki; tanította; közlekedett vele s szellemében nevelte ôt. Az Isten világosságában járó s az ô szellemét élvezô ember: ez az Isten elsô gondolata az emberrôl. -- Ezzel szemben áll a kevély ember,ki az ördögre hallgat: ,,lesztek mint az Istenek, látók''. S úgy-e látunk? igen, látunk sötétséget, látunk problémákat. Egész tudásunk,hogy házat építünk testünknek; de nem nyugtathatjuk meg lelkünket;látásunk kín; meredés az éjbe! ,,Átkozott legyen -- kiált föl Gratry -- a terméketlen tudás, mely szeretni s boldogítani nem tud.'' Uram, a te világosságodat iszom; lelkem hozzád hasonul elôször is azáltal,hogy világnézetemet hitbôl veszem.

b) Embert akart az Úr, kin az ô szépsége, a lelkiség, a romlatlanság tükrözôdjék; kin ne a szenvedély uralkodjék s a Kain-jegy ne sötétüljön. Embert, kiben a jó gyôz, s uralkodik az állat fölött az emberi méltóság. Hozzá ragaszkodó, szép Isten-gyermeket akart, a fegyelem s az erkölcsi harmónia szépségében. -- Ezzel szemben áll az állati, testi szenvedélyek hatalma alatt nyögô ember, aki úr akart lenni, s szolga lett önházában. Meleg vért adott neki az Úr, mely kiépítse testét s rózsát fakasszon arcán; asszonyt adott melléje,kihez tiszta, nemes szerelemben simulhatott s új paradicsomot alkothatott volna magának. De íme, mi lett a meleg vérbôl, az arc rózsáiból, a nemes szeretetbôl? fertô, orgia, pusztító tűz. Vissza,vissza az Isten-gyermek tipusához, akiben megdicsôült a szép, a nemes természet is. -- A természetet az erény fegyelmében nevelem és élvezem.

c) Az Isten embert akart, ki hozzá simuljon, s kinek Ô legyen ura és Istene. Embert akart, ki nála lakjék, nála otthon legyen. Embert,ki szeretetben tisztelje testvéreit s az Isten családját alkossa meg velük a földön. Bízó, istenfélô, szeretô gyermeket akart. -- Ezzel szemben az ember istenítette önmagát. Elszakadt az Úrtól s a bűn útjain a független természet erejében akarta fölépíteni trónját. S a trón fölemelkedett, cézárok, fáraók ültek rajta; a hatalomból nyűg lett, s az ember lett igavonó barma. Hol vagy Ádám? Hol vagytok páriák, helóták, rabszolgák, szegények, szenvedôk s ti is kultúremberek, boulevard-okat építô, villámon járó ,,istenek'', ti szegény, szánalomraméltó istenek? Láncra vagytok verve, s nem májatokat, de szíveteket szaggatja föl a végtelen elégedetlenség héjája.
Ah, Uram, én olyan akarok lenni, amilyennek te gondoltál, nem pedig amilyenné eltorzított a vak kevélység, féktelen érzékiség,állati önzés. Világosságodat szomjazom, szépségedre áhitozom, erôdet akarom átélni. Át is élem fegyelemben s önmegtagadásban, s átélvezem erkölcsi tisztaságban. Úr leszek, úrrá vérem, ösztönöm, romlásom fölött. S te szépségbe öltöztetsz s szeretetben magadhoz vonzasz, hogy legyen megint ember a földön az Isten szeretô gondolatai szerint./Prohászka Ottokár püspök /+1927.Budapest/
 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Lelkésztől15/223
  2011-12-15 19:57:18, csütörtök
 
  Békesség a lélekben munkálkodó Istenhez téréssel.
A bűnbánat megtérés és magábatérés. Térj magadba, ott megtalálod az Istent. Lelkeden tükrözik halhatatlansága az örök élet vágyában, mérhetetlensége a gondolat határtalanságában, hatalma az akarat függetlenségében, szeretete az indulatban, szentsége a lelkiismeret szózatában, öröme a tiszta szív érzeteiben, tökéletessége a nemes, áldozatos lelkületben, békéje a lélek nyugalmában. Mily édes vele lenni, ôt élvezni; lelket máskép, mint e vonások szép kialakításában és szimmetriájában nemesíteni nem lehet. Azért biztat az Úr: térjetek magatokba... s a keresztény aszkézis ezt így fordítja:rendezzétek, szervezzétek lelki élteteket. Possidete animas vestras,hogy az érzéki benyomások szét ne szedjenek, az érzelmek és szenvedélyek össze ne zavarjanak, a vágyak és törekvések szét ne aprózzanak; az egész ember egybôl, Istenbôl, szeretetébôl kiindulva,egyre, Istenre irányuljon. Aki lelkét bírni s az erényben haladni kíván, annak háromféle egységesítést kell magában eszközölnie.

b) Egységesítést az érzéki életben. Az érzéki élet gazdagsága a szellemi világ alapja; mindenünket onnan vesszük; a gondolat,tudomány, művészet onnan indul ki; mint a tenger hullámzása, mint a napnyugtakor kigyúladó s egymásba folyó színek, oly kifogyhatatlan az érzéki élet fakadása, a színek, hangok, ízek, illatok, a selymes,bársonyos érintések; s a lélek könnyen tapad hozzájuk s ha tapad,szétmegy.
Ne hagyjam magam az érzékiség tarka játékában lefogni. Ha hullámos a tenger, iránytű kell reá; ha színjáték, eszme kell hozzá;ha termôföldje az életnek, életcsírák kellenek; vegyünk belôle annyit amennyit, de ne túlsokat; sôt mivel oly behizelgô, oly veszedelmesen édes, minél kevesebbet. Étkezzünk, öltözködjünk egyszerűen, éljünk igénytelenül, józanul, s ha kell, törjük le érzékiségünket szívesen,mert a szellemi élet édessége kipótolja az efféle áldozatot.

c) Egységesítést a törekvésekben. Az élet sokféle és tarka, a sok foglalkozásban szétmegy a lélek, mint a tutaj, mikor sziklához vágódik; egységesíteni kell a sok akarást egy akarattá; Isten szent akaratát, lelkem üdvösségét kell néznem: ,,Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri'', e szigorú hangra a szív lelkesülésének hangján kell válaszolnom: ,,Unam petii a Domino''... Egyet kérek az Úrtól; közel hozzá, nála akarok élni, ôt felismerni, hozzá simulni,hogy törekvéseim, munkáim sodra az örökkévalóság felé tartson.
Osztatlan emberek kellenek; nagyok lélekben, erôsek reményben,lelkesek hivatásban, kik letörnek minden irányt és törekvést, minden vágyat, mely reményükkel s hivatásukkal ellenkezik. Nem feledkezem meg soha arról, hogy az örökkévalóságért élek.

d) Egységesítést az ész és akarat aktuális használatába, hogy az Isten tényleges ismeretére és szeretetére irányuljanak. Nemcsak irányzat, nemcsak habituális lelkület szerint, hanem gyakori megemlékezés és indulataink tényleges odafordítása szerint. Mártha,Mártha, -- mondja minden szétszedett léleknek az Úr -- sok a gondolatod, az indulatod... szét vagy szórva. Térj magadba s pihenj meg Istenedben, tiszta öntudatodban egységesítsd érzékeidet úgy, hogy vágyaid akaratodnak hódoljanak; egységesítsd törekvéseidet, visszavezetve azokat Istenre; egységesítsd gondjaidat s támaszd meg azokat reményeddel, hogy össze ne roskadj alattuk; egységesítsd
szeretetedet: mert ,,mim vagyon az égben s tekívüled mit akartam a földön?'' (Zsolt. 72,25). Szeretettel gondolok gyakran Istenre./Prohászka Ottokár püspök /+1927.Budapest/
 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Bibliából és lelkésztől45/222
  2011-12-11 15:11:30, vasárnap
 
  Békesség bűnbánattal Isten kegyelmének utat nyitó lelkületből.
,,A zsidók Jeruzsálembôl papokat és levitákat küldöttek hozzája,
hogy megkérdezzék ôt: Te ki vagy? Illés vagy-e te? és mondá: nem
vagyok. Próféta vagy-e te ? és felelé: nem'' (Ján. 1,19).

a) A zsinagóga ezt nem a Messiást váró hitnek vágyával s alázatával kérdi; de e kérdésben, hogy ,,ki vagy te'', mégis öntudatlanul fölsír a népek vágya, mely fölpanaszolja, hogy nincs
prófétánk, nincs Illésünk, nincs Krisztusunk, pedig ez kellene nekünk;e nélkül elveszünk. -- Próféta, Istent szemlélô, Istennel töltekezô vezér kell nekünk; apostol s nem aposztata! Keressük a szellem embereit, kik a testiség sebeit gondozzák; keressük a lelki szabadság hôseit s hozzánk hasonló rabokat találunk; sasokról álmodunk és éji pillékbe ütközünk. Minden tiszta, krisztusi lélek közkegyelem; forrás a pusztában s tűzhely a hidegben. Mily hivatásszentnek,tündöklônek, világoskodónak lenni s a szív alázatában sokak támogatására szolgálni!Ez is a lelki élet s a küzdelmek szép motívuma s minden állásban érvényesíthetô.

b) Tudja azt Keresztelô szent János, hogy mi a népek vágya, azért áll ott a Jordán partján, mintha vasból volna; áll mint az erô s a lelki épség szobra; a romlatlan s erényes élet ôserdei leheletét leheli a nyegle, gyáva, mondjuk, modern, városi népre, abba a fejetlen s szívtelen nyüzsgô sokadalomba, az élvezet, a pletyka, a léhaság vásárába. Tekintete biztos s megtéveszthetetlen, öntudata mint a bércek fölénye a mocsarak fölött. Jönnek hozzá a hivatalos zsidóság küldöttei; fényes ruhájuk neki a vipera zománcának tükrözése.Heródesek állnak a háttérben, inyenc, kéjenc házasságtörôk. Mily találkozás! Mint hideg északi szél csap le szelleme a mámorra, a káprázatra, mint földrengés vág bele a spanyolfalak és kártyavárak közé. Emberek, félre a pózzal! Hámozódjatok ki érzékiségtek, világiasságtok hüvelyeibôl... eszméljetek! A lélek sír bennetek;siratja bűnös öntudatát, kegyetlen vigasztalanságát, örök veszedelmét.
Ne kegyetlenkedjetek önmagatokkal. Juttassátok magatoknak az Isten kegyelmét, békéjét, szeretetét. Józanodjatok s nyúljatok erôs kézzel a bűn s a szenvedély kötelékei közé. Az én fejemet holtan, torzan megkapja ugyan a táncosnô, de a ti öntudatos fejetekkel, hozzá még halhatatlan lelketekkel, játszik a világ, hogy végre is eldobja. Azért hangzik egyre az az erôs szava az evangéliumnak: tartsatok penitenciát... a fejsze már oda van illesztve a redves fa
gyökeréhez... a szórólapát kezemben van, a szél elviszi a pelyvát a
tűzbe. Emberek, az elsô erô a penitencia, az újjászületés ereje. Erôs bánatot kell éreznem bűnöm fölött; erôs, komoly akarat legyen bánatom. /Prohászka Ottokár püspök /+1927.Budapest/

 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Lelkésztől14/221/Prohászka O./
  2011-12-08 17:28:03, csütörtök
 
  Békesség Istennek teremtettségünk átéléséből.
Lélek az Isten; puha, gazdag, fényes, erôs, mély élet! a lelkiség s a tökély óceánja; s mint ilyen, magához való, gazdag, lelki lelket alkotott anyjában. Akarta, hogy övé legyen, hogy értse és szenvedéllyel szeresse ôt. Azért tehát bűntelen s szeplôtelen szépséggé teremtette. Kincse és galambja: ,,elegantissima anima!''
Lehet másokon szebb ruha, drágább kô, fehérlôbb gyöngy, de szépség ehhez fogható nincs. Ez a szépség a lelkiség; negatív tekintetben távol van tôle minden, ami elszegényít, elnyomorít lelket, s ezt jelezzük azzal, hogy ,,bűntelen''; de ez csak fényes árnyéka a gazdag valóságnak, csak pereme az örvénynek; pozitív értelemben a bűntelenség az élet, a lélek tartalmára mutat, az egészséges, napsugaras, virágzó,isteni lelkületre, mely tükrözik arcán, kivillan szemébôl, fölépül alakjában; mint aranyos fény veszi körül fejét, s mint frisseség, báj és kellem zománcozza egyéniségét. Ó, Szent Szűz, ,,lapis electus,pretiosus''; szépségedbe mint keretbe foglalta magát a megtestesült Isten! Én is nemcsak bűntelen, hanem positíve erényes akarok lenni.

b) Gazdag az életre! Kimondhatatlan életenergiával telíti az Isten a természetet is; dagasztja, feszíti a levelek erezetét, szövi,festi virágszirmaikat. Hogy van az mind kidolgozva, kiszínezve,kipettyezve! A Boldogságos Szűz lelke ily finom, érzékeny, érzelmes,exsztatikus lélek. Teste, idegei, vére, lelke belenyúlnak az Isten végtelen életébe; egész lénye tapogató szervvé vált az Isten életének s szerelmének megközelítésére... az annunciatio éjében, a betlehemi szent éjben, Egyiptom csillagos s a puszta magányos éjjeleiben! De nem hogy révedezô, világfájdalmas s a nagy benyomások alatt szenvedô lélek lett volna, szó sincs róla, hanem az isteni gondolatok s a benyomások erôteljes életét élte; mély, fölséges érzések emelték. Vele nem kelhet versenyre az erôt s a szépséget illetôleg semmiféle műveltség, mint ahogy az ôsvilág pálmáival nem kelhetnek versenyre a lég- és vízfűtéssel nevelt harasztok s a sas vijjogó fölnyilalásával a gázzal megtöltött léghajók! Sértetlen, fölényes, lendületes élet az ô hozománya! Ó, csak enervált, elgyöngült ember ne legyek! A bűn, az érzékies, puha élet töri a friss, az illatos lelket, elhervasztja fakadását. /Prohászka Ottokár püspök /+1927.Budapest/


 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Bibliából és lelkésztől44/220
  2011-12-04 15:23:10, vasárnap
 
  Békesség a mindenségben,Istenben helyét megtaláló lélekben.
,,Mondák azért neki: ki vagy, hogy választ vigyünk azoknak, kik
minket küldöttek? mit mondasz magad felôl? Én a pusztában kiáltónak szava vagyok; Egyenesítsétek meg az Úr útját, amint megmondotta Izaiás próféta'' (Ján. 1,22).

a) Ki vagy te? Mutasd meg nekem arcodat, te kemény, tüzes lélek!Ismertesd meg velem fensôbb természetedet, amely éltet, örvendeztet és célszerűen szomorít is? És János feleli: én a küzdelmek, a vágyak embere vagyok, amelyek a pusztában s szívetekben törnek az ég felé,vox clamantis in deserto. Kiáltok, hogy fölébredjetek, -- kiáltok,kiáltok, hogy csatakiáltásommal buzdítsalak s segélyért kiáltsak. -- A ti szívetekben is hangzik a kiáltás az élô Isten után, melyre felelet a bűnbocsátás, -- hangzik a kiáltás a végtelen után végességtek korlátaiból, midôn fuldokoltok atomokban s nem találjátok meg helyeteket sem szívetekben, sem a csillagos mindenségben. -- Hangzik a kiáltás a szebb, az isteni élet után földi, világias éltetek alacsonyságából. Ó ti néma kiáltók, hisz ti is kiáltoztok, de mily baj, hogy szívetek kiáltását nem halljátok; füleljetek, kiáltásomat saját szívetekben fogjátok meghallani. ,,Attendi et auscultavi!''...figyeltem és hallgatóztam; ezt kevesen teszik; kevesen ismerik föl szívük igaz természetét, melynek Isten, jóság, korrektség, hit,bizalom kell.

b) ,,Egyenesítsétek meg az Úr útját!'' Az Úr útjai sziklák közt,mocsarakon, ôserdôkön, hegyeken át vezetnek. Az erkölcsi és szellemi világ útjai sokszor sziklás, járatlan utak, s szintén fehérlô csontok sövényezik azokat. Sebaj; ne gyôzzön a rossz; hajótörések dacára törik a gôzösök az óceán hullámait, s temetôk dacára nyílnak virágok s születnek gyermekek. A világ bozótja az erkölcsi elvadulás, ôserdeje pedig az Istentôl való elfordulás; ellenben az Isten útjai a szépség s a boldogság útjai. Jézus keresztjével töröm a sziklát s irtom az erdôt. Mindenekelôtt pedig gondom van önmagamban egyenesíteni az Úr útjait s félrelökni visszatetszésének botrányköveit. Mibe ütköznék az Úr szívembe való beléptekor?/Prohászka Ottokár püspök /+1927.Budapest/

 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Lelkésztől13/219/Prohászka O./
  2011-12-01 16:55:00, csütörtök
 
  Békesség Isten bennünk munkálkodására építő életből.
a) Az élet vágyával, a szebb, teljesebb, mélyebb élet vágyával közeledem az Úrhoz. Folyton keresem s folyton várom. Az ember a lelki élet bármily fokán álljon, várja mindig a jobb, a mélyebb életet;mélyebbet a hitben, az Istennel való érintkezésben s jobbat a szív s a lélek harmóniájában. Tudom, hogy beteg is vagyok, de várom áhítatom,indulatom, buzgalmam vizeinek fölpezsdítését angyali kéz által; tudom,hogy krisztusi érzést, nemes, szent gondolatokat kell lelki világom sötétségében meghonosítanom, de várom a dicsôséges, fényes Krisztusnak feltünését világias káprázatú szemeim elôtt. Elmélkedem, imádkozom,
gondolkozom, idomítom, tisztítom öntudatomat. Ezt szenvedéllyel, igazi érdeklôdéssel teszem.

b) Az örvendezô élet igényeinek kielégítését várom tôle. Örömöm mély; nem táncol, nem ficánkol, mint a lámpafény a hullámon; de nem is tűnik el s foszlik szét egyszerre. Örömöm a tiszta lelkiismeret,melyben harmóniába öntöttem mindazt, ami szépség s erô van a földön.Örömöm, hogy Isten van bennem, s a napvilágot s szivárványát látom.
Örömöm, hogy imádkozni s énekelni tudok; énekelni az ifjúság s a
szabadság énekeit. Örömöm, hogy tejet iszom... Isten gyermekének érzem magam. Örömöm egyre nô, minél jobban látom, hogy a tisztaság erô és élet. Ahol az nincs, ott pusztaság terjeng, s a puszta csunya s a halál jár benne.
....
c) Hiszek a küzdelmes életben. Temperamentumom a küzdelem s a gyôzelem. Nem vagyunk édeskés romantikusok, kik andalognak s fuvoláznak; a tettnek s küzdelemnek nemzedékei vagyunk. Látunk a világban ellentéteket érzésünk, tapasztalataink s eszményeink közt;azokat föl kell érteni imában és studiumban, s ki kell egyenlíteni erényben s munkában. Ellentéteket látunk erény s ösztön, élvezet s kötelesség közt; ez ellentéteket lassan eltüntetjük azáltal, hogy kimossuk lelkünk ösztönös rétegeibôl az iszapot. Tudom, hogy sok állatias, érzéki, merôben fiziológiai elem foly bele erkölcsiségembe;tudom, hogy ötleteim, vágyaim inficiálva vannak erôszaktól s önzéstôl.Keresztül kell látnom a szitán, a bűvös párázaton... ,,Esto brachium nostrum'' -- mondom -- Te légy karom s erôs kezem.

d) Hiszek a gyôzelmes életben. A földi élet kikezdés és gyökérzet; koronája, melybe kinôni vágyik, az örök élet. Más élet az,de összefügg ezzel; más elemben, más tengelyek közt fejlik ki. A gyökérnek más az élete s az eleme, s más a lombé s a virágé. Hiszek az örök életben. ,,Paradiso'' -- kiáltott föl Néri sz. Fülöp s földobta a levegôbe biretumát, mikor hírül hozták neki, hogy a pápa kardinálissá akarja kinevezni, -- paradiso, s nem bíbor kell nekem. Szívem telve van a halhatatlanság öntudatával; ezt ki nem ölöm; öngyilkos senki kedvéért nem leszek. Bölcsek, ti kritikus, örömtelen szellemek, ti kísértetek azurkék égbolt alatt, -- kacagok rajtatok. Végtelen égbolt szívja föl a gondolat, érzés, sejtelem, vágy, eszményiség, imádás,lelkesülés szivárványának erezetén át lelkemet; a lét ütemessége hitemben válik himnussá s zsoltárrá, ti pedig hörgô, tagozatlan hangokon beszéltek hozzám, s a halálfej szemüregei a ti szemfényetek.Ezzel elijeszteni igen, de meghódítani nem fogtok engem. Én az örök élet híve, vándora s énekese vagyok./Prohászka Ottokár püspök /+1927.Budapest/

 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2011.11 2011. December 2012.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 9 db bejegyzés
e év: 109 db bejegyzés
Összes: 842 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 93
  • e Hét: 483
  • e Hónap: 3647
  • e Év: 45065
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.