|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2011-12-27 20:23:24, kedd
|
| |
| |
Kardos Pál Pedagógus Énekkar - Adventi ének
Videó link
Link |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Advent |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-12-27 20:18:53, kedd
|
| |
| |
Inpeters: Kiskarácsony, nagykarácsony
Kis karácsony, nagy karácsony,
Itthon van a kis családom.
Ékes-fényes fenyőillat járja át
A kis szobát.
Kiskarácsony, nagykarácsony,
Varázslatos éber álom,
Földre szálló égi kép
Földi öröm, Meseszép.
Gonosz évben, Véges létben,
Ezer gyilkos körülményben;
Átnéz relatív nagyságon,
Álszent, hamis igazságon,
Nyirkos, sunyi gazdaságon,
A világ-kapzsiság-rácson...
Kiskarácsony, Nagykarácsony.
Kiskarácsony, nagykarácsony,
Nem bánom, és nem sajnálom,
A karácsony reám ragyog,
Amíg élek, Boldog vagyok.
Globálhazug médiában,
Kiherélt vers-orgiában
A posztmodern dagonyázik,
A meztelen érzés fázik.
Meleg ruha, Puha bársony;
Kiskarácsony,Nagykarácsony...
Kiskarácsony, nagykarácsony,
Van még ünnep a világon,
Él még a Kedves szerelme,
Van még a Létnek értelme.
Lélekmadár ül az ágon,
Kiskarácsony, Nagykarácsony.
Szent öröklét örök áron,
Örök szép szeretet-álom,
Kiskarácsony, Nagykarácsony
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Karácsonyi üdvözlet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-12-27 19:26:17, kedd
|
| |
| |
forrás:Dr. Diós István
Az Úr tanítványai köréből János kiemelkedő személyiség: Péter után ő a legfontosabb az apostolkollégiumban. Az apostolok közül csak Szent Pál fogható hozzá fogékonyság és a teológiai gondolkodás mélysége tekintetében. A négy evangélista közül az ő szimbóluma a sas, melynek szárnyalása, magas röpte és napra figyelő tekintete jól kifejezi János sajátságait. A negyedik evangéliumban csak úgy szerepel, mint ,,a tanítvány, akit Jézus szeretett'', s ez olyan jelző, amelyet a tanítványok közül senki más nem visel. A szentírás magyarázókat sokáig foglalkoztatta a kifejezés: ,,a tanítvány, akit Jézus szeretett''. Kétségtelen, hogy János Péterrel és Jakabbal együtt kiemelkedő szerepet vitt az apostolok körében.
Ők hárman alkotják azt a legszűkebb kört az Úr körül, akik vele lehetnek kiváltságos pillanatokban: a színeváltozás hegyén, Jairus házában és az Olajfák hegyén a vérrel verítékezéskor. De még e három közül is János áll a legközelebb az Üdvözítő szívéhez, mert az utolsó vacsorán nem Péter, nem is Jakab, hanem ő hajthatta a fejét Jézus keblére. És húsvét vasárnapjának reggelén, amikor Mária Magdolna futva hozta a hírt, hogy üres az Úr sírja, Péterrel együtt futásnak eredt, látni a mondottakat, s ő, a fiatalabb ért oda elsőnek.
És János valóban fiatal volt, ha meggondoljuk, hogy az evangéliumot 90--100 között írja, Krisztus nyilvános működése pedig 28-30 közé esett. Így János volt az apostolkollégiumban a Benjamin, akit az Úr a legjobban szeretett.
Élete utolsó időszakáról sajnos keveset beszélnek a hiteles történeti források. Sőt, e forrásokban megjelenik egy János nevű presbiter alakja, akiről nem lehet biztonsággal megállapítani, hogy azonos -e az apostollal, vagy másvalakiről van -e szó. A hagyomány azonban azt mondja, hogy János Efezusban munkálkodott, és igen magas korban halt meg. Az evangéliuma utolsó részéből is erre lehet következtetni (21,22 skk.).
Abból azonban, hogy ő volt a ,,kicsi'', s hogy az Úr annyira szerette, nem szabad a kényeztetés felé szabadjára engedni a képzeletünket. Már akkor kemény munkásélet állt mögötte, amikor Jézus hívó szava hangzik feléje, hiszen halász volt a testvérével, Jakabbal együtt.
A szülői házban, Zebedeus és Szalóme házában sem a puha kényelem uralkodott. Ugyanazt a nem is veszélytelen foglalkozást űzte napról napra, mint a másik testvérpár, Simon és András. Az evangélium elején pedig kiderül, hogy János már talált is magának egy szigorú mestert, és csatlakozott Keresztelő Jánoshoz, annyira szíven találta a mennyek országa közeledtét hirdető prófétai szó.
Nem sokkal később az Üdvözítő maga is kinyilvánította, hogy Jánost nem puhafából faragták: a bátyjával, Jakabbal együtt a ,,mennydörgés fiainak'' nevezi őket (Mk 3,17). Ez a név jelzi, hogy nagyon is a cselekvés emberei voltak mindketten, s olykor dühös türelmetlenséggel ki is törtek. ,,Mester jelentette az egyik napon János az Úrnak, láttunk valakit, aki a nevedben ördögöt űzött, de nem tart velünk. Megtiltottuk neki, mert nem tartozik közénk!'' (Mk 9,37). Vagy-vagy: ilyen radikálisan érti János a tanítványok jogait és kötelességeit.
Egy másik eset még jellemzőbb. Jézus tanítványaival együtt a szamaritánusok egyik falujához közeledett. A falubeliek, amikor látták, hogy Jeruzsálem felé tartó zarándokok, nem adtak nekik szállást. Akkor Zebedeus két fia megszólalt: ,,Uram, ha akarod, lehívjuk az égből az istennyilát, hadd pusztítsa el őket!'' (Lk 9,54). Mindjárt ott helyben Isten büntető ítéletével akarja megtorolni a Mester irányában megmutatkozó ellenséges magatartást.
Azon sem csodálkozhatunk, hogy egy szép napon éppen ez a két tanítvány áll oda Jézus elé, hogy személyes várakozásuk és reményük beteljesedését kérjék tőle. A vágyuk pedig az, hogy Jézus intézze úgy, hogy egyikük a balján, másikuk a jobbján kapjon helyet dicsősége országában (Mk 10,30-37). De a megdicsőüléshez az út a szenvedésen át vezet, ezért a Messiásnak vissza kell utasítania a tanítványok kérését, akik még mindig a nép körében élő, harcos Messiás várásában gondolkodnak. A válasz most is a mennydörgés fiaira jellemző buzgóság: a szívükben égő szeretet meggondolatlanságával, nem számolva a következményekkel, föltétel nélkül hajlandónak mutatkoznak arra, hogy igyanak az Úr kelyhéből, a szenvedések kelyhéből, és részt vállaljanak a keresztségben, melyet Krisztus magára vesz (Mk 10,38-40).
Krisztus a maga Messiás voltának kinyilatkoztatását a kereszt felé vezető úton nyilvánította ki. A készség pedig, amelyet János mutatott, nem volt üres szólam. Szeretete hősies és hűséges volt, s ennek legszebb bizonyságát az evangélium akkor szolgáltatja, amikor elmondja, hogy a szeretett tanítvány követte Mesterét végig a keresztúton. Ott állt a kereszt alatt is Jézus anyja mellett, és ott hallotta a szót: ,,Asszony, íme a te fiad!... Íme, a te anyád!'' (19,26).
Krisztus megváltó halála és föltámadása a mennydörgés fiainak temperamentumos tettrekészségét is megkeresztelte és megtisztította. Ettől kezdve János minden erejével és képességével a megfeszített, de megdicsőült Messiás örömhírét hirdeti.
Szent Pál oszlopnak nevezi Jánost Péterrel és Jakabbal együtt, amikor arról beszél, hogy ők hárman a kéznyújtásukkal fejezték ki egyetértésüket a pogányok közötti evangelizációval, és hitelesítették a Pál által hirdetett evangéliumot (Gal 2,9).
A Tizenkettő közül Péteren kívül csak Jánost említi név szerint Szent Lukács az Apostolok Cselekedeteiben: ,,Ítéljétek meg magatok, helyes volna -e Isten előtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre!'' így válaszolt Péter, Jánossal együtt bátran a főtanácsnak arra a parancsára, hogy többé nem beszélhetnek Jézusról (3,1-11; 4,13-22; 8,14-25).
Mindarról, amit látott és hallott, János akkor sem hallgatott, amikor kitört a zsidó--római háború, és Jeruzsálem, valamint a templom pusztulása megpecsételte Izrael sorsát (Kr. u. 70). Annyi bizonyos, hogy mindaddig, amíg Szent Pál Efezusban működött, János nem járt ott (54-57 között). Annak azonban semmi nem szól ellene, hogy a zsidó háború kitörésekor János sok más kereszténnyel együtt elhagyta Palesztinát, és az akkori világ egyik nagyvárosában, Efezusban telepedett meg, ahogy ezt a hagyomány mondja.
Ünnepét a nyugati egyházban a 6. század óta, december 27-én ülik.
________________________________________
Igaz, hogy Szent János apostol életének megismeréséhez a legfontosabb forrás az általa írott evangélium, de ezen kívül is őriz a hagyomány epizódokat az életéből.
A Szűzanya halála és mennybevitele után János Efezusba költözött, és atyja lett ennek a nagy kikötővárosnak, ahol Pál apostol és annak tanítványa, Timóteus működött. Ebben a városban találkozott János a császár keresztényüldöző gépezetével.
Az öreg apostolt is elfogták, és a bírói ítélet alapján Rómába vitték Domitianus császár elé. Rómában halálos ítéletet hoztak ellene, s a kivégzés módjául azt határozták, hogy egy forró olajjal teli üstbe kell dobni. A Porta Latina mellett tehát fölfűtötték az üstöt és beledobták az apostolt, de János, aki a tanítványok közül egyedül szenvedte végig Mesterével a kereszthalál kínjait, sértetlenül lépett ki a gyilkos fürdőből. Akkor méregkelyhet itattak vele, s mivel az sem ártott neki, Pathmosz szigetre száműzték.
E szigeten, egy viharos éjszakán, amikor a tenger dübörögve és tajtékozva ostromolta a sziklás partot, Isten egy hatalmas látomásban megnyitotta előtte a menny és a föld titkait, és föltárta neki az Egyház jövőjét. A látottak olyan félelemmel töltötték el, hogy ájultan rogyott a látomást mutató angyal lábához. Sokáig maradt elragadtatásban, s mikor magához tért, már fényes nappal volt, a látottakat pedig kővel jegyezte föl a sziklafalba. Mikor később végre egy halász hozott neki írószerszámokat, akkor pergamentekercsre írta a látomásait, és elküldte a kisázsiai egyházaknak. Így beszéli el a hagyomány a Jelenések Könyvének születését.
Amikor Domitianus császár meghalt, János visszatérhetett Efezusba. A városba érve épp egy Drusiant nevű asszonyt temettek, aki életében nagyon sok jót tett, ezért sokan siratták. Életében sokszor mondogatta, hogy úgy szeretné megérni az apostol visszatérését. János megkérte a halottvivőket, hogy álljanak meg, tegyék le a hordágyat és bontsák ki pólyáiból a halottat. Ezután Jézus nevében parancsolt neki, hogy keljen föl, és Drusiant úgy ébredt, mintha mély álmából térne magához.
Egyszer odament Jánoshoz egy pogány pap, és így szólt hozzá: ,,Ha azt akarod, hogy higgyek a te Istenedben, adj nekem jelet az ő erejéről. Kínálok neked egy próbát: mérget készítek, ha megiszod és nem esik bajod, akkor a te Istened az én Istenem is lesz!'' Az apostol tétovázás nélkül beleegyezett. Akkor a pap odavitetett két halálra ítélt gyilkost. Először azoknak nyújtotta a méregpoharat, hogy lássák, János valóban mérget iszik. Előbb az egyik, majd a másik halálraítélt itta ki a kelyhet és esett össze holtan. Ezután János vette át a poharat minden félelem nélkül, keresztet vetett, és kiitta. A körülállók lélegzetüket visszafojtva nézték, mikor rogyik össze... a méreg azonban hatástalan maradt. Ez a pogány papot megdöbbentette, de még nem tért meg, hanem azt mondta: ,,Még mindig kételkedem a te Urad hatalmában. De ha ezt a két halottat is vissza tudod hívni az életbe, akkor megtagadom isteneimet, és megkeresztelkedem!'' Akkor János levette a köpenyét, és fölszólította a papot, hogy takarja be vele a halottakat, ő pedig térdre borult és imádkozott. Imádságát befejezve szólt, hogy vegyék le a köpenyt az emberekről. Levették, és azok talpra álltak! Akkor a pap megtért és megkeresztelkedett.
A hagyomány azt is elbeszéli, hogy János egy alkalommal megtérített egy vadóc ifjút, és nevelését egy presbiterre bízta. Az ifjú azonban hamarosan föllázadt, otthagyta védnökét és rablók közé állt. János nem sokkal ezután keresni kezdte a presbiternél, akire eleven kincs gyanánt rábízta, s annak szomorúan meg kellett vallania, hogy a kincs elveszett. János megdorgálta hanyagságáért, majd lóra pattant és a hegyek közé vágtatott, hogy megkeresse elveszett gyermekét. Rablók közé került, akik a vezérük elé vitték. Mikor a vezér meglátta Jánost, szégyenében futni kezdett előle, mert ő volt a keresett ifjú. János azonban, az ősz öreg, utána futott, és kiáltozott neki: ,,Fiam, miért menekülsz atyád elől, aki öreg is, fegyvertelen is? Ne félj! Nekem rólad is számot kell adnom Krisztus előtt. Térj meg, édes fiam, mert Isten küldött hozzád!'' Ez szíven találta az elvadult embert, és bánattal a szívében visszajött. János a kiengesztelődés csókjával fogadta, sőt később püspökké is szentelte.
Egyszer az öreg János apostolnak valaki egy eleven fogolymadarat ajándékozott, s ő szeretettel simogatta és becézte az állatot. Meglátta ezt egyik tanítványa, nevetett rajta, és így szólt a társához: ,,Nézd csak, az öreg úgy játszik ezzel a madárral, mint egy gyermek!'' János akkor odafordult hozzá: ,,Mit viszel a kezedben, fiam?'' ,,Egy íjat.'' ,,És mit művelsz vele?'' hangzott az újabb kérdés. ,,Madarakra és vadakra vadászom vele!'' mondta a tanítvány. ,,Hogyan csinálod?'' kérdezte János. Akkor a tanítvány megfeszítette az íjat, kis ideig feszesen tartotta, majd ellazította. János megkérdezte tőle, miért nem tartja állandóan feszesen. Azt felelte rá, hogy azért, mert elfáradna, s mikor lőnie kellene, nem volna erő a karjában. Az apostol akkor így tanította: ,,Látod, így van ez az emberrel is. Nem nézheti állandóan Istent, hanem néha pihennie is kell. A sas ugyan minden madárnál magasabban szárnyal, de neki is le kell szállnia a földre. Ha az emberi lélek kipihente magát, új lángolással tud fölemelkedni az égbe.''
Mikor már nagyon öreg volt, egyre csak ezt ismételgette: ,,Gyermekeim, szeressétek egymást!'' Aki ezt teszi biztosította tanítványait, megtette, amit tennie kellett.
Halála közeledtével az oltár mellett ásatta meg a sírját. Leszállt a sírgödörbe, imádságra tárta a karját. Ekkor vakító fény villant, s mire a körülállók újra láthattak, a szent teste eltűnt a szemek elől.
Istenünk, ki Szent János apostol által föltártad előttünk Igéd titkait, kérünk, add, hogy amit ő oly nagyszerűen megírt, azt értelmünk kellő fölkészültségével fogadjuk be! |
|
| |
|
1 komment
, kategória: vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-12-27 19:19:01, kedd
|
| |
| |
XVI. Benedek pápa karácsonyi üzenete "Urbi et Orbi" áldása alkalmából
...... ........... .....
December 25-én, Karácsony ünnepén délben XVI. Benedek pápa megjelent a vatikáni Szent Péter bazilika középső loggiáján, hogy a szokásnak megfelelően elmondja karácsonyi üzenetét, valamint ,,Urbi et Orbi" áldását adja Rómára és az egész világra. A pápát hatalmas nemzetközi ünneplő tömeg várta a szikrázó téli napsütésben, fiatalok skandálták lelkesen nevét: Be-ne-detto.
A Szentatyára várakozva felsorakozott a Szent Péter téren a Pápai Svájci Gárda egy osztaga, valamint az Olasz Haderők zászlóalja, a földi és légierő, a tengerészek, a pénzügyőrség, és a csendőrség képviseletében. A két fúvószenekar eljátszotta a vatikáni és az olasz himnuszt. XVI. Benedek pápa mellett a bazilika középső loggiáján jelen volt Jean-Louis Tauran protodiakónus bíboros, a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsának elnöke, valamint Mauro Piacenza bíboros, a Papi Kongregáció prefektusa.
Az olasz ,,Mameli" himnusz szövegét a Risorgimento költője, a genovai Goffredo Mameli (1827-1849) írta. Zenéjét kortársa, Michele Novaro szerezte. A dal 1946 óta az Olasz Köztársaság himnusza.
Vatikán Városállamának hivatalos himnusza 1949 óta, XII. Piusz rendelkezésének megfelelően a ,,Marcia Pontificia", azaz a pápai induló. Zenéjét a híres francia zeneszerző, Charles Gounod (1818-1893) komponálta.
,,Jöjj és üdvözíts minket!" - fordult az Úrhoz XVI. Benedek pápa Rómának és az egész világnak szóló karácsonyi üzenetében, amely így hangzott:
Kedves Testvérek Rómában és az egész világon!
Krisztus megszületett nekünk! Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön az embereknek, akiket Isten szeret. Mindenkihez jusson el a betlehemi üzenet visszhangja, amelyet a katolikus egyház minden földrészen újból és újból elismétel, túlszárnyalva nemzetiségek, nyelvek és kultúrák minden korlátján. Szűz Mária Fia megszületett mindenki számára, ő mindenki Üdvözítője.
Így fohászkodik hozzá egy ősi liturgikus antifóna: ,,Ó Emmanuel, királyunk és törvényhozónk, népek reménysége és üdvözítője: jöjj és szabadíts meg minket, Urunk, Istenünk". Veni ad salvandum nos! Jöjj és üdvözíts bennünket! Ez minden idők emberének kiáltása, aki érzi, hogy nem képes egyedül leküzdeni a nehézségeket és veszélyeket. Szüksége van arra, hogy kezét egy nagyobb, erősebb kézbe helyezze, olyan kézbe, amely a magasból nyúl ki felé. Kedves Testvérek, ez a kéz Jézus, aki Betlehemben született Szűz Máriától. Ő az a kéz, amelyet Isten az emberiség felé kinyújtott, hogy kivezesse a bűn futóhomokjából és sziklára állítsa lábát, Igazsága és Szeretete szilárd sziklájára (vö. Zsolt, 40,3).
Igen, ezt jelenti annak a Gyermeknek a neve, az a név, amelyet Isten akaratából Mária és József adtak neki: Jézusnak hívják, ami annyit jelent, mint ,,Üdvözítő" (vö: Mt 1,21; Lk 1,31). Őt az Atya Isten küldte el, hogy üdvözítsen bennünket mindenekelőtt az emberben és a történelemben mélyen gyökerező rossztól: attól a rossztól, ami az Istentől való elszakadás, az az önhitt büszkeség, hogy magunktól is boldogulunk, hogy versengeni akarunk Istennel, hogy Isten helyébe önmagunkat állítjuk, hogy eldöntjük mi a jó és mi a rossz, hogy az élet és a halál urainak képzeljük magunkat (vö. Ter 3,1-7). Ez az a nagy rossz, nagy bűn, amelytől mi emberek nem szabadulhatunk meg csak úgy, ha Isten segítségére bízzuk magunkat, ha így kiáltunk Hozzá: ,,Veni ad salvandum nos!" - Jöjj és üdvözíts bennünket!".
Maga az a tény, hogy a magasba emeljük e fohászunkat, megfelelő helyre állít bennünket, önmagunk igazságába: mi vagyunk ugyanis azok, akik Istenhez kiáltottak és üdvözültek (vö. Eszt [görög] 10,3f). Isten az Üdvözítő, mi vagyunk azok, akik veszélyben vannak. Ő az orvos, mi vagyunk a betegek. Ha ezt elismerjük, akkor megtettük az első lépést az üdvösség felé, a kiút felé abból a labirintusból, amelybe mi magunk zárjuk be önmagunkat kevélységünkkel. Szemünket a mennyekre emelni, kinyújtani kezünket és segítségért fohászkodni - ez a kivezető út, feltéve, hogy van Valaki, aki meghallgat minket és segítségünkre siet.
Jézus Krisztus a bizonyítéka annak, hogy Isten meghallgatta kiáltásunkat. És nem csak ezt tette! Isten olyan erős szeretetet táplál irántunk, hogy nem maradhat meg Önmagában, ki kell lépnie Önmagából és felénk kell jönnie, a végsőkig osztozva létünkben (vö. Kiv 3,7-12). Isten Jézusban adott válasza az ember kiáltására végtelenül túlhalad elvárásunkon, egy olyan szolidaritásig jut el, amely nem lehet pusztán emberi, hanem isteni.
Csak Isten, aki szeretet és a szeretet, aki Isten választhatta üdvösségünknek ezt az útját, amely minden bizonnyal a leghosszabb, de az az út, amely tiszteletben tartja az Isten és az ember igazát: ez pedig a kiengesztelődés, a párbeszéd, az együttműködés útja.
Ezért kedves Testvérek Rómában és az egész világon, ezen az idei, 2011-es Karácsonyon forduljunk a betlehemi Gyermekhez, Szűz Mária Fiához és mondjuk: ,,Jöjj és üdvözíts minket!". Ezt ismételjük spirituális egységben annyi személlyel, akik különösen nehéz helyzetben élnek, hallatva azok szavát, akik nem szólhatnak.
Együttesen fohászkodjunk isteni segítségért az Afrika szarvában élő lakosságért, akik éhség és táplálékhiány miatt szenvednek, amelyeket olykor súlyosbít a tartós bizonytalanság. A nemzetközi közösség ne vonja meg segítségét a térségből érkező számos menekülttől, akiknek méltóságát olyan kemény megpróbáltatások érték.
Az Úr adjon támaszt Délkelet-Ázsia népeinek, különös tekintettel Thaiföldre és a Fülöp-szigetekre, akik még mindig súlyos nélkülözések között élnek a közelmúlt árvizei miatt.
Az Úr siessen a számos konfliktustól sebzett emberiség segítségére, amelyek még ma is vérrel áztatják Földünket. Ő, aki a Béke Fejedelme, adjon békét és stabilitást annak a Földnek, amelyet születése helyéül választott, bátorítva az izraeliek és palesztinok közötti párbeszéd újrafelvételét. Vetessen véget az erőszaknak Szíriában, ahol már annyi vér omlott. Segítse elő a teljes kiengesztelődést és stabilitást Irakban és Afganisztánban. Adjon megújult erőt a közjó építéséhez az észak-afrikai és közel-keleti országok társadalma minden tagjának.
Az Üdvözítő születése támogassa a párbeszéd és az együttműködés távlatait Mianmarban a közös megoldások keresésében. A Megváltó Karácsonya biztosítsa a politikai stabilitást a Nagy Tavak afrikai térségének országaiban és segítse Dél-Szudán lakóinak elkötelezettségét minden állampolgár jogainak védelmében.
Kedves Testvérek, fordítsuk tekintetünket a Betlehemi Barlang felé: a Gyermek, akit szemlélünk a mi üdvösségünk! Ő hozta el a világnak a kiengesztelődés és béke egyetemes üzenetét. Nyissuk meg neki szívünket, fogadjuk őt be életünkbe. Ismételjük neki bizalommal és reménységgel: ,,Veni ad salvandum nos!"
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Karácsonyi üdvözlet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-12-27 19:13:11, kedd
|
| |
| |
Erdő Péter bíboros karácsonyi, éjféli misén mondott szentbeszéde
Elhangzott a budapesti Szent István-bazilikában, 2011. december 25-én.
Krisztusban Kedves Testvérek!
- 1. ,,Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek". Békesség az embereknek, akiket szeret az Isten. Ezt hirdetik a mai evangéliumban az angyalok, ezt a békességet hozta meg Jézus Krisztus, aki a betlehemi istállóban született a világra. ,,Nekünk adatott, nekünk született Szűz Máriától" - énekli az ünneplő Egyház. Milyen békességet adott Jézussal nekünk az Isten? És milyen a mi életünk itt, Európában, Magyarországon, 2011 karácsonyán ennek a békességnek a tükrében?
2. Az angyalok kiáltása kijelentő módban van. Nem vágyat, nem felszólítást fejez ki, nem azt mondja, hogy legyen dicsőség az Istennek és legyen béke a földön az embernek, hanem megállapítja, kihirdeti Isten dicsőségét és a földön a békét. Annak az értelmét árulják el az angyalok, ami Jézus születésével megtörtént. Ennek a gyermeknek a születése megvalósítja, jelenvalóvá teszi Isten dicsőségét és a békét. A mai szentmise kezdőénekében ezt halljuk: ,,Ma szállott közénk a mennyből az igazi békesség".
A dicsőség az angyalok szózatában nem csak az Isten ragyogását jelenti, amiről az Ószövetség oly sokszor beszél fényhez hasonlítva a világító, éltető isteni létezés kisugárzását. Hanem jelenti ez a dicsőség Isten személyes cselekvését is, amely arra indítja a teremtett világot, hogy dicsőítse őt. Isten saját dicsősége minden elismeréstől független, örök valóság. De itt, most az emberiség is különlegesen, teljesen, szívéhez közelálló módon ismerheti meg Istennek ezt a nagyszerűségét. Karácsonykor Isten ,,a mi szívünket is megvilágosította, hogy (...) dicsőségének ismerete (Jézus) Krisztus arcán felragyogjon nekünk" (2Kor 4,6).
A békesség legnagyszerűbb értelme a Bibliában az, hogy benne találkoznak a messiási idők összes értékei és áldásai. Ebben a békében jelen van a bűnök bocsánata, és Isten Lelke, mint a legnagyobb ajándék. A béke tehát közel áll a kegyelem valóságához. Ezért is köszönti így Szent Pál apostol a római keresztényeket: ,,Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől!" (Róm 1,7) Több ez a béke, mint a háború hiánya. Több, mint a polgárháborúk és a belső konfliktusok megoldása. Ez a béke azt jelenti, hogy helyreállt bennünk a harmónia, a gyermeki bizalom Isten iránt, vagyis szívünkbe költözött az üdvösség . ,,Megigazultunk a hit révén, békében élünk az Istennel Urunk, Jézus Krisztus által" (Róm 5,1). Ez az igazi béke pedig maga Jézus Krisztus: ,,Ő a mi békességünk" (Ef 2,14).
Isten előbb szeretett minket. Tőle indul minden kezdeményezés. Ő a mindenség alkotója. Az ő tervében szerepelt az emberiség megváltása is. Mégis, amikor Jézus Krisztust adja a világnak, ezzel különösen is jóindulatába, isteni életének közösségébe hívja az emberiséget. A karácsonyi szózat ezért mondja, hogy Jézus születése békesség az embereknek, akiket szeretetébe fogadott az Isten. Az Istennel való békét és az emberek közötti megbékélést nem csak azoknak kínálja fel a Mindenható, akik már bizonyították: ők maguk jót akarnak. Isten szeretete még ennél is tágasabb. Ő mindenkit szeret, mindenkit arra hív, hogy fogadja el a békét, amely Krisztusban eljött közénk. Ha eddig gyűlölködtünk is, ha úgy éreztük is, hogy meg kell torolnunk a rajtunk esett sérelmeket, ha ostoba keserűséggel egész közösségeket mertünk is hibáztatni a magunk bajáért, még mindig van remény a számunkra. Isten szeret minket, és meghív a megbékélésre.
3. De ehhez az kell, hogy fogadjuk is el a békét, amelyet a betlehemi gyermek hozott el nekünk. Jézus Krisztus volt az, aki ,,értünk szegénnyé lett, hogy szegénysége által gazdagok legyünk". Ő volt az, akinek az emberiség még lakást sem adott, mégis mindnyájunkat örök otthonba hív. Ő volt az, akihez a napkeleti bölcsek - vagy ahogyan hagyományosan mondani szoktuk, a háromkirályok - messze keletről látogattak el, hogy személyükben megmutassák: Jézus nem csak a választott nép öröme, hanem az egész emberiség sóvárgásának beteljesítője is. Benne nincs zsidó vagy pogány, rabszolga vagy szabad ember, férfi vagy nő, mert ő mindenkit az örök boldogságra hívott.
4. Isten dicsősége - béke az emberiségnek. Hálásak vagyunk-e Istennek, tudjuk-e dicsérni őt? Történelmi, anyagi, természeti nehézségek idején sok ember szívét eltölti a keserűség. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy már az is Isten ajándéka, ha valami fáj, valamiért szomorúak vagyunk vagy valamiért aggódunk. Mert ez azt jelenti, hogy létezünk. Azt jelenti, hogy vágyunk a szépre és a jóra, hogy emlékezünk rá, hogy talán remélhetjük is. Az élet Isten ajándéka. Az ő ajándéka a világ és az ő ajándéka az emberi értelem. Képesek vagyunk visszatekinteni Istenre, válaszolni neki. Elfogadni meghívását a párbeszédre. Felismerni őt, rádöbbenni, hogy nekünk, embereknek különleges hivatást adott. Földi életünk után örök életre és boldogságra hív. Ebben a távlatban mindennek lehet értelme. Még a szenvedésnek is. És minden remény indokolt. Mert minden reménység - ha a hit és a szeretet járja át - előbb-utóbb beteljesül. Ne hagyjuk hát, hogy úrrá legyen rajtunk a csüggedés! Ne hagyjuk, hogy megrémítsenek pénzügyi adatok vagy statisztikák! Ne essünk kétségbe azon sem, ha az ilyen válságok talán annak a jelei, hogy mai életmódunk felemészti a föld erőtartalékait. Isten távlatában értelme van a történelem minden pillanatának. Nem önzésből, de szeretetből kell megoldást keresni földi gondjainkra.
A karácsony különös fénnyel világítja meg a családot is. Jézus családban akart születni. Családban akart nevelkedni. Ez a legalapvetőbb, a legfontosabb emberi közösség. Itt tanuljuk meg, hogy bízhatunk egymásban, itt tanulunk meg egymásra ráfigyelni, itt leszünk képesek egymást elfogadni. Lehet, hogy családot vállalni életre szóló feladat. Lehet, hogy családot felnevelni nehéz. De jó családban a szülők is nap mint nap látják maguk előtt a jövő nemzedéket. Rádöbbennek arra, hogy a felnövekvő ember több, mint a saját igyekezetünk, a saját áldozatunk. Az ember gyermeke Istenhez kapcsol minden nemzedéket. Benne van a múlt és a jövő, olyan méltóság ragyog fel a szemében, ami nem pusztán tőlünk való. Boldog az, aki a napi gondok közt is élete értelmét látja maga előtt.
5. Jézus nem elégedett meg azzal, hogy nagylelkű adakozó módjára szeressen minket. Ő sorsközösséget vállalt velünk. Elfogadta értünk még a szenvedést és a halált is. Születésének, megtestesülésének titka eltölt minket szeretettel. Bizonyosságot önt belénk arról, hogy megszabadulunk, hogy üdvözülünk, hogy örökre boldogok leszünk. Közelsége bizalmat ad, bizalmat a jelenben és a jövőben, a világban, mert mögüle a találékony és irgalmas Teremtő - homlokát ráncolva tán, de mosolyogva - szeretettel tekint le ránk. Neki jár, övé a dicsőség, nekünk, embereknek pedig békesség legyen, mert ő mindnyájunknak jót akar. Mi is, akármilyen nehéz is, mi is szeressük egymást, és akkor béke lesz velünk! Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Karácsonyi üdvözlet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-12-27 09:37:58, kedd
|
| |
| |
Szűzi őrzője a legtisztább Szűznek,
szent hirdetője az örök Igének,
szolgáid lelkét tisztítsd meg a rossztól,
János apostol!
Égi forrásból eredő folyamként
futva kiáradsz a kiaszott földre,
és amit kebled merít a kebelből,
már ki is osztod.
Föld ékessége, dicsősége mennynek,
esdj megbocsátást gonoszságainkra,
szent tanításod csodálatos titkát
fejtsd ki előttünk!
Láttad a titkot, az Atya Igéjét,
s földünkre öntőd a hit áldott fényét;
jöjj, vezess minket, hogy teveled áldjuk
majd az örök Fényt!
Zengjen örökké hála Krisztusunknak,
Szűz Máriától született Urunknak,
ki az Atyával és a Szentlélekkel
egy örök Isten! Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2011. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
467 db bejegyzés |
| e év: |
4538 db bejegyzés |
| Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4185
- e Hét: 15815
- e Hónap: 48969
- e Év: 282716
|
|
|
Offline
