|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 29
|
|
|
|
|
|
2011-12-04 23:06:44, vasárnap
|
| |
| |
...... ........... ........... .........
Bartócz Ilona: Jön a Mikulás!
Azon a télen korán leesett a hó. A Nyuszi elgondolkozva ballagott az erdőszélen, a kopasz bokrok mentén, és éppen arra gondolt, hogy egy csöppet sem szereti a havat. A hó alól olyan nehéz kikaparni az ennivalót, elbújni is alig-alig lehet, márpedig egy Nyuszi életében gyakran előfordul, hogy rejtőzködnie kell. A hó világos volt, a Nyuszi gondolatai meg sötétek. Egyszercsak zajt hallott, megállt, hegyezte a két tapsifülét.
- Mi ez a zaj? Valami pattog... Beleszimatolt a levegőbe: füstöt érzett. Egy kicsit félt a Nyuszi, de kíváncsisága legyőzte a félelmet, s indult arrafelé, ahonnan a zajt hallotta. Egy vén tölgyfa alá ért. A tölgyfa alatt Barna Mackó szorgoskodott, tüzet rakott éppen, pattogtak a tűzre rakott száraz gallyak, vékony kis füstcsík szállt a magasba.
- Jó napot, Barna Mackó! - köszönt a Nyuszi. - Látom, tüzet raksz. Minek az a tűz?
- Jó napot, Nyuszi! Hogy minek a tűz? Ma este jön a Mikulás, remélem, ajándékot is hoz majd. Lehet, hogy fázni fog a lába, gondoltam, hadd melegítse meg a tűznél... És ha már ég a tűz, főzök neki egy kis levest. Mondd csak, nem adnál a Mikulás-levesbe egy-két káposztalevélkét?
- Szíves örömest - mondta a Nyuszi -, hazaszaladok érte!
Ugrott a Nyuszi, futott a káposztalevélért. Mire visszatért a tölgyfa alá, fényesen égett a tűz, és Barna Mackó mellett Mókus ugrándozott.
- Én makkocskát hoztam a Mikulás-levesbe! - kiáltotta, mikor meglátta Nyuszit. - Nagyon finom lesz ez a leves!
- Magam is úgy gondolom - mondta a Nyuszi, és beledobta a káposztaleveleket a csuporba, melyet Barna Mackó a tűz fölé akasztott.
- Szóljunk az Őzikének is! Mókus, ugrándozz el Őzikéért!
Mókus fürgén pattant, ugrott egyik ágról a másikra, és hamarosan visszatért Őzikével
- Illatos füvecskét hoztam a Mikulás-levesbe! - mondta Őzike. - A Kisróka még nincs itt?
- A Kisróka semmit sem tud hozni a Mikulás-leveshez - morgott Nyuszi. - Ne is hívjuk ide!
- De bizony idehívjuk! - mordult föl Barna Mackó.
- Idehívunk mindenkit az erdőből is, a mezőről is, akár tud hozni valamit a Mikulás-levesbe, akár nem! Meghívjuk Kisrókát, Mezei Egeret, Kisfarkast, Kismadarat; bízd csak rám, Nyuszi, tudom én, hogy a Mikulás még a meleg levesnél is jobban szereti, ha együtt várunk rá itt a tűz körül!
Nyuszi megbillentette a bal fülét:
- Ahogy akarod, Barna Mackó! Te raktad a tüzet, te kavarod a levest, te hívd meg a vendégeket is.
Az erdei apróságok hamarosan mind megérkeztek: Egérke búzát hozott a Mikulás-levesbe, Kismadár fenyőmagot, Kisróka és Kisfarkas meg sok-sok száraz gallyat gyűjtött, hogy minél fényesebben égjen a tűz.
És a fényes tűz körül ülve akkor este együtt várták a Mikulást.
...... ..........
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Télapó |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-12-04 22:12:53, vasárnap
|
| |
| |
...... ........... ..............
Örök szeretettel szerettelek Téged(Jer 31,3)
Így szól az Isten:
- Annyiszor akartam már beszélni veled,de nem hagytál időt nekem. Annyiszor akartam már mondani neked: "Itt vagyok számodra!" De Te féltél!
- Annyiszor akartam már mondani neked:" Ne félj, mert én veled vagyok!" De Te nem hittél nekem, hanem távolinak és halottnak gondoltál.
- Annyiszor akartam már beszélni veled, de nem hagytál szóhoz jutni, hiszen szabadságodban áll, hogy eldöntsd, meghallgatsz-e, vagy ha akarsz, kikapcsolsz. Ha kész vagy arra, hogy meghallgass, akkor azt szeretném mondani Neked: "Örök szeretettel szeretlek Téged."
...... ........... ...........
Akár elfordulsz tőlem, akár odafordulsz hozzám: Szeretlek Téged!
Szeretlek Téged, mert élsz.
Szeretlek, mert ember vagy.
Szeretlek, mert fejlődsz.
Szeretlek, mert hozzá tartozol a Földhöz.
Szeretlek, mert hely és idő keretei között, adott helyen és adott időbenkell megvalósítanod magad.
Szeretlek, mert nem élhetsz remény és hit nélkül. Örök szeretettel szeretlek. Rám bízhatod magad. Van időm számodra. Bármikor, bárhol, bármilyen gyakran. Éjjel vagy nappal, gyere hozzám, ülj le, nem kell semmit elmondanod.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-12-04 21:54:22, vasárnap
|
| |
| |
...... ........... ........... ...........
Nem gyün az a gyerkőc (A vendégségi néni meséje)
Arra a messzi keleten,volt egyszer egy házaspár. Szépen éltek már évtizedek óta, ám egy dolog mégis hiányzott nekik: egy gyerek.Hiányzott nekik a gyerekzsivaj,meg már benne is jártak a korban.
Kipróbáltak füvet,fát, lavórba ülést ,ráolvasást,de csak nem akaródzott nőni annak a pocaknak. Mivel Szent Miklós sok emberen segített már,hozzá imádkoztak a gyermek áldásért .Nem voltak annyira szegények,ezért szokás szerint fogadalmat tettek: ha gyermekük gyün ,egy arany kelyhet visznek Szent Miklósnak.
...... ...........
Egyszer csak elkezdett kerekedni az asszonyság hasa. Az ember,meg a rokonság,szomszédság is körbeugrálta,és várta a jövevényt. Meg is jött az, időre. Rengeteg gondot,bajt,bosszúságot okozott. Igazi pajkos,hétördög volt,tán még tőled is rosszabb volt. Nem számított semmi,hiszen erre vágytak:végre gyermek zsivajtól lett hangos a ház.
Elindult hát az öreg paraszt az ötvöshöz,s egy birka árán elkészíttetett egy csodálatos réz kelyhet.
Nem aranyból volt,ahogyan megígérte,mert kevés volt a pénze,de ugyanolyan szép volt a fénye.
Elhatározták,hogy elviszik Mírába a kelyhet Miklós püspök templomába. Hatalmas hegyeken mentek, mígnem egy szép patakocskához értek. Itt megpihentek.
A kisfiú megszomjazott,odament a közeli patakhoz. Ám amikor fölé hajolt,belecsúszott,s a sebes víz magával vitte.
Apja hiába kereste fel-alá a környéken,az anyja hiába jajveszékelt,csak nem találták szegény gyereket. Fájdalmokban elmentek a templomba. Megkérdezték az urat,miért tette ezt velük,hiszen elkészíttették a kelyhet, és az oltárra is tették.
- Ám a kehely, mintha valaki lelökte volna? leesett az oltárról,és előjött mögüle a fiuk.
A gyerek elmesélte megmenekülését, miként valami kiemelte őt a vízből,mintha repülne. Egész eddig a templomig. Még egy kis kelyhet is talált maga mellett,ami aztán tényleg színarany volt. Ezt a kelyhet tették aztán az oltárra,majd hazaindultak.
Még ma is élhetnének, ha meg nem haltak volna.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Télapó |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-12-04 21:45:55, vasárnap
|
| |
| |
Két kisfiú arról beszélget, melyikük apja a gyávább.
- Az én apukám annyira félős, hogy amikor villámlik, bebújik az ágy alá - mondja az első.
- Az semmi - kontráz a második. - Az apukám olyan gyáva, hogy mindig a szomszéd néninél alszik, ha anyu éjszakás
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Viccek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-12-04 19:29:56, vasárnap
|
| |
| |
Szuhanics Albert : Piros a kabátja
Debrecen 2011. november 24.
Csillagfényt gyújtott a végtelen ég,
éj ölén várnak rád tündérmesék.
Mindegyik képzelet, álom csupán,
egy égi óceán partjainál...
Ám van mi valóság, nemcsak mese,
Télapó - kérdezed -, képzelet e?
Láthatod sokfelé, közöttünk jár,
tömegben virít egy fehér szakáll...
Piros a kabátja, puttonya nagy,
könnyesre csípi két szemét a fagy.
Vagy talán boldogság könnye lehet?
Mert érzi, szeretik a gyermekek...
Tereken, utcákon sétál sokat,
lehajol hozzád is, megsimogat.
Kedvesen, biztatón rád mosolyog,
ajándék vár rád, mit neked hozott.
Mikulás-estén a lábbelidet
nagyon szép tisztára pucold te meg!
Tedd ki az ablakba, jön Télapó,
s lesz benne reggelre minden mi jó!
Ha eljön az a nap, sose' feledd,
mikulás-csomagot hoz ő neked.
A messzi északról hozzád jön el,
tudja ő, hogy nagyon boldog leszel! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Télapó |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-12-04 19:27:35, vasárnap
|
| |
| |
Szuhanics Albert : Télapó bajban
Debrecen, 2011. november 25.
Most jártam kint nagyapó,
úgy láttam, hogy nagy a hó.
Erre járt egy póniló,
hajtotta a Télapó.
Egész éjjel baktatott,
a szánkója lefagyott.
Kilyukadt a csizmája,
még sincs gondja magára.
A gyerekek várnak rá,
motoros szán kell alá!
Nem ér oda a lóval,
hogy birkózzon a hóval?
Bizony, meg is éhezett,
ennivalót nézzetek!
A kalácsom..., nagymama
Télapónak add oda!
Mi őt nagyon szeretjük,
így már útnak eresztjük.
Akármilyen nagy a hó,
célba ér a Télapó! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Télapó |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-12-04 19:25:02, vasárnap
|
| |
| |
Szuhanics Albert: Mikulások
Debrecen 2011. 11. 25.
Azt hiszik a gyerekek,
hogy Mikulás egy lehet.
Megmondtam én előre
bizony több van belőle!
Van Mikulás északon,
szánon jár a friss havon.
Szakálla nagy, s a hasa,
Rudolf a rénszarvasa.
De van nyári Mikulás,
ilyet lent délen találsz.
Őneki nincs csizmája
szandált húz a lábára.
Van az űrben Mikulás,
célja az űrállomás.
Felbukkanhat ő is ott,
szkafandere tűzpiros.
S van Mikulás mifelénk,
oly ismerős..., tudja ég!
Úgy éreztem, de fura..,
hogy hasonlít apura...!
Beszéli a nyelvünket,
jól ismeri nevünket
Hallottam is Esztitől,
nem jöhetett messziről.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Télapó |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 29
|
|
|
|
2011. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
467 db bejegyzés |
| e év: |
4538 db bejegyzés |
| Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 965
- e Hét: 12027
- e Hónap: 24703
- e Év: 258450
|
|
|
Offline
