Regisztráció  Belépés
aranyrozmaring.blog.xfree.hu
,,-Ne legyetek kishitűek! Mert tudom, hogy ezen múlik minden." Tóth Juli
1971.03.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Füle Lajos: De jó is újrakezde
  2011-02-27 10:24:59, vasárnap
 
  Füle Lajos: De jó is újrakezdeni!

De jó is újrakezdeni
az életet, naponta hittel!
Mosolygó szívvel veszteni
a tegnapot, mely rosszra vitt el,
s ahnnan meghozott a reggel.

A fáradság bilincseit
a hajnalok vígan ledobják,
pehelyként dobja föl a hit
a holnapok kőszikla-gondját,
s zászlóit az imák kibontják.

De jó is hálát mondani,
Érezni a kimondhatatlant,
Éhet és szomjat oltani,
Hol szüntelen terített asztal:
Az ige vár, táplál, marasztal.

De jó is frissen menni bölcs,
jó utakon, jó cél felé, míg
szívünkben, mint a jó gyümölcs,
új emberünk lassan megérik...
De jó így haladni - égig!
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Reviczky Gyula: Szeresd hazáda
  2011-02-27 10:17:04, vasárnap
 
  Reviczky Gyula: Szeresd hazádat!

Szeretni ezt a szép hazát
Korán kezdd, sose végezd.
Szeretni, mint szülő anyád',
Első rendeltetésed.

Ó, áldd meg minden porszemét
A drága honi földnek,
Melyen bölcsődet rengeték,
S amellyel majd befödnek.

Karod, főd, tetterőd, szíved
Honod' szolgálja váltig.
Büszkén hirdesd mindenkinek
Magyar voltod' halálig.

E hon, mely annyit szenvedett,
És mégis áll erősen:
Nagy és virágzó lehet
Egy boldogabb jövőben.

Sok százados küzdelmei
Erejéről beszélnek.
Munkára hát, s megérheti
A másik ezredévet.

S ha majd kelettől nyugatig,
Kárpátoktól Tiszáig,
Magyar nyelv zeng, magyar lakik,
S e haza felvirágzik:

E boldogabb, dicsőbb korért
Megáldja majd a múltat,
S mindazokat, kik honukért
Hevülni, tenni tudtak.

Szeresd hazádat, ó, szeresd,
Ne csak szóval, de tettel.
Büszkén és bátran emlegesd,
Hogy épül, nem veszett el.

Egy szív egy lélek hassa át
Aki e föld szülötte,
Hogy magyarnak lássák e hazát
A népek mindörökre!
 
 
0 komment , kategória:  Üzenet  
Gál Éva Emese: Űr úr
  2011-02-27 10:09:39, vasárnap
 
  Gál Éva Emese: Űr úr

A csillagok közötti űri csend
tartja össze, amit Isten teremt.
Most a fakoronákra nehezül,
s a nyári estét uralja az űr

szabadsága, a boldog végtelen.
Hirtelen része lesz minden jelen:
a szőlőlugas, tücsökcirpelés,
és az otthont körbeíró egész

világ, amelyben a szívünk dobog.
Rímeket hazudnak a csillagok
minden lüktetésünkre, ami fáj.
Dobogó nyári éjszaka a táj,

és mint a semmi, olyan céltalan.
A nyárnak is egyszer csak vége van,
s ahogy kihull belőle a jelen,
elsöpri az otthont a végtelen.

Szatmárnémeti, 2009. augusztus
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Homokba írd
  2011-02-14 11:00:23, hétfő
 
  Ipolyvölgyi Németh József
Jó tanács: Homokba írd

Bánatodat, panaszaidat a homokba írjad!
Ha fáj valami úgy akárkinek azt el ne sírjad!
Homokba írjad, a porba írjad a szíved bánatát.
Bármilyen nagy, az embernek azt ne mondjad!
A terhedet csendesen hordjad.
A mások bűnét, gyarlóságát a homokba írjad?
A megnemértést, támadásokat föl ne rójad!
A mester is így cselekedte azt.
Bár várta Őt a bús, nagy fakereszt,
Az asszony bűnét Jézus a porba írta.
Ő elfeledte, a szél meg elfújta.
Legyen az bármely szent igazság, mindig eltapossák;
Ha vérzik a szíved, azt mosolyogják.
Ezért ha égig ér a bánatod, ha könnyedet el nem
sírhatod!
Hordoznod kell, el kell, hogy bírjad!
Ha nem látják, hát homokba írjad!
Emlékeid, mik idekötnek, homokba írjad!
Mit kölcsön adtál önbizalmat, a porba írjad!
Így jóbarátod lesz a világ, de ínségben éhen veszni hágy!

Ám biztosan számíthatsz az Úrra!

Ezt márványba vésd! Ezt ne írd a porba!
 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Szabó Lőrinc: Nyitnikék
  2011-02-10 11:01:11, csütörtök
 
  Szabó Lőrinc: Nyitnikék

Alszik a hóban
a hegy, a völgy;
hallgat az erdő,
hallgat a föld.

Mikor legutóbb
jártam itt,
nyár nyitogatta
pipacsait,

a nyár nyitogatta,
temette az ősz;
és volt, aki vesztett,
és nincs, aki győz.

Lombnak, virágnak
nyoma sehol,
fekete csontváz
a fa, a bokor,

s halotti csipke
a díszük is,
az a törékeny
tündéri dísz,

mit rájuk aggat
éjszaka
fehér kezével
a zuzmara.

Alszik a hóban
a hegy, a völgy,
hallgat az erdő,
hallgat a föld.

Egyszerre mégis
rezzen a táj:
hármat fütyül
egy kis madár.

Háromszor hármat
lüktet a dala,
vígan, szaporán,
mint éles fuvola.

Az a fuvolás
a Nyitnikék!
Már kezdi is újra
az énekét:

kék füttyre mindig
'kvart' lefelé:
nem sok, de örülni
ez is elég.

Nyitni kék, fütyüli,
nyitni kék,
szívnek és tavasznak
nyílni kék!

Nyitni, de - nyitni,
de - nyitni kék!
Fütyülöm én is
énekét.

Nyitni kék, fütyüli,
nyitni kék,
a telet bírni
illenék!

Bírni és bízni
illenék!
Fütyül és elszáll
a Nyitnikék.

Nyitni kék!
- fütyülök utána
s nézek az eltűnő
madárra.

Nyitni kék, fütyülöm,
nyitni kék,
hinni és bízni
kellenék,

mint az a fázó
kis madár,
aki sírja, de bírja,
ami fáj,

akinek tele rosszabb,
mint az enyém,
és aki mégis
csupa remény.

Nyitni kék, indulok,
nyitni kék,
fog az én szívem is
nyitni még.

Nyitni kék! Ébred
a hegy, a völgy,
tudom, mire gondol
a néma föld.

Ő volt a szája,
a Nyitnikék,
elmondta a holnap
üzenetét:

a hitet, a vágyat
fütyülte szét,
kinyitotta a föld
örök szivét:

fütty-fütty-fütty, nyitni kék,
nyitni kék -
Nyisd ki, te, versem,
az emberekét!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Bella István: Mese a szóról és
  2011-02-05 11:25:17, szombat
 
  Bella István: Mese a szóról és a kőről

És egyszercsak hol-volt, hol-nem-volt élet.
Isten nem vette észre, még csak magára figyelt.
Nézte a kinti, s a benne megkettőződött rétet,
a fák-ikre, madár-ív tükre égi-földi jelt.

Azt hitte, örök osztódás sorsa minden.
Hogy ami ott kívül, az benne is örök.
Osztódik, születik Ő is itt benn.
S ha ott kinn megmozdul, benne is rúg a rög.

És akkor meghalt a szó. Világon túlra
hullt mindkét madár, a szálló és a talmi
árny: eggyé árvult a hang, hanga, láng és lángjel...

És mászva az atomok közt, a csillagokon átnyúlva
egymás szívszerinti arcát kezdte tanulni
kő-szájjal, durung kézzel Káin és Ábel.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Babits Mihály: Balázsolás
  2011-02-03 10:30:26, csütörtök
 
  Babits Mihály: Balázsolás

Szépen könyörgök, segíts rajtam, szent Balázs!
Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
s úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
Tél közepén, Balázs-napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon,
aki hozzád imádkozott
fölémhajolva, ahogy ott térdeltem az
oltár előtt, kegyes szokás
szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én
s ő se jól értett. De azért
te meghallgattad és megóvtad gyermeki
életem a fojtogató
torokgyíktól, s a veszedelmes mondulák
lobjaitól, hogy fölnövén
félszáz évet megérjek, háladatlanul,
nem is gondolva tereád.
Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is,
segíts, Sebasta püspöke!
Lásd, így élünk mi, gyermekmódra, balgatag,
hátra se nézünk, elfutunk
a zajló úton, eleresztve kezetek,
magasabb szellemek de ti
csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.
Nem sért ha semmibe veszünk
s aztán a bajban újra visszaszaladunk
hozzátok, mint hozzád ma én
reszkető szívvel... Mosolyogj rajtam, Balázs!
ki mint a szepegő kamasz,
térdeplek itt együgyű oltárod kövén
mosolyogj rajtam, csak segíts!
Mert orv betegség öldös íme engemet
és fojtogatja torkomat,
gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm
zihál, s mint aki hegyre hág,
mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel,
kifulva, akként élek én
örökös lihegésben. S már az orvosok
kése fenyeget, rossz nyakam
fölvágni, melyet hajdan olyan megadón
hajtottam gyertyáid közé,
mintha sejtettem volna már... Segíts, Balázs!
Hisz a te szent gégédet is
kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány
kivégzett: tudhatod, mi az!
Te ismered a penge élét, vér ízét,
a megfeszített perceket,
a szakadt légcső görcseit, s a fulladás
csatáját és rémületét.
Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
okos felnőtt! Te jól tudod,
mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall
még az Isten jósága sem,
a mit ér az élet... S talán azt is, hogy nem is
olyan nagy dolog a halál.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Juhász Gyula: Ámen
  2011-02-01 10:43:29, kedd
 
  Juhász Gyula: Ámen

Majd elmúlok szelíden, mint egy álom
És följárok bús téli éjszakákon.
A magyar bánat szenderét virrasztom
S kopogtatok a túlvilági ajtón.
A magyar Istent kérem csöndesen meg,
Hogy irgalmazzon árva nemzetemnek
S véremnek bíborából lesz kelendő
Az új hajnal, a boldogabb jövendő
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Február
  2011-02-01 10:32:48, kedd
 
  Tőkés István: Hétköznapok - ünnepnapok
(részlet)

Az egyházi év és az ünnepek - Február
Az egyházi kalendárium szerint a februárban kezdődő vasárnapok már a húsvétra néznek, tehát nem visszafele a karácsonyra, hanem előre a húsvétra. Vége a karácsonyi ünnepkörnek. Ez a hónap egyházilag a Böjtelő hava, illetve - Bod Péternél - a böjt előhava.

A februári időt azért hívják Februárnak (Halak hava), mivel a fabruare latin szó ,,annyit tészen, mint megszentelni, megtisztítani... Ez volt szentelve (a pogányoknál) Februárnak, a tisztaság istenasszonyának, akit tisztelnek a gyermekszülő asszonyok, hogy őket természeti tisztátalanságokból megszabadítaná."
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2011.01 2011. Február 2011.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 9 db bejegyzés
e év: 80 db bejegyzés
Összes: 951 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 67
  • e Hét: 878
  • e Hónap: 2099
  • e Év: 43949
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.