Regisztráció  Belépés
bzsuzsanna.blog.xfree.hu
"Az emberek kevésbé szégyellik bűneiket, mint gyengéiket és hiúságukat!" - La Bruyere L. Burda Zsuzsanna
1943.02.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
Február 28.
  2011-02-28 21:24:34, hétfő
 
  Február utolsó napja van. Bátyám születésnapja: 73-éves. Agilis, folyamatosan rendezgeti a kertjét,
mert az a mindene. Erején felül dolgozik, de nem lehet őt leállítani, mert ugyanaz a vér folyik ereiben mint az enyémben is. Nekünk mindig tenni kell valamit, mert a válaszunk:Ha nem tervezzük meg a napjainkat, ha nem teszünk érte, hogy tovább lépjünk - akkor miért vagyunk?

Három képet vázlatoltam, így tudom minden napra van dolgom.Fontos, hogy megtervezzem a napjaimat, mielőtt elalszom átgondolom a holnapomat. Azt gondolom így egész az életem.

Tudom reggel megint egy új "lapra ébredek" ami üresen néz majd vissza rám!

Március elseje a remény, hogy a tavasz itt topog az ajtóm előtt! Már a madarak is ritkábban jönnek az etetőhöz, találnak magokat a bokrokon, a természetben. Ma szép napsütés volt, végig sétáltam a városon. Sajnáltam, hogy nincs még plébánosunk, Vilmos atyára gondoltam, amikor elmentem az étterem előtt ahol gyakran ebédelt, én is odajártam, s most üres az asztal a sarokban ahol ülni szokott.
Mindenki elmegy egyszer, cserélődnek az arcok.


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
ARCOK című könyvemből.
  2011-02-27 20:41:50, vasárnap
 
  Lévai József operatőr, fotós.

1971 őszén feltünt egy kisfiú Mosonszentjánoson. A Páncél házaspár, akik már túl voltak a középkorúságon, gyermektelenek voltak, ezt mindenki tudta róluk. Azt is tudtuk, hogy Irénnéni nagyon szeretett volna gyereket, de neki nem adatott meg az anyaság. Amikor kézenfogva megjelent egy mosolygós, kedves fekete kisfiúval többen is meglepődtünk. Ki lehet ez a fiú és honnan került Irénénihez?
Óvodába is beíratták, majd az iskolások között is láttuk, a mindig kedves alkalmazkodó Józsikát. Mert Irénnéninek, mindig Józsika, vagy ,,kisfiam" maradt.
Azóta eltelt 37 év, Józsi itt él köztünk, a városunkban úgy mintha az idők kezdete óta hozzánk tartozna. 2008. szeptember 11-én 40-éves lesz, talán a születésnapján köszönthetem, ezzel a könyvvel, aminek egyik szereplője Lévai József. Felkerestem otthonában, hogy meséljen az életéről, mire és kikre emlékszik gyermekkorából.
- Hogyan kerültél Jánossomorjára?
- Győrben születtem, 3-éves koromban kerültem nevelőszülőkhöz Jánossomorjára. Nagy szerencse az életemben, hogy éppen ide irányított a sorsom. Már óvodába itt kezdtem járni, majd az általános iskolát is itt végeztem el. Ötvenévesen vállalt a nevelőanyám, mert neki nem volt saját gyermeke. Úgy gondolom most már felnőttként is, hogy kölcsönös szeretetben telt az életünk.
- Nem érezted hiányát az igazi szüleidnek? Irén mamától mindent meg kaptál, amit egy szülő adni tud?
- Azt gondolom, érzem, hogy mindent megadott, mindenek felett jó anya volt. A faluban is tisztelték Anyámat, hogy ilyen idős korban kicsi gyermeket vállalat. Másokhoz is mindig kedves volt, sok finom süteményt, rétest sütött, abból a környezetébe mindenkit megkínált. A barátaimat, osztálytáraimat is kedvelte, de engem igen nagy féltéssel nevelt. Emlékszem, hogy mindig fogta a kezem. Most, hogy már nem él még mindig érzem a kezét, hallom a jó tanácsait.
- Tudta, hogy mire van szüksége egy kisfiúnak? Megismerte az érdeklődési körödet, tudott segíteni a tanulásban?
- Azt hiszem, ösztönösen érezte, mire van szükségem a fejlődéshez, igazából nagyon egyszerű asszony volt. Ez az egyszerűség párosult az ő szívével, lelkével, mindenben benne volt. Olyan játékokat kaptam alkalmakra ajándékba, amelyek logikailag is fejlesztettek. Arra is odafigyelt, hogy az ajándék hasznos is legyen, és hosszútávon használhassam. Így kaptam meg egyik karácsonyra a ,,Rubin kockát" ami minden gyerek vágya volt. Kaptam kifestőkönyveket, színes ceruzákat, grafitceruzát. Tizennégy évesen kaptam az első fényképezőgépet, Cmena tipusu gép volt. Még akkor nem érdeklődtem a fotózás iránt, nem én kértem a fényképezőgépet, Anyám vette nekem.
- Volt olyan alkalom, ami emlékezetes maradt, mikor használtad először a gépedet?
- Nyolcadik osztályos voltam, az első iskolai kirándulásunkra elvittem magammal. Esztergomba már ezzel a géppel fényképeztem az osztálytársaimat. Nagy élmény volt látni az első képeket.
- Milyen iskolába folytattad a tanulmányaidat a nyolc általános után?
- Mosonmagyaróváron a szakmunkásképzőben, mint ács, állványozó végeztem. De ezt megelőző nyáron majdnem másként alakult a továbbtanulásom. Sipka Lajos nálunk festette a lakást, ő szobafestő volt. Ott összebarátkoztunk, a nyári szünetben magával vitt dolgozni, így kerestem egy kis pénzt is. Gondolkodtunk a festőszakmán, aztán mégis másként alakult.
- Az iskolán belül is én lettem a fotós, az MTH- rendezvényein is én fotóztam, meg a KISZ-ben is.
- Hol kezdtél dolgozni a szakmunkás bizonyítványod megszerzése után?
- A Győr- Sopron megyei Építőipari Vállalatnál /GYÁÉV/ - nél, kezdtem dolgozni, innen mentem katonának. Az egész katonaidőm alatt fotóztam, én készítettem a fényképeket a katona igazolványokba.
- Hogyan érezted magadat a katonai évek alatt?
- Én nagyon jól éreztem magamat a katonaságnál. Őrmesterként szereltem le. Szívesen maradtam volna tovább - szolgálatos katona. De Anyura voltam tekintettel, ő nem akarta, hogy katona maradjak, nagyon féltett. Miatta leszereltem és hazajöttem Jánossomorjára. Ezután visszamentem a munkahelyemre, ami akkor még, a GYÁÉV volt.
- Úgy tudom, dolgoztál Németországban is. Hogyan kerültél oda?
- 1993-ban kimentem egy magyar cégen keresztül Németországba, házakat, készházakat építettünk, 1995-ig.
- Amikor hazajöttél, mit kezdtél magaddal?
- Sok gondom volt ez miatt a pár évi külföldi tartózkodásom miatt Anyámmal. Állandó vitánk volt, nem akarta, hogy kimenjek állandóan aggódott. Talán attól is félt, hogy elidegenedünk egymástól.
- Németországi munkám alatt vettem az első videó kamerámat, ezzel már Németországban kezdtem az első filmezést.
- Itthon, hol tudtál ezután munkát találni? Igazából a fotózás, a filmezés lett a hobbyd, az életed. Közben a könnyűgépkezelői szakmunkás bizonyítványt is megszerezted.
- A Dr. Ötkerhez mentem itt helyben dolgozni, azután a Szakretthez, majd a LEIER cégnél helyezkedtem el, ahol már öt éve folyamatosan dolgozom.
- Beszéljünk a fotózásról! Milyen szinten művelted?
- Megtanultam az előhívást, amatőr szinten családokról filmet készítettem, születésnapokra, esküvőkre kaptam meghívást, osztálytalálkozókra, katonai eskükre is hívtak.
- Mióta dolgozol, a Jánossomorjai TV-nél? Hogyan kerültél oda?
- Az akkori szerkesztő, Lőrincz György hívott meg először egy összetett megbeszélésre, ahol felvállaltuk a feladatokat. Mindenkinek volt munkája, akkor állt össze az akkori stáb.
- Jelenleg milyen feladatokat látsz el a JTV- nél?
- Sport, fotózás, élőműsoroknál operatőri feladatokat, nagyobb eseményeknél, élőműsorok felvételekor ahol többkamerás felvételt kell alkalmazni.
- Szereted ezeket a TV adta munkalehetőségeket?
- Igen nagyon szeretem. Szívvel, lélekkel vállalok el minden rám bízott feladatot, ami a TV-ről, a kameráról szól.
- Milyen a kapcsolatod a mostani stábbal?
- Mindenkivel jó a kapcsolatom, nagyon szeretek velük együtt dolgozni.
- Mit szeretnél még elérni az életedben?
- Jó munkahely, és jó anyagi háttér, ami biztonságérzetet ad, ezek nagyon fontosak. Céljaim és álmaim vannak, voltak, eddig sikerült őket megvalósítani.
- Szerencsés embernek tartod magad?
- Igen ezt őszintén mondhatom, biztos vagyok abban, hogy a Jánossomorján élő emberek szeretete, elfogadása vezérelte utamat. Ha nem ide kerülök, nem az Anyámmal élek, aki felnevelt, aki a jóra, a szépre és az emberségre tanított akkor talán én is elveszek, mint azok a gyerekek, akikért senki sem nyújtott kezet. Elmondhatom, hogy életem során akivel, akikkel a sorsom összehozott Jánossomorján, mindenki elfogadott, mindenki barátsággal fordul felém, de ez részemről is kölcsönös. Itt érzem, hogy otthon vagyok.
- Őrzöl emlékeket?
- Megőrzök mindent, amit kaptam életemben, a legapróbb tárgyaknak is jelentőségük van. Őrzöm Sipka Lajos bácsitól kapott karórát, egy festményt, amit tőlük kaptam. Könyveket és ajándékokat. Anyámtól mindent megőriztem, a kézitáskáját, amit mindenki ismert, mert mindig vele volt, a benne levő tárgyait is őrzöm. A poharát, amiből a vizet itta, és gyógyszertartóját is.
Minden héten kimegyek a temetőbe, friss virágot viszek a sírjára, amit gyakran a kedves szomszédjaimtól kapok. Őrzöm még Anyámtól maradt barátságokat, ismerősöket, akik miatta fogadtak el.

Az interjú kötetem második szereplője Lévai József, akit Nektek, Önöknek bemutattok. Józsi azért került ismét a szemszögembe, mert eljött a születésnapomon. Egy keretezett fotót szorongatott a kezében, mégpedig az interjú kötet boritóján szereplő "Hansági táj" ról. Néha meglátogat, egy- egy jólsikerült fotósorazatát elhozza, hogy lássam mivel foglalkozik éppen. Így került hozzám:Jánossomorja képekben, majd a Duna és a Hanság című sorozata. Őrzöm és alkalmanként felhasználok egy- egy képet az írásaimhoz. Lévai József úgy érzi, hogy neki mindíg bizonyítani kell, az elfogadásért, már nem érzi annyira, mint gyermekként érezhette, amíg volt egy ember, aki fogta a kezét.
Amikor megvette az új kerékpárját, kismotorkerékpárt is vett összespórolt pénzéből, mindíg az első útja hozzám vezetett, hogy megmutassa munkája eredményét. Kérdeztem mit adhatnék én neki azért a szép hansági fotóért:- Egy A/4-es papírt fogott a kezében, majd átnyujtotta -
- Ha megfestené a MAMÁT nagyon örülnék, nekem semmi más nem kell.- mondta Józsi.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Tüzifa:
  2011-02-25 12:51:12, péntek
 
  Írok arról, hogy hányszor csapnak be a kiszolgáltatottságunk miatt azok a kereskedők, alkalmi tüzifa lerakatok, akikhez kénytelenek vagyunk tüzelőért fordulni. Mégsem "csak" ők a hibásak ebben:

Mindegy kitől vesszük?

Egy példa: m3/+ 4.000.-FT mert konyhakész állapotú + 21.200.-Ft =25.200.-Ft + 25% Áfa az 4.545.-FT összesen=29.745.-Ft állítólag ingyen szállítva. Ez egy m3 ára. Mázsára ez mennyi? Azt csak a Jó Isten tudná megmondani! Nagyon kevés.
A nyugdíjam 50.-ezer Ft/hó. Ez a fa mennyiség nem elég egy hónapra, így két m3-t kell vennem ha egy hónapig nyugod akarok lenni a tüzelő felől. A közüzemi számlákat már kifizetni nem tudnám, ha nem lenne gyerekem, unokám, akikre szorulhatok. Szégyenlem ezt a kiszolgáltatott helyzetemet.
Szégyenlem, hogy már nem én vagyok az, aki segíteni tud a családján.

Nem mindenkinek van gyereke, unokája, és még olyan ,akikre számíthat a nagyon szorult helyzetében. Az sem az én szégyenem, hogy ennyi a nyugdíjam. 15-éves koromtól dolgoztam 58-éves koromig. Azután is fizettem mindenféle hozzájárulást, adót, még 8-évig, mert szellemi foglalkozású voltam. Ezek évek után ugye már nem jár semmi, én fizettem, de nem kaptam semmit, a nyugdíjam maradt a minimál.
Minden iskolát, amit elvégeztem magam finanszíroztam, mert mindet munka, gyerekek, család mellett végeztem. Nem panaszkodom, ezek tények! Belekényszerített az a "valóság" aminek élet lehetne a neve, de ez csak vegetálás, küzdelem és kiszámíthatatlan jövőkép.



 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Egy vers hozzám:
  2011-02-23 18:53:25, szerda
 
  Egy barátomnak

Távol arcod, míg gondolatban
megsimítom. Beszélgetünk.
Ki van jobban egyedül:
magam, vagy te talán?
Segíteni vágyom szíved
bánatán. Bár ez banális
és szégyellni is való - talán.
Mit adhatok én, kiben
fulladoz most a szó, s a tárgyak
fénykörén képzelni arcod
nem megfogható.
Nem adni most, - rendezni
kell: hitet, gondolatot -
szelíd égi fénnyel,
s a magány rejtett ajtaját - neked-
virágfüzérrel ékesítni fel.

Írta: Szekeres Mária (Az Aranypor szerkesztője)
2011.02.13.

Köszönöm! Marika

Marika tudta, hogy ikonokat festek ismét, azt is tudja, hogy ilyenkor nagy a csend az alázat bennem.
Benne vers született!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Előre az időben:
  2011-02-23 18:46:37, szerda
 
  Májusi ölelés...

Tiéd minden erő
még nálad a fény
akár...
osztogasd, vagy
nyújtsd kezed!
Tiéd a Föld
a rengeteg.
Szórhatod szerte...
a csillagszóró ébredést,
akár egy májusi
ölelést
Burda Zsuzsanna , (saját versem)

Ne zúgjatok harangok

Szárnyaló édes
szép napok
engem el ne hagyjatok!

Ne zúgjatok harangok!
Olyan szép míg
csend vagytok.

Kedvesemmel hófehéren
szép csendesen
álmodunk.
Burda Zsuzsanna,( saját versem.)
2009. december


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Születésnapomon!
  2011-02-23 00:17:34, szerda
 
  Mindenkinek megköszönöm, aki a születésnapomon meglátogatta a blogomat, mindenkinek, aki bármikor is idefáradt és elolvasta írásaimat, verseimet! Azoknak, akik kedves saját összeállításaikat, videót, képeket, vagy verseket küldtek nekem!
Köszönöm, hogy a születésnapomon is velem voltatok kedves Barátaim!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
(1754-1824) örökértékű!
  2011-02-20 14:23:50, vasárnap
 
  "Némelyek csak a nyugalomban lelnek tevékenységet:
mások pedig csak a mozgásban lelnek nyugalmat"
JOSEPH JOUBERT
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szép napom volt!
  2011-02-19 21:14:37, szombat
 
  Gyönyörű napsütésben indultunk Dunakilitire a Sári Csárdába. M.óváron átültem lányom kocsijába és Ő vitt az ünnepi ebédre.
A meglepetés nem maradt el:- Bianka az unokám, aki ugyancsak a Csárdában dolgozik az asztalunkhoz jött, ahova előtte a Séf kísért minket, és átnyújtott egy gyönyörű csokrot, egy képeskártyát az összes dolgozó, a vezetőség nevében. Meghatódtam, mert nem számítottam erre a gesztusra. Nagyon jólesett!
Az asztalunk egyik legkedvesebb asztal volt az ablaknál, mert a rálátást a Dunára biztosította, ami ott van pár lépésre tőlünk. Az általunk rendelt ételek finomak és élvezetes ízekkel voltak feltálalva esztétikusan. Nekem ez nagyon fontos, mert én az otthonomban is szeretek minden étkezést emlékezetessé tenni.
A pincérünk előzékeny, türelmes volt, minden kérésünket azonnal teljesített. Még mosolyogni is tudott, pedig teltház volt. A Séf viszont minden vendéggel személyesen foglalkozott, minden igényt
a legnagyobb odafigyeléssel oldott meg.
Volt ideje engem külön köszönteni a születésnapom alkalmával. Ez is nagyon jóleső érzés volt, még azt is megemlítette, hogy követik az interneten az írásaimat, képeimet megnézik, amikor felrakok egy-egy új képet.
Nagyon szép délutánt töltöttünk a Sári Csárda családias környezetében! A kévéjuk nagyon finom, az aromája élvezhető volt. Én egy ínyenc vagyok, mindíg keresem a legjobb kévézó helyeket.
A mákos palacsinta, még "Sirilla ajánlása óta" az egyik kedvenc desszertemmé vált. Ezért most is azt kértem, forró meggyel és vaníliafagylalttal tálalták, ami egy csodálatos ízharmóniát adott a mákos palacsintának, én itt kaptam először ezt finomságot tetézve az ízekkel.
A Sári Csárda télen is nagy élmény, az egész környezete harmonikus nyugalmat sugárzó. Ez a hely ahol mindig találkozhatunk barátainkkal, családi ünnepek alkalmával nagyon kedves helyet biztosit egy meghitt délután eltöltésére. Nyáron viszont lenyűgőző a Duna közelsége, a sok vizimadár látványa. Egy séta a vízparton a parkon át, ami a csárdához tartozó Hotelhoz vezet a gyermekek játszótere látványától is jókedvre csábító gyönyörű környezetben.


 
 
1 komment , kategória:  Általános  
SáriCsárda Dunakilitin.
  2011-02-19 09:11:21, szombat
 
  Meghívott a lányom Mártikám a Sári Csárdába ebédelni, név és születésnapom alkalmából.
Szeretem azt a helyet, a Duna közelségét, nyáron szinte a teraszról lógathatom a lábamat a vízbe.
Szigetköz annyira közel áll hozzám, távolságban is közel van.
Írtam nagyon fiatalon verset a névnapomra, külön a születésnapomra is. Aktualitását veszítette mindkettő, hiszen az idő elrohant, és rohan és rohan. Nagyon itt kell élnünk a jelenbe, nem gondolva mi lesz holnapután, ha múltunkon siránkozunk nincs időnk élvezni a jelen apró szépségeit.

Én imádom a kis cinkéket amikor az etetőbe jönnek keresni az elességet, minden nap rakok napraforgó magot, vagy diót vágok össze apróra, hogy ne jöjjenek hiába. A boldogság apró részecskékből tevődik össze, de mindíg keresni kell, hogy tovább tudjunk lépni. Nekem folyamatosan keresni kell, mert ha nem találok a gondolataimba a boldogság morzsáiból, azonnal azt érzem miért is vagyok?
Terveimben a jövőre nézve van mit megvalósítanom. A tél múlásával a gondolataink is világosodnak, azután fényt kapnak.
Kívánom mindenkinek, aki a Halak jegyében született, esetleg még Zsuzsannának is keresztelték, hogy találja meg az örömöt, a boldogságot az életében. Az apró öröm is öröm, ha még boldogsággal is párosul, akkor nincs minn keseregnünk.

Emlékeim csak rezzenések...

Emlékeim közé
arcodat, tekinteted
még nem tenném,
Mely kutatva téved
Egy-egy lány szemén.

Emlékeim közé
nem tennélek:
Még nem éreztem
az ölelésed.
Álmomban voltál
csak nekem.

Emlékeim tépett
rezzenések,
Átsuhanók a hajnalok.
Arcod, közéjük
nem valók.

Mert ébredő
a régi kép!
A vasútállomáson
átsuhanó
egy- egy gyorsvonat...

Az árnyékok bennem
egyre nőnek,
sodródnak benne emberek,
A vonatok zajában
e néma érzés
halvány lett, elveszett.

Sok év telt el:
Mert az évek mennek,
Üres volt aztán az állomás.
Sokáig álltunk egymással
szemben:
Égetett e néma vallomás.

Emlékeim suhanva mentek:
Az arcod néha elveszett.
Múltak az évek:
A sodrásban egy régi képet
keresek.
L. Burda Zsuzsanna

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Patkány vagy Ember...
  2011-02-17 10:57:55, csütörtök
 
  Lefejezett patkányok agyában mérték a "halál hullámait!" Mérték azt már emberekében is, ki hiszi el, hogy nem. A Velencei Dozse lefejezése után, fia két keze közé fogta Apja fejét és kérdéseket tett fel neki. "Kik voltak azok az összeesküvők Apám, akik miatt ólomkamrába sínylődtél? Sorolom azok nevét, akik a listámon vannak, amikor a bűnösök nevét mondom jelezd egy pislantással, hogy tudjam kik azok, akik részese az összeesküvésnek, hogy megboszulhassam halálodat!
Marinó felolvasta a listát, feszülten figyelte az arcot, Apja szemét, hogy tudja strigulázni a bűnösök nevét. Megtörtént: a lefejezett király felelt egy- egy pislogással, amikor elhangzott a bűnösök neve egyenként. Történt ez a lefejezés után egy órával."
Olvastam mindezt: "Egy Velencei rémes éjszaka" című regényben. Mindössze 15-éves voltam, ez tiltott könyv volt számomra a bátyám könyvespolcán. Minden este levettem a polcról és az ágyamba a takaróm alatt elemlámpánál olvastam egy- egy fejezetet. Tényleg rémes volt a regény minden pillanata, érdekfeszítő és számomra sok relytéllyel. Egyetlen napra sem felejtettem el a történetet. A lefejezést és" Apa- Fia közti párbeszédet" Szemkontaktust. Mennyi volt ebből az igazság? Elképzelhető, hogy nagyon sokminden. Talán a patkányok kutatása egyszer elvezet ehhez az igazsághoz is.
Nekem ebben az egészben az tetszik igazán, hogy az "agykutatók" saját agyműködésükkel sincsenek tisztában. Ha egy életen át figyelnék saját reagálásukat, az intuicióikra (ha van nekik)
ha minden rezdülésük miértjére, talán kicsivel előbbre járnának eme bizar érdekfeszítő, senki által nem bizonyított tudományághoz. Én egyszerűen csak kiváncsi vagyok, a kiváncsiságomat viszont azzal elégítem ki, hogy nagyon figyelem magamat, meg másokat is minden megérzésem,érzékenységem kiaknázásával a végére járok annak, mi miért történik úgy ahogyan. Ennek birtokában tettem szert rendkívüli gyűjteményemre, amikor ezeket a megfigyeléseimet lejegyeztem, jegyzem folyamatosan. Amikor arra a pontra érek, hogy meg akarom osztani ezeket a megfigyeléseimet másokkal, megosztom.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
2011.01 2011. Február 2011.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 21 db bejegyzés
e év: 260 db bejegyzés
Összes: 1996 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 206
  • e Hét: 1528
  • e Hónap: 8368
  • e Év: 108845
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.