Regisztráció  Belépés
joetoth.blog.xfree.hu
pax Tóth József
1937.09.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Szerzetestöl9/Th.Merton/138
  2011-02-27 15:24:53, vasárnap
 
  Emberi erök békés egybefonódása az igaz életet élökben.
Azokban, aki leginkább élnek - és ezért leginkább azonosak önmagukkal -, a testi élet alárendelödik a bennük lakozó magasabb létezésnek. A testi élet csendben aláveti magát a lélek sokszorosan böségesebb elevenségnek, amely minden mértéket és megfigyelést fölülmúló magasságban él. Ezért az emberben az igaz élet jele nem a féktelenség, hanem a fegyelem, nem a forrongás, hanem a tisztánlátás és a rendezettség, nem a szenvedély, hanem a józanság, amely minden szenvedélyt megtisztít és felemel a misztika tiszta mámorához. Itt nem önkényes és zsarnoki fegyelemre gondolunk, amelyet bensö erkölcsi szempontok diktálnak - hívják akár "felettes én-nek" vagy farizeusi lelkiismeretnek: ez az ember eröinek harmonikus összhangba hozatala, törekedve legmélyebb, rejtett lelki képességei felismerésére. Nem arról van szó, hogy az ember egyik része fegyelmezi a másikat, hanem arról, hogy az ember összes eröi az igazi én tökéletes megvalósításának egyetlen békés intuíciójába fonódnak össze, ami az ember lelki önazonossága./Thomas Merton szerzetes /+1968. Bangkok /


 
 
0 komment , kategória:  Merton,Thomas  
Szerzetestöl8/Th.Merton/137
  2011-02-24 15:32:18, csütörtök
 
  A szerzetes hagyományok elmélkedö-,békés megismerésének értékeiröl.
Meg vagyok gyözödve arról, hogy most már nem csupán lehetséges és kívánatos, hanem a huszadik századi ember sorsa szempontjából az egyik legfontosabb feladatunk az a mélybe hatoló érintkezés, amely átlép azokon a korlátokon, amelyek eddig elválasztották a különbözö vallási és monasztikus hagyományokat.
Egyáltalán nem hiszem, hogy földrengetö, látványos eredményeket kellene várni, még azt sem, hogy bármiféle nyilvánosság kívánatos volna. Ellenkezöleg, meggyözödésem szerint ennek a kicserélödésnek a valódi monasztikus atmoszférában kell végbemennie: nyugodtan, józanul, ráérösen, tisztelettel, elmélkedve, elzárt békében. Biztos vagyok abban, hogy a nem-sietésnek és a türelmes várakozásnak úgynevezett "ázsiai" hagyománya most elöbbrevaló, mint a nyugati szenvedélyes törekvés a közvetlen és látható eredményekre. Ezért mindennél fontosabbnak tartom az olyan nyugatiak számára, mint én magam is, hogy azt a keveset, amit tudnak, Ázsiában tanulják meg Ázsiáról. Azt hiszem, nem elég pusztán felületes riportokat készítenünk az ázsiai hagyományokról, hanem élnünk kell ezeket a hagyományokat és elmerülnünk bennük, lehetöleg úgy, hogy a maguk hagyományos környezetében próbáljuk megélni öket.
Fölösleges hozzátennem, hogy szerintem eljutottunk a vallási érettségnek arra a (régóta kívánatos) fokára, amelyen megvalósítható az, hogy valaki tökéletesen hüséges marad a maga nyugati keresztény monasztikus elkötelezettségéhez, s a mélységekben mégis tanul valamit a buddhista vagy hindu aszkétikus fegyelemböl és tapasztalatból. Hiszem, hogy egyikünknek-másikunknak erre vállalkoznia is kell, azért, hogy javíthassunk a saját szerzeteséletünk minöségén és segíthessük azt a monasztikus megújulást is, amely megkezdödött a nyugati Egyházban./Thomas Merton szerzetes /+1968.Bangkok /

 
 
0 komment , kategória:  Merton,Thomas  
Online lelkigyakorlatból16/136
  2011-02-22 13:39:47, kedd
 
 



Békesség Jézus jelenlétének,hivásának napjainkban átérzéséböl.
A szentírási szakaszokban, amelyeket a héten olvasunk, az Evangélium írói több különböző meghívást mutatnak be nekünk. A hét folyamán engedjük, hogy be- és kifelé folyjanak tudatunkban ezek a meghívások. Bármikor,imádságos lélekkel elképzelvén ezeket a színhelyeket, gazdagítják a hetünket. Beléphetünk ezekbe a jelenetekbe, hogy lássuk, halljuk, átérezzük ezeket a hívás-és-válasz drámákat.
A hét igazi ereje abban a képességünkben van, ahogyan Jézusnak a napjainkban való jelenlétét egyre inkább érzékeljük. Amint felkelek, készülök a napomra, elmegyek dolgozni, emberekkel találkozom, szüneteket tartok,tömérdek érzelmet tapasztalok meg, hibázom, harcolok a lelkesedésért, együttérzésre találok lehetőséget, kemény döntéseket hozok, megtapasztalom a szeretet és a szeretettség örömét, majd hazatérek aludni hálás imával - egész napomban - érezhetem Jézus valóságát, aki hív, hogy tartsak vele az "Igen" kimondásában.
Megtapasztaljuk e lelkigyakorlat hatalmát. A szüntelen imádság azért a kegyelemért, hogy még bensőségesebben megismerjük Őt, hogy még mélyebben beleszeressünk, és hogy vonzódjunk az életéhez még teljesebben, valóban megváltoztatja az életünket. A szeretet megváltoztatja választásunk módját, mivel a szeretet
megváltoztatja azt, amire vágyakozunk. Minél inkább beleszeretünk Jézusba, annál inkább szeretjük, amit Ő szeret.
Növekvő vágyunkká lesz, hogy Vele legyünk.

Azt mondják, hogy az utánzás, imitáció a legmagasabb formája a dicséretnek. Ez a kijelentés egészen igaznak bizonyul,ahogy haladunk ebben a hétköznapi lelkigyakorlatban. Megtapasztalván Jézus irántunk érzett szeretetét, és ráirányítván figyelmünket a születésének és az életének eddigi részleteire, azt kérjük: "Uram, segíts nekem, hogy veled legyek, hogy utánozzalak, lemondásban és szeretetben."
Növekszünk ebben a követésben. Vágyunk, hogy Jézussal legyünk, átalakítja az életünket. Egyáltalán nincs olyan vágyunk, hogy lázadjunk Isten ellen. A szeretet, amelyet szívünkben érzünk, kiűzi önző vágyainknak jó részét.
Szemünket Jézusra szegezve nagyon valószínűtlen, hogy súlyos bűnbe esnénk.
A szeretet végül még inkább átalakítja szívünket. Idővel átvesszük a másik vágyait. Nem csak az önző lázadás távolodhat el az életemtől, de egy sor más dolog is, amelyet természetszerűen jobban kedveltem, kevésbé fontossá válik.

A szeretet, amely állandóan növekszik, mélyebb és mélyebb egységet kíván. Azt mondják, hogy idősebb párok, akik egész életükön keresztül mélyen szerették egymást, megérzik egymás szükségét - ha valamelyik beteg, a másik jobban szeretne inkább beteg lenni, mint látni a másikat szenvedni tőle. Megszabadulván korábbi lázadó vágyainktól, sőt korábbi választási preferenciáinktól is, növekedhet a teljes egységre való vágyakozás. A szeretetben
meg akarjuk tapasztalni, amit a másik. Ha a másik, akit szeretek, szegény, szenved vagy elutasított, többé nem akarok félreállni, mintegy megvédeni magam e tapasztalattól. Természetessé válik számomra a kapcsolatunk részeként látni a szegénységet, szenvedést vagy elutasítást. Egyszerűen ott akarok lenni azzal, akit szeretek. Minél jobban látom Jézus odaadását Isten nagyobb dicsőségéért és mások szolgálatáért, annál jobban vágyom, hogy a szerető Isten kezébe essek,miként Ő tette. Ahogy látom szegénységét és önátadását, én is ezt akarom. Amint látom őt, megfosztván az elismeréstől és vágyaiban megtisztulva, én is ezt akarom. S amiként teljes életét átadja az Isten akaratának, ebben is egy vágyom lenni vele.

Ezekben a napokban Jézus megnyilvánulásait vesszük fontolóra. Szent Ignác meghívja azokat, akik végzik a lelkigyakorlatokat, hogy úgy legyenek jelen Jézus életének eseményeiben, hogy hagyják, hogy azok az események szinte megtörténtté legyenek a saját életünkben. Annyira ott vagyunk, hogy hallgatjuk és figyeljük ezt az emberré vált Istent, amint köztünk jár teljes emberi mivoltunkban.
Miután megkísértette a Gonosz lélek, Jézus sétált a parton, és meghívta a két halász-csoportot. Kétségtelenül annyira vonzó volt, hogy a halászok otthagyták korábbi megélhetésüket, hogy azt az új életet élhessék, amely új értelmet, célt adott nekik. Jézus mint világosság jött, és itt megvilágosítja első négy követőjét. Ők pedig meghozták a kezdeti döntést, , hogy a fényben maradjanak.
Miként korai követői kiderítették, hogy a fényben tartózkodni, megvilágosodni túlságosan ragyogó lehet, úgyhogy időnként a kétség, az ellenállás és saját kétségeik árnyékába sodródtak. Jézus válasza mindig bátorító felhívás volt,hogy visszatérjenek és megújuljanak. Tanításai és a tanítványaival való törődése által Jézus megmutatta, ki is Ő, és kik ők. Ez megújuláshoz vezet, és végsőként oda, hogy az ember hozzáformálódjon ahhoz, aki annyira tisztelte, hogy engedte elkalandozni.
Jézus jelei és megnyilvánulásai az életét kipróbálásra érdemesnek mutatták. Ezen a héten és a következőkön arra vagyunk meghívva, hogy lássuk Jézusnak ezeket a gesztusait olyan módon, hogy magunk is még inkább fontolóra vegyük saját megújulásunkat és Őhozzá formálódásunkat. Ő nem valahonnan fölülről hív bennünket, hanem mellettünk,mögöttünk áll. Különös, titokzatos módon magunk előtt látjuk, de a hátunk mögül hív. Ő annyira tiszteli szabadságunkat, hogy megengedi a különböző utakat, és figyel és követ. Tehát itt van ez a Jézus, akit azért figyelünk,hogy kövessük, és aztán Ő követi a mi választásainkat, döntéseinket, és figyeli, hogyan nyilvánulhatna meg még
szeretőbb módokon, hogy bizonyítsa hűségét irántunk.
Imádságunkban ezen a héten azt próbáljuk tudatosítani, amiket Jézus az első követői életében cselekedett.Eleget láttuk útjait, amelyek vonzottak, hogy egyet-mást változtassunk az életünkön, hogy ezek által más emberek megláthassák az Ő útját rajtunk? Mint korai követői, mi sem leszünk tökéletesek abban, hogy megmaradjunk tanításainak ragyogásában. A fényből való ki- be mozgásunk által követjük őt, és ez az, amiért Ő is követ bennünket
tisztelettel és részvéttel. A fő változások az emberi életben befolyásos és lenyűgöző emberekkel való mélyebb találkozások eredményei. Az imádság a héten válasz Isten gesztusaira, aki befolyásos és lenyűgöző akar lenni,miközben még mindig tiszteli szabad választásunkat. Van-e választás, amely feltör imánkban e héten?
Így vagy hasonló szavakkal...
Drága Jézus,
Hallom, ahogyan hívsz engem. Igen mélyen érzem, hogy mennyire szeretsz és hogy vágysz arra, hogy veled legyek ezen az úton. Figyelem, amint a tanítványokat hívod, szeretettel és barátsággal. Tanítod és elküldöd őket a világba,hogy gyógyítsanak, s hogy átadják az üzeneted.
Ahogy olvasom, hogyan hívtad meg a halászokat a parton, én is hallom hívásodat. Szeretnék veled menni.
Követlek téged a parton, és te megállsz, szelíden megfordulsz, majd rám nézel szeretettel: Mit szeretnél? - kérded.
Csak állok mezítláb ott, a parton, és próbálom kifejezni mindazt, amit a szívemben érzek. Veled akarok menni, bárhová mégy. Olyan döntéseket szeretnék hozni, amelyek egyre közelebb visznek hozzád, és az életemet még jobban a tiedhez hasonlóvá teszik. Szeretném megragadni a kezed, és menni veled városokba, piacterekre, vagy akár az életem azon helyszíneire, amelyek megriasztanak.
Érzem hívásod, amely személyesen hozzám szól, és látom mélységes szereteted irántam, ahogyan életemet egyre inkább a tiédhez hasonlóvá teszem. Tudom, hogy most egy olyan döntést hozok, mely segít az életemben, hogy a dolgokat a te szemeddel lássam, s hogy innentől kezdve más módon döntsek. S látom, ahogy szeretettel figyelsz, amint megteszem ezen változtatásokat.
Szentírási olvasmány
János 1,35-42 Az első tanítványok35 Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt. 36 Mikor meglátta Jézust, amint arra haladt, azt mondta: >Íme, az Isten Báránya.< 37 A két tanítvány hallotta szavait, és követték Jézust. 38 Jézus pedig megfordult, és amikor látta, hogy követik, megkérdezte tőlük: >Mit kerestek?< Azt felelték neki: >Rabbi - ami Mestert jelent -, hol laksz?< 39 Ő azt mondta nekik: >Gyertek és meglátjátok.< Elmentek tehát, és meglátták, hogy hol lakik. Aznap nála maradtak. Körülbelül tíz óra volt.
40 A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól, és követték őt, az egyik András volt, Simon Péter testvére. 41 Ő elsőként testvérével, Simonnal találkozott, s azt mondta neki: >Megtaláltuk a Messiást, azaz a Fölkentet!< 42 És elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt: >Te Simon vagy, János fia. Kéfás lesz a neved.< Ez azt jelenti, hogy Péter (vagyis Szikla).








 
 
0 komment , kategória:  Online lelkigyakorlatból/103-  
Szerzetestöl7/T. Merton/135
  2011-02-20 19:51:07, vasárnap
 
  Békesség Isten közelségének felismeréséböl.
Ha felismernénk, mit jelent és milyen jelentôs nekünk az Ô bensôséges közelsége, állandó örömöt, erôt és békét találnánk ôbenne. Jobban rá lennénk hangolva a Lélek e belsô, titkos,,vágyódására, amely élet és béke'' (Róm 8,5). Jobban tudnánk ízlelni és élvezni a Lélek gyümölcseit (Gal 5). Bizalmunk volna abban a rejtett Valakiben, aki imádkozik bennünk akkor is, amikor mi magunk képtelenek vagyunk jól imádkozni, olyasmiket kér számunkra, amirôl nem is tudjuk,hogy rászorulunk, és olyan örömöket próbál adni nekünk, amilyeneket mi nem merészelnénk keresni magunknak.
,,Tökéletesnek lenni'' tehát nem annyira azon múlik, hogy hévvel és nagylelküen keressük Istent, hanem inkább azon, hogy Isten találjon meg, szeressen és vegyen birtokba bennünket, az ô bennünk való müködése tegyen teljesen nagylelküvé, segítsen túlhaladni korlátainkon és legyürni gyöngeségünket. Nem úgy leszünk szentek, hogy erôszakkal gyôzzük le gyöngeségünket, hanem úgy, hogy engedjük: adja meg nekünk az Úr az ô Lelkének erejét és tisztaságát a mi gyengeségünk és nyomorúságunk helyett. Ne bonyolítsuk hát életünket, ne juttassuk zátonyra önmagunkat azzal, hogy túl nagy figyelmet fordítunk magunkra,
közben pedig elfeledkezünk Isten hatalmáról és megszomorítjuk a
Szentlelket.
Lelki magatartásunk, utunk a béke és tökéletesség keresésére teljes egészében istenfogalmunktól függ. Ha hinni tudjuk, hogy Ô igazán a mi szeretô Atyánk, ha valóban el tudjuk fogadni azt az igazságot, hogy végtelen és könyörületes érdeklôdéssel törôdik velünk, ha hisszük, hogy szeret bennünket, nem mert értékesek vagyunk, hanem mert szükségünk van szeretetére, akkor bizalommal haladhatunk elôre. Elkerülhetetlen gyöngeségeink és kudarcaink nem fogják kedvünket szegni. Meg tudunk tenni mindent, amit kíván tôlünk. Ha azonban azt hisszük, hogy Ô valami szigorú, hideg törvényhozó, aki nem érdeklôdik igazán irántunk, aki
csak kormányzó, úr, bíró, nem pedig atya,akkor nagy nehézségeink lesznek a keresztény élet terén. Azzal kell tehát kezdenünk, hogy
higgyük: Atyánk az Isten. Másképpen nem tudunk szembenézni a tökéletesség keresztény útjának nehézségeivel. Hit nélkül a ,,keskeny úton'' járni teljességgel lehetetlen./Thomas Merton szerzetes /+1968.Bangkok /
 
 
0 komment , kategória:  Merton,Thomas  
Bibliából és lelkésztöl14/134
  2011-02-17 10:25:49, csütörtök
 
  A családot napsugárként békéssé alakitó házastársról.
Minden családnak megvan a maga tündöklő napja, és ez a feleség. Halljátok, mit mond, és mit tart erről a Szentírás: "A szorgos asszony kedvessége elbájolja férjét. A szemérmes asszony igen nagy kegyelem. Az egek magasából világító naphoz hasonlít az asszony, ha jó, s dísze a házának." (Sir 26,16)
Valóban, egy feleség és anya olyan, mint a család napja. A napfény nagylelkűségével, a maga áldozatos iparkodásával, szakadatlan szorgoskodásával, mindenben tanusított éber és gondos gyöngédségével férje és gyermekei életét békéssé és derűssé teszi. Állandó fényt és meleget áraszt maga körül. Úgy szokták mondani, hogy a házasság akkor boldog, ha mindkét házastárs nem a saját maga, hanem a másik boldogítását és jólétét keresi. Ez a nemes lelki tulajdonság és jóakarat - bár kétségtelen, mindkettőjüket kötelezi - mégis leginkább az asszony erénye. Teremtésénél fogva ugyanis az anyai természet van megáldva a szívnek azzal a bizonyos benső ösztönével és bölcsességével, amelynek köszönhető az, hogy ha megbántották is, csak derűs jókedvvel válaszol, vagy hogyha gyalázat éri, azt is csak tiszteletet parancsoló méltósággal viseli el éppen úgy, mint a nap, amely a reggeli felhős eget a hajnal ragyogásával teszi derültté, és napnyugtakor is aranyló sugaraival vonja be a fellegeket.
A feleség a család tündöklő napja, aki megjelenésének és beszédjének lángoló hevével ragyog fel előttünk. Szemének édes sugara és hangja átjárja a lelkeket; érintgeti, hajlítgatja, fölemeli, de el is űzi a szenvedélyek kusza zavargását. A jól végzett munka örömére hangolja, és a családias beszélgetés meghittségébe vonja férjét, miután az legtöbbször egész nap szakadatlanul dolgozott a műhelyben vagy a mezőgazdaságban, avagy talán kereskedelmi ügyeivel, illetve hivatali teendőivel foglalkozott.
A feleség a család napja a maga természetes, kristálytiszta közvetlenségével, komoly egyszerűségével, tiszteletet parancsoló keresztény méltóságával. Gondolkodása mély, lelkülete minden jóra kész, viselkedése és öltözete illendően választékos, mert lebilincselő szemérmetesség ékesíti egész erkölcsi személyiségét. Lelkének finom rezdülései, arcának ünnepélyességet sugárzó vonásai, hallgatása és minden fullánktól mentes mosolya, valamint minden jóra való készsége az egyszerűségében is pompás virágnak a báját kölcsönzi neki, amely a szivárvány színeiben pompázik.
.
Bárcsak megtudnátok, hogy a feleségnek és az édesanyának ez a képe a szeretetnek és háládatosságnak milyen mély érzéseit kelti fel az édesapa és a gyermekek szívében, és mennyire belevésődik ez a lelkükbe mindenkorra./XII.Piusz pápa beszédéböl/+1958 Castel Gandolfo,Vatikán/
 
 
 
0 komment , kategória:  Család  
Online lelkigyakorlatból15/133
  2011-02-13 14:32:56, vasárnap
 
 



A kisértésben helytállásból fakadó békés hála és bizalom.
Az ember nem tudja jobban feltárni magát másoknak, mint mikor a kísértéseit mutatja meg. Az eheti elmélkedésekben Jézus elmondja nekünk, hogy mivel küzdött meg. Egyre jobban vágyunk Őt megismerni, egyre mélyül iránta a szeretetünk, egyre vonzóbb, hogy az Ő küldetésében járjunk, és ez arra indít minket, hogy megértsük az Ő harcait.

Jézus olyan kísértésekkel szembesül, ahol a saját erejét mások helyett önmaga érdekében kéne használnia.
Az a szabadság, ha szembe tudunk nézni azzal a kísértéssel, hogy erőnkkel önmagunkat tápláljuk. A gonosz arra akar minket rávenni, hogy saját éhségünkre és az éhhaláltól való félelmünkre összpontosítsunk. Ha önmagunkkal táplálkozunk, az elpusztítja a képességünket, hogy szabadon adhassuk át magunkat másoknak. Az evangéliumok szerint Jézus ismerte ezt a kísértést. Megtanulta, hogy Isten szavával táplálkozzon. Így felszabadult arra, hogy megtörjék a testét, és mindannyiunk eledele legyen.
Ha fel akarunk szabadulni, fel kell ismernünk, hogy adottságainkkal másokat is magunkhoz vonzhatunk. Tragédia az,ha valaki tehetséges és csak másokat befolyásol vele. Ha csak figyelmet, elfogadást, megerősítést várunk, vagy azt,hogy tetsszünk másoknak, kiürül a belső énünk. Jézus is szembenézett ezzel a kísértéssel. Azt választotta, hogy nem használja ajándékait erőszakosan. A szabadságot választotta. Az első választása az volt, hogy átadja magát Isten akaratának, bármi legyen is az. Ez után boldogan el tudta fogadni a népszerűtlenséget, azt, hogy nem volt vonzó, és még azt is, hogy elutasították, ha ez közelebb segítette ahhoz, amivé lennie kellett - másokért.
A szabadság iránti vágyunk által mindig szembesülünk a saját királyságunk utáni vággyal. Mit gyűjthetek össze, mit érhetek el, mit tehetek meg, mit mutogathatok, mint saját értékességem bizonyítékát? Jézus is ismerte ezt a kísértést.Azt választotta, hogy az ima szabadságában él: "Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, most és mindörökké."

Mikor Jézus megkísértéséről elmélkedünk, a fontos az, hogy behatoljunk a jelentésébe.Az efféle kérdések segíthetnek: Mi történik velem, mikor kísértésben vagyok? Nem azt jelenti-e, hogy egy részem igazán akarja, amire kísértést érzek? Mindegy, hogy ez egy egész zacskó csipsz vagy egy tábla csoki felfalása, vagy
valami sokkal komolyabb. Ilyenkor birokra kel egymással ez a belső vágy vagy hiány, és a meggyőződés, hogy ez nem jó nekem. Vajon mit jelent, hogy éhségében Jézus arra érzett kísértést, hogy a köveket kenyérré változtassa? Biztosan nem a mágikus erő fitogtatásáról szólt. Inkább a belső vágyai közti harcról.
Egész héten, a legváltozatosabb köztes időkben gondolkodhatunk azon, hogy milyen lehetett ez a belső küzdelem önmaga táplálásáért. Milyen személyes, kézzelfogható példák jutnak eszünkbe?
Talán félretehetünk elfoglaltságaink közt egy kis időt néhány személyes imára, ahol képzeletünk segítségével felidézhetjük Jézus megkísértését. Én is szereplő lehetek a jelenetben, és tapasztalhatom, hogy Ő megérint, csodálatra és szeretetre indít, és megadja a kinyilatkoztatás kegyelmét. Ezt megtehetem Jézus minden egyes megkísértésével.

A hét minden napján hasznosíthatom az üresjáratokat nemcsak arra, hogy a megkísértett Jézus képein töprengjünk,hanem arra is, hogy ezt a titkot saját mindennapi életem titkaiban éljem meg. Ha Ő tényleg mindenben kísértést szenvedett, amiben én is, akkor a kísértéseimről való elmélkedést színnel és formával tölthetem meg a saját mindennapi kísértéseim által. Így aztán, ha arra érzek kísértést, hogy dühös, cinikus vagy manipulatív legyek, kerüljem az
együttműködést, őszintétlen legyek, közönyös, vagy egyszerűen csak önző, megtudhatok valamit Jézus szívéről.
És végül minden este, mikor lefekszem, röviden kifejezhetem a hálámat egyre inkább személyes, egyre inkább baráti szavakkal - elmondhatom, hogy mit érzek, és kérhetem azt, amire vágyom.

Ezen a héten a figyelmes Jézussal imádkozunk. A múlt héten figyeltük, amint megkeresztelkedett, és megkezdte nyilvános működését Krisztusként. Hallottuk, amint Atyja mindenki előtt szeretett Fiának nevezte Őt.
Máté evangéliumában ez a keresztség a harmadik fejezet végén található, s Jézusnak a Kísértővel folytatott drámai párbeszéde áll a következő fejezet legelején. Szent Ignác ugyanebben a sorrendben szembesít minket a történésekkel.
Mivel Jézus figyelt az Atya felszentelő szavára, meg tudja hallgatni a Gonosz kísértéseit, melyek ezt a felszentelést próbálják semmissé tenni vagy beszennyezni.
Ebben a jelenetben figyelni akarjuk, hogyan csábít minket az ördög kísértése, és milyen egyszerűséggel fogadja el Jézus önmagát. Nem csak visszautasítja a kísértéseket; önmagát is őszintébben tudja elfogadni. Ismerjük vonzódásunkat a vagyonhoz, hatalomhoz, irányításhoz. Annyiféleképpen próbáljuk megtalálni és kifejezni a törékeny énünket. Ignác azt ajánlja a Jézust követni vágyóknak, hogy utasítsák el az anyagi és társadalmi elismerésre épülő hamis önazonosságokat.
Jézus figyelt és hitt. Most pedig elkezdheti megélni az Atyában való hitet, és azt a szerepet, amelyet az Atya saját szavaival ruházott rá.
Az e heti imáinkban látjuk az ördögöt, amint megpróbálja Jézust elgáncsolni. A vita feszült, és minket is arra bátorít,hogy ne hagyjuk figyelmen kívül a feszültségeket, amelyek annak a törékeny észleléséből adódnak, hogy mit is szánt nekünk Isten. A Gonosz állandóan azon dolgozik, hogy meghamisítsa méltóságérzetünket, a Krisztusban való felszenteltségünket, és a szentségünket. Jézusban és az Ő méltóságában keresztelkedtünk meg. Minket is állandóan ösztökél valami, hogy ne higgyünk abban az önmagunkban, akit Isten alkotott, és Jézus megáldott.
Talán meghalljuk, amint Jézus felsóhajt a kísértő távozása után. Talán ez az Ő békés hála- és bizalomimája, amely abból fakad, hogy tudja, ki is Ő valójában. Azt is tudja, hogy a kísértő még sok alakban vissza fog térni élete során, és nem most támadták meg utoljára a keresztségben kapott felkenését. Figyelhetjük, ahogy pihen; egyedül, de nem társtalanul. Kezdi megtapasztalni a közte és az Atya közt lévő egységet, amelyet nem kell kenyérré változó kövekkel bizonyítani.
Szent Ignác a Lelkigyakorlatokkal arra hív minket, hogy Isten gondoskodó szeretetében inkább a hit által járjunk, minthogy jelekre és bizonyítékok mankójára támaszkodjunk.
Ez a zarándoklat, amelyre meghívást kaptunk, nem könnyű, és homlokegyenest ellenkezik világunk gondolkodásmódjával, valamint a saját természetes vágyunkkal az útmutatásra és a megerősítésre. Türelmesen imádkozzunk önmagunkkal ezen a héten, és figyeljük, ahogy Jézus mindentudó mosollyal fordul felénk, és arra hív,hogy vegyük fel törékeny életünket, és induljunk el az Ő jövőjébe, amely a miénk is.
Így vagy hasonló szavakkal...
Drága Jézus,
milyen emberi is vagy! Köszönöm, hogy meghívtál engem: legyek veled kísértéseid között. Megérintett, hogy egy ilyen sérülékeny időszakot mutattál meg nekem. Tudom, hogy negyven étlen nap után éhes voltál. Az ördög javaslata, hogy változtasd kenyérré a köveket, mégsem valamiféle bűvészmutatványra történő felhívásnak tűnik. Mintha inkább arról szólna, hogy mennyire tudsz ellenállni a legközvetlenebb késztetésednek, hogy megszüntesd az éhséged. Csak akkor akartad befejezni a böjtöt, amikor ez tűnt Isten akaratának, nem pedig világi motivációból. A nagyobb kísértés az volt,hogy saját magad megdicsőítéséről le tudj mondani. Az ördög olyasmit kínált, ami nem is tűnt olyan rossznak: hatalmat ígért és dicsőséget. Micsoda kísértés lehetett igazolni magad, rávenni az embereket, hogy végre hatalmas és fontos
embernek lássanak!
Figyeltem, ahogy birkóztál vele. Először azt mondtad magadnak, milyen jó dolog is lenne ez, előremozdítaná a szolgálatodat és több embert érhetnél el vele. De aztán megálltál, és Isten elé vitted a dolgot, aki Atyád és az életed forrása. Ahogy meghajoltál az ima közben, tudtad, hogy nem a saját dicsőségedre vágysz. Eléggé szabad akartál lenni az önmagadba merülés láncaitól ahhoz, hogy Isten szolgálata legyen a legmélyebb vágyad. Nem fogadhattad el a hatalmat és tiszteletet - hacsak nem Istentől származott.
Drága barátom, hogyan tanulhatnám el Tőled ezt a fajta erőt? Hányszor vallok kudarcot kísértéseim között, és nem
aszerint döntök, hogy mit szeretne Isten kezdeni velem, hanem aszerint, miként kerülhetem el a megaláztatást, vagy tűnhetek sikeresnek! Segíts, hogy csak Istent akarjam szolgálni, hogy szabad legyek a teljesítmények és elismerések csapdáitól, és megízlelhessem az örömet, amely ebből a szabadságból fakad.
Ahogy egyre jobban és jobban megismerlek, Hozzád akarok hasonló lenni, a Te mintádra akarom élni az életem.
Köszönöm a barátságodat. Köszönöm, hogy velem vagy, és ilyen mélyen a szívembe helyezted meghívásodat.

A szentírási olvasmány
Lk 4,1-13 1 Jézus pedig telve Szentlélekkel visszatért a Jordántól, és a Lélek a pusztába vitte 2 negyven napra, és kísértette az ördög. Azokban a napokban nem evett semmit, s ezek elteltével megéhezett. 3 Ekkor az ördög ezt mondta neki: >Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré.< 4 Jézus ezt felelte neki: >Írva van: `Nemcsak kenyérrel él az ember'< {MTörv 8,3}. 5 Majd felvitte őt egy magas hegyre, és megmutatta neki egy szempillantás alatt a földkerekség minden országát, 6 és így szólt az ördög: >Mindezt a hatalmat és ennek dicsőségét neked adom; mert az enyém, és akinek akarom, annak adom; 7 ha tehát imádsz engem, mind a tiéd lesz.< 8 Jézus ezt válaszolta neki: >Írva van: `Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj'< {MTörv 5,9; 6,13}. 9 Azután Jeruzsálembe vitte őt, a templom ormára állította, és azt mondta neki: >Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magadat. 10 Mert írva van:
`Angyalainak parancsol felőled,
hogy őrizzenek téged',
11 és `kezükön hordoznak téged,
hogy kőbe ne üssed lábadat'< {Zsolt 91,11-12}.
12 Jézus ezt felelte neki:
>De azt is mondták:
`Ne kísértsd Uradat, Istenedet'< {MTörv 6,16}.
13 Miután mindezek a kísértések véget értek, az ördög elhagyta őt egy időre.


 
 
0 komment , kategória:  Online lelkigyakorlatból/103-  
Lelkésztöl12/J.H.Newman/132
  2011-02-10 19:39:54, csütörtök
 
  Életünk Istenben való szemlélése az Ö békéjével tölt el.
Szemléld magadat nem úgy, mint tennenmagadban, hanem miként az Örökkévaló Istenben vagy. Borulj le csodálkozva a körülted és benned fel és alá oly csodálatos módon áramló nagyszerüségeken, hogy beléolvadsz úgy szólván az Isten országába, mintha semmi mást nem kellene tenned, csak nézned és táplálkoznod e nagy látománnyal. ... A világ minden ránk mért csapása, mit a test kényszerüen megérez,szomorúság, fájdalom, gond, gyász: nem tudják megzavarni az Isteni Felségre meredô hit szemének nyugalmát és mélységét. Engedelmességünk minden kényszerü gondossága, a hibázás miatti aggodalom, az önmegtagadás kínja, az éberség, a buzgalom, az önfenyítés, melyek megkívántatnak tôlünk, oly kevéssé zavarják a hit e látomását, mintha nem mi, hanem mások gyakorolnák azokat. Lelkünk csodálatos alkatánál fogva két vagy három személyünk van egyszerre, tudunk sírni, miközben mosolygunk és dolgozni, miközben elmélkedünk.

Az Isten minden rendelése, az Isten minden útja velünk, minden
ítélete, könyörülete, intelme, segítsége végsô értelmében békességre és nyugalomra tör. Erre az egyre törekszik minden isteni nyugtalanságunk és örömünk, minden aggodalmunk, félelmünk, kétségünk, nehézségünk,reménységünk, nekibátorodásunk, csapásunk, veszteségünk, sikerünk.
Karácsony, húsvét, pünkösd után a Szentháromság ünnepe és a következô hetek jönnek és ehhez hasonlóan: a lelkünk szellemi újjászületése érdekében kifejtett fáradalmas küzdelem után, megpróbáltatás és kísértés után, fájdalom és kín után, a világnak való naponkénti meghalás után, naponkénti föltámadás és megszentelôdés után végül jön,,az a nyugalom, mely az Isten népének van fenntartva''. /Boldog John Henry Newman biboros/+1890,Anglia/
 
 
0 komment , kategória:  J.H.Newman  
Online lelkigyakorlatból14/131
  2011-02-06 11:06:12, vasárnap
 
 



Békesség Istentöl jövö hivásunk megerösitéséböl.
Jézus életéből a héten az útjára fókuszálunk otthonról a feladata felé. Valamikor harmincéves kora körül Jézus elhagyja Názáretet, és lemegy a Jordán folyóhoz, ahol János keresztel. Belép a vízbe, és János vonakodása ellenére azt kéri, hogy keresztelje meg a többi jelenlévővel együtt. Megnyílnak az egek, és halljuk, amint az Atya megerősíti Őt.
A következő anyagok segítséget nyújtanak elkezdenünk ezt a szemlélést. Hétköznapjainkban az egész héten ebben a jelenetben szeretnénk járni-kelni. Ahogyan elképzeljük Jézust, amint elhagyja azt a kicsi názáreti házat, annyi kérdésünk merül föl. Miért ment el? A reflexió, a szabadság milyen folyamatai vezettek az elinduláshoz? El tudjuk képzelni a búcsút? Mit mondtak neki az emberek? Mit mondott Ő a barátainak, a rokonainak, Máriának? Mit érzett,ahogyan figyelte a Jánosnál megkeresztelkedő alázatos bűnösök arcát be- és kilépve a vízből? Ahogyan Jézus belelép
a vízbe, mélyebbre és mélyebbre, és aztán belemerül, el tudom képzelni, mi áradhat keresztül a tudatán? Megtapasztalja
a megtestesülését az emberségünk mélységében? Látja-e, ahogyan alárendeli a saját vágyait Isten Lelkének, aki önmaga
teljes kiüresítésére vezeti? Felvillan-e előtte keresztre feszített önmaga képe? És ahogyan az arca fölbukkan a vízből, és
Isten hangja áttöri a felhőket, miféle frissesség, szabadság és béke tölti el?
Ahogyan haladunk a hétben, újra és újra elképzelve egy-egy részletet e jelenetekből a hétköznapok nyüzsgése közepett, mélyebben megismerjük Jézust és a saját vágyainkat, mint valaha is gondoltuk volna. Meglátjuk, mennyire ismerősek számára a mi küzdelmeink, amelyek árán Isten hívására válaszolunk. Hányszor fogjuk elhagyni ezen a héten azt a helyet, amelyet otthonunknak érzünk egy olyanért, amelyről tudjuk, hogy ott kell lennünk? Hányszor fogja egy"igen" maga után vonni az egész emberiséggel való mélyebb szolidaritást? A saját megkeresztelkedésem valamiféle újraélése segíthet-e a héten, hogy mélyebben kötődjem Jézushoz az övében?Napjainkat befejezhetjük hálaimával, és személyes beszélgetéssel Jézussal a vágyainkról.
Ennek a hétnek könnyű lesz nekiindulni. Mindannyiunknak van valamiféle tapasztalata az otthon elhagyásáról, arról,hogy válaszolunk egy hívásra, arról, hogy az önmagunkhoz való hűség útján valamit vagy valakit magunk mögött kell hagynunk. Így hát ha hagyjuk, hogy képzeletünket a saját tapasztalataink hassák át, akkor nem lesz nehéz hagynunk Jézust megmutatnia a búcsúzását Názáretben.
Vegyük ezt a részt a hetünk elején, s legyen ez a kegyelem,
amelyért reggelente az ágyból kikászálódva imádkozunk. Használjunk szavakat, hogy alakítsuk a nap reflexióját:"Uram, mutasd meg nekem, mi vezetett, hogy elhagyd az otthonod a nyilvános szolgálatért. Annyira szeretnélek jobban megismerni, és növekedni a szeretetben a küldetésedre adott válaszod iránt. Mutasd meg nekem mindazt, amit szeretnél,ha látnék a szíved útjából. Figyelni akarok ma."
A hét közepére készen fogunk állni a keresztelés képére. A szín egyszerű, de a dráma hatalmas. Gondoljunk rá,és képzeljük el, hadd legyen akkora hatással ránk, amekkorával csak lehet. Ha szeretjük Jézust, kell hogy legyen valamiféle érzésünk azzal kapcsolatban, ahogyan a kereszteléshez közelít. Nincs szüksége rá. Azt mondhatná Istennek:"Nem vétkeztem, nincs szükségem a megtérésnek erre a cselekedetére. Nem vagyok olyan, mint ezek a vízbelépők." De persze nem ez a válasza Istennek arra a hívására, hogy eggyé váljon velünk. Átengedhetjük magunkat a csodálat, az
elismerés és az öröm érzéseinek afölött, ahogyan Jézus megérkezik a megkeresztelkedés szabadságára. Engedhetjük,
hogy megérintsen bennünket mindaz, amit az Ő keresztsége a mi számunkra jelent.
Minden reggel kérhetjük a kegyelmeket, amelyekre szükségünk van: "Uram, hadd legyek ott Veled, amint belépsz a keresztség vizébe velem és értem. Csodálatos vagy és szeretlek. Annyira szeretnék veled lenni, együtt a küldetésedben. Add meg nekem, amire szükségem van a héten, hogy minél inkább alávessem magam Neked Isten dicsőségére és a lelkem üdvösségéért."
Esténként egy rövidke percet eltölthetünk az Úrral beszélgetve a saját szavainkkal. Kifejezzük hálánkat.Megosztunk Vele egy képet, amely megérint. Elmeséljük neki, hogy megváltozott néhány percünk aznap, mert az ő útjáról elmélkedtünk.

Ezen a héten Jézus életének és következésképpen a saját életünknek két érzékeny és ijesztő tapasztalatával imádkozunk.
Az egyik Jézus megkeresztelkedésének az ünneplése és szemlélése. A Lelkigyakorlatokban Szent Ignác előbb azt
láttatná velünk, amint Jézus elhagyja az otthonát és anyját. Ez a jelenet nincs benne a Bibliában, de Ignác nem tudja elképzelni Jézust kényelmesen és gyáván, a gyöngédség jelei nélkül elsétálni.
Jézus aztán arra fogja kérni követőit, hogy hagyjanak el mindent, az apjukat és a csónakjukat is idevéve.
Ignácnak magának is el kellett hagynia a családját és az otthonát - ismerte a jézusi elhivatás (jöjj és kövess engem)feszültségét.
A szabadság nem jelent egyet a szívtelenséggel és az érzéketlenséggel. Jézus azért jött, hogy az öröme teljes legyen a mi örömünkben. Hátra szabad nézni? Szabad vágyakozni és szeretni Jézus társaságában? Tanítványként arra hívattunk, hogy ne rögeszmés megszállottságban éljünk. Tisztelettel figyeljük, amint Jézus gyöngéden megcsókolja édesanyját, s talán visszanéz rá; és ahogyan Mária könnyeivel elkezdődik Jézus keresztelési útja. Mária azt mondta:"Történjék így" - és most elkezdődik.
Ezután, kinek-kinek amikor megfelel, figyeljük meg Jézus "beavató" keresztségét. Hallja, ki Ő az Atya számára, és hallja a saját személyes imáját és elhivatottságát is megerősíteni. Alázatosan elfogadja a vizet is, amit János önt rá, és azt is, hogy immár nyilvánosan is a Felkentté, a Krisztussá nyilvánítódott. Megkapta a bölcsek ajándékait a születésekor. Megkapta az ön-tudatát a saját imádságaiban. Most megkapja a megerősítést az Atyától, hogy ő a szeretett szolga, aki a népéhez küldetik.
Hallgatjuk, nézzük, és tűnődünk a méltóságán, a hivatásán, és a bizalmán mindkettőben. Ignác arra kér bennünket, hogy nézzünk önmagunkba, és reflektáljunk arra, hogy mi magunk is ugyanerre a méltóságra, hivatásra, és -igen - önmagunk ugyanezen ön-tudatára vagyunk megkeresztelve. Krisztusban megkeresztelkedni annyi, mint alámerülni Isten népének szolgálatában, és megerősíttetni az Atya szeretetében.

Drága Jézus,
annyi minden megérint, ahogyan nézlek ezen a héten. Hogyhogy egyáltalán elhagytad az otthonod? Tudom, mit jelentett Neked édesanyád, és hogy mennyi szeretettel volt tele a közös otthonotok. Hogyan hallottad meg Isten hívását valami többre az életedben? Milyen érzés volt az az "igen" ott legbelül, mikor imádkoztál, és tudtad, hogy ilyen bensőséges egységre hívattál meg mivelünk?
Figyelem, ahogyan kilépsz a házból, és lépdelsz a távoli folyó felé. Olyan fájdalmas volt elmenned. Tudtad,hogy ez a helyes, de nem volt könnyű. És mihez lépdeltél egyre közelebb? Féltél a bizonytalanságtól, amellyel szembe kellett nézned? Foglalkoztatott, hogy pontosan hogy is fog mindez végződni?
Látlak a folyóparton, ahogy figyeled Jánost. Az emberek imádkoznak, és mélyen megmozgatja őket az esemény. A keresztelkedés alatt van, aki csendes, és van, akin valamiféle felfrissülés tükröződik. Mindannyian új és mélyebb módon kapcsolódnak Istenhez. Látom, ahogy figyeled az arcukat, ahogyan előbukkannak, még vizesen, és ragyognak az örömtől. Olyan nyilvánvaló a szereteted mindannyiuk iránt. Ülsz, és imádkozol értük, egyenként, mélyen kapcsolódva hozzájuk, szeretettel.
És aztán csatlakozol hozzájuk.
Belelépsz a vízbe, ahol János áll. Ő meglepődik és ellenáll, de egyetlen szavad meggyőzi, hogy ez a helyes.Megtart, és látom, amint lebuksz a vízalatti sötétségbe. Milyen Neked ott a sötétben, hidegben, csukott szemmel?
Születéseddel csatlakoztál hozzánk mint e világ emberiségének része. Most ezzel a keresztséggel csatlakoztál hozzánk a
bűnösségünkben. Mit jelenthet ez egyáltalán?Aztán az arcod kiemelkedik a sötétségből, és éppen azt az örömet sugározza, amit az előzők. Hátraveted a fejed, lerázod róla a vizet, és hangosan, tiszta boldogsággal fölnevetsz. János Veled nevet, nem tudja ugyan pontosan,min, de tudja, hogy szeret Téged. Megfordulsz, és a folyópart felé veszed az irányt, felém, és fölkapaszkodsz mellém.
Ülünk egymás mellett, és annyira jó az arcodat néznem.

A jelenléted hihetetlen erejét és tisztességét érzem, ahogy ott ülök melletted. Pusztán attól, hogy ennyire ott akarsz lenni mellettem, máris kevésbé félek.Mi ez, Jézus, amitől ennyire félek? Ha alábukom az életembe, ahogy Te tetted, és elfogadom ezt a
keresztséget, mit fog az jelenteni az életemre nézve? Hogy fog a feje tetejére állni az életem? Mit kell majd elhagynom,
ami most annyira otthonosnak tűnik? Talán a legjobban az olyan kérdések rémisztenek, mint hogy Mi lesz, ha elbukom?és Mi van, ha Isten többet akar tőlem, mint amennyire képes vagyok?

Ha azt mondom magamnak, hogy nem vagyok méltó Veled lenni, akkor elkerülhetem a meghívásod, amely megváltoztathatná (és megzavarhatná) az életem. Távolságot tartani Tőled, Jézus, azzal jár, hogy kevésbé hallak tisztán.
Én nem ezt akarom. Nem akarok többé távol lenni Tőled. Az utolsó hetekben, hónapokban olyan közel kerültem Hozzád. Érzem a jelenléted erejét, és tudom, hogy Veled akarok menni, Veled akarok lenni az életedben, és benne akarlak tudni a sajátomban.
Köszönöm azt a szeretetet és barátságot, amelyet kapok Tőled. Köszönöm, hogy ennyire törődsz velem.

Szentírási olvasmány
János 1,26-34 26 János ezt felelte nekik: >Én vízzel keresztelek, de köztetek áll az, akit ti nem ismertek. 27 Ő az, aki utánam jön, akinek a saruszíját megoldani sem vagyok méltó.< 28 Ezek Betániában történtek, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.
Keresztelő János tanúságtétele29 Másnap látta, hogy Jézus közeledik hozzá. Erre így szólt: >Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! 30 Ő az, akiről mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. 31 Én nem ismertem őt; de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy őt megismertessem Izraellel.< 32 János tanúságot tett és azt mondta: >Láttam, hogy a Lélek, mint galamb, leszállt az égből és rajta maradt. 33 Nem ismertem őt, de aki azért küldött, hogy vízzel kereszteljek, azt mondta nekem: `Akire látod a Lelket leszállni és rajta maradni, ő az, aki Szentlélekkel keresztel.' 34 Én láttam, és tanúságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia.<



 
 
0 komment , kategória:  Online lelkigyakorlatból/103-  
Bibliából és Szenttöl26/130
  2011-02-03 19:01:31, csütörtök
 
  A szeretet kenetével békességben együtt élö testvérek.
"Ime,milyen jó és mily gyönyörüséges,ha békességben együtt élnek a testvérek"/Zs 133/2/,1/.Jó és gyönyörüséges testvérként együtt élni, mert amikor az emberek igy élnek együtt ,akkor az egyház összejövetele gyüjti egybe öket,és testvérként jóakaratban és szeretetben is egyek lesznek.
Azt olvassuk,hogy az apostolok elsö prédikálása nyomán nagyra becsülték ezt a parancsot.Valóban :"Az összes hivö mind egy sziv, egy lélek volt"/ApCsel 4,32/.Ez illik Isten népéhez,hogy az egy Atya fennhatósága alatt testvérek legyenek ,az egy Lélek alatt egy legyenek,egyetértésben lépjenek az egy hajlékba,az egy testben egy testnek legyenek a tagjai.
Igen jó az,és gyönyörüséges ,amikor békén együtt élnek a testvérek.A próféta hasonlattal is szemlélteti,hogy milyen jó és kedves ez,amikor igy ir:"Olyan ez,mint fejen a drága kenet"/Zs 133/2/,2/...Az a kenet,mellyel Áront pappá kenték,különféle illatos olajból készült.Úgy tetszett Istennek ,hogy ilyen kenettel történjék elsösorban a papok felszentelése,és igy kente fel Urunkat is láthatatlan módon "társai közül "/Zs 45/4/,8/.Ez tehát nem valami földi fölkenés.Nem úgy történt,ahogy a királyokat szokták fölkenni az olajjal telt edényböl,hanem az"öröm olajával"/Zs 45/4/,8/ kente föl.Ezért e fölkenés után Áront fölkentnek nevezi a Szentirás.
Amint tehát ez a kenet mindazok szivéböl,akikre ráöntötték, messze üzte a gonosz lelkeket,éppen úgy a szeretet kenete által mi is azt az egyetértést sugározzuk szét magunk körül,amely Isten elött kedves ,amint az Apostol is mondja :"Krisztus jó illata vagyunk "/2Kor 2,15/.Tehát ahogy a kenet elnyerte Isten tetszését elsö fölkent papjában,Áronban,éppen olyan jó és gyönyörüséges ,amikor békén együtt élnek a testvérek./Szent Hiláriusz püspök /+367 Poitiers,Gallia/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2011.01 2011. Február 2011.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 9 db bejegyzés
e év: 109 db bejegyzés
Összes: 842 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 93
  • e Hét: 483
  • e Hónap: 3647
  • e Év: 45065
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.