Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 96 
Petőfi a költészet napján
  2011-03-29 18:19:35, kedd
 
  Szuhanics Albert

Petőfi a költészet napján

Népköltészet virágkelyhén
harmatoznak versei,
tágas rónán vad ménesek,
bordal, élettel teli...

Szerelmi hév, gyönge leány
karjaiban vágy sodra,
érző kebel, mely hogyha kell
ifjú vérét kiontja.

Hazáért és szabadságért
meghalni kész áldozat,
nem érdekli, hogy a díja
mennyország vagy kárhozat!

A költészet napja közel,
emlékezzünk meg róla,
nagy költő volt, szava zenél,
csendülő magyar nóta!

Lelkéből zúg versek árja
lantja pendül édesen,
Apollónak dicső egén
csillagfénnyel ékesen.

Júliával hív' szerelme,
beragyogja az eget,
lelkében él tüzes szíve,
égő hazaszeretet...

Debrecen, 2010. 03. 29.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Erdély
  2011-03-27 14:32:09, vasárnap
 
  Gyulai Pál

Erdély

Vadregényes fenyvesek homálya,
Sziklabércek, felhők közelében!
Üdvözöllek, mint anyát a gyermek,
Hű szerelmem forró érzetében.

Szebb talán a rónaság vidéke,
Délibábos pusztáknak lapálya,
S vonzó, enyhe, édes mosolyával
Vidám halmok, völgysíkok hazája.

Mind hiába . . . köztetek születtem,
Csermelyzúgás, bérci vad virágok!
Szívem egy, és szívem egy szerelme
Csak egyért, csak értetök sovárog.

Mily dicső e bércek közt az élet!
Föld fiához közelebb az Isten,
S messze mindaz, min a nagy világ csüng,
Sápadozva, mint rab a bilincsen.

Forróbb itt a szülőföld szerelme,
Szabadabb a szívnek dobbanása,
A gyönyörrel félelem határos,
S nagyszerűbb a lélek gondolása.

Im az ég és tiszta levegője,
Im az erdők tengerének árja,
Mely örök zöld s mint a büszke lélek
Fellegekben úszik koronája.

Hótetőknek távol csillogása
Rá fénylik az erdők éjjelére,
Színeikből gyönge szivárványt sző,
Hajnal, alkony a táj kék egére.

Oh minő kép! smaragd halmok, völgyek
Koszorúja, mint egy tündér álom;
Kékes ködben elzavart falucskák,
S dűlt tornyával egy-egy mohos várrom.

Bérc-oldalban nyájak legelésznek,
Csermelyek kigyódznak a határon,
És fészekként könnyű malmok függnek
Zuhatagot síró vén sziklákon.

Itt kél a nap, itt nyugszik le később,
Itt néz a sas büszkén a szemébe,
Itt ereszti meg szárnyvitorláját,
Hogy elsápad a kelő hold képe.

Itt zendíti az erdők tündére
Fuvoláját sokszor csöndes éjjel,
Kérve a hold édes mosolygását,
Bús dalával, harmatos szemével.

Szánja a hold, föllebbenti fátylát,
Ajakára nyájas mosolyt vészen,
És szerelme fényes tengerárját
Elönti az erdő-messzeségen.

Néz a pásztor, s bámulja világát,
Hosszu horgas botjára hajolván,
S elmereng a távolban morajló
Fürészmalom s vizesés siralmán.

A hold fényén, éji pompájában,
Im a vidék még egyszer kitárul,
Árnyak nyulnak, himbálnak a légben
A virasztó hegytetők ormárul.

Álmos erdők mélán álmodozva
Felsuttognak, lágy morajt lehelnek;
Meg-megharsan távolból egy kürtszó,
És reá száz visszhangok felelnek.

Majd a csendben a szomszédfalvakból
Az ebeknek csaholása hallik,
S nyikorgása borviz-szekereknek
A kanyargó úton megnyilallik.

Őrházaknál hamvadó tűz pislog,
Egy-egy székely vészi útját arra,
Hosszu puska mellett énekelve
Bús-nótádat, gyászos Mádéfalva!

De ki tudna mindent elbeszélni
Rólatok, ti kedves völgyek, bércek?
Még is mért, hogy gyakran elborúlok,
És szememben forró könnyet érzek.

A várromok, az ősök sirhalma,
Kérdik tőlem: hol Attilla népe?
Élt-e még a székely s hol van Erdély
Szabadsága, neve dicsősége?

E kérdés csal könnyeket szemembe,
Siratom én elhunyt szabadságod
S híred, melyet fényessé nem tészen
Nap- s holdfényben tündér csillogásod.

De mért sírjak? Amott a sziklákon
Felrepülni sascsoportot látok . . .
Hah e bérc a sasoknak tanyája,
S itt születnek mennydörgő villámok.

Tán e népnek majdan a sasokkal
A magasba szárnyal gondolatja,
S a szabadság viharos érzése
Hideg keblét még egyszer áthatja.

S újra látjuk szárnya szabadjában
Napsugárhoz merész repülését,
És meghalljuk hosszu ébredése
Villámokkal terhes mennydörgését.
 
 
0 komment , kategória:  Gulyás Pál versei  
Húsvét-szigetek lánya
  2011-03-27 14:29:49, vasárnap
 
  Szuhanics Albert

Húsvét-szigetek lánya

Húsvét-szigetek lánya.
te vagy a szívem vágya.
Hétfőn kakasszó ébreszt,
megyek locsolni téged.

Hozzád sietek hűen,
kis nyúl ugrik a fűben.
Parfüm lapul zsebemben,
készülsz, vársz ugye engem?

Képzeld, mit láttam imént,
sárga, pelyhes kis csibét.
Vígan csipogott reám,
tudja, te vagy az arám.

Béget egy kicsi bárány,
bee-e! - kapudban vársz rám.
Látod, hogy jövök távol,
kifutsz hozzám a házból.

Máris előtted termek,
mondjak locsoló verset?
Inkább semmit sem szólok,
adok egy édes csókot.

Te vagy a legszebb virág,
akit a szívem imád.
Meg is öntözlek téged,
kertészed leszek néked.

Húsvét-szigetek lánya,
álmomban jártam nála.
Ámde arra ébredtem,
piros tojás kezemben...

Debrecen.2011. 03. 27.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Tavasz ez is...
  2011-03-26 11:43:07, szombat
 
  Juhász Gyula

Tavasz ez is...

Tavasz ez is,tavasz.
Az égen szőke fény ég,
A földön barna hantok,
A nőkön lenge illat,
A fákon szürke barkák.
Tavasz ez is , tavasz.
Valami mégis elment,
És nem jön vissza többé,
Valami mégis elszállt,
És soha nem találom,
Valami mégis elmúlt,
És nem tudom a sírját...
Egy húr a hegedűmön,
Boldogan bánatos hang,
Elpattant.
De az ég még azúros,
De a föld ibolyás még,
De a nők még suhannak.
Tavasz ez is, tavasz...
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Gyula versei  
Tavaszi táj
  2011-03-26 11:37:47, szombat
 
  Juhász Gyula

Tavaszi táj

Mély esti csendben
Úgy ég a csillag,
Miként emléked
Életemben.

Bús kerti zöldben
Úgy fáj az árnyék,
Mind a szívem majd
Temetőben.

Hűs fuvalomtól
A kerti lámpa
Lobog, mint vérem
Régi csóktól.

Fekete árnyon
Áttör a csillag,
Mint a jövődön
Ifjúságom!
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Gyula versei  
Tavaszi holdtölte
  2011-03-26 11:33:53, szombat
 
  Tóth Árpád

Tavaszi holdtölte

Táncolva suhannak a szőke sugárkák,
Hűs hold aranyával elöntve a lég,
Ott kinn, valamint csodaszép, színes árkád,
A méla nagy ablakok ív- sora ég.
Vén függönyömön kipirul a virág- dísz,
Rég elfeledett kezek ósdi műve:
Foszló violák, halovány, puha nárcisz,
Mind, mintha virulna, oly édes ,üde...

Ily este merül fel előmbe sok emlék,
Mint messze homálybul a tarka hajó,
Elébb remegő, pici fénye libeg még,
Majd kél a vitorla s piros lobogó.
S mint sík, ragyogó habú, méla vizekből
Felszökken a játszi, ezüstszínű hal,
Hűs lelkem ölébül ily este remeg föl
S fürgén ütemezve iramlik a dal.

Eltűnik előlem a mély komor udvar
És benne a rőtrügyű, bússzavú fák,
Szállok haza, messze, a barna darúval,
Amerre ezüst utat ős Tisza vág,
Hol mén dobajátul a föld szíve retten,
Hol hallgat a tölgyes a puszta ölén,
S hol mélyremegésű, nagy, ifjú szerelmem
Mint hársszirom illata szállt le fölém...

Nem nyírt, buja lombú, öreg liget árnyán,
Hol ring ezer ág a sok orgonafán,
Szép, gyermeki álom igézete vár rám,
Mély, tiszta tekintetű, szőke leány.
Nagy tűzszemű gép robog át közelünkben,
Vad füttyire lomb remegése felel,
S rezdül szavam:"Engem is elrgad innen
Majd búgva e szörny...maga nem feled el?..."

De íme a holdat a köd beborítja
S álmom zivatar zaja kergeti szét,
Fáradt fejem ablakaimra szorítva
Már érzem a nyirkos üveg hidegét.
S míg éles eső sűrű cseppjei mossák
A fákat, ahol ragyogott a sugár,
Úgy fáj, hogy az illatos, ifjú bohóság
Nem fonja körül szívemet soha már...
 
 
0 komment , kategória:  Tóth Árpád versei  
Tavasz jöttére
  2011-03-26 11:30:46, szombat
 
  Pentadius

Tavasz jöttére

Érzem, a tél menekül, friss szellők keltik a földet,
langyos esőt hoz a szél, érzem, a tél menekül.
Szerte vajúdik a rét, a mező a melegre felujjong,
magjai csíráznak, szerte vajúdik a rét.
Újra virít a csalit, a faág frissen levelet hajt,
napfényes völgyben újra virít a csalit.
Már Philomela zokog, aki férjének fia húsát
adta, kegyetlen anya, már Philomela zokog.
Fut le a téli patak vájt kőmedrében a hegyről,
visszaverődik a zaj, fut le a téli patak.
Tarka virágaiból fest képet a hajnal a földre,
illatot áraszt szét tarka virágaiból.
távoli sziklafalon harsogva felelget az Echo,
bőgő barmoknak távoli sziklafalon.
Duzzad a teltszemű fürt szilfára futó venyigéken,
sűrű lomb árnyán duzzad a teltszemű fürt.
Csattog a billegető, csicseregnek a fényben a fecskék,
míg fészket raknak, csattog a billegető.
Jó a platánok alatt elnyúlva a hűsön aludni,
fonni virágfűzért, jó a platánok alatt.
Halni is így gyönyörű, míg életed orsaja perdül,
s lánykád karja ölel, halni is így gyönyörű.

(Ford.: Rónai Pál)
 
 
0 komment , kategória:  Külföldi költők (fordítások)  
A kikeletről
  2011-03-26 11:26:33, szombat
 
  Révay Miklós

A kikeletről

Víg tavasz, a kerek esztendő szebb része derül fel.
S új pompájával tér mezeinkre kiszáll.
Újúl a nagy föld, mindent a lágy meleg éleszt,
S könnyű szellőnek lengedezése nevel.
A rothadt gyökerek gyönyörűn ifjadva kihajtanak,
Zöld fűvel a nyirkos rét mosolyodva frissül.
Gyenge virágokkal kezdenek kiesülni határink,
És a bimbózó ág leveleknek ered.
A friss csergeteg is szabadabb forrásra felenged,
Szép kövecses feneket tiszta folyása mutat.
A hasadó hajnal pirosabban fejti ki keblét,
S vidítóbb nedvvel gyöngyei hullanak alá.
Ami csak él, most minden örül,öreg és piciny állat:
Új elevenséggel minden örömbe merül.
A nyers ifjúság, a zöld pázsitra kikapván,
Víg eleven, játszó, friss keze, lába futós,
Még az öreg nép is ,megaludt bár vére, felújúl:
Víg fiait nézvén víg mosolyodva mulat.
Gondos akolba szorult juhnyáj s jászolra lerázott
Csorda, szabad kényén most legelőre kijár.
Fecskesereg kis agyagfészkét rakogatja csevegve,
S ház fedelét gólyák már kelepelve ülik.
Mindenféle madár, öröm új éneknek eredvén,
Hol szép zöldellő ágra, hol égbe repes.
Csak nekem itt egyedül, ó !csak nekem árva szegénynek,
A bús aggodalom szívem epesztve öli.
Hervadozik képem kikelet természete ellen :
Elfogyok, újulást nem veszen életerőm.
Itt vagy- e már? érez testem bomlása, keservem
Eltörlője, Halál !S elviszel ugye tehát?
Nyílnak már örök életnek szép ajtajai, látom,
S ott benn jobb kikelet jobb örömünkre derül.
 
 
0 komment , kategória:  Révay Miklós versei  
Tavaszi ének
  2011-03-26 11:15:31, szombat
 
  József Attila

Tavaszi ének

Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld reményt,
Szerelmes szívem sóhaját
S csitítgatom szegényt,
Nekem nyilik minden berek
- A vérem játékos gyerek -
S a Nap elém hajol
És rám kacag, milyen ravasz
- Ó pompa, szín, ó dús Tavasz! -
Csak Márta nincs sehol.

Havas telekre zsenge fú,
A szellő nádi hegedű,
Rügyeznek ifjú lányszivek,
Az arcokon derű!
Csikó nyerít szerelmi vészt
S a torkom fölkiáltni készt:
- Vén Földünk hogy forog!
S a kék ég is milyen magas,
- Ó pompa, szín, ó dús Tavasz!
- Reá ha gondolok.

Itt ékes, hímes szőnyegek,
Ott északon a bús hegyek,
Hol nem gondolnék rá soha -
De arra nem megyek...
- Rikolts, dalolj szegény torok:
- Ihaj, a Földünk hogy forog!
Ihaj szerelmi láz!
Mig jő a Tél, ki béhavaz
- Ó, pompa, szín, ó dús Tavasz! -
S a halál citeráz.
 
 
0 komment , kategória:  József Attila versei  
Tavasz-elő
  2011-03-26 11:08:53, szombat
 
  Juhász Ferenc

Tavasz-elő

Habosra elbágyadt
a jégfényű ég,
olvadt ragyogásban
a lenti vidék,
a kopasz faárnyék
kéklik a havon,
friss patak csillámlik
a kocsiúton.

A kakas a hóban
rikkant egy nagyot,
piros farka tolla
mint rubin ragyog,
olvadoz a zúzmó
a fűszál hegyén,
s rengedez már csilló
harmat a helyén.
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Ferenc versei  
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 96 
2011.02 2011. Március 2011.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 96 db bejegyzés
e év: 1519 db bejegyzés
Összes: 9012 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2345
  • e Hét: 2345
  • e Hónap: 45974
  • e Év: 865526
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.