Regisztráció  Belépés
joetoth.blog.xfree.hu
pax Tóth József
1937.09.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Lelkigyakorlatból1/149
  2011-03-31 21:35:38, csütörtök
 
  Békére irányuló belső figyelemről.
1. A keresztény élet misztikus élet. Jézus kifejezte azon vágyát, hogy szeretne velünk egészen személyes, bensőséges kapcsolatba lépni. Ő szeretne bennünk lakni (Jn 14,23). Az Úrral való személyes kapcsolatnak van egy olyan mélysége, amit csak úgy fogalmazhatunk meg: eggyé válás Istennel. Ez egyszerű dolognak tűnik, ám annál küzdelmesebb. Mert halálunkig küzdeni kell rossz hajlamaink, bűnös természetünk ellen. Jézus mindennapi kereszthordozásról beszél, amit elvár követőitől (Lk 9,23). Kereszt mindaz a szenvedés, lelki és testi fájdalom, az emberek elutasításai, igazságtalanságai, amit átélünk, de kereszt lehet saját önző természetünk, rossz szokásaink, bűneink legyőzése is Isten iránti szeretetből.

2. Az Istennel való egyesülés annál mélyebb, minél mélyebb lelkünkben a tisztulás. El kell szakadnunk mindattól, ami megkötöz, ami szeretetlenné tesz, ami hamis. Sokszor nehéz próbatételeket, csalódásokat él át az ember, és ilyenkor felismeri, hogy ez a világ nem képes igazán betölteni vágyait. Sőt gyakran elveszi nyugalmunkat, megterhel, megkötöz. Akkor ismerjük fel a lelki szabadság fontosságát, amikor már nem kötöz meg semmi. Ez történt például Loyolai Szent Ignáccal is, aki egy fájdalmas betegségen esett át. Miközben tehetetlenül vergődött, kézbe vette a szentek életét és a Bibliát. Megtért, szívébe fogadta Jézus szeretetét és felismerte a misztikus élet mélységeit.

3. Belső figyelmet igényel ez az élet! Sok ember úgy él, mintha nem lenne lelke, és mintha nem lenne örökkévalóság! Annyira szétszórja magát fölösleges beszéddel, vitatkozással, televíziós filmekkel, látogatásokkal, üres tevékenységekkel, hogy esténként fáradtan mondja: "Nincs időm imádkozni!" Találkoztam egy 16 éves fiúval és megkérdeztem tőle, hová megy. "Edzésre! Hetente háromszor. Két óra az út oda és két óra vissza." "És mennyit imádkozol?" "Sajnos nincs rá időm!" - hangzott a furcsa válasz. Hasonló a helyzet a felnőtteknél is. A belső figyelem arra irányul, hogy Jézus ott él az ember szívében! Jézus vágyakozik arra, hogy az ember megszólítsa Őt, felajánlja Neki tevékenységét, békét, erőt, áldást kérjen Tőle, és hogy kifejezze iránta való szeretetét. Meg kell tanulni megálljt parancsolni a rohanó gondolatoknak, aggodalmaknak és félelmeknek. A lélek csendjében jön létre a hit szerinti látás, hogy Isten az egyedül fontos és minden más csak mellékes (Neki alárendelt)! Mennyi mindent elmondhatna az Úrnak az ember, ha igazán felismerné, hogy mindig együtt lehet azzal, aki végtelenül szereti őt.
KÉRDÉSEK

1. Hogyan tudnál kilépni az eddig megszokott, gépies vallási szokásokból és hogyan tudnád az Úrral való személyes kapcsolatot elkezdeni?

2. Mit teszel azért, hogy Jézus valóban benned lakjon? (Például döntés a nagyobb szeretet mellett, harag legyőzése, bűnök és rossz szokások elkerülése.)


 
 
0 komment , kategória:  Lelkigyakorlatból/149-/  
Bibliából és lelkésztől19/148
  2011-03-27 11:36:36, vasárnap
 
  Békesség Jézus együttérző,életre hívó szeretetéből.
a) ,,A zsidók közül sokan jövének Mártához és Máriához, hogy
vigasztalják ôket bátyjuk miatt. Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jô, eléje méne; Mária pedig otthon ül vala. Mondá pedig Márta Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, az én bátyám nem halt volna meg''(Ján. 11,19). A dolgos, nyugtalan Márta az Úr elé siet s panaszkodik:házad, Mester, elárvult; ahová mindig szeretettel jöttél, ott most sírnak. Ó miért nem jöttél elôbb? S hogyan is jöhet oda, hol te vagy otthon, betegség, kín és halál?! Szeretsz s mégis sujtasz? Ezt nem értjük; nehéz nekünk a bajt, a rosszat, a szenvedést Isten szeretetével megegyeztetni. Nem értjük e vaskezet. Bele vagyunk ékelve a fizikai rend vashálózatába, s a morális rend is tele van a rosszakarat szörnyűségével! Ah Uram, hódolok neked életben-halálban;élet-halál, ez az én kategóriám, neked más kategóriáid vannak. Te mondod: az én gondolataim nem a ti gondolataitok s az én utaim nem a ti utaitok; a lét nemcsak emberiség; az emberiség csak valami a végtelenben. Lehetetlen, hogy minden fölfogása, ízlése szerint menjen.Imádlak Uram szent akaratodban!

b) ,,Mondá neki Jézus: Feltámad a te bátyád. Mondá neki Márta:Tudom, hogy feltámad a feltámadásban az utolsó napon. Mondá neki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet.'' Halál van, szenvedés van,azt el nem törlöm, de a világ végén a lelkek ismét testet öltenek.Most testet öltenek a fiziológia folyamán; akkor majd az Isten teremtô akaratából. S a megtisztult lelkek erôsek lesznek s áthatják a testet,úgy hogy az fényes, szép, szimmetrikus, gyors organumuk lesz. A művészet most is formát önt az anyagra, s szépséget s lelket teremt a lelketlenbe; a feltámadás lesz az anyagnak igazi átszellemülése; a lélek akadálytalanul kiönti rá szellemi szépségét s erejét. Én ezt hiszem; látom, hogy a lélek a hipnózisban, magnetizmusban hogy hajlítja s vetkôzteti ki természetébôl a testet; hát még a végsô s gyôzedelmes ébredésben.Én is művésze vagyok a testnek az erény által; tisztaság,mértékletesség, önuralom, fegyelem által lelket viszek bele.

c) ,,Mária pedig, midôn odaért, hol Jézus vala, meglátván ôt,lábaihoz borula és mondá neki: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg az én bátyám.'' A mélyérzelmű, csendes bánatba merült Mária lelkén napsugárként rezgett át a hír: A mester jelen van és téged hí.A mester az ô vigasza; rögtön lábaihoz borul; ez az ô helye; ha bűnét siratja, ha a föltámadtat imádja, ha panaszát panaszolja; a Mester lábaihoz borul. Hogy hajolt a Mester felé a lelke, hogy simult hozzá;így tesznek Jézus igaz hívei; akár sírnak, akár vigadnak, mindig szeretnek.

d) ,,Jézus tehát amint látta ôt sírni s a zsidókat is, elbúsula lelkében és megrendüle és mondá: Hová tettétek ôt? És könnyeze Jézus.Mondák tehát a zsidók: Ime, mennyire szerette ôt.'' Jézus szeret,gyászol és sír. Lelkének perspektívája végtelen: ô látja nyomorúságainkat, de le nem szakad alattuk, mert látja a végkifejlôdést is, az Isten dicsôségét. Az Isten diadalmas hatalma
keretezi számára a világot s annak bajait. -- Nekünk jó, hogy nem tudjuk a jövôt; nem bírnók el sem fáradságaink, sem kudarcaink elôrelátását. Igy pedig küzdve s kötelességet teljesítve haladunk
elôre. -- Legyünk emberek, éljünk testvéreink közt; tudjunk sírni s résztvenni mások bajaiban. /Prohászka Ottokár püspök/+1927 Budapest/
 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Online lelkigyakorlatból20/147
  2011-03-24 20:41:55, csütörtök
 
  Békesség Jézus életünk eseményeiben jelenlétéből.
Jézus az éltető víz, a fény; Ő az élet maga
Kalauz: Kicsoda számunkra Jézus Krisztus?
Ezekben a napokban igyekszünk tovább mélyíteni Jézussal való kapcsolatunkat. Ahogy egyre inkább vágyunk rá, hogy Vele legyünk, egyre tisztul bennünk, mi is életünk valódi célja, és egyre könnyebbé válik számunkra, hogy értékes időt töltsünk azzal, akit szeretünk, csodálunk.
Hetünket megtöltik a János evangéliumában olvasott csodálatos jelenetek, képek. Teljes valójában és mélységében kifejezik, mit is jelentett Jézus annak a közösségnek, aki először olvashatta annak idején az evangéliumokat, de azt is megmutatja, mit jelenthet Ő ma számunkra.
A történeteket mindenképpen figyelmesen olvassuk. Bele kell helyezkednünk Jézus és a többi szereplő kapcsolatába. Megállunk és elidőzünk minden elhangzott kérdésen, minden egyes félreértésen, minden elhangzott kifejezésen, kijelentésen és minden emberi átalakuláson, formálódáson, ami a jelenet során bekövetkezik. Ekkor láthatjuk csak igazán, hogyan válhat ma is élővé számunkra a kérdés: "Kicsoda számomra Jézus Krisztus?"
Ezen a héten sokkal inkább a történetek dinamikájára hangolódunk, e lelkigyakorlat során ezek is utazásunk részét képezik. Megvizsgálhatjuk, milyen gyümölcsöket, ajándékokat kaptunk eddigi elmélkedéseink során. Az asszony a kútnál, a vakon született férfi, Jézus barátja, Lázár, mind-mind azt fejezik ki számunkra, hogyan, hányféleképpen tapasztalhattuk a Messiást lelkigyakorlatunk során.
A kegyelmet akkor élhetem át, ha képes vagyok meglátni, hogy milyen régen várok már a kútnál, milyen régen szomjazom. Ha nevén tudom nevezni ezen újonnan megismert szomjúságomat, és hagyom, hogy a Víz csillapítsa,megtapasztalhatom, már nincs okom többé bizalmatlannak lenni. Megértem, hogy Jézus úgy mutatja meg magát nekem,hogy engem ismertet meg önmagammal. Felismerem, hogy Megváltóra van szükségem. Dicsőítem Őt, és elmondom az egész világnak, amit megértettem!
Akkor élhetem meg a kegyelmet, ha felismerem, valaki felnyitotta a szememet. Mások talán el sem hiszik,hogy látok már, mégis tudom, hogy igen, így van, és szüntelen ismételgetem új élményemet nekik és önmagamnak is.Valaki talán elutasít, de a Világosságban csak azt látom, aki meggyógyított, és nem tudok mást tenni, mint térdre borulva hálát adni, és magasztalni!
Akkor élhetem át a kegyelmet, ha megértem, halálom nem ér véget a halállal, mindez nem más, mint megnyílt kapu az Isten örökös dicséretére. Ha rájövök, mennyire megkötözött voltam idáig, nem is voltam élő hosszú ideje, még inkább érezhetem Jézus parancsának súlyát, ahogy szól: "Jöjj!"
Használjuk forrásainkat, hogy ezek az elmélkedések biztos hátteret nyújtsanak számunkra a héten. A napokban fejlődhetünk hálaadásban, ahogyan tapasztaljuk, megéljük, hogyan változik számunkra Jézus személyiségének, alakjának jelentősége, értelme. Már bizonyosak vagyunk benne, hogy egyek akarunk lenni Vele, így akarjuk élni tovább az életünket, sehogy máshogy. Ebben szeretnénk erősödni, fejlődni!
Indító gondolatok, gyakorlatok
Legjobb, ha úgy kezdjük hetünket, hogy figyelmesen elolvassuk a három szentírási olvasmányt. Mindhárom nagy gonddal íródott. Ezek a Jézust ábrázoló képek arra is lehetőséget adnak számunkra, hogy felfedezzük az Ő jelenlétét mindennapjainkban is. Minden azon múlik, mennyire engedjük, hogy ezek a történetek megérintsenek bennünket,átitassák életünket. Minél inkább ráérzünk az elbeszélések dinamikájára, annál inkább megízlelhetjük Krisztus életünkben való jelenlétének gyümölcseit!
Ha magunkévá tesszük a történeteket, elmélkedünk rajtuk, kérdésekre is lelhetünk, melyeken akár egész héten"rágódhatunk".Miért ment a szamáriai asszony akkor a kúthoz, amikor a legmelegebb volt? Talán el akarta kerülni a találkozást más asszonyokkal? Melyek azok helyek az én életemben, ahol zavarban vagyok, amiket szégyellek? Ahol el szeretném kerülni a másokkal való találkozást? Mik az én "délelőtti kútjaim"? Vajon el tudom-e képzelni, hogy Jézus ott vár rám?
Jézus kifejezi, mennyire szomjazik az asszonyra. Vágyik arra, hogy csak vele legyen kettesben. De ő nem tartja méltónak magát a találkozásra. Pedig a Megváltó ajánlja fel, hogy enyhíti a szomját. Mégis visszautasítja. Így nem tudja megadni számára azt, amire szüksége lenne. És én hányszor utasítom vissza a Mestert? Mentegetőzöm,kifogásokat keresek, falakat építek. Nincs időm. Még sosem csináltam ilyet korábban, rengeteg teendőm van, és egyáltalán nem egyszerű semmi! Azt sem tudom, hogy találjalak meg, Uram, ebben a zűrzavarban...
Amikor elmondja az asszonynak, hogy ismeri, hogy mindent tud róla, ő egyből megérzi, hogy valaki nagyon különlegessel van most együtt! Talán találkozhatott azzal, akire egész életében várt. Meg tudom-e engedni Jézusnak,hogy nekem is megmutassa, hogy pontosan ismer, tudja ki vagyok, és ért engem? Vajon képes vagyok-e kifejezni, hogy Ő az, akire egész életemben szomjaztam?
A vakon született férfi kimosta Siloam vizében a sarat a szeméből. "Ő az, aki küldött." Hogyan válhat Jézus számomra vízzé, mely kimossa a sarat a szememből?
Attól a pillanattól azonban, ahogyan látott, minden bonyolulttá vált számára. Az emberek nem értették, hogy lehet ugyanaz a valaki, aki az előbb még vakon tapogatózott a porban. Vajon az én gyógyulásom lehet-e olyan mértékű,hogy mások csodálkoznak azon, hogy valóban én vagyok az? De talán tartok is mindettől. Mik lehetnek azok a félelmek, amelyekkel szembe kell nézzek akár saját magamban is, ha azt kérdezem: "Kicsoda Jézus Krisztus számomra?" Min kell változtatnom az életemben, ha vele szeretnék lenni?
Márta is kifejezi fájdalmát Lázár halálával kapcsolatosan, de egyben vádol is: "Uram, ha itt lettél volna, a testvérem nem halt volna meg!" Hol találok lyukakat az életemben, amelyekért vádolom az Istent? Tudom-e úgy látni ezeket a helyzeteket, mint lehetőségeket az Isten nagyságának és dicsőségének megmutatkozására? Mikor Jézus így szól Mártához: "Én vagyok az egyetlen, aki a halottat életre kelti!" - az asszony szinte lehetetlennek tartja, hogy ez most Lázárral is megtörténhet. Hol, miben kétlem, hogy Krisztus valóban képes életet adni? Jézus is elsírja magát ott a sírkő előtt. Nem rejti el érzéseit. Vajon szembe tud-e nézni a saját halálával? Ott tudok-e lenni akkor Vele? Meg tudok-e állni és képes vagyok-e szembesülni mindennapjaim sírköveivel?
Jézus a szabadító szavakat mondja: "Lázár, jöjj ki!" Mondja ezt ma nekem is?
Minden reggel, ahogy kikelek az ágyból, felkészülök a napra. És minden este, mielőtt elalszom, hálát adok ezért a mély, élményekkel, tapasztalatokkal teli utazásért. Mert mindez ajándék. Minden a Jézussal való egységről szól.És mindez az Isten nagyobb dicsőségére és mások szolgálatára van!
Útravaló
Az élet egyik legnagyobb felfedezése különbséget tenni a lehetséges és a valószínű között. Ezen a héten folytatjuk a Jézusban való elmélyülésünket, szemléljük a jeleket, melyeken keresztül megszólít bennünket. Mert folyamatosan üzen számunkra: az út, amit Ő kínál, lehetségesnek tűnhet néhányunknak, és teljesen valószínűtlennek másoknak.
János evangéliumának első tizenkét fejezete nem is szól másról, mint hogy hangsúlyozza: Jézus visszajelzéseket,válaszokat is vár tőlünk! Megfigyelhetjük, az Ő csodái nyilvánvalóan lehetetlen helyzeteken alapulnak:"Nincs boruk", "Nincs vödröd", "Csak öt kenyerünk, és két halunk van, de mire megyünk vele, ha ennyi embert kell megvendégelnünk?" Jézus párbeszédet teremt, sőt választásra buzdít, miközben az abszolút lehetetlenből a csodához vezet bennünket. A felszínen ennyit látunk: nincs. De a mélyben másik kérdés merül fel. Arról kell döntenem, hogy hiszek vagy nem hiszek.
A héten a saját döntéseinkért, saját válaszainkért imádkozzunk. Hallhatjuk, ahogyan hív bennünket. A kútnál az asszonnyal együtt csodálkozzunk a férfin, aki mindent tud rólunk, mielőtt egyetlen szót is szóltunk volna hozzá!Olyasmit kínál nekünk, amit soha ezelőtt senki: különleges vizet, amely örökre kielégíti szomjúságunkat. "Hogyan lehetséges ez?" Már tudjuk, hogy ajándékot tartunk a kezünkben: úgy láthatjuk Jézust, ahogyan mások nem. De valóban ő az? "Mutasd meg nekem, és dicsőíteni és áldani fogom Őt!" Néha már látom, néha viszont szem elől tévesztem. A
halálból mentett meg engem, de valóban ez az igazi élet? Mert hosszú ideje vagyunk már a sírban. A dolgok éppen tűnhetnek valószínűnek, de valóban lehetségesek a mi életünk egyszerűségében is?
János evangéliumának csodajelekről szóló fejezetei felkészítenek bennünket, tanítványokat, hogyan bízhatjuk Rá teljesen életünket, kétségeinket, örömeinket. Rá, aki teljesen átformált, hinni tanított minket, és a halálból elvezetett az igaz életre.Kétkedők is lehetünk imánkban. Az Ő jelei is sokakat megzavartak, akik soha többé nem hallgattak rá, és teljesen elfordultak tőle. Kemény és súlyos szavakat is mond nekünk: jogosan merül fel bennünk a kérdés, hogyan is maradhatunk mellette, hiszen egyre csak széthúzást és konfliktust okoz. A félelmeinkkel imádkozzunk ilyenkor, erőt merítve belőle, aki előbb provokál, majd gyanúsítottá, végül pedig halálraítéltté válik.
A héten Azzal imádkozunk, Aki megváltoztatta a víz, a világosság és az élet jelentését a számunkra.
Vonzalmainkkal és félelmeinkkel imádkozunk, kétségeinkkel és vágyunkkal az Ő követésére. "Kihez mennénk? Az örök élet igéi Nálad vannak."
Így vagy hasonló szavakkal...
Drága Jézus,szeretnék ezen a héten közelebb kerülni Hozzád. Sokkal egyszerűbb Veled az élet, Te máshogyan, másra hívod az embereket. Olyan csodálatos látni, ahogyan megérintesz, meggyógyítasz és megvigasztalsz másokat.

Olvastam az evangéliumot az asszonyról, a kútnál. Én is odamegyek, a legnagyobb melegben. Csak a víz kell,mielőtt összefutok valakivel a városból, aki megvethet, megalázhat. Ehelyett Veled találkozom. Úgy ülsz a kút mellett,mintha csak rám vártál volna.
Arra hívsz, hogy másfajta vízzel enyhítsem szomjamat. Hirtelen rádöbbenek, milyen hosszú ideje vágyom friss, éltető vízre. Meg akarom változtatni az életemet, meg nem tetté szeretnék tenni minden hibát, ami elkövettem.
Annyi éve kizártam az Istent az életemből, már úgy látszott, nincs is visszaút. És akkor jössz, élő vizet és örök életet kínálsz nekem.Határozottan és szelíden nézel rám. Minden bűnömet ismered. De Neked egyik sem számít. Már régen elfelejtetted mindegyiket. Jó messzire hajítottad őket. Nem léteznek már azok a falak, amik annyi ideig távol tartottak az Istentől. A bűneim, a tény, hogy nem vagyok a legjobb ember, hogy annyi, annyi hibát elkövettem, mind nem számítanak, mert új életre hívtál engem!
Új, eddig soha nem tapasztalt módom élhetem meg, hogy szabad vagyok. Ugyanez a szabadság töri át a társadalmi korlátokat, mikor egy kicsi szamáriaihoz, mint amilyen én is vagyok, beszélsz. Most világosan látok, és mindenkinek el akarom mondani, jó hangosan, hogy mindenki értse: "Gyere és láss!" Mindenkinek szeretnék beszélni Rólad, még azoknak is, akik megaláznak, azoknak is, akiktől félek. Hiszen nincs jelentősége egyetlen félelmemnek sem, mert már nálam a jó hír, a Te éltető vized, a szabadság, amit Benned láthatok. Köszönöm Jézusom, kedves
barátom! Köszönöm azt a csodálatos szeretetet és életet, amelyre meghívsz! Köszönöm, hogy meggyógyítasz, az orvosom vagy. Mint Lázárért, értem is sírtál, mikor annyira eltávolodtam Tőled. Mégis, sosem szűntél meg szeretni.
Engedd megtapasztalnom a szabadságot, a Te szabadságodat, ahogy kilépsz a sírból, és megszabadítasz nemcsak engem, de minden embert!

Szentírási olvasmányok
János 4,3-42 3 elhagyta Júdeát, és ismét Galileába ment. 4 Át kellett mennie Szamarián. 5 Megérkezett tehát Szamaria egyik városába, amelyet Szikarnak neveznek, közel ahhoz a földdarabhoz, amelyet Jákob a fiának, Józsefnek adott. 6 Ott volt Jákob kútja. Jézus akkor elfáradva az úttól, azon nyomban leült a kútnál. Körülbelül a hatodik óra volt. 7 Odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus azt mondta neki: >Adj innom!< 8 Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy élelmet vegyenek. 9 A szamariai asszony erre azt mondta neki: >Zsidó létedre hogyan kérhetsz te inni tőlem, aki szamariai asszony vagyok?< Mert a zsidók nem érintkeznek a szamariaiakkal. 10 Jézus azt felelte: >Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki mondja neked: `adj innom', talán te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna neked.< 11 Az asszony így szólt: >Uram, nincs is mivel merítened, a kút pedig mély; honnan vennéd hát az élő vizet? 12 Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk a kutat adta, amelyből ő maga, fiai és jószágai is ittak?< 13 Jézus azt felelte: >Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, 14 de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.< 15 Erre az asszony így szólt: >Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam, és ne járjak ide meríteni!< 16 Jézus ezt felelte neki: >Menj, hívd el a férjedet, és jöjj ide!< 17 Az asszony erre kijelentette: >Nincs férjem.< Jézus ezt válaszolta: >Jól mondtad: `Nincs férjem'. 18 Mert öt férjed volt, és akid most van, az nem férjed. Ezt helyesen mondtad.< 19 Az asszony ekkor így szólt: >Uram, látom, hogy próféta vagy. 20 A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van a hely, ahol őt imádni kell.< 21 Jézus azt felelte neki: >Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát. 22 Ti azt imádjátok, amit nem ismertek, mi azt imádjuk, amit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól van. 23 De eljön az óra, és már itt is van, amikor az igazi imádók Lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát, mert az Atya ilyen imádókat keres magának. 24 Az Isten lélek, és akik őt imádják, Lélekben és igazságban kell őt imádniuk.< 25 Az asszony erre megjegyezte: >Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor ő eljön, kijelent majd nekünk mindent.< 26 Jézus azt válaszolta neki: >Én vagyok az, aki veled beszélek.<
Jézus és a szamariaiak27 Ekkor odaérkeztek a tanítványai, és elcsodálkoztak, hogy asszonnyal beszélgetett. Mégsem kérdezte egyikük sem: >Mit akarsz, vagy mit beszélsz vele?< 28 Az asszony pedig otthagyta az edényét, elment a városba, és szólt az embereknek: 29 >Gyertek, lássátok azt az embert, aki elmondott nekem mindent, amit cselekedtem. Vajon nem ő a Krisztus?< 30 Azok erre kimentek a városból, és odamentek hozzá.
31 Eközben a tanítványok kérték őt: >Rabbi, egyél!< 32 Ő azt felelte nekik: >Van nekem ennivalóm, amiről ti nem tudtok.< 33 A tanítványok egymást kérdezgették: >Talán enni hozott neki valaki?< 34 Jézus pedig így folytatta: >Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki küldött engem, hogy elvégezzem az ő művét. 35 Ugye ti mondjátok: Még négy hónap, és elérkezik az aratás? Íme, mondom nektek: Emeljétek föl szemeteket, és nézzétek a szántóföldeket, mert megértek már az aratásra. 36 Az arató megkapja a jutalmát, és termést gyűjt az örök életre, hogy együtt örvendjen a vető az aratóval. 37 Mert abban igaza van a közmondásnak, hogy más az, aki vet, és más az, aki arat. 38 Elküldtelek titeket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, és ti azok munkájába álltatok be.<
39 Abból a városból a szamaritánusok közül sokan hittek benne az asszony szavára, aki bizonygatta: >Elmondott nekem mindent, amit cselekedtem.< 40 Amikor tehát a szamaritánusok odamentek hozzá, kérték őt, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt. 41 Ekkor már sokkal többen hittek az ő tanítása miatt. 42 Az asszonynak pedig azt mondták: >Most már nem a te beszéded miatt hiszünk, hanem mert mi magunk hallottuk, és tudjuk, hogy ő valóban a világ Üdvözítője.<
János 9,1-41 Amikor továbbment, látott egy vakon született embert. 2 Tanítványai megkérdezték őt: >Mester, ki vétkezett, ő vagy a szülei, hogy vakon született?< 3 Jézus azt felelte: >Sem ő nem vétkezett, sem a szülei, hanem Isten tetteinek kell megnyilvánulniuk benne. 4 Nekünk annak tetteit kell cselekednünk, aki engem küldött, míg nappal van. Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. 5 Amíg a világban vagyok, világossága vagyok a világnak.< 6 Miután ezeket mondta, földre köpött, sarat csinált a nyálból, a sarat a vak szemére kente, 7 és azt mondta neki: >Eredj, mosakodj meg a Síloe tavában!< Ez küldöttet jelent. Elment tehát, megmosdott, és ép szemmel tért vissza. 8 Ezért a szomszédok és akik azelőtt látták őt mint koldust, azt kérdezték: >Nem ő az, aki itt ült és koldult?< Egyesek azt mondták: >Ő az.< 9 Mások így szóltak: >Nem, csak hasonlít rá.< Ő azonban kijelentette: >Én vagyok az.< 10 Erre megkérdezték tőle: >Hogyan nyíltak meg a szemeid?< 11 Azt felelte: >Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szemeimet, és azt mondta nekem: `Menj a Síloe tavához, és mosakodj meg.' Elmentem tehát, megmosdottam, és látok.< 12 Azok megkérdezték tőle: >Hol van ő?< Ő azt felelte: >Nem tudom.<
13 Ekkor elvitték a farizeusokhoz azt, aki előbb vak volt. 14 Azon a napon pedig, amikor Jézus a sarat csinálta és megnyitotta szemeit, szombat volt. 15 Ismét megkérdezték tehát tőle a farizeusok is, hogy hogyan nyerte vissza a szeme világát. Ő azt felelte: >Sarat tett a szemeimre, megmosdottam, és látok.< 16 Azt mondták erre néhányan a farizeusok közül: >Nem Istentől való ez az ember, aki a szombatot nem tartja meg!< Mások azt mondták: >Hogyan cselekedhet bűnös ember ilyen csodajeleket?< És szakadás támadt köztük. 17 Erre ismét megkérdezték a vaktól: >Te mit gondolsz róla, hisz megnyitotta szemeidet?< Ő pedig azt felelte: >Próféta!< 18 A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt, és visszatért a látása, amíg elő nem hívták a most már ép szemű ember szüleit. 19 Megkérdezték őket: >A ti fiatok ez, s azt mondjátok róla, hogy vakon született? Most hogyan lát tehát?< 20 A szülei azt felelték: >Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született. 21 De hogy most miképpen lát, nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg szemét, azt sem tudjuk. Kérdezzétek őt, megvan a kora, majd ő beszél magáról.< 22 Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól, mivel már elhatározták a zsidók, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, ki kell zárni a zsinagógából. 23 Ezért mondták a szülei: >Megvan a kora, őt kérdezzétek.<
24 Másodszor is előhívták tehát az embert, aki vak volt, és azt mondták neki: >Adj dicsőséget Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.< 25 Ő azt felelte: >Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: hogy vak voltam, és most látok.< 26 Erre megkérdezték tőle: >Mit csinált veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?< 27 Az azt felelte nekik: >Megmondtam már nektek, de nem hallgattátok meg. Miért akarjátok újra hallani? Csak nem akartok ti is a tanítványai lenni?< 28 Erre megátkozták őt, és azt mondták: >Te vagy az ő tanítványa, mi Mózes tanítványai vagyunk. 29 Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, ezt pedig nem tudjuk, honnan van.< 30 Az ember erre azt felelte: >Éppen az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, nekem pedig megnyitotta a szemeimet. 31 Tudjuk, hogy Isten a bűnösöket nem hallgatja meg, de aki istenfélő, és megteszi az ő akaratát, azt meghallgatja. 32 Mióta a világ áll, soha nem lehetett hallani, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született szemeit. 33 Ha ő nem Istentől való volna, nem tehetett volna semmit.< 34 Azok azt felelték neki: >Mindenestől bűnben születtél, és te oktatsz minket?< És kidobták őt.
Jézus kinyilatkoztatja magát a meggyógyultnak35 Jézus meghallotta, hogy kidobták, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: >Hiszel-e az Emberfiában?< 36 Az így felelt: >Ki az, Uram, hogy higgyek benne?< 37 Jézus azt mondta neki: >Hiszen láttad őt: ő az, aki veled beszél.< 38 Erre az így szólt: >Hiszek Uram!< És leborult előtte. 39 Akkor Jézus ezt mondta: >Ítélkezni jöttem erre a világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.< 40 A farizeusok közül, akik vele voltak, néhányan hallották ezt, és azt mondták neki: >Csak nem vagyunk mi is vakok?< 41 Jézus ezt válaszolta: >Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök. Ti azonban azt mondjátok most: `Látunk.' Ezért megmarad a bűnötök.<



 
 
0 komment , kategória:  Online lelkigyakorlatból/103-  
Bibliából és lelkésztől18/146
  2011-03-20 11:16:54, vasárnap
 
  A világosságot,békességet sugárzó Jézus követése.
,,Uram, jó nekünk itt lennünk'' (Máté 17,4).
a) Jézus imádkozik s színében elváltozva dicsôségbe öltözik. Mit
jelent az? Rendesen arra utalunk, hogy Krisztus a Golgotán át jutott az Olajfák hegyére, honnan az égbe szállt; de nem figyelünk arra, hogy a Golgotára is a Táboron át jutott. Harcát gyôzelmesen azért tudta megvívni, mert lelkében átszellemült a rossz, a kín s a szenvedés.Fényben állt s élt lelke, azért tudta legyôzni a sötétséget. A Táboron mutatta be lelkének fölemelkedését, ,,ascensus in Deum''; szellemi munkára tanítja az embert, mellyel világ, idô, nyomor, mulandóság s a gyöngeség fölé emelkedik; munkára, mellyel fölszabadítja szívét, hogy ne tapadjon a göröngyhöz, munkára, mellyel ruganyosnak ôrzi meg lelkét
reakcióban a rossz ellen; bánatban is életvidoran és erôsen; munkára,mellyel törekvésben, vágyban, küzdelemben elnyujthatja s kifeszítheti.
Ez a munka az imádság. Igy kell imádkozni: lélekben fölemelkedni s dícsérni, áldani s kérni, megkövetni az Urat. Mint a sas napfénnyel,úgy töltekezzünk isteni gondolatokkal és lelkesüléssel. Az emelkedés a zsoltár, a lendület a himnusz. Megbeszéljük az Úrral ügyeinket,kérdezzük és várjuk feleletét: ,,loquere Domine''.

b) S elváltozott színében, mialatt imádkozott: felöltözködött
fénybe s tűzbe s érezte az Isten örömeinek s vigaszainak ünnepét.
Isteni gondolatok s érzések által elváltozunk; ,,species altera'',
más, különb emberekké leszünk. A bizalmatlan, csüggedô, félénk,
földies emberbôl isteni ember válik. Ereje lesz a gyengének s lelke a csüggedônek. Lélekkel legyôzi a testet s világot, a rosszat s a
kísértést. Csak az a nyomorúság gyôz, mellyel szemben lelket nem
állítunk; a szellemmel áthatott szenvedés nem csúnya s nem gyilkol;annál pusztítóbb a szellemtelen. Az a szív, mely megnyílni s oly érzéssel tud beszélni Istenével, hogy egyre vágyik a jobb után s töri magában a rosszat, tényleg a Tábor lejtôjén jár s az Isten vonzalmait élvezi. ,,Mutaberis in virum alienum''; elváltozol -- biztatja az olyat a lélek -- elváltozol más emberré. A vágy elnyujtja, a szeretet megolvasztja, a fegyelem pedig új formába önti a lelket. Azért tehát dolgozzunk lelkünk hangolásán, ébresszük föl a megfelelô érzelmeket.
Ne várjunk, míg az ár elsodor; ereszkedjünk mi magunk a mélybe.
Használjuk a röpimákat; ébresszük vágyainkat, fohászainkat a szentírás szavaival!/Prohászka Ottokár püspök /+1927.Budapest/

 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Szerzetestől10/145
  2011-03-17 22:19:36, csütörtök
 
  A békességet hozó Isten országában tevékenységünkkért.
Mirôl beszélgessünk a Mesterrel?
Ha az élet simán menne, ha mindenki egyformán boldog, egészséges, erôs is szép lenne, ha mindenkinek minden sikerülne, és ha nem lennének a földön olyanok, akik nemcsak közvetlen felebarátjuk, de milliók életét is meg tudják keseríteni, aligha volna szükség arra, hogy Istentôl bármit kérjünk. Csupán hálát kellene adnunk a paradicsomi állapotokért,amellyel megajándékozott bennünket.
De az ember ezt az eredetileg neki készített paradicsomot már az
elején eljátszotta. Élt -- pontosabban: visszaélt -- szabad akaratával,összekuszálta a dolgokat Istennel, s nekünk most kínnal, verejtékkel kell megküzdenünk nemcsak a betevô falatért, de a békességért, az emberséges életért családunkban, munkahelyünkön, hazánkon belül s a nemzetek közt a nagyvilágban.
Isten irgalmassága következtében e küzdelmünk mégsem reménytelen.Legalább azóta nem, hogy Krisztus eljött közénk, Isten létére emberré lett, s a maga életével mutatta meg: íme, így kell élnünk,tevékenykednünk, ha a világ minden ármánykodása ellenére is boldogan,békében és megértésben akarunk élni egymással -- és önmagunkkal.
Nagyszerű program ez egy emberélet számára! Éppen ezért imáidban elsôsorban azért adj hálát Istennek, hogy megteremtett, meghívott erre a világra, s éppen a mai korszakban bízta rád a feladatot. Tedd elviselhetôbbé, derűsebbé, boldogabbá -- Istennek tetszôvé! -- azt a közösséget, amelyben élsz, dolgozol!
Fenséges dolog Isten országa építésében részt venni! De ha bármit is el akarunk érni az életben, elôbb alkalmassá kell magunkat tenni a feladatra, s ezt az alkalmasságot állandóan ,,naprakész'' állapotban kell tartanunk.
Isten országának kialakítása a szívünkben kezdôdik. Ehhez a kemény munkához azonban fegyelmezett jellem, acélos akarat, lovagias lelkület és nemesen érzô szív szükséges. Hiányos fegyverzettel nem lehet csatába indulni, s alkalmatlan eszközzel nem lehet szép munkát végezni,bármekkora is a jó szándék.
Imáidban mindenekelôtt arra kérd Istent, adjon neked látó szemet,hogy észrevedd azt a feladatot az életben, amelyet éppen neked szánt,amit egyedül csak te tudsz elvégezni, senki más. Kérj állhatatosságot és kitartást a küzdelemben, s a többi mind megadatik neked.../P.Fernand Lelotte S.J. szerzetes +1994 Belgium/
 
 
0 komment , kategória:  Lelotte,Fernand  
Online lelkigyakorlatból19/144
  2011-03-13 10:52:49, vasárnap
 
  Békesség megörzése prófétai küldetés teljesitésénél.
Mindannyiunknak vannak hősi példaképei - olyanok, akik bátorságukkal saját magukat sem kímélve küzdenek egy
hatalmas célért. Ezen a héten engedjük, hogy Jézus hősiessége inspiráljon minket. Az Ő lelke ihlette és erősítette meg
számtalan mártírjának és tanújának látomásait és szabadságát a századok során, és napjainkban is.
Indulásként olvassuk el a szentírási szakaszokat, és éljük meg, hogy mit jelenthetett Jézusnak szembeszállni kora vallási vezetőivel,hogy a prófétai lélek napjainkban nyújtott inspirációját még inkább megértsük.

Jézus életének ahhoz a szakaszához közeledünk, amely a jeruzsálemi útra és életének odaadására indítja. Nem úgy teszi mindezt, mint egy őrült erő tehetetlen és jelentéktelen játékszere. Jézus azt hirdette, ami Ő maga is lett - Isten Igéjét, értünk.
A lelkigyakorlatnak ezekben a heteiben szívünk és lelkünk egy része azon is tűnődik, hogyan fog minket megváltoztatni ez az élmény. Egyre közvetlenebbül jelentkezik az a vágyunk, hogy szabadon választhassunk, és ezt a vágyat a Jézus iránti növekvő szeretetünk és csodálatunk formálja. Ezen a héten engedjük, hogy közelebb kerüljünk Jézushoz, mert a Hozzá való közelség valóban átalakítja mindennapi életünket.
Minden reggel ébredéskor emlékezzünk az Ő beszédének prófétai világosságára, hogyan hirdette a szabadulást a foglyoknak, és hozott örömhírt a szegényeknek, mint az ő szószólójuk. A nap során, a háttérbe szoruló időben érzékenyebbek leszünk a vallásos értékek, az emberi élet méltósága és az igazság ellenében dolgozó erőkre. Az újságot olvasva vagy a híreket hallgatva jobban meghalljuk majd a világ szegényeinek kiáltását szerte a világban és környékünkön is, és inkább odafigyelünk azokra a hangokra, amelyek az értékeket és az igazságot képviselik. Minden
este hálát adunk Jézusnak, amiért megmutatta, hogy kivé vált értünk, és amiért még most is arra hív meg minket, hogy Vele együtt másokért éljünk.

Ignác arra ösztönöz minket, hogy elmélkedjünk Jézus szabadságáról, amely abból fakadt, hogy hallotta és elhitte azt,hogy ki Ő a mennyei Atya szemében. Tudja, hogy kicsoda, és ismeri azokat a hagyományokat és gyakorlatokat,amelyekre tanítása épül, de amelyeket meg is kérdőjelez. Olyan embert figyelünk, aki hűséges önmagához, de hűséges az általa keltett ellentétekhez is.
Szabadon hallgatja az ellene és tanítása ellen szóló érveket. Ugyanúgy vágyik az ellenfeleivel való találkozásra, mint ahogy a körülötte szükségben élőkkel és a betegekkel is találkozni akart. A hűség nem azonos a makacssággal. Jézus bátran vállalja a párbeszédet, és nem retten meg a fenyegetésektől sem. Talán a szenvedélyes szót használhatnánk rá. Ignácnál a szenvedélyesség azt jelenti, hogy kérlelhetetlenül nyitottak vagyunk mindenre, amit felajánlanak nekünk. A héten egy szenvedélyes emberre figyelünk, aki teljes, nyitott szívvel és kitárt karral adja oda magát mind a tiszteletnek, mind a támadásoknak.
Mikor ezen a héten Jézust figyeljük, önmagunknak azt az elfogadását kérjük Istentől, amely megszabadít minket a belső ellentétektől, és amely arra indít, hogy ne féljünk azoktól, akik tőlünk és szabadságunktól rettegnek.
Önmagunk elfogadása nem csak pszichológiai eredmény. Isten arra hív minket, hogy fogadjuk el a teremtett,megváltott, áldott és a világba küldött énünket, akit Jézus is elfogadott. Ebben az értelemben és a világ szemében is csatlakozzunk Jézushoz,legyünk újak és mások, és kavarjuk fel a saját kultúránkat, úgy, ahogy Ő is felkavarta az övét.
Így vagy hasonló szavakkal...
Drága Jézus,hogyan csinálod? Egész héten az olvasmányok alapján imádkoztam, és figyeltem, ahogy egyre feszültebbek lettek a
találkozásaid a vallási és politikai vezetőkkel. Látom, hogyan fenyegeted, hogyan bírálod őket egyre erősebb hangon.És ami még inkább Hozzád vonz, az a csendes béke, amely körülvesz.
Figyellek, ahogy szembenézel a tekintélyekkel, akik nem bíznak Benned. A szemükbe nézel, szembeszállsz velük és felemeled a hangodat. Általában megijeszt a harag, de a Te haragod most más. Igazságosnak tűnik. Olyan világosan beszélsz arról, mi a helyes és mi a helytelen, és egyáltalán nem aggódsz a saját biztonságodért. Úgy tűnik,mintha csak arra gondolnál, hogy legyél hű ahhoz, amire Isten meghívott.
Számomra elképzelhetetlen módon tudod szolgálni Istent, mert szabad vagy, hiszen tudod, hogy kinek kell lenned. Úgy érzem, korlátok közé zárnak félelmeim és zaklatottságom, és mégis vonz a szabadság, amit Benned látok, a szabadság Isten szolgálatára.
Segíts, Jézusom, hogy felismerjem, hol hív szolgálatra az Isten. Olyan sok dolgot látok a világban, ami rossz, vagy igazságtalan, országomban, városomban, még a családomban is. De félek. Hogy változtathatom meg a dolgokat? Hogy tanulhatom meg a szembeszállást másokkal? És ami talán a legfontosabb: mire hív engem Isten?
Amikor Téged nézlek, Jézus, drága barátom, egyre jobban szeretem a Te erődet, és a szabadságot, amellyel Istent szolgálod. Annyira vonzó mindez. Szeretném, ha én is így tudnám Istent szolgálni, és nem hátráltatnának a félelmeim. Te láthatóan annyira tudatában vagy annak, hogy ki vagy, és milyen szolgálatra hív az Isten! Annyira szeretnék elég bátor lenni hozzá, hogy szembeszálljak az intézményekkel és hatóságokkal, amelyeket rossznak tartok!
De félek, Jézusom. A konfliktusok olyan emlékeket idéznek fel, amelyeket neg kell gyógyítani, és éreznem kell a Te szeretetedet és szabadságodat, amelyekre a sajátomat építhetem. Sose voltam harcos ember, mindig visszahúzódtam a konfliktusoktól.
Ahogy veled maradok ezen a héten, látom, hogy a hatóságokkal való állandó összeütközés csak még nagyobb békét és elhatározást ad Neked. Mintha egyre világosabban látnád, hogy ki vagy, és mire hív Isten.Ezt akarom én is, Jézusom.

Köszönöm, hogy ilyen sokat megosztasz velem az életedből. Érzem ahogy nő bennem a Feléd irányuló szeretetkapcsolat, ahogy minden nap jobban megismerlek. Köszönöm, hogy meghívtál Magaddal erre az útra. Adj bátorságot, hogy Hozzád hasonlóan járhassak rajta.

Szentírási olvasmány
Mt 21,12-17 A templom megtisztítása12 Jézus bement a templomba és kiűzte onnan mindazokat, akik adtak-vettek a templomban. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig fölborította. 13 Azt mondta nekik: >Írva van: `Az én házamat az imádság házának fogják hívni', ti pedig rablók barlangjává teszitek azt< {Iz 56,7; Jer 7,11}.
14 A templomban vakok és sánták jöttek hozzá, s ő meggyógyította őket. 15 Amikor a főpapok és az írástudók látták a csodákat, amelyeket művelt, és a gyermekeket, akik így kiáltoztak a templomban: >Hozsanna Dávid Fiának!<, méltatlankodni kezdtek. 16 Azt mondták neki: >Hallod, hogy mit beszélnek ezek?< Jézus azt felelte nekik: >Igen. De sohasem olvastátok: `Kisgyerekek és csecsemők ajkáról készítettél magadnak dicséretet?'< {Zsolt 8,3} 17 Aztán otthagyta őket, kiment a városon kívülre Betániába, és ott maradt.




 
 
0 komment , kategória:  Online lelkigyakorlatból/103-  
Bibliából és lelkésztöl17/143
  2011-03-10 18:44:54, csütörtök
 
  Jézus békesség hozása megnyilvánul a világosságban járásra vezetö gyógyításában.
a) ,,Lôn pedig, mikor Jerikóhoz közelgetett, egy vak ül vala az
útszélen, kéregetvén. És midôn hallotta az átmenô sereget, kérdezé,micsoda az? Mondák pedig neki, hogy a názáreti Jézus megyen által. És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak fia! könyörülj rajtam'' (Luk. 18,39).
Mily szánalomra méltó s gyakori kép ez: vak koldus az országúton; nem látja az égi világosságban fürdô világot, sem Krisztust. -- Hány a vak, ki nem ismeri az élet célját, az élet s a küzdelem tartalmát, ki nem látja Krisztust! Pedig az országúton, sôt a hadak útján ül,
mellette vonulnak lelkes, bízó, Krisztushoz ragaszkodó seregek, de ô nem látja. Az ilyen lelkület természetesen szegényes is, koldusos is,ha kincses lelkek kavarognak is körülötte. -- Hadak útja a kereszténységnek, a szentek példáinak útja, s a hitetlenség, a szkepszis és erkölcstelenség vak koldusokkal szegélyezi széleit! Csak elôre! A koldusokhoz le nem ülünk, az árokba le nem kerülünk; dolgunk van; Krisztus megy elôl, mi utána; a koldus-ének nem a mi énekünk!

b) ,,És midôn hallotta az átmenô sereget, kérdezé...'' Nem lát,de hall; nem jár, de értésére jut a járók lelkesülése és kérdezi, hogy ki ez, ki a seregeket vonzza s indítja, ki ez, ki a tömegekben ennyi kedvet s tüzet éleszt? Észreveszi, hogy mennyire függnek rajta és felejtenek házat, otthont, s mily nagylelküen járnak utána, és megszállja a lelkét a vágy: ,,Ó bár én is mehetnék veled Krisztus, bár láthatnálak; bár nem az útszél s a maradiság, hanem a törtetô erô és a te nyomaid volnának az én részeim is; bár ne tapadnék sárhoz s árokhoz és ne tengôdném alamizsnán s könyörületen'' s fölkiált: Dávidnak fia,könyörülj rajtam! ,,Kiálts, ne hadd abba'', kiáltson szemed s szád!Neked is mondja: kövess engem! Tehát akar s vonz téged is, s majd belsô sugallattal, majd a természet, vagy történelem révén magához terel.

c) ,,És akik elôl menének, feddék ôt, hogy hallgasson. Ô pedig annál jobban kiálta: Dávidnak fia, könyörülj rajtam.'' Annál jobban kell kiáltanunk s a világgal nem sokat törôdnünk; az hamar kárhoztat,de hamar dícsér is, ha sikereket lát. Úgy kell szeretnem lelkemet,hogy nem szabad félnem még mások neheztelésétôl sem. S Jézus meghallgat; zaj, nyilvánosság nem akadályozza meg abban, hogy megálljon s a koldusnak vágyát teljesítse. Teljesítette;meggyógyította. A koldus gazdag lett, mikor Krisztust látta; otthagyta rongyait s a kôkopkát, és ment az Úrral; mily kedvvel, mily ragaszkodással! ,,Valamikor sötétség voltatok, most pedig isteni világosság vagytok; járjatok a világosság fiaiként.''/Ef 5,8//Prohászka Ottokár püspök /+1927.Budapest/

 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Online lelkigyakorlat18/142
  2011-03-08 04:39:21, kedd
 
  Jézus békesség hozása mindent átható gyógyító szeretetével.
E hét reflexiói Jézust mint gyógyítót tárják elénk. Az imádságok számos fontos aspektust fognak megvilágítani Isten irántunk való szeretetéről Jézusban. Legfőképpen pedig mélyebben belépünk e másokért való ember szívébe, és megértjük a gyógyító szeretetet.
Most nem Jézus isteni erejéről van szó, még csak nem is arról, ahogyan testeket és életeket "javított meg"hároméves nyilvános működése során. A lényeg az, ahogyan a héten egy újabb oldalát ismerjük meg Jézusnak.Jézus azért képes gyógyítani, mert a szeretet gyógyít. Minél teljesebb a szeretet, annál mélyebb a gyógyulás.
Jézus szeretete mindent áttörő. Semmit sem tart meg magának belőle. Nem tántorítja el a rútság, a fertőzéstől való félelem, vagy akár a vallási hagyományok, amelyek mind-mind be akarják határolni a szeretetét. Nem fél érinteni és megérinteni. Szíve tele együttérzéssel. Jézus annyira együtt tud szenvedni a szenvedőkkel, hogy a mélyére, egészen a gyökeréig tud hatolni a fájdalmuknak. Annyira mélyen szeret, hogy meg tudja érteni és szeretni tudja a belső bénaságot,amely a külsőt okozza, a lelki vakságot a testi mögött, a leprát, amely kitör a bőrön át. Jézus elfogadás, átérzés által gyógyít. Elfogadja és megérinti a benső betegséget, amely a tagadás sötétjében olyan érinthetetlennek, merevnek,rejtettnek tűnt. Jézus jóllétbe, teljességre tudja szeretni a teljes embert, éppen mivel megtörtségében szereti az egész személyt. Ezzel a hatalmas szeretettel tudja a szerető Jézus azt mondani: "Kelj fel, és kezdj újra szabadon mozogni"vagy "Nyisd ki a szemed és láss megint".

Egyre jobban ráébredünk, hogyan szeret bennünket Jézus a saját mindennapjainkban. Felismerjük a szeretet értelmét, és azt, ahogyan Jézushoz vonzódunk ezekben a helyzetekben. Kit látunk a napjaink során betegnek, bénának,vaknak, kitaszítottnak? Miféle benső rendellenesség vagy külső fertőzés igényel áttörő, átölelő szeretetet? S (különösen ahol magamat nem tudom elképzelni ilyen mélyen és teljesen szeretni - mert érzem az ellenállást) elképzelhetem Jézus vágyát is szeretni és gyógyítani.
A hét minden napján gyönyörködhetünk a Gyógyítóban, Aki megmutatja nekünk határtalan szeretetét.
A hét gyakorlatai figyelemből, hallgatásból, az érzelmeink megfigyeléséből fognak állni. Át akarunk lépni az evangéliumi részek elolvasásából a jelenetek rögzítésébe; a gyógyítás lencséjén keresztül szeretnénk nézni az életünk szereplőit és eseményeit. Azután esténként kifejezzük a hálánkat és a közelséget Jézushoz. Larry Gillick SJ olyan szépen mondja a hét Útravalójában: "Krisztusban ott a szabadítás valamitől és a felszabadítás valamire, a gyógyítás valamiből és a gyógyítás valamire." A lelkigyakorlat folyamán talán már megtapasztaltuk a felkínált szabadítást.
Megtapasztaljuk, hogyan szabadulunk föl arra, hogy úgy szeressünk, ahogyan Jézus - teljesen.

Jézus gyógyít, hogy fölszabadítsa a szívet Isten dicsőítésére. E szív azután fogékonyabb lesz Isten munkálkodására az életben, és szabaddá válik igent mondani mások szolgálatára. Mikor szeretnek és meggyógyítanak bennünket - ahogy már mindannyian tapasztaltuk - az életünk nem a sajátunk többé. Újra-orientálódunk.
A héten tudatosítjuk magunkban ezeket a megmozdulásokat és a végső céljukat. Ez a lelkigyakorlat arról szól,hogy engedjük Istent bennünket felszabadítani , és megváltoztatni, hogyan választunk - egészen pontosan hogyan döntünk az életünk legalapvetőbb és leghétköznapibb kérdéseiben.
Reggelente, ahogy készülődöm a szerető és gyógyító Jézus szemlélésére; és esténként, ahogy hálát adok egyre
bensőségesebb kapcsolatunkért - látni fogom a folyamat fölszabadító voltát. Mindennek következtében megváltozik a mód, amellyel a legkisebb döntéseimet meghozom.
Ahogyan figyelem a kapott kegyelmeket, nagy hittel kérhetem azokat, amelyekre vágyat érzek.
Ahogyan Jézus gyógyításainak képeivel imádkozunk a héten, arra kapunk lehetőséget, hogy megfigyeljük gyógyításait a saját életünkben.
Túlzott leegyszerűsítése volna ennek, ha csupán a fizikai gyógyítással foglalkoznánk. A testi jólét nem kifejezetten Isten szerető gondoskodásának vagy jelenlétének a jele.
Mikor Jézus gyógyításait szemléljük, figyeljünk oda a későbbiekre, a találkozás utáni "Mi lesz most?"-okra.
Jézus valamiféle belső állapotából az egyént a külvilágba és a kapcsolataiba küldi. Isten akaratának legalapvetőbb
megfogalmazása Jézus életében és szavaiban így hangzik: "Azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen." A fizikai gyógyulás a teljes életre képtelenségből való megszabadulás jele.
A héten azt a folyamatot figyeljük és azzal imádkozunk, ahogyan Jézus önmagában életet hoz a világnak, és ahogyan mindannyiunknak életre kell kelnünk a világért. A Lelkigyakorlatok Isten egy ajándéka Szent Ignác azon küzdelmei által, amelyekkel megszabadult benső kórságaitól,kifelé élve Isten akaratát kereste .

Ami minket illet, küzdünk, mint Szent Ignác, hogy őszinték legyünk életünknek azokon a részein is, amelyek nem elevenek,amelyek fertőzöttek, és Jézus gyógyító érintésére várnak. Ezért tartjuk tekintetünket Jézuson, amint életet hoz másoknak, s ebben az életben benne van a "Most ki lesz?", az utánkövetés, a követés.
Krisztusban ott a szabadítás valamitől és a felszabadítás valamire, a gyógyítás valamiből és a gyógyítás valamire. Jézus nem csupán a hívő személyes megnyugvásáért gyógyít, hanem a kiteljesedéséért is, amely az Ő követésében, és mások életre hívásában áll. Vakságunkat, siketségünket, bénaságunkat Jézus elfogadja és megérinti, és elveszi kifogásainkat, amelyek korlátoztak és meghatároztak. Őt azért küldték, hogy megérintsen bennünket, minket pedig arra küld, hogy öleljük át ezt a világot.
A héten azzal a rengeteg kiáltással imádkozunk, amelyet hozzá intéztek gyógyulásért. És azokkal is, amelyeket Ő intéz hozzánk, hogy menjünk ki a körülöttünk levő világba.

Most érzem gyógyító szereteted áradni magam körül. Érzem az erőd, ahol nekem nincs, és a bátorságod, ahol az enyém annyira hiányzik. A gyógyulás meghívással érkezik: "Tarts velem." Veled tarthatok? Állhatok melletted, és érezhetem ezt a szeretet és bátorságot ezután is? Segíts hitetlenségemen. Segíts fölismernem, hogy a csonkaságom néha egy-egy választásom, amely önmagában csonkító.
Kérlek, legkedvesebb barátom és testvérem, Jézus. Gyógyíts ki abból, amikor képtelen vagyok szeretni és elfogadni a többieket. Gyógyíts ki a múltam sebeiből, amelyek megakadályozzák, hogy törődjem a többiekkel. Taníts meg Veled lennem, melletted, gyógyítani és törődni az emberekkel azzal a szeretettel, amelyet Tőled kapok. S legfőképpen: taníts meg, hogyan tudok a Te szereteted erejével megbocsátani mindazoknak, akiket Te annyira szeretsz.Őrizgetem a szereteted és a társaságod a gyógyulás és a megbocsátás útján. Köszönöm azt a sokféle módot,ahogyan szeretsz és gyógyítasz.
Szentírási olvasmány
Lukács 5,12-15 A leprás meggyógyítása12 És történt, hogy amikor egy városban volt, íme, volt ott egy leprás férfi. Amikor meglátta Jézust, arcra borult, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: >Uram! Ha akarod, te megtisztíthatsz engem.< 13 Ő pedig kezét kinyújtva megérintette, és szólt: >Akarom, tisztulj meg!< Azonnal eltávozott róla a lepra. 14 Erre ő meghagyta neki, hogy senkinek se szóljon, hanem >menj, mutasd meg magadat a papnak, és mutass be áldozatot tisztulásodért, amint Mózes rendelte, bizonyságul nekik.< 15 De a híre annál jobban elterjedt. Sok ember gyűlt össze, hogy hallják őt, és meggyógyuljanak betegségeikből.





 
 
0 komment , kategória:  Online lelkigyakorlatból/103-  
Bibliából és lelkésztöl16/141
  2011-03-06 14:21:44, vasárnap
 
  Békesség Jézus hatalommal teljes szavaiból.
,,Úgy tanítá ôket, mint akinek hatalma vagyon és nem, mint az
írástudók'' (Márk 1,22).

a) Jézus, mint ember a világnak az Istennel érintkezô pontja és kapcsolata, csupa élet és erô. Emberi lelke az Isten-fia lelke, mely látja az Istent, s bár véges lévén, föl nem fogja egészen, mégis Isten-látásában mérhetetlenül bölcsebb, mint a földön járó, indukcióval s szillogizmusokkal dolgozó géniuszok. Látja Istent s a világot, az élet végtelen áramát s dagályát, s ettôl lesz lelki világa szép, édes,mély, erôs, varázsos, s ezt árasztja ki magából az egyéniség üdeségében, a meg nem gyöngült erélyben; ez sugárzik szemeibôl; ez a hervadatlan kedély titokzatosan s ébresztôen érint lelkeket. Az élet ez üdesége és ereje párosul az isteni, természetfölötti behatásokkal,melyekrôl mondja: senki sem jöhet hozzám, ha Atyám nem vonzza ôt.==Érints, Uram, hogy éledjek, hogy bensô világomban veled érintkezzem:lelkemet, szívemet, kedélyemet behatásaid alá helyezem. Jézusom,Mesterem!

b) Jézus ereje a valósággal, igazsággal, intuicióval s
meggyôzôdéssel telített gondolatok, az érzések heve s
kristálytisztasága, az Istentôl áthatott kedélyvilág szépsége. Az ô gondolataiban tükrözik az Isten; az igazság az ô ajkán édes tejjé
lett; amit élt és szólt, az mind életre emlékeztet; ,,panis vitae'',
,,fons vitae'', ,,lignum vitae'', csupa élet, s ezt a szép, erôs
életet az Isten általa belénk tapogatta, rajtunk kimintázta kegyelmei vagyis benyúlásai által. Az ô szíve a hatalom s az ô vére a díj,melyen megvett. Vér köt össze vele, s mily vér! S mindez egyre ösztönöz és bátorít, hogy=== vegyük magunkba ezt a krisztusi erôt. Ha a kôbe belevéssük a szép formát, éljük bele magunkba a krisztusi típust.Emelkedjünk föl gyakran az ô gondolatainak, érzéseinek, vágyainak magaslatára s ereszkedjünk az ô imádkozó, Istenhez símuló lelkének mélységeibe, s érezni fogjuk, hogy emel is, vonz is, formál is. De ne tekintsük mindezt csak szép szónak, hanem eleven erônek; kisértsük meg átélni.

c) Jézus hatása nemcsak a léleknek kisugárzása volt, hanem a kegyelem müködött közre szavaival s példájával. Isten megérintette a lelkeket, s illetéseitôl elváltoztak. Sokan beszélnek szívbôl s mégis hatástalanul; kegyelem, vagyis Isten-benyúlás, isteni illetés kell,hogy legyen hatásuk. Az Istennel egyesült, Istennel telített lelkek,apostolok, próféták és szentek tudnak hatni igazán. ==Vele kell töltekeznem nekem is; általa leszek erôs!/Prohászka Ottokár püspök /+1927.Budapest/

 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Bibliából és lelkésztöl15/140
  2011-03-03 15:25:54, csütörtök
 
  Jóakaratból származó-,küzdelemmel járó békesség.
,,Boldogok a békességesek, mert Isten fiainak hivatnak.''/Mt 5,9/
Jézus mindig a fölényes lelkiséget s nem a bamba passzivitást magasztalja: a békességet, mely a jóakarat gyümölcse, az erôs,türelmes, okos, mérsékelt jóakaraté s nem a támadó, erôszakoskodó hatalmaskodásé. E békességért sokat kell küzdenünk, ez a béke is egyik kezében kardot, másikban pálmát lenget.
Legyen békém elôször Istennel,vagyis legyen tiszta szívem; legyek békében embertársaimmal. Kár az idegeskedésért; minden veszekedés után belátom, hogy jobb lett volna abba bele nem menni./Prohászka Ottokár püspök /+Budapest, 1927/
 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2011.02 2011. Március 2011.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 11 db bejegyzés
e év: 109 db bejegyzés
Összes: 841 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 14
  • e Hét: 1045
  • e Hónap: 2940
  • e Év: 44358
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.