Regisztráció  Belépés
joetoth.blog.xfree.hu
pax Tóth József
1937.09.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Online lelkigyakorlatból25/157
  2011-04-28 20:03:53, csütörtök
 
  Békességünk Jézus feltámadott élete megtapasztalásának öröméböl.
Az elmúlt hónapok során megkaptuk a kegyelmet, hogy bensőséges barátokká váljunk Jézussal, aki megmutatta nekünk az életét, s hogy ki ő. Most egyszerűen azért imádkozunk, hogy megtapasztalhassuk feltámadott életének örömét Jézussal.
Jézus valóban meghalt, és holttestét egy sírban helyezték nyugovóra. A sír üres! Örök jele ez Isten felszabadító hatalmának - amellyel megszabadít bennünket a bűntől és a haláltól.
Jézus él! És örökké él, egy olyan életet, amely túlmutat a mi képzeletünkön. A következő hetekben meg szeretnénk ízlelni ezt az új életet: hiszen Jézus megszabadításának ünneplésével növekszünk az általa megnyitott saját új életünk elővételezett örömében is.
A héten a Szentírás és a képzeletünk segítségével azt az élményt személjük, amit Jézus számára jelentett a halottaiból föltámadás, és ennek a megtapasztalásnak a megosztása a szeretteivel. Micsoda kifejezhetetlen örömet kellhetett éreznie az örök élet fölött, neki, a valóságos embernek! Miután megtapasztalta a szenvedésünket és halálunkat, most már tudja, milyen lesz átélnünk a feltámadás utáni örök életet.
És milyen gyönyörűsége telhetett abban, hogy ezt az örömöt megoszthatta azokkal, akik keresztje lábánál gyötrődtek vele! Csak elképzelhetjük, micsoda öröm töltötte el Mária, az édesanyja szívét, mikor meglátta élve. Ki élhette volna át teljesebben az örömet Jézussal?
Végezetül azt is szemügyre veszem, ahogyan Feltámadott Urunk megosztja az örömét velem. Eleven örökre, és képes velem lenni minden percben, de továbbra is rajta viseli a sebeket - most is ugyanaz a személy, akinek az életét hónapokig szemléltem. A múlt és a jelen kapcsolódik össze számunkra e találkozásban a Föltámadottal.
Egész héten próbálunk abban az érzetben megmaradni, hogy Jézus él és velünk van. Minél jobban engedem Jézust elevenen és jelen lenni életem eseményeiben, annál teljesebben kerül szembe feltámadása a félelmemmel, kétségeimmel,bátortalanságommal, reménytelenségemmel, amelyet talán érzek.
Ahogyan tudatosítom, hogy Jézus velem van életem legvilágibb és leghétköznapibb pillanataiban is, ez a tudat az Ő Lelkét fogja lehelni a szívembe. És valóban részesülni fogok az örömében.

A héten elképzeljük a találkozásokat Jézus és a legközelebbi tanítványai, barátai között. Akik meggyászolták a kereszt alatt, azoknak adatik meg elsőként annak a hitnek az ajándéka, hogy Istennek hatalma van a halál fölött. Azzal kezdem, hogy elképzelem, amint Jézus megjelenik Máriának, édesanyjának; s a hét során afelé tartok, ahogyan személyesen nekem is megmutatkozik.
Reggelente az első cselekedeteim között egy pillanatra megállhatok, és fókuszálhatok arra a kegyelemre,amelyet a héten kérek. Miközben haladok végig a nap különböző feladatain, tudatosítok magamban egyfajta könnyebb,könnyedebb lelkületet; biztosabban tudom, hogy semmi sem választhat el Isten szeretetétől. Napközben többször
magamba nézek: olyan-e a hangulatom, mint akinek a legjobb barátja éppen új életre támadt. A köztes időkben
mondogathatom magamnak: "A sír üres", vagy "Jézus él örökké", vagy "Nem válok meg a békességemtől", vagy "E világon úgy akarok élni, hogy a szívemet a túlvilághoz kössem, amelynek soha nem lesz vége, Jézussal". Amikor a bűn vagy a halál azon megjelenéseibe ütközöm, amelyeket a múlt héten vettem szemügyre, most egészen megfürdetem őket Jézus feltámadásának fényében. Ha ehhez a gyakorlathoz hű maradok nap nap után, az eredményeket észre kell vennem, mikor ilyeneket hallok: "Valahogy másnak látszol ma - könnyebbnek, boldogabbnak, szabadabbnak." Az aggodalmak nem tűnnek el, de így imádkozva megnyugodhatok a hitben, amely megszabadít pusztító hatásuktól.
Esténként egy rövid időre összerakom a napot, hálával. Amikor a reggel kért kegyelem és nap valamely konkrét eseménye összetalálkozik, ezt el kell ismernem ajándékként, és hálát adnom érte. Az esti áhitat növeli a várakozásomat a feltámadás másnapi örömére.
A hetet talán egy kis bátortalansággal kezdtem ("s nem tudom, hová tették"). Isten kegyelméből azonban a végére érezhetem az örömöt, hogy Jézus él, és új bátorságot, ahogyan azt mondja nekem: "veled vagyok mindennap".

Szent Ignác Jézus tudatos követőit arra hívja, hogy tapasztalják meg Krisztus feltámadásának kegyelmét. Fontolóra vettük, mivel jár, ha hűek maradunk a társaságához. Hallottuk azt mondani korai társainak: a világ gyűlölni fog titeket, amint engem is gyűlöl. Meghívattunk, hogy legyünk a világban,de ne a világból. Imádkozott, nem azért, hogy vétessünk ki a világból, hanem hogy válljunk áldássá számára és benne.
Mária, aki ott állt a kereszt lábánál, az első, aki számára az ígéret megtartatott. Szent Ignác kegyes képet fest Jézus első megjelenéséről Anyjának. Korábban láttuk riadtan az angyali üdvözlettől; most Anya és Fia legintimebb találkozásának vagyunk a tanúi. Korábban láttuk és hallottuk Józsefet és Máriát amint rátalált a templomban; most örömmel látjuk és halljuk Jézust amint megtalálja Máriát a gyászában. Ott álltunk Máriával, amikor Jéuzs testét levették a keresztről, és sírba tették; most hálásan nézzük, ahogyan Jézus vigasztalja őt és a többieket, akik felismerik saját feltámadásukat is az Övében. Hosszasan állhatunk ott ebben a képben, átgondolva, hogyan szabadított ki Jézus bennünket is a sírunkból -
ahogyan az édesanyját vigasztalja, úgy akar bennünket is megvigasztalni.
A kereszt alatt ott állt Mária Magdolna is: János beszámolójában a Feltámadott ennek a másik hívő asszonynak jelenik meg először. Ez a jelenet egy kertben játszódik, és Mária Magdolna a kertésznek hiszi Jézust. Így az üdvösség harmadik kertjébe lépünk. Az első az engedetlenség kertje volt, ahol a teremtmény nem volt hajlandó figyelni, a második az engedelmességé, ahol a Második Ádám küzdött és hűséges maradt . Most a feltámadás kertjében találkozunk.
A Kertész megkezdi gondoskodását a szőlővesszőkről, amelyeket ültetett. Gyöngéden nevelgeti a hajtásokat,miután mindet megmetszette. Szent Ignác arra hív, hogy legyünk ott, és halljuk a nevünket a Kertész szájából, ahogyan Mária is hallotta az övét. Látjuk munkálkodásában a bensőségességet, vigasztalást, testeket és lelkeket föltámasztani.
Szeretnénk itt kószálni tovább is, figyelni a Kertészt, amint magához öleli a világát.
E jelenetben, ahogy a Feltámadás többi epizódjában is, látjuk Jézust, mert Ő a Krisztus, arra buzdítani mindenkit, akivel csak találkozik, hogy térjen (vissza) küldetéséhez, a kert ápolásához: "Ne ragaszkodj hozzám, hanem menj..." Az intimitás mindig gyümölcsöt hoz. A feltámadás öröme az, hogy Isten szeretete nem korlátozódik a sírra,hanem megsokszorozódik minden megtalált életében.

Érzem a bensőmben a Te életedet, furcsán, élénken. Öröm, energia. Újfajta létezés, újfajta élet. Új, ahogy a világot látom. Élsz, Jézusom. Köszönöm, hogy ilyen mélyen belegyökereztél az életembe. Köszönöm, hogy Te vagy az életem.
Szentírásból
Mt 28,1 -lat-fr-nem-ang -j A szombat befejeztével, abban az órában, amely a hét első napjára virrad, Mária Magdolna és a másik Mária elment megnézni a sírt. 2 És íme, nagy földrengés támadt: az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. 3 Olyan volt a megjelenése, mint a villám, és a ruhája fehér volt, mint a hó. 4 Az őrök megrettentek tőle való félelmükben, és mint a holtak, olyanok lettek. 5 Az angyal megszólalt és azt mondta az asszonyoknak: >Ti ne féljetek! Hiszen tudom, hogy Jézust, a megfeszítettet keresitek. 6 Nincs itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt. 7 Menjetek gyorsan, mondjátok meg tanítványainak: >Föltámadt a halálból, és előttetek megy Galileába. Ott majd meglátjátok őt! Íme, megmondtam nektek!< 8 Rögtön el is mentek a sírtól. Nagy félelemmel és örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak.
Jézus megjelenik az asszonyoknak9 Ekkor íme, Jézus jött velük szemben és így szólt: >Üdv nektek!< Ők pedig odamentek hozzá, átkarolták a lábát és leborultak előtte. 10 Akkor Jézus azt mondta nekik: >Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül a testvéreimnek, hogy menjenek el Galileába. Ott majd meglátnak engem.<
A főpapok csalása11 Amikor elmentek, az őrségből néhányan a városba mentek és hírül vittek a főpapoknak mindent, ami történt. 12 Erre azok összegyűltek a vénekkel, tanácsot tartottak, majd sok pénzt adtak a katonáknak, 13 és azt mondták nekik: >Mondjátok azt: `A tanítványai éjjel eljöttek és ellopták őt, amíg mi aludtunk.' 14 Ha a helytartó meghallja ezt, mi majd meggyőzzük őt, és kimentünk titeket.< 15 Azok átvették a pénzt és úgy tettek, ahogy kioktatták őket.< Ez a szóbeszéd el van terjedve a zsidóknál mind a mai napig.
A tanítványok küldetése16 A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. 17 Amikor meglátták őt, leborultak, bár egyesek még kételkedtek. 18 Jézus odament és azt mondta nekik: >Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. 19 Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, 20 és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!<



 
 
0 komment , kategória:  Online lelkigyakorlatból/103-  
Bibliából és lelkésztöl18/156
  2011-04-24 17:34:46, vasárnap
 
  Az útitársként megjelenö feltámadt Jézus békesség hozása.
a) ,,És íme ketten közülök az napon menének egy Emmaus nevü helységbe, mely hatvan futamnyi távolságra vala Jeruzsálemtôl. És ôk beszélgetének egymással mindazokról, amik történtek vala. És lôn,mikor szót váltottak és kérdezgettek egymás között, önmaga Jézus odaérkezvén, velök méne. Az ô szemeik pedig tartóztatva valának, hogy meg ne ismerjek ôt'' (Luk. 24,13). Mint a pásztortüz foltja a májusi réten, olyan a hitetlen lélek a világban; csúnya,szomorú,fáradt, reménytelen. Ime az emmausi úton is baktat két ilyen fáradt ember, s a világ útjain sok jár ilyen. Hittünk, reméltünk; most nem hiszünk, nem remélünk. Kínjainkkal a szórakozás, a világ felé fordulunk; szeretnôk elfelejteni magunkat. Ez nem az Isten útja. Minket is elfog néha a
csüggedés s az unalom, s a világhoz fordulunk enyhülésért. Kereshetünk vigaszt a természetben, szórakozásban, jó barátainknál, de azután térjünk ismét vissza Jeruzsálembe, a szent városba; Jézus lesz a mi igazi vigasztalónk. Mily vigaszt találtak volna a tanítványok Emmausban, ha Jézus nem jön feléjük? Tehát szórakozni Isten akarata szerint, vagyis hogy lelki ruganyosságunkat megóvhassuk; gazdálkodjunk erôinkkel s okosan fejlesszük azokat.

b) Az Úr Jézus csatlakozik hozzájuk s nem ismerték meg ôt s
kérdezi ôket: ,,Micsoda beszédek ezek, melyeket egymással váltotok útközben, és szomorúak vagytok?'' Jézus lelke a húsvéti reggel örömében úszik, ragyog is, boldog is, de azért nagy részvéttel nézi ezeket a lehangolt lelkeket, és örül, hogy elpanaszolják elôtte szomorúságukat. Még biztatja is ôket: Micsoda beszédek ezek, amelyeket váltotok?
A tanítványok engednek a biztatásnak és elôadják szívük
fájdalmát. Mily jól eshettek szavaik Jézusnak, fôleg melyek ôreá vonatkoztak: ,,...ki próféta-férfiú volt, hatalmas a cselekedetekben és beszédben Isten és az egész nép elôtt''. Nagyszeru dicséret volt
ez, ennél szebb tanúságot nem tehettek volna róla. Jézus tôlem is azt akarja, hogy meditációimban, naponkinti lelkiismeretvizsgálataimban adjam elô részletesen bajaimat. Ez nagyon bizalmassá teszi Istenhez való viszonyomat s fölvilágosít és nevel.

c) ,,Mi pedig reménylôk, hogy ô megváltja Izraelt''. Mert
ugyancsak rászorultunk. Vártunk Megváltót, mert sok a bajunk, a
kínunk. A szívnek ez a régi várandósága, mely kínból, bajból
menekülést remél, a mi örökségünk is volt.
Igen, az övék volt s a mienk is. Nekünk is megváltás kell. E
bamba, bünös lét, mely elôször bepiszkolódik, azután elrothad,
érthetetlen s elviselhetetlen. Ez óriási ellentmondás a törvény s a
bün, az eszmény s az alávalóság, a halál s az örök élet vágya közt,
kiegyenlítést sürget, s ez csak isteni, kegyelmes tett lehet. Ezt
reméljük! Azonkívül remélünk kiutat és segítséget hozzá; remélünk erényt és érdemet az örök élet koszorújára. Mindezt Jézus adja nekünk.Maradunk ez úton; lelkesít az örök élet reménye! Ez boldogít már itt is s kedvet s kitartást ad küzdelmeinkben! /Prohászka Ottokár püspök /+1927.Budapest/
 
Link Áldott,szép ünnepeket kivánok mindenkinek!
 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Online lelkigyakorlatból24/155
  2011-04-21 10:05:44, csütörtök
 
  Jézus békesség adása küldetésének teljesedéséböl.
Kevés bensőségesebb idő van, mint valaki szeretett személlyel lenni élete utolsó óráiban. Be akarunk lépni a jelenetbe, be a Jézus halálát övező díszletek közé, bele az első keresztény közösségek kincsként őrzött emlékeibe.
Szeretnénk Jézus értünk halt halálának értelmét a mindennapi életünkkel is összekötni. Úgy akarjuk élni az életünket, hogy fokozzuk magunkban annak a tudatát, ahogyan az Ő halála reményt ad a hűségünknek, küzdelmeinkben, nap mint nap.
Kezdésképpen imádságos lélekkel elolvassuk a Kálvária jeleneteinek leírását Lukácsnál és Jánosnál. A képzeletünkkel lépünk be ezekbe a képekbe: hol állunk, merre nézünk, mit mondanak a többiek, mit érzünk? Igen fontos elképzelnünk, amint leveszik a keresztről, s talán gyöngéden bekapcsolódni a test megmosásába, és fájdalmas eltemetésébe. A halál valósága teljes. Azután hagyjuk, hogy e képek megtöltsék a napjaink hátterét. A legelső reggeli éber pillanatainktól egészen az utolsó, összegző gondolatokig meg akarunk érintődni Jézus halála által.
Életünk négy olyan területén különösen tudatosak lehetünk, amelyekbe Jézus halála életet és szabadságot hozott.
. Bűnünk. Amit tettünk, teszünk, vagy kísértést érzünk megtenni, hogy elválasszuk magunkat Istentől; s mindaz, amiben nem ütjük meg az önfeláldozó szeretet mércéjét.
. Elmúlásunk. Bármi, amiben megtapasztaljuk a halált: öregedésünk, romló egészségünk, testi vagy lelki hátrányunk, talán saját közelítő halálunk; mindaz, amit megalázónak élünk meg;
alkalmatlanságunk, visszautasítottságunk, pénzügyi nehézségeink, családi feszültségek, megtört kapcsolatok, a reménytelenség érzése, a kiábrándultság, a depresszió, egy szeretett személy elvesztése.
. Nehézségek másokkal. Mindennapjaink valamennyi nehéz embere, konfliktusa, amely kölcsönös szenvedéshez, fájdalomhoz vezet, s az egység megbomlásához.
. Bűn a világban. A hírek címei és a hétköznapi események: háború, népirtás, a társadalmi struktúrák elembertelenítése, a föld erőforrásainak és a javaknak az igazságtalan elosztása, politikai elnyomás,abortusz, droggazdaság, értelmetlen erőszak, halálbüntetés, bigottság, demagógia, környezetpusztítás,
őszintétlenség, hűtlenség, kapzsiság, konzumerizmus.

Adjunk hálát minden este érte, Aki megmutatja nekünk az Örömhír legmélyebb jelentését: szabadok vagyunk a bűn és a halál uralmától. Azáltal, hogy Jézus mindenestül magára vette emberi természetünket, az életet és a halált, a szerető Isten kezébe helyezkedett, Aki életre keltette Őt és bennünket is, mindörökre megváltván a bűnt és a halált.

Ahogyan életünk valamennyi olyan aspektusát megszemléljük, amelyet Jézus halála megérintett (amint a Kalauzban láttuk), minden napot befejezhetünk a hála néhány szavával. Lehet, hogy az érzéseimet hangosan vagy éppen írásban szeretném majd kifejezni. A hála és az intimitás kifejeződése minden estével gyarapodik. Talán van egy keresztem otthon, talán éppen a hálószobámban, amelyre rátekinthetek vagy amelyet megérinthetek tisztelettel. Lehet,hogy arra érzek indíttatást, hogy a homlokomra vagy a szívem fölé keresztet rajzoljak, mikor fölébredek és mielőtt elalszom. Ez oda fog vezetni, hogy annyira tudatába kerülök az erőnek, amelyet Jézus értem vállalt halála a hitemre, reményemre és szeretetemre gyakorol, hogy soha többé nem leszek képes úgy tekinteni egy feszületre, hogy ne
emlékezzem a szeretetre, amelynek ez a jele.
Isten, Aki eddig elvezetett bennünket, velünk lesz ezután is, hogy többet adjon, mint amennyit valaha is kértünk vagy el tudnánk képzelni.
Útravaló: A kereszt lábánál
Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged, mert fölemeltél bennünket, miközben fölemeltettél a keresztre. A fájdalom önmaga körül forgóvá tudja tenni az embert, ám Jézus útközben is szolgál gyöngéd szavaival és gesztusaival. Nézzük és hallgatjuk szavait a kereszt trónusáról. "Bocsáss meg nekik..." Képzeletünk révén abban a kiváltságban részesülünk,hogy hallhatjuk Isten végső kinyilatkoztatását arról, kik vagyunk.
Figyeltük a korbácsolást, a tövissel koronázást, a rogyadozást a kereszt terhe alatt, a kínzók gúnyolódádát.
Most Máriával állunk ott, ahol nincs erőszak, csak biztonság. A kereszt lábánál bármit mondhatunk, amit általában mondunk magunkról, de e szavak és képek jelentősége elhalványul Jézus lábánál, az Ő szavait hallva. Itt biztonságban vagyunk, álldogálunk a kereszt árnyékában. Ez az árnyék eltörli a saját személyes árnyékainkat, bűntudatunkat és szégyenünket. Egy kis árnyék lehet még a lelkünkben: ennek kellett történnie, hogy végre fölismerjük, mennyire szeretve vagyunk minden kóborlásunkban és tévelygésünkben.
Ahogy haldoklik, a tömeg abbahagyja a csúfolódást, és elvonul, hogy a városon belül ünnepelje a Pészachot.
Mi maradunk "az új és örök szövetség" csendes ünneplésében. A kétségek és félelmek legtöbb barátját elűzték, de Ő hű maradt, s mi imádkozunk, hogy mi is hűek tudjunk maradni Hozzá. A kereszt árnyékától eltávolodva a saját árnyékaink megnyúlnak, s régi hűtlenségeink arra indítanak, hogy ne higgyünk mindannak, amit az eltörlés keresztje felé vivő úton mondott rólunk. Hálásan térünk vissza megfigyelőhelyünkre. Hallgatjuk az utolsó áldását és az Atya gondviselésébe vetett hite megvallását.
Szent Ignác azt kéri a lelkigyakorlatot végzőtől, hogy e második Eukarisztia- ünneplésben csöndben fogadjon el mindent, ami adatik neki. Föltekintünk e keresztforma oltárra, és Izajás szavain elmélkedünk: "Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett,akit bizony nem becsültünk sokra" (Iz 53,3). Kitárt karral könyörgünk, hogy befogadhassuk ezt a misztériumot, hogy ennyire szeretnek bennünket most és örökké. A kereszt lábánál az érveink eloszlanak, s a kérdéseink a méltó voltunkról abszurdummá válnak. Figyelünk, hallgatunk, biztonságban vagyunk, és egyszer csak azon érjük magunkat, hogy
újjáteremtettünk, ismét.
"Ki hitt abban, amit hallottunk?" (Iz 53,1) Mi igen, ahogyan nem fordulunk el a méltatlanságtól és szégyentől összeszorított kézzel. Addig állunk ott, míg elérkezettnek nem érezzük az időt, hogy engedjük levenni a keresztről. Ez egyfajta szent állásfoglalás a befogadás e napjaiban. "A mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá,mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott" (Iz 53,4).
Így vagy hasonló szavakkal...
Mi történt? Drága Jézus, hogy jutottak idáig a dolgok? Hogy lehetséges, hogy én nézek föl Rád, amint függesz ebben a hihetetlen haláltusában? Most össze vagyunk zavarodva, félelemben és hitetlenségben. Édesanyád. A másik asszony. János, és még néhányan.
Rád tekintek, ahogy vonaglasz a fájdalomtól, nem kapsz levegőt, felhúzod magad szögekkel átvert kezeddel,csak hogy egy kis lélegzethez juss. Látom, ahogy lenézel rám ismerős, meleg pillantásoddal, melyet fájdalom fátyoloz,de még mindig te vagy az. Látom a kedves barátomat, az egyetlent, aki velem volt életemnek minden rettenetes pillanatában. És most itt állok veled, és képtelen vagyok bármit is tenni.
Jézusom, miért? Miért történik mindez? Az elmémmel tudom, hogy mindezzel teljesen belépsz az életembe és a fájdalmaimba, ahogy mindenki más szenvedéseibe is. De ennyi fájdalommal? Hogyan képes bárki is mindezt elviselni?
Aztán érzékelem, hogy itt állok, és hogy édesanyád karját tartom, aki annyira bánkódik, hogy alig áll a lábán,Mária, aki együtt ült velünk, ahogy oly sokszor beszélgettél velem az életemről. Most szinte meggörnyeszti a fájdalom.
Ó, Jézusom, nem akarom még azt sem, hogy lásd őt így szenvedni, mert fokozza a Te fájdalmaidat!
Ő nagyon is érti, hogy a te életed elmúlóban van. Figyelünk, imádkozunk, szorítjuk egymás kezét, kis csomóban azok az emberek, akik oly nagyon szeretnek Téged. Aztán megértem, hogy bármennyit jelentesz is nekem,bármennyire is nem akarom, hogy meghalj, a szenvedésed látványát sem bírom elviselni. Kérlek, Istenem, adj neki békét már! Hagyd elmenni, hagyd meghalni, ne engedd, hogy ennyi sokat szenvedjen!
De Te mégis folytatod a levegőért való küzdelmet, hogy föl-fölhúzod magadat, a szörnyű fájdalom ellenére,melyet a szögek okoznak, amint csuklód idegeit szaggatják. Hallgatjuk, ahogyan imádkozol, kéred Atyádat, hogy segítsen, s végül, hogy átadod magadat Neki. Sárral és vérrel borított falfehér tested még utoljára megremeg, majd elernyed. Mária a testvére karjába hull, már elfogytak a könnyei. Mi, többiek csak állunk, szorítjuk egymást némán és zsibbadtan. Egy katona jön, leveszi a testet, s amint a földre dobja, Mária magához emeli.
Jaj, micsoda fájdalom van az arcán, ahogy Rád néz! Segíteni szeretnék neki, ott lenni mellette, mert tudom,hogy ezt szeretnéd, ha tenném. Úgy tartja, olyan gyengéden és annyi szeretettel élettelen tested, ahogyan tette ugyanezt annyi éven át. Csendesen, mély gyászban tekint rám. Találok egy korsó vizet, és a ruhámmal nedvesítem meg a bőröd.Bárcsak lemoshatnám a vért az arcodról, ha megállíthatnám a tövisek okozta sebek vérzését! Akkor Mária nem látna Téged ekkora fájdalomban. Mária Magdolnával leemeljük a töviskoronát, és letöröljük az arcodat, édesanyád megcsókol.
Istenem, segíts nekünk! Légy velünk ebben a mély fájdalomban és zavarodottságban! Jézusom, segíts, hogy szenvedésed megindítson minket! Add látnunk, hogy mi módon vagy részese fájdalmainknak minden egyes nap, s hogy hogyan kapcsolt e cselekedet a legmélyebb szenvedéseinkhez!
Atyám, köszönöm Neked Jézust. Valahogy mégis érzem, mindennek ellenére, hogy része vagy az életemnek,Jézusom - köszönöm az életedet az enyémben.
Szentírási olvasmányok
Lk 23,26 Miközben elvezették, megragadtak egy bizonyos Simont, Cirenéből valót, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.
27 Nagy népsokaság követte őt, köztük asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta. 28 Jézus odafordult hozzájuk, és így szólt: >Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok! Magatokat és gyermekeiteket sirassátok! 29 Mert jönnek majd napok, amikor azt mondják: `Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!'
30 Akkor azt kezdik majd mondani a hegyeknek: `Szakadjatok ránk!' És a halmoknak: `Takarjatok el minket!' {Óz 10,8}31 Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a szárazzal?<
32 Vele együtt vittek két gonosztevőt is, hogy kivégezzék.
33 Amikor a Koponyahelynek nevezett helyhez értek, megfeszítették őt ott, és vele a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról. 34 Jézus ekkor így szólt: >Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.<
A ruháit elosztották, és sorsot vetettek rájuk {Zsolt 22,19}. 35 A nép bámészkodva állt ott, a főemberek pedig így gúnyolták őt {Zsolt 22,8}: >Másokat megmentett, mentse meg most magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!< 36 A katonák is gúnyolták őt. Odamentek, ecettel kínálták, 37 és azt mondták: >Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!< 38 Felirat is volt fölötte: >Ez a zsidók királya.<
39 A megfeszített gonosztevők közül az egyik szidalmazta: >Nem a Krisztus vagy te? Szabadítsd hát meg magad, és minket is!< 40 De a másik megrótta ezekkel a szavakkal: >Nem félsz Istentől? Hiszen te is ugyanazt a büntetést szenveded! 41 Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését vesszük, de ez itt semmi rosszat sem cselekedett.< 42 Aztán így szólt: >Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba.< 43 Ő azt felelte neki: >Bizony, mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban!<
Jézus halála44 A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, a kilencedik óráig. 45 A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. 46 Jézus ekkor hangosan felkiáltott: >Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!<  {Zsolt 31,6} E szavakkal kilehelte a lelkét.
47 Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: >Ez az ember valóban igaz volt.< 48 Az egész sokaság, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verve hazatért.
49 Jézus minden ismerőse, és az asszonyok, akik Galileából követték őt, távolabb állva figyelték mindezt {Zsolt 38,12}.
Jézus temetése50 Volt egy József nevű, derék és igaz férfi, a főtanács tagja, 51 aki nem értett egyet a határozatukkal és tetteikkel. Arimateából, a zsidók egyik városából származott, és maga is várta az Isten országát. 52 Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. 53 Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és egy sziklába vágott sírba helyezte, amelyben még senki sem feküdt. 54 A készület napja volt, és közeledett a szombat. 55 Az asszonyok, akik Galileából jöttek vele, utánamentek, és megnézték a sírt, hogy miképpen helyezték el a testét. 56 Aztán hazatértek, illatszereket és keneteket készítettek, de a szombatot a parancs szerint nyugalomban töltötték.
31. ZSOLTÁR (30)
Isten, a biztos menedék 1 A karvezetőnek. Zsoltár Dávidtól. 2 Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek, igazságodban szabadíts meg engem! 3 Hajtsd hozzám füledet, siess, szabadíts meg! Légy oltalmazó sziklám és megerősített házam, hogy megszabadíts engem! 4 Mert erősségem és menedékem vagy, a te nevedért légy vezérem és viseld gondomat! 5 Ments ki ebből a csapdából, amelyet ellenem titokban felállítottak, hiszen te vagy erősségem. 6 Kezedbe ajánlom lelkemet, ments meg engem, Uram, igazság Istene! 7 Gyűlölöd azokat, akik üres hiúságok után futnak, én azonban az Úrba vetem bizalmamat. 8 Ujjongva örvendek irgalmasságodnak, hisz megláttad megalázottságomat, észrevetted ínségemet, 9 és nem juttattál ellenség kezére, sőt tágas térre állítottad lábamat. 10 Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongatnak engem, szemem, lelkem, testem a búsulástól elsenyved, 11 mert fájdalomban enyészik el életem, és éveim siránkozásban. Az ínségtől ellankad erőm és remegnek csontjaim. 12 Temérdek ellenségem miatt csúfsággá lettem, szomszédaim és ismerőseim nagyon félnek tőlem: akik meglátnak az utcán, elfutnak előlem. 13 Mint a halott, feledésbe mentem a szívekben, mint összetört edény, olyanná lettem. 14 Mert hallottam sokak szidalmazását, az iszonyatot mindenfelől; amint egybegyűltek ellenem mindannyian, s azon tanakodtak, hogy elveszik életem. 15 Én azonban benned bízom, Uram; azt mondom: >Te vagy az én Istenem! 16 Sorsom a te kezedben van.< Ments meg ellenségeim kezéből s üldözőimtől! 17 Ragyogtasd fel szolgád fölött arcodat, szabadíts meg irgalmasságodban. 18 Uram, ne hagyd, hogy szégyen érjen, hisz segítségül hívlak téged. Érje szégyen a gonoszokat és némuljanak el az alvilágban. 19 Némuljanak el az álnok ajkak, melyek az igaz ellen gonoszat szólnak, kevélyen és megvetéssel. 20 Uram, milyen bőséges a te édességed, amelyet elrejtettél a téged félők számára, amelyet a benned bízóknak juttatsz az emberek fiai előtt! 21 Elrejted őket arcod rejtekében az emberek háborgatása elől; megoltalmazod őket hajlékodban a perlekedő nyelvektől. 22 Áldott az Úr, mert csodásan megmutatta irgalmát nekem a megerősített városban! 23 Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: >Elvetettél szemed elől engem!< Te azonban meghallgattad könyörgésem szavát, amikor kiáltottam hozzád. 24 Szeressétek az Urat, szentjei mind, mert az Úr megőrzi a hűségest, de bőségesen megfizet a kevélyen cselekvőknek. 25 Legyetek bátrak és erősítsétek meg szívetek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!

 
 
0 komment , kategória:  Online lelkigyakorlatból/103-  
Online lelkigyakorlatból23/154
  2011-04-17 15:43:13, vasárnap
 
  Jézus szolidaritásából nyert békességünk.
A Jézus passiójáról szóló beszámoló századok óta segíti a hívőket megismerni a szenvedés titkát és azt, hogy Jézus önfeláldozása hogyan győzte le a halál és a bűn hatalmát.
Lelkigyakorlatunkban ezen a ponton arra készülünk, hogy részleteiben elmélkedjünk Jézus szenvedésén.
Vágyunk, hogy belépjünk az evangélium történetébe, és ott legyünk Jézussal. Szeretnénk megérintődni ezen esemény
által. A szeretett személy, akivel annyira szeretnénk együtt lenni, maga hív meg bennünket a saját történetébe, hogy
Vele együtt tapasztaljuk meg saját szenvedését. Részvétünk mélysége még erősebb meghittségbe vezet bennünket Vele.
Vegyünk részt a történet minden részében, és tapasztaljuk meg jelentését. A kerti gyötrődés a lemondásért, az árulás, a
letartóztatás és ahogyan a tanítványok elhagyják, a kihallgatás, a gúny, a tövissel koronáztatás, az ütlegelés, és az út a kereszttel - azok az események, amelyeknek szeretnénk mi is nagyon tudatosan részesei lenni ezen a héten.
A hét napjai folyamán szeretnénk megismerni Jézus irántunk való mélységes szeretetét. Amint haladunk életünk szokásos küzdelmein keresztül, és szembesülünk életünk legnehezebb kihívásaival, szeretnénk megtapasztalni
Jézus velünk való szolidaritását. Amint szemléljük szenvedésének értelmét, szeretnénk meglátni az Ő szolidaritását mindazokkal, akik valaha szenvedtek, most gyötrődnek, vagy ezután fognak.

A hetet Máté Jézus szenvedéséről szóló beszámolójával kezdjük (Máté 26,14-27,66). Talán ez a legismerősebb történet
képzeletünkben, de felfrissíthetjük azáltal, ha hagyjuk, hogy tudatosan központba kerüljön a héten. Ez élő képet ad majd nekünk, amelyet szemlélhetünk majd mindennapi életünk eseményeiben.
Link Az utolsó vacsora (Máté 26,14-30)
A múlt héten az utolsó vacsorán elmélkedtünk. Most a szenvedés kezdetére koncentrálunk. Amikor Júdás árulásáról olvasunk, és Péter ígéretéről, hogy sohasem tagadja meg Őt, megtaláljuk hetünk gyümölcsét. Mi is mondhatjuk Péterrel:"Ha meg is kell halnom Veled, sohasem fogom azt mondani, hogy nem ismerlek Téged." A héten én is egyre inkább tudatára ébredhetek, miként rejtem el időről időre, hogy mennyire ismerem Jézust.
LinkA kert (Máté 26,36-56)
A kert erőteljes kép Jézusról, amint kéri tanítványait, hogy imádkozzanak vele. Ehelyett ők elalszanak. Egész héten, a
kisebb köztes időkben, emlékeztethetjük magunkat arra, hogy mennyire vágyik a héten is Jézus arra, hogy vele legyünk
szenvedéseiről való imádságában. Fontos, hogy lássuk Jézust imádságában gyötrődni az önátadása fölött. Szavai hatnak
ránk egész héten, hogy úgy formálják választásainkat, hogy megnyissuk magunkat Isten bennünk élő vágyaira.
Elidőzünk itt Jézussal, amint egy barátja csókkal árulja el, és amint az összes többi barátja elfut, erőteljes képe az egységünknek az Egy szeretettel, aki a mély elhagyatottság e pillanatait éli meg.
LinkA vallási per, Jézus a főtanács előtt (Máté 26,57-68)
Kajafás és a vallási vezetők szívében nincs nyitottság Jézus felé. Milyen fájdalmas lehet szembe-néznie kudarcával:éppen azokhoz nem jutott el, akiket megmenteni jött. Önkinyilatkoztatását mint saját kivégzésének vádiratát hallania
keserűen fájhatott. Egész héten összpontosíthatok szenvedésének erre a részére, amint megfigyelem, milyen kevéssé
elfogadott Ő a mai kultúránkban.
LinkJúdás és Péter (Máté 26,69- 27,10)
Mindketten elárulják. Júdás nem képes érzékelni, hogy Isten meg tudna bocsájtani neki, és megöli magát. Mennyire búsulhatott Jézus Júdás kétségbeesésén. Péter átalakul tagadása által. Képessé válik arra, hogy Jézus használhassa vezetésre, alázattal és hálával.
LinkA polgári per, Jézus Pilátus előtt (Máté 27,11-21)
Ez a tárgyalás csupa irónia. Halálos ítélete nem lesz megváltoztatva. Pilátus megmossa a kezét az egész ügytől, és azt mondja, hogy ártatlannak találja, aztán mégis megvereti és kivégezteti. A héten emlékezetünkbe véshetjük e kihallgatást, mikor tele vagyunk szomorúsággal, felháborodással, és hálával mindazért, amit Jézus tett, értünk.
LinkA keresztre feszíttetéshez vezető út (Máté 27,22-66)
Egy online imatapasztalatot ajánlottunk, hogy segítsünk a szenvedés e részén elmélkedni. Talán megtehetünk naponta
egy-két állomást, hogy még mélyebben lépjünk bele Jézus útjába. A kegyelem, amire vágyunk: növekvő együttérzést
élni át Jézussal, és ráébredni, hogy mindez az Ő irántam való szeretetének megtapasztalása.
Imádkozzuk a 22. zsoltárt. Az evangélium írói bizonyára erőteljes inspirációnak találták a sorait Jézus küzdelmének és
az Atyába vetett bizalmának leírásához.
Kezdjünk minden napot úgy, hogy e misztérium egy részletére koncentrálunk, talán csak néhány pillanatig, amíg szokásos feladatunkat végezzük (papucsot húzunk, letusolunk, felöltözünk). A nap során tudatunk hátterében idézzük fel ezeket a gondolatokat. Ismerjük fel Jézus szenvedésének misztériumát napunk legkisebb dolgaiban, amiket csak látunk vagy tapasztalunk. Fejezzük be minden napunk a héten úgy, hogy kifejezzük valamiféleképpen hálánkat azért,amit tanultunk, éreztünk Jézus szenvedéséből.

Ezen a héten Jézussal haladunk az emeleti szobától, ahol megmosta barátainak a lábát, egészen az engedelmesség kertjéig, ahol verejtéke, mint hulló vércsepp mosta a földet. Minden támaszától elválasztatott, kivéve Atyjától, Akivel most már szemtől szembe beszél. A figyelem a héten elcsöndesedésre és alázatra vezet minket: mindez értem és értünk van. A színhely megtisztult minden más karaktertől, az apostolokhoz csatlakozunk. Látták már azelőtt egyedül imádkozni, és így félreálltak, hogy megvárják életének és az ő életüknek a következő izgalmas epizódját. Mi azonban hozzá vagyunk szokva ehhez a helyszínhez, és tudjuk, ami hamarosan bekövetkezik. Csak egy rövid ideig figyeljük ezt a szent embert a lelki küzdelmében. Ott a belső konfliktus Benne a saját vágya, hogy sok izgalmas részt élhessen még meg, és isteni természete között, amely úgy formálódott, hogy az Atya akaratát teljesítse egész életén keresztül.
Ott volt az engedetlenség kertje, ahol a dráma kezdődött. Isten irántunk érzett szeretetét félbeszakítottuk a saját magunk iránt érzett kényeztető szeretettel. Volt ott egy fa, amiről nem ehettünk. Most látjuk Jézust, az új Ádámot,térdelni a kertben, teljesen tudatában a jónak és a rossznak maga körül, arra készülni, hogy egyen annak a fának gyümölcséből, amely visszaadja nekünk az életet. A Gonosz éppen át készül venni az uralmat egy utolsó, nagy hajrával.
Most csönd van, és érzékeli az Isten Jóságának jelenlétét, amelyet érzett korábban, azt mondván: "Ő a Szeretett". Ő a
Jó, aki hamarosan harcra kel az engedetlenség erőivel.
Ezen erők zaja behatol néma figyelmünkbe. Az elhagyatás és a tagadás központi sajátossággá válik, de tartsd a szemed az Övén. A katonák és barátja, Júdás kihívja a jóságát. Halljuk, amint válaszol: "Én vagyok ". Megkezdi végső óráit Ahhoz való hűségének, akinek magát ismeri: Ő a Felkent, a Bárány, melyet most visznek feláldozni.
Ezen imaidők nyugodtak és érzékenyek számunkra. Megnyílunk a csodálatnak aziránt, ahogyan az Isten Fia küzd, hogy megmutassa nekünk hűséges szeretetét, és a magunkhoz való hűség fontosságát. Mi vagyunk a felkentek is, akiket a saját harcainkba indítanak a gonosz ellen. Figyeljük a szemét, ahogyan Pétert keresi az ő (Péter) saját kudarcai megtapasztalása alatt és után. Jézus nem bábu, amely az életet mímeli. Hallgasd a környező zajokat, és figyeld a testi válaszreakcióit az erőszakra. Szent Ignáccal nézzük, amint a Teremtő átadja nekünk az egész teremtést. Imádságunkban látjuk, miként adja át nekünk személyes ajándékait és különböző kegyelmeit, irgalmát. Ezen a héten azt figyeljük,miként adja át Jézus saját testét és mindenét értünk. Meghívást is átnyújt nekünk, hogy hűségesek maradjunk jónk és rosszunk között saját küzdelmeinkben.

Veled maradok az evangéliumban, miként megvertek, megütöttek, kigúnyoltak és megfosztottak. Nézlek, amint gyötrődsz, hogy alávesd magad Istennek. Látom a félelmet, a sebezhetőséget, amit érezhetsz, még ha bizalmad teljesen Istenbe is vetetted. Te sosem hagyod abba az imádságot, amint ők sértegetnek téged a kérdéseikkel, kicsúfolnak és megaláznak. Te Atyáddal vagy lélekben, mert az az egyetlen általad ismert út, hogy kövesd az Isten útját, amelyre küldött.
Ezen a héten Veled fogok járni és időt töltök Veled ezekben az eseményekben. Ismét csatlakozom hozzád az utolsó vacsorán és a kertben. Nem bírom látni, amint kihallgatáson vagy, és olyan tehetetlennek érzem magam, látván Téged, kedves Barátom, aki belekényszerültél e végzetes, elkerülhetetlen halálba. Tudom, hogy a következő néhány óra mennyire szörnyűséges lesz Neked, és szeretnék ott lenni Neked, de elbújva érzem magam Péterrel együtt, úgy tevén,mint aki nem ismer Téged. Féltem magam.
Csak amikor végigjárom a keresztút állomásait, tudok lépésről lépésre Veled lenni. Veled megyek minden egyes kis úton, amint látom, hogy mennyit tettél értem. Hogyan köszönhetném meg Neked mindazt, amit tettél? Egész héten keresztül hordozom ezeket a képeket magammal.

Köszönöm, hogy velem vagy. Kérlek, engedd, hogy Veled lehessek gyötrődésed minden pillanatában a héten, amint próbállak felismerni életem mindennapi szenvedéseiben.

LinkKertben/hangkép/



 
 
0 komment , kategória:  Online lelkigyakorlatból/103-  
Lelkigyakorlatból3/153
  2011-04-14 16:28:18, csütörtök
 
  Jézus békesség adása a lakomájában résztvételben.
Eljegyzésed lakomája
A szentmise szerepe a keresztény ember életében
"Örvendezzünk, ujjongjunk és dicsőítsük Őt (az Urat)! Elérkezett a Bárány menyegzőjének napja." (Jel 19,7)
Pál apostol a hitet úgy fogalmazza meg, hogy "a nem látott dolgok igazolása" (Zsid 11,1). Ez különösen érvényes a szentmisére! A szentmise lényege láthatatlan, de ha hiszel, láthatóvá válik! Belső bizonyosságot érzel. Megtapasztalod Istent.
Sok ember szokásból jár templomba. A szüleik arra nevelték gyermekkorukban őket, hogy egy jó kereszténynek vasárnaponként templomba kell mennie. Azóta ez beépült az életükbe. Sok olyan is van köztük, akiket megérintett az igehirdetés, az Oltáriszentségben jelen levő Jézus szeretete, az orgonamuzsika, az imádság közösségi ereje. Itt azonban sokkal többről van szó. Eljegyzési lakomáról.
"Jézus azért jött közénk a földi életbe: hogy eljegyezze, majd szent és örök nászban magához kapcsolja az új választott népet, Isten szent Egyházát." (DÖRNYEI GERGYE CSÖGL: Szentmiseáldozat és Oltáriszentség, 11. old.) Az eljegyzés a keresztfán történt. Jézus nemcsak megnyitotta az utat a mennyek országába, hanem mint menyasszonyát visz bennünket Istenhez. Jézus azért lett ember, hogy mi részesülhessünk Isten természetében, és felvételt nyerjünk a Szentháromság boldog közösségébe!
"Az Eucharisztia... Jézusunk jegyajándéka, az Úr önmagát adó szeretetének misztériuma. De nemcsak jelkép, hanem mérhetetlenül több annál. A kenyér és a bor maga a vőlegény, aki valóságosan átadja magát menyasszonyának, hogy táplálja, erősítse, gyógyítsa, tökéletesítse őt... és így eszköze legyen a Szentlélek áradásának." (DÖRNYEI GERGYE CSÖGL: Szentmiseáldozat és Oltáriszentség, 14. old.)
Ha így nézed, akkor a szentmise a misztikus élet forrása lesz a számodra. Az Úrral való találkozás nagyszerű lehetősége! De ehhez egy szellemi látás, a hit látása szükséges. Így le tudod győzni a zavaró mellékkörülményeket, mint például az emberek szórakozott viselkedését, hideget vagy meleget, rossz mikrofont, stb.
Jézus minden vasárnap egy nagy ajándékot szeretne neked adni a szentmisén!
1. NAP
"Aki azt állítja, hogy őbenne él, annak úgy kell cselekednie, ahogy ő cselekedett... Aki azt állítja, hogy a világosságban van, de testvérét gyűlöli, az még most is sötétségben van. Aki szereti testvérét, az világosságban él." (1Jn 2,6.9)
János apostol arra hívja fel figyelmedet, hogy nem mindegy milyen szívvel mész el a templomba. A szentmisén való komoly részvételhez hozzátartozik az előkészület. Életed legnagyobb találkozására nem lehet készületlenül menni. Olvasd el a nap szentírási olvasmányait! (Lehet kapni úgynevezett "Igeliturgikus naptárt".) Gondolkodj el azon, hogy Atyád, aki nagyon szeret téged, mit akar mondani személyesen neked ezeken a szentírási olvasmányokon keresztül! Mire akar bátorítani, vagy mitől akar óvni.
Az előkészülethez az is hozzátartozik, hogy tedd rendbe a szívedet! Hiszen a szentmisén a végtelenül szerető Isten jön hozzád. Van-e benned valaki iránt harag, neheztelés, szeretetlenség? Ha van, akkor bánd meg és határozd el, hogy jót teszel vele! Így szívedbe tudod fogadni a Szeretet-Istent. Mindehhez természetesen az is hozzátartozik, hogy pontos légy. Legalább 5 perccel a szentmise előtt érkezz a templomba, hogy a "világ zaja" lecsillapodjon benned, és hogy felszítsd a hitet, a reményt és a szeretetet lelkedben Isten iránt!
2. NAP
"Minden, ami Istentől született, győzedelmeskedik a világon. A győzelem, amely diadalt arat a világon: a mi hitünk. Ki győzi le a világot,ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?" (1Jn 5,4-5)
Biztosan eszedbe jutott már az, hogy nincs értelme az életnek. Néhányan annyira drámaian élik ezt át, hogy öngyilkosságot kísérelnek meg. Különösen erős ez a kísértés akkor, amikor egy terved nem sikerült, vagy valaki, akiben nagyon bíztál, vagy akit nagyon szerettél, elhagyott. Miért születik meg az emberben a céltalanság gondolata? Azért, mert az élet értelme egyedül Istenben található meg. Aki tagadja Istent, elveszíti élete értelmét. Akinek nincs személyes kapcsolata Istennel, aki távol áll Tőle, az is hasonlóan szenved a céltalanságtól. A bűn által az ember elszakad élete értelmétől.
Bármilyen nagyszerűnek tűnik a technikai fejlődés, bármilyen csodálatos alkotások születnek is az ember kezei között, ezek mind az immanens fejlődés részei. Isten nélkül a nagy alkotások hasonlíthatók az olyan sugárutakhoz, amelyek nagy kerülővel visszatérnek a kiindulóponthoz.
Az ember hatalmas energiát fektet bele a tanulásba, alkotásba, előrehaladásba, gazdasági fejlesztésbe és egyszer csak megdöbben azon, hogy sehova se jutott. Olthatatlan vágy él benne a végtelen után és felismeri, hogy minden földi dolog, minden fejlődés véges, önmagán belül marad.
A szentmise meghívás a Szentháromság boldog életébe. Meghívás az élet természetfölötti értelmének a befogadására.
Ha Istent elfogadod, mint életed értelmét, célját, akkor általa minden másnak is megtalálod az értelmét.De ha Istent elutasítod, semminek se találod meg az értelmét.
3. NAP
"Mi mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztség által... Isten azért szerkesztette meg a testet és azért részesítette az alacsonyabbrendű tagot nagyobb tisztességben, hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással. Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, vele örvend valamennyi." (1Kor 12,13.24-26)
A szentmisén egy olyan közösség jön létre, amely Jézushoz tartozik. A keresztség által Krisztus teste lettünk. A test csak úgy képes helyesen működni és az ember javát szolgálni, ha szorosan együttműködik minden tagja egymással és engedelmeskedik a fejnek. Ha bármely tag "elkülönülne" a többitől, elpusztulna és értelmetlenné válna önmagában (például, ha a kéz elszakadna a testtől, életképtelen lenne). Lehetetlen úgy lenni Jézusban, hogy csak Vele akarsz egy lenni, de a többieket elutasítod. Jézus olyan Egyházat akar, amelynek tagjai szeretik és kölcsönösen segítik egymást, mint egy jó család. Ő nem pártot vagy érdekszövetséget akart létrehozni, hanem testvérekké akarja tenni az embereket, akik Őáltala, Őérte és Őbenne vannak. Letesznek minden szembenállást, lebontanak minden elválasztó falat: "nincs rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő" (Gal 3,28).
Az individualizmus korában élünk. Mindenki elzárkózik a másiktól. Az ember érdeklődésének középpontjában önmaga áll. Ma kezdj el másokra figyelni, másokat szeretetben szolgálni! A szentmise segít abban, hogy felfedezz egy nagyszerű ajándékot, Krisztusban testvéreidet, az Istenben élő közösséget!
4. NAP
"Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen észszerű hódolatotok. Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem alakuljatok át gondolkodástok megújulásával, hogy fölismerjétek mi az Isten akarata, mi a helyes, mi kedves Neki, és mi a tökéletes." (Róm 12,1-2)
Mivel Isten a saját "képére" teremtett (az Ő "képe" az önátadó szeretetközösség), ezért szeretné, ha életed nyitott lenne feléje. Várja, hogy átadd magad Neki!
Az átadás azt jelenti, hogy teljesen rábízod magadat és jövőd alakulását Istenre! A szentháromsági élet alaptörvénye az egymásért és egymásban való lét. Mivel abban a kitüntetésben részesültél, hogy a végtelenül csodálatos Isten meghívott a Vele való lét egységére, ezt csak akkor tudod teljesíteni, ha átadod életedet Neki.
Ez összefügg a boldogsággal is. Csak az tud boldog lenni, aki hajlandó tökéletesen átadni magát Istennek: ez mindig áldozatot jelent. Jézus a kereszten tökéletesen föláldozta magát az Atyának. A szentmise a jelenbe hozza Jézus keresztáldozatát, hogy Általa, Vele és Benne átadhasd magad (és veled együtt az egész Egyház) az Atyának. Csak a misztikus test egységében adhatod magadat Istennek.
A szentmise olyan mértékben lesz átalakító hatással életedre, amilyen mértékben átadod magad Istennek hitben és szeretetben! Minden szentmisén hív az Úr, hogy add Neki magad... örömeidet, vágyaidat, félelmeidet, aggodalmaidat!
 
 
0 komment , kategória:  Lelkigyakorlatból/149-/  
Online lelkigyakorlatból22/152
  2011-04-10 14:59:45, vasárnap
 
  Jézus békéjének megtapasztalása a hálaadásunkban.
Ezen a héten belemerülünk ebbe a jelenetbe, hogy figyeljünk. Eggyé leszünk azok közül, aki ott vannak az eseményben. Mint a minden évben történő pészachon részt vevők, amikor a zsidók az Egyiptomi rabszolgaságból való
megszabadulásukat ünneplik, belépünk a képbe, mintha éppen velünk történne mindez.
Jézus az életét tartja a kezében, és nekünk adja azt, azért, hogy soha ne felejtsük el, hogy mit jelent az Ő élete számunkra, a kenyér, melyet felvesz az asztalról, megáld, megtör, és odaadja. A bor pedig a vére - a mi bűneink bocsánatáért ürítve ki. Mikor azt mondja: "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre", tudjuk, hogy azt akarja, hogy soha ne feledjük mindezt, de azt is tudjuk, hogy minket is hív, hogy legyünk megáldva, megtörve, és odaadva, hogy a mi életünk is mások szolgálatában lehessen felajánlva és kiürítve.
Amikor Jézus leveti a külső ruháit, és egy törülközőt csavar a csuklójára, érezzük, Ő biztosan tudja, hogy eljött az idő, hogy beteljesítse küldetését.

Lehet, hogy a nagycsütörtöki lábmosás képeivel a képzeletünkben nagyon is tudatosakká válunk Jézusnak lábat mosó alakjára.Átérezhetjük és kifejezhetjük hálánkat is a héten. Mozgalmas és kaotikus időszakok közepette tapasztalhatjuk meg azt a békét, melyet nem a világ tud nyújtani. És végig a héten - miközben vezetünk, vagy gyalogolunk egyik
helyről a másikra, esetleg megiszunk egy pohár kávét, vagy egyszerűen csak levegőért kapkodva állunk valahol -
hallhatjuk Őt, amint mondja: "Példát adtam nektek; hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek" (Jn 13,15). Őt megtörték és kiüresítették, hogy teljesen át tudja magát adni a mi nagyon is emberi küzdelmeinknek, hogy mi is egészek legyünk, s hogy kenyérré tudjunk válni a világunk számára. Ő megmossa a mi piszokkal borított lábunkat, hogy megmutassa: ahogyan nem kell elhúzódnunk ez Ő érintése elől, nem fogunk félni attól sem, hogy másokat megérintsük az ő gyengéd, irgalmas ölelésével.
Ezekből a misztériumokból minél több találkozik a mi konkrét élethelyzeteinkkel, eseményeinkkel, annál erőteljesebbé válik ez a szemlélődés. Minden étkezés, a nagylelkű szolgálat minden cselekedete, egymás elfogadásának valamennyi gesztusa, minden "igen" kimondása bensőséges közelségbe vihet minket az egységnek ezen pillanataiba.
Ezek a reflexiók akár egy különleges, közös étkezéssel is megpecsételhetők, melyet családunknak, a szeretteinknek készítünk. Azt is lehet, hogy megváltoztatjuk a megszokott rutinunkat egy órára, és odamegyünk valakihez, akinek szüksége van arra, hogy megérintsük, megtartsuk, megvigasztaljuk. De leülhetünk, és leírhatjuk saját szavainkkal is, milyen hálát érzünk.

A Szolga megkezdi végső kinyilatkoztatását a megváltás játékának eme végső jeleneteiben. Egyszerű utat mutatott nekik, hogy az Élet kenyerének megosztásával emlékezzenek Rá és az Ő soha el nem fogyó szeretetére.
Emellett azonban életpéldát is mutatott, hogy úgy emlékezzenek, hogy egymás lábát mossák bármilyen módon, és "Ezt
cselekedjétek az én emlékezetemre". A Szolga arra kéri barátait, hogy tartsanak vele az úton, amint beteljesíti a szeretet küldetését minden egyes embernek.
Számunkra ez a hét nagyon komoly odafigyelésre való. Szent Ignác arra hív minket, hogy közelebb lépve hagyjuk, hogy a fantáziánk imádságban vigyen minket Jézus jelenlétébe.

"Uram, nem lehet, hogy rám érted mindezt!" - kiáltok fel, amikor az utolsó vacsora eseményeit olvasom, a barátaiddal.
Én a barátod vagyok, s ahogy ott ülök az asztalnál, teli csodálattal és szeretettel irántad, és összezavarodom, amikor azt
mondod, hogy egy közülünk elárul téged. "Az nem lehet, hogy rám gondolsz!" Hangosan akarom kiáltani, Júdással együtt. Hogyan tudnám elárulni azt, aki ennyire végtelenül szeret engem?Annyira megérintett az emberséged a ma esti étkezésnél. A történet azzal kezdődik, hogy mondod, mennyire szereted mindig a követőidet, szereted őket egész végig, és ezt érzem most, ebben a veled való bensőséges ücsörgésben.
Te szerettél minket,mindazokat, akik a kezdettől követnek téged, és azokat is, akik visszamaradtak, várva, hogy
megbizonyosodjanak arról, hogy tényleg te vagy az, aki megment minket.
Most mindnyájan itt ülünk az asztalodnál, és te azt mondod, hogy mi, a te legközelebbi barátaid, elárulunk téged. Milyen szomorú vagy, mikor ezt mondod! Milyen zaklatottnak tűnsz, mikor az előtted álló napokra gondolsz!
Szeretnék veled lenni aggodalmaidban és nyugtalanságodban. Veled szeretnék maradni, támogatni téged, drága barátom, mert érzem félelmedet. Mint valahányan, én is szeretnélek biztosítani arról, hogy nem árullak el téged. És akkor te leveted ruhádat, és mosni kezded a lábainkat.

Bekented lábainkat a saját könnyeiddel, és útra küldtél, hogy a te nyomodban járjunk.
Követhetlek? Nem tudom biztosan, Jézusom. Tudom, hogy szeretlek, és hogy olyan szeretnék lenni, amilyen Te vagy. Félek, hogy elárullak. És tudom, hogy bármennyire elszomorít is ez Téged, a bukásaim azok a pontok,amelyekben a legnagyobb szükségem van Rád. Ezek azok, ahol mindig velem vagy.De ma este hadd legyek Veled, barátom. Hadd énekeljünk himnuszt ennek a bensőséges vacsorának a végén,és menjünk ki a kertbe imádkozni.

Szentírási olvasmány
Máté 26,17-30 A húsvéti vacsora előkészítése17 A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és azt mondták: >Hol akarod, hogy elkészítsük neked a húsvéti vacsorát?< 18 Ő azt felelte: >Menjetek el a városba ehhez és ehhez, és mondjátok meg neki: `A Mester üzeni: Az időm közel van, tanítványaimmal együtt nálad fogom megtartani a pászkát.'< 19 A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
A húsvéti vacsora20 Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkettővel. 21 Miközben ettek, így szólt: >Bizony, mondom nektek: egy közületek elárul engem.< 22 Erre nagyon elszomorodtak és egyenként elkezdték kérdezgetni: >Csak nem én vagyok az, Uram?< 23 Ő így válaszolt: >Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. 24 Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.< 25 Ekkor megszólalt Júdás, aki elárulta őt: >Csak nem én vagyok az, Rabbi?< Ő azt felelte neki: >Te mondtad.<
26 Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta tanítványainak e szavakkal: >Vegyétek és egyétek, ez az én testem.< 27 Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: >Igyatok ebből mindnyájan, 28 mert ez az én vérem, az új szövetségé {Kiv 24,8; Jer 31,31}, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. 29 Mondom nektek: mostantól nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom veletek Atyám országában.<
Jézus kimegy az Olajfák hegyére30 Miután elénekelték a himnuszt, kimentek az Olajfák hegyére.


 
 
0 komment , kategória:  Online lelkigyakorlatból/103-  
Lelkigyakorlatból2/151
  2011-04-07 19:55:17, csütörtök
 
  Békesség Isten Igéje hatalmának megtapasztalásából.
"Gyermekkorod óta ismered a Szentírást: az képes arra, hogy a Krisztus Jézusba vetett hit által az üdvösségre oktasson téged." (2Tim 3,15)
Történt egyszer, hogy Loyolai Ignác, aki kemény, vad katonatiszt volt, egy csata után kórházba került. Hosszú ideig tartott a gyógyulás, s ez alatt nagyon unatkozott. Mivel más könyve nem volt a kórháznak, csak a "Szentek élete" és a Szentírás, elkezdte ezeket olvasni. Isten Igéje annyira megérintette, hogy néhány hét alatt teljesen megváltozott. Gyógyulása után nem tért vissza a hadseregbe, hanem keresett egy csendes helyet és két éven át csak a Szentírást olvasta. Sokat imádkozott, és nagy örömöket élt át a Szentírás olvasása közben. Miért?
Mert a Szentírás az élet könyve! Ebben a könyvben a láthatatlan, végtelenül hatalmas Isten kinyilatkoztatja Önmagát. Elmondja legszebb terveit az emberről, a világról és a jövőről. Nincs nagyobb kincse az emberiségnek, mint a Biblia! Bárhol kinyitod - a szerető Isten szól hozzád. Elmondja neked, hogy ez a világ - minden problémája, háborúi, társadalmi ütközései ellenére - jó, Ő általa jó. Mert ennek a világnak a történelme tulajdonképpen üdvtörténelem! Mindent azért ad vagy enged meg Isten, hogy az ember elhagyja a rosszat, Istenhez térjen és ezáltal üdvössége legyen.
Elmondja a Biblia azt is, hogy ez a világ szép, mert a Szentlélek működik benne. Minden nap várhatod és szívedbe fogadhatod a Lélek erejét és szépségét! Ő az, aki - úgy, mint a teremtés kezdetén - állandóan birkózik a káosszal. Rendet akar vinni a világba és az ember lelkébe. Isten rendjét, melyből örömteli élet fakad.
Ha hiszel az élő Istenben, akkor minden téged támadó erő fölött győzelmet aratsz! Istennel beteljesül az életed!
A Biblia elmondja, hogy Isten úgy nyilatkozott meg a történelemben, mint szabadító Isten. Kiválasztott egy népet, hogy megszabadítsa az emberiséget a kiúttalanságtól. Prófétákat küldött minden időben, hogy az embereket rávezesse a jóra, az új életre.
1. NAP
"Aki test szerint él, testi dolgokra vágyik, aki lélek szerint, lelkiekre törekszik. A test vágyódása halálra vezet, a lélek törekvése életre és békére. A test vágyódása ugyanis Isten ellen van, mert nem veti alá magát Isten törvényének, hiszen nem is képes rá. Aki test szerint él, nem lehet kedves Isten előtt. Ti azonban nem test, hanem lélek szerint éltek, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben ugyanis nincs Krisztus Lelke, az nem tartozik Hozzá." (Róm 8,5-9)
A Szentírás rávezet az életért való felelősség vállalására! Ez a földi élet csak előkészület a végleges, örök életre. Ha az ember csak a test örömeinek megszerzésével törődik és elhanyagolja lelki életét, annak szomorú következményei lesznek, mert ez "halálra vezet" - ahogy írja Pál -, mégpedig örök halálra. A test vágyódásán nemcsak a szexuális vágyat érti, hanem a hatalomvágyat, uralkodási vágyat, birtoklásvágyat is. Aki egészen átadja magát ezeknek, az lelki szempontból szinte megbénul. Nem képes Isten törvénye szerint élni. A gonosz lélek megkötözi, rabbá teszi. Lehet, hogy néha látja a jót, amit tenni kellene, de elérhetetlennek érzi. - Ellenben, aki Isten Lelkét hordozza magában, az képes a lelki életre. Képes Isten parancsainak a megtartására.
A Szentírás tanít meg téged arra a legfontosabb igazságra, hogy kezedben van szabadságod kulcsa. Ne légy rabja a testednek, hanem harcold meg a lélek uralmát minden vágyad fölött! "A szent élet az emberi lehetőségek csúcsa." (TEILHARD DE CHARDIN)
Aki ezt eléri a legnagyobbat érte el!
 
 
0 komment , kategória:  Lelkigyakorlatból/149-/  
Online lelkigyakorlatból21/150
  2011-04-03 17:11:26, vasárnap
 
  Békesség a Jézus szemével látás tisztulásából.
Kalauz: Látni akarok
Elérkeztünk Jézus életében ahhoz a ponthoz, ahol választása tisztán láthatóvá válik. El fog menni Jeruzsálembe. Magához öleli küldetését. Az elsőként leírt evangéliumban Márk erőteljes
képet fest erről az útról. Jézus útjainak legészakibb pontján kezdődik, és délre vezet, Jeruzsálembe.
Egy drámai és szimbolikus jelentőségű csodatétellel kezdődik. Jézus meggyógyít egy vak embert,de nem azonnal. Mikor a férfi látni kezd, látása még nem tiszta. Amikor Jézus másodszor is
megérinti és teljesen meggyógyítja, megkérdezi a tanítványaitól, hogy kinek látják Őt. Ekkor értjük meg, hogy ennek az útnak a lényege, hogy felnyissa a tanítványok szemét, hogy megértsék, ki is Ő valójában, és mi a feladatuk, ha követik Őt.
Az út során Jézus három alkalommal jósolja meg, hogy mi fog vele történni. Mindhárom alkalommal félreértik. Jézus pedig mindhárom alkalommal elmondja, mit jelent az Ő tanítványának lenni. Végül, mikor Jeruzsálem szélére érnek, Jézus találkozik egy újabb vak férfival, aki azonnal visszanyerte látását, és csatlakozott hozzá útján. (Márk 10,52) Eheti utunkon látásunk kitisztul, és
megérthetjük, ki is Jézus, és hogy hogyan követhetjük Jeruzsálembe.
Amikor Jézus először beszél tanítványainak arról, hogy mi fog történni vele, Péter nem az elutasíttatást és a halált látja Jézus küldetésének Jeruzsálemben. Jézus azt feleli erre, hogy Péter úgy
lát, mint mindenki más is, nem pedig úgy, ahogy az Isten. Jézus azt mondja, hogy ha a tanítványai akarunk lenni, fel kell adnunk önzőségünket, fel kell venni a keresztünket Vele együtt. Minden
hiábavaló próbálkozásunk, amivel el akarjuk kerülni az életünk feláldozását, halálos kimenetelű. De ha életünket Isten kezébe tesszük le, az életadó. Mi felé vezet az ösvény, amin járunk? A világot akarjuk megnyerni, és el akarjuk magunkat pusztítani közben? Vagy a szabad utat választjuk, az önátadás és az élet útját?
Amikor Jézus másodszor mondja el tanítványainak, hogy mi vár rájuk Jeruzsálemben,rajtakapja őket, hogy azon veszekednek, hogy ki köztük a legnagyobb mindannyian teszünk így néha. Jézus elmagyarázza nekik, hogy a nagyság a szolgaságban, a szolgálásban rejlik. A nagyság a legkisebbek magunkhoz ölelése, azoké, akik a társadalom szélén élnek, védtelenek és szegények.
Vajon én ezt a nagyságot keresem? Kik azok a kicsinyek, akiket magamhoz ölelek? Tisztult a látásom, mire idáig értem utamon?
Jó tanító lévén, Jézus elmondja tanítványainak, hogy mit keressenek Jeruzsálemben. Még ekkor is elhomályosítja a látásukat az a dicsőség, amit Jeruzsálembe érkezésükkor vártak.
Versengés és irigység van köztük. Jézus elmondja nekik, hogy ők mint szolgálók nem élhetnek így.
Kikkel versengek? Hogyan lehetnék az ő segítségükre? Amikor Jézus azt kérdezi, mire vágysz, mit tegyek veled? , tudok-e így válaszolni: Mester, látni akarok! Mi megy végbe bennem, amikor a lelkigyakorlatban elérek a pontra, mikor Jézus így szól hozzám: szemed meggyógyult, mert hiszel ?
Indító gondolatok, gyakorlatok
Mindazok a módszerek, amiket eddig használtunk a lelkigyakorlat során, most is a segítségünkre lesznek. Kiindulópontként az olvasmányokat olvassuk el. Szeretnénk mélyen magunkba fogadni a helyzeteket, képeket az olvasmányokból.
Minden napot kezdhetünk úgy, hogy felidézzük, milyen hátteret szeretnénk a magunkévá tenni ezen a héten, milyen kegyelemre vágyunk. Minden reggel találunk egy kis időt rá míg
belebújunk a papucsunkba hogy emlékeztessük magunkat arra, hogy mi áll a napunk középpontjában, hogy Jézust tisztábban láthassuk, jobban szerethessük, hogy teljesen eggyé válhassunk vele életünk hétköznapi döntéseinek révén. A Jeruzsálembe vezető utat tartjuk szem előtt, és azt szeretnénk, hogy minden egyes napon konkrétan megjelenjen az életünkben. Arra vágyunk, hogy meglássuk Jézust, és követni tudjuk az útján. Így aztán minden reggel és minden nap amikor munkába igyekszem, elindul a nap, innen oda sétálok, felveszem a telefont, hazaérek és minden közbeeső kis időben egyszerűen ennyit mondhatok: drága Jézus, veled akarok lenni.Mutasd meg az utat a mai napon. Úgy szeretnék látni! Ezen a héten könnyen elérhetjük, hogy az elmélkedésünk belépjen életünk mindennapi eseményeibe. Nem túl nehéz felismerni Jézust, és az utat, amin Ő jár, ami az élet és a halál
misztériumába vezet.
Minden élményünk, legyen az konfliktus, félreértés, ellenállás, őszintétlenség vagy akár kegyetlenség, feltárhatja az Ő útját számunkra. Isten az út megtételére hívja Jézust,megígéri neki, hogy szerető keze közé esik majd. De az úton le kell mondania az énközpontúságról,igent kell mondania a szegénységre, az erőtlenségre. Útja gyöngeség, elutasítás és megaláztatás felé
vezet. Mindezeket saját életünkön keresztül is megláthatjuk. Minden pillanatban, amikor veszteséget, sötétséget, kínlódást, fájdalmat, erőszakot, igazságtalanságot, bármiféle halált
tapasztalunk, felfedezzük, hogy Jézus milyen mélyre jutott az emberi élmények világában.
A vakság pillanataira figyelek a magam életében ezen a héten. Különösen figyelek arra,amikor az ellenkezés üti fel a fejét a szívemben. Így szól: Nem akarom ezt csinálni. Nem. Hogyan
kerülhetem el ezt a helyzetet? Keresem a versengéssel kapcsolatos emlékeimet. Jobban megfigyelem a nagyságot meghatározó mozgásokat. Észreveszem azokat a helyzeteket, amikor szolgálatra van lehetőségem, bár ezt elvállalni nagy erőfeszítésembe telik.Mindehhez nem időre, hanem több figyelemre van szükségem. Minden egyes este, amikor már ágyba kerülök, végiggondolom az elmúlt napot, az eseményeket és a rájuk vonatkozó gondolataimat is, és hálát adok. Ez nagyon fontos. Növekszik a közvetlenség és a gyöngédség köztem és Jézus között, kapcsolatunkat minden esete azokkal a szavakkal pecsételem meg, amik kifejezik, hogy mit értettem meg Jézus útjából az önátadó szeretet felé.
A képek és a mozdulatok fontosak az imában. Van kereszt a lakásom falán? Ha nincs, talán elérkezett az idő, hogy beszerezzek egyet. Ha van, segíthet, ha rápillantok nap közben.
Hozzákapcsol reggeli és esti imáimhoz. Használhatom a testemet, hogy egy-egy egyszerű mozdulattal is kifejezzem azt, amit a szavaimmal mondok. Egy rövid percre kitárhatom a karjaimat,
tenyeremmel az ég felé, hogy a testem mondja el, mi van a szívemben megadás, bizalom,elfogadás, intimitás iránti vágy, közösség Jézussal a küldetésében, a bennem formálódó választások,a bennem növekvő igen. Mindannyiunknak van egy perce, talán többször is egy nap folyamán.
Útravaló
Kutatások és tudományos cikkek foglalkoznak azzal, hogy milyen problémái vannak azoknak a valaha vak embereknek, akik visszanyerték a látásukat. Ha hosszú időn keresztül kell valakinek a
látás képessége nélkül élni, az illető annyira hozzáidomul ehhez a helyzethez, hogy újra látni nem feltétlenül akkora áldás, amekkorának először tűnik. A látás visszanyerése újabb alkalmazkodással jár, és ez az új ijesztő, sőt bénító hatású is lehet.
Jézus két különböző embernek adja vissza a fizikai látását, és egy másfajta látást ad tanítványainak. Ez az új látás traumatikus élmény számukra, akárcsak a fizikai látás visszanyerése.
Jézus lassan közeledik Jeruzsálemhez, a végzetéhez, és arra emlékezteti követőit, hogy személyiségük és sorsuk az Övével van összekötve. Természetesen ellenállnak, más terveik vannak.
Arra kérik őket, hogy fogadjanak el egy új látószöget, lássák magukat, a feladatukat, és a megítélésüket is más fényben. Akkor látjuk őket, amikor nehezükre esik ehhez az új fényhez, új
látásmódhoz igazodni.
Az elmúlt hetekben megkaptuk vagy újra felfedeztük az Úr Jézus látásának és hallgatásának adományát. Minél bensőségesebb közelségbe engedjük magunkhoz, annál több feszültség ébred
bennünk. Vonzódás és ellenállás küzd bennünk, mint első követőiben is. Ha belép a szívünkbe és az életünkbe, annak következményei vannak, ahogyan régi követők esetében is. Nem titkolja, hogy ha igazán meglátjuk Őt, magunkat is meg fogjuk látni. Ez vezethet önmegtagadáshoz vagy elfogadáshoz Őbenne. Evvel az ismerős feszültséggel imádkoztunk az elmúlt hetekben. Íme egy kérdés: mi a teendőnk az elfogadott személyiségünkkel? Ahogy egyre közelebb értek a városhoz, a tanítványok inkább a Jeruzsálemet kikerülő utat választották volna, hogy ne kelljen megjárni az árulással és csalással teli várost. Jézus elfogadja magát mint Krisztust, és meghallja a hívást, hogy az életét ajándékként az Atya lába elé helyezze. Egyértelművé tette tanítványai számára, hogy csak az önfeláldozáson keresztül követhetik Őt, és teljesíthetik ki küldetését.
A látás visszanyerése után tehát, ahogy a tanítványoknak, úgy nekünk is szükségünk van egy kis időre, hogy magunkhoz térjünk. Krisztus követése,hűségünk saját Jeruzsálemeiben kérdéseket
ébreszt bennünk. Minden Mi? és Hogyan? első barátainak kérdéseit visszhangozza. Minél közelebb engedjük magunkhoz, annál inkább csodálkozunk, hol is lehetett az a kerülőút. Ezen a
héten vele és első követőivel együtt imádkozunk. Ott vagyunk velük együtt. Tiszta látásra vágyunk?A látás visszanyerésére? Hogy hűségesen követhessük Őt? Szabadságért imádkozunk a
döntéseinkhez.Megvan még az a meghívás?
Így vagy hasonló szavakkal...
Drága Jézus,
Hogy lehettek ilyen vakok? Olvasom a történeteket az apostolokról, akik Téged hallgattak, és arról beszéltek, hogy mit jelent belépni a Te királyságodba. A belépés megpróbáltatás, megaláztatás és halál. De az apostolok már nem figyelnek, miután meghallották: királyság. Csak annyival reagálnak, hogy megkérdezik, kiemelt helyet biztosítasz-e majd nekik abban a királyságban.Felbosszant, hogy mennyire sekélyesek és érzéketlenek.Számítasz egyáltalán nekik? Épp elmondtad, hogy hogyan fogsz meghalni, ők meg azt kérdik,hogy jó helyük lesz-e a királyságban. De Te fáradhatatlanul ismétled az üzenetet: rabszolga légy, ne úr. Légy a többiek szolgálója. Mit nyersz, ha megnyered a világot, de elpusztítod önmagad? Mi adhatná vissza a lelkedet? Ha azt akarod, hogy megbecsüljenek, légy szolga, szolgálj másoknak.
Várjunk csak! Nem csak az apostolokhoz beszéltél? Megint csak rájövök, hogy hozzám is szólsz. Attól tartok, nem figyeltem Rád. Barátom, elfelejtettelek segíteni, mikor hozzám fordultál
szeretetért. Érzem, hogy nő a feszültség, ahogy egyre közelebb érsz Jeruzsálemhez. Ott szeretnék lenni Veled, segíteni, de nem vagyok túl jó konfliktushelyzetekben, Jézusom. Szeretnék elvegyülni a tömegben, és távolról segíteni Téged.Hadd figyeljek újra. Azt kéred, hogy engedjem el azt az elképzelést, amit a saját életemről alkottam, azt a téveszmét, hogy teljesen én uralom az életem. Arra hívsz, hogy egyre jobban bízzak Benned, hogy engedjelek segíteni, amikor küszködöm. Minden egyes alkalommal, amikor felismerem, hogy nem egyedül kell végigmenjek az úton, magamhoz ölelem a határaimat és velük együtt Téged. Mindig, mikor alázattal elfogadom a gyengeségeimet, épp magamat nyerem meg, a Téged visszautasító világ helyett.
Jézusom, drága barátom, válaszúthoz érkeztem. Nem folytathatom tovább az életemet úgy,ahogy eddig éltem, ez pedig rémisztő. Meg akarok változni, de egyedül küzdök, míg rá nem jövök,hogy velem vagy. Fel kell hagynom az irányítás illúziójával, és bíznom kell Benned. El kell fogadnom Téged mint Uramat, fel kell adnom a tökéletesség és siker istenét, amit oly sokáig követtem.
Kitárt karral Eléd állok, segítséget kérek. A csöndben érzem, hogy velem vagy, még ha szavaim a legegyszerűbbek is. Légy velem, Istenem! Süket voltam az üzenetedre. Gyógyíts meg!Vak voltam mindarra, amit meg akartál osztani velem. Gyógyíts meg engem! Köszönöm, hogy beléptél az életembe!
Szentírási olvasmányok
Meg kell, hogy feledkezz magadról.
Egy ember szeme világának küzdelmes visszaadása.
Kinek tartotok engem?
A délre, Jeruzsálembe vezető út.
Az első jóslat a kereszthalálról.
Az első félreértés.
A tanítványság értelme.
Márk 8,22-37 A betszaidai vak meggyógyítása22 Azután Betszaidába érkeztek. Egy vakot vezettek hozzá, és kérték őt, hogy érintse meg. 23 Ő kézen fogta a vakot, kivezette a helységből, és a szemére köpve rátette a kezeit, aztán megkérdezte tőle, hogy lát-e valamit. 24 Az föltekintett és azt mondta: >Látom az embereket, mintha a fák járkálnának.< 25 Azután ismét a szemére tette a kezét, mire az látni kezdett, meggyógyult, és tisztán látott mindent. 26 S ő ezzel küldte őt haza: >A faluba ne menj be!<
A JERUZSÁLEMBE VEZETŐ ÚT: Mk 8,27-10,52
Péter vallomása27 Jézus ezután elment tanítványaival Fülöp Cézáreájának falvaiba. Az úton megkérdezte tanítványait: >Kinek tartanak engem az emberek?< 28 Ők azt felelték neki: >Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig egynek a próféták közül.< 29 Erre megkérdezte őket: >És ti kinek tartotok engem?< Péter felelt neki: >Te vagy a Krisztus.< 30 Ő ekkor a lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla.
Első jövendölés a szenvedésről és a feltámadásról31 Ezután elkezdte őket tanítani arra, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie. El kell, hogy vessék a vének, a főpapok és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és három nap múlva föl kell támadnia. 32 Egész nyíltan mondta el nekik ezt a dolgot. Ekkor Péter félrehívta őt, és kezdte lebeszélni. 33 De ő megfordult, a tanítványaira tekintett, és megdorgálta Pétert ezekkel a szavakkal: >Távozz előlem, Sátán! Mert nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével.<
Jézus követése; az önmegtagadás34 Azután magához hívta a tömeget a tanítványaival együtt, és azt mondta nekik: >Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem. 35 Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt. 36 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja? 37 Hisz mit adhat az ember cserébe a lelkéért? 38 Mert aki szégyell engem és az én igéimet ebben a házasságtörő és bűnös korban, az Emberfia is szégyellni fogja azt, amikor eljön Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal.<
A második jóslat a kereszthalálról.
A második félreértés.
A tanítványság értelme.
Márk 9,30-37
Második jövendölés a szenvedésről és a feltámadásról30 Ezután eltávoztak onnan és átmentek Galileán; ő azonban nem akarta, hogy valaki megtudja ezt. 31 Oktatta ugyanis tanítványait, és elmondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezébe adják, megölik őt, de miután megölték, harmadnapra feltámad. 32 Azok nem értették ezt a beszédet, de nem merték őt megkérdezni.
A tanítványok vetélkedése33 Megérkeztek Kafarnaumba. Amikor már a házban volt, megkérdezte őket: >Miről beszélgettetek az úton?< 34 Azok csak hallgattak, mert az úton arról tanakodtak, hogy ki a legnagyobb közülük. 35 Ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és azt mondta nekik: >Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki közül az utolsó, és mindegyiknek a szolgája.< 36 Majd odahívott egy gyermeket, közéjük állította, magához ölelte, és azt mondta nekik: 37 >Aki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem küldött.<
Követte az úton Jézust.
A harmadik jóslat a kereszthalálról.
A harmadik félreértés.
A tanítványság értelme.
Egy vak meggyógyítása könnyebben.
A meggyógyított követi Jézust Jeruzsálembe.
Márk 10,32-52Harmadik jövendölés a szenvedésről és a feltámadásról32 Mikor úton voltak, hogy fölmenjenek Jeruzsálembe, Jézus előttük haladt. Az emberek megcsodálták, tanítványai pedig aggódva követték. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és elkezdett nekik beszélni mindarról, ami rá vár: 33 >Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak. 34 Kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik; de harmadnapra föltámad.<
Az uralkodásról és a szolgálatról35 Ekkor eléje járultak Zebedeus fiai, Jakab és János, és így szóltak: >Mester! Azt szeretnénk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk.< 36 Ő megkérdezte tőlük: >Mit akartok, hogy megtegyek nektek?< 37 Azt felelték: >Tedd meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk pedig a bal oldaladon ülhessen a te dicsőségedben.< 38 Jézus erre azt mondta nekik: >Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én iszom? Vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?< 39 Ők azt felelték neki: >Meg tudunk.< Ekkor Jézus azt mondta nekik: >A kehelyből, amelyből én iszom, inni fogtok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni. 40 De azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké lesz, akiknek készítették.<
41 Amikor a tíz meghallotta ezt, haragudni kezdtek Jakabra és Jánosra. 42 Jézus azonban magához hívta őket, és azt mondta nekik: >Tudjátok, hogy akiket a nemzetek fejedelmeknek tekintenek, azok uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak felettük. 43 Köztetek azonban ez nem így van, hanem aki nagy akar lenni, az legyen a szolgátok; 44 aki pedig első akar lenni köztetek, az a szolgája lesz mindenkinek. 45 Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.<
A jerikói vak meggyógyítása46 Ezután megérkeztek Jerikóba. Amikor kiment Jerikóból tanítványaival és a nagy sokasággal, a vak Bartímeus, Tímeus fia az útfélen ült és kéregetett. 47 Amint meghallotta, hogy a Názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni: >Jézus, Dávid Fia! Könyörülj rajtam!< 48 Sokan leintették őt, hogy hallgasson. Ő azonban annál jobban kiáltozott: >Dávid Fia! Könyörülj rajtam!< 49 Jézus megállt és megparancsolta, hogy hívják őt eléje. Erre odahívták a vakot, ezekkel a szavakkal: >Bízzál! Kelj föl, hív téged!< 50 Mire az ledobta a felső ruháját, felugrott és odament hozzá. 51 Jézus megszólította és megkérdezte: >Mit akarsz, mit cselekedjek neked?< A vak azt felelte neki: >Mester! Hogy lássak!< 52 Jézus erre azt mondta neki: >Menj, a hited meggyógyított téged.< Erre azonnal látni kezdett, és követte őt az úton.





 
 
0 komment , kategória:  Online lelkigyakorlatból/103-  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2011.03 2011. április 2011.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 8 db bejegyzés
e év: 109 db bejegyzés
Összes: 842 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 93
  • e Hét: 483
  • e Hónap: 3647
  • e Év: 45065
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.