Regisztráció  Belépés
joetoth.blog.xfree.hu
pax Tóth József
1937.09.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Online lelkigyakorlatból30/166
  2011-05-29 16:47:49, vasárnap
 
 


Békesség a Jézussal együtt járt életúton.
Ezen az utolsó héten szeretnénk felismerni, hogy mi változott bennünk, és hogy merre vezet az út tovább. A Reggeli ima ebben segít:
Ami ma én vagyok, amit tenni próbálok, minden találkozást, visszatekintést, minden kínlódást és botlást a Te kezedbe helyezek, Uram. Uram, az életem a kezedben van. Kérlek add, hogy ezen a napon a Te dicsőségedre éljek.A kegyelem, amit ezen a héten kérünk, igen egyszerű: hogy az Úr vezessen minket a választásainkban, hogy életünket egyre inkább Jézussal és Jézusban éljük.
Ennek a lelkigyakorlatnak az inspirálója Loyolai Szent Ignác, aki a jezsuita rendet alapította, és Lelkigyakorlatok címen írt könyvet. Szent Ignác nyomán fedeztük fel Isten szabadságunkra szóló meghívását, Isten kegyelmét, Isten tervét a mi megmentésünkre, Isten hívását, hogy csatlakozzunk Jézus küldetéséhez és Isten kegyelmét,amely megengedi, hogy Jézussal bensőséges közösségben szolgáljunk. Sokszor előfordult, hogy miután befejeztek egy-egy lelkigyakorlatot, Szent Ignácnak levélben panaszkodtak, hogy milyen nehéz a mindennapi életben tovább elmélkedni. Mindig azt válaszolta, hogy az élet sűrűjében fontosabb elmélkedni, mint egy lelkigyakorlaton. Azt mondta,hogy akik bensőséges viszonyba kerültek Istennel az imában, azoknak könnyű lesz megtalálni ezt a bensőséges kapcsolatot bármi egyébben is. Természetesen csak akkor, ha továbbra is meghalnak az önszeretetnek és ellenállnak mindannak, ami elszakítaná őket a szabadságtól, hogy másokat szeressenek.
Ezen a héten naponta tegyük fel magunknak ezeket a kérdéseket:
. Hogyan tudom majd megnevezni Isten előtt a vágyaimat?
. Hogyan figyelhetek Istenre továbbra is mindennapi életemben?
. Milyen szokásokat akarok kialakítani magamban?
. Milyen szokásoktól akarok megszabadulni?
. Kit és hogyan fogok úgy szeretni, ahogy engem szeretnek?
. Mit jelent számomra meghalni az önszeretetnek?
. Milyen választásokhoz vezet, ha Jézussal, Jézusban élek...
- ...életem mostani és jövőbeli céljaival kapcsolatban?
- ...az életvitelemmel kapcsolatban?
- ...a kapcsolataim terén?
- ...a szegényekkel való törődés terén?

Visszatekintünk a lelkigyakorlatra, megfigyeljük, hogyan ömlött Isten kegyelme a szívünkbe. Meg szeretnénk látni, hogyan, milyen ösvényen értünk oda, ahol most állunk, azért, hogy megtudjuk, merre tovább. Arra szánjuk el magunkat, hogy elmélkedésünket tevékeny életünk közepette éljük meg, mindenben rátalálva a Jézussal való bensőséges kapcsolat lehetőségére.
Az a vágyunk, hogy Isten olyan döntésekhez vezessen minket, amik által egyre inkább Jézussal és Jézusban élhetünk.
A múlt héten hálánk mindazért, amit Isten értünk tett, szeretetre és szolgálatra ösztönzött minket. Nagyon fontos, hogy megmaradjunk és növekedjünk ebben a hálában, hogy kifejezzük önátadásunkat az imában: "Fogadd el,Uram, szabadságomat." Keressünk rá alkalmat, hogy elmondjuk ezt az imát vagy egy átalakított, saját változatát,minden nap, egy meghatározott időben, hogy beleégjen a tudatunkba. Ezen a héten meg akarjuk nevezni, hogy mi az,amit életünk részévé akarunk tenni ebből a lelkigyakorlatból. Arra vágyunk, hogy életünk tevékeny részévé váljon -Isten pedig velünk vágyakozik.
Mostanra kialakultak a lelkigyakorlatban bizonyos szokásaink. Most tudatosítjuk őket, és kérjük Istent, hogy mutassa meg az előttünk álló utat.
Ahogy a nap elkezdődött
. Mit tettem reggelente, hogy a napot azzal kezdjem, hogy a vágyott kegyelemre koncentrálok?
. Mit választottam, hogy a reggelemben minden nap legyen egy imapillanat?
. Mit fogok ezek közül tovább folytatni?
Ahogy befejeztem a napot
. Hogyan fejeztem be esténként a napot, összegyűjtve az emlékeket, hálaadásban?
. Milyen szokást alakítottam ki az imához?
. Mit fogok ezek közül tovább folytatni?
Ahogy a mindennapok zaját felhasználtam napjaim során
. Hogyan folytattam a beszélgetésünket az Úrral egész nap, ha csak húsz-húszmásodperces időkben is?
. Felhasználtam a rövid időközöket teendőim között, hogy elmélkedhessek?
. Mit fogok ezek közül tovább folytatni?
További szokások, amelyek nyitottá tettek a kegyelemre
. Milyen új formákban engedtem be életembe az imádságot?
. Máshogy éltem-e meg a konfliktusokat és nehézségeket, mert Jézussal megélt közösségembe helyeztem őket?
. Mit fogok ezek közül tovább folytatni?
Más lehetőségek
Választhatunk online források anyagaiból1.
Néhányunkban talán felébred a vágy, hogy elmenjenek egy lelkigyakorlatos házba. Ez a választás nagy ajándékká válhat.
Döntsünk arról, hogyan lesz kevésbé önző az életünk. Válasszunk ki konkrét személyeket, akik felé kifejezzük a szeretetünket.
Keressünk lehetőséget, hogy szolgálni vágyásunkat kifejezésre juttassuk, ha arra érzünk hívást, akkor túl a családunk, a munkahelyünk vagy az egyházközségünk körén. Istennel való kapcsolattartásunk jele lehet szolidaritásunk a szegényekkel és az elesettekkel.
Lelkigyakorlatunk kegyelmeit megoszthatjuk másokkal is. Ezáltal elmélyíthetjük a lelkigyakorlat ránk tett hatását, és tovább is adhatjuk a kegyelmeket, amit kaptunk. A megosztásban nagy erő lakik.
A szentmise végén a pap többféleképpen is elbocsáthatja a híveket. Az egyik nagyon illik ennek a lelkigyakorlatnak a végére: "Menjetek békével! Szolgáljátok Istent és embertársaitokat!" A hívek pedig válaszolnak:"Istennek legyen hála!"

Most engedjük, hogy Isten vonzzon minket Jézus útja felé. Persze mindig meglesz a magunk útja, amely elkanyarodhat Jézusétól. Láttuk, ahogy Jézus a mi utainkon járt, és hallottuk, amint elítélte ennek a világnak az útjait: az erőszakot, a kapzsiságot, a hatalmat. Beismertük, hogy Isten hívása és az evilági vonzások feszültségében élünk.
Imádkoztunk, hogy Isten elfogadja felajánlott szabadságunkat, emlékezésünket és akaratunkat. Ráébredtünk, hogy lassan, vagy talán nem is olyan lassan, vissza akarjuk majd kapni ezeket az ajándékokat. De ez nem ok arra, hogy csalódottak legyünk vagy álszentnek tartsuk magunkat. Szeret minket az Isten a teremtésben, a hívásban, megmentésünkben és zarándoklatunkban.
Hisszük, hogy Isten előtt kedves, ha kitartunk. Kilépünk ebből a lelkigyakorlatból, csak hogy visszatérjünk majd hozzá, és meglássuk, merre mentünk, és meghalljuk a hívást Isten szeretetére.

Tépelődések
Ötven évem jött, elhagyott,
Ültem Londonban a szokott
Teázóban, mégis magam,
A könyvem, üres poharam
A márvány asztallapon.
S míg nézek üzletet, utat
A testem lázas lángra kap,
Ha húsz perc volt, még annyi se,
A szívem - nagy örömtől-e? -
Áldott volt, áldással tele.
/ W. B. Yeats Tépelődések (Vacillations) c. verséből, Mesterházi Mónika fordítása/

Békesség költözött a szívembe, és tudom, hogy semmi sem zavarhat meg. Együtt sétálunk végig ezen a világon, ezen az életen, és én azt a szeretetet és törődést érzem, ami megváltoztatta az életem. Más most az életem, mint volt harmincnégy héttel ezelőtt. Bizonyos tekintetben megváltoztam, bizonyos tekintetben ugyanaz maradtam, mint aki voltam.
Úgy tűnik, másként fogok tenni az életemmel ezután. Tudom, hogy fogok olyan választásokat hozni, amiket mások nem értenek majd meg, és szembe kell majd néznem olyan döntésekkel, amelyek megijesztenek. Néha visszaesek korábbi helyzetembe, és a könnyebb utat választom, a rossz döntést hozom. De tudom, hogy Hozzád mindig odafordulhatok, belenézhetek a szemedbe, és beszélhetek Hozzád.
Segíts, Jézusom, amikor önátadó életet akarok élni, mások szükségét fontosabbnak tartva a magaménál. Adj nekem bölcsességet és bátorságot, hogy jó döntést hozzak, higgyek, és gondoskodjam a szegényekről.
Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, és talán most már megértettem, hogy ez olyasvalami, aminek lehet örülni is. Lehetek boldog tökéletlenségemmel és gyöngeségeimmel együtt, mert éppen ezekben jössz hozzám, hogy gyengéden támogass és szeress engem.
Mindenkor érzem, hogy itt vagy velem, mindenben, amit teszek, és mindenkiben, akit meglátok. Adj nekem türelmet, hogy meglássalak Téged mindazokban, akik félelmet keltenek bennem vagy bosszantanak, mindazokban,akiket nem értek meg. Hadd lássam a Te szemedet nézni vissza az ő tekintetükből, amikor velük beszélek.
A legnagyobb vágyam az, hogy életem a Te szolgálatodban teljen, azáltal, hogy embertársaimat szolgálom. Ott akarok lenni, ahol Te akarod, hogy legyek, és úgy akarok élni, ahogy te akarod, anélkül hogy meghallanám a világ önzésre csábító hangjait.
Kérlek, segíts engem a küzdelemben, hogy szabad maradhassak mindattól, ami elválasztana a Te szeretetedtől
és szolgálatodtól. Mindaz, amire életemben vágyom: Téged szeretni.
Köszönöm, hogy beléptél az életembe. Kérlek, fogadd el a könnyeket a szememben, a szeretetet a szívemben és az életet, amit felajánlok. Ez mindenem.Csak szeretetedet és kegyelmedet add nekem. Nem kívánok semmi mást.

 
 
0 komment , kategória:  Online lelkigyakorlatból/103-  
Online lelkigyakorlatból29/165
  2011-05-26 17:23:03, csütörtök
 
  Békesség Isten ajándékainak tudatából.
Az a vágyunk ezen a héten, hogy telve
legyünk a kapott ajándékaink mély tudatával, s így feltöltekezve mély hálával, Isten szeretetére és szolgálatára indulunk minden tekintetben, a mindennapjainkban.
Két meggyőződés vezesse elmélkedésünket:
. A szeretet inkább tettekben nyilvánul meg, mint pusztán szavakban. A szeretet az énünk ajándéka a másik számára.
. A viszonzott szeretet növekedik. A szerelmesek önmagukból adnak egymásnak, s minden mélyről jövő ajándék mélyebbről jövő feleletre talál.
Ezen a héten felidézzük a szeretet összes ajándékát, amit ebben a lelkigyakorlatban kaptunk. Emlékezni fogunk,hányféle módon kaptunk kegyelmet Istentől, melyek az én ajándékai voltak. Egyre hálásabbak szeretnénk lenni az Isten szeretetteljes tetteiért, különösen az értünk adott Jézus ajándékáért, s azokért az esetekért, amikor megáldattunk azzal,hogy ismerhetjük, szerethetjük és szolgálhatjuk Jézust.
Ezen a héten Isten szeretetének az általunk elképzelhető legszélesebb spektruma felé szeretnénk a szívünket megnyitni. Olyan képek használatával, mint a napsugarak meleg fénye, vagy egy vízesés elsöprő ereje, tekintetünket arra szegezzük, hogy Isten életét hogyan adta nekünk és értünk - a jelenlétét és szeretetét keresztül hömpölygetve az egész teremtésen. Ezen a héten használd a forrásokat arra, hogy részleteiben lépj be az elismerés gyakorlatába.
A hála minden szintjével a szeretetünket szeretnénk kifejezni. A válaszunk, és az én szeretetteljes felajánlása pecsételi és erősíti meg az Isten és köztünk lévő szeretetteljes köteléket. Oly módon fogunk növekedni, hogy tudjuk,minden, amit kaptunk, ajándék. Ahogyan növekedtünk a szabadságban, egyre és egyre teljesebben rendelhetjük alá
magunkat a szeretetben is.
Egész héten, növekvő hálával és mélyülő ragaszkodással fogjuk magunkat újra és újra felajánlani ezekkel a szavakkal, míg a szavak a sajátunkká válnak:
Fogadd el, Uram, egész szabadságomat,
fogadd el emlékező tehetségemet,
értelmemet és egész akaratomat.
Amim van, és amivel rendelkezem,
mind Te adtad nekem;
mindezt visszaadom Neked egészen;
és mindenestől átadom szent akaratodnak,hogy rendelkezzél vele.
Csak a Te szeretetedet és kegyelmedet add nekem,és én eléggé gazdag leszek,
és nem kívánok többé semmi egyebet.

Indító gondolatok, gyakorlatok
Elmélkedésünk Isten szeretetén és a mi válaszunkon történhet a héten néhány imaperiódusban és a köztes időkben is.
Az eddig eltelt hónapokban fontolóra vettük Istennel való kapcsolatunkat. Most mindezt összeszedjük, hogy megértsük és megbecsüljük mindazt, amit Isten adott nekünk ebben a lelkigyakorlatban, az életünkben, s amit folyamatosan ad:
. A teremtés, a megváltás áldásait, és a különleges kegyelmeket, amiket kaptam.
. Isten a teremtés minden részletében ott lakik, s különösen bennem magamban.
. Hogyan munkálkodik értem Isten az egész teremtett világon, adva és fenntartva az életet.
. Hogyan ereszkednek le az áldások és az ajándékok - ahogyan a nap fénye és a hömpölygő víz a szökőkútban.
S fontolóra vesszük válaszunkat.
A vágyunk erre a hétre az, hogy telve legyünk a kapott ajándékaink mély tudatával s így feltöltekezve a mélységes hálával, Isten szeretetére és szolgálatára indulunk minden tekintetben, a mindennapjainkban. Az e heti ima segít, hogy ezt a kegyelmet kérjük.
Nagyon fontos, hogy ezen a héten figyelmünket az Isten szeretete fölött érzett hálára összpontosítsuk. A két
meggyőződés a Kalauzból a szeretetről kifejezetten fontos: a szeretet sokkal inkább tettekből áll, mint szavakból, s a szeretet magában foglalja a szerelmesek közötti ajándékozás kölcsönösségét. Nagy segítség lehet elkülöníteni magunknak néhány rövid imaidőt, melyekben a következők segíthetnek:
. Kezdem azzal, hogy megérzem Isten jelenlétét.
. Azt a kegyelmet kérem, amire vágyom - Isten irántam való szeretetének bensőséges érzését.
. Elmélkedem Isten szeretetén: Mit tett értem Isten? Mit adott nekem Isten? Hogyan tart engem életben Isten? Mit ajánl fel nekem Isten?
. Beszélgetünk, mint szerelmes a szerelmével, szavakkal, a hála érzésével.
. Leírom, mire szeretnék emlékezni.
Ezek nem csak intellektuális reflexiók. Mi itt intimitást kérünk, s a célunk az, hogy emlékezetünk s Isten ajándékainak a
számon tartása mély és meghatott hálával tölt el bennünket, s szívünket a szeretet és a szolgálat válaszára mozdítja.

Isten nem küld oklevelet,miszerint "Ön sikeresen teljesítette a kurzust". Pál maga írta, hogy nem ért el a célvonalhoz, hanem belehúzott. Így mi most befejezzük a kezdőgyakorlatokat, s folytatjuk az utunkat, ahol Isten szeretete alakít és újjáalkot minket. Szent Ignác számára két dolog volt nagyon fontos az utolsó gyakorlatok alatt: a szeretet sokkal inkább tettekből áll, mint szavakból, s a szeretet kölcsönösség, melyben átadjuk egymásnak mindenünk, amink van.
Az első Útravalóban arra kaptunk bátorítást, hogy utazásaink során ne a fejlődést, vagy annak hiányát keressük. Ehelyett arra kaptunk bátorítást, hogy figyeljük, amint a Szeretet munkálkodik, melyből világosan meglátjuk,hogy amit nekünk ajánlottak, az a szeretet tettekben nyilvánul meg és abban, hogy az élet és a kegyelem összes
ajándékát kaptuk vele.
Ezen a héten a gyermekek fogékonyságával imádkozunk, akik érzik, milyen mély az irántuk való szeretet.
Szent Ignác azt írta a Lelkigyakorlatokban, hogy legyünk nagyon személyesek, így az általános "mi"-től eljuthatunk a személyes énünkig. Vannak a kultúránkban olyan gyerekek, akiknek az összes karácsonyi ajándék kibontása után olyan
érzésük van: "Ennyi az egész?" Talán, miután látta a testvérei ajándékát, becsapva és kevésbé szeretve érzi magát. Ez nagyon is emberi és érthető.
Minket itt arra bátorítanak, hogy az a gyerek legyünk, aki a karácsonyi ajándékok kibontása, s a többiek ajándékának értékelése után oda akar fordulni a szüleinkhez, azt kérdezve: "Miért ilyen jók, és miért szeretnek engem ennyire?"
Ennek a hálával telt csodának a szellemében kér minket Ignác, hogy szabadon adjam a szeretet válaszát.
"Mindenem, amim van, tőled kaptam. Amit cserébe adni tudok, annyi, hogy önzőn és kizárólagosan birtoklom őket.
Csak azt kérem, hogy áldj meg engem és kegyelmezz nekem az együtt töltött időnkben. Nekem ez elég, s Neked ez egy kezdet lenne."
A teremtett ajándékok világán sétálunk keresztül. Rengeteg fajtájú és méretű fa, virág, madár, bámulatosan sokfélék, s mind az én ajándékaim. Felnézek a holdra és a csillagokra, csodálom az időjárás változásait, ahogyan a nap oda-vissza költözködik, s a világot az élethez és a növekedéshez éppen megfelelő hőmérsékleten tartja. Mindezt Isten rám bízta. Újra rácsodálkozom az apró dolgokra, mint a gyerekek, és elmerengek hogy Isten mindig is azon dolgozott, s most is azon van, hogy átadjon nekem dolgokat. Isten mindig azon van, hogy ne kényszerítsen, hanem vonzzon engem arra, hogy meglássam az isteni ujjat és kezet és kart és ént, Aki engem formál s minden mást is számomra. Ez a gyakorlat azt a tudatosságot növeli bennem, hogy minden ajándék, ugyanakkor meghívó is. Én vagyok a címzett és a válaszadó is egyben. Miután tudatában vagyok, hogy Isten mindenben ott van, és minden Istenben létezik, hogyan
tarthatnám vissza az éneklést, a figyelést és a hallgatást, a megosztani, és a tudni akarást, hogy mi az, amit Ő az élet bármely pillanatában felajánl nekem? Az Isten szeretetének folyója akkor is folyik, ha figyelek az ajándékaira és a jelenlétére, és akkor is, ha nem. Szeretnék kevésbé elérhetetlen lenni a Szeretetet Adó számára, Aki azért dolgozik és tesz dolgokat az életemben, hogy az Ő rácsodálkozó gyermekévé formáljon engem, aki valójában vagyok. Az "Isten gyermeke" az a felnőtt ember, aki tudja, mik a dolgok, honnan jönnek, és hova viszik őt. Minden, ami Istentől jön,Őhozzá megy vissza, beleértve engem is.
Úgy fejezzük be ezt a lelkigyakorlatot, hogy folytonosan visszaszerezzük látásunkat és érzékenységünket az Isten jósága és az Isten által szeretett énünk, azaz önmagunk jósága iránt

Legkedvesebb barátom, Jézus!
A szívem úgy megtelt. Újra és újra szeretettnek, megbecsültnek, kegyelmezettnek, hibásnak és újra szeretettnek érzem magam. Telve vagyok annak a szeretetnek a csodálásával, amit Tőled és irántad érzek. Nagyon is tudatában vagyok a hibáimnak, s hogy azok mennyire távol tartanak, hogy érezzem azt a szeretetet, amit Te minden pillanatban rám
zúdítasz. De épp most azt is érzem, mennyire mélyen szeretsz engem, és mennyire vigyázol rám, különösen éppen itt, a gyönge részeimen, melyeket szeretnék a sötétben rejtegetni. A szereteted a melegséged fényére hozza őket, s hirtelen szabadabbnak érzem magam ezektől.
Ez után a sok hónap után, mikor egész új módon beszéltem Veled, szerettelek, s fogadtam el szeretetedet,látom, hogy mindig velem leszel, még a gyengeségeimben is, sőt, különösen azokban.
És az ajándékok! Annyi ajándékkal halmoztál el eddigi életem során. Mélyről érzem a szereteted irántam.Látom, hogy milyen sokféleképpen mutatod ki irántam szeretetedet nap mint nap, az engem körülvevő világban, abban a sok emberben, akiket körém helyezel.
A Szentírás sorai újra és újra eszembe jutnak, amint erre az örömteli talányra gondolok: "Mivel viszonozzam az Úrnak, ami jót tett velem?" Mivel, Jézus? Hogyan fejezhetném ki valaha is azt a szeretetet, amit irántad érzek?
Hogyan köszönhetném meg mindazt, amit nekem adtál? Neked akarok adni mindent, amim csak van.Erre a sok ajándékra úgy szeretnék választ adni, hogy az a lényem legmélyéről jöjjön, s akárhányszor csak a sokszor kinyilvánított szeretetedre és ajándékaidra gondolok, tudom, hogy neked akarom adni mindenem, amim van Jézus, annyira sokat adtál nekem, mint az ima is mondja: egész szabadságomat, emlékező tehetségemet,értelmemet, egész akaratomat és lényemet. Minden, ami vagyok ebben az életben, azért vagyok, mert Te adtad nekem.
Mit tehetnék, hogy valaha is megköszönjem? Kedves Barátom, visszaadhatnám neked ezeket az ajándékokat?Kérhetem, hogy használd őket ebben a világban, a Te világodért, ahogyan csak szeretnéd? Elég szabad szeretnék lenni ahhoz, hogy neked ajánlhassam az életem. Mit szeretnél tenni vele? Hogyan használhatnám az életem arra, hogy Téged szolgáljalak ebben a világban? Hogyan szerethetek másokat olyan módon, ahogy Te szeretnéd?
Nagy örömmel nézek az elkövetkezendő hetek és hónapok elébe, drága Jézus, hogy ahogyan tovább beszélgetünk, fel fogom fedezni a választ ezekre a kérdésekre.Köszönetet mondok Neked az életemért, az életemmel.


 
 
0 komment , kategória:  Online lelkigyakorlatból/103-  
Online lelkigyakorlatból28/164
  2011-05-22 20:47:25, vasárnap
 
 


Békesség Istennek teremtettségünk átéléséből.
Ezen a héten arra szeretnénk reflektálni, és azáltal feltöltődni, hogy Isten teremtő vágyának és a teremtés egészének részei vagyunk.
Loyolai Szent Ignác ezt olyan egyszerűen fogalmazta meg:Isten megteremtett minket, hogy dicsőítsük, féljük és szolgáljuk Őt, és ezáltal megmentsük a lelkünket. Isten minden mást azért teremtett, hogy segítsen nekünk beteljesíteni a tervet, amelyet Ő kitűzött számunkra.
 Legyen ennek az egész hétnek a háttere, alapgondolata két csodálatos, képzeletünket megmozgató reflexió: 
Egyszerűen menni, és csinálni, amit minden nap szoktam, de minél inkább tudatosítva, hogy miért vagyok teremtve: hogy dicsőítsem Istent, hogy féljem Őt: szeretetben és tiszteletben növekedjem Felé, hogy szolgálatban legyek: Isten szolgálatában.
Tudatosabban észlelni a teremtés többi részét, és hogy mindaz, amit észreveszek, hogyan illeszkedik Isten tervébe, hogy segítsen nekem - hogy mind értem van teremtve.

Még egyszer: az egész a háláról szól. Szeretnénk jobban értékelni, érzékenyebbé válni rá, és jobban figyelni Istenre: Isten szándéka, hogy segítsen nekünk elérni azt a célt, melyet szeretettel készített számunkra. E hét figyelmével és gondolataival tehát Istent ismerjük meg jobban.
Ezen a héten hátralépünk egy kicsit, és megszemléljük magunkat a teremtés egészének nézőpontjából. Egy héten át a táguló kilátású világ képe legyen segítség a perspektívák észlelésében. Ezen a héten ne hagyd, hogy valami eltakarja, vagy megzavarjon a kilátásban.
A szándékról van szó. A figyelmes koncentráció nagyon sokat segít. Ezen a héten gondolkodj el azon, hogy mire valók a dolgok. Tudjuk, mire való a kávéscsésze, mire a kenyérpirító, mire jó a az iratkapocs és a telefon. De ha tudatosan fókuszálunk az életünkben lévő dolgok céljára, fokozatosan érezni fogjuk Szent Ignác szavainak építő erejét. Itt minden azért van, hogy segítsen nekem elnyerni azt, amiért teremtettem.
Emlékezz arra, mit gyakorlunk. Szeretnénk növekedni a meglátás, megtalálás, megtapasztalás képességében, kapcsolatot találni Istennel minden egyes dologban - pontosan a nyüzsgő és elfoglalt életünk kellős közepén.

Ne feledd az előző hetekből való segítségeket sem. Fontos megnevezni, amiért hálás vagy. Köszönetet mondani szintén. Próbáld kimondani - mi az, amit kaptam e héten? "Uram, köszönöm, hogy mutattál nekem nagyobb képet." "Uram, köszönöm, hogy emlékeztettél arra, hogy Te mit szeretnél velem."
Ne feledd a testedet. Melyik testtartás fejezi ki legjobban, amit ki szeretnék fejezni? Például elképzelem magam, ahogy ott állok a fényképen, a domboldalon, és karomat kitárom hálaadásra vagy Isten dicséretére. Aztán esetleg, mikor fölkelek az ágyból, vagy mielőtt lefeküdnék, ugyanúgy kitárhatom a karomat dicsőítésre, csak egy pillanatra. Vagy, ahogyan végignézek a tág kilátáson, érezhetem, hogy térdre borulok Isten előtt, aki sokkal-sokkal nagyobb, mint amekkorának én valaha hagytam, hogy legyen. Ugyanígy térdepelhetek az ágyam mellett egy röpke percre. Vagy elképzelem, ahogyan ott ülök a székek egyikében, kezem nyitva az ölemben, jelképezve a nyitottságot a szolgálatra, amire elhivattam. Aztán, ahogy dolgozni kezdek nap mint nap, kinyithatom a kezem az asztalon vagy a konyhai pulton egy pillanatra. Ezek nagyon erős gesztusok, melyek segíthetnek belülről is átélni mindazt, amit próbálunk kifejezni a testünkkel - és mindössze néhány pillanatba kerülnek.

Egy épület pincéje egyben az épület alapja is. Szent Ignác a Lelkigyakorlatait egy nagyon alapvető kijelentéssel kezdi. Egy igen egyszerű mondattal, amelyet azonban nem mindig könnyű elfogadni. "Az embert megalkották." Mindegyikünk Isten kegyelméből teremtetett, és abból, amit az életünk során tapasztalunk nap mint nap.
Az egyik legnehezebb tényező a teremtettségünk elfogadásában az, hogy életünk véges; mindenféle korlátok közé vagyunk szorítva. Van korunk, testi adottságaink, képességeink, személyiségünk és talentumaink, de mind behatárolt, mivel nem vagyunk Isten. Az vagyunk és olyan, amilyenné Isten alkotó szeretete formált. Szent Ignác ott kezdi, ahová reméljük, idővel és Isten gondoskodásával egyszer mi is eljuthatunk. 
Hogy miért vagyunk teremtve, ez a második nagy témája ennek az "alapnak". Szent Ignác tudatában volt, hogy az emberiség rengeteg válasza irányul e felé a nagy kérdés felé. Elfogadta, hogy van Isten, és mi teremtmények vagyunk, de ezután a következő nagy kérdést kell megoldani. Hogy ő hogyan válaszolta meg ezt a kérdést, és hogy mi hogyan vagyunk meghívva, hogy választ adjunk rá; ez meghatározta az ő életformáját, és alakíthatja a miénket. Szent Ignácnak e nagy kérdések nagyon egyszerűek voltak, de korántsem könnyen megélhetőek. Korlátok közé szorított önmagunkkal arra teremtettünk, hogy dicsőítsük Istent azért, Aki: a végtelen Teremtő; és azért, hogy megteremtett bennünket ezekkel a néha talán nehezen elfogadható korlátokkal. Azért is teremtettünk, hogy szolgáljuk ezt a teremtő Istent azokkal az ajándékokkal, amelyeket kaptunk - természetesen ugyanezen korlátaink között. Egyetlen talentumot sem csupán a magunk számára kaptunk: ezek mind ajándékok Istentől nekem, és rajtam keresztül a többieknek.
Ezen alap harmadik aspektusa az, hogy ahhoz, hogy Istent dicsérve szolgálhassuk, tisztelnünk kell a teremtményeket, melyek az Ő keze nyomát viselik. Az Isten tisztelete életmóddá fog válni azáltal, hogy Isten szent jelenlétét felfedezzük a teremtett világban. Feladatunk az imáinkban, hogy annyira tiszteljük a saját határainkat, hogy egyenesen hálásan tekintsünk rájuk az Isten szolgálatára kapott életünkben.
 
Így vagy hasonló szavakkal...
Drága Atyám!
Ahogy ma reflektáltam a körülöttem lévő világra, a hála az első dolog, ami az eszembe jut.
A lelkigyakorlatban ezen a héten megpróbálom egyszerűen észlelni az életemet, valóban meglátni a természet ajándékait, melyek keresztezik az utamat. 
Ma reggel munkába menet nem tudtam nem észrevenni a hihetetlen szépségű napfelkeltét a felhőkön át. Leírhatatlan színekkel volt teli. Az udvaromon álló kis fa majdnem teljesen megszínesedett, ragyogó vörös lett, ami elüt minden egyébtől, ami még zöld. A paradicsomaim még mindig érlelnek gyümölcsöt, és virágok kezdik keretezni a járdát.
Teljesen biztos vagyok benne, hogy ezek ajándékok számunkra - nekünk - de azt hiszem, még sosem vettem észre, hogy mindemellett ezek ajándékok Tőled nekem is. Hogyan tudnék a Te irántad való szereteted mélyére hatolni - hogy Te minden egyes virágot, minden levelet az én gyönyörűségemre teremtettél? Az igazat megvallva, Uram, én általában nem érzékelem ezeket a dolgokat. Általában nem figyelek a természet szépségeire, melyek szó szerint a lábaim alatt hevernek.
Most, ahogy imádkozom, ahogy figyelek, az eheti vezérfonal vezet: Isten vágyva vágyott szándéka, hogy segítsen nekünk elérni azt a célt, melyet szeretettel készített számunkra. Vágyhattál valóban, igazán az én életemre? Mivé válok majd, nem csupán mint egy a milliárdnyi ember közül, akik örökségül kapták ezt a földet, hanem mint egyén?
Nézem kint a természetet, bent a családomat és a barátaimat, akiket küldtél számomra, és igen-igen hálás vagyok. Kérlek, Uram, segíts tökéletesen kifejezni a hálámat irántad, az életemért, és azért, ahogyan vigyázol rám! Segíts, hogy felismerjem, mi a valódi kívánságod az életemmel. Szeretnék úgy élni, hogy Neked szolgálhassak!
 
139. ZSOLTÁR (138)
Az ember a mindentudó Isten előtt 1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem, 2 tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat, 3 szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat. 4 Még nyelvemen sincs a szó, és te már érted egészen, Uram. 5 Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet. 6 Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem! 7 Hová mehetnék lelked elől, hová bújhatnék színed elől? 8 Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy. 9 Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger szélső határára szöknék, 10 ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem. 11 Mondhatnám: >Borítson be a sötétség, s váljon éjszakává köröttem a fény<, 12 de neked nem sötét a sötétség, s az éj mint a nappal, oly világos előtted. Fény és sötétség közt neked nincs különbség. 13 Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem. 14 Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved! 15 Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam. 16 Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük. 17 Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem, milyen hatalmas a számuk! 18 Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél, s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék. 19 Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem, és eltávolítanád tőlem a vérszomjas embereket, 20 akik gonoszul beszélnek: hiába kelnek föl ellened. 21 Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged, ne utáljam ellenségeidet? 22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeim lettek. 23 Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat, 24 lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.


 
 
0 komment , kategória:  Online lelkigyakorlatból/103-  
Bibliából és lelkésztôl21/163
  2011-05-19 20:59:06, csütörtök
 
  Békesség Jézus hívása szerinti úton járásból.
,,Bizony, bizony mondom neked, mikor ifjabb voltál, felövezted magadat, és jártál, ahol akartál; de midôn megöregszel, kiterjeszted kezeidet, és más övez föl téged, és oda visz, ahová te nem akarod. Ezt pedig mondá, jelentvén, minô halállal fogja Istent megdicsôíteni. És ezt mondván, így szóla neki: Kövess engem. Megfordulván Péter, látá utána jönni azt a tanítványt, kit szeret vala Jézus,... Ezt tehát látván Péter, mondá Jézusnak: Uram! Hát ez? Mondá neki Jézus: akarom, hogy ô így maradjon, míg eljövök; mi gondod rá? te kövess engem'' (Jn 21,18-22).

a) Péter, ismét mondom neked: kövess engem. Három év elôtt is ezt mondtam neked: jöjj, kövess, vezetlek. Hadd itt honi tavad csendes partjait, s kövess buzgón s lelkesen. S te követtél; nem mondhatod,hogy kegyetlen utakon vezettelek, s hogy szeretetem nem kárpótolt hálódért s kunyhódért. De most külön hangsúlyozom, hogy kövess akkor is, mikor az érzékelhetô, édes szeretet elvonul tôled, s keményebb s nehezebb utakra állítlak; légy akkor is hű hozzám. -- Péter ezt nem igen értette! Róma s a Janiculus, hol keresztje áll majd, ismeretlen volt elôtte. -- Ha ez a titokzatos meghívás nem cseng oly sajátszerű erôvel lelkében, messze a világ zajától, az édes természet idilli magányában, csendes halászkunyhóban fejezte volna be életét; de ez a
meghívás kiragadta s kiállította a hadak útjára, ki a rettenetes halál elé, mely lefelé fordított keresztre szegezte a megvetett, obskúr zsidót; a kevély Róma megvetése zúzta ôt össze, de halála magával rántotta az imperium kolosszusát. Ragaszkodjunk szorgos hűséggel Jézushoz, bármint vezet, s ha az érzékelhetô vigasz néha hiányzik is szolgálatunkban, sebaj; jelszavunk: föltétlen hűség.

b) Könnyű az a megtagadás, melyet az ember az áhítat s a buzgalom melegében kiró magára; de sokkal nehezebb az, melyben mások részesítenek. Az életben millió nehézség áll útunkba; legszentebb érzéseinket sértik; szívünk vérzik; elvtelenség, erkölcstelenség,hitetlenség környékez és kínoz; ez kereszt, melyre nem én magamat, de mások feszítenek engem. Ezt elviselni nehéz, de nagyon szükséges.Fogjuk föl ezt mint keresztet, mely elé Jézus nagy lelkével, fölséges öntudatával állunk; mi e sötétségbe belevilágítunk, mi e fagyos,torz világba szép lelkünket állítjuk be; ez a mi küzdelmünk s krisztusi gyôzelmünk.

c) S mi lesz Jánossal? kérdé Péter. Azzal ne törôdjél, hogy mi lesz ezzel vagy azzal. Ne mondd, miért készítesz nekem keresztet s nem neki: miért kerüljek én a Janiculusra, s nem ô? Tiszteld magadra nézve az Isten gondolatait, s légy hű a halálig. Nem elég neked tudnod, hogy Isten akarata szerint ez a te útad? Botránkozol-e azon, hogy Istennek sok útja van, s a hűségnek elég, ha a maga útját futja be a csillagjárásnak fényével és pontosságával? Ó igen, az én útam, az én csillagom! Bármily sötétségen s hideg zónákon megyek át, arra lesz gondom, hogy a csillagjárás fényével s hűségével fussam be utamat./Prohászka Ottokár püspök /+1927.Budapest/
 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Bibliából és lelkésztöl20/162
  2011-05-15 15:27:57, vasárnap
 
  Békesség Jézus szemével látás világosságából.
a) ,,Együtt valának Simon, Péter, Tamás és Natánael, Zebedeus
fiai és más kettô az ô tanítványai közül. Mondá nekik Simon Péter: Halászni megyek. Mondák neki: Mi is elmegyünk veled'' (Ján. 21,1-3).
Föltámadás, dicsôség, istenfiúság dacára a fizikai és gazdasági áram elôre tör; ezen az erkölcsi rend nem változtat egyszerre. Ime,Krisztus apostolai is, ezek a tenyeres-talpas emberek a galileai halásznép szokásaiban és gazdasági életében gyökereztek, csak
nézeteikkel emelkedtek ki belôle. Az új idôk kiindulásai belôlük valók; az új világ csíráját ôk hordozták magukban. -- Ez a mi fejlôdésünk mintaképe; a jelenben gyökerezünk s egy jobb jövôn
munkálkodunk; halászunk, robotolunk, de végtelen, mert örök életet adó erôk feszülnek meg bennünk. Járjunk ez öntudatban; a gazdasági élet a talaj, melybôl örök élet nô ki, ha ugyan van hozzá lélek, vagyis hit,remény, szeretet, tevékenység.

b) ,,De azon éjjel semmit sem fogának''. Éj és nap, siker és
kudarc váltakozik fölöttünk; öröm és keserv, bánat és vígság tükrözôdik lelkünkön. Igy gondolta Isten a világot. Mi sohasem gondoltuk volna így. S mégsem mondhatjuk, hogy ez a világ az Isten világa; csak akkor volna az, ha a jóakarat érvényesítené az ember legjobb erôit. Sok erô van ugyanis, mely nem, vagy nem jól dolgozik.Pedig Isten ezt akarja. Lesz tehát éj, lesz sikertelenség, lesz keserv, lesz bánat, de ne legyen önhibánkból. Pozitív erôink mindig a világosságot, az érvényesülést, az erôt szolgálják! Emberek, mindent megtenni, ez az Isten akarata s azután... az éjt is elviselni!

c) ,,Megvirradván pedig, Jézus a parton állt, de nem ismerék meg a tanítványok, hogy Jézus az. Mondá azért nekik Jézus: Fiaim, van-e valami ennivalótok? Felelék neki: Nincsen. Mondá nekik: Vessétek a hajónak jobbja felé a hálót és találtok. Oda veték tehát, de nem birák azt kihúzni a halak sokasága miatt''.
Jézus partja felôl, az örök élet felôl virrad; tekintete napsugár; szeretete jótétemény; mi ködben,fázósan, lucskosan nézünk feléje és várjuk segítségét. Ô kérdez: Úgy-e éhesek vagytok? Vész erôtök s éltetek? Ne féljetek; majd juttatok nektek is életet; de érezzétek át, hogy az örök révpart igazgatja a tengeren küzdôket.

d) ,,Akkor mondá a tanítvány, kit szeret vala Jézus, Péternek: az Úr az. Simon Péter a köntöst azonnal magára övezé és a tengerbe ereszkedék ...''
Pszichológiánk tele van itatva érzéssel és attól függ fölfogásunk, megnyugvásunk, kételyünk, hangulatunk,vérmérsékletünk,
egészségünk és jellemünk. -- Péter nem ismerte meg az Urat, de hallja,hogy ô az, és rögtön a vízbe ugrik és úszik; a hajó lassan megy neki.János pedig, ki megismeri, magába issza s élvezi, ülve marad, mert mindig vele van. Ez az égi, az a földi szeretet; ez a kontemplatív, az az aktív élet. Nekünk nagyon kell ez utóbbi; dolgozzunk s iparkodjunk közelebb jutni, jobban hasonlítani Krisztushoz; földön járni, hullámok közt úszni, de mindig feléje törni. -- A szeretet ad szemet, az színez, inspirál; az ad intuíciót. Nézz Jézus tekintetével; mennyit fogsz látni! Akkor is fogsz látni örömöt, reményt, mikor más hangulatlan, álmos világba néz bele.'/Prohászka Ottokár püspök /+1927.Budapest/
 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Online lelkigyakorlatból27/161
  2011-05-12 11:28:37, csütörtök
 
  Megbékélés a Jézussal együtt betöltött hivatásból.
Az utolsó evangéliumi jelenet, melyen elmélkedünk, már a lelkigyakorlat végére készít fel bennünket. A keresztre feszítés utáni napokban vagyunk. Péter így szól: "Megyek halat fogni." Nem tudja, mit is kezdjen Ura feltámadásának tényével. Bármelyikünk mondhatja e lelkigyakorlat után is, hogy visszamegy, ott folytatja életét, ahol előzőleg abbahagyta.
Az emlékezés jelenete ez. Mikor Jézus megkérdezi őket, fogtak-e valamit, majd megmutatja, hogy igenis képesek annyi halat kihalászni a tengerből, hogy hálójuk majd beleszakad, ismerik csak újra fel hivatásukat. Ezen a héten, még a háttér-időkben is, engedhetjük, hogy imádságunkban újra éljük eddigi tapasztalatainkat. Mert az Isten, Aki él, és minden pillanatban velünk van, aki annyi mindent megmutatott számunkra az elmúlt hetekben, ugyanaz az Isten,Aki a lelkigyakorlat előtt is volt.
Ő velük van, ételt készít a számukra, de arra hívja őket, hozzák magukkal mindazt, amit általa kaptak. Nem valami hasonlót tapasztaltunk az elmúlt hónapokban: hogy jelenléte akkor a leginkább megerősítő, ha elfogadjuk az Ő meghívását: hozzunk az asztalhoz mindent, amit csak Tőle kaptunk? Nem fedeztük fel, hogy mindez ajándék, de valahogy mégsem úgy kaptuk, hogy vártunk volna rá? Nem került-e valamennyi munkába részünkről, hogy értékes tapasztalatokat szerezzünk, hogy még többet kapjunk utána?
Jézus megkérdezi Pétert, mennyire is szereti Őt. Látjuk, hogy az az ember, aki korábban háromszor tagadta meg, hogyan képes kifejezni, mennyire erős is a szeretete Jézus iránt. És Jézus ekkor tud hivatást adni számára: "Ha szeretsz, legeltesd juhaimat!" Nem ez-e az a mozzanat, amit mi is megtapasztaltunk a lelkigyakorlat során? Most válik igazán gyümölcsözővé örömünk Vele. Nem azért küld bennünket, mert szeretjük. Ahogyan mélyül hitünk, elköteleződésünk iránta, úgy növekszünk szeretetben, és válunk egyre inkább képessé, hogy küldetésünket vállalni tudjuk.

Tudva, hogy lelkigyakorlatunk a végéhez közeleg, reflektálunk eddigi élményeinkre. Visszatekintünk, de ugyanakkor előre is.
Kegyelmet kérünk: Még mindig keressük az örömöt, amit a Jézussal való együttlétkor tapasztalhatunk meg.
Jézus feltámadt, és él, mindörökké. Meg akarjuk tapasztalni jelenlétét, különösen, ha visszatértünk megszokott hétköznapjainkba a lelkigyakorlat után. Most azt tapasztalhatjuk meg, ahogyan megújítja számunkra meghívását, hogy vele töltsük be küldetésünket itt, a Földön.
Hétköznapi szemlélődéseink: A napokban a Tibériás tavi jelenetet szeretnénk megtapasztalni, minden egyes részét külön.
. Péter visszatér a halászathoz. Befejezhetem a lelkigyakorlatot, és mondhatom: "Ezután is folytatom."
. Jézus újra megmutatja tanítványainak hatalmát: ismét megújítja meghívását. Ismertem már eddig is erejét, hatalmát, most mégis vágyom, hogy számomra is újítsa meg meghívását.
. Jézus reggelit készít nekik, és arra hívja őket, hogy hozzák azt, amit már megkaptak.
Megtapasztaltam, ahogyan táplált engem, és hívott, adjam oda, amim van, amit tőle kaptam.
. Jézus Péter háromszori tagadását háromszori meghívássá változtatja. Arra hívja, hogy vigyázzon az embereire. Tudom, hogy szeretett bűnös vagyok én is, és felnőttem a szeretetben arra, hogy képes legyek őt szolgálni, bárhová is szólít engem.
. Jézus így szól Péterhez: "Kövess engem!" Hallom hívását én is. Igent mondok.
Minden reggel, a legelső teendőim között tartok egy rövid szünetet, és rátekintek a kegyelemre, amit ezen a héten kaptam. Ahogy felhúzom a cipőmet, újra végiggondolhatom: az életem, annak mindennapjai szintén részei ennek a misztikumnak. A lelkigyakorlat végéhez közeledem. Megtapasztalhattam az elmúlt hónapok során, hogyan munkálkodik bennem az Isten. Most újjászülethettem ezekben az élményekben, és szeretnék minél mélyebben egyesülni Jézussal, együtt lenni Vele földi küldetésemben.
A nap folyamán, amikor csak időm lehetővé teszi, szeretnék visszatérni ezen gondolatokhoz. Ezáltal tudom tudatosabbá tenni önmagam számára is, hogy Jézus velem van. Mellettem van. De ez a gyakorlat segítségemre lehet abban is, hogy jobban meglássam a kegyelmet, amit ezekben a napokban is átélhetek. Egy-két példa, feladat:
Vannak-e napomnak olyan pillanatai, amikor visszatérek azokhoz a motívumokhoz, amelyek áldások voltak ugyan a lelkigyakorlatban, de valahogy mégsem olyanok, mint amilyeneket vártam, kerestem? Ezen a héten végig mindennek a tudatában szeretnék lenni. Mert pontosan ez az a pont, ahol Jézus újra és újra hív engem, emlékeztet rá,hogy Velem van, nem hagy el soha.
Talán kicsit mellékvágányra is tévedek. Már tapasztaltam ilyesmit az elmúlt hónapok során. Ez konfliktus,harc, hiszen fel kell adnom önmagam, az érdekeimet, hogy valaki máson segítsek. De megállok egy pillanatra. Magam előtt látom Jézust, ahogy reggelit készít a számomra. És annyira nyugodtan, olyan megértéssel és biztatással mondja:
"Hozz valamit te is ehhez az ajándékhoz! Valamit, ami általam lehetett a tiéd. Ez a perc megerősíthet, ha valóban azt hozod, amit én adtam neked, ami tőlem van."
Rengeteg különleges pillanat áll előttünk a hét során. Számtalanszor kérdezzük magunkat: "most ezt a valamit így vagy úgy tegyem?", "ide vagy oda menjek?" Akarom-e megpróbálni megmenteni az életemet a mások iránt érzett szeretet által, vagy veszni hagyom az egészet? De a kérdések kereszttüzében megállhatok egy kicsit, és meghallhatom,ahogyan Jézus kérdezi: "Szeretsz engem?" Halkan válaszolok: "Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek." Ebben a nagyon is konkrét helyzetben engedem, hogy Jézus kimondja: "Tedd azt, ami mások számára is buzdító, megerősítő!"
A nap során, ahogy egyik helyről a másikra megyek, vagy autóba ülök, és elindulok a következő találkozóra,még hallhatom Jézust, ahogy mondja: "Kövess engem!" És ebben a csöndes pillanatban békében elsuttoghatom: "Igen,Uram, itt vagyok Veled!"
Minden este kell, hogy találjak alkalmas helyet és időt, hogy visszatekintsek a napomra. Minden este szeretném megköszönni, hogy erősödhettem a bizonyosságban, hogy Krisztus velem van, bátorít és küldetésre hív engem is!
Ahogy a héten a többi blokkot olvasom, elmélkedem, imádkozom, egyre erősebb leszek. Egyre több "IGEN"-nel teli pillanatot élhetek meg. Nem egyszerű szavak ezek, hanem csodálatos megtapasztalások, melyek valóban arra vezetnek, hogy életemet Isten nagyobb dicsőségének és mások, testvéreim, társaim szolgálatának szenteljem.

Útravaló
Simon Pétert a Halász újra hálójába fogja. Most újra és újra erre figyelünk.
Napkelte van, már régen nem éjjel. Jézus mint a fény jön közénk, hogy eloszlassa a sötétséget. Péter az éjjel háromszor tagadta meg mesterét, a sötétben, a tűz mellett melegedve.Lehet, hogy Jézus arcán szerető mosoly ül, ahogyan tanitványait maga köré gyűjti, hogy előkészítse a kiengesztelődést a tűz mellett. A jelenet fontos. Te hol állsz vagy ülsz? Talán éppen Jézus mellett, ahogyan emlékezteti barátait,nélküle semmit sem tudnak tenni. Még halászni sem képesek. Ezért kérdi őket, hogy fogtak-e valamit. Mély, lemondó válaszuk tovább fokozza a drámát.
Esetleg Jézus téged is megkérdez, hogy eljött-e már nagy fogás ideje életedben. Ők volnának azok az emberek,akiket Jézus irányításával fognál ki a vízből. A tanítványok mélyre vetik hálójukat, Mesterük is így tesz. Péternek különös érzése támad, mintha már látta volna valahol ezt a képet, a vízbe ugrik, és amilyen gyorsan csak tud, úszni kezd. A hal már sül, Jézus mégis megkéri Pétert, hozzon valamit abból is, amit frissen fogtak. Jézus hallal és kenyérrel kínálja őket, ezzel is kifejezve: valóban velük van, köztük van. Azért jött, hogy a megbocsátás hálóját mutassa meg övéinek.
Mégsem ez az a bizonyos "happy end". Ahogyan köztük ülsz, láthatod, Péternek többre van szüksége, mint egy finom reggeli. Neki szavak kellenek, beszélgetni szeretne Urával, hogy valóban elhiggye, mindez megtörtént. Így Jézus, pontosan ismerve ezt a mindannyiunkban jelen levő emberi vágyat, egyenesen megkérdezi Pétert: "Szeretsz engem?" Péter válaszul háromszor oldja fel tagadása éjszakájának bilincseit. Jézus nem firtatja a történteket. Megszabadítja Pétert szégyenéből, gyengeségéből. De még ez sem a "happy end"!
A boldog befejezés ott visszhangzik a boldog kezdetben, mikor Jézus először így szól Péterhez: "Ne félj.Gyere és kövess!" Péter visszanéz oda, ahol addig volt, majd előre, az ismeretlenbe, amit a jövő hozhat számára.
"Mikor fiatal voltál, derekad köré kötötted övedet, és arra mentél, amerre te szerettél volna. De ahogy öregszel, kitárod kezed, valaki más csatolja rád az övet, és arra visz, amerre egyáltalán nem is szeretnél menni."
Hát ez az a várva várt "happy end"! Talán most nagyon ijesztően hangzik. Péter követi Jézust, de kétségei vannak például Jánossal kapcsolatban. "Mi lesz vele?"
A héten megint arra hívatunk, hogy fogadjuk el szeretetét. Azt kéri, hagyjuk gyengeségeinket, hűtlenségünket elégni ott a tűzben. Mi persze megint csak a saját jövőnkért aggódunk. De ő ugyanúgy a dicsőségre hív minket is, mint testvéreit, barátait ott a tűz mellett. Akár a parton is maradhatunk, kenyeret és halat fogyasztani. Építhetnénk ott három sátrat. Már eleget imádkoztunk a héten, hogy tudjuk, Őt küldték nekünk, hozzánk, értünk. "De ahogy az Atya küldött engem, úgy küldelek én is benneteket." Megbékélést, bátorítást, biztonságot és szeretetet tapasztal mindaz, aki földi hivatását Jézussal együtt tölti be.
Úgyhogy elteszünk néhány falat kenyeret, egy darab halat, hogy mindvégig emlékeztessenek bennünket arra, azért jött,hogy örökre velünk maradjon. Minden emberrel!

Így vagy hasonló szavakkal...
Drága Jézus,
micsoda öröm Veled lenni, itt a vízparton! Az elmúlt hetek izgalmai, drámái után azt érezhetem, talán jó lesz visszatérni az életemhez, ahhoz az élethez, amit azelőtt éltem, hogy találkoztam volna Veled.
Ahogy ott ültem Péter mellett a hajóban, egy iszonyatosan hosszúnak tűnő éjszaka utolsó perceiben, tudva,hogy nem fogtunk semmit, egyszerre csak megpillantottunk Téged a parton. Hívtál bennünket. Péter a vízbe ugrott, és úszni kezdett feléd, mi többiek nevettünk, és a part felé irányítottuk csónakunkat. Te vagy az! Annyira boldog vagyok,hogy Veled lehetek, újra! Tényleg azt gondoltam volna, hogy az életem visszatér a régi kerékvágásba? Mit gondoltam?Mit is vártam? Mi most ebben a világban a "normális" a számomra? Most itt ülök Veled, kedves, szeretett Barátom,figyelem, ahogyan reggelit készítesz a számomra, és közben kérdezed, hogy vagyok, mi újság velem. Igen, kicsit megviseltek az elmúlt hetek eseményei, de megpróbáltam mindvégig kitartani melletted. Annyira örülök, hogy újra közöttünk vagy! De vajon mit jelent mindez számomra, Krisztusom?
Mi fog most történni velem? Hogyan élhetem meg ezt az örömöt Benned? Azt kérdezed, gondolok-e Rád,aggódom-e Érted. Igennel válaszolok! Igen, kedves Barátom, nagyon-nagyon szeretlek! És legeltetni fogom juhaidat! A szegények és kirekesztettek felé fogok fordulni, ahogyan Te is tetted. Ez az, amire kérsz most engem? Ez az, ahogyan megtapasztalhatlak Téged további életem során is? Így tudom őrizni nyájadat?

Úr Jézus, köszönöm Neked ezt az örömöt, amit most megélhetek! A szívem telve van irántad érzett szeretetemmel. Köszönöm, hogy mindvégig fogtad a kezemet, mellettem álltál az ismeretlenben, a bizonytalanságban,és mindvégig hívtál. Most még nem tudom, mit is jelent pontosan az "igen" a részemről, és hova fog engem szólítani,de a válaszom továbbra is, egyértelműen, és határozottan: IGEN!






 
 
0 komment , kategória:  Online lelkigyakorlatból/103-  
Négy természet-kutatótól/160
  2011-05-08 15:52:46, vasárnap
 
  Békesség Isten jelenlétének megnyilvánulásaiból.
A húsvéti időszakban idézett evangéliumi részletekben találkozunk Jézus tanítványainál olyan helyzetekkel,amikor bezártság,csüggedés,kétségek,gondjaikba temetkezés közben éri őket a Feltámadottról szóló örömhír,melyben megszólítottságukat élik át, felismerik az események mentén a jelenlétét,mely megragadja és hittel tölti el őket. Hasonló helyzetekben mi is gondolhatunk Istentől,Jézustól jövő megszólítottságunkra,amelyben jelenlétének felismerésére, megtapasztalására akar elvezetni.
Az alábbi gondolatok, felismerések olyanoktól származnak,akik természettudományos felfedezéseik mellett megszólítva érezték magukat arra,hogy erről a Jelenlétről elmondják gondolataikat, tapasztalataikat.

Isaac Newton: Isten -- a világ Kormányzója
A Nap, a bolygók és az üstökösök csodálatra méltó rendje csak egy mindentudó és mindenható Lény határozatából és uralmából eredhet. Ha minden állócsillag egy, a miénkhez hasonló rendszer központja, akkor az egész rendszer -- mivel úgy látjuk, hogy egységes terv szerint van megszerkesztve -- egy és ugyanazon Uralkodó birodalmát alkotja. Ebbôl az következik, hogy Isten élô, láthatatlan és mindenható, hogy az egész mindenségen fölül áll és teljesen tökéletes. Világos, hogy Isten szükségképpen létezik, és ezen szükségszerűség erejénél fogva mindenütt és minden idôben létezik. Mindenki vallja, hogy van Isten, de éppen ama szükségszerűség folytán, amelynél fogva van, örök is és
mindenütt jelenlévô. Ezért Ô egészen önmagával azonos, egészen fül, egészen kar, egészen megismerôerô, gondolkodóerô és hatékonyság, persze mindez nem emberi módon. Mi csak az alakokat és a színeket látjuk, csak a hangokat halljuk; magukat a szubsztanciákat nem érzékszervekkel, nem a belôlük kiinduló hatások révén ismerjük meg.
Éppoly kevéssé van fogalmunk Isten szubsztanciájáról vagy lényegérôl.
Ôt egyedül tulajdonságai és attributumai alapján ismerjük meg.
Csodáljuk tökéletességéért, tiszteljük és imádjuk mint a világ
Kormányzóját, mi, akik a nagy Világuralkodó szolgái vagyunk. Egy olyan isten, amelyik nem kormányozza a világot, amelyben nincs gondviselés és nincsenek bölcs célok, nem volna más, csak a fátum vagy a természet. A vak metafizikai szükségszerűségbôl, amely mindenütt ugyanaz, nem származik a dolgok változása. A teremtményeknek összes, az idôknek és a tereknek megfelelô különbözôsége egyedül egy szükségképpen létezô Lény eszméibôl és akaratából származhat.

James Clerk Maxwell: Kérô imádság
Mindenható Isten, aki az embert képedre és hasonlatosságodra
teremtetted és élô lelket adtál neki, hogy keressen téged és
uralkodjék a teremtményeken, taníts meg bennünket, hogy úgy kutassuk kezed alkotását, hogy szolgálatunkba hajtsuk a földet, a Te szolgálatodra erôsítsük értelmünket, s úgy fogadjuk a Te szent igédet, hogy higgyünk abban, akit Te küldtél, hogy megadja nekünk az üdvösség tudományát és bűneink bocsánatát! Ezért kérünk mindent Jézus Krisztus, a mi Urunk nevében.

Albert Einstein: A vallás kozmikus élménye
A vallás kozmikus élménye a természettudományos kutatás legerôsebb és legnemesebb motívuma.
A misztikum élménye a legmélyebb és legmagasztosabb érzés, amire képesek vagyunk. Egyedül csak ebbôl eredhet igazi tudomány. Ha ez az érzés idegen, ha valaki már nem tud csodálkozni, nem képes elveszíteni magát a tiszteletben, az lelkileg máris halott. Annak tudása, hogy a kikutathatatlan valóban létezik; s hogy a legmagasabb igazságként és a legragyogóbb szépségként nyilatkozik meg, amirôl nekünk csak halvány sejtelmünk lehet -- ez a tudás és ez a sejtelem minden igaz vallásosság magja.
... Az én vallásosságom egy magasabb természetű végtelen szellemi lény alázatos imádásában áll, amely lény apró részletekben ad hírt magáról, s e részleteket mi a magunk gyönge és elégtelen érzékeivel föl tudjuk fogni. Ez a mély, érzésszerv a meggyôzôdés egy magasabb gondolkodó erô létezésérôl, amely erô a kikutathatatlan világmindenségben lesz kézzelfoghatóvá, ez adja Istenképzetem tartalmát.

Charles Duke: (Nyolc hónappal a Hold-utazásom után lettem keresztény...)
Nyolc hónappal a Hold-utazásom után lettem keresztény. Egy éjszaka fölébredtem, s éreztem, hogy a mindenható Isten jelen van a szobában. Hirtelen a vállamon éreztem a kezét, majd szabályosan kihúzott az ágyból. Lenyűgözô élmény volt. Fölkeltem, átmentem másik szobába, letérdeltem, magasba emeltem a kezemet és egészen átadtam magamat az Úrnak. Szívembôl fakadt a szó: ,,A tied vagyok!'' Igen, élményem volt vele, az élô Istennel, s ez az élmény olyan lenyűgözô, hogy emellett a Hold-utazás maradéktalanul elhalványodik.
=====================================
NEWTON, Sir Isaac (Woolsthorpe, 1643 -- Kensington, 1727) angol
matematikus, fizikus és csillagász. Munkásságával megalapozta a
klasszikus elméleti fizikát. Megfogalmazta a tömegvonzás törvényét. Fénytani kísérleteiben kimutatta, hogy a fehér színű fény a szivárvány színeire bontható (Newton-gyűrűk). Felállította a fény korpuszkuláris elméletét, kidolgozta a differenciál- és integrálszámítás egyik változatát.
MAXWELL, James Clerk (Edinburgh, 1831 -- Cambridge, 1879) angol fizikus. Munkássága: a Maxwell--féle elektromágneses fényelmélet, a Maxwell--féle sebességelosztás, a Maxwell-féle egyenletek, amelyek az elektrodinamika törvényeit foglalják magukban alapvetô jelentôségü a fizika történetében.
EINSTEIN, Albert (Ulm, 1879 -- Princeton, 1955) a legjelentôsebb
fizikusok egyike. A modern elméleti fizika, az általános és a
speciális relativitáselmélet megalapozója. A fizika számos más területén is sok korszakalkotó tudományos felismerés fűzôdik a
nevéhez. 1921-ben fizikai Nobel-díjat kapott.
DUKE, Charles (1935--) amerikai űrhajós. Ô a tizedik ember, aki a
Holdra lépett. 1972-es űrutazása után mintegy nyolc hónappal megrázó istenélményben volt része. Azóta egy bibliacsoporttal prédikációkat tart, és betegek gyógyulásáért imádkozik.

Az idézetek a "Die schönsten Gebete der Welt" című német gyűjtemény magyar fordításából /Ford.:Lukács László/


LinkCh.Duke holdkutatása
 
 
0 komment , kategória:  Kutatóktól  
Online lelkigyakorlatból26/159
  2011-05-05 15:14:53, csütörtök
 
 
Békesség útitársunkként felismert Jézus erejéböl.
Mindennapjaink misztériuma, hogy Jézus velünk van, de gyakran nem ismerjük föl. A héten e jelenlétével fogunk foglalkozni, miközben továbbra is a föltámadt Jézussal örvendezés kegyelmét kérjük.
Mikor Jézus megjelent két tanítványnak az emmauszi úton, ők nem tudták, ki van velük. Kellőképpen belesüppedtek a kedvetlenségükbe. A nagypéntek pusztító hatással volt a reményeikre - azért voltak ennyire maguk alatt, mert azon a pénteken meghaltak a várakozásaik. S a nagy önsajnálatban nem maradt a képzeletükben hely annak az Örömhírnek, amelyet Isten próbált leleplezni előttük.
Ezen a héten be akarunk lépni az emmauszi út eseményeibe, hogy fölismerjük ugyanezt a mintázatot a saját életünkben. Mindennapi köztes reflexióink segítségével megpróbáljuk észlelni, hogyan és mikor merülünk el annyira a problémákban, kedvetlenségben, aggodalomban, hogy képtelenek vagyunk meglátni Jézust magunk mellett.
Két kulcsfontosságú részre fókuszálunk. Jézus kétféleképpen töri át a falat, amely elválasztja őket. Azzal kezdi, hogy "mindent megmagyaráz nekik, ami az Írásokban róla szólt". Ez egészen pontosan az, amit Jézus tesz velünk ezen a lelkigyakorlaton. Megértettük a történetet, és megörültünk, hogy egész teljességében belépett az életünkbe. Már ismerjük azokat a mintázatokat, amelyek által nem fogadjuk el teljesen az életünket,amikor ellenkezünk az elmúlásunkkal, a halállal; a gazdagság, a becsület, a büszkeség kísértéseit. Jézus szembeszállt az elbátortalanodásunkkal: kinyilatkoztatta nekünk önmagát, és meghívott, hogy szeressünk Bele és abba, ahogyan az életét adta. S láttuk a kereszt botrányát, és azt, hogy az életét nekünk ajándékozta. Milyen gyakran lángolt a szívünk!
Jézus azután betér az otthonukba, és egyfajta rituális utat mutat nekik, hogy fölismerjék és emlékezzenek rá.
Mikor "fogta a kenyeret", akkor látniuk kellett mint Azt, Aki a mindennapi kenyérrel táplálja őket, amelyről megígérte,hogy megtartja őket. Mikor "megáldotta", emlékezniük kellett, hogyan adott hálát Istennek, és helyezte az életét az Ő
kezébe. Mikor "megtörte", tudták, hogy Ő az, akinek élete megtöretett, hogy megmutassa nekünk a szolga szeretetét. És
végül mikor "odanyújtotta nekik", rájöttek, kik ők ismét - a tanítványai. Nem ez az, ahogyan ma ráismerünk?
Örömünk Jézussal úgy növekszik a héten, ahogyan megtudjuk a kenyértörésben való önkinyilatkoztatása révén, hogy él, és köztünk van.

Indító gondolatok, gyakorlatok
A titok, amelyet szemlélünk: Jézus él és jelen van köztünk, akkor is, ha lankadtságunkban nem vesszük észre.
A kegyelem, amelyet kérünk: ismét a Jézussal való öröm elmélyülése. Legtöbbünk könnyebben érez szomorúságot, mint örömöt, különösen a más örömét. Egész héten azután vágyakozunk, hogy még mélyebben belépjünkJézus örömébe: Jézuséba, Aki föltámadt és él örökké.
A héten elnézzük Jézust, ahogy megy az emmauszi úton azzal a két megzavart tanítvánnyal. A lehető legjobban bele akarunk helyezkedni a jelenetbe: azonosulni azzal, ahogy így dünnyögnek: "mást reméltünk". Fölidézni a megváltást és Jézus életének értelmét, amelyet az egész lelkigyakorlat során szemléltünk. Osztozni az élményben,ahogyan ráismernek a kenyértörésben.

A nap során a háttéridőkben visszatérek ezekhez a gondolatokhoz: ez segíteni fog megmaradnom Jézus jelenlétének tudatában. Abban is segíteni fog, hogy az elbátortalanodott és igazán sötét perceimen egészen másképp lássam.
Nézzünk egy-két példát.
Egy találkozón vagyok több nehéz emberrel (vagy éppen egy barátomat hallgatom telefonon egy családi konfliktusáról beszélni, vagy a tévében látok rémes erőszakos bűnöket). Amint megérzem, hogy a kedvem romlik - az ellentétek, a kiengesztelődésre való képtelenség vagy a felháborító gonoszság láttán -, elvégzek egy nagyon rövid gyakorlatot. Elképzelem Jézust, amint kezébe veszi, megáldja, megtöri és átadja a kenyeret. Abban a percben megnyithatom magamat a kegyelemnek, hogy lássam Őt: jelen ebben a helyzetben, megtöretve és odaadva.
Vagy azon kapom magam, hogy kezdek ellankadni, magam körül forogni. (A lelkigyakorlatnak ezen a pontján már tudom, mi hajthat errefelé.) Elvégzem a gyakorlatot, hogy ellene hassak ennek a mozgásnak. Elképzelem Jézust,amint kezébe veszi, megáldja, megtöri és átnyújtja nekem a kenyeret. Attól a perctől fogva nem vagyok egyedül.
Megnyílok a szeretet és a szabadság átélésére. Istennek a bűnön és a halálon aratott győzelme egészen valóságossá
válik. A kenyértörés e pillanatában, a hétköznapi életemben, észreveszem, hogy ott van.
Esténként rászánok egy rövid időt, és összerakom a napot, hálával. Visszaemlékszem azokra az alkalmakra a napban, mikor éreztem az Ő jelenlétét, és egyszerűen kifejezem a hálám. Érezhetem, ahogy ezek a percek előkészítenek a nyugodt alvásra: ennek a gyakorlatnak óriási hatása lehet az életemre.
Ahogyan sűrűsödnek a kenyértörő pillanatok, egyfajta szövetet képezhetnek a jelenlétből, amely nem csak a kedvemet fogja javítani, hanem a maradandó jelenlét ajándékával is megismertet, amelyet Jézus Lelke vágyik mindannyiunknak megadni Isten nagyobb dicsőségére és mások szolgálatára.

Útravaló: Társak
Lukács evangéliumához fordulunk egyedülálló feltámadás-elbeszélése végett. Jézus két követője, akik nem látták meg a saját reményeik megtöretésében, és a tanítványok társaságának széttöredezésében, most ráismer "a kenyértörésben".
Jézus mint "társ" vagy szó szerint "kenyérrel"/ companion ('társ') latin eredetű angol szóra: cum pane a. m. 'kenyérrel'./
közelít e két kedvetlen tanítványhoz. Lógatják az orruk, és úgy látják, nincs a világon semmi remény arra az új életre, amely után Jézus tanításában sóvárogtak. Ő társként csatalkozik hozzájuk e sötétségükben, és szelíden vezeti őket a gondolataikban a jeruzsálemi eseményekről. A szemük tompább a kedvüknél, és nehezen hiszik, amit láttak történni és hallottak a föltámadásáról. Nem látták megtörténni, így nekik meg sem történt.
Nézzük és hallgatjuk, ahogy osztoznak a föltámadás örömében, míg lángol a szívük e titokzatos útitárs hallatán. Ő összegyűjt, megtalál, és azokért is föltámadt, akik keresik Őt, meg azokért is, akik visszaindulnak Emmauszba.
Vigaszt és nagy örömünket leljük abban, ahogy Jézus együttérzőn utánamegy a megtört szívű- és reményűeknek. Olyan emberi kételkedni és elrejtőzni a saját Emmauszunkban. Szabadon indultak a saját sírjuk felé,hogy eltemessék frusztrált terveiket és töredezett barátságaikat. Magunk választotta sírjaink oly kényelmes
nyugvóhelyek lehetnek! Ezek a férfiak visszafelé mennek, de a Jézussal való találkozás nyomán mégsem arra akarják folytatni, hanem vissza, Jeruzsálembe.
Az elmúlt hetekben gyakran imádkoztunk a saját sírjainkkal és búvóhelyeinkkel. Félelemből épült falaikat, az önmagunk iránti negatív érzések és az örökös megbánás lelakatolt ajtóit elhagytuk, mégis túl jól ismerjük a kényelmüket, és túl könnyen rátalálunk a mindig nyitva álló kapuik felé vivő útra. Odabenn rémségesen sötét van, és Jézus szüntelen hívogat bennünket ki, a napsütésbe. A vigasz(talás) szó szó szerint annyit jelent: 'napsütéssel', és hasonlóan a vigasztalanság: 'kívül a napsütésen'./Con-solation ill. de-solation./
Az emmauszi tanítványok megérik a nap melegét a szívükben, ahogyan előhívatnak a saját sötétségükből. Az eukarisztikus "kenyér-közösség" emlékezteti őket, s újra csatlakozni akarnak a társaikhoz, akik maguk is kihívattak.
A héten a megtaláltatás örömével imádkozunk, a napfényre hívatáséval. Annak a tudatnak az örömét is átéljük,hogy Ő mindig össze fogja gyűjteni a követőit, amikor azoknak megtörik a szívük és a reményük. Azért támadt föl,
hogy az Ő kegyelmében jobban bízhassunk, mint saját törékeny valónkban. A húsvét örök.

Így vagy a hasonló szavakkal...
Drága Jézus,
olvastam azoknak az embereknek a történetét, ott az Emmausz felé vezető úton. Csak a fejemet csóválom, és nem értem,
hogy lehetséges, hogy láttak Téged, akit annyira szerettek és bíztak Benned, mégsem ismertek fel? Én biztosan felismernélek, ha mellettem jönnél az úton. ugye?
Úgy érzem, rengeteg mindent megéltünk, együtt. Hogy lehet, hogy most nem látlak? Talán túl sokat gondolkodom azon, hogy sikeres vagyok-e, vagy túl sokat "agyalok" másokon. És nem értem, miért kellene
felszólalnom például a szegénység ellen, mikor magam is nagyon elfoglalt vagyok. Tudom, olyan sokszor nem sikerül a
legjobbat nyújtanom, de nagyon hálás vagyok, hogy megtapasztalhatom, Te ott vagy minden bukásban is.
Megbocsátasz és támogatsz.
És most velem vagy a megtört kenyérben is; ajándékot adsz: nemcsak egy módot, hogy emlékezhessek Rád, de azt is megmutatod újra és újra, hogy Veled, általad kivé is válhatok. Tanítványod vagyok. Veled járok az úton, bár sokszor elkanyarodok, eltévedek, elbizonytalanodok, mégis, Te mindig ott vagy, és szelíden a helyes irányba terelsz engem. Megmutatod mindazt, amit valóban szükséges tudnom. Álruhában érkezel, barátként, vagy kicsi gyermekként mellém, de néha Te vagy az idegesítő szomszéd, aki kopogtat hozzám. Mindegyikükben ott vagy, csak néha kicsit nehezebben vagy felismerhető.
De ma, itt és most, ebben a pillanatban tudom, hogy velem vagy, és dicsőítelek Téged ezért! Azt is tudom,hogy még ha elfelejtem is, vagy nem látok tisztán, akkor is ott vagy a szívemben, vezetsz, bátorítasz, támogatsz és nagyon szeretsz. Ahogyan beszélgethettem veled, ott az Emmausz felé vezető úton, a szívem nem csupán csak forró volt, Jézus. Lángolt. Annyira más az életem Veled, Uram! Egyszerűen felolvadok az egyre mélyebbé váló kapcsolatban,
ami Hozzád fűz. Nem akarom, hogy ez elmúljon egyszer!
Így bocsátok most meg magamnak, tudva, hogy te is megbocsátasz nekem, újra és újra. Segíts, hogy ne bántsak, vagy megbántsak másokat, hanem felfedezzelek Téged minden emberben, aki hozzám jön!
Köszönöm, Uram, hogy Jézust ajándékozod nekem. Köszönöm az örömöt, a boldogságot, amit mindezért érzek! Most valóban tapasztalom a húsvét valódi üzenetét és örömét a szívemben! Most lángol.

Szentírási olvasmány
Találkozás a Feltámadottal az emmauszi úton Lk 24,13 Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt, 14 s beszélgettek egymással mindarról, ami történt. 15 Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. 16 De a szemüket akadályozta valami, hogy fel ne ismerjék. 17 Megszólította őket: >Miről beszélgettek egymással útközben?< Ők szomorúan megálltak. 18 Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte: >Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?< 19 Ő megkérdezte tőlük: >Micsoda?< Azt felelték: >A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt. 20 Hogy hogyan adták őt a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg őt. 21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azonfelül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. 22 De néhány közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak, 23 s mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él. 24 Társaink közül néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták.<
25 Erre ő azt mondta nekik: >Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak! 26 Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?< 27 És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt. 28 Mikor odaértek a faluhoz, ahová mentek, úgy tett, mintha tovább akarna menni. 29 De marasztalták: >Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!< Bement hát, hogy velük maradjon. 30 Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. 31 Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől. 32 Ők pedig így szóltak egymáshoz: >Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?< 33 Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. 34 Azok elmondták: >Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!< 35 Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor

 
 
0 komment , kategória:  Online lelkigyakorlatból/103-  
Bibliából és lelkésztöl19/158
  2011-05-01 14:42:05, vasárnap
 
  Békesség Jézus velünk maradásából.
a) ,,Ó balgatagok és késedelmes szívüek'' (Luk. 24,25). Jézus
fölségesen kezeli az eltévelyedteket; erejének öntudatában képes kiemelni ôket deprimált hangulatukból. Föléleszti bennük az Isten nagy gondolatait; kitárja a hitnek fölséges perspektíváit; inti, de feddi is ôket. ,,Ó balgatag és késedelmes lelkek''. S a két tanítvány érzi az idegen vándor lelkének fölségét, érzi azt a friss, üde légáramot,melyet lelke lehel; jól hat rájuk, jót tesz nekik. Csak lélek nyúljon a lélekhez; a lélek, az élet, az erô fölényével lehet csak gyógyítani;veszekedéssel, zsémbeskedéssel nem. Aki lent van, ahhoz le kell ereszkednünk. Tegyünk, mint a nap tesz, mely a magasságból le nem száll, de leküldi sugarait. A mi magasságunk a lélek jósága, nemessége; ne jöjjünk le veszekedni s bepiszkolódni. Tisztítsunk másokat saját lelkünk elôkelôségével.

b) ,,Nem ezeket kellett-e szenvedni a Krisztusnak és úgy menni be az ô dicsôségébe? És elkezdvén Mózesen és mind a prófétákon, fejtegeté mind, amik az Irásban felôle szóltanak''. Isten Messiását máskép gondolta el, mint ti; szóval: Isten gondolatai nem a ti gondolataitok.
Az ô alakján oly vonások is vannak, melyeket ti szívesen feledtek, az önmegtagadás és a szenvedés; de hát nem nektek van igazatok, hanem neki. Hányszor leledzünk mi is e hibában! Azt gondoljuk, hogy az evangélium csak vigaszt helyez kilátásba s áldozatot nem kér. Ha Jézus a szenvedés útján ment be dicsôségébe, nem kell-e nekem is ez úton, az ô útján járnom? Tépjük már egyszer szét az öntudatlanság káprázatát;állj lábaidra -- mondja a próféta -- s beszélj s tégy, mint férfias lélekhez illik!

c) ,,És elérkezének a helységhez, ahová mennek vala, és ô tovább látszék tartani. De kényszeríték ôt mondván: Maradj velünk, mert esteledik és már hanyatlik a nap. És betére velök''. Jézus úgy tett,mintha tovább akart volna menni, pedig szíve vonzotta, hogy ôket a legnagyobb kegyelemben részesítse; kívánta mindazonáltal, hogy ez a nagy kegyelem alázatos kérelemnek legyen a jutalma; akarta, hogy kérjék: Maradj velünk!
Üdvözítônk vágya, hogy velünk lehessen s lelkünkben lakozhassék.El akar minket halmozni kegyelmének áldásaival, de kívánja, hogy kérjük a kegyelmet, s forró imáinkkal tartóztassuk ôt magunknál.
Sokszor azért vagyunk levertek, mert nem iparkodunk eléggé buzgón imáinkkal Jézust magunknál tartóztatni. Ne viseltessünk csak passzive; tegyünk! Vizsgáljuk meg magunkat, vajjon van-e forró óhajunk az Üdvözítô kegyelme után? Ha azt találnók, hogy nincs, kérjük buzgón;kérjük, hogy maradjon mindig velünk, kivált amidôn a kísértések felhôi tornyosulnak fejünk fölött, mikor a kétely és a szenvedés éjtszakája borul reánk, de legfôképen halálunk óráján. ,,Maradj velünk, mert esteledik és már hanyatlik a nap.''/Prohászka Ottokár püspök /+1927.Budapest/
 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2011.04 2011. Május 2011.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 9 db bejegyzés
e év: 109 db bejegyzés
Összes: 842 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 93
  • e Hét: 483
  • e Hónap: 3647
  • e Év: 45065
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.