Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
1955.05.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/52 oldal   Bejegyzések száma: 510 
Rejtett bánat
  2011-06-30 19:22:40, csütörtök
 
  Charles D'orléans

REJTETT BÁNAT

Arról nem beszélek,
csak gondolkodom,
hogy nagyon-nagyon
fáj bennem a lélek.

Hogy keserűséget
rejt a mosolyom:
arról nem beszélek,
csak gondolkodom.

Sóhajt-fojtva élek -
nem mutathatom
tenger bánatom.
Hogy belül mit érzek:
arról nem beszélek.
 
 
0 komment , kategória:  Charles D'orléans versei  
Örök felejtés éjiből...
  2011-06-30 18:46:46, csütörtök
 
  Mihai Eminescu

Örök felejtés éjiből...

Örök felejtés éjiből,
Hová minden vezet:
Az álom, az alkonysugár
És az emlékezet -

Ahonnan vissza sose tért,
Aki leszállt oda,
Ha felkölthetne tégedet
Egy jótevő csoda!

S ha szemedből kihalt a tűz,
a tündöklőn-szelíd,
Vesd mégis álmodón reám
Kihúnyt sugáraid.

És drága hangodon ha majd
Nem cseng egy szó vigasz,
Megértem, hogy a hant alá
Magadhoz szólítasz.

(Ford.: Berde Mária)
 
 
0 komment , kategória:  Mihai Eminescu versei  
Elemzés
  2011-06-30 15:35:49, csütörtök
 
  Fernando Pessoa

Elemzés

Oly elvontan létezik a lényed,
Hogy míg elnézlek, s fürkészem szemed
Két szememmel, képed szertefoszlik,
És nem őrzök meg belőle semmit:
Szemem elől a tested ellebben,
Csak képzete marad itt előttem,
Oly közel, ha úgy hiszem, hogy nézlek,
S magam úgy tudom, hogy tudlak téged,
E tudásban ön-lényem nem érzem.
S így, hogy téged már nem is lát szemem,
A benyomás képzetét hazudom,
S álmodom - nem látva-tudva rólad -
Hogy látlak, s hogy vagyok, és mosolygón
Nézem bús, benső homályvilágom,
Ahol álmodva érzem a valómat.
Mely álom, s kevéske élet.

(Ford.: Pál Ferenc)
 
 
0 komment , kategória:  Fernando Pessoa versei  
Madarak között
  2011-06-30 15:10:20, csütörtök
 
  Mihail Eminescu

Madarak között

Mért nem lettünk két madárka?
Selymes fészkünk lenne tán,
s üldögélnénk csőr a csőrben,
eresz alatt kis tanyán.

Nem jó lenne szembe nézni
pajzánkodva, begyesen?
Hát keblemen megsimulni
nem jó lenne, kedvesem?

Szinte látlak: elszökdösnél,
kergetnélek magam is,
a sövényről rám pislognál -
éppen mint most, kis hamis!

Én tetőnkre visszaszállva
- míg szivemben Ámor ég -,
tollaimat felborzolnám
s fél lábomra állanék.

(Ford.: Dsida Jenő)
 
 
0 komment , kategória:  Mihai Eminescu versei  
Messze vagyok tőled
  2011-06-30 14:52:18, csütörtök
 
  Mihai Eminscu

MESSZE VAGYOK TŐLED

Messze vagyok tőled. Ülök a tűz mellett
S elgondolom mindazt, mit szenvednem kellett.
Nyolcvan éves aggnak képzelem magamat,
Vén vagyok, mint a tél... S te már rég halva vagy.
Apró-kicsi dolgok jutnak az eszembe,
Mintha látnám most it, úgy hatnak lelkemre.
Ujjaival dobol ablakomon a szél,
Oly élénken látom, amiket csak beszél;
Te mégy el előttem, könnyes szemeiddel,
Picike, jéghideg, fehér kezeiddel.
Érzem, hogy karoddal átölelsz engemet,
Szólni akarsz ... Érzem a leheletedet...
Keblemre ölellek, nem eresztelek el,
És csókoljuk egymást örök szerelemmel.
Maradj, maradj csak el tőlem emlékezet,
Hogy feledjem, ami számomra elveszett.
Feledjem, hogy tőlem elszakítád magad.
Magam vagyok, s öreg... Te már rég halva vagy.

(1895)
 
 
0 komment , kategória:  Mihai Eminescu versei  
Emlékezés
  2011-06-30 14:44:39, csütörtök
 
  Bajza József

Emlékezés

Midőn az est bibor sugára
Bucsúzva száll a kék hegyen,
S elcsendesűl a völgy magánya,
Kedves! reád emlékezem.

Magamba' bolygom néma búval
A forrás tündér partjait,
Hol édesen reám simúlva
- Tiéd - rebegték ajkaid.

Most is vigan zug ott a csermely,
Balzamlehellők a szelek:
De a titkok tanúvidéke
Pusztán gyászolva csendeleg.

Az édes kínos őszi alkonyt
Bájával újra élem én,
Midőn dalod szivrázva zenge
A hársak csendes éjjelén.

Hang hang után szelíden elhalt,
Ütött az óra rémesen,
S szerelmi csillagunk leszálla
Viharsötétes fellegen.

Könyek gördűltek szép szemedből,
Reszketve nyúlt felém kezed,
És elválánk némán zokogva,
És szívünk mélyen vérezett.

Viszonlátás, egek leánya!
Feltűnsz-e még egykor nekünk?
Mely óra, ah mely föld vidéke
Lesz egyesítő édenünk?
 
 
0 komment , kategória:  Bajza József versei  
Végtelen utazás
  2011-06-30 14:06:37, csütörtök
 
  Őri István

Végtelen utazás

Elvittél magaddal egy napon
elvittél magaddal holdfényben, csillagon
egy cseppben, mely Rád hullt csendesen
egy szívben, mely így szólt: ,,Kedvesem"

Elvittél, mert fontos volt Neked
elvittél, mert nincs más, ki szeret
elvittél, hogy ott legyek Veled
s érintsem Napsugár-szemed
 
 
0 komment , kategória:  Őri István versei  
Kötődés
  2011-06-30 14:05:38, csütörtök
 
  E.E.Cummings

Kötődés

Magamban hordom a szívedet,
a szívemben hordom.
Mindig itt van velem.
Bárhová megyek, mindig kell nekem.

És akármit teszek, bármi lesz,
Te ott leszel kedvesem.
A sors nem riaszt,
mert Te vagy a sors nekem.

Nem kell világ ennél szebb,
mert Te vagy a világ, igen.
Íme a titkok titka,
mit senki se tud:

gyökere minden gyökérnek,
rügye minden rügynek,
egek feletti ég a fán,
mely maga az élet.

Mely magasabbra nő,
mit a lélek remélhet,
vagy elme megérthet,
mint az alá nem hulló csillagok csodája.

A szívemben őrizlek.
Ott őrizlek a szívembe
 
 
0 komment , kategória:  Külföldi költők (fordítások)  
Akit szerettünk...
  2011-06-30 14:03:41, csütörtök
 
  Reviczky Gyula

Akit szerettünk...

Akit szerettünk,nem feledjük,
Bármit beszéljen ajakunk.
Megrezzenünk, ha szóba hozzák,
Őt áldjuk, hogyha meghalunk.

Hiába ámítjuk magunkat:
Csak játék volt, múló szeszély!
Hiába mondjuk: Minden ábránd
Báját veszíti, véget ér.

Egy édes szempár, egy tekintet
Megbabonáz menthetlenül.
Úgy őrizzük, mint szent talizmánt,
Elrejtve a világ elül.

A sors megáldhat, meggyötörhet;
Emelhet hír, vagy bukhatunk:
A kedves arca sose hágy el;
Őt áldja hűlő ajakunk.
 
 
0 komment , kategória:  Reviczky Gyula versei  
Álomban utak
  2011-06-30 13:59:16, csütörtök
 
  Lator László

Álomban utak

Álomban utak fényesedtek.
Sokáig bűvöletedben éltem.
Emléked galamb és virág,
virágok szirma a szélben.

Szél és folyó sodorta fényed,
magukba zártak a hegyek.
Indás feledés font körül,
vad fű, burjánzó rengeteg.

Bőrödre rátapadt a táj,
hogy önmagába szívjon át.
Így élsz e mohó pusztításban
megfoghatatlanul tovább.

Ezer formában itt lehetsz,
mert őriz minden, mint a mag,
s hogy szirmos létedet kibontsd,
elég egy párás pillanat.
 
 
0 komment , kategória:  Lator László versei  
     1/52 oldal   Bejegyzések száma: 510 
2011.05 2011. Június 2011.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 14 db bejegyzés
e hónap: 510 db bejegyzés
e év: 1552 db bejegyzés
Összes: 7299 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1565
  • e Hét: 8463
  • e Hónap: 55347
  • e Év: 218958
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.