Regisztráció  Belépés
bzsuzsanna.blog.xfree.hu
"Az emberek kevésbé szégyellik bűneiket, mint gyengéiket és hiúságukat!" - La Bruyere L. Burda Zsuzsanna
1943.02.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
Hangulati visszanézés.
  2011-07-29 10:11:36, péntek
 
  L. Burda Zsuzsanna

Az utolsó vers

Ne itt keresd,
nem találod
a boldogságot,
el ne várjad!

Nem terem az
itt a Földön:
A gyümölcs
ha beérik,

s az utolsó vers
elvérzik:
Mert a versek,
Jézus testén
mint a sebet,

Nem ápolják az
Emberek.
 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Milanda 3.
  2011-07-27 09:01:18, szerda
 
  Amikor lefőzte az első kávét a pult mögött, a kávé krémesen fortyogott ,majd sipoló hangon jelezte, hogy lejött a beprogramozott adag. Milanda képekben gondolkodott, folyamatosan megrohanták az emlékek. Látta, hogy az erkélyen valaki leereszkedik a szobája tengerre néző ajtaja elé. Azt gondolta vizuálisan látja ,amit csak elképzelni lehet, no meg izgalmas filmek álomjeleneteiben. De a valóság megkocogtatta az üvegajtót és ott állt a tizenkettedik emelet erkélyén az a férfi, akitől ott és akkor, sem külömbet, sem szertnivalóbbat elképzelni sem tudott. Nem kaptak egymásmelletti szobákat a toronyhotelben, így néhány szobányit kellett megtennie a csupasz falon, ég és föld között erkélyről, erkélybe kapaszkodva tizenkétemelet magasságában, annak az embernek. Milandának egyedül ez az ember jelentette a férfit. Persze ez az utazás egészen másról szólt, üzleti út volt, az intimitást őrizni kellett. Az üzletfelek a köztük lévő szobákban aludtak, vagy söröztek éppen.
Milanda a férfi nyakába ugrott, majd behúzta a szobájába. Szerelműk éppen a csúcson volt, bár folyamatos óvatosságra intette mindkettőjüket, tudták sokat veszíthetnek ha kiderülne. Nem tudtak és nem akartak parancsolni elszabadult érzéseiknek.
Milanda szeme csillogot, miközben kivitte a kávét a teraszra a vendégeknek. A vendégek a kedvességét mindig tolerálták, pedig Milanda gondolatai messzire mozogtak ettől az Alpok aljai
kévéházi millőtől, a betérő turistáktól, vagy a tópartján kempingező motoros bandáktól. Nem akart emlékezni, mert az érzelmi kötődése már régen más utakra terelte az életét.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Milanda 2.
  2011-07-24 17:06:21, vasárnap
 
  Amikor végig lépkedett a fecskék rakta fészkek alatti placcon, kerülgetnie kellett a sok madárpiszkot.
Arra gondolt, hogy mennyire élvezte a görkorcsolyázás adta száguldozási lehetőségeket a Pozsony előtti pályán. Minden feszültségét ott vezette le, addig róta a köröket amig nem érezte, hogy a térde kicsit megrogyik, amíg a pólója át nem ázik a jóleső izzadságától. Ilyenkor leűlt a járda szélére és próbált nem gondolni azokra az évekre, aminek az emlékei kihajtották ide a pályára.
Próbálkozott egy pszichológusnál, amikor nem jött álom a szemére. Amikor elment a rendelésre az orvos ajtaja előtt sokáig várakozott, nem volt rajta kívűl senki a váróban és az ajtó mögött is néma csend volt. Milanda azt gondolta majd szólítják valamikor. Egyszer csak valami nagy robaj hangja riasztotta a rendelőfelől. Benézett a kulcslyukon, valami annyira nevettséges volt amit ott látott, hogy visszafolytotta nevetését, ami kuncogássá halkult. A pszichológus benn ült hatalmas fekete bőrből készült forgószékében a lába fenn volt az asztalon, ő maga békésen szunyókált. Közben amint megmozdult a forgószék alatt a lábai lezuhantak a padozatra, a zaj ebből adódott. Az orvos fel sem ébredve, felrakta újra a lábát az asztalra ésbékésen aludt. Egy ideig Milanda magában nevetett a látványon, amikor megunta a várakozást jó hangosan bekopogott a rendelő ajtaján.
Megint hatalmas huppanást hallott, azután egy férfi hangot: - Tessék bejönni!
- Milanda belépett a rendelőbe, nem egyezett elképzelésével az az ember ,akihez leki erősítésért
jött. Az orvos zavart volt, ébredés után látszott rajta, hogy még nincsen egészen tisztában a helyzettel. - A doktor is csak ember! - Dadogta, majd hellyel kínálta Milandát.
Akkor határozta el, hogy ide sem jön többet, hiszen ez a pszichológus annyira kimerültnek látszott így a rendelés vége felé. Mit mondjon neki, hogy túlságosan ne fárassza ezt az embert, aki semmivel sem látszik, hogy jobb passzban lenne mint Milanda. Rövid csend után Milanda szólalt meg. - Akkor beszélgessünk!
Amikor kilépett a rendelő ajtaján, beült picike autójába és megkerülte a várost néhányszor. Ez mindíg bejött, jó kis kikapcsolódásnak tűnt egy ideig. No de a töltésen való napi reggeli egy órás futás is többet ért, mint a doktor által ki írt pirulák gondolta.
Folytatom!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Milanda
  2011-07-21 22:43:43, csütörtök
 
  Leparkolt ragyogóan fényes fekete kocsijával az étterem előtt. Kinyitotta az ajtót, majd kinyújtotta a sokak által megcsodált szép lábát, hogy elérje a talajt. Természetes mozdulattal, kényelmesen kiszállt a kocsiból. Megmozgatta a testét egy macskás nyújtózással. Azután elindult a bejárat felé.
A teraszon már ültek néhányan a koradélutáni órákban. A Nap magasan járt, Milandán egy vékonyka trikó, és aprócska sort volt csupán, a lábán egy pántos nyári topánka. Valószínű tudatában volt minden női bájának, a férfiak éhes tekintete erről akkor is meggyőzte volna, ha önbizalom hiányában szenvedne. De Milanda nem ismerte ezt az érzést.
Nem mindíg volt ennyire természetes Milanda számára az önbizalom, de megküzdött, hogy újra önmaga lehessen. A válás és a vagyonmegosztási tortúrák megviselték egy időre. Akkor határozta el, hogy másként éli az életét. Nem nyúlt semmilyen mankóhoz, hogy megerősítse magát. De naprakészen kitalálta azt a programot ,aminek még nem tudta a nevét, mégis hitte, hogy sikerül újrakezdeni.
Milanda hosszú barna haját, szorosan kényszerítette össze egy pánttal, hogy nezavarja a munkájában. Beállt a pult mögé és elkezdte a műszakot. Még csak két hete kezdett ebben az étteremben dolgozni. Egy ideig szabadúszó volt, utazgatott, tanult, és egyedül nevelte a kislányát, aki élő emlék maradt az előző életéből. Amikor Milanda elkezdte az életét újra élni ,megfogadta, hogy neki soha többet nem mondhatja meg senki, hogy mit csináljon. Ez a két hét a háta mögött egy önismereti tréningnek tűnt Milanda szemében. Másképpen tervezett, másképpen alakult még is. Az élet néha fanyar fintorokat tud produkálni. Erősnek érezte magát, hogy tovább küzdjön, most már felnőtt lányával. Nem volt hiába a sok tanulás, a szakmák, a nyelvek tanulása, mert újra és újra
tudott építkezni a tapasztaltakból, a tanultakból. Milandát sokan irigyelték, a nőiességét, a bőrét mert a teste nem árulta el a korát, tökéletes maradt.
Folytatom!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Álmunkat fújja a szél
  2011-07-19 03:57:47, kedd
 
  L. Burda Zsuzsanna

Álmunkat fújja a szél

Árnyak úsznak a térben,
nyúlánk nyírfa lehajlik
széltől a levél elszáll!

Nyári eső teríti széjjel
Világunk új szőnyegét.

Szomorú, sápadt a felhő,
Nap tüze nem melegíti a Földet
búzakalásznyi életünk teng.

Őszies szürke az égbolt,
álmunkat fújja a szél.
Nem hasad naptól az égbolt,
holnapunk álmát égeti szét.

Mostanában született versem.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Vannak barátságok...
  2011-07-17 07:46:41, vasárnap
 
  Ritkultak azok a nagy beszélgetések amik az emberek életében meghatározóak lehetnek. Segítenek élni akár, tovább menni az úton. Szellemi kapcsolatok nélkül úgy szomjazik az ember mint kiszáradt patak partján a növények.
Azután eljön az a barátod, akit hetek, hónapok óta vártál és minden előjön belőled, áradsz mert ami közben már elvesztette aktualitását az is elő tör belőled. Azután múlnak az órák, észre sem veszitek, hogy éjszákába hajlott az idő. Beszéltek, meséltek mert jó vele, mert akarod, hogy maradjon még. Érzed, hogy maradna, de mennie kell. Sajnálod az idő múlását, tudod, hogy az sem végtelen. Megfognád a percet, hogy el ne repüljön mint a kismadár, amit eddig melengettél tenyeredben. Azután mégis elengeded, mert mindenki szabadságra született, nem tarthatod magadnál a múló időt sem.
Amikor a kapuig kíséred azt érzed, hogy kiszakadt belőled valami, magával vitte a kedves lényét, magával vitte a várakozásod perceit. Amikor bezárod a kaput, magadba zárod a látogatás minden gondolatiságát, a felívódott szavakat őrzöd tovább, és elkezded várni, amikor újra betoppan.

2011. július 15.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Egy kiállítás margójára...
  2011-07-11 22:01:21, hétfő
 
  Már jónéhány kiállítást nyitottam meg felkérésre. Ez arra is jó, hogy a kiállítóval együtt izguljak, de néha úgy érzem jobban. Nem magamért, azért, hogy úgy adjam vissza a nézőknek a látnivalót ahogyan szeretném. Persze ez nem biztos, hogy így a legjobb, hiszen azért vagyunk mások, hogy másként lássunk.
Bognár Nelli grafikus kiállítását nyitottam meg a Bahia Tea -Ház és Kávézó galériájában. Sághy Kálmán üzlet tulajdonos köszöntött minket, majd a közönséget. Sokan voltak kiváncsiak Nelli munkáira. Barátai, ismerősei, fiatalok, de voltak szépszámmal a középkorosztályból is. Azt gondolom elfogulatlanság nélkül, hogy mindenkinek szemet és szívet gyönyörködtető munkákat láthattunk.
Bognár Nelli Mosonmagyaróváron született, ott él és alkot. Tehetséges fiatal, tele ötlettel, ezer gondolattal, vannak tervei a jövőre nézve. Útja egyenes, mert azt csinálhatja amit szeret és ehhez a tehetséghez a legnagyobb támogatói a szülei. Még keresi az útat ahol egyszer megállapdik, a grafika minden technikáját kipróbálta és próbálgatja szeretettel, kitartással. Engem megragadtak a virágai és a figurális alakok, emberek, helyzetekben.
Gratulálok Nellinek, aki mindössze 26-éves, az első önálló kiállítása szépre, és a jóra törekvést mutatta meg nekünk.
A kiállítás megtekinthető a hónap végéig a mindenkori nyitvatartás idejében.
(A képtáramba majd felrakok azokból a képekből, amelyek megörökítik ezt az első alkalmat Bognár Nelli sikeres indulásából, a kilépését a leggöröngyösebb útra a "Művészetek" - útjára.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Sülttel vár a fogadó.
  2011-07-09 22:58:21, szombat
 
  Sülttel vár a fogadó. Mészely József

Kikötőként várom

A kisvárosban, ahol élek,
összeérnek a szétszakított szélek.
Ötvennégy évem elszelelt
s kacat, amit a sorsom kirendelt.
Kacat és málló vakolat
támasztja még a falakat.
És mégis kikötőként várom,
hogy a szélfutta holnap rámtaláljon.


Mészely József

Vadászok a hóban

Brueghel hasonló című festményéről

Eget támasztó tar fáin
a behavazott tájnak
vérre szomjasan
kárognak a varjak.
Alattuk a vadászok után
lohol a csahos eb-falka,
mintha a jégtükörré fagyott
szakadékba tartana,
ahol majd ők is
varjúvá töpörödve
tekintenek fel a távoli hegyormok
lakatlan kőtömbjeire.
És, hogy e dermesztő kép
mégse legyen lehangoló,
lángok fölött pörkölődő
friss disznósülttel vár a fogadó.
 
 
1 komment , kategória:  Belső kör  
Könyvajánló 2010.
  2011-07-07 20:54:04, csütörtök
 
  Ajánlás Mészely József: Csillagporos varázslatok című verseskötetéhez.

Bő fél évtizede ismerem Mészely Józsefet tanítót, költőt, az Aranypor című kistérségi irodalmi lap szerkesztőjét és az ő csillagporral villanó, eleven játékosságú szóvarázsait, sziporkázóan üde, gyermeknek és felnőtteknek szánt verseit. Nagy élmény számomra mindig író-olvasó találkozókon, felolvasóesteken hallani szájából az ízes magyar beszéd dallamosságát. De örömteli élmény az is, amikor olvashatom alkotásait, hisz árad belőlük a szeretet, nyelvünk árnyalatos gazdagsága, a költő együttérzésre ösztönző ragaszkodása az erdélyi szülőföldjéhez és a választott lakóhelyéhez, tájegységéhez is.
Nagyon magaménak érzem ezt a kötettervét, amit ha kezembe veszek és olvasom, már az első néhány ünnepre hangoló verse, meséje után valóban úgy érzem, hogy a Réka és Ilka lányai mellett nekem is írta a szerző, nekem, az olvasónak!
Mint a kötetterv alcíme is jelzi, a téli ünnepkörről szóló alkotásokat gyűjtötte csokorba, talán ezzel is sejtetni akarta, hogy a felsorakoztatott verseket miért nem tartotta fontosnak ciklusokra tagolni. Az őszvég, az adventi időszak, a karácsony, az újév és a farsang jeles napjait, szokásait, emlékeit, a szülőhely tájait, gyermekkora örömeit igézte versekbe, mesékbe. Gyereket és felnőttet egyaránt megszólítva és a meghitt ünneplésre kedvet csiholva.
Nagyon kedves számomra már a kötet elején az öreg nagynéni vallomása a szeretet erejéről, akinek öreg napjait a ,,szőrmókháj"-nak becézett cicák varázsolják derűssé, azt sugallván, hogy sohasem vagyunk egyedül, ha elfogadjuk a mások, a velünk együtt élő lények szeretetét, ragaszkodását. Az említett versben és még számtalan társában is bájos szójátékokkal találkoztam, melyekben a nyelvi leleményesség ötvöződik a játékossággal, minek következtében észrevétlenül lopják be magukat az emlékezetünkbe. A mustból bort erjesztő mozgalmasan színes őszből a ,,dérré fagyott harmat", a ,,porka hó" , a havazás játékra csalogató örömével érkezünk a titokzatos adventi várakozás lélekmelengető pillanataiba, a játékosan kedves kívánságokba. Gyönyörűen ízesnek találtam a ,,jegecském, légy csicsonkázható" és hasonló kedvességgel és féltő óvással tovább sorolt : ,, hógolyócskám, legyél suhogó,/ de soha senkit sebesre nem bántó!", ,, S víg játékunk mindig repessze szét/ a vacogtató fagy dühöngő dühét!" kívánságokat. Ilyen és ezekhez hasonló sorok olvastán szinte önfeledt gyermekként barátkoztam meg a didergető téllel, a jeges úttal, a hólapátolás bosszúságaival. Tovább haladva gyerekként örülhettem újra az örömosztó Mikulásnak - mely virgácsát is ,,mesefáról tördeli"- és a mézeskalács illatot lehelő ünnepei készülődésnek. Emlékeimbe sodort a Tésztagyúró mondóka című vers huncutkodó bája, a karácsonyi vásár kuncogó almáinak ábrázolása, az ünnepre készülődés titokzatos hangulata. A költő ünnepet idéző verseit olvasva én is önfeledten dúdoltam magamban melengető sorait, mondókaszerű verseit. A kötet a farsangi vigasságok derűjével fejeződik be, ahol a hangszerek is játékba bátorodva pönögnek, csörögnek, zörögnek, csöngedeznek, izzanak, brummognak, skáláznak, csicseregnek, harsognak, rezgésbe hozva a báltermet is, hogy elszeleljen, elcsörgedezzen a tél dere, fagya...
A szerző érdeme, hogy alkotásai nem csupán kép, gondolat és érzelem képi kivetítései, hanem varázslatos játékok is. Nyelvünk titkait felfedő alkotásaiban rácsodálkozhatunk anyanyelvünk gazdagságára, a nyelvünkben élő kifejező erő lehetőségeire. Ablakait olyan világra tárja, melyben örülni tudunk a szépségnek, a velünk, a körülöttünk és a bennünk élő apró csodáknak. Szinte furcsának érezzük, hogy mindeddig mi magunk nem vettük észre ezeket az apró csodákat, melyek becsillagporozzák az életünket. Az elénk táruló világ szorongásmentes, otthonosan lehet mozogni benne, hisz a versekből sugárzó érzelmek melegsége teszi meghitté. Fontosnak tartom még megemlíteni, hogy Mészely József a Csillagporos varázslatokba sorolt verseivel, meséivel lélekközelbe hozza halódó hagyományainkat, ráébresztvén az olvasót arra is, hogy érdemes tennie örömmel és ragaszkodással azért, hogy a jövő nemzedékeit is gazdagíthassák a múltunkba gyökerező életfát sarjadzó erejükkel.
Már csak ezért is nyomdafestéket érdemel ez a kötet.
Megcsodálván a kötetterv néhány verséhez készült próbarajzot, melyeket Forró Ágnes kolozsvári grafikusművész rajzolt, aki kedves alakjaival, a szerző verseit továbbgondoló alkotásaival csak sokszorozta örömöm és abbéli reményem is, hogy az AR-ART Kiadó kedvezően fogadja és megjelenésre segíti a szerzőpáros csillagporos varázslatait mindannyiunk örömére.



Kelt. 2010. december 19-én, Jánossomorján

L. Burda Zsuzsanna
író, költő, képzőművész
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Könyvajánló!
  2011-07-07 20:51:29, csütörtök
 
  Ajánlás Mészely József: Csillagporos varázslatok című verskötetéhez


,,e télen légy porka hó!".

Milyen a porka hó, milyen lehet az íze a ,,zsenge tejnek"? Ha megkérdezzük Mészely József írót, költőt ezekről és a hasonló szavakról, szókapcsolatokról, a gyermekkori emlékek felidézése mellé részletes néprajzi elemzést kapunk. Mert a porka hóban a régi szánkó siklik valahol az erdélyi havasokban, a frissen fejt tejet a nagymama nevezte így, de hogy miért, annak részletes magyarázata van. Ezek a költemények nem csak a gyerekek számára íródtak, inkább úgy lehet őket jellemezni, hogy azokról a tájakról valók, ahol a szó a világ felfedezését és meghódítását jelenti, a szüntelen rátalálás, a megismerés örömét, ami egyben birtokbavétel is, a vers ritmusa visszasajog az emlékekre, többlet-jelentést ad a szavaknak, melyek a rímekben úgy villannak meg, mint a patakból kiszökkenő ezüstös pisztráng. Mai korunkban már gyermekkortól sok lehetőség nyílik a külföldi utazásokra, nyelvtanulásra, ami természetesen üdvözlendő dolog. Azonban sokszor elfelejtkezünk arról, hogy bizony anyanyelvünket is meg kell tanulni, ami a gondolkodás logikájának elsajátítását is jelenti. Mert igaz, hogy pár száz szóval is ki tudjuk fejezni magunkat, de világunkban csak akkor tudunk tájékozódni, ha meg is tudjuk nevezni környezetünk tárgyait, jelenségeit. Hogyan is készítsünk tésztát, ha nem a mirelitet vásároljuk? Ezt a receptet is megtudhatjuk Mészely József verséből: ,,Szitált liszt halomból kerekítsünk várat", üssünk bele három tojást, apró sóval s vízzel ne csak gyúrjuk, hanem türelemmel gyúrogassuk, potyoljuk és sodorjuk - mi is az a potyolás? - egyszóval, a verset elolvasva, az igék, képzők használatával, hangulatával, sokszínűségével is megismerkedhetünk, így ritmusba foglalva, nem is felejtjük el őket, valósággal lelkünkbe ivódnak. Vajon hogy ,,kuncog" az almaárus kofa kosara, mit jelent, hogy az almák ,,pirosa derül", hiszen az égbolt is éppen kiderült a vihar után... Jártál-e fenyőerdőben, ha nem, sürgősen pótold, megtudhatod, miért puha ott a csend, miért bársony a moha. Merre ,,kóricál" a felhő, ha éppen nincs az égbolton, talán éppen dérként ,,gyapjazza" a kertet? Sorolhatnánk a hasonló kifejezéseket, melyek mögött tájak, találkozások, pillantások, kézfogások rejlenek. És a kisebbségi sors, melynek átélője érzékenyebben tudja, mennyire fontos nyelvünk, szavaink, ritmusaink megőrzése. A verseket néhány rövidebb prózai írás, szívünk meséi egészítik ki. Sok ilyen kötetre lenne szükség, a tanár lelkesedésére és tapasztalatára, hiszen Mészely József a legfogékonyabb korban adja tovább a nyelv, az irodalom szeretetét, a könyvében mindnyájunknak. Az illusztrációkat Forró Ágnes nemcsak megértő és tartalommal összecsengő művészettel, de továbbgondolásukra ösztönző képzeletgazdagsággal rajzolja a rá jellemző bájosan simogató színekkel, formákkal, foltokkal, vonalakkal...

2010. december 17., Budapest

Dr. Kozma László,
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
2011.06 2011. Július 2011.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 16 db bejegyzés
e év: 260 db bejegyzés
Összes: 1996 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 341
  • e Hét: 1176
  • e Hónap: 8016
  • e Év: 108493
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.