Belépés
orsi1.blog.xfree.hu
"...az igaz embert egyedül az idő mutatja meg, míg a hitványra első percben ráfigyelsz. " --------- "A problémák azért vannak, hogy megoldjuk ... S. Orsi
1967.12.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 76 
Szemed szikrázó fénye
  2011-08-30 20:02:23, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A Da Vinci kód 51.
  2011-08-29 18:13:11, hétfő
 
  Sophie hirtelen meghallotta a szíve dübörgését. A családomról? Sophie még csak négyéves volt, amikor elveszítette a szüleit. A kocsijuk lerohant egy hídról a háborgó vízbe. A nagyanyja és az öccse is a kocsiban ült, és Sophie egész családja egy szempillantás alatt megsemmisült. Volt egy doboza a balesetről szóló újságkivágásokkal.
Nagyapja szavai váratlan sóvárgást keltettek benne. A családom! Sophie előtt egyszerre felvillantak az álom képei, amelyből számtalanszor ébredt gyerekkorában: A családom életben van! Hazajönnek! De, ahogyan az álmában is, a képek semmivé foszlottak.
A családod meghalt, Sophie. Nem jönnek haza.
- Sophie - mondta a nagyapja a rögzítőn. - Évek óta várom, hogy elmondhassam neked. Vártam az alkalmas pillanatot, de most kifutottunk az időből. Hívj fel a Louvre-ban. Amint meghallod ezt az üzenetet. Egész éjjel ott várom a hívásodat. Félek, hogy mindketten veszélyben vagyunk.
Olyan sok mindent kell megtudnod.
Itt véget ért az üzenet.
Sophie úgy érezte, már hosszú percek óta áll reszketve a csöndben. Ahogy végiggondolta a nagyapja üzenetét, csak egy magyarázatot talált, amely leleplezte nagyapja valódi szándékát.
Ez a csalétek.
A nagyapja nyilván mindenáron látni akarja. Bármire képes lenne érte. Sophie ettől csak még mélyebb viszolygást érzett az öreg iránt. Azon tűnődött, vajon nem egy halálos betegség készteti-e arra, hogy minden lehetséges eszköz bevetésével rábírja Sophie-t egy utolsó látogatásra. Ha így van, jól választott.
A családom.
Most, a Louvre férfimosdójának sötétjében, Sophie a ma délutáni telefonüzenet szavait vélte hallani. Sophie, lehet, hogy mindketten veszélyben forgunk. Hívj fel!
Sophie nem hívta fel. Esze ágában sem volt. Most viszont alaposan megingott a kételkedése. A nagyapja itt fekszik meggyilkolva a saját múzeumában. És kódolt üzenetet írt neki a padlóra.
Mert neki szánta a kódot, ebben az egyben biztos volt.
Noha nem értette az üzenet jelentését, Sophie biztos volt abban, hogy a rejtjeles forma további bizonyítéka a személyesen neki szóló üzenetnek. Sophie rejtjelezési szenvedélye és jártassága pontosan annak volt köszönhető, hogy Jacques Sauniére mellett nőtt föl - aki megszállottja volt a kódoknak, szójátékoknak és rejtvényeknek. Hány vasárnapot töltöttünk azzal, hogy megfejtettük a keresztrejtvényeket és feladványokat az újságban?
Sophie tizenkét éves korában már segítség nélkül végzett a Le Monde keresztrejtvényével, majd nagyapja fokozatosan rávezette az angol nyelvű keresztrejtvényekre, matematikai fejtörőkre és behelyettesítő kódokra. Sophie csak úgy falta valamennyit. Végül hivatásának választotta a szenvedélyét, amikor az Ügyészségi Nyomozóhivatal kriptográfusa lett.
És a kriptográfus Sophie ma este kénytelen volt fejet hajtani nagyapja tehetsége előtt, amellyel egy egyszerű kódot használva összehozott két vadidegent. - Sophie Neveu-t és Robert Langdont.
Már csak az a kérdés, hogy miért.
Sajnos a Langdon szemében tükröződő zavar arra engedett következtetni, hogy az amerikainak fogalma sincs, miért terelte őket össze a nagyapja.
Sophie tovább erősködött.
 
 
0 komment , kategória:  A Da Vinci kód  
Virágok és teázás
  2011-08-29 18:08:56, hétfő
 
 



Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Rózsák és bor
  2011-08-29 18:04:52, hétfő
 
 



Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Megvannak
  2011-08-29 17:50:21, hétfő
 
  Ma nagy menőkében voltunk. Megjártuk a sportkórházat és beszereztük a suliban a tankönyveket is....
Hááááát, nem kevésbe került.
Ma az edzés is kimaradt a lányoknak, nagyon későn végeztünk. Megbeszéltük az edzővel, így a mai napot még megkapták pihenőnek. Mondjuk a pihenő inkább rám férne, nem aludtam valami sokat az éjjel.... zenehallgatás volt alvás helyett. Későn ittam meg a délutáni kávét... Azt hiszem a napi 3 adagot le kell 2-re csökkenteni.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A Da Vinci kód 50.
  2011-08-28 14:43:22, vasárnap
 
  Tizenhatodik fejezet

Sophie azon tűnődött, vajon mennyi időbe telik Fachénak, hogy rájöjjön: nem hagyta el az épületet. Látva Langdon tökéletes tanácstalanságát, Sophie feltette magának a kérdést, hogy bölcs döntés volt-e tőle így sarokba szorítani az amerikait a férfimosdóban.
De mi mást tehettem volna?
Felidézte magában nagyapja holttestét, ahogy mezítelenül, szétvetett tagokkal fekszik a padlón. Volt idő, amikor nagyapja jelentette neki az egész világot, ma este azonban megdöbbenve észlelte, hogy jóformán nem is szomorkodik miatta. Jacques Sauniére ma már olyan neki, mint egy idegen. Egyetlen pillanat alatt vált semmivé a kapcsolatuk azon a márciusi éjszakán, Sophie huszonkét éves korában. Ennek már tíz éve. Sophie néhány nappal előbb érkezett haza Angliából, ahol egyetemre járt, és véletlenül tanúja lett, hogy a nagyapja olyasmit művel, amit Sophie-nak soha nem lett volna szabad megtudnia. Még ma is alig tudja elhinni, pedig a szemtanúja volt.
Ha nem láttam volna a saját szememmel...
Olyan erős volt benne a szégyenkezés és a döbbenet, hogy nem bírta volna elviselni nagyapja kínos magyarázkodását, ezért haladéktalanul elköltözött, és a megtakarított pénzéből közös kis lakást bérelt néhány barátjával. Megesküdött magában, hogy soha senkinek nem beszél arról, amit látott. A nagyapja kétségbeesetten igyekezett kapcsolatba lépni vele, leveleket és képeslapokat küldött, amelyekben könyörögve kérte Sophie-t, adjon neki módot a tisztázásra. Miféle tisztázásra? Sophie csak egyetlenegyszer válaszolt - hogy közölje: soha ne telefonáljon neki, és meg ne próbáljon nyilvános helyen találkozni vele. Attól félt, hogy a nagyapja magyarázata borzalmasabb lesz, mint maga az incidens.
Hihetetlen, de Sauniére végig nem adta föl, és Sophie-nak most egy évtizedre visszanyúló, felbontatlan levélköteg hever a fiókja mélyén. Meg kell hagyni, a nagyapja teljesítette a kérését, és sosem kereste őt.
Egészen ma délutánig.
- Sophie? - szólalt meg a szívszorítóan öreg hang az üzenetrögzítőn. - Milyen sokáig távol tartott tőled a parancsod fáj nekem, hogy most telefonálnom kell, de muszáj beszélnem veled. Rettenetes dolog történt.
Sophie állt a párizsi lakás konyhájában, és beleborzongott, hogy ennyi év után újra hallja ezt a kedves hangot, amely egy sereg boldog gyerekkori emléket ébresztett benne.
- Sophie, kérlek, figyelj. - Angolul beszélt vele, ahogy kislánykorában is. Gyakorold a franciát az iskolában. Gyakorold az angolt otthon. - Elég legyen ebből az őrültségből. Nem olvastad el a leveleket, amiket küldtem neked? Hát nem érted? - A nagyapja itt szünetet tartott. - Azonnal beszélnünk kell. Kérlek, teljesítsd nagyapádnak ezt az egy kérését. Hívj fel a Louvre-ban. Azonnal. Úgy hiszem, hogy mind a ketten komoly veszélyben forgunk.
Sophie rámeredt az üzenetrögzítőre.
- Veszélyben? Miről beszél?
- Hercegnő - Olyan érzelem törte meg a nagyapja hangját, amelyet Sophie nem tudott azonosítani. - Igaz, hogy eltitkoltam előled bizonyos dolgokat, és az is igaz, hogy a szereteted elvesztésével fizettem érte. De a biztonságodért tettem. Most viszont meg kell ismerned a teljes igazságot. Kérlek, jelentkezz, mert el kell mondanom neked az igazat a családodról.
 
 
0 komment , kategória:  A Da Vinci kód  
Jóéjt kívánság :)
  2011-08-27 17:52:23, szombat
 
 



Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Menny és pokol...
  2011-08-27 12:21:16, szombat
 
  Na ez majd megmagyarázza, miért továbbítok vicces és más e-maileket!


Egy férfi meg a kutyája sétálnak egy úton. A férfi élvezi a tájat, mikor
ráébred, Ő már halott...

Emlékezett arra, mikor haldoklott és akkor hirtelen az is beugrott neki,
hogy a mellette sétáló kutyus is évek óta halott volt.

Azon kezdett el gondolkozni, vajon hova viszi őket az út, amin sétálgatnak.

Egy idő után elértek egy magas, fehér falhoz. Drága márványnak tűnt. Hosszú
sétány vezetett fel a domb tetejére, ahol egy magas boltív húzódott,
ragyogva a napsütésben.

Mikor elsétáltak a boltívig, akkor látták a hatalmas és lenyűgöző kaput, az
oda vezető út pedig mintha aranyból lett volna. Megindultak a kutyával és
ahogy közelebb értek, észre vettek egy asztalt az egyik oldalon, ami mögött
egy ember ült.

Mikor még közelebb értek, megszólalt:
- Elnézést, megmondaná, hogy hol vagyunk, kérem?

- Ez a Mennyország, uram! - válaszolt az ember.

- Remek! Kérhetnénk egy kis vizet? - kérdezte.

- Természetesen, uram. Jöjjön csak be és azonnal hozatok egy pohár jeges
vizet Önnek - invitálta be az ember és a kapu elkezdett megnyílni.

- Bejöhet a barátom is? - kérdezte a kutyusára mutatva.

- Sajnálom, uram, de állatokat nem engedhetek be.

Az utazó gondolkodott egy pillanatig, majd megfordult és visszament az útra
a kutyussal együtt, hogy akkor inkább folytatja útját.

Újabb hosszú séta és újabb magas domb után elérkeztek egy földútra, ami egy
farm kapujához vezetett. Ez a kapu úgy nézett ki, mint amit soha sem zárnak
be. Kerítés sem volt.

Ahogy közeledtek a kapuhoz, észrevettek egy fának támaszkodó embert, aki épp
olvasott.

- Elnézést, uram, kérhetnénk egy kis vizet? - kérdezte.

- Persze, ott egy kút, jöjjenek be - érkezett a válasz.

- A barátom is bejöhet? - kérdezte az utazó, a kutyusra mutatva.

- Van egy tálka a kút mellett - bólintott az idegen.

Beléptek mindketten és megtalálták az öreg kutat meg a tálat. Az utazó
megtöltötte vízzel, hosszan ivott, újra töltött és letette a kutya elé.

Mikor mindketten eleget ittak, visszasétáltak a férfihoz a fa mellé.

- Mi ez a hely? - kérdezte az utazó.

-Ez a Mennyország - válaszolt a férfi.

- Ez furcsa, egy fickó lentebb ugyanezt mondta

- Úgy érti az arany út a márvány kapukkal? Neeem. Az a pokol.

- Nem bosszantja, hogy így megtévesztik az embereket?

- Dehogy. Örülünk neki, hogy előre kiszűrik az olyanokat, akik hátra hagynák
a legjobb barátjukat.

Tehát...
néha azon gondolkodunk, miért kapunk vicces e-maileket a
barátainktól, sokszor egy sor írása nélkül. Talán így már érthető lesz.

Mikor sok dolgod van, de kapcsolatban akarsz maradni, szerinted mit
csinálsz? Továbbítasz egy viccet.

Abban is segít, hogy tudasd valakivel, emlékszel rá, fontos neked, törődsz
vele. Mit csinálsz?

Továbbítasz egy viccet! :)

Tehát amikor legközelebb kapsz egy poént e-mailen át, ne arra gondolj, hogy
megint kaptál valami hülyeséget, hanem arra, hogy valaki gondolt rád aznap,
és hogy a barátod a számítógép másik oldalán küldeni akart neked egy
mosolyt!!!

Amúgy meg: bármikor szívesen látlak a vizestálkámnál !
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A Da Vinci kód 49.
  2011-08-27 11:26:54, szombat
 
  Tizenötödik fejezet

Eljött az idő.
Silas erősnek érezte magát, ahogy kiszállt a fekete Audiból, és az éjszakai szél belekapott bő csuhájába. A változás szele van a levegőben. Tudta, hogy az előtte álló feladat inkább ügyességet, mint erőt igényel, ezért a kocsiban hagyta lőfegyverét. A Heckler & Koch USP 40 a tizenhárom golyóval a Mestertől származott.
Halált hozó fegyvernek nincsen helye Isten házában.
A nagy templom előtti tér kihalt volt ezen az órán, nem látott mást, mint pár tizenéves prostituáltat a place Saint-Sulpice túlsó végében, akik a késő éjszaka arra vetődő turistáknak kínálgatták bájaikat. Bimbózó testük látványa ismerős vágyakozást keltett Silas ágyékában. Combja ösztönösen megrándult, és a szöges cilicium fájdalmasan vágott bele a húsába.
Azonnal megszűnt a felajzottsága. Immáron tíz éve, hogy Silas megtagadott magától minden szexuális élvezetet, még az önkielégítést is. Ez volt Az Út. Tudta, hogy az Opus Dei követőjeként nagy áldozatot hozott, de még többet kapott cserébe. A cölibátusi eskü és a minden személyes vagyonról való lemondás alig tűnt igazi áldozatnak. Ha azt nézzük, hogy milyen szegénységből jött és milyen szexuális borzalmakat kellett elszenvednie a börtönben, a cölibátus inkább áldás volt.
Most, hogy letartóztatása és az andorrai börtönbe történt elszállítása óta először visszatért Franciaországba, Silas úgy érezte, a szülőföldje próbára teszi, erőszakos emlékeket kényszerítve elő megbékélt lelkéből. Újjászütettél, figyelmeztette magát. Isten szolgálata ma azt követelte tőle, hogy vállalja a gyilkosság bűnét, és Silas tudta, hogy ezt az áldozatot mindörökké némán kell őriznie a szívében.
A hited erősségét annak a fájdalomnak az erőssége méri, amelyet el tudsz viselni, mondta neki a Mester. Silas számára nem volt idegen a fájdalom, és alig várta, hogy bizonyíthasson a Mester előtt, aki biztosította őt arról, hogy egy magasabb hatalom parancsára cselekszik.
- Hago la obra de Dios - suttogta Silas a templom bejárata felé közeledve.
Megállt a masszív kapuzat árnyékában, vett egy nagy levegőt. Eddig a pillanatig nem is tudatosodott benne igazán, hogy mire készül és mi várja őt odabent.
A zárókő. Amely elvezet bennünket végső célunkhoz.
Fölemelte kísértetiesen fehér öklét, és háromszor megdöngette a kaput.
Pillanatokkal később elmozdultak az óriási fa kapuszárnyak reteszei.
 
 
0 komment , kategória:  A Da Vinci kód  
Kelis - Acapella
  2011-08-25 09:22:16, csütörtök
 
  HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!  
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 76 
2011.07 2011. Augusztus 2011.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 76 db bejegyzés
e év: 883 db bejegyzés
Összes: 5815 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 465
  • e Hét: 4017
  • e Hónap: 15624
  • e Év: 281290
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.