Regisztráció  Belépés
joetoth.blog.xfree.hu
pax Tóth József
1937.09.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Lelkigyakorlatból6/201
  2011-09-29 19:25:03, csütörtök
 
  Békesség az Istenre hagyatkozó lelkületből.
"Minden oldalról körülfogtál és kezedet rajtam nyugtatod... Lelked elől ugyan hova mehetnék? Szíved elől hova futhatnék? Ha fölszállnék az égbe, Te ott vagy... Ha felölteném a hajnal szárnyait, és a tenger túlsó végén laknék, oda is a Te kezed vezetne, és jobbod tartana engem." (Zsolt 139,4-8)
A világ, amely körülvesz, rámutat Valakire. Akár a csillagokat nézed és elgondolod a fényévek milliárdjait, akár a mikroszkóp alatt figyeled a sejtek titokzatos világát, ezek mind-mind egy végtelenül bölcs és végtelenül hatalmas szellemi létezőre utalnak, akit Istennek hívunk. Isten valóságos személy, aki szeret téged és ezért elmondta terveit veled és a világgal kapcsolatban. Ezeket a terveket megtalálod a Szentírásban.
A hitetlen ember a dolgokat önmagukba zártan látja: hegyeket, völgyeket, csillagokat, virágokat, házakat. A hívő ember pedig a dolgok mögött Isten hívásait hallja. Amikor lát egy virágot, azt hallja: "Nézd meg, neked készítettem, hogy gyönyörködj benne!" Így a természet és a dolgok szépsége, bölcs elrendezése, összefüggései Isten kinyilatkoztatásaivá válnak a számára. A hívő embernek minden Isten jelenlétéről beszél. Ennek a jelenlétnek a felfedezése a misztika alapja. Mindennap, mindenben meglátni Istent és beszélgetni Vele! Hálát adni Neki és dicsérni Őt! Ez elmélyíti a Vele való személyes kapcsolatot.
1. NAP
"Nézzétek a mezei liliomokat, mint növekednek. Nem fáradoznak s nem fonnak. Mondom nektek: Még Salamon sem volt minden dicsoségében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig Isten így öltözteti a mezei virágot, amely ma virít, de holnap kemencébe kerül, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" (Mt 6,28-30)
Tanuld meg gondjaidat átadni Istennek! Az Ő jelenlétének felismerése arra ösztönöz, hogy bízzál Benne, és hagyatkozz teljesen Rá! Hagyd abba az aggodalmaskodást, ami annyira megrontja az életedet! Engedd el félelmeidet! Isten ölelő karjai körülvesznek. Az Úr jelenléte olyan, mint a Nap fénye. Ez a fény elborítja a Földet, és melege életet teremt. Nyisd meg szívedet Isten szeretet-sugárzása előtt!
Bármilyen nehéz élethelyzetbe kerülj is, gondolj arra: nem vagyok egyedül! Nem vagy kiszolgáltatva a kegyetlen helyzeteknek! Az Úr figyel rád! Győzd le kicsinyhitűségedet, amely azt sugallja, fölösleges és értéktelen vagy. Hidd el, az vagy igazán, ami az Isten szemében vagy! Isten szemében szép és értékes vagy! Szebb, mint a "mezei liliom".
3. NAP
"Egész éjszaka fáradoztunk, de semmit se fogtunk. A Te szavadra azonban kivetem a hálót... Akkora tömeg halat fogtak, hogy a háló szakadozni kezdett." (Lk 5,5-6)
Isten jelenléte erővel és hatalommal teljes jelenlét. Péter apostol keserűen mutatja Jézusnak az üres hálót, hiába minden fáradozás. De Jézus szavára mégis elindul halászni. Minden ésszerűség ellenére. Veled is előfordulhat, hogy megrohan a reménytelenség, hiába minden. Jézus látja ezt és segíteni akar. Ő hatalommal és erővel van jelen. Ő mindent megtehet! Legfőképpen a szívedet akarja megújítani. Hogy általa tudj remélni.
Lehet, hogy egész életed munkája összeomlott. Elvitte az árvíz, megloptak, rokonaid kijátszottak, társad elhagyott. Add oda ezeket a fájdalmakat mind Jézusnak és engedd, hogy átformáljon! Fogadd el Tőle azt az ajándékot, ami sokkal többet ér, mint amit elveszítettél! Ha Neki adod fáradozásaidat, semmi nem vész kárba! Ő, aki az egész világot áthatja mindenható erejével, aki minden élőt életben tart, szeret téged, közel van hozzád, megerősít és bátorrá tesz!


 
 
0 komment , kategória:  Lelkigyakorlatból/149-/  
Lelkigyakorlatból5/200
  2011-09-25 18:38:50, vasárnap
 
  A szív megtisztulásával békességünk kibontakozásáért.
"Fölkelek és Atyámhoz megyek." (Lk 15,18)
A Teremtés könyve leírja, hogy az első ember fellázadt Isten ellen. Pedig boldogan élt. Nem hiányzott neki semmi. Isten körülvette őt atyai szívének gondosságával, minden jóval. Az ember mégis úgy döntött, hogy elszakad az Atyától. Ez a szakadás egész világképét megváltoztatta. Eddig biztonságban és örömben élt, a bűn után azonban félelemben és szomorúságban. Félni kezdett Istentől, félni kezdett a jövőtől, önmagától, a világtól... és nemsokára az ember félni kezdett a másik embertől. Ebben a félelemben élsz te is!
Jézus azért halt meg érted a kereszten, hogy visszatérhess az Atyához! Az Atya számodra azt jelenti, hogy van valaki, akinél elmúlik a félelmed, akinél biztonságban lehetsz, Ő elfogad, segíti növekedésedet, a benned lévő értékek kibontakozását, az örömöt és a békét! A Szentlélek nyilatkoztatja ki neked az Atya jóságát: "a fogadott fiúság Lelkét kaptátok, melyben azt kiáltjuk: >Abba! Atya!<" (Róm 8,15)
Hazatérésedet egyedül a szívedben lévő lázadás akadályozza. Ezt a lázadást nevezzük bűnnek.
Ne félj elszakadni a bűntől! Gondolj arra, hogy az Atya nagyon vár téged! Aggódik érted. Szeretné, ha Vele lennél és minden rossztól megoltalmazhatna. Ezen a héten döntsd el, hogy visszatérsz az Atyához!
Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem alakuljatok át gondolkodástok megújulásával, hogy fölismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi kedves Neki, és mi a tökéletes." (Róm 12,2)
Az Atyához való hazatérés lényege egy új gondolkodásmód. Ennek értelmében az ember elszakad attól az erolködéstől, hogy állandóan az emberek véleményéhez igazodjon. Egyedül Isten véleménye lesz számára a fontos. Ez nem azt jelenti, hogy nem szabad törekedni szép lakásra, jó életkörülményekre, hanem azt, hogy ha bárki vagy bármi (például saját ösztöneid) a világon rosszra akar rávenni, akkor állj meg, mert Isten előtt az nem kedves. Az a rossz lehet akár lopás, hazugság, házasság előtti vagy házasságon kívüli szexuális kapcsolat, kábítószerezés, italozás, vagy bármi. A rossz határozott elutasításához bátorság kell. Nemet mondani egy csábító ajánlatra nem könnyű. A Szentlélek segít, hogy ki tudd mondani a nemet!


 
 
0 komment , kategória:  Lelkigyakorlatból/149-/  
Lelkigyakorlatból4/199
  2011-09-22 17:53:42, csütörtök
 
  Krisztus békéjéhez vezető lelki útról.
Lehet, hogy nem vagy igazán vallásos, vagy talán jársz templomba, de nem jár át a hit öröme. Esetleg megtapasztaltad már Istent, de utána "hullámvölgybe" kerültél, üresnek érzed magad és szomorúnak. Ezért szeretnék valami nagyon szépet írni neked! Mert a keresztény élet nagyon szép! Jézus kincshez, ragyogó igazgyöngyhöz hasonlította, amit az ember ha meglát, elámul a csodálkozástól, és utána - ezt figyeld! - "eladja mindenét, amije csak van, és megveszi azt" (vö. Mt 13,44-46). Az igazgyöngyről szóló hasonlat egy kép, ami rád is vonatkozik. Ahhoz, hogy elinduljon benned a változás, fel kell fedezned a jézusi élet szépségét. Annyira, hogy a szíved szinte elragadtatott legyen tőle. Mert csak így leszel képes "eladni" azt, ami visszatart.
Kérdezed, hogy mi tart vissza? Röviden így válaszolhatnék: az önzésed. Mert az önzés mindent magának akar - kizárva a másikat az élet öröméből, mindent birtokolni, élvezni akar, nem törődve a másik ember szükségleteivel. Az önzés az, amely ragaszkodik a hatalomhoz, sikerekhez, kényelmes-lusta élethez, szeszélyes hangulatokhoz és így teljesen képtelenné válik az igaz életre. Ezt kell tehát "eladni", vagy másképpen szólva erről kell lemondani, és tiéd lehet az "igazgyöngy".
Szeretnék neked örömöt szerezni! Mert az öröm forrást jelent. Ebből fakad minden változás, növekedés, lendület és bátorság. Ha az emberi szív nem kapja meg kellő időben a neki szükséges tiszta örömöt, akkor szomjúságában hamis örömöket keres. A belső örömhiányt szeretné kitölteni étellel, itallal, szexszel, pénzzel, erőszakkal, hatalommal, dolgok birtoklásával - de ezek képtelenek igazi örömöt adni. Mert az öröm titka Isten szívében van. Az Evangélium tele van örvendező emberekkel, akiknek meggyógyult a testi, lelki életük. A feltámadt Jézussal való találkozás is hallatlan örömöt adott azoknak, akik találkoztak Vele. Ezek nem régmúlt események, hanem ma is valóságok - "Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökre" (Zsid 13,8) -, Jézus ma is gyógyít, leveszi vállaidról a terhet, megvigasztal, megbocsát, találkozni akar veled. Ez mind csupa öröm, ami a szívet fölemeli és megerősíti. Akarod-e ezt igazán? Hiszel-e benne, hogy előtted is nyitva áll az erre vezető út?
Szeretnék segíteni, hogy átéld ezt a felszabadító gyógyulást. Ne mondd, hogy nincs szükséged gyógyulásra! Én arra a betegségre gondolok, amit a bűn hozott létre benned. Az első bűn előtt az ember teljes harmóniában élt Istennel, önmagával és a körülötte lévő világgal. A bűn által megbomlott ez a harmónia és zűrzavar lett helyette. Ettől kezdve az ember úgy tapasztalja meg a világot, mintha támadná őt. Ettől a támadástól félelem, szorongás lesz benne. Az első bűn után az ember félni kezdett Istentől, mert azt gondolta, hogy Ő is veszélyt jelent a számára, ezért elrejtőzött előle. Káin már önmagától is félni kezdett, mert ismeretlen indulatok támadtak benne. Azóta a félelem, lázadás, szorongás, gyilkos indulat, irigység, harag egyre növekedett. Az ember természete sérült lett, beteggé vált. Mindezek elviselhetetlen terhet jelentenek az ember számára, amitől szabadulni szeretne. Jézus elhozta a szabadulást. Ő valóságos Isten és valóságos ember. Emberségében Ő is átélte mindazt, amit te átélsz: félelmet, éhezést, fájdalmat, szeretetlen támadásokat, szomorúságot. Együttérez veled és Neki van hatalma megszabadítani téged. Azért jött, hogy meggyógyítson (Lk 4,18). Erre utalt búcsúbeszédében is: "az én békémet adom nektek. Én nem úgy adom nektek, amint a világ adja" (Jn 14,27). Mert a világ békéje nem más, mint két háború közötti fegyverszünet. A Krisztus által hozott béke a megváltás gyümölcse. Mert ha engeded, hogy meggyógyítson minden olyan betegségtől, amit a bűn okozott benned, akkor eljutsz ahhoz a békéhez, ami elpusztíthatatlan. Mert Isten szívéből való!
 
 
0 komment , kategória:  Lelkigyakorlatból/149-/  
Bibliából és lelkésztől34/198
  2011-09-18 16:38:49, vasárnap
 
  Békesség az Isten országában munkálkodásból.
a) ,,Hasonló mennyeknek országa a családos emberhez, ki jókor
reggel kiment míveseket fogadni szôlôjébe... És kimenvén három óra tájban láta más hivalkodókat állani a piacon'' (Máté 20,1).
Az Isten országa munkakedv és tevékenység, melyre Isten lelkesít s melyért ô fizet. Akarja, hogy dolgozzunk, hogy erôinket munkában kiváltsuk;ahhoz erô és lélek kell; egészség és jókedv. A lélek és jókedv visz,kitartást ad s jó fogást biztosít. Nélküle iga s nyögés az élet. A munkában fejlik ki erônkkel egyéniségünk is; szóval munka által az élet kinccsé lesz, s a világ is körülöttünk jobb lesz. Fájdalmas és szomorú a dologtalanok sorsa: Mit álltok itt egész nap hivalkodva? Az erôk s energiák Istene méltán veti a renyhék szemére a dologtalanságot; Isten ments, hogy ez nekem is szóljon. De soknak szól! Fôleg a jobbmódú asszonyoknak és a magasabb társadalmi rétegekbôl való leányoknak, kik munkátlanul töltik vagy dilettantizmussal rontják életüket; unatkoznak, idegesek, keserűek lesznek. Álljunk ki érzô szívvel a világ piacára; érezzük át felebarátaink sokféle baját, s megcsendül az Isten szava, mely munkát jelöl ki majd nekünk is.

b) ,,Menjetek ti is szôlômbe.'' Szôlôjébe küld. Az Isten szôlôje
az élet a maga sokféle hivatásaival s örök céljával. Itt dolgozik mindenki a maga helyén, a társadalom, hivatal, család, intézmények keretében. Dolgozunk Isten gondolatain, dolgozunk a jobb világon.
Tegyük ezt öntudattal; bármit teszünk, tegyük a krisztusi egyéniségnek tisztult, nemes, emelkedett fölfogásával. -- Van sok munkánk, sok dolgunk s vállalatunk, melyet az idô folyása talán üresnek s látszat szerint hiábavalónak tüntet föl; de csak iparkodjunk azon, hogy erônket jól fölhasználjuk, s hogy ne inspiráljon minket soha önzés,makacsság, szűkkeblűség, elfogultság. Állítsuk bele a nemes egyéniséget mindenbe, hogy szórakozásunk is erkölcsi tett legyen.
Tegyünk jót s tegyük a jót jól, s a jó alatt ne csak bôjtöt, imát,alamizsnát értsünk, hanem mindent, amit öntudattal végzünk. Kérdezzük gyakran: mit tegyek most legjobb tudásom s legnemesebb indulatom szerint?!

c) ,,Isten szôlôjében'' Isten gondolatain dolgozván, az ô
munkatársai leszünk. Isten dolgozik mindenben s mi vele! Minél
nemesebb s lelkibb a munka, annál igazabb, hogy Istennel dolgozunk.Isten legszebb műve az ember, s a világban minden munka valamikép érte folyik, de különösen az, mely közvetlenül szolgálja a lelki világot, a fölvilágosodást, a hitet, az erkölcsös életet, az erényt. Fektessünk erre nagy súlyt, s ha csak egyetlen egy jó érzelmet ébresztettünk valakiben, higgyük, hogy ezzel is jobb lett a világ.

d) ,,Jókor reggel kiment... Kimenvén három óra tájban... és ismét kiméne hat és kilenc óra tájban... tizenegy óra tájban.'' Isten különbözô idôben szólít munkára; legyünk hálásak a hívásért s hűek a kegyelemhez. Ne emlegessük panasz néven, hogy korán hítt, hogy mi viseltük a nap forróságát s terhét, mialatt mások élték világukat. Hát panaszkodjunk-e azon, hogy az élet s nagy kötelességeink öntudatára jókor ébredtünk, -- hogy életünkben tartalmat s mélységet korán találtunk, -- hogy el nem tévelyedtünk s kincseinket el nem pazaroltuk? Ez a legnagyobb jótétemény; ,,a juventute mea vocasti me'', boldog vagyok, hogy ifjú koromban hívtál engem! Ezért külön hála jár! Másokat késôbb hívott. De mindenkit hív s kész elfogadni bármikor. Késô nincs, míg élünk, s elérhetjük még a tizenkettedik órában is azt, hogy az örök életet elnyerjük. De mily kár az idôért,melyet nem Istennek éltünk. Ha a szentek emlékezetén folt s boldogságukon árny lehetne, úgy bizonyára az elveszett idônek tudata volna az! Senki se mondja: ,,Késôn van'', hanem szeresse az Istent s szolgáljon neki annál buzgóbban, minél több idôt veszített eddig is.

e) ,,Mikor pedig beesteledett,... eléjövén, kik tizenegy óra
tájban érkeztek vala, vônek egy-egy dénárt. Eljövén pedig az elsôk is,azt vélték, hogy többet nyernek, vônek pedig ôk is egy-egy dénárt és zúgolódának.'' A jókor munkába álló munkások szemét szúrja, hogy a késôbb érkezettek is egyenlô munkabért kapnak; zúgolódnak, irígykednek s lázadnak. A ,,mennyországot'' véve, melyet már itt élvezünk, ha Istent szeretjük, s azt, melyet a túlvilágban várunk, e zúgolódás esztelen, mert az minden emberben más és más. Az enyém az, melyet én dolgozok ki magamnak. A munka alatt itt a hitbôl való szép, krisztusi életet s nem a külsô sikereket és vívmányokat értjük; aki a krisztusi típust kialakította magában, ha hosszú, ha rövid idô alatt, s meghal,az üdvözül. Egyenlôségrôl szorosan véve szó nem lehet, mert minden ember más és más; csak cél-érés tekintetében, vagyis arra nézve, hogy üdvözülünk, -- lehetünk egyenlôk; mélység és tűz, szépség s erô tekintetében nem. -- Kár volna, ha sok éven át piszmogva, kapkodva nem érnék messzibbre, mint mások rövid idôn át. S ha Krisztus él bennem,mit irígykedjem? Minden ilyen lélek szép! Mit irígykedjék a kankalin az ezerjófűre vagy a nefelejtsre? Legyünk krisztusiak, e szépség erô,öröm s élet. /Prohászka Ottokár püspök /+1927.Budapest/

 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Bibliából és lelkésztől33/197
  2011-09-15 20:57:18, csütörtök
 
  Az igaz ember békességre jutása a Megváltó jelenléte felismeréséből.
a) ,,És íme egy ember vala Jeruzsálemben, Simeon nevű, igaz és
istenfélô férfiú'' (Luk. 2,25). Öreg, ôszbeborult ember, nemcsak az
évek dere van fején, de a tapasztalatok, küzdelmek, csalódások terhe a lelkén. Emberileg szólva, mondhatni: fáradt ember. Látta a világot,ismeri gonoszságát; szemei elôtt szenvedtek kis bűnösök s uralkodtak nagy gonosztevôk; látta a bűnt s az erényt bíborban s rongyokban; de ô maga ,,igaz s istenfélô'' volt, tehát értelmes is s kötelességtudó is volt. Értelmem is, hitem is, kötelességtudásom is azt mondja: ne a bűnt, hanem Istent nézd s a szerint tégy. Ha szemét van körülötted,sebaj, nyílj ki s légy virág rajta; ha felhôs s ködös a táj,sebaj, szárnyad van, lendülj a felhôk fölé! ,,Istent féld s tartsd meg az ô parancsait -- mert ez az egész ember'' (Sir 12,13).

b) ,,Várván Izrael vigasztalását s a Szentlélek vala ôbenne.'' A
szívtisztaság ad bizalmat s halhatatlan reményt a léleknek. A remény a lélek kizöldülése s tavasza. A remény az éber, a rugalmas lélek sajátsága. Szeme egy más világba néz s virraszt az éjben. Ösztöne,hogy akadályokon s nehézségeken át, mint a gyökér a föld rétegein keresztül, a gazdagabb, napsugaras életbe törjön. Óriási hatalom a reménylô ember; temperamentuma a küzdelem, s a legnagyobb hatalom az örök életbe törô ember. Credo... vitam aeternam! A hit akkordjai a reményben gyôzelmi énekké, a világítélet viharjává fokozódnak, s az isteni remény ekkor veszi el koszorúját. Ezt a reményt keltem föl magamban: remélek örök életet s isteni segítséget rá ma is!

c) ,,És feleletet vôn a Szentlélektôl, hogy halált nem lát,mígnem elôbb meglátja az Úr Krisztusát.'' Nagy biztatás ez: nem halsz meg, míg meg nem látod Krisztust; azután pedig még kevésbbé halsz meg;mert aki ôt meglátta, nem hal meg örökké. -- Nem halok meg én sem,mert látom az Urat hitemben; a szkepszis éje nem borul rám. -- Nem halok meg, nem nézek nirvánába, hanem a valóságos, szubstanciális végtelenbe. -- Nem halok meg, nem öl meg az unalom; lelkem tele van értékkel s erôvel. Virágos, fűszeres, tavaszos a belsô világom; Isten lakik bennem, s én neki élek; reggeltôl estig mindent érte teszek.

d) ,,És a Lélek által indíttatva a templomba jöve.'' Vágya Krisztus után volt nagy kegyelmekre való távolabbi elôkészülete; a Lélek indítása a jóra, a közvetlen ráképesítés. Lélektôl indíttatva,vagyis természetfölötti motívumból kell eljárnom, akár templomba, akár munkámra megyek. Lélekbôl, nem szokásból, nem gondolatlanul, fásultan.Lélekbôl, mely Krisztust megtalálja s fölismerje elsôsorban a templomban, az evangéliumban,szentmise-áldozatában,Oltáriszentségében. Ha lélekkel járok, akkor rátalálok s nem járok idegenben.

e) Mily jól vezet a lélek... krisztusi találkákra. A mi önzô vagy érzékies lelkünk pedig el-elvezet tôle. Más örömök, más érdekek felé más-más lelkek vezetnek. Az önzés lelke a legfinomabb s legfortélyosabb, jócselekedetekben is dicsôséget hajhász, imáiban is önmagát keresi, az Isten szolgálatában is csak vigaszt szomjaz. Csoda-e, hogy nem találkozunk Krisztussal, ha ez vezet?

f) ,,És amikor a gyermek Jézust bevitték szülôi, karjaira vevé ôt.'' Nem elég Jézust látni, nem elég nézni, hanem bírni,karjainkra venni, szívünkhöz kell szorítani ôt. Ki érné be a látással?
Mi egy kedves gyermeket megcirógatunk s átkaroljuk: az Istent is nekünk-valóan nemcsak látni, de bírni, de átkarolni akarjuk áhitatunkban; ott akarunk lenni, ahol ô van; szólni hozzá, szívünkbe zárni ôt. Ezt akarta nyujtani nekünk az Oltáriszentségben. Az itt imádkozó lélek suttogása érthetôbb, mint az orkán szava, titokzatosabb s édesebb, mint az erdô zúgása; a kápolna csendje s bensôsége emberibb, mint a tengerpart s az erdôszél. Azért nekem az Oltáriszentség közelebb hozza az Urat, mint az erdô, a tenger, a csillagos ég. Emberi módon kell bírnom s élveznem az Istent.
Nem elég az igazságot látni, azt vérünkké kell változtatni; azt
élvezni, abból élni kell. Mit teszek érte? Keresem, kutatom, vágyódom utána, szegôdöm hozzá; szeretem, éneklem, olvasom, ízlelem, élvezem.Ehhez idô kell, s én szívesen szentelek rá idôt s munkát. Akik a külsô tevékenységet ennek rovására sürgetik, azok rosszul tesznek; erôs,bátor, kitartó, áldásos praxisra a lélek elmélyedése s megfeszülése s a szív lefoglalása nélkül szert nem tehetek. Erôm titka a mélység,szárnyalásom a magaslatoktól van.

g) ,,És áldván az Istent, mondá: Most bocsásd el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim a te Üdvözítôdet.''
Most bocsásd el szolgádat e szolgálatból, a külsô, ködös, távol vidéken végzett szolgálatból, hol éjjel-nappal készségesen szolgáltalak; szolgáltalak télen, vagyis kedélyem elborulásaiban;
szolgáltalak tavaszkor s nyáron, vagyis szívem vigaszaiban; küzdve,bízva szolgáltam neked. Szívesen megyek, mert te bocsátsz el;akaratodból jöttem, parancsodra megyek; éltet a remény, hogy jobb helyre bocsátsz el. Jobb jön ez után; hisz az Üdvözítô biztosít róla.Érzem az illatot a keserű hullámok felett az új világ virányairól. Üdvözlégy örök javak biztosítója, Üdvözítô! -- Szívesen megválok földtôl s élettôl; mi tartson s mit szeressek rajtuk? Azért
vannak, hogy lelkem az örök életre fejôdjék rajtuk, mint fészekben a madár a repülésre. Életem olyan, mint a télen kivágott fának tönkje,várja a tavaszt s az új fakadást.

h) ,,Mert látták szemeim a te Üdvözítôdet, kit rendeltél minden
népek színe elé, világosságul a pogányok megvilágosítására s
dicsôségül a te népednek, Izraelnek.'' Mert téged láttalak, azért
homályosultak el szemeim minden másra. Az a ,,más'' különben is csak fátyol, csak szimbolum; legtöbbször oly sűrűn szôve, hogy az arcot mögötte sehogy sem bírom kivenni. De a hit s az imádkozó vágy, a tiszta szív s az éles szem elôtt lassanként kibontakozik a ,,facies Christi''. Mily arc ez! Aki látta, nem kételkedik s nem retteg;
testvérünk arca! ,,Quando veniam et apparebo ante faciem tuam!'' Mikor jövök már színed elé!?
Ez az arc fölvilágosít nemzeteket. Nem mint a déli jeges sark vulkánjai, melyek hat hónapos éjben s örök télben csóválják a tüzes erupciók fáklyáját, de nem indul meg senki e fény után; te nem így; te világítsz s vonzasz. ,,És elmegyen sok nép és mondja: jertek, menjünk föl az Úr hegyére s ô megtanít minket útjaira és ösvényein fogunk járni'' (Iz 2,3).

i) ,,S mondá Máriának: Ime tétetett ez sokak romlására s föltámadására Izraelben s jelül, melynek ellene mondatik.'' Romlásunk is lehet az Úr! Nem hinnôk, ha életünk nem magyarázná meg, hogy eszményeink vádolóink s kegyelmeink terhünk lehetnek. Csalárd a szív... Mennyi romlás csak egy életben is, hát még a világban! Mennyi rom, ártatlanság, hűség, becsület, tisztaság, hit, remény romjai;romok közt élünk. Iszonyú hatalom a,,mysterium iniquitatis!'' Krisztus szegletkô, de malomkô, sôt sírkô is lehet.
Föltámadásunkra akar lenni; ez eleme; föltámaszt minden lelket:újjászül, elevenít, izzít, boldogít. Hány bűnös kel föl érintéseitôl!Szentségei az élet forrásai. Ahol ô van, akiben van, az él. Spiritus et vita!

j) ,,A te lelkedet is tôr járja át.'' Figyelmezteti a Szent Szűzet Jézus keresztjére; ez a tudat a Szent Szűz szívének már most is tôre, melyet magában hord; életáldozata. Tôre fôleg az a tudat, hogy romlására is lesz szent Fia a lelkeknek. Szenved az ellentmondástól hitetlenségükben, ellentmondástól bűneinkben. Csupa ellentmondás egy-egy élet Krisztus ellen. Az ellentmondás szellemének fejét összetörte a Szent Szűz; ne szegôdjem hát e szellemhez, mely ellentmond irgalomnak, tisztaságnak, szeretetnek, nagylelkűségnek, áhítatnak,bizalomnak; tôrt döfnék ezzel a Szent Szűz szívébe./Prohászka Ottokár püspök /+1927.Budapest/

 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Lelki írótól3/196/Saint Martin
  2011-09-11 19:22:41, vasárnap
 
  Békesség Isten szeretetéből,mely teremtményein átsugárzik.
1. Mintha rendszer és cél nélkül szórták volna az Úr csodáit a végtelen térbe.Mindenütt ragyognak, mint a tavasz számtalan virága, melyek tarkán díszítik rétjeinket.
Túl szabályos tervet ne keress bennük. Lények alapja, mind tôled
való.
Titokzatos viszonyuk Veled teszi ôket becsessé, mindegy, milyen rangon és helyen állanak.
Íme, megkísérlem felemelni tekintetemet dicsôséges trónodig.
Gondolataim ekkor életre kelnek, látván szeretetedet az emberek iránt,s bölcsességedet, mely műveiden uralkodik.
Szavad kezdetben újra szétosztódik akár a vízesés, mely a hegyek
ormáról a tarajos sziklákra zuhan.
Látom, ahogy párafelhôként felszökik újra; minden cseppje, melyet a levegôégbe küld, szemembe a ragyogó Nap fényét tükrözi vissza.
Szavad minden sugara ekként gyújtja meg a bölcs szemében eleven,szent fényedet; látja, hogy tetted hozza létre és kelti életre a világegyetemet.
Hálaadó énekem nagyszerű alakjai, gyakran kell majd szememet elfordítanom rólatok.
Az ember halandónak hitte magát, mert talált magában valami halandót.
Az ember még őt is úgy tekintette, ki minden lénynek az életet adja;mintha sem az élet sem a lét nem lenne az övé. (Ô, Jeruzsálem, mi mindent kell szemedre vetniök az Úr prófétáinak)
Kezedet rátetted arra, ami téged ékesíteni volt hivatva, szól az Úr,mely aranyamból és ezüstömbôl készült, mit egykor neked adtam: belôle emberképeket készítettél, melyekhez lealacsonyodtál.
Fájdalmas kiáltások vegyüljetek ujjongó énekembe; a tiszta gyönyör már nem az ember szomorú ittlétére teremtetett.
Nem nyilatkozott-e már meg a legelsô igazság cáfolhatatlan tanújelekkel a nemzeteknek?
Ha van még kétség bennetek, menjetek, és tisztuljatok meg e
forrásokban. Majd visszatértek; hogy hangotok az enyémmel egyesüljön.
És együtt hirdessük a vágyakozó ember gyönyörét, ki elnyeri az igazságért ejtett könnyek boldogságát.

2. Légy áldott ragyogó fény, az örök fény látható tündöklése, kitôl
gondolatom létét kapta.
Ha gondolatom nem belôled született szikra volna, nem tudnék
szemléletedben elmerülni.
Nem csodálhatnálak elragadtatottan nagyságodért, ha mértéked néhány elemét lelkembe nem vetetted volna.
Nevezetes emberek, ne mondjátok: a fáklya lángja is átterjed a többi fáklyára, mégse fogy, s hogy Isten így hozta. létre a lelkeket.
Ne gyalázzátok többet a-látható fényt azzal, hogy csak anyagi működésérôl beszéltek.
A fáklya a meglétet ábrázolja, és nem a keletkezés törvényét.
Vajon a fáklya mellett nem szükséges-e még egy szubsztancia, mely a látható fényt adja?
De a mi Istenünk maga a fény, saját méhébôl vonja ki a szellem fényes szubsztanciáját.
Minden teljes a minden alapjának kezébôl kilépve. ô azt akarta, hogy a látható fény érzékelése testem életéhez tartozzék.
Úgy akarta, hogy a Nap ébressze fel szememben a látható fény érzékelését.
De ó maga akarta felébreszteni lelkemben a láthatatlan fény érzékelését.
Minthogy ô is e fénybôl merítette a szent magot, mely az ember lelkét élteti.
Nem ágaznak-e szét az élô gyertyatartó karjai, s nem a szent olaj az ô éltetô nedve, mely bennem a fényt táplálja? Nem ez az olaj, mely mindig ég, és nem fogy el sosem?
Az élet egyesüljön életemmel, és újítsa meg az életet, melyet bennem létrehozott!
Mint örök forrásom, oly szakadatlanul növekedjem a halhatatlanságban és az isteni létben!
Isten a lényekbe hatolva éri el, hogy érzik életüket, de a halálban
vannak, mihelyst nincsenek már vele közösségben.
Ti, Földnek lakói, repessetek mind az örömtôl, mert hozzájárulhattok az egyetemes közösséghez. ( . . . )/SAINT MARTIN, Louis Claude (1743--1803) francia misztikus író./
(Isztrayné Bíró Anna fordítása)


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szerzetestől12/195/T. Chardin/
  2011-09-08 17:10:05, csütörtök
 
  Békesség a bennünk növekvő Krisztustól.
Uram, mivel életem minden idegszálával és minden esélyén át szüntelenül kerestelek és téged helyeztelek az egyetemes Anyag szívébe,valami egyetemes Átlátszóságtól és egyetemes Izzástól elvakítva hunyom majd le örömmel szemem...
Mintha a Világ két pólusát -- az érinthetôt és érinthetetlent,
a külsôt és a belsôt -- egymáshoz közelítettük és érintkezésbe hoztuk volna,e Világ elragadva bennünket mindent lángbaborított és minden erôt elszabadított...
Jézus! mint ,,egészen kicsiny'' Anyád karjában-- a Születés nagy Törvényének megfelelôen --léptél be gyermeki lelkembe.És íme most megismételve és meghosszabbítva bennem
az Egyházon keresztül való növekedésedet --íme palesztinai emberséged lassankint mindenfelé kitágult,mint valami megsokszorozódó szivárványfény,Jelenléted semmit sem rombolva le,hanem magasabb szellemi síkra emelve, áthatott mindent körülöttem...
Mindez azért történt, mivel az elôttem feltárult összpontosuló
Mindenségben Te Feltámadásod jogán a teljes Központ uralkodó helyét foglaltad el, amelyben minden egyesül!
(...)
A Szilárdság és az Egyesítés Ura,Te, akinek ismertetô jegye és lényege az,hogy folyton növekedhetsz alakváltozás és szakadás nélkül,miként a titokzatos Anyag, amelynek Szívét Te foglalod el és legmélyebb rugóinál ellenôrzöd minden mozgását --
gyermekkorom és végem Ura --Isten, aki önmagad számára befejezett vagy,de számunkra sohasem szűnsz meg születni --
Isten, aki -- mivel imádásunk számára úgy jelentél meg, mint,,kibontakoztató és kibontakozó'' --ezentúl már egyedül tudsz kielégíteni bennünket,-- oszlasd el végre mindazokat a felhôket, amelyek még elrejtenek --az ellenséges elôítéletek és a hamis hiedelmek homályát egyaránt.És Átlátszóságod és Tűzlángod révén egyszerre fakadjon fel egyetemes Jelenléted!Ô mindig nagyobb Krisztus! /TEILHARD DE CHARDIN (1881--1955) jezsuita paleontológus /

(Szabó Ferenc fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Költőtől5/194/Novalis/
  2011-09-04 20:10:25, vasárnap
 
  Békesség Jézus hűségének szemléléséből.
Mind hűtlenek lehetnek,
de híved leszek én:
a hála mégse veszhet
ki így a föld színén.
Kínban értem halódtál,
s értem haltál te meg,
ezért neked adom már
örökre szívemet.

Halálodért magamban
gyakorta könnyezek;
s népedben hány olyan van,
ki holtig elfeled!
Csak mert értünk hevültél,
vállaltál ily igát,
és lám, mégis letűntél,
s nem gondol senki rád.

Ragaszkodó szerelmed
mindenkit átölel,
s még ha mindenki elvet,
akkor is hű leszel;
s hűséggel gyôzni fogsz, ha
eljön majd, végnapunk,
és gyermekként zokogva
térdedhez simulunk.

Megízleltem szerelmed;
ó, többet el se hagyj!
Kötözzön szent kötelmed,
mindig velem maradj;
és véreim is egyszer
majd rád pillantanak,
s hódolva, szeretettel
szívedre omlanak. /NOVALIS (Freiherr Friedrich von Hardenberg; Oberwiederstedt, 1772 --Weissenfels, 1801) német költô.

(Rónay György fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Természetkutatótól2/193
  2011-09-01 17:07:06, csütörtök
 
  Békesség Isten szeretének Jézus általi megnyilvánulásaiból
A régi filozófusok nagyon kevéssé ismerték ezeket a fontos
igazságokat. Egyedül Jézus Krisztus fejezte ki ôket isteni tökéletességgel, oly világosan és egyszerűen, hogy a legfaragatlanabb szellemek is megértették. Evangéliuma megváltoztatta az emberi dolgok egész arculatát is. Jézus Krisztus megajándékozott minket a mennyek országának vagy a szellemek ama tökéletes államának ismeretével, amely méltó arra, hogy Isten országának nevezzék, és felfedte számunkra ennek csodálatos törvényeit; egyedül ô mutatta meg nekünk, hogy mennyire szeret minket Isten, és hogy milyen aprólékosan gondoskodott mindenrôl, ami ránk vonatkozik; hogy Isten, aki gondot visel a verebekre, nem fog megfeledkezni az értelmes teremtményekrôl, akik összehasonlíthatatlanul kedvesebbek neki; hogy Isten többet törôdik a legkisebb értelmes lélekkel, mint a világ egész gépezetével; hogy egyáltalán nem kell félnünk azoktól, akik megölhetik a testet, de a lelkeknek nem árthatnak, mivel egyedül Isten teheti a lelkeket boldogokká vagy boldogtalanokká; hogy az igazak lelkei Isten kezében biztonságban vannak a világ minden változásával szemben, mivel semmi sem gyakorolhat rájuk hatást, csak egyedül Isten; hogy egyetlen cselekedetünk sincs elfelejtve; hogy minden számba van véve, a felesleges szavakig és egy kanál vízig, amelyet jól használtunk fel;végül, hogy mindennek sikerülnie kell, ami a jóknak leginkább javára válik; hogy az igazak olyanok lesznek, mint a Nap, és hogy sem szellemünk, sem érzékeink nem éreztek soha olyasmit, ami akár csak megközelíthetné azt a boldogságot, amelyet Isten készít azoknak, akik ôt szeretik./LEIBNIZ, Gottfried Wilhelm (Lipcse, 1646 -- Hannover, 1716) német filozófus, természettudós, matematikus./
 
 
0 komment , kategória:  Kutatóktól  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2011.08 2011. Szeptember 2011.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 9 db bejegyzés
e év: 109 db bejegyzés
Összes: 841 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 14
  • e Hét: 1045
  • e Hónap: 2940
  • e Év: 44358
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.