Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Újjászületés
  2012-01-18 23:10:18, szerda
 
  Kis István Mihály - Újjászületés





Kedvesem. Látod, mily fehér a táj?
Még tombol a kőszívű, morcos tél.
A vén Apó állán öles szakáll;
meg-megrázza, lengeti fagyos szél,

pille hull belőle, pihe-puha
bársonyszőnyeg terül jó vastagon.
De nézd, a távolban váltóruha
vonja be ősi testét gazdagon!

Begubózik és magába roskad,
lassan álomra hajtja bús fejét.
Majd napok, hetek harangja kongat,
s új dala új életről mond mesét.

Nézd, újjá lett az a kemény öreg,
lágyan lengi a kék eget! Csodás
tündér int feléd, fején zöld föveg,
s vadvirágos éneket dudorász.

Forrás:Poet.hu

  
 
0 komment , kategória:  Versek, képek tavasztól-télig  
Néma pillanat
  2012-01-18 23:01:42, szerda
 
  Orbán Gyula - Néma pillanat





Némán oson a fagy.
Az, mit csókol
Deresen néz vissza reá.
Kócos ágak közt
Rejtezik a szél,
Vár, vár türelmesen,
Hozná már a tavaszt.

Kopottas ártatlansága
A télnek,
Még foltokban fehérlik.
Fák alusznak,
Álmodják a rügyet,
Mitugrász madarat.
Csend, csend,
És még egy néma pillanat
Így a pirkadat bíbora előtt.

Forrás:Poet.hu

  
 
0 komment , kategória:  Versek, képek tavasztól-télig  
Isten hozzád Agyagfalva!
  2012-01-18 22:56:37, szerda
 
  Dr. Nagy Mihály - Isten hozzád Agyagfalva!


Dombok tetejét hó lepi újra,
fehérek a Küküllő menti fák,
hó hullik a keskeny országútra,
befedi lassan kerekünk nyomát.
Gondolatom száz határon túl van,
- induljunk hát - noszogat a honvágy.

Mire jöttünk minden hó elolvadt,
olyan szürke, szomorú volt a táj,
ólomszínű éggel egybeolvadt,
a dombok közé vesző szemhatár.
Megérinti, ám szívem már foglalt
hazámban szárnyaló szabad madár.

Másnapra az ég metszően kék lett,
s szemet bántóan szikrázott a nap,
délről fújó borzongató szélben,
a megfagyott föld kőkemény maradt.
Otthon mindenki jól van, remélem!
Hét csupán, de máris hiányzanak!

Olyan jó volt kicsit kiszakadni
városból természetbe, szabadba,
téli pillanatot hátrahagyni,
érkezni februári tavaszba.
Mégsem tudok soká itt maradni,
táj, s az ember hiába marasztal.

Délidőben másztuk meg a dombot,
beszívni tájat, s a friss levegőt,
- onnan foltnak látni csak a tornyot,
a nyújtózó falut, s a temetőt -
pillanatra elfeledni gondot,
kicsit hazarévedni lebegőn.

A templom tornyába is felhágtunk:
madár szemmel odalent házakat
és aprócska embereket láttunk,
verőfényben imbolygó árnyakat,
kívántam, ahogy a tér kitágult -
hazarepülni - valós szárnyakat.

Este a kosaras bálba mentünk,
komédiát játszottak előtte,
szomszédokon harsogva nevettünk,
tapsoltunk mókás műkedvelőket.
Sajnálom, mikor nincsenek velünk,
s családomnak nincs része belőle.

Darab után táncoltak vidáman,
én oly egyedül éreztem magam,
rosszkedvem, át ne ragasszam másra,
el éjfél után indultam haza.
Buta ésszel azt is tudni vágytam,
otthon milyen lehet az éjszaka?

Mert itt, csendben, a szunnyadó falut
belepte frissen vastagon a hó,
barátokkal szemben hálátlanul,
igazán hazamenni volna jó.
Amikor gondolatom odajut
közeli reménye megnyugtató.

Még másnap is egyfolytában esett,
a színek a havas tájba fúltak,
fehérben oldották fel az eget,
s a dombok a sűrű ködbe bújtak.
Jó barátom voltunk itt eleget,
induljunk a hazafelé útnak!

Ébredő falun álmos csend matat,
szállongó selyemfüst köddel vegyül,
hideglelős szél hordja a havat,
a didergő tájtól búcsút veszünk.
Ha kora reggel indulunk haza,
barátom, estére otthon leszünk!

Forrás:Poet.hu		  
 
0 komment , kategória:  Versek, képek tavasztól-télig  
Téli kép
  2012-01-18 22:53:39, szerda
 
  Marosvölgyi Gergely - Téli kép





Dunai széllel jár most a napfény táncot:
Fényjátékuk csillog a kristályos vízen,
S néhol bús jégtáblák szelnek bele ráncot,
Miképp szerelem szokta vagdosni szívem.

Eme kopasz fákkal gyötört havas tájba
E téli kép visz csak halovány életet;
A napfény is küzd még, de végül belátja:
Még hagyni kell aludni a természetet.

Ahogy tekintetem a folyóra mered,
S én csak lesem annak minden ragyogását:
Szinte érzem vállamon enyhítő kezed,
Mint a tavasz reményteli csillogását...

A Napot fönn már csak egy lehelet tartja;
A Duna selyemszerű, nyugodt felszínét
Madarak árnya, néha uszály zaklatja,
Mint mikor tengernyi bársonyt tőr hasít szét...

A kétkedésnek homálya lepte arcom,
És tűnődtem: van-e még, ki szívből szeret?...
De aztán megláttalak a folyóparton
S bennem már tarkán virágzik a kikelet!

Forrás:Poet.hu

  
 
0 komment , kategória:  Versek, képek tavasztól-télig  
A rejtett igazi
  2012-01-18 22:34:22, szerda
 
  Dsida Jenő - A rejtett igazi


Sokszor, mikor a napba nézek,
már-már azt hiszem:
ő az igazi.
S elfelejtem, hogy minden látható,
tapintható és megcsókolható:
a rejtett igazinak
árnyéka csupán.

Valahol bennünk van az élet,
melynek árnyékát éljük,
valahol bennünk van a ház,
melynek árnyékát lakjuk,
valahol bennünk van a kenyér,
melynek édes árnyékát
megszegjük estelente.

Vagy valami irgalmatlan kék tó
mérföldes fenekén,
vagy felhőkbe gomolyítva úsznak
és távoznak tőlünk az égen -
messziről, messziről visszakiáltva:
Poéták, bolondok,
meg tudtok-e fogni?

Én nem tehetek róla,
megejtett ez a nyilvánvaló igézet.
Ha kedvesem hófehér vállára nézek,
ha mélységes, barna szemébe nézek,
remegve dobom felé a kérdést:
Milyen lehet a Gyönyörű,
kinek árnyéka vagy?
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Ó, maradj
  2012-01-18 22:31:22, szerda
 
  Mihai Eminescu - Ó, maradj


"Ó, maradj itt, úgy szeretlek,
Ó, maradj, maradj velem.
Minden vágyad, minden álmod
Egyedül én ismerem.

Úgy élsz itt, mint egy királyfi,
Kit homályom rejt s igéz,
S barna, értelmes szemével
Titkos, mély vizekbe néz.

Bár erős a hab zenéje,
S zúg a szél a füveken,
Véled farkasok futását
Titkon megneszeltetem.

Hallom, hogy szólsz gőgicsélve,
Míg varázsom elragad,
És a fénylő vízbe nyújtod
Mezítelen lábadat.

S míg tavak tükrét csodálod,
Játékát a hold tüzének,
Esztendőid kurta percek,
S drága percek: századévek."

Halkan így beszélt az erdő,
Rám terítve sátorát.
Füttyentettem és nevetve
Vágtam a mezőkön át.

Most, hogy hozzá visszatérnék,
Meg sem érteném talán.
Hol vagytok, ti gyermekévek,
S rengeteg, te szép tanyám?

(Fordította:Áprily Lajos)




  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Esti kürtszó
  2012-01-18 22:28:19, szerda
 
  Mihai Eminescu - Esti kürtszó


A hold világa alig tűnt föl,
ezüstösek a hegycsúcsok.
Az erdő halkan felsusog,
S egy estveli kürt sírva kürtöl.

Mindig halkabban, csendesebben,
Mindig távolabb, távolabb...
Halálvágyban szőtt álmokat
Ringatok el sok régi sebben.

Mért hallgat el olyan riadtan,
Mikor a lelkem érte küld?
Mondd, fogsz-e sírni, esti kürt,
Majd valamikor énmiattam?
  
 
0 komment , kategória:  Versek, képek reggeltől-estig  
Kései vallomás
  2012-01-18 22:20:55, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Áldások, imák, Istenes versek  
Angyali üzenet
  2012-01-18 21:24:16, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Angyali üzenet Pusztai Orsitól  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2011.12 2012. Január 2012.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 159 db bejegyzés
e év: 1342 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 290
  • e Hét: 1065
  • e Hónap: 6103
  • e Év: 135810
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.