|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
|
|
2012-01-04 22:09:42, szerda
|
| |
| |
2012
jan.
4.
08:00
2012: válság és valóság
Még augusztusban írtuk meg két részes cikkünkben, hogy milyen jövőképpel kell szembenéznie az országnak, amennyiben nem történik 180 fokos fordulat a gazdaságpolitikában. Sajnos bekövetkezett a legrosszabb várható forgatókönyv: lassuló gazdasági teljesítmény, egyre romló kilátások, növekvő szegénység. Két hitelminősítőnél bóvli kategóriába kerültünk, ráadásul az államcsőd veszélye már nem csak fikció.
Ha két szóval szeretnénk jellemezni, mire is kell számítani 2012-ben, akkor a válság és valóság kifejezések megfelelőek lehetnek. Válság, mert úgy látszik, történjék bármi is, a kormány inkább falnak megy a zsákutcában, mintsem megforduljon. Ennek vesztese pedig nem a Fidesz lesz, hanem Magyarország és a magyar lakosság. Fájdalmas valóság, mert a külön utas gazdasági ,,szabadságharc" önámítás az első pillanattól kezdve. A reménytelenség és növekvő szegénység odáig vezetett, hogy a karácsonyi ételosztáson már olyan társadalmi csoportok is megjelentek, akiket korábban nem lehetett ilyen nagy számban látni: családok gyerekekkel, több százméteres tömött sorban. Kétségbeesésükben nem tudtak már máshova fordulni.
És mit csinál eközben a kormánypárt? Sarkalatos törvényben rögzíti az egykulcsos adót, amely nagyban hozzájárul a társadalmi csoportok közötti különbség egyre növekvő mértékéhez. A Fidesz politikájának lényege - de legalábbis eredménye -, hogy a gazdagabbak még gazdagabbak legyenek, a szegényebbek pedig még szegényebbek. Pár százezer ember növekvő jóléte milliók megélhetését veszélyezteti. Ez a magyar valóság ma. 2012-ben ezek a milliók már a pénztárcájukon fogják érezni a változásokat, és tapasztalják a nem ortodox gazdaságpolitika eredményét.
A Fidesz egyre mélyülő válságba taszította az országot
Nem a világgazdasági turbulenciáknak és az európai adósságválságnak köszönhetjük, hogy ott tartunk, ahol tartunk. Jelen körülmények között ezek csak másodlagos tényezők. Az elsődleges ok, hogy a Fidesz tudatosan szembement a közgazdaságtan természeti törvényeivel, valamint olyan intézkedéseket hozott, amelyek a legvakmerőbb befektetőket is elrémítik az országtól. Szembeszállt a bankokkal, akikről bár lehet azt gondolni, hogy minden pénzt kifacsarnak az emberekből, és kegyetlen, személytelen intézmények, azonban létezésük nélkül még mindig valahol a ,,középkorban" lennénk. Hiszen tőke hiányában ki finanszírozná a növekedéshez és fejlődéshez oly szükséges újításokat? A népszerű ,,fizessenek a bankok" (bankadó, végtörlesztés) szólam pedig a hitelezési csatorna teljes beszűküléséhez vezetett.
Ezek után nem meglepő, hogy jövőre a recesszió ismét valósággá válik. A gazdasági visszaesés pedig növekvő munkanélküliséghez fog vezetni, s a szegények száma még tovább növekszik. Nem lepődnénk meg, ha jövőre még több rászoruló családot látnánk az ételosztáson.
A válság tetőpontja az IMF-megállapodás kudarcba fordulása lehet. Védőháló hiányában, nem csak a recesszió, hanem az államcsőd veszélye is valósággá válna. Kérdés, meddig hajlandó elmenni Orbán Viktor. Eljön-e az a pont, amikor azt mondja, ,,rendben van, ideje meghátrálni", vagy kockáztatja a csőd veszélyét. Úgy gondoljuk, végül valamilyen kommunikációs trükk segítségével kihátrál a jelenlegi cinikus hozzáállásból, és beadja a derekát. Az is nyilvánvaló, hogy a Valutaalap szigorú feltételeket fog szabni - köszönhetően a mostani törvényhozási balhéknak és bóvli törvényeknek -, talán még az elképzeltnél is szigorúbbakat.
Megállapodás ide vagy oda, a nemmegszorításokat a többség érezni fogja. A legalacsonyabb jövedelmű csoportok januártól tapasztalni fogják a növekvő adóterhek és csökkenő reálbérek hatásait. A stabilitási törvénynek köszönhetően, a maradék 100 ezer magán-nyugdíjpénztári tagtól is ellopják megtakarításukat. Rengeteg volt rendőrtől és tűzoltótól vonják el jogos szolgálati nyugdíját. Az adózási rendszer össze-visszaalakítgatását, majd a minimálbérek reálértékének csökkenését a vállalkozói szektorból kikényszerített bérnöveléssel akarják kompenzálni, ezáltal veszélyeztetve a kkv-k fennmaradását. És még hosszasan sorolhatnánk, hány társadalmi csoportot fog jövőre valamilyen kár érni... Ezek után nem lepődnénk meg, ha még az eddigieknél is többen vonulnának utcára, köszönhetően a növekvő elégedetlenségnek.
Összefoglalva, mire számítunk 2012-ben:
a Fitch Ratingsnél is bóvli kategóriába kerülünk, de ez nem spekuláns támadások és pénzügyi körök összefogásának eredménye, hanem a matolcsyzmus ára;
további megszorítások várhatóak, hogy a költségvetési hiány tartható legyen;
gazdasági visszaesés, az ideinél is több vállalkozás kerülhet felszámolás alá;
növekvő kamatterhek;
a külföldi befektetők messziről elkerülik az országot, elmaradnak a nagyobb beruházások;
ilyen körülmények között, aki csak tud, hosszú távú fogyasztáselsimításra fog törekedni;
a megtakarításokat egyre többen menekítik külföldre, félve, hogy a kormány végső esetben befagyasztja a bankszámlákat, ami tovább rontja a bankok hitelező képességét.
2012-ben a magyar válság mindenki számára valósággá válik. A rendszerváltás óta sok nehéz éven vagyunk túl, de egy valami biztos: az elmúlt 21 esztendő legnehezebb éve következik.
http://egyenlito.blog.hu/2012/01/04/2012_valsag_es_valosag |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-01-04 22:03:02, szerda
|
| |
| |
"Három kutya üldögél az állatorvos várójában és beszélgetnek:
- Te miért vagy itt pitbull?
- Én sajnos megharaptam a gazdámat!
- Akkor téged biztosan el fognak altatni...
- És te rottweiler miért vagy itt?
- Én széttéptem a szomszéd bácsit!
- Hát akkor téged is elaltatnak...
- És te dobermann miért vagy itt?
- Amikor a gazdasszonyom lehajolt, hátulról magamévá tettem és közben jól összekarmoltam a hátát.
- Na akkor téged is elaltatnak!
- Dehogy, engem csak azért hozott, hogy levágják a körmöm!" |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Humor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-01-04 22:02:15, szerda
|
| |
| |
Wulff vs. Bild: Bulvárlap buktatja meg az államfőt?
Hírszerző
2012.01.04., 16:30 Frissítve: ma, 17:21 1356 2
Súlyos etikai vétségét médiabotránnyal is súlyosbította a német államfő. Christian Wulff két Springer-lapot is befenyegetett, ne közöljék kétséges házkölcsön-sztoriját. Hiába. Németországban a média meg is buktathatja a "letelefonáló" politikust.
Christian Wulff valószínűleg azt hitte, megússza eddigi két bocsánatkérésével. Ehelyett most már nem csupán különösen kedvező házvásárlási kölcsöne a vezető téma a német médiában, hanem a médiához való viszonya is. Igaz, ehhez az kellett, hogy a német szövetségi elnök elkövessen több egetverő ostobaságot.
Történt, hogy 2008-ban, akkor még Alsó-Szászország miniszterelnökeként, Wulff félmillió eurós hitelt kapott egy Egon Geerkens nevű baráti vállalkozótól, illetve pro forma annak feleségétől, hogy házat tudjon venni magának és családjának az észak-németországi Hannover közelében. Ám a politikus minderről mélyen hallgatott, holott kormánytagként nem kaphatott volna ilyen típusú, kedvező támogatást egy dúsgazdag vállalkozótól (ráadásul előtte a bankhitelt is különösen előnyös, VIP-kondíciókkal vette fel).
A sajtó szabadságát "kiemelt értéknek" tartó Wulff először megpróbálta elhallgatni, majd elbagatellizálni az ügyet, s 2010-ben a tartományi ellenzék nyomatékos kérdésére még azt is tagadta, hogy üzleti kapcsolatban állt Geerkens-szel. Ám a botrány karácsony előtt új dimenzióval bővült, amikor az ügyről beszámolt Németország legnagyobb bulvárlapja, a Springer-konszernhez tartozó Bild Zeitung, Wulff pedig embereivel kétségbeesett kapkodásba kezdett. Ekkor történt az, ami a német társadalomban valóban kiverte a biztosítékot.
A szövetségi elnök ugyanis nem volt rest, és kuvaiti látogatása idején, december 12-én személyesen próbálta meg felhívni a Bild - vele amúgy jó kapcsolatot ápoló - főszerkesztőjét azzal, hogy akadályozza meg a sztori publikálását. Kai Diekmannt azonban nem érte el, ezért a mobil hangpostáján hagyott üzenetében fenyegette meg a lapot, hogy "háborút indít", büntetőeljárást helyez kilátásba, ha a történet megjelenik. Diekmann-t később mégis elérte, elnézését kért, a főszerkesztő pedig közölte, spongyát rá. Majd másnap megjelentette a cikket.
A történetnek magyar viszonyok között különösen érdekes része az, hogy a Bild annak ellenére is a közlés mellett döntött (a lap közleménye szerint alapos belső szerkesztőségi vita nyomán), hogy a lap kvázi szimbiózisban élt az államfővel. A Bild PR-cikkekre emlékeztető írásaiban folyamatosan rokonszenves, szerény politikusként tüntette fel Wulff-ot, s közölt olyan "így lakik az államfő" típusú kínos lakásriportot is, amilyet itthon a Story magazin alkot időnként Orbán Viktorról.
Így ad értelmet az, ha Wulff azt ígéri, "végleg szakít" a Springer kiadóval. Az ún. "kisemberek" vágyainak és félelmeinek hangot adó konzervatív bulvárlap nyilván mérlegelte, hogy a kínossá vált államfővel ápolt szoros és megbonthatatlan viszony a továbbiakban semmiképp sem lett volna hiteles és kifizetődő.
Nem számolt az államfő az újságírói szolidaritással sem: a Bild-et fenyegető telefonok mégcsak nem is közvetlenül a Bild környezetéből szivárogtak ki, sokkal inkább a szakmai kollegalitásnak köszönhetjük nyilvánosságra hozatalukat. A történetet a Frankfurter Allgemeine Zeitung vasárnapi kiadása közölte. "Ebben az országban egyetlen nagy hatalmú újságírót sem szabad megfenyegetni" - állapította az egyik médiakritikai blog joggal, hozzátéve, hogy bár a médiának ellenőriznie kell a politikusokat, "de ki ellenőrzi a médiát?".
Hazai szemmel nézve ismerősnek tűnhet az a politikusi magatartás is, amely nem elégedett meg a főszerkesztőnek szóló fenyegető "letelefonálással." Wulff ugyanis telefonált a Springer Rt. főnökének, Matthias Döpfnernek is, továbbá felhívta Friede Springert, a néhai sajtócézár özvegyét (a Springer Rt. felügyelőbizottságának az elnökét), hogy akadályozza meg a cikk publikálását. Az asszony azonban (sajtómunkások, figyelem!) közölte: nem szokása beleszólni a konszern sajtótermékeinek szerkesztéspolitikájába.
A Spiegel beszámolója szerint ez nem is volt egyedi ügy: Wulff tavaly nyáron a Welt am Sonntag főszerkesztőjét és a kiadót is nyomás alá helyezte, hogy álljanak el egy, a családjával kapcsolatos cikk megjelentetésétől. Az államfő magához is rendelte a lap szerkesztőjét, akit "kellemetlen konzekvenciákkal" fenyegetett meg. A vasárnapi hetilap természetesen szintén a sztori közlése mellett döntött.
"Abban semmi újdpnság nincs, hogy politikusok időnként megpróbálnak beleszólni a média életébe. Az újdonság ebben az esetben az, hogy ezt még egy szövetségi elnök is megpróbálta" - vonta le az ügy egyik tanulságát a Spiegel Online.
Az affér által kínosan érintett Angela Merkel kancellár szerdán ismét kiállt volt jelöltje, Wulff mellett (bár további magyarázatot vár tőle), akit egyelőre a német polgárok többsége sem akar meneszteni. Ám az MTI szerint "a Bild-affér kipattanása óta jeges csend honol az uniópártok háza táján", sok elemző úgy látja, a levegő lassan megfagy a nagy nyomás alatt álló államfő körül. Márpedig nyomás alatt, fagyban nehéz hosszú távon politizálni.
(Forrás: Hírszerző, MTI, Bild, Spiegel Online)
http://hirszerzo.hu/elemzes/2012/1/4/Wulff_vs_Bild_Bulvarlap_buktatja_meg_az_all_ CFHQYI |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-01-04 21:54:45, szerda
|
| |
| |
567 forintba kerül a benzin, 535-be a gázolaj - példátlan árrobbanás Olaszországban mti
2012.01.03., 13:12 2012.01.03
Rekordmagasságba szökött az üzemanyagok ára Olaszországban az év első napjaiban. Egy liter szuperbenzin most 1,8 euróba (mai, 315 forintos árfolyammal számolva 567 forintba), egy liter dízel 1,7 euróba (535 forintba) kerül. Az árak azután emelkedtek számottevően, hogy szeptemberben egy százalékponttal 21 százalékra nőtt az áfakulcs, illetve december elején hatályba lépett a Monti-csomag előírta üzemanyagadó.
Olaszországban a benzin átlagosan 8,6 százalékkal drágább mint Ausztriában és 26 százalékkal haladja meg a szlovéniai, 7,8 százalékkal a svájci árakat. A fogyasztóvédelmi szervezetek tiltakoznak az áremelések ellen, amelyek felhajtják az inflációt.
http://automenedzser.hu/auto_hirek/2012/1/3/Olaszorszagban_is_az_egekbe_szokott_a z_uzem_3CYVG8#utm_source=hirkereso&utm_medium=listing&utm_campaign=hirker eso_2012_1_3
És akkor most örülnünk kéne, hogy nálunk "csak" kb. 420? Csak egy kis viszonyítás, Olaszoknál a min. bér 748 Euro hazánkban 281.
...és nem 27%-os az áfa,csak 19%......
És az olasz minimálbér szinte csak a déli országrészt érinti!!!Északon szinte nincs munkanélküliség!!!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-01-04 20:41:19, szerda
|
| |
| |
,,Valódi megszorítások kellenek Magyarországnak!"
2012-01-03 17:46
Párizs - E szavak Erik Berglöf, az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank vezető közgazdászának száját hagyták el, amikor a Le Figaro című lapnak adott interjút.
Erik Berglöf
Hozzátette, Európa akár hagyhatja is csődbe menni Magyarországot, bár szerinte ez nem fog bekövetkezni. Mint Berglöf elmondta, a magyar államcsőd az EU-ra nézve a nagy európai bankok jelentős magyarországi kitettségei miatt lenne kockázatos, de a veszély korántsem akkora, mint Görögország esetében. Mindazonáltal a közgazdász szerint a kormány kénytelen lesz elfogadni a Nemzetközi Valutaalap és az EU hitelezési feltételeit, illetve valódi megszorításokat kell bevezetnie, mert nincs más választása. - Az ország egyre kevésbé tudja átütemezni az adósságait a piacokon. A kelet-európai országok közül Magyarország függ a leginkább az eurózónától - hangsúlyozta Berglöf.
http://civishir.hu/kozelet/8222valodi-megszoritasok-kellenek-magyarorszagnak8221/ 0103174627 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-01-04 20:29:24, szerda
|
| |
| |
Miért kellünk az EU-nak?
Posted on 2012. január 3. kedd
Magyarországra három indok miatt van szüksége az EU mögött álló pénzügyi csoportoknak. Olcsó munkaerő, felvásárlópiac, jó adós. Ahhoz, hogy ezt láthassuk, néhány dolgot meg kell figyelnünk.
A II. világháború után létrehozott ,,szocialista tömbben" Magyarországnak szürke eminenciás szerep jutott. Furcsa ezt kimondani, de volt ésszerűség a KGST-ben, ugyanis minden országra azt a szerepet rótták, amely a legjobban illeszkedett a profiljához. Ha leszámítunk néhány vakvágányt (pl. vas-és acél országa, rizs-és gyapottermesztés, stb.), akkor megállapíthatjuk, hogy Magyarország kiemelkedő mezőgazdaságot, arra épülő világhírű feldolgozóipart és pl. szintén világhírű gépgyártást (Ikarusz, Rába) tudhatott magáénak. Tiltották többek között az autó- és motorgyártást, de ne feledjük, hogy ehhez nem is rendelkeztünk megfelelő nyersanyaggal. A kereskedelem jellemzően barter-típusú volt, leegyszerűsítve a konzervünkért és almánkért az oroszok Zsigulit küldtek. A kulcs a csere, azaz valódi értékért, valódi érték cserélt gazdát. Nem volt tőzsde, az árfolyamokat mesterségesen tartották magasan. Nem volt árubőség, de nem is haltak éhen az emberek.
A hetvenes években aztán megtört valami. Öltönyös, művelt nyugati emberek jelentek meg a pártszékházban és azt mondták, hogy nekünk nem is annyira jó, vegyünk fel hitelt, hogy jobb legyen. 1970-1989 között 10Mrd dollárt vett fel az ország nyugati ,,befektetőktől" alacsony kamatozású hitel címén. Nos, ebből a 10Mrd dollárból valójában csak 1 Mrd dollár érkezett meg hozzánk. Ez az 1Mrd dollár akkori árfolyamon 74 Mrd forint volt. Ennyi volt az államadósság. Természetesen az életszínvonal nem javult, viszont már kétféle rossz minőségű virsliből választhattunk az addigi egy jó helyett, sumákban videokazettákat lehetett behozni az országban és kialakult a vetkőzős tollak kultusza.
A rendszerváltásig a valójában megkapott 1 Mrd dollár után 12 Mrd dollárt törlesztettünk vissza. Németh Miklós azonban az országgyűlés elé tette azt a bizonyos papírt, amely addigra már 22 Mrd dolláros tartozást tartalmazott, és amely visszafizetésére Antall József kötelezettséget vállalt. Mivel az ország anyagi helyzete nem tette lehetővé a törlesztést, ezért 2000-ig az állami vagyon 92%-a privatizálásra került. Ma az államadósság több, mint 21.000Mrd forint. Aki vak, az nem látja, hogy ilyen módon került adósságcsapdába hazánk, és minimum szintén vak, aki azt hiszi, hogy ebből ki lehet törni törlesztés útján. Nem lehet!
Mindaddig, amíg egy ország rendelkezik saját valutával, addig van lehetősége különböző pénzügyi manőverekkel mozgásteret teremteni magának, amely akár az államadósság nagymértékű csökkentésére is alkalmas. Magyarország azonban 2000-ben törvényi úton mondott le a saját fiskális politikájáról, amikor alárendelte a Magyar Nemzeti Bankot az Európai Központi Bank alá. Innentől a jegybank monetáris politikája már nem a lakosságot szolgálja, hanem a piaci szereplők kívánságait teljesíti. Ne feledjük, az államadósság 2002-2010 között 50%-ról 82%-ra emelkedett. Mondhatjuk persze, hogy mihez képest. Hát a GDP-hez képest. Nos, a GDP folyamatosan változik, ezért minden hozzárendelt szám is változik. Ez egy rendkívül durva átverés, hiszen az ésszerűség azt diktálná, hogy tudjuk meg kerek-perec, mekkora összegű az államadósságunk, mennyi abból a tőke, mennyi a kamat, mennyi a költség. Ugye kedves Olvasó, Önnek is így számol a bankja? Mi lenne, ha azt mondaná a bank, hogy az aktuális fizetéshez képest 20%, az ópium árához képest 31%, míg a Tisza vízállásához képest 13% a tartozásunk. Tudnánk, hogy mennyivel tartozunk? Nem, fogalmunk sem lenne! Nos, ez a lényege a GDP-hez mért államadósságnak, azaz soha ne tudjuk, hogy mennyi is az annyi.
Eddig csak a pénzről beszéltünk, ám nyújtsa fel a kezét az a kedves olvasó, aki már evett forintot, dollárt, vagy eurót. Kérem az is jelentkezzen, aki már evett short-ügyletet, tőzsdei árfolyamot, esetleg piaci szereplőt. Amit megeszünk, azt a mezőgazdaság termeli ki. Azt csak korrepetálás jelleggel emelnénk ki, hogy a valódi tej nem a Metróból jön, hanem a tehénből.
A magyar mezőgazdaság útja valódi iskolapéldája egy ország megroppantásának. Most - hála Istennek - ismét reneszánszát éljük a magyar termékek keresésének, azonban ezzel sajnos már jócskán késésben vagyunk. A hazai mezőgazdaság a rendszerváltás előtt elég jól működött, mind háztáji, mind nagyüzemi szinten. Ma viszont folyamatosan forráshiánnyal küszködik, csökken a termelés és évek óta importra szorulunk még alapvető élelmiszerek esetében is. A mainstream közgazdászok váltig állítják, hogy egyrészt nem lehet kitörési pont a mezőgazdaság, másrészt nem fenntartható és oly kevéssé hatékony, hogy nem lehet versenyképes a külföldi árukkal.
Az első felvetést könnyű cáfolni, hiszen termőföldjeink mennyisége és minősége 50 millió ember megélhetését tudja, magas színvonalon ellátni, ez tehát nettó hazugság a részükről. Természetesen nagyon fontos kitörési pont ez. A versenyképességi és fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kijelentés már egy sokkal burkoltabb hazugság, amit érdemes körüljárni.
1990 előtt a magyar mezőgazdaság - leszámítva a nálunk nem termő egzotikus termékeket - 100%-ban ellátta a hazai piacot és hatalma exportot bonyolított le. Ekkor az ország lakossága bőven 10 millió felett volt. Ma a lakosság 10 millió alatt van és lassan több mezőgazdasági terméket importálunk, mint amit előállítunk. Ebből az következik, hogy szó sincs arról, hogy a fenntartható fejlődésben alulmaradtunk volna, hiszen ha ugyanannyit termelnénk, akkor bőven megélnénk belőle. Ergo, mi ebben a nem fenntartható? Ha megélnénk, akkor miért nem tesszük, adódik a kérdés. Ehhez egy példát kell felhoznunk a Luganói tanulmány című könyvből, amely ugyan fikció, kár, hogy jellemzően szinte minden szava igaz.
Közép-Afrikában sok-sok ember él és jó a termés is, amit adott évben a földön megtermeltek. Közvetlenül a betakarítás előtt nyugatról nagy mennyiségű segélyszállítmány érkezik. A termelő emberek látják, hogy ingyen érkezik az étel, nem kell dolgozni érte, ezért a termés csak egy részét takarítják be. A segély elfogy, viszont még termelnek, csak kevesebbet. A következő betakarítás előtt menetrendszerűen érkezik ismét a segély. Még kevesebbet takarítanak be. Így megy ez néhány évig. Egyszer csak az emberek megunják a termelést, hiszen a segélyért nem kell dolgozni és felhagynak a földműveléssel. Rá egy évre már nem jön segély. Rengetegen éhen halnak. A földek egy része tönkrement, már nem tudják újra művelni, míg a másik részt viszonylag kevés pénzért elkótyavetyélték. Azokat visszavásárolni a nyugati ,,befektetőktől" már nem lehet. Mit tehetnek hát a földművesek? Mindenüket hátrahagyva beköltöznek egy városi gettóba, ahol fillérekért dolgoznak a nyugati befektetők - korrupció által - helyi adómentességet élvező gyárában.
Nálunk - kevésbé primitív módon - ugyanez történt. Egy-egy évben beöntötték az import tejet, sertéshúst és más termékeket az országba. A hazai termelő két-három évig bírta, aztán kijelentette, hogy a folyamatos veszteségei miatt nem bírja tovább. Rá két évre már sokkal drágább volt a sertéshús és a tej, azonban ennyi is elég volt az egyes ágazatok tönkretételéhez. A versenyképességünk tehát tudatosan lett szétverve. Ma az Unió dönti el, hogy miből mennyit termelhetünk. Nem azt, hogy mennyi banánt importálhatunk, abból bármennyi jöhet, ha van rá pénz, de azt pontosan megmondja, hogy mennyi cukrot gyárthatunk. Hová ültethetünk barack- és szilvafát. Mennyi szőlőt kell kivágnunk és pláne, hogy hogyan nem szabad tömni a libát.
A mezőgazdaságra épülő feldolgozóiparunk nem romokban van, hanem gyakorlatilag megszűnt. Ki emlékszik még azokra a Szudánban készült képekre, ahol az ottani lakosok az Aranyfácános konzervdobozokat mutogatják? Ki emlékszik még a Hajdú-Bétre, a cukorgyárainkra, a hazai kézben lévő csokoládégyárakra és a többire? Ha nincs mezőgazdaság, nincs mit feldolgozni.
Egy ország legfontosabb bevételi forrása az export. Gyakran halljuk, hogy a külkereskedelmi mérlegünk pozitív, azaz jövedelmezőbb az export, mint amennyit importra költünk. Ez szintén hazugság, még pedig az alábbiak miatt. Az export közel 90%-át külföldi, multinacionális vállalatok bonyolítják, amelyek amellett, hogy adókedvezményt élveznek, a profitjukat kiutalják az országból. Tehát az országnak sok haszna nincs belőle. Az import viszont főként a lakosság ellátása céljából érkezik, mobiltelefonok, számítógépek, vagy szlovák tej formájában, amiért mi kőkeményen fizetünk. Azaz, amit itthon megtermel a magyar munkaerő, abból nincsen haszon, viszont ami bejön, azért busásan fizetünk. Nos, ez is ki van találva.
A rendszerváltás óta két kifejezés nagyon mélyen beégette magát a köztudatba. Az egyik, hogy az állam rossz gazda, a másik pedig, hogy a piac szabályozza önmagát. Az első kijelentés kapcsán képzeljük el, hogy a sarki gumishoz betérünk egy defekt miatt. Ő kijelenti, hogy megcsinálja ugyan, de egyrészt rosszul, másrészt a szomszéd gumis sokkal jobb. Nos, betérünk ide még egyszer? Naná, hogy nem! Ebből egyetlen dolog következik: amelyik politikus ezt mondja, azt abban a pillanatban páros lábbal kell kirúgni a parlamentből, de úgy hogy pukkanjon! Az az ember alkalmatlan a feladata ellátására, tehát semmi helye nincs ott. Az állam igenis jó gazda lehet, ha megfelelően vezetik. Az állam feladata, hogy szabályozzon, koordináljon és segítse a benne élőket. Nincs az a piaci szereplő, aki ezt elvégzi helyette.
A másik kijelentés az, hogy a piac szabályozza önmagát. Viccesen mondhatnánk, hogy ez részben igaz. Ha például egy falusi piacon valaki poshadt almát árul, akkor tőle nem vesznek, nem keres pénzt, ezért rosszul él. Aki szép almát árul, attól sokat vesznek, tehát jól él. Aki olcsóbban adja ugyanazt, attól többen vesznek, így jobban jár, mint akitől csak kevesen. Sima ügy, nem bonyolult. Azonban -itt , és ez a legfontosabb dolog - egyenlő felek küzdenek a vásárlók jogaiért. Magyarországon pedig nem!
A hazai vállalkozó nem kap adómentességet, elégséges állami támogatást, exporttámogatást, szemben a külföldi multival, amely néhány évig adómentességet kap - majd rögtön odébb is áll - és a saját állama támogatja, nonszensz módon például abból a befizetésből, amit mi juttatunk az EU-nak és ő azt továbbadja az aktuális tagországnak. Érdekes módon, mi ezekből a ,,bulikból" mindig rosszul jövünk ki. Azt ugye pl. nem gondolja bárki is komolyan, hogy a hazai autópályákat nekünk építik, némi uniós támogatással. Szó sincs róla, az a kereskedelmi logisztikát szolgálja. Amit itt megtermelnek, így tudják a leggyorsabban kivinni és eladni másutt. Nekünk bőven elég lenne egy autóút, sőt helyenként egy kis kátyúzás is.
Sok mindent lehetne még kiemelni, azonban talán ennyi is elég, hogy lássuk, Magyarországra három indok miatt van szüksége az EU mögött álló pénzügyi csoportoknak. Kell az olcsó munkaerő az összeszerelő üzemekbe és hasonló egységekbe. Kell a felvásárlópiac, hogy a nyugati túltermelés által előállított, gyakran igen silány minőségű árut rásózhassák valakire.
Harmadsorban pedig kell egy jó adós, amely a hitelcsapdából nem tud kitörni, de a törlesztéseket újabb és újabb hitelek felvételével, akár saját polgárai kárára is ki tudja termelni. Szóval ezért kellünk mi. Kérdés, hogy nekünk miért kell ez?
Forrás: www.lokalitas.blogspot.com
2011.12.29. Elkészült a cukorgyárak privatizációját vizsgáló bizottság jelentése
2011.12.15. Magyarország háborúba megy?
2011.12.10. Itt az idő feladni a szuverenitást
2011.12.07. Adózz magyar, hogy más jól éljen belőle
2011.11.28. Az élet él és élni akar
2011.11.17. Magyarország jövője a konyhában dől el
2011.11.04. Cukorgyárak privatizációja: az agártárcák volt vezetői a felelősek?
2011.10.22. Államadósság? Figyelő szemetek Izlandra vessétek...
2011.09.30. Kapzsiság okozhatta a magyar cukorgyárak vesztét
2011.09.21. Háború a nemzet ellen - Az elrabolt nemzeti vagyon
2011.06.25. Hamarosan piacra kerülhet az olcsó cukor
2011.04.05. Egekbe szökött a cukor ára
http://komlomedia.wordpress.com/2012/01/03/miert-kellunk-az-eu-nak/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-01-04 20:28:45, szerda
|
| |
| |
Észak-koreai TV - Magyarországi hírek 01
https://www.youtube.com/watch?v=03DfxKeKczE&feature=player_embedded
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-01-04 20:22:35, szerda
|
| |
| |
2012.01.03. 05:15
Fuss, Viktor, fuss!
"Életem legkínosabb másnapja: fölébredek és nem találom a köztársaságomat."
Ez a transzparens felirat fejezte ki legfrappánsabban azt, amit tegnap az Andrássyn fagyoskodva éreztünk. Mennyien voltunk? Fogalmam sincs, és őszintén szólva a pontos szám nem is különösebben érdekel. Ahhoz mindenképpen elegen, hogy az Operától az Oktogonig betöltsük a helyet, hangunkkal vigyorhervasztó ideges tikkelést okozzunk, Belopakodási és Kikúszási Terv írására késztessük Kedves Vezetőnket és a Kompániát, és hogy a tiltakozó tömegünk képe bejárja a világsajtót.
Az ellenzéki összefogásból számomra annyi látszott, hogy Gurmai Zita és Karácsony Gergely ellentétes irányba furakodtak a tömegben, és a konszenzusnak köszönhetően politikust nem hallottunk beszélni. Lássuk be, sokkal jobban is jártunk azzal mindannyian, hogy nem Schiffer András hanem Majtényi László szólt a tömeghez. Bevallom Majtényitól én nem vártam, hogy az utóbbi idők legütősebb beszédével áll elénk, és bizony a Szózatot is másképp szavaltam volna, ha neki vagyok, de a tömegnek - és nekem is - bejött, együtt mondtuk vele:
"Légy híve rendületlenűl
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar."
Érdekes párhuzam, hogy odabent SkiccPali is a földdel példálózott: ,,A magyaroknak erős hitük, jó földjük van, és kedvük a munkához." Nyilván nem kellett volna azon töprengeni, hogy az alaptörvényük ünnepe alkalmából milyen kromoszómával ellátott magokat vethettek ők ebbe a földbe az egész délutános dzsemborin. De mit tehetnék, ha a 13 milliós önfényezésről csak ez jutott eszembe?
Nekem bejött, ahogy az LMP kezelte a tüntetést. Politikailag inaktívan, az aktivisták performanszának jóvoltából mégis humorosan oldották meg a dolgot.Ez a geg önmagában többet ért és ütősebb volt, mint a tavaszi tüntetésük. A huszonharmadikai akció után ez a második jó dobás, úgy tűnik a Bajcsy utcai székházban kezdik megtalálni a hangjukat, és már van bátorságuk időnként felemelgetni a pofonosztó láda tetejét munícióért.
Közben odabent a melegben úgy nézett ki, a Dicsőséges Hétfőből inkább alakul egy szomorú vasárnap. Jelszó: "könny csak az italom, kenyerem a bánat." Legalábbis nehéz nem észrevenni, hogy a büszke bevonulás helyett óvatos belopakodás után marhára igyekeztek a lehető leggyorsabban túlesni az egészen. SkiccPali nem szórakoztatta a nagyérdeműt cirkalmas szóvirágokkal órákon keresztül, hanem rövid tőmondatokban összefoglalta amit muszáj volt, és jöhetett az eredetitől rövidebbre vágott műsor. Remélem a jelenlévőknek a meghívó mellé zabszemtesztre is futotta a 13 millióból, nem lehetett könnyű emelkedett hangulatban lenni, a farpofákat kontrollálni és a kiürítési tervet is memorizálni egyszerre.
Talán Orbán távozásának módja lett a dolog legkínosabb és legméltatlanabb része.Az alkotmányozó büszke forradalmárt nem a végletekig hálás népe várta a ház előtt, nem borult senki térdre nagysága előtt, nem nyálazták össze az alaptörvényt író Felséges Praclit könyékig csókocskákkal, nem állhatott ki az Opera erkélyére éljeneztetni magát. Helyette egyszerűen elszaladt ez a mindenre felhatalmazott bátor, legitim ember. Faképnél hagyta a rá váró és kijövetelét követelő népét. Nem szólt hozzájuk nem is nézett rájuk, olyan lendülettel vágódott be a Multivanba, hogy holnaptól extraként megrendelik bele a majomfogó hálót.
Bevonultál a történelembe Viktor. Ha semmi másra, az alkotmányod ünnepnapján elkövetett nagy futásodra emlékezni fogunk évtizedek múlva is. Unokáink, dédunokáink fognak röhögni az anekdotán, hogy bukásod időszaka egy genyózni nem ér megfutamodással kezdődött.
http://varanus.blog.hu/2012/01/03/fuss_viktor_fuss |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-01-04 20:20:35, szerda
|
| |
| |
Amikor nagyságoséknál kihúzzuk a gyufát - avagy A feltételes mód diszkrét bája. Vagy baja? Vagy netalán agybaja?
Posted on 2012/01/04
Hogyan állítsunk fel fontossági sorrendet? Szigorúan mindig csakis a profit és hatalom, sohasem a közjó érdekeinek megfelelően! - vágnák rá azonnal e költői kérdésre a jelenleg tévesen centrumnak tartott periféria, Brüsszel légkondicionált irodáinak egyikében.
Mindazonáltal itthon már kezdik kapizsgálni a lényeget, nevezetesen, hogy fordítva ülünk a lovon. Idézzünk a Véleményvezér.blog.hu ,,Tüntet a budapesti elit: fontos, de nem elég" című írásából:
A kormányt igazán fenyegető veszély nem az operaházi tüntetés, hanem a kétszámjegyű állampapírhozam felbukkanása. A szavazókat nem a jogállami kérdések foglalkoztatják, hanem a pénztárcájuk.
Az elmúlt hetek eseményeinek betetőzéseként hétfőn civil szervezetek és ellenzéki pártok tízezreket vittek az utcára, hogy közösen tiltakozzanak az új alaptörvény életbe lépése, illetve az azt ünneplő operaházi rendezvény ellen. A tüntetés apropójának és üzeneteinek a kiválasztása azonban világosan megmutatta a szóban forgó szervezetek korlátait. Az Operaháznál, az alaptörvény ellen, ráadásul egy értelmiségi csoportok által dominált rendezvényen tüntetni ugyanis a választópolgárok döntő többsége számára: úri vircsaft.
Bármennyire szomorú is ezt leírni, de valódi népharagot a jogállam csorbítása, a közmédia elfoglalása vagy éppen az új alaptörvény nem fog kiváltani. Annál inkább az olyan kérdések, melyeket az emberek a saját pénztárcájukon is megérezhetnek: a svájci frank és az euró árfolyama, illetve az új beruházások és munkahelyek hiánya.
Fontos kérdések, de rétegtémák
(..) tegnap bebizonyosodott, hogy a magyar baloldal is képes a hatékony utcai politizálásra.
Nem lehet azonban nem észrevenni, hogy mind az értelmes parlamenti munka korlátozásával, mind a közmédia szerkesztési gyakorlatával, mind pedig az alaptörvénnyel szembeni demonstrációk alapvetően a fővárosi elit számára fontos ügyek köré szerveződtek. Ahogy az Index idézi tudósításában: ,,Ez egy minőségi tüntetés volt - mondja egy saleshouse-os lány a demonstráció után egy kávézóban, a nagy számú középosztálybeli tüntetőre célozva."
Ezek a témák valóban fontosak, ám régen az MSZP, később pedig a Fidesz is azért válhattak nagy pártokká, mert képesek voltak kilépni ebből a gondolati körből. Megértették, hogy a szavazók döntő többségét elsősorban nem ezek a kérdések foglalkoztatják. Ugyanígy a fővárosi elit is egy fontos réteg, akiknek a véleménye hosszú távon jelentős befolyással lehet a szavazók egészére - de csak akkor, ha a vidéki és a nem az elithez tartozó Magyarország számára fontos témák mentén is tudnak mozgósítani.
Forrás: http://velemenyvezer.blog.hu/2012/01/02/tuntet_a_budapesti_elit_fontos_de_nem_ele g?utm_source=cimlap&utm_medium=link&utm_content=2012_01_03&utm_campai gn=index
Úgy tűnik Butapesten is kezdenek észbe kapni, a muszáj-létezés napi kínkeservei a politikai hadszíntéren is rákényszerítik a szereplőket arra, hogy felkössék a magyar textilt. A svájci frank elszámolás alapjaira helyezett adósrabszolgaság koncesszióba adott sztrádáin a 400 forint feletti üzemanyagáraknál lassan, de egész biztosan kialakul a modernkori röghöz kötöttség, a vidéki honpolgár kétszer is meggondolja majd, mikor üljön autóba, hogy ,,felmenjen" a politikacsinálókhoz a fővárosba egy kis könnygáz szagolgatásért vagy a REBISZ által szponzorált paprikaspry-s hangulatkeltésért.
Az emberek nem felejtenek, de az elszabaduló árak és a különböző címeken beszedésre kerülő egyre több sarc arra kényszeríti a politikai paletta szereplőit, hogy átrendezzék fontossági sorrendjüket. Az eddig dívó fordított nyereg stratégia nem működik tovább. De legalábbis úgy, ahogy eddig, egész biztosan nem. Hiába a fővárosban van a legkisebb helyre koncentrálva a legnagyobb számú és legjobb anyagi helyzetű szavazópolgár (és ez még az új határoknál is igaz), mivel a vidék egyre kevésbé tudja eltartani a vírusként szinte mindent magába szívó országos vízfejet, ráadásul - már csak létezéséből adódóan is - teljesen más kérdések foglalkoztatják, mint a butapestieket, muszáj lesz ,,lemenni" vidékre, úgy tűnik az egykori belvárosi értelmiségi pártocska parlamenti lébecolását biztosító médiakommunikációs receptúra nem működik, nem működtethető tovább. Ez főként az új SZDSZ, az LMP számára kínos, muszáj lesz országos lefedettséget elérni, ha a következő ciklusban mérvadó tényezőként szeretnének részt venni a politikai küzdelmekben. A nagy kérdés persze az, hogy szeretnének-e, vagy folytatják tovább a megélhetési politizálás langymeleg posványát, némiképp átfazonírozott, 2.0-ás kivitelezésben? A választ gondolom mindannyian sejtjük.
Erre tesz majd rá néhány lapáttal Franciscó is, kétség nem férhet hozzá, hiszen nem áll távol tőle az országjáró roadshow műfaja, az új képződmény akkor is üti majd a vasat, amikor már kihűlt. Muszáj lesz most már odafigyelni az eddig rühellt és lenézett vidékre is.
Mindeközben a nemzetközi háttérhatalom erői által játszi könnyedséggel padlóra küldött Gólem próbál feltápászkodni. Az igazi tragikomikum nem is ebben van, hanem abban, ahogyan, amilyen módszerekkel ma padlóra lehet küldeni bárkit és bármit, mert ez mutatja meg igazán, micsoda sátáni, emberi értékeit teljesen elvesztett és meghazudtolt, romlott, gonosz világban élünk.
Gonosz, mert tudatosan árt!
A Portfolio.hu írásából idézünk:
Térdre kényszeríthetnek egy országot akkor is, ha nincs végveszélyben
Bár közvetlen államcsőd szituáció jelenleg nincs Magyarországon, egyre növekszik az ettől való félelem - mutatnak rá hétfői jelentésükben a Raiffeisen Bank budapesti elemzői. A bank szakértői úgy látják, hogy előbb-utóbb lesz megállapodás a nemzetközi szervezetekkel.
A bank közgazdászai friss anyagukban emlékeztetnek arra, hogy a forintot az utolsó pillanatban elfogadott jegybanktörvény lökte a lejtőre. Emellett az elemzők szerint szerepet játszott a forint gyengülésében az a pletyka is, miszerint az Európai Parlamentben vizsgálják Magyarország uniós szavazati jogának megvonását szankcióként. Azóta azonban világossá vált, hogy jelenleg nem reális az ország szavazati jogának felfüggesztése. (...)
“Magyarország többé-kevésbé csődben van"
Bírálta a Magyar Nemzeti Bankra (MNB) vonatkozó új törvényt hétfőn Martin Schulz német politikus, az Európai Parlament (EP) szocialista frakciójának vezetője az MTI beszámolója szerint.
Martin Schulz, aki a lengyel néppárti Jerzy Buzek utódjelöltjeként az EP elnöki tisztségének várományosa, az ARD német közszolgálati televíziónak nyilatkozva azt mondta: “Orbán Viktor azon dolgozik, hogy kétharmados parlamenti többségével maga alá gyűrje az államot."
A Német Szociáldemokrata Párt (SPD) politikusa hozzátette: amennyiben a magyar kormány nem enged a vitatott kérdésekben, nemigen marad kilátás az Európai Uniótól és a Nemzetközi Valutaalaptól remélt hitelre. “Magyarország többé-kevésbé csődben van" - mondta Martin Schulz a dpa német hírügynökség jelentése szerint.
Az államcsődtől való fokozott félelemre utalnak az elmúlt napok véleményei és piaci reakciói is.
Forrás: Portfolio.hu
De vajon kik azok, akik térdre kényszeríthetnek egy országot? Főként akkor, ha még nincs is végveszélyben?
Milyen rendszer az, ahol egy országot akkor is térdre lehet kényszeríteni, ha nincs végveszélyben? Mennyit ér egy ilyen rendszer? Miért nem tudja (vagy akarja) garantálni maga a rendszer, hogy ne lehessen térdre kényszeríteni egy országot? Főként akkor ne, ha az adott ország nincs is végveszélyben? És egyáltalán, kell-e nekünk egy ilyen rendszer? Mondjuk ezeken azért ideje lenne most már elgondolkodni!
Milyen rendszer az, ahol pletykákra adva döntenek egész nemzetek, népek sorsa felett? Hol marad az oly sokszor hangoztatott objektivitás, meg a többiek? Egyáltalán hol vagyunk? A lepcses Mari nénivel meg Kati nénivel ülünk a ház előtti kispadon és pletykálgatunk? Komolyan mondom, megáll az ész!
Már azon is kiakadtam, mint az a bizonyos sokat emlegetett Epeda sezlonyrugó, hogy tőzsde címszó alatt - az Európai Unióhoz hasonlóan - egy teljesen szükségtelen és hihetetlen károkat okozó, szeszélyes hangulatváltozásoknak kitett szerencsejátékra bízzák országok pénzügyeinek alakulását, de a világ nemzetei sorsát pletyka alapon irányító rendszer bizonnyal még ezen is túl tesz! Az emberi hülyeség és ostobaság úgy tűnik tényleg határtalan!
Aztán van itt még valami! Kíváncsi lennék - oldaltól függetlenül - a neves közgazdászok véleményére, hova is lehet besorolni, milyen kategóriába tartozik a ,,többé-kevésbé csőd" elnevezés? Én eddig úgy tudtam, hogy valaki vagy csődbe ment, vagy nem! Erre most kiderül, hogy létezik a ,,többé-kevésbé csőd" is! Azt is meg kellene vizsgálni, mit is takar ez a fogalom, és azokban az országokban, ahol van csődtörvény, mit is írnak erről a definícióról ezek a típusú jogszabályok. Egyáltalán létezik a ,,többé-kevésbé csőd" fogalma, konkrétan van ilyen jogszabályi hely?
Magyarországot a pofozóbábúnak szánt nyuszika szerepkörébe kényszerítették, mert szólni merészelt. Röviden: kihúztuk a gyufát nagyságoséknál. Miben nyilvánul ez meg? Nagyon egyszerű. Mostanság, kezdve az ominózus médiatörvénytől az új alaptörvényen keresztül a jegybank további sorsával foglalkozó eukonform jogszabályokig, egyre gyakrabban találkozunk olyan jelenségekkel, hogy uniós jogalkotásból átvett dolgok sajátos kombinációban történő alkalmazásáért ránk rivallanak, hogy aztat mán pedig nem lehet! Amikor megkérdezzük, hogy miért is nem, akkor aszongyák: CSAK!!! Hiába mondjuk, dejszen a többieknél is így van, nekünk akkó' se! Miért? CSAK! Eztet értsétek mán meg, ti szerencsétlenek!
Hú, de kínos!
A tavalyi év utolsó Péntek 8 adásában Szalai Annamária, a Fidesz által a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöki székébe delegált fő hallja kend volt a vendég. Lehet szimpatikus, vagy kevésbé szimpatikus a hölgy, de azt nem lehet elvitatni tőle, hogy felkészültség terén nem áll rosszul, e kintetében nem szorul segítségre, nem kell félteni őt, nagylány már, tud vigyázni magára. Viktor, ön jól választott! 1-es színpad nyílj ki!
Na, szóval! Tényleg kínos a dolog, újból és újból tetten érjük ezt a kurtán furcsa ,,CSAK"-stratégiát, amikor ez a derék Annamari elmeséli, hogy ezek az euróbérencek úgy esnek a torkunknak, hogy azt sem tudják, miről van szó. Amikor szembesítik őket a saját hazájuk szabályozóival (amit rögtön tegyünk hozzá, nem ismernek), amiket mi is átvettünk, hogy totál eu-kompatíbilisek legyünk, akkor arcukra kiülő gyermeki ártatlansággal csodálkoznak rá a dolgokra. Aztán kinyögik a ,,csak"-ot. Épp csak azt nem teszik hozzá, azért, mert ti magyarok vagytok! Kertész genetikailag kódolt szolgalelkűségre vonatkozó kijelentését lecsekkolva, ezt így nyiltan egyelőre még nem merték kimondani, kerülni akarták a fokozott zűrzavart. Érzik ők is, hogy kínos a szitu, ki kell rukkolni valami mással, mert ez nem tartható tovább, hát kénytelen kelletlen, muszájból elkezdtek a saját portájuk körül is sepregetni.
Ez tényleg kínos!
Kérdezem én, kell-e nekünk továbbra is egy ilyen, becsületes színvakért kiáltó rendszer, mint az Európai Unió, ahol pletykákon, hazugságokon, meg szeszélyes hangulatváltozásokon alapuló szerencsejátékok kaszinókat megszégyenítő forgandóságával mondanak verdikteket egész nemzetek, népek sorsa felett?
A válasz egyértelmű: NEM!!!
Az ok nagyon egyszerű: szeretnénk életben maradni!
Ez a különutas létezés ugyanakkor meglehetősen kockázatos és veszélyes. A névsor kétségkívül nem impozáns, de nagyon beszédes: Adolf Hitler, Szaddam Husszein, Kadhafi. És most a mi ,,kedves" vezetőnket is kinézték maguknak. Igaz, kissé nehezebb a dolguk, hiszen mégis csak egy ún. teljes jogú európai uniós tagállamról lenne szó, vagy mifene. Ráadásul Európa kellős közepén! Jogi alapon egyelőre nem találtak fogást, még nem igazolható teljesen hivatalosan (értsd: jogszerűen) hazánk szavazati jogtól való megfosztása, de a think-tankek bizonnyal munkálkodnak már rajta, igyekezet tekintetében nagy valószínűséggel a bizonyos versbéli cimbalmost is megalázóba leküldve.
Hitlerről maga Churchill mondta el, azért kellett kinyúvasztani a disznót (bizony, ezt a szót használta), mert nem akart beállni a sorba, saját pénzt, s ezáltal saját gazdasági rendszert akart üzemeltetni. Husszein is zavart okozott az erőben, Kadhafi pedig az ócska, a semmiből előállított, s ezért semmit nem is érő, fedezet nélküli, állítólag közmegegyezésen alapuló hazugságpénz, a zöld papírdarabok helyett kizárólag aranyért volt hajlandó olajat eladni.
Úgy tűnik a rendszer-kígyó saját farkába harapott. Az egymásba fonódó szervilis hatalomgyakorlás jogi körülbástyázottságának köszönhetően elérkezett a nyílt színvallás ideje. A jelenleg regnáló kormányfő arról beszélt, hogy senkinek nem engednek beleszólást az ország törvényeinek meghozásába, miközben mindannyian tudjuk, hogy az uniós törvénykezés felülbírlja a nemzeti jogalkotást, beleértve az adott nemzet alaptörvényét vagy alkotmányát is.
Nem az a legény, aki adja, hanem az, aki állja. A nagy kérdés az, meddig tartunk ki.
Előző ,,Gyerünk a moziba be!" című írásomban Andrew Niccol ,,In Time" című filmjét (magyar címe: Lopott idő) ajánlottam mindazoknak, akik szeretnének megismerkedni a rendszer valódi működésének tényleges mibenlétével. Talán hálivúd falai is kezdenek megremegni, talán ott is elkezdődtek bizonyos változások. A lélektelen behemótok ellen való álhatatos küzdelem és kitartás furfang, valamint lelemény által történő megnyerhető módszeréről is ad nekünk útmutatás az álomgyár, mégpedig rendkívül szórakoztató és látványos formában. Ne felejtsük el, a Jó Isten mindig megtalálja az utat, legyen az a kornak éppen a legjobban megfelelő bármilyen kommunikációs forma is, amely a legtöbb emberhez szól. Hugh Jackman főszereplésével a ,,Vasököl" című film jól példázza, hogy a kezdeti nehézségek ellenére is el lehet érni sikereket a megszokottól eltérővel. A siker titka csupán az, hogy túléld. És ez még akkor is így van, ha hivatalosan nem téged hoznak ki győztesen, de a szeretet trófeáját te emelheted a magasba.
Emelkedjünk hát végre!
Épp itt van most már az ideje!
Isten áldja Magyarországot!
1 öntudatos pécsi polgár
www.johafigyelunk.hu
Nemzeti InternetFigyelő
http://internetfigyelo.wordpress.com/2012/01/04/amikor-nagysagoseknal-kihuzzuk-a- gyufat-avagy-a-felteteles-mod-diszkret-baja-vagy-baja-vagy-netalan-agybaja/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-01-04 20:14:06, szerda
|
| |
| |
Nem talál magára a forint: 320 felett az euró
2012. január 4. | 19:18
Küldés e-mailbenNyomtatható verzióHozzászólás
Napok óta nem tud magához térni a forint, szerdán pedig új történelmi mélypontjára zuhant az euróval szemben és nem járunk messze ettől a helyzettől a dollár és a svájci frankkal szemben sem. Közben a magyar kötvényhozamok is vészesen emelkednek, a magyar állam csődkockázat elleni biztosításának ára pedig történelmi csúcsra ugrott. Mindez amellett következett be ma, hogy a nemzetközi befektetői hangulat is egyértelmûen romlott a tegnapi nagy optimizmus után.
Fontosabb részletek
321 forint felett jár az euró, ez új történelmi forint mélypont
A dollár ára 247, a franké a 262 körül mozognak
A magyar állampapírhozamok 30-40 bázisponttal kerültek feljebb, közel hároméves csúcson járnak
A magyar csődkockázat soha nem látott magasságban
A befektetők az új IMF-megállapodás megszületése, illetve annak elhúzódása miatt aggódnak
Kritikus napok várnak Magyarországra, miután jövő héten újraindulnak az informális tárgyalások az IMF-fel
Közben külföldről éles hangú bírálatok érkeznek
http://www.portfolio.hu/deviza_kotveny/deviza/nem_talal_magara_a_forint_320_felet t_az_euro.160841.html |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
2012. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
679 db bejegyzés |
| e év: |
4803 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 0
- e Hét: 5752
- e Hónap: 9497
- e Év: 162993
|
|
|
Offline
