|
2012-01-05 14:27:52, csütörtök
|
| |
| |
Mácsay Judit: BÉKESSÉG...
A világgal már megbékéltem,
nem vagyok már féltékeny
sem fiatalra, sem gyermekre,
semmilyen korú emberre,
mert most értettem meg igazán,
hogy itt belül, itt van hazám,
itt belül kell legyen béke,
a sok szép élmény emléke,
mit megéltem, mit láttam,
hol remegve, hol bátran,
a világból mely gyönyörűséges,
az emberről, ha emberséges.
Őrzöm minden ölelés emlékét,
minden barátom fényképét,
minden felém nyújtott kezet,
mert hálás dolog az emlékezet,
mi felidézni képes a napokat,
illatokat, dalokat, hangokat,
azt a sok-sok színes csodát,
melynek csak azok őrzik nyomát,
kik életük javát már megélték,
boldogan őrzik életük emlékét.
Szabad vagyok, mert tehetem,
mert már leéltem az életem,
mert már nem űz a hiúság,
már nem kerget kaland vágy,
mert már oly sok szépet láttam,
mely ellensúlyozza a vágyam,
mit elérni talán sose fogok,
hisz kalandra már öreg vagyok.
Hálával fejezek be minden napot,
mit a teremtő nekem adott.
Visszaemlékezve úgy gondolom,
volt az életben néhány szép napom,
körülvett az úton néhány jó barát,
ittam a szerelmeknek szép szavát,
éltem meg vihart, fagyot, hóesést,
láttam napkeltét, csillagot, mesést,
éreztem gyermekem gyengéd ölelését,
vigyáztam arcának minden rezdülését,
láttam felnőni bátornak, ügyesnek,
boldog, kivel ilyen dolgok megesnek.
Elkísért a természet végig az utamon,
érezhettem minden áldását magamon,
csodálhattam az évszakok múlását,
felfedezhettem mennyek földi mását,
elborított virág, megóvott fa, mosott eső,
bizonyítva, milyen hatalmas erő.
Szerettem élni, és szeretek ma is,
remélem az idő engedi holnap is,
még nézni, még élni, még ölelni,
akiket szeretek, engedi szeretni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lelkem szirmai |
|
|
|
|
|
Online
