|
2012-02-14 16:54:28, kedd
|
| |
| |
Élet örök fényben!
Világ fia azt gondolja,
halál után, nincsen tovább.
Ha véget ér itt az élet,
meg áll a szív, a kéz, a láb.
De mit érne léte, ha csak
bölcsőtől sírig, tartana,
s éj sötétje borulna rá,
még alig virradt hajnala?
Úgy rendezi az életét,
abba minden beleférjen,
testi kényelmét keresve,
haláláig vígan éljen.
Pedig néki is van lelke!
kár, hogy nem törődik vele,
itt hagyja majd lelke sátrát,
ha érinti halál keze!
Hála, testünk halálával,
nem ér véget az életünk,
lelkünk örök! S tovább vonul,
míg a végcélhoz érkezünk.
De azt, itt kell eldöntenünk,
fény vagy éj lesz örök hazánk.
Lehetetlen határozni,
ha már sírhant borul reánk.
Ezért, amíg szívünk dobog,
válasszuk a fény szent honát,
úgy Megváltónkkal élhetünk
örök dicsfényben, odaát!
ism.szerző
--------------------------------------------------------------------------------
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
Offline
