|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 25
|
|
|
|
2012-02-24 14:52:48, péntek
|
|
|
A helyszínen járt Drozdi Kata barátnőnk, a felvételeket
ott készítette.
|
|
|
0 komment
, kategória: képek |
|
|
|
|
|
2012-02-24 14:32:03, péntek
|
|
|
Romhányi József: Villamoson
Utazunk egy zsúfolt
villamosnak csúfolt
szekéren.
- De kérem!
ön lábamon ácsorog
s kalapjáról rácsorog
az eső a vállamra
s a sálamra!
Vegyen egy új sálat!
- Állat! -
Mondja a másik úr.
Durr!
Pofon volt a válasz.
- Na ettől szétmállasz! -
De nem mállott.
Talpra állott.
S az illetőt hasba rúgta:
- A pofonért itt a nyugta! -
Az meginog és megszédül
s leül, hol már a szomszéd ül.
Felbődül a szomszéd:
- Most meg engem nyom szét! -
Vad haraggal és erővel
fejbe vágja esernyővel.
Kezében a fél ernyője,
másik fele meg elnyőve.
Kiveri az asszony fogát,
ki egy kosár tojást fog át.
Az csak éppen egyet sikolt,
mint egy gyermek feltapsikolt.
Nem nézi a bűnös ki volt,
tojást kap ki a kosárbul
s a kopasz úr feje sárgul.
De csaló a tojásüzlet!
A kocsiban szörnyű bűz lett.
Vigaszt nyer az asszony, ráfér:
nem volt kár azért a zápért,
az igazság nyert befolyást:
egy zápfogért egy záptojást.
A kopasznál, - meghökkentő, -
se rongydarab, se zsebkendő.
S mer' a haj nem vetett gátat,
elérte a lé a hátat.
És mint minden ilyen helyre,
legyek szálltak rá a fejre.
Már érezték némelyek,
hogy a gyomruk émelyeg.
De elsőnek, - a sors bosszul, -
épp a bősz úr lett most rosszul.
Megszédült. Na! Most lefekszel!
Ám egy végső, hős reflexszel
behúzta a féket.
A fejemmel léket
ütöttem az ablakon
s vakon,
mint katona, ha egy házba beront,
elfoglaltam ájultan a peront.
Órák múltán tértem észhez.
Mi közöm volt az egészhez?
|
|
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
2012-02-24 14:21:57, péntek
|
|
|
Vacsoránál a házaspár öregecske lá¬nyuk sorsáról, további életéről beszél¬get.
Azt hiszem, most már ideje lenne férjhez adnunk a leányunkat - mond¬ja a mama.
Erre a papa így válaszol, miközben ka¬na¬laz¬za az ételt:
Nem kell azt elsietni, várja meg, amíg eljön az igazi.
Miért várjon? Én sem vártam meg.
Régen miért nem engedték a szerelmi házasságot?
Mert az apa úgy gondolta, hogy a lányt annak kell adni, aki nem csak elveszi, hanem el is tartja.
Más idők járnak.
A nagymama felsóhajt:
Valaha a tizennyolc éves lányok úgy tudtak főzni, mint az anyjuk. Ma viszont úgy tudnak mulatni, mint az apjuk...
Mi a különbség a régi nők, és a maiak között?
A régiek, ha szégyellték magukat, elpirultak. A maiak, ha elpirulnak, szégyellik magukat.
Egy jámbor lőcsei kereskedőnek viselős volt a felesége. Egy napon az asszonyra rájöttek a szülési fájdalmak. Ekkor a kereskedő magához hívatta a gyerekeit. Hat szép fia és lánya volt. Kiment velük a kertbe, s ott így szólt hozzájuk:
Térdepeljetek le, és könyörögjetek Istenhez, hogy áldja meg anyátok gyötrelmeit.
A hat gyerek engedelmesen letérdepelt, két kezét összekulcsolta, s imádkozott buzgón. Több mint egy óráig imádkozott az apa a gyerekeivel, mikor a szobalány meghozta a hírt, hogy az asszonynak fia született.
A jámbor kereskedő megajándékozta a szolgálólányt egy tallérral, a gyerekeire meg ráparancsolt, hogy adjanak hálát Istennek. Maga is hálaimába kezdett.
Megint imádkoztak egy órát vagy kettőt. Újra megjelent a szolgálólány, megint kapott egy tallért, mivel időközben az asszony egy második gyereket hozott a világra.
Az apa meg a gyerekei ismét térdre vetették magukat, s tovább hálálkodtak Istennek, két vagy három óra hosszat.
Ekkor megint megjelent a szolgálólány az örömhírrel. S mindjárt tartotta a markát a jutalomért, mivel az asszony egy harmadik gyereknek adott életet.
De nagyot csalatkozott, mert a jámbor kereskedő ijedten otthagyta, s a gyerekeihez rohant.
− Hagyjátok abba a könyörgést! - kiáltotta. - Hagyjátok abba tüstént, különben az anyátok az egész házat teleszüli gyerekkel, és még a fejünket sem lesz hova lehajtanunk.
|
|
|
0 komment
, kategória: viccek |
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 25
|
|
|
|
2012. Február
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
463 db bejegyzés |
e év: |
7161 db bejegyzés |
Összes: |
70103 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 2251
- e Hét: 10825
- e Hónap: 27225
- e Év: 149098
|
|
|