Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Online		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
Az utcán...
  2012-03-01 20:30:53, csütörtök
 
 
A kislány szép lassan közelebb merészkedett. Igazából nem értette, a többi ember miért nem figyel rá.
Anyukája mindig mondta, aki a zenét kedveli, rossz ember nem lehet.

A bácsi elé állt, ki akkor éppen egy kis szünetet tartott. Szájharmonika. Csodás hangszer, kellemes zene, mit játszani lehet rajta.

A kislány már többször elsétált előtte. Néha meg-megállt, s csak hallgatta. Ilyenkor emlékezett.

Édesapja játszott rajta sokat. Már nem él, eltávozott örökre.
De a hangszert még most is hallja.

Ha valami miatt szomorú volt, apja a térdére ültette.
Megkérdezte mindig, mit szeretnél hallani kislányom?
S ő mindig azt felelte: amit szívedből, szívesen játszanál.

A bácsi csak figyelte a kislányt. Ismerte, hisz többször látta, hogy leül a vele szembe lévő padra, és csak hallgatja őt.
S már várta naponta.
Szüksége volt a betevőre, de tudta őtőle sosem kap.

Csak egyvalamit, amit mástól nem.
A figyelmet.

S ilyenkor lelkesebben játszott.
Mert úgy érezte, hogy fontos valakinek.

S a kislány megszólította:

- Szépen játszol bácsi. Szeretem hallani.
Kellemes emlékeket ébreszt bennem. Édesapámra emlékeztetsz!

S a bácsi így szólt:

Régóta vagyok az utcán. Emberek mennek, hol segítenek, hol nem.
De amit te adsz nekem, azt még senkitől sem kaptam sosem.

- S mi lenne az?

A bácsi mintha kicsit elérzékenyült volna, bár erősen próbálta titkolni. Kalapját szorosan a fejére húzta.
- A figyelem, mit adsz nekem.

- Mit játszhatok neked?
- ...
- Ez csak neked fog szólni.


A kislánynak egy könnycsepp gördült végig az arcán. ,,Azt, amit a szívedből, szívesen játszanál".


  
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek  
Egy őszi délután...
  2012-03-01 20:29:38, csütörtök
 
 
Egy őszi hideg szeles késődélután,
Ballagott a férfi hazafelé a nyirkos utcán.
Magányos volt, s hideg szíve,
Senkit sem szeretett, senki sem szerette.
Kigyúltak már azt utcai fények,
S erősebben fújtak a fagyos szelek.
Fejét lehajtva, kabátját összehúzta,
Lépteit jobban megszaporázta.
Kopott vaskapujához érve,
Zsebében kulcsát keresgélte.
Megtalálta, elővette, ám leejtette,
Morgolódva lehajolt, hogy a kulcsot felvegye.
S akkor, a kerítése tövében előbújó kis virágot észrevette.
- mindenhol csak a gazok nőnek- mormogta félhangosan.
A szomszéd kislány rászólt szeretettel nem haragosan,
- bácsi kérem, azt a virágot neked, én ültettem.
A férfi a vállát rándítva mondta - én ilyent nem kértem.
Azzal bement a fűtetlen, hideg házába.
Kopott kabátját hanyagul ledobva,
Kályhájába tüzet rakva
Kavargott benne a kislány mondata.
- minek nekem virág? - mormogta.
Éjszaka lett, nem jött álom a szemére,
Mindig a szomszéd kislány jutott az eszébe,
- virágot nekem? Nekem? Nekem ültette.
Majd felkelt, konyhájából a nagy kést magához vette,
Kiment, s a kis virágot óvatosan a földből kivette,
A házba bevitte és gondosan elültette.
Másnap, mielőtt dolgozni ment, köszönt a virágnak,
Odakinn, mosolytalanul bólintott a kislánynak.
Kislány szelíden szólt, s rámosolygott.
- látom bácsi, bevitted a virágot.
Be - válaszolta, majd elballagott.
Este sietett haza, mert tudta, már nincs egyedül,
Várja a kis virág, mely az ablakában ül.
A virág napról napra cseperedett,
majd narancssárga virágot hozott,
A férfi boldog lett,
hisz színével szürkeségébe napot lopott.
Egy nap a boltba betérve,
nem csak a szokásos vacsoráját vette.
Hanem egy nagy tábla csokit levett a polcról
és kosarába tette.
Másnap reggel toporgott kapujában a kislányra várva,
Órájára pillantott párszor és várt és várt,
de hiába.
Este nem is hazasietett,
hanem egyenest a szomszédjához csengetett,
Idős néni jött elébe -
Jó estét, a kislányt keresem, a szomszédból vagyok,
- a kislány beteg lett, kórházba van
- mondta a nénike - nagymamája vagyok.
A férfi elsápadt, beleremegett,
majd összekapta magát és a kórházba sietett.
- Hová- hová - szólt egy nővér
- egy kislányt keresek ma beteg lett -
- Ma délután meghalt, megállt a pici szíve,-
Sajnos az úr késve érkezett.
Hazafelé, koszorút köttetett hatalmasat,
színes, tarka virágokból.
Eljött a nap! Lógó orral felvette fekete öltönyét,
csokit is elővette táskájából,
Majd letépett egy szirmot a kislánytól kapott virágból.
Könnyes szemmel lépett a parányi sírgödörhöz,
csokit és a szirmot beledobta,- köszönöm -
összekulcsolt kézzel, lehajtott fejjel,
de hangosan érthetően mondta:
- Köszönöm - csak ezt az egy szót mormolta.
Hetente friss virágot vitt az aprócska sírhalomra
Tavasszal, a féltett, ápolt kis virágját magához vette,
A temetőbe kivitte,
azt a kislány sírjára könnyezve elültette.
- Köszönöm!
Ezt a virágot Tőled kaptam,
Látod? Most ezt visszaadtam,
Már tudom, megtanultam,
Mi az, hogy szeretni,
Hogy néha meg kell állni,
Másokkal is törődni!		  
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek  
Esti imádság
  2012-03-01 20:24:37, csütörtök
 
 
Ez a nap úgy ment el felettem
Uram, hogy semmi jót se tettem.
Jó szavakkal adós maradtam,
szegénynek, koldusnak nem adtam,
nem mentem el oda, hol vártak
vergődő, törött lelki szárnyak,
s annak, ki jött bűntől űzötten,
szívén talán sebet ütöttem
gúnnyal, közönnyel. Bocsásd meg Uram,
hogy napom meddőn tovább suhan.
Rossz mécs voltam - égtem titokban,
s csak magamnak világítottam.
Pedig jóságod körülövezett
ma is, mint tiszta tó a szigetet.
Gondom nincs, amit bírni ne lehetne,
elférne vállamon mások keresztje.
Hajam sötét még, a fogam fehér,
eremben jókedvvel kering a vér,
nem vagyok egyedül, mint annyian,
szép asszonyom van s két szép kisfiam.
Az asztalunkra mindig jó kerül,
házunk csupa fény és csupa derű.
Mennyi gyönyörű ajándék ez,
s most múltam még csak harminc éves!
Ma is jóságodban fürödtem,
s én semmi, semmi jót se tettem,
pedig tisztem az: mit kezed adott,
tovább adjam, mint drót az áramot.
Ó segélj, hogy mint gazdagon megáldott,
szórjam - tükör a fényt - a Te jóságod,
Ne legyen meddő több napom soha,
ragyogjon rólam Lelked mosolya,
add, hogy mindenkit egyformán szeressek
s áldó jobbkezed egy íze lehessek.

Bódás János		  
 
0 komment , kategória:  Imádságok,áldások.   
Angyali mese
  2012-03-01 20:21:27, csütörtök
 
 

Kicsi angyal könnye pereg vigasztalja égi sereg. Elveszett a glóriája ,
egyik felhő sem találja. Ezüst fényű, kicsi ékszer viselése sosem
kényszer.Büszke volt rá nagyon nagyon értéke nem kincs vagy vagyon.
Holdsugárból éjjel szőtte, szeretete fogta össze, fényét tiszta lelke
adta.Vigyázz reá megfogadta! és lám mégis nyoma veszett! Szégyen, hogy
mindez megesett.!
Hol lehet most kérdi ríva, társaira tekint sírva. Kutat szemük messze nézőn
, szól az egyik együtt érzőn:
-Talán leesett a Földre, rosszul tetted a felhőre.
Kicsi angyal egyet gondol, megmenekül tán a gondtól,alászáll most le a
Földre glóriáját megkeresse. De a Földön merre? hová? Mennyit kell
kóborolnia? Melyik utat is szeresse? Hagyja, hogy szíve vezesse. Könnyem
potyog, lábam fáradt ,
-Nem láttad a glóriámat?
igy kérdez meg minden embert, de glóriát senki nem lelt.


Lován lépdel szelíd lovag, kész elűzni a gondokat.
Vidám szívű, de magányos, ahogy ez már hagyományos. Ha valaki sír meghallja!
Tudja ezt ő nem hagyhatja! Keresi, hogy hol segítsen, bánat már ne
keserítsen.
Kicsi lány ül az útszélén, könnye csorog fehér ingén.
Lehajol, hát szelíd lovag - Meséld el a gondjaidat.
- Angyal voltam fenn az égben, boldog voltam, vígan éltem. Minden bajtól
védett - az ám - fejemen a szép glóriám! Elveszett, most mit tehetek? Boldog
most sosem lehetek? Hordjam folyton bánatomat? Nem látják már mosolyomat?
Szelíd lovag átöleli, simogatja, becézgeti
- Ne sírj édes kicsi angyal, megbirkózunk minden bajjal! Én megóvlak,
megvédelek, s nem kell más csak szereteted. Lelked tiszta láttam rögtön
boldog leszel itt a Földön.

Mosolyog már kicsi angyal, nem törődik már a bajjal. Kinek kell a glóriája,
ha lovagját megtalálta? A mesének ezzel vége, meghallgatni tán megérte. Ha
jól figyelsz megtalálod, sorok közt a tanulságot.

Kincseidet elvesztheted, de őrizd a szereteted! S könnyeiden át meglátod, ki
hozza a boldogságot.

  
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő  
Történet
  2012-03-01 20:17:38, csütörtök
 
 
Tanulságos történet

Egy napon azt kérte az osztálytól a tanárnő, hogy minden
osztálytársuk nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon
egy kis üres hely.
Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és azt írják a nevek mellé.
Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült és mielőtt elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a tanárnőnek.

Hétvégén a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra ésmellé a kedves megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak róla.

Hétfőn minden tanuló megkapta a listáját. Már kis idő múlva mindegyik nevetett. "Tényleg?" - hallatszott a suttogás... "Nem is tudtam,hogy én valakinek is jelentek valamit!" - és "Nem tudtam, hogy a többiekennyire kedvelnek" - szóltak a megjegyzések.

Ezután senki nem emlegette többé a listát. A tanárnő nem tudta, hogy a diákok egymás közt, vagy esetleg a szüleikkel beszéltek-e róla, de nem is törődött vele. A feladat elérte a célját.
A tanulók elégedettek voltak magukkal és a társaikkal.

Néhány évvel később az egyik fiú elesett Vietnamban, és a tanárnő elment a tanítványa temetésére. A templomot megtöltötte a sok barát. Egyik a másik után - akik szerették vagy ismerték a fiatalembert - odamentek a koporsóhoz, és lerótták utolsó kegyeletüket.
A tanárnő a sor végén lépett oda és imádkozott a koporsó mellett. Ahogyan ott állt, az egyik
koporsóvivő katona megszólította: "Ön a matematika tanárnője volt Mark-nak?"

Ő igent bólintott. Erre a fiú azt mondta:
"Mark nagyon gyakran beszélt magáról."

A temetés után összegyűltek Mark régi osztálytársai. Mark szülei is ott voltak és szemmel láthatóan alig várták, hogy beszélhessenek a tanárnővel.

"Valamit szeretnénk mutatni" - mondta az apa és előhúzott egy pénztárcát a zsebéből.
"Ezt találták, amikor a fiunk elesett. Úgy gondoltuk, Ön meg fogja ismerni."
A pénztárcából előhúzott egy erősen gyűrött lapot, amelyet nyilván összeragasztottak, sokszor összehajtogattak és széthajtottak már.
A tanárnő - anélkül, hogy odanézett volna - tudta, hogy ez egyike volt azoknak a lapoknak, amelyeken a kedves tulajdonságok álltak, amelyeket az osztálytársak írtak Markról.

"Nagyon szeretnénk Önnek megköszönni, hogy ezt a feladatot adta az osztálynak" - mondta Mark anyja. "Amint látja, Mark nagyon megbecsülte."

A többi régi tanítvány is összegyűlt a tanárnő körül. Charlie elmosolyodott és azt mondta:
"Nekem is megvan még a listám. Az íróasztalom felső fiókjában őrzöm."

Chuck felesége pedig így szólt:
"Chuck megkért, hogy a listát ragasszam be az esküvői albumba."
"Az enyém is megvan még" - mondta Marily. "A naplómban tartom".
Ekkor Vicki, egy másik osztálytársuk a zsebnaptárát vette elő, és megmutatta a használattól megkopott és foszladozó listát a többieknek.
"Mindig magamnál hordom" - mondta Vicki, és hozzátette: "Meg vagyok győződve, hogy mindnyájan megőriztük azt a listát."
*
Embertársainkkal való együttélésünkben gyakran elfeledkezünk arról, hogy minden élet véget ér egy napon és senki sem tudja, mikor jön el ez a nap.
Ezért kellene megmondanunk azoknak az embereknek, akiket szeretünk és akikért aggódunk, hogy fontosak a számunkra. Addig kell ezt megmondani, amíg nem késő.

Mindenki megteheti, aki ezt az írást elolvassa. Ha nem teszed meg, elszalasztol egy csodás lehetőséget, hogy valami kedveset és szépet tegyél.Ha megkaptad ezt a mail-t, akkor azért, mert van valaki, aki érted aggódik és ez azt jelenti, hogy legalább egy ember van, akinek te sokat
jelentesz.

  
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek  
A kutya 10 kérése
  2012-03-01 20:13:06, csütörtök
 
 
1. Minden elválásunk - még ha rövid időre is hagysz magamra - fájdalmas nekem.
Kérlek vedd ezt fontolóra, mielőtt magadhoz veszel!

2. Ne szidj és ne büntess szigorúan! Neked van munkád, szórakozásod, vannak
barátaid és céljaid - nekem csupán te vagy...

3. Kérlek, adj időt, hogy megértsem mit is vársz tőlem!

4. Mielőtt megütnél, gondolj arra, hogy könnyedén összeroppanthatnám a kezed -
mégse tennék ilyet soha.

5. Kérlek beszélj néha hozzám! Ha szavaidat nem is mindig értem, a hangod és a
hangsúlyaid jól ismerem.

6. Gondolj arra, hogy valamikor szabadon éltem! Engedd, hogy időnként
erdőn-mezőn mozoghassak futkoshassak - ez jót tesz neked is.

7. Kérlek, ne sajnáld tőlem a jó falatokat!Legjobban akkor ízlenek, ha tőled
kapom - és igyekszem megszolgálni ezeket.

8. Te vagy az én gazdám - és nem mások. Ezért kérlek, ne kényszeríts arra,
hogy idegeneknek fogadjak szót, vagy, vagy nekik bohóckodjak - és ne alázz meg
előttük!

9. Ne feledd, hogy idővel nekem is kialakulnak az egyéni tulajdonságaim,
szokásaim és érzelmeim! Fogadd el, hogy ez nekem ugyanolyan fontosak, mint
neked a sajátjaid!

10. Kérlek, gondoskodj rólam akkor is, ha beteg, öreg leszek - hiszen te is
öreg leszel egyszer!
  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szeressétek az öregeket
  2012-03-01 20:12:14, csütörtök
 
 
Nagyon szépen kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

A reszkető kezű ősz apákat,

A hajlott hátú jó anyákat.

A ráncos és eres kezeket,

Az elszürkült, sápadt szemeket.

Én nagyon kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.



Simogassátok meg a deres fejeket,

Csókoljátok meg a ráncos kezeket.

Öleljétek meg az öregeket,

Adjatok nekik szeretetet.

Szenvedtek Ők már eleget,

A vigasztalóik ti legyetek.

Én nagyon kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.



Ne tegyétek Őket szűk odúkba,

Ne rakjátok Őket otthonokba.

Hallgassátok meg a panaszukat,

Enyhítsétek meg a bánatukat.

Legyen hozzájuk szép szavatok,

Legyen számukra mosolyotok.

Én nagyon kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.



Ők is sokat küzdöttek értetek,

Amíg fölnevelkedtetek.

Fáradtak Ők is eleget,

Hogy ti módosabbak legyetek.

Ők is elfogadtak titeket,

Mikor Isten Közéjük ültetett.

Azért én kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.



Ha majd az örök szeretet

Elhívja Őket közületek,

Ti foglaljátok el helyüket,

Mert ti lesztek majd az öregek.

S mindazt, mit nekik tettetek,

Azt adják nektek a gyerekek.

Azért előre intelek titeket,

Szeressétek az öregeket		  
 
0 komment , kategória:  Bölcsességek  
Történet
  2012-03-01 20:09:07, csütörtök
 
 
Valamikor a Karácsony
előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem megvenni

a maradék
ajándékokat, amiket korábban nem tudtam.

Amikor megláttam a sok embert,
panaszkodni kezdtem magamnak:

" Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni
és még annyi más helyre kell

mennem"

"Karácsony kezd egyre
idegesítőbbé válni minden egyes évvel.

Mennyire szeretnék csak lefeküdni
és átaludni az egészet."

Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra
és el is kezdtem

átkozni az árakat, azon tűnődve, hogy a gyerekek tényleg
játszani is fognak

ezekkel a drága játékokkal?

Amíg nézelődtem a
játékosztályon, észrevettem egy kisfiút, aki olyan

ötévesforma
lehetett,egy babát szorítva a mellkasához.

Csak a haját símogatta a
babának és olyan szomorúan nézett.

Aztán a kisfiú odafordult a mellette
álló idős hölgyhöz:

- "Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem,
hogy megvegyem

ezt a babát?"

Az idős hölgy ezt felelte:

- "
Tudod te is: nincs elég pénzed, hogy megvedd ezt a babát,
kedveském."

Aztán megkérte a fiút, hogy várjon meg itt öt percet, amíg
elmegy

szétnézni. Hamar el is ment. A kisfiúnak még mindig a kezében volt
a baba.

Végül elindultam felé, és megkérdeztem tőle, kinek szeretné adni
ezt a

babát?

- "Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt
akarta a legjobban most

Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne, hogy a
Télapó elhozza neki."

Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is
viszi neki, de a kisfiú

sajnálkozva válaszolt.

- "Nem, Télapó nem
viheti oda neki, ahol most van. Oda kell ahhoz

adnom anyukámnak, és így ő
odaadhatja a húgocskámnak, amikor odamegy."

A szemei olyan szomorúak
voltak, amikor ezt mondta.

- "A húgom Istenhez ment, hogy vele legyen.
Apa az mondja, hogy Anya is el fog menni

Istenhez hamarosan, úgyhogy azt
gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz."

Megkértem a kisfiút, hogy
várjon meg, míg visszajövök az üzletből.

Ezután mutatott egy nagyon
kedves kis fotót magáról, amelyen éppen

nevetett.

Aztán azt mondta
nekem:

- "És még azt is akarom, hogy Anya elvigye neki ezt a képet is,
így

soha nem fog engem elfelejteni."

"Szeretem anyukámat, és azt
kívánom, bárcsak ne kellene elhagynia

engem, de apa azt mondja, hogy el
kell mennie, hogy a húgommal legyen.

Aztán ismét a babára nézett a
szomorú szemeivel, nagyon csendesen .

Gyorsan a pénztárcámhoz nyúltam, és
kivettem belőle pár papírpénzt

és megkérdeztem a fiút:

- "Mi
lenne, ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis lenne elég?"

Oké - mondta.
"Remélem, van elég."

Én hozzáadtam némi pénzt a fiúéhoz, anélkül hogy
látta volna, majd

elkezdtük a számolást. Elég pénz volt a babára, még egy
kicsivel több is.

A fiú ezt mondta:

- "Köszönöm Istenem, hogy
adtál elég pénzt."

Aztán rám nézett és hozzátette:

- "Megkértem
tegnap Istent mielőtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen,

legyen elég
pénzem, hogy megvehessem ezt a babát, így anyukám neki tudná

adni a
húgomnak. Meghallgatott! Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy vehessek egy
szál

fehér rózsát anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni Istentől.
De mégis adott nekem

eleget, hogy megvehessem a babát és a fehér rózsát.
Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát."

Pár perc múlva az idős hölgy
visszajött, majd távoztak.

Teljesen más hangulatban fejeztem be a
bevásárlást, mint ahogy

elkezdtem. Sehogy se tudtam kiverni a kisfiút a
fejemből - Aztán eszembe jutott

egy helyi újság cikke két nappal
ezelőttről, amelyik említett egy részeg

embert, aki ütközött egy másik
kocsival, amelyben egy fiatal nő és egy kislány

volt. A kislány azonnal
meghalt, az anya kritikus állapotban van.

A családnak el kellett
határoznia, hogy kikapcsolják-e az életfunkciók

fenntartását szolgáló
gépet, mert a fiatal hölgy soha sem tudna felkelni

a kómából, amibe
esett.

Ez a család lenne a kisfiú családja?

Két nappal azután,
hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a szemem

egy újságcikken, amely
arról tudósított, hogy a fiatalasszony elhunyt .

Nem tudtam megállítani
magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér

rózsát, majd ezzel a ravatalozóba
mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a

látgatóknak, akik így
megtehették az utolsó búcsújukat a temetés előtt.

Ott feküdt a
koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a kezében a

fotóval, a baba a
mellkasára volt helyezve.

Sírva hagytam el a helyet, úgy érezve, hogy az
életem örökre

megváltozott. Az a szeretet, amit ez a kisfiú érzett az
anyukájáért és a húgáért - még

a mai napig is nehéz elképzelnem. És a
másodperc törtrésze alatt mindezt egy részeg ember

elvette
tőle.		  
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek  
Tanmese
  2012-03-01 20:06:19, csütörtök
 
  Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves
kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is
vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt,
hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy
éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa
megkérdezte fiát.

- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
- Igen.
- És mit láttál meg mindebből?
- Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk
van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák
árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi
udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül
láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog
családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig
látlak titeket.

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
- Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.
  
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek  
Egy történet
  2012-03-01 20:03:53, csütörtök
 
  Egy napon, egy fiatal megállt egy nagy város központjában és mondogatni
kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon.
Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte és mindenki az ő csodálatos
szívét bámulta. Semmi hibája nem volt az ő szívének. Egy karcolás, egy
seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a
legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott... Az ífjú nagyon büszke
volt a tökéletes szívére és továbbra is dicsérgette önmagát.

Egyszercsak a sokadalom közül egy öreg közeledett. Csendes hangú, mintha
csak önmagához beszélne:

- És mégis, az Ő szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem
szépségéhez...

Az összegyült tömeg kezdte az öreget figyelni, és az ő szívét. Az ífjú
is kíváncsi lett, ki merészeli ezt tenni, össze akarta hasonlítani a két
szívet.
Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messzire hallatszodtak. De
tele volt sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat másokkal
helyettesítették, amelyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg
nem is pótólták, csak a fájó seb látszott.

- Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb a szíve? -suttogták az
elképedt emberek.

A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe
nézett és nevetve megszólalt:

- Azt hiszem, viccelsz, öreg. Nézd az én szívemet- ez tökéletes! A te
szíved tele van hegekkel, sebekkel- csak könny és fájdalom.

- Igen, szólt az öreg. A te szíved tökéletes, de soha nem cserélném el
az én szívemet a te szíveddel.
Látod...minden seb a szívemen egy embert jelent, valakit, akit
megajándékoztam a szeretetemmel - kiszakítok egy darabot és a mellettem
élő embernek adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből.
Mivel ezeket a darabokat nem lehet miliméterrel mérni, ilyen
szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre
emlékeztet amit megosztottunk egymással.
Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam
cserébe, még egy darabkát sem a szívükből. Ezek a nyilt sebek, az
üregek...hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos
kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak,
mégis...azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és
talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük
szeretetével.
Érted most, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége?- fejezte
be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal.

A fiatal, könnyezö arccal, bátortalanul odalépett az öreghez,
kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéböl és reszkető kezekkel az
öreg felé nyújtotta. Az öreg elfogadta és a szívébe rejtette, majd ő is
kiszakított egy darabot az ő csupa gyötrelem szívéből és a fiatalnak
adta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt.
A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy
tökéletes, de szebb volt mint valaha. Mert a valaha tökéletes szíve most
az öreg szívének a szeretetétől dobogott. Egymásra mosolyogtak, és
együtt indultak útjukra.

Mennyire szomorú ép szívvel bandukolni az élet útjain. "Tökéletes"
szívvel, amelyből hiányzik a szépség...		  
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2012.02 2012. Március 2012.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 309 db bejegyzés
e év: 1201 db bejegyzés
Összes: 8743 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1043
  • e Hét: 3259
  • e Hónap: 5154
  • e Év: 55945
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.