Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Egy hűséges férj igaz szeretete
  2012-03-12 09:29:09, hétfő
 
  Így hívják őket. Mindketten vidám, fiatal emberek, akiket gyengéd szerelem fűz össze. Boldogan állnak az Úr oltára elé, hogy örök hűséget fogadjanak egymásnak. Szinte paradicsomi boldogságban élnek néhány évig. Mivel gyermekük nem születhet, örökbe fogadnak egy kisbabát. Mindez 1945-ben történt.
Még ebben az évben fölfedeznek Nóra térdén egy gyanús foltot. A bőr ezen a helyen egyre vörösebb lett. Az orvos megvizsgálta. A vizsgálat során kiderül, hogy a beteg bőr sem a melegre, sem a szúrásra nem reagál.
Semmi kétség, Nóra megkapta a bélpoklosságot. Teoroi könyörög az. orvosoknak, mentsék meg a feleségét. Ettől kezdve naponta injekciózzák a szegény asszonyt.

Ez havonta 2000 frankba kerül. Teoroi ácsmesterséget folytat, de nincs annyi munkája, hogy ezt a pénzt előteremtse. Ezért minden más munkát elvállal. Négy év múlik el. Mindent megpróbáltak, mindenét eladta, most már nincs többé pénze az injekciókra. A szörnyű betegség egyre jobban elhatalmasodik Nórán.
Nem maradhat otthon, be kell vonulnia a lepratelepre. Teoroi elkíséri, de a kapuban nem engedik tovább, könyörtelenül bezárul mögötte. Ó azonban nem nyugszik bele ebbe. Mindössze 25 éves, fiatal, életerős ember, aki azonban szereti feleségét. A lányok rámosolyognak az utcán és apja is újabb házasságra biztatja. Teoroi azonban nem törődik saját magával, nem törődik a lányokkal és apja tanácsaival. Minden gondolatával Nóránál időzik. Elmegy a lepratelep vezetőjéhez és felvételét kéri: együtt akarok lenni a feleségemmel, hiszen mi összetartozunk.

Az emberek persze ezt nem értik. Ilyen eset még sohasem fordult elő a telep életében. A szeretet számára nincs hely a paragrafusok között. Csak beteget vehetünk fel - válaszolja a hivatalnok. Akkor a telep területén egy külön kunyhót építek a magam számára, válaszolja Teoroi. A telep vezetője is ember. Neki is van szíve. Teljesíti a férfi kérését.

Nóra súlyos beteg. Szörnyű lelki fájdalmak gyötrik és ez csak a betegségnek kedvez. Állandóan a bejáratot nézi. El kell jönnie Teoroinak. És nem csalódik reményében. Most már ketten, helyesebben hárman élnek a lepratelepen. Az egészséges baba helyett egy beteg gyermeket fogadnak magukhoz, és most újra boldogok. Teoroi ismét dolgozik. A betegek hamarosan szeretetükbe fogadják. Nóra állapota is kielégítő. Hogy is lehetne másképp?
Világos és vidám a fiatal ácsmester lakása. A kis Kriszta nevetése hallatszik a szoba sarkából. De nemcsak ő mosolyog. Mosolyognak az öreg nénikék is, a csonka lábú férfiak, a lepratelep összes lakói, mert érzik annak a szeretetnek a melegét és világosságát, amelyet itt az élő holtak között gyújtott meg egy hűséges férfi igaz szeretete...
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő  
A bárány
  2012-03-12 09:24:42, hétfő
 
  A bárányka alig jött a világra, észrevette, hogy az állatok között ő a leggyengébb. Állandóan torkában dobogott a szíve. Nagyon félt, hogy valami vadállat megtámadja. Nem tudta, hogyan fog megmenekülni.
Elmesélte bánatát a Teremtőnek.
Szeretnél kapni valamit, hogy megmenekülj? - kérdezte jóságosan a Teremtő.
- Igen, jó lenne - volt a válasz.
- Megfelelne egy pár erős agyar?
- Akkor a friss füvet biztosan nem tudnám leharapni.
- Akkor két hegyes szarv, talán?
- Az sem, mert biztosan rosszra használnám őket.
- Vagy olyan méregfog, mint a kígyóé, hogy mérget marjál az ellenfél testébe?
- Szó sem lehet róla. Engem is gyűlölne mindenki.
- Talán akkor két erős pata?
- Az sem kell, mert lónak néznének.
- De mégis, valami csak kellene, hogy megsebezd, aki meg akar támadni?
- Megsebezni, én? Arra nem lennék képes. Inkább maradok olyannak, amilyen vagyok.
Elfelejtettük, hogy bizonyos fokig olyanok vagyunk, mint a védtelen állatok, éles fogak vagy karom nélkül, minden támadásnak kiszolgáltatva.
Nem a ravaszság ment meg, hanem az áldozat: a képesség, hogy másokat szeressünk vagy helyet engedjünk mások szeretetének. Nem a mi keménységünk ad az éjszakának langyos meleget, hanem mások óhaja, hogy fel tudjanak melegedni. Az ember igazi ereje a gyengédsége.
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő  
Egy köteg rőzse
  2012-03-12 09:21:34, hétfő
 
  Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy favágó. Volt neki négy fia. Négyfelé húztak, nem volt olyan dolog, amiben egyetértés lett volna köztük. Soha nem tudtak egymással dűlőre jutni. Mindennapos volt a veszekedés köztük. Családi perpatvarukból mindig csak a szomszédok húztak hasznot. Így aztán egyre szegényebbek lettek. Olyannyira, hogy a falusiak már gúnyolódtak is rajtuk. Bolondnak tartották őket. Az apjuk látta, hogy mindennap valami vita van köztük, és egyre boldogtalanabb lett.
Sokszor próbálta már elmagyarázni nekik, hogy senkinek nem használ a veszekedés, de mindhiába. Falra hányt borsó volt minden intelme, lepergett minden a fiairól, mint zsírosbödönről a víz. Az apai jótanács egyik fülükön be, a másikon ki.
Elmegy egyszer a favágó az erdőbe fát vágni. Készít a lenyesett gallyakból egy köteget, megköti kötéllel. Feje tetején egyensúlyozva viszi a szegény öreg favágó hazafalé a rőzsét. Útközben eszébe jutott valami. Talán így visszatérítheti a fiait a jó útra. Elmosolyodott magában. Gyorsabban szedte a lábát, hogy hamar hazaérjen. Hazaérve a favágó a rőzsét kint hagyta a kertben. Fiai még nem érkeztek haza. A favágó izgatottan várta őket. Mikor a nap lebújt a hegyek mögé, a madarak fészkükbe bújtak, és előbukkant a hold, a favágó fiai egymás után értek haza. Alighogy megvacsoráztak, hivatja őket az apjuk.
Odamegy a négy fivér. Kérdezik:
- Mi az, apánk?
Erre a legidősebb fiának szól a favágó:
- Törd csak, fiam, kettőbe ezt a rőzsét!
Odalépett erre a legidősebb a köteghez, és megpróbálta kettétörni. Persze nem sikerült. Hogy is sikerült volna! Megszégyenülten ment vissza az apjához:
- Nem megy ez nekem, apám.
A favágó elmosolyodott, és mondta a második fiúnak:
- Most te próbáld meg, fiam, törd csak kettőbe ezt a rőzsét!
Ő is megpróbálta. Pont, mint a bátyja, ő is kudarcot vallott. Lógó orral ment vissza az apja elé. Így próbálta meg a harmadik meg a negyedik is. Egynek sem sikerült. Mind csüggedten ültek le a földre.
Fölállt akkor mosolyogva az öreg favágó. Kicsomózta a kötelet, amivel körülkötötte a rőzsét. Széthullottak a gallyak. Mondja akkor a fiainak:
- Fiaim, most törjétek el ezeket a gallyakat!
Odaugrik a négy fiú, felkap mindegyik egy-két gallyat, és azon nyomban eltöri. Nagy büszkén állnak apjuk előtt. Szól a favágó:
- Látjátok, míg össze volt kötve a sok gally, nem tudtátok eltörni. Külön-külön egy szempillantás alatt eltörtétek mind. Épp így győz le bármilyen ellenség titeket külön-külön. De ha együtt maradtok, összetartotok, nincs, aki legyőzne titeket.
Végre megértették apjuk intelmét a favágó fiai. Minden ellenségeskedéssel felhagytak ezek után. Békében és boldogan éltek, míg meg nem haltak.
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek  
Akik hófehérbe öltözködnek
  2012-03-12 09:17:41, hétfő
 
  Megérintett a fehérség lélegzetelállítóan finom eleganciája, s éreztem, hogy egy pillanatra szinte engem is feltartóztat az érintetlenségnek ez a sugárzóan ragyogó tisztasága. Valahogy más volt ez, mint a szintén nagyon ünnepélyes és fenségesen elegáns sötét öltözet, mely a gazdagságot és fényűzést közvetíti környezete számára. Az inkább kihívó, lekezelő, büszkén rátarti és esetleg irigylésre sarkalló, de semmi esetre sem hamvasan tiszta, örömre, boldogságra utaló, vagy értékre figyelmeztető, mint ez a fehérség.

A fenti, szinte álomszerű élményem után keresni kezdtem a fehér ruhás személyeket, hogy hátha megragadhatom és megérthetem titkukat, de bizony nem jártam sikerrel, mert sem az utcákon, sem a járműveken, sem az iskolákban, a boltokban vagy a munkahelyeken nem találkoztam velük. Az emberek színes, tarka ruhákban járnak, gyakran topisan és néha sötétben vagy feketében, de fehérben sose. Az arcuk is hasonlít ruhájukhoz. Erre soha se gondoltam, de most véletlenül észrevettem.

Délután látogatóba kellett mennem a városi kórházba. Amint beléptem a kapun egy fehér ruhás ápoló nővér jött velem szemben. Egy pillanatra megtorpantam, majd indultam felfelé a lépcsőn. Két doktor ereszkedett alá hófehér öltözetben, komolyan, szakmai félszavakkal értekezve egymással. Este a híradó laboratóriumi riportot közvetített, ahol még az operatört is tetőtől talpig fehérbe öltöztették, hogy a legkisebb szennyeződést se terítse szét a steril környezetben.

Lekapcsoltam a TV-t, s szinte rögtön elém idéződött a legutóbbi családi esemény, a legkisebb jövevény keresztelőjének képe. Hófehér kelengye, örömtől sugárzó boldog arcok, s nemcsak a hölgyek, az anyuka és a mamák tekintete mutatta ezt, hanem bizony az ifjú apukáé, meg a papáké is. Bár ők ezt próbálták titkolni férfiasabb ábrázatot erőltetve magukra, de ez most sehogy sem akart sikerülni nekik. E miatt kamaszosan huncutul, s kenyérre kenhetően aranyosan néztek ki, bár ezt nekik a világért sem szabad megmondani. - Elmosolyodok az emlékek ilyetén megelevenedése kapcsán, s máris két újabb kép jelenik meg előttem: két menyasszonyé, egy kicsi elsőáldozóé és a vőlegénye karjaiba simuló igazi menyasszonyé, akik ezúttal a szűzi tisztaság és a szakrális ragyogás képeit jelenítik meg.

El-eltűnődöm...! - Amikor kerestem a fehér ruha titkát, akkor egyet sem találtam. Elrejtőzött előlem. Amikor nem kerestem, akkor azok kerestek meg engem. Hirtelen feltűntek sok-sok különböző alakban, s valamennyi anélkül vonult el előttem, hogy megérinthettem volna..., de mindegyik nyomot hagyott a lelkemben. S míg ezen tűnődök újabb kép lép elő emlékezetemből. Egyszerre hallom és látom a jelenetet: "... Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük, arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény. ... Péter erre így szólt: 'Uram, jó itt nekünk!'... " (Mt 17,1-4) - S röviddel ez után egy újabb ragyogás ejt ámulatba, amely ív-fényként hidat képez az összeveretés, keresztrefeszítés és temetés mélysége és sötétsége felett, mert húsvét este a Föltámadott "... megjelent közöttük és köszöntötte őket: 'Békesség nektek!' " (Lk 24,36)

Állj! - mondom magamnak. Túl sok a fénylő ragyogás. Rendet kell teremteni az agyamban és a szívemben, hogy megértsem és felfogjam jelentésüket. Úgy vélem két dimenzióban, vagy úgy is mondhatom, hogy kétféle relációban találkoztam a hófehér tisztasággal: az egyik a természetes higiéniai egészséget és biológiai fertőzésmentességet valamint a fizikai-kémiai vegytisztaságot jelezte és védelmezte, a másik pedig az erkölcsi, szellemi tisztaságot, a természetfeletti dimenziót, vagyis a szentséget jelenítette meg. Bármely ok is öltöztetett valakit fehérbe, a vele való találkozás eleinte különös érzést, most pedig már tudatos reflexiót indít el bennem. Egy biztos, hogy nem hagyott, és ezután pláne nem hagy érintetlenül, bárhol is találkozzam vele, a profán élet sűrűjében, vagy szakrálisan emelkedett időben vagy eseményen. Úgy látszik, nemcsak a szavak és az események, hanem a jelek is képesek hatalmas átalakító erővel üzenni...!
Dr. Balázs Pál
 
 
0 komment , kategória:  Lelkipásztori elmélkedés  
Tanulságos történet
  2012-03-12 09:15:21, hétfő
 
  AJÁNDÉKOK, AMIK NEM KERÜLNEK SEMMIBE
- főleg most így nagyböjt idején
1. Egy jó szót szólni
2. Egy beteget felvidítani
3. Óvatosan csukni be az ajtót
4. Apróságnak örülni
5. Mindenért hálásnak lenni
6. Jó tanácsot adni
7. Egy levél megírásával örömet szerezni
8. Jogos panaszt nem eleveníteni fel újra
9. Nem tenni szóvá, amit a másik hibázik
10. Nem sértődni meg egy félre sikerült szó miatt
11. A levert hangulatot nem venni komolyan
12. Megtalálni a dicsérő, elismerő szót a jóra
13. Megtalálni az együtt érző szót a megalázottnak
14. Találni egy tréfás szót a gyermekeknek.
15. Elismerni az elkövetett helytelenséget
16. Örülni a holnapi napnak
17. Bizonyos dolgokra aludni egyet
18. Mindenre rászánni a kellő időt és gondot
19. és MINDENBEN és MINDENBEN szeretetben lenni.
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek  
Bölcsesség
  2012-03-12 09:13:53, hétfő
 
 
Fölséges és dicsőséges Isten,
Ragyogd be szívünk sötétségét,
És adj nekünk igaz hitet, biztos reményt,
És tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet, Uram,
Hogy megtegyük a Te szent és igaz parancsodat! Ámen.

Assisi Szent Ferenc
 
 
0 komment , kategória:  Bölcsességek  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2012.02 2012. Március 2012.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 309 db bejegyzés
e év: 1201 db bejegyzés
Összes: 8746 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 382
  • e Hét: 3249
  • e Hónap: 9621
  • e Év: 60412
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.